fusson, akinek nincs bora

Közzétéve Szerző:

Hát nem volt. Futottam. Jövök ki az Államkincstárból, mondok magamnak, jön ez a kolozsvári különítmény, veszek a Teve utcában egy-két üveg bort.

Itt régen lehetett Ráspit kapni — ő celebrálta az esküvőnket –, még Jánossal vettünk rozét tavaly ilyenkor, benézek.

Tízezer palack, képzett fickó az eladó, nem kérhetek bort, hogy aszongya: kérek két üveg bort, valamit mondanom kell sokrétű tapasztalataim és finnyás ízlésem (…) alapján, mifélét.

Mondja, Ráspit nem árul már, nem lehet elviselni, összevesztek. (Ő nem könnyű figura, elég sok rosszat mond másokról, és lehet, hogy a kötődésem érzelmi alapú, főleg ebben az ágyban fekve, amelyet szintén ő csinált nekünk, de ő is eszembe jutott, amikor a kötelező szerénységről írtam).

Ilyenkor szoktam önkényesen határozott lenni, meg amikor találkozót kell mindjárt lemerülő mobilon egyeztetni — az megkönnyíti az élet.

Három üveg bort szeretnék, két vöröset, egy fehéret.

(Eddig jó?)

(Tovább. Muszáj.)

Ráspihoz hasonló minőségűt.

Kézművest?

(Ebből makramé lesz.)

Igen, minél kisebb üzemből (akkor nem kerül a tartályba egész szarvas stb., persze Ráspi sztorija ez is). Manufaktúrából (ez az!). A vörös karcoljon. Minél délebbi legyen, szekszárdi vagy villányi. Semmi gyümölcsös bohóckodás, por legyen a számban.

Komolyan bólint. Nem buktam le.

Na, lett két ilyen: egy Kaptárkő Cabernet Chauvignon, meg egy szekszárdi Pastor kékfrankos. Aki kolozsvári, megihatja április végén, már ha nem szalonna. A minél délebbi, az Eger. Életem képe ez.

És a fehér?

(Jaj, már fáradt vagyok eddigre.)

A fehér lehet könnyebb, a fehérbornak az ember több mindent megbocsát.

(Megőrültem. HOGY MONDHATOK ILYET? Honnan, miért?)

Mármost hogy a nemgyümölcsös íz — eleve mi az, hogy gyümölcsös, ez olyasmi, mint az “érdekes arc”? –, az okvetlen nagyon száraz (tanninos?)-e, karcos, fanyar, és ez egyben nehéz, testes is? Logikus lány vagyok, Venn-diagram, csak hát nem értek a borokhoz.

Rámmered. Látszik rajta, pengének tart. (De sommelier úr, én csak metaforákat mondok, tudja, íróféle volnék. Én tudok öt jó bormárkát mondani emlékezetből, meg rábökök, ha látok együtt sokat a polcon, de persze csak szupermarketben, arra, ami nem rossz, főleg a szép címke tetszik persze, ja, meg az ár. Vagy hogy nő a borász.)

Aszongya, és lebukásszag van:

De ez is savgerinces alapú legyen? (Ó, a macska bajszát, nem emlékszem pontosan.)

Most két út kínálkozik, vagy bevallom, hogy én ezt nem értem, vagy rémülten igent mondok (és újabb tíz perc rémült felelgetés után hazamegyek egy sillerrel).

A harmadikat választom. Túlkiabálom.

Világos legyen. Zöldesen sápadt. Könnyű. Lehet gyümölcsös is.

Ez lett az Egyből kettő, Anonym, Etyek.

Adytól akkor, fenékig:

Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szivemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.

És ha nem is Ady-generátor, de…
Borkóstoló bullshitgenerátor

63 thoughts on “fusson, akinek nincs bora”

  3. De jót röhögtem! 🙂
    Ha már a kolozsváriakról volt szó: az én kolozsvári egyetemista éveim alatt még nagy divat volt a vadász névre keresztelt boros kóla (kólás bor). Ezt csak “különleges alkalmakkor” ittuk, egyébként a sör ócsóbb volt, főleg, ha jól felvizezve kaptuk a kocsmában.
    Pécsre kerülésem után kikupálódtam, többszöri villányi pincelátogatás után már nem bámultam a bejegyzésbelihez hasonló szavak hallatán. És ízlett a testes vörösbor. Mindörökké barátság!
    És mégsem. Három év elvonókúra (terhesség, szoptatás) után nem bííírom a vörösbort. Miért?

    A borkóstoló bullshitgenerátort elemezve az az érzésem támadt, mintha ezt mind hallottam volna már 🙂 Lehet, hogy ez tényleg így működik?
    A borászok mind ugyanazt a nyelvet beszélik, vagy a szavak hangulatából ítélve lefordítják a saját nyelvükre az elhangzott szöveget? 😀

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  5. Nagyon jó 🙂
    Én is így veszek bort. Főbb ízbeli jellemzők, aztán mis-más, mis-más. Nyomatékosan: miiis-mááás. A seprőn érleltig jó vagyok. Aztán jön egy ilyen “savgerinces alapú legyen?” kérdés és végem. Rágom a szám, hogy hja, igen. Otthon meg elolvasom, hogy mi a bánatot vettem 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  7. Hát ez óriási. szerintem borokról beszélni olyan, mint a bölcsészet. Én egyszer úgy vettem bort, hogy felsoroltam egy kamu ünnepi menüt, volt ott pecsenyétől kezdve párolt káposztán át édes-sós desszertig minden. Mondtam, ehhez kérek, meg az utána következő baráti beszélgetéshez. Elém rakott ötféle bort, és aminek tetszett az ára meg a színe, azt vettem.
    Megkönnyítette a helyzetet, mikor egy barátom fia borüzletet nyitott a közelben, mert neki nem kellett megjátszani magam, csak annyit mondtam, finom legyen, ne túl drága, normális borásztól. Sose csalódtam.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Hát igen, az ember azért megy szaküzletbe, hogy ott értsenek hozzá és ne neki kelljen 😀 Engem sajnos elrettentenek az ottani árak így megmaradok a bolti márkásabb fehérnél (a vörös rosszabbul bírja a nem hozzáértő tartást és szállítást). Bár leginkább már úgyis csak fröccsöt iszom nyáron, ahhoz meg nem válogat annyira az ember. Vagy csak eligénytelenedtem??

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem, ha nincs esemény nálunk, én is a CBA vinotékájából választok 1000-1500 ft közötti borokat, mert az nekem tökéletesen fogyasztásra alkalmas. A fröccs nagyjából bármiből jó. Most épp figyel a hűtőben nálunk komától kapott rozé, apukája készítette, de kicsit guggolós. Azért tudom, hogy el fog fogyni az is…

        Kedvelés

      • A faluban, ahol nyaralónk van, a pálinkára mondják a guggolóst. No persze amióta elvitte a kánya (meg a filoxéra) a börzsönyi szőlőket, nem is sokan borászkodnak, bár valami éled. Amikor tavaly kérdeztem, milyen a helyi bor, egy vállvonással kombinált “megisszuk” volt a válasz, ami engem nem biztatott 🙂

        Kedvelés

      • Szó szerint megtörtént, van egy kisöreg a falu szélén, aki szereti a keserűgombát (szalonnával és juhtúróval sütve jó is az!). Egyszer szedtünk nagyon szépet, és vittünk neki, hát kaptunk baltásgyilkos házipálinkát, meg ribizlibort, de olyat… Hát utána napokig tényleg álcázótechnikákkal suhantam el a háza előtt.

        Kedvelés

      • emgergo: a juhtúrós keserűgomba és a ribizlibor is börzsönyi? Tényleg nagyon kíváncsi vagyok a válaszra.

        Kedvelés

      • Ezt én háromemberesnek ismertem (egy issza, egy lefogja, egy tölti a szájába), de a guggolós se rossz, bár ha pálinkáról van szó, guggolóshoz van egy sztorim, de nem vacsorához való 🙂

        Kedvelés

  8. Én is hipermarketből szoktam nagy ritkán vásárolni, főleg a Lidl-ből (mostanában mindenem onnan van, még a ruháim is) legyen óccsó oszt jó és kábé ennyi az elvárás. Villány itt a közelünkben, gyakran járunk ki, és az a tapasztalatom, hogy a kevésbé hype-olt kisebb borászatoknál ugyanolyan jó, sőt alkalomadtán sokkal jobb bort lehet inni, mint a nagy neveknél. Amúgy kevés bort vásárolunk, paraszti, bortermelő családból származom – nem mondom, hogy értenek a borhoz, csak generációk óta csinálják a saját szőlőjükből. Mióta akkora lettem, hogy elbírom a kapát, iszom bort – vízen kapálni nem lehet, a nagyapám és anyám szerint – az otthoni karcos, savas, zalait, régen még a jó kis direkttermőkből, mint az otelló meg a noha is készítettek, meg lehetett vakulni tőle. Most már a nohát csak pálinkának főzik. Nevelőapám bora – helyi, paraszti szemmel – nagyon jó, kékfrankos, zweigelt, oportó – erős, akkorát üt, mintha pálinka lenne, olyan sötét, hogy a poharat is megfogja, savas, illatos, de van fehér rizling is, finom és ártalmatlannak tűnik, de rutintalan embernek az is halálos. Mi főként ezt isszuk, olyan, amilyen, de a miénk, az otthon íze, szüleink keze munkája – szeretem a bort, és ilyen tavaszi napokon iszonyúan hiányzik a szőlőben végzett munka.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  9. hogy mi mennyit fogunk inni előtte, utána és közben!
    este pálinkát és vörösbort. reggel fehéret és kávét (tejjel!). én mindent csak tisztán, másképp nem viselem el.
    számomra a borértékelés bullshit. nem értek a borkészítéshez sem. de a jó bortól lefordulok a székről az élvezettől.
    marosi kartársnő, ne búsuljon, három év absztinencia után berugtam egy üveg gyenge sörtől, pedig azelőtt soha semmitől. szoktatom szívemet a csendhez, a borivás nyugalmához. előbb-utóbb siker koronázza.
    vagy csak zajosan berugunk. egyből.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  10. Hat igen, a hazai. Jo is tud lenni (de legalabbis ihato), ha a videk jo, de legalabb egy jobbacska bortermo, a keszito pedig rendelkezik nemi temaba vago tudassal. De szekelyfoldon ne igyatok bort, akarmennyire is dicserik (mert mindenki dicseri a magaet nagyon), biztos lehetsz benne, hogy haromemberes.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  11. Én a fehér borokat szeretem… nem vagyok some… izé, de két bort már felismerek könnyen: a tokajit és az enyedit… igazából nem széles a spektrum, amit ismerek, mert ezeket annyira szeretem, hogy csak ezeket iszom. Enyed közel van, Sárospatakra elég gyakran járok, úgyhogy nem nehéz beszerezni. A legszebb bók, amit egy barátomtól kaptam a borválasztás miatt, az volt, hogy hát… a borod, az ünnepi. Egyébként nagyon finom az ún. járdovány, régen, amikor még működött a gyár, ebből gyártották a szilágysomlyói pezsgőt… ha lesz időm, ellépek Enyedig, és viszek egy keveset… ha még lesz hely a sok többi mellett…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  12. Én már nem olvasok ilyeneket… nem is járok kóstolóra.. És főleg nem fizetek már többezreket/hét deci. Rekesszel hozunk haverbácsi balatoni pincéjéből jó fehéret, vöröset Szekszárdról szintén pincéből, a bormarketinget meg vigye el a kánya.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  15. Van egy kedves barátom, kicsit labilis alkat, a Kolozsvár szóra beremeg egy ideg a bal szeme alatt. Tíz évet élt Kolozsváron, a lelke és az élete egy darabja (pl. munkahely) még mindig ott van. Néhány éve ment el, egy férj és gyermekek reményében, megkapta, de azóta is mindig lavírozik az érzései között, mit kapott és mit adott fel. A kérdése az lenne, karcolhat ő is veletek delíriumig április végén? 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  16. Ittam már Egyből kettőt (anonym, Etyek). nem pörögtem rá.
    Pedig az itteni boreladó megkérdezi, hogy ízlett az előző és ahhoz képest adja a következőt. És előtte kérdez árkategóriát. Konkrétan az előző (jópár üveg) borra mondta, hogy az már nincs a csúcsán, de ad ahhoz hasonlót. Biztos van olyan kritérium, ami alapján hasonlítanak, de nekem valami más a kritériumom. Egy héttel korábban még ittam Csavargót és még szerettem. (gyümölcsös, kicsit szénsavas fiatal bor) Lehet, hogy a pasimnál ráérzett, hogy vele jobban lehet a borokról beszélgetni és vele beszélget is. Velem nincs elmélet, csak gyakorlat.
    Ja és a vörösborokat elfelejtem, hiába finomak. Pastortól és Kaptárkőről is ittam már valamit, de nem provokálták ki, hogy megjegyezzem őket.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  17. nekem az o nagyon boraik izlettek, Kamocsay Ákos (Ászár–Neszmélyi borvidék), Bock József (Villány–Siklósi borvidék), a nagymamam meg mindig a debroi harslevelut vette, az is finom es olcso is.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • ugye? a bodza szorpot is imadom, regen, kiskoromban csinalt a telek szomszed, mindig atjartam hozza. ha veletlenul ikeaban ebedelek is csak a bodzaszorp johet szoba 🙂 egyszer tan en is megtanulom majd. a masik ilyen gyerekkori izelmenyem a nagymamam csipkebogyo teaja, igaza csipkebogyobol. Nem tudom hogy csinalta, azota sem ittam olyan finomat. szoltam is gyorsan anyunak hogy nyaron fozzon nekem, o hatha tudja hogy kell

        Kedvelés

  19. Nagyon jót derültem, a borbullshitgenerátor pedig zseniális, késztetésem támadt felhasználni vásárlásnál 😀

    Kinyitom az új-zélandi fehéret, hogy élvezzem a rothadásra hajlamos citrom illatkáoszt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  20. @MarosiCs (már nagyon elkeskenyedett, nem tudok oda válaszolni):

    “a juhtúrós keserűgomba és a ribizlibor is börzsönyi?”

    A juhtúrós keserűgomba szerintem északkelet-magyarországi, nem tudom, pl. a dunántúli erdőkben mennyire szedik. Északon szokás (fura egy gomba, csak vaslapon sütve jó, és még akkor is erősen kesernyés). A ribizlibornak viszont tuti hagyománya van a faluban, rengetegen termesztenek bogyós gyümölcsöket, és készítenek ribizlibort – ittam már remeket is, teszem hozzá.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Köszönöm. Egyik sem egy gyakori étel/ital, legalábbis én ritkán találkozom vele. Édesapám kedvence a keserű gomba, a néhai fogadott nagyanyámnak volt ribizlibora. Mindez Székelyföld szívében. Melegséggel öntött el az említésük, azért kíváncsiskodtam.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Amikor Erdélyben jártam, mindig óriási késztetés volt bennem, hogy menjek el gombászni azokba a gyönyörű erdőkbe, de mindig csoporttal voltam, és nem volt idő meg lehetőség lelépni :).

        Kedvelés

      • összefutott a nyál a számban a rostélyon sütött juhtúrós (burdufos) keserűgomba és a ribizlibor gondolatára. gondolkodtatok, miért vagyok ribizli? 🙂

        Kedvelés

  22. Makramé 🙂 cucc! Semmi bor-dícsérő kultúrám nincs, de ezt olvasva meginnék egy pohár bort, amit lassan tíz éve nem tettem. Nálunk a bor csak pörköltben fogy, azt szoktam tölteni a húsokra víz helyett. Amióta a férjem elvégezte a dezalkoholizáló egyetemet, azóta azt sem, mert veszélyes lehet neki ilyen fennkölt kajákat enni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  24. Visszajelzés: kérem alássan, | csak az olvassa

  25. Visszajelzés: a kitágult negyedóra | csak az olvassa

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .