miénk a jövő

Közzétéve Szerző:

Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog. Egész úton hazafelé azon gondolkodám, nincsen többé elbújás, színt kell vallanom. Most már leszólítanak a szombat esti lázban is, hogy ugye, az én blogom? Most már nem kerülhető el a találkozás. És hogy mi ez a nyakamban, kérdezi a kedves nőrokon. Nagyon szép, miféle? Én ezt a nemek társadalmi egyenlőségének előmozdításáért, egyenlőtlenségének kerékkötőjeként kaptam, néne.

IMG_6618Hajdani harcostársaim, olvasom a levlistán, szörnyülködnek tótawén. Hát én nem, én azon szörnyülködöm, aki őt nem érti, aki bebújik a terpeszkedő erő mögé, és ez az álláspontom a blogról is tudható. Ja, és feminista vagyok, igen, ha sajátos sorsomon átszűrve is. Ahogy Lillywhite írta, mindeközben olyanok között kell élnem, sőt: olyanok szeretetére vágyom, akiknek ez szitokszó, de legalábbis nem tudják, hová tegyék. És liberális is vagyok. Fel kell nőnöm ezekhez, mert a klotyón magyarnarancsot olvasni könnyű ám, kint kezdődnek a zűrök.

Ki vagyok, kivagyok. Az ellentmondásoktól is: az gyengeség vagy szükségszerűség? Mélységesen nagyvárosi vagyok én, nem bírom, ami nem Európa (Magyarország) (Buda); romkocsmákban (igen!) kornyadozom, színházba járok biciklivel, Pestre vagyok kénytelen; lázba hoz az európai film, Esterházy nekem a maestroissimó; filoszemita vagyok; háton hordozom a gyerekemet, aki waldorfba jár, de diznit néz és legózik; tanár is vagyok, aki nem bírta hát ezt a közoktatást, és élete legnagyobb traumája a toldygimnázium; olvasószerkesztőként az európai szélsőbaloldalt szolgálom, és megszerettem, mert hiszek a társadalmi egyenlőségben; hiszek a fúziós zenében (most egy pillanatra elbizonytalanodtam), és összeugrik bennem az ökológia kicsire önpazallásomat látván, mert míg fair trade banánt majszolok (és unom kicsit), lenyűgöznek az Esprit nadrágjai és a formatervezett kávéscsészék is; gyűlölöm a szépségparát, amelynek rabja vagyok, tudom, az álom mit jelenthet, tudom, mik a cseh tévtanok, tudom, hogy Róma sosem enged, csak azt nem tudom, ki vagyok.

A teljesen más hajlamú családomból, sokféle múltamból érkezve magamra aggatom lassan a teljes identitásom pompáját, itt az arcom, itt a nevem, és itt a blogom; formálom és formál. És aztán meglátom magamat a tükörben, és nézem ezt a valakit. Aztán meg olyanok szemének tükrében, akik szerettek valaha, vagy nekem volt fontos az ítéletük. És nem rettegek többé, hogy lebukom. De jó lenne. Nem vagyok rutinos celeb, szorongok ilyenkor, kell nekem a világ és énközém a laptop képernyője.

Aztán arra gondolok, hogy de hát nyugaton. Nagyon leegyszerűsítve, remélem, olvasod még, Gilicze Bálint, az a helyzet, hogy van a konzervatív meg van a progresszív. A konzervatív azt mondja, jó volt az úgy, rend, hierarchia, család, heteroszexualitás. Hogy épp az volna az össztársadalmi szenvedés oka, hogy ezek lebontódtak, engedtük őket összeomlani, felforgató eszmék söpörtek végig a világon, pedig volt itt, kérem szépen, nemzet, királyság, heroizmus, nagycsalád, kaláka a fonóban, ódon falak, egyház, tanári pofon, cenzus, gyerekszülés, és társadalmi pozíció születés révén. Az megtartott, most van a szenvedés, az elidegenedés, ezek nélkül. Egyenlőség? Szabadság? Toleranciaaa…???

Én meg azt mondom, az volt ott a rendszerbe kódolt emberi szenvedés, ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár bűn, öngyilkosság, lelki restség, mely, hitetlen, csodára vár, nem elegendő, hogy kitessék: föl kéne szabadulni már! Még csak apró kockákon szüremlik be a fény, csak néhány fajta kín oldódott, még az elején vagyunk. Bontsuk tovább, kérdőjelezzük meg hangos szóval, ne bánjuk, hogy nevetséges a pátosz, essünk neki az ódon falaknak csákánnyal, bombával, körömreszelővel. Két seb a két szemem. Ki adna másképp inni a betegnek, ha nem mi, kik álmatlanul ülünk, támadna hívő, vértanú, eretnek, ki egy rögeszmén részegülve csüng, látnák-e a vénlányt, kit félrevetnek, ki sírna, ha nem hallaná fülünk, s élnének-e ők is, kiket szeretnek, mi lenne a világ minélkülünk? Kellesz te még, vijjogni, mint a vércse, nem kérdezni, szabad-e, nem szabad, sosem kimélni a könnyet se, vért se, a semmibe rikoltani szavad, nem hallanak tán, ám ne menj azért se, számodra itt még munka is akad, mindig kell valaki, aki megértse az utcalányt s a tébolyultakat.

A legnagyobbak, a mára tankönyvbe merevedettek mindig ebben hittek, és feslik a régi szövet lassan. Nem lesz restauráció, nincs megállás, mert halad a világ úthengere, és holnap már szánalmas emlék lesz, ami ma oly bonthatatlannak tűnik. Miénk a jövő. Csak jól kéne ezt megírni. Megyek aludni. Sting is jó.

84 thoughts on “miénk a jövő”

  4. “Két seb a két szemem” innentől a bekezdés végéig, vers. De szeretem, amikor a szöveg így lütetni és rimelni kezd! Az ember gyanútlanul olvas, aztán csak néz, hogy hová került. Hát ez milyen jó!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  5. Évekkel ezelőtt kitöltöttem az alábbi tesztet, és meglepődtem az eredményen:
    http://politicalcompass.org/test
    Még hogy én libertárius és baloldali lennék?. Aztán elgondolkodtam, és rájöttem, hogy hát persze! Csak az egyes politikai pártok nem képviselték számomra hitelesen azokat az értékeket, amik akkor éppen fontosak voltak az életemben. Mondjuk azóta sem…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  8. Sting, de még mennyire!!
    Mi is kitöltöttük férjjel ezt a tesztet, meg is lepődtünk, hogy balosok vagyunk erősen. 😀 S arra jutottunk mi is pont, hogy igen, európai szemmel nézve valóban, kis hazánkban mondjuk…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Nos, hát, az intertext attól intertext, hogy valaki elhelyezte valahol. Ilyenkor én bizony nem gratulálok az eredeti szerzőnek, ennek a szövegnek te vagy az eredeti szerzője. Az idézett részletek a szövegbe simulnak, belevesznek, ez a te szöveged, én továbbra is neked gratulálok hozzá.

        Kedvelés

      • Én sem vagyok magyar tanár, de magyar tanonc igen. Még olvasás közben rákerestem, hogy ki írta le először ezeket a szavakat. És nem, nem is sejtettem, pedig nagyon szeretem az illetőt 🙂

        Kedvelés

      • Ez milyen profi! A gyanú és a rákeresés. Eredetileg versként idéztem, aztán durcásan betördeltem prózába.

        No, diákság, neveket kérünk, mert van itt sok vendégszöveg.

        Kedvelés

      • ” tudom, hogy Róma sosem enged, csak azt nem tudom, ki vagyok”

        na, mi, ez biztos nem villon?

        Kedvelés

      • két seb a két szemem.ez a világ rohad.nem merek szétnézni, mert elhányom magamat. kétségbeesek és beteg leszek,ha látom, hogy élnek az emberek!
        gyáva hízelgés, árulás, szennyes önérdek,jogtiprás és csalás – amerre nézek!
        torkig vagyok! majd’ szétvet az utálat. már nekimennék az egész világnak.

        de én olyan gorgonzolásat nem kérek, nekem pisztácia legyen meg csoki. nem vagyok progresszív.

        Kedvelés

      • Most elöttem van, amint pengeszaju postasunk szemeit vekony vonalla szükitve hüvelyk- es mutatoujja köze csippenti a csöpögö küldemenyt, rakurja a postaladara es a Führer hanghordozasaval odavakkantja: “Das nächste mal in eine Kühltüte verpacken!” 😀 😀 😀
        Neeeem-neeeem!!! Tessek szepen 3 hetet varni meg vele!

        Kedvelés

      • Húú, nálatok is terrorista a postás? Nálunk is, még a pengeszáj is stimmel, csak sviccerdüccsben nyomja 🙂

        Kedvelés

      • nem ér! pont olvasom a megoldást, aztán látom, hogy már itt is van!
        fel kell nőnöm ide még!

        Kedvelés

      • előzőhöz nem tudom a hozzászólást folytatni, de nem Sándor gondolkodott hazafelé, hogyan szólítaná anyját? És láttam Villont is…

        Kedvelés

      • Az “annyira szeretem” a te szövegednek szólt, hiszen te írtad. 🙂 Olyan jó, hogy játékra hívsz engem, befogadót, és közben párbeszédet kezdek azokkal az írásokkal is, amelyek felsejlenek a szövegben.

        Kedvelés

    • ne mkerestem rá, Villon persze lejött, aztán esküszöm bevillant az utolsó verssoroknál (munka, utcalány, tébolyult) Petri, konkrétan ennyire futja a szövegfelismerőmnek gugli nélkül. aztán kis szorongás, hogy mindent illene fejből tudnom. aztán már csak figyelni, hogy akkor mik a helyes megfejtések. és végülis örülés. köszönöm a játékot! 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  18. Imádtam.

    “A konzervatív azt mondja, jó volt az úgy, rend, hierarchia, család, heteroszexualitás.”

    Én nem, és nem, és nem értem ezt.

    Kényelemben, szabadságban ülve romantikát szövünk valami olyan köré, ami cseppet sem volt szép. Van egy olyan sejtésem, hogy épp az irodalom (vagy inkább az irodalom túl felületes ismerete) miatt van ilyen kettős képünk a múltról, mivel a regényekben főleg a gazdagok idealizált életét látjuk viszont. Szolgákra, kastélyra, vagy csak épp takaros falusi házra vágyunk… (Realizmus? Mintha már nem változtatna semmit az addigra kialakult képen…)

    A ma szegénye sokkal jobban él, mint a középkor, az ókor, vagy bármelyik más kor szegénye. Statisztikailag elég kicsi lenne az esély, hogy a múltban hercegnő, gazdag földműves asszonyság, vagy felvilágosult angol úri kisasszony lenne belőlünk (és az ő életük sem volt habostorta).

    Inkább rabszolga, röghöz kötött jobbágyfeleség, elhasznált szervezetű mosónő vagy gyári munkás. Ez is kéne annak, akinek annyira tetszik a múlt? Az is kéne, hogy nincs közbiztonság, hogy az élet értéktelen, hogy az ember árucikk, a nő meg még csak nem is ember, hogy kosz van, hogy kilátástalanság van…?

    Akinek tetszik a “hagyományos, értékeken alapuló élet”, az kipróbálhatja pl. Pakisztánt. Ott minden elvet megélnek a gyakorlatban is, amit a szélsőjobbosok annyira hiányolnak Magyarországon. Ott van “rend, hierarchia, család, heteroszexualitás”.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Valahol olvastam, hogy egy társadalom fejlettségi fokát azon lehet lemérni, hogy mennyi eséllyel maradhatnak életben és élhetnek emberhez méltóan a hátrányos helyzettel születők: szegények, betegek, kisebbséghez tartozók… stb. Aki ezt belátja, az baromi hamar megértheti, hogy mért jobb ma.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  20. Nagyon jó írás, és élvezet volt olvasni is! Jó, hogy említetted Esterházyt. Biztos mondták már (és biztos nem véletlen), hogy egy kicsit rá emlékeztet a stílusod. Az intertextualitás, a szóhasználat, a mondatszerkesztés (zárójelek, pontosvessző) és a kedvencem: a metanyelvi megjegyzések és a finom nyelvi humor.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Na, és ezt kellene magam mögött hagyni. A lánya lájkolt egyébként fb-n. Mondja a másik felem, magyartanártársam: ez kurva jó Esterházy meg Parti Nagy, amiket írsz, de akarsz te Esterházy meg Parti Nagy lenni? Én csak ezeket a szövegeimet érzem erősnek, ezekben tudok elrejtőzni, a másfélékben mindig zavar valami.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ne viccelj, ez a posztmodern 🙂
        Egyébként nem AZ vagy, csak OLYAN. Egy kicsit. Még a legnagyobbakra is hatnak az írótársak, tanulnak, sőt lopnak is tőlük, csak ezt nem mindenki vallja be (EP speciel igen, méghozzá sans hésiter 🙂 ). Én ezzel együtt is úgy érzem, hogy nagyon egyedi amit csinálsz, a hangvétel, a témák, a blog, minden. Ha meg néha mégsem, akkor mondhatod amolyan értelmiségi-írói-sznobosan: még keresem a hangom 🙂

        Kedvelés

      • De drága vagy. Egyre följebb megy a mérce, és ami nekem közhelyiszony, az sokaknak panasz, hogy micsoda bölcsészkedés és sznobizmus ez itt, homályos és fárasztó.

        A hang megvan, ez a baj épp.

        Kedvelés

      • Én azért nem bírom az erősen intertextuális szövegeket, mert mindig szembesítenek vele, hogy mennyire kevés kortárs irodalmat olvasok. Nem szoktam őket érteni. Olvasni kéne, nem csak Bovarynét….
        Érdekes adalék: Tudtad, hogy a Harmonia Caelestis-be EP beemelt egy egész oldalt, változtatás nélkül, persze magyarul az Angela’s Ashes-ből?

        Kedvelés

      • Ezt a regényigényre vonatkoztatva értettem-éreztem, és inkább dicséretnek gondoltam úgy is, csak röpke kétely volt, partialis, érti.
        Ez az írásod meg tömörarany kalapács.

        Kedvelés

  22. Nem hittem volna, hogy bármi megingathatja a “milyen legyek neked” dobogós helyét, de ennek az írásodnak sikerült.
    “És nem rettegek többé, hogy lebukom” – de jó neked! 🙂
    Volt egy csaj az egyik terápiás csoportban, aki azt mondta: már abban se vagyok biztos, hogyan szeretem a rántottát….Ekkor jöttem rá, hogy én sem. Még most sem 100%, hogy melyik a kedvencem (avokádós – brie sajtos, próbáld ki), és nagyon nehéz volt bevallani, hogy nem szeretem az Ő rántottáját (sőt, nézni se jó, ahogy csinálja..).
    Vajon avokádó-brie sajt csaj vagyok, vagy van még itt valami??? Lehet, hogy csak azért vagyok avokádó-brie sajt csaj, mert nem akarok senkire hasonlítani?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  25. Tegnap ota le vagyok taglozva ettol a bejegyzestol. En nem ertek az irodalomhoz, soha nem is ertettem, a magyar es tori orakra mint szukseges rosszra emlekszem vissza, amit a tanarok sem vettek komolyan mert matekos osztaly, ezeknek ez nem kell.
    Eletemben eloszor a blogod es amiket itt lattatsz erint meg igazan irodalmilag. (na mondjuk a Sajat szoba)
    Most erzem csak a hianyat az irodalomnak az eletemben. Barcsak te lettel volna a magyar tanarom, vagy valaki aki ennyire erto es ennyire tud noszempontbol is latni. Bar gyanus, hogy nagyon magas a merce amit allitasz.
    Ulok es nezek magam ele, es nem tudom ertelmezni a jelenseget amit megelek, csak azt erzem, hogy ez valami nagyon jo es szant bennem melyen.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Es meg annyit, hogy nekem foleg a mondanivaloja, hogy igen, a jovo a mienk, es igy ahogy felepited, a konzervativ kontraszttal, es a belso latszolagos ellentmondasokkal, ez markolja meg es csavarja korbe a gyomrom, es utana jon a dobbenet, hogy errol lehet igy irni…
      Lefagytam most ettol teljesen mint a windows 95.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  26. Gyerekkoromban azzal szórakoztam, hogy egy csomó verset megtanultam, még töredékek vannak belőlük a fejemben, így az első sortól ‘lebuktál’, amit egyátalán nem bántam. Nagyon szép szőttes ez, lehet, hogy emlékeztet egy kicsit erre, meg egy kicsit arra, de nekem a szövegeid női szövegek, a hang egy nő hangja, összetéveszthetetlenül. You see the world in a grain of sand and heaven in a wildflower. 😉 Ezért is szeretlek olvasni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  27. Versidézgetés… és csupa férfi, most aztán rajtakaptál! és férfihang, néznél egy kicsit körül, mindjárt nem írsz butaságokat! A férfihang nem szélesít, hanem ponttá szűkít. Dühös ponttá.

    Nem rombolok én semmi olyat, csak amit már felépíteni se nagyon kellett volna. Elfogja a fényt, tudod. Amitől annyira félsz.

    A feministák NEM a férfiak ellen “lázadoznak”. Én pedig erre tévedő kaján senkiktől nem kérek tanácsokat.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  28. Én aztán nem sértődöm meg, nekem nem fáj a más véleménye, csak az, ha nem tud jelzőt a jelzett szóval egyeztetni, és bután (mit gondolsz, hogy reagálok majd?) sértegetni jön ide (azt írta a bátor kommentelő, mert most kemény harmincnégy kattintás jött ám a férfihangról: “a legtöbb feministák pszichiátriai esetek”. Ha nem érted, mi a feminizmus, egy kicsit tájékozódj, előtted a világ, az internet, az információk tömege! A férfihang, a gúny, a más blogján kellemetlenkedés viszont sokat ront a tisztánlátásodon. Neked persze otthonos az építmény, hazabeszélsz, én a tájat, ami lehetne és volt is a helyén, jobban szeretem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  29. Férfihangos álnéven sunnyogók, akik itt leskelődtök, kényszeresen vakargatjátok magatokon a feminizmus nevű sebet és a csakazolvassa nevű pörsenést, amelyek nélkül oly hibátlan volna a testetek, és most ott fröcsögtök, eddig hogy nem tűnt fel nektek a dipló, vagy ennyire műveletlenek vagytok? Tudjátok-e, milyen beállítódású a legnívósabb francia hetilap és a legnépszerűbb napilap? Nemhogy balos, nem ám bágyatag szocdem, nem. Abszolút piac- és kapitalizmustagadó, szolidaritáspárti. Osztályharc, gyári munkások, tőke, értéktöbblet, ilyen szavak vannak benne. Durva! És akkor van még az Eszmélet is. Bizony, a marxista-cionista ügynökök megvettek kilóra, ők pénzelnek.

    Ti mit gondoltok, én Prohászka Ottokár hagyatékát gondozom? Nektek amúgy mi a bajotok a baloldali gondolatokkal? Értelmes válaszokat várok, s ha ilyen érkezik, állok a vita elébe, csak ahhoz némi műveltség is kellene. Elég baj, hogy én jobban tudom, ki pl. Tóth Tihamér vagy Evola, mint ti, hogy úgy körülbelül mit írt Marx. És hát ebből a gyanús feminizmusra és baloldaliságra lecsapó mohóságból lett a “versidézgetés” a kitűnő próbálkozó megfogalmazásában, én lesújtónak tartom, hogy titeket nem érdekel semmi, forma, játék, gondolat, ti ott hörögtök, hogy én már nagy pénzeket is nyerek, tinektek két szín a látásotok, feminizmus, antifeminizmus, jut-e engedelmes pina, nem-e, és ottan a kérdéseknek végük is van. Higgyétek el, a szivárvány sokkal érdekesebb, és akkor vannak még a hangok, ízek, illatok, textúrák is. Idekinn sokkal jobb!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  30. “az igazság”, “kártékony téveszme”, “humor is van a világon” — ne haragudj, ennél nekem drágább az időm.

    Kínos, hogy te azt hiszed, erre jársz és megmondod a tutit, tágítod a látókörömet, és 2013 májusban figyelmembe ajánlod a fütyizörejt, ahol rendszeresen sértegetnek engem, látom az ide jövő kattintásokból, milyen népszerű vagyok. Ha neked az a referencia, itt nem sok örömed lenne, hacsak nem feszülni jössz. Helyesírásból buktattam meg az ilyeneket. Egyszerűen nem tényező, egy koszos zug az egész, buta, árnyalatlan, humortalan, fölényes, elvakult és iszonyatosan frusztrált. Miénk a jövő, erre értem pont.

    Hogy ne érezzem, hogy olyan jó vagyok, azt már megpróbálták többen jelezni, csakazértis, nem egészen tiszta szívvel, szándékkal, középső csoportos szinten, aki belerúg a homokvárba, mert neki gipszben van a keze. Én magam nem tartom ezt a szöveget briliánsnak, csak egy közepes méretű gondolat van benne, és érdekes volt szövegbe tördelni, így összehozni a klasszikusokat. Az nagyon szar érv, hogy a költők mind férfiak. A blogom egyébként tele van Rakovszkyval, Lionel Shriverrel meg Nemes Naggyal. Pontosan tudom, miben szeretnék fejlődni, de irodalomról, szövegről nekem nem fog meglepőt mondani az erre járó akárki, csak magát leplezi le, aki kényszert érez, hogy engem helyretegyen, ismerjük jól ezt a szándékot, épp ez ellen indult a blogom.

    A szólásszabadság az nem elsősorban azt jelenti, hogy azt sértegetjük a saját blogján, aki karakánul megmondta, hanem írunk avagy olvasunk mást. Gyökkettő EQ-val belátható, hogy ha így nyitsz, senki sem fog komolyan venni. Nem, nem érdekes, hanem rohadt unalmas. A gyűlölet, a kötekedés, az irigység az unalmas. Nem, humorom nem ilyenkor teljesedik ki, valóban.

    Tévedsz, a nevem és az arcom is nyilvános, a feminista est, a rádióadás, a nőnapi cikk, a konferencia és most a díj óta meg végképp. A blogom címe nem az én nevem, nem is állítottam ezt. Érted.

    Az ólálkodás az azt jelenti, hogy kamu e-mail címmel itt kellemetlenkednek, meg zugolvasnak, odaát linkelnek a kollégák, másrészt meg Deansdale megvádolt azzal, hogy én trollkodtam tele a csetjüket, ami finoman szólva is a saját logikája, mert férfihangos, durvaságba forduló, gyűlölködő troll volt itt már vagy kilenc, annyian nem is vagytok, én viszont soha nem kommenteltem ott, és nem is olvasok.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  31. Szerintem ne fölényeskedj itt.

    Azért kötekszel, mert te és a többi férfihang-fan belepusztulna, BE-LE-PUSZ-TUL-NA, ha nem volna rendszeresen ellenség, ha nem lehetne kit megvetni. Hogy nem érzékeled, mi a bántó a megjegyzéseidben, minősítéseidben, és még mindig itt vigyorogsz, az elég kínos.

    A helyzetünk nem szimmetrikus, te jöttél ide, s ha provokálni jössz, akkor nem váltunk szót egymással, hogy gondolod? De aért hajnalban jön a móka, fogadd szeretettel, okulj belőle.

    Nem részletezem a felsoroltakat, nézz utána, primitív két kattintás az egész, tele van vele a net.

    Holnap viszont a szokásos szövegre, hogy férfiak olvasói kérésre jön egy nagy bejegyzés.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  32. Visszajelzés: de hát a nők is ellenzik! | csak az olvassa

  33. Visszajelzés: begyűjt minden elszállt lufit | csak az olvassa

  34. Visszajelzés: mi nem tennénk ezt veletek | csak az olvassa

  35. alázatosan felvetem a kérdést: az olvasó házifeladata kibogozni a szálakat és beazonosítani a megszőtt műveket, vagy kaphatna direkt hivatkozásokat? esetleg végjegyzet formában? nem csak nekem és az olvasónak, hanem a szerzőknek is ugye. persze nem kötelező, csak lehetne, ismeretterjesztő és hommage-isztikus célzattal. vagy nem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  37. Visszajelzés: lekéstem | csak az olvassa

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .