Fertályóra, tizenöt perc. Negyedóra a gimnáziumi szünet, és tanárként se hosszabb. Negyedóra a fogtömés is, hinnétek? Negyedóra Julis ágyból kiemeléstől gyerekülésbe beemelésig oviba menet, nyuszis csatostul, kakaóstul, pöttyös zoknistul, fogmosásostul. Negyedóra az illytbenyom-pisil-arctisztít-bugyitkeres-arcbeken reggeli rutin. Negyedóra után jövök ki a kilencvenhét fokból. Negyedóra száguldás az ovi itthonról az orgonaőrjöngésben.
Tizenöt perc. Az ember tűnődve lassít a menő étterem kiülős része előtt. A gyerekek a barátokkal játszótereznek, épp plusz negyedóra van még az odaérés előtt. Három dokumentumot terít elém a szemvillanásra is reagáló pincér: itallap borlap, étlap. Én… én csak egy kávét akartam, meg belepillantani a hávégébe, gyorsan leírni ezt a két jó mondatot, vagy nézni a kékes fellegeket. Nos, akkor egy deci siller, hadd szóljon, az legalább költő, nem úgy, mint a kékfrankos. Óriási pohár, kóstolnom kell, de gyűlölöm ezt a színjátékot, lögybölést, szagolgatást, hát ha kihozzák, megissza az ember becsülettel, de nem? Előfordul-e vajon, egy ilyen helyen, hogy az ember, a döntésre képes ember undorodva tolja el a maga választotta bort? Annak nem is ízlelőbimbója van, hanem undorbimbója. Nem is tudom, mit kérdez, de hogy jó-e, megiszom-e. Gyümölcsös, mondom, és behúzom a nyakam, de helyesel. Na, akkor ez a gyümölcsös.
És dupla presszó és… aranygaluska. Azt ellesem, amerre járok, másoké milyen. Az aranygaluska nem étel, hanem világnézet, sőt: transzcendencia, abból evett a majdnem kossuthdíjas író és a tanár úr is itt minálunk, és az volt a konfliktusunk Jánossal, hogy az ő anyja tesz mindegyikbe baracklekvárt is. Ez itt elegánsan apró adag, ruganyos, erősen vaníliás, kicsit citromhéjas, nagyon puha, és híg, karakteres, elég édes sodóval.
Írok, olvasok, nézem a sötétedő eget. Tizenöt perc.
Fertályóra a vihar is, orkánerejű jégeső a Lánchídon, szépséges napszemüvegemet viszi az ár az úttesten.
(Ne vigyetek stoppert a hálószobába!!!)
csak az olvassa. én szóltam 
Jó reggelt! Én is épp egy ilyen gyereköltöztetős negyedóra közepén ültem most ide. Várom, hogy öltözzenek maguktól. Az aranygaluska tényleg sokkal több, mint sütemény. Sajnos én mindig annyit agyalok, hogy mire körbenéznék, hogy milyen a világ és én hogy tudnám benne otthon érezni magam, már el is repült a szemlélődés ideje.
KedvelésKedvelés
Mert az tizenegy perc? 🙂
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Ú, innen kimaradt, hogy negyedóra a hüvelyi orgazmus, meg vagyok zavarodva teljesen.
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
kié? enyém biztos nem
KedvelésKedvelés
Tanítsd meg a párod, a tiéd is annyi 😀 (Ajánlott irodalom: ESZO)
KedvelésKedvelés
Az mi? Kezd érdekelni a dolog.
KedvelésKedvelés
Keress rá a neten, nem szívesen írom ki ide a teljes nevét. De kicsit eltorzítva: Elnyújtott Sekszualice Orgazmice 😀 Nagyon száraz és tényszerű leírás, abszolút használható és működik! 🙂 Régi könyv, antikváriumban megtalálható szerintem… de az is lehet, hogy le lehet tölteni
KedvelésKedvelés
IGen, közben utánanéztem, köszi!
KedvelésKedvelés
Az eredeti mondat az lett volna: negyedóra a hüvelyi orgazmus szintideje. Bocs, hogy nem kérdeztelek, és lásd még az utolsó mondatot is. 😀
KedvelésKedvelés
Neizéjjémár, lehet az sokkal több is!!! 😀
KedvelésKedvelés
Szintidő. Küszöbidő. És persze irodalom. Nem írok a saját orgazmusomról a blogon.
KedvelésKedvelés
Értettem! 🙂 Akkor legyünk optimisták. Akár 17 perc is lehet, az meg már nem negyed óra 🙂
KedvelésKedvelés
Köszi ezt a szép bejegyzést, most kicsit megnyugodtam…:-)
KedvelésKedvelés
Szeretem ezeket is. Olyan ácsingózos, tűnődős irodalmak.
KedvelésKedvelés
De jól esett ez a bejegyzés! 🙂 Köszönöm!
KedvelésKedvelés
szeretem ezt az irasodat
KedvelésKedvelés
Új fotók is vannak? 15 percet késni fogunk az amúgy is késős oviba érésből az emailek meg a bejegyzések miatt. 🙂
KedvelésKedvelés
Ez most nagyon tetszett! 🙂 Sopperóra, ugyammár…. olyankor nincs is idő! 🙂
KedvelésKedvelés
Király volt a tegnapi zuhé, a Kolosyn térdig érő víz teljes útszélességben. Tényleg elúszott a szemüveg?? jaj de rossz lehetett! (vinné el inkább a stoppert az ár!)
KedvelésKedvelés
Nem, én kimásztam az úttestre, feltartóztattam az autósokat a vízfüggönyben, ne vicceljünk, Esprit és szilvakék.
KedvelésKedvelés