pozitívan gondolkodom

Közzétéve Szerző:

Nem mindegy, mivel töltjük meg a tudatunkat. Szép, lélekemelő dolgokkal szeretnék foglalkozni, mert a gondolatoknak hatalmuk van.

Ilyen kis finom, nőies dolgokat is olvasok. Szerelem, sőt, erotika is, de csak ilyen sejtetés, nem az a direkt.

Lehangolnak a nyomasztó filmek, mint például a Piaf. Ott van ez a tehetséges, gyönyörű hangú nő, és akkor ilyeneket írnak bele, hogy betegség, alkoholizmus, meg összeesik a színpadon. Én nem értem, miért rendeznek ilyen filmeket.

Az -om sorozat:

irodában dolgozom

nagyon unatkozom

A Rómeó és Júliát is megnéztük az Operettszínházban, nagyon jó kis darab, nem véletlenül híres, csak a vége nem tetszik. Miért nem írják át úgy, hogy jó legyen a vége? Annyira drukkoltam a szerelmeseknek.

Az emberek rosszkedvűen járnak az utcán, és mindig a gázszámláról meg a gázai övezetről van szó. Én nem engedem, hogy a negatív dolgok eluralkodjanak a tudatomban, mert az ajtót nyit a rossz erőknek. Ha mindig csak a GDP-ről meg az ovis ebédbefizetésről gondolkodnék, öngyilkos lennék egy hónapon belül. Nem bírom a politikát sem: mire jó az örökös elégedetlenség? Helyette léleképítő, szép idézeteket, képeket nézek a facebookon, meg is osztom őket, ezzel sokat segítek a barátaimnak, írják is, hogy ez most nagyon betalált! és éppen én is ezen gondolkodtam! Szeretem, ha sok a lájk, ez is megerősít, hogy segítek, hogy van értelme a tiszta, pozitív gondolatok megosztásának. Kis iránymutató táblák ezek a hétköznapokban. De meditálok is, olyankor a tengerzúgásos cédét teszem be.

Azt sem szeretem, amikor valaki dühös, meg negatív indulatokkal van teli. Az indulatos embernek nincs igaza. A sok gyűlölködés, hogy a férjük így meg úgy, meg mindenen kiakadnak. Az örökös harc és kritizálás. Pedig ha meglátnák a férjükben a jót, akkor teljesen megváltozna. Minek acsarogni? Inkább a női befogadást és lágyságot fejleszthetnék magukban.

Régen, amikor még nem foglalkoztam spiritualitással, én is azt hittem, hogy a Henrik milyen önző, meg miért kiabál annyit, és még feministákkal is beszélgettem, akik csak lázítottak. Aztán elmentem a Virág vagy! tanfolyamra, mert már az ágyban sem voltak rendben a dolgok, és folyton morgott. Ez ilyen komplex képzés, grafológia, számmisztika, volt szexuálpszichológus meg asztrológus is, és ott megtudtam, hogy a Henrik nem önző, hanem Oroszlán, azoknak uralkodói természetük van. Ahhoz képest nem is önző. És azt is mondták, hogy táplálni, dédelgetni kell az egóját, mert ő attól boldog. Az a szeretetnyelve neki. Szóval kaptam egy ilyen személyes kulcsot a Henrikhez.

És azt is hallottuk, hogy van egy afrikai törzs, ahol ha valakit bántanak, utána az erőszaktevőt befogadják a kunyhójukba, átölelik és együtt sírnak. Nekem ez tetszett a legjobban a képzésen. Ez valamilyen dél-amerikai törzs, Ghána mellett élnek. Nagyon szeretem az ilyen lélekemelő történeteket. A gyűlölet nem visz előre. Szerintem a szeretet a fontos inkább! Sokszor kiderül, hogy aki áldozatnak hiszi magát, például a Rita, az igazából kiprovokálta rejtett módszerekkel a konfliktust, és ő az igazi agresszor. Amióta ezt a lágyságot megtaláltam magamban, sokkal szebbek a napjaink. Na, megyek is, mindjárt kezdődik a teaszertartásunk, remélem, hazaér a Henrik.

241 thoughts on “pozitívan gondolkodom”

  4. az a mondás megvan, hogy “a férfiak akkor válnak amikor találnak egy másik nőt, a nők akkor mikor megtalálják magukat”. lehet, hogy utána már könnyebb pozitívnak is lenni 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  5. Nem a bántalmazót fogadják be a kunyhójukba, hanem az áldozatot ? Na az nem olyan furcsa, de én mintha azt olvastam volna, hogy a bántalmazót vigasztalják.
    És úgy éreztem, hogy nem véletlenül citálják épp most ide ezt a szokást, mert a CSBE törvény kapcsán a bántalmazók szigorúbb meg- és elítélése volna a cél – az eddigi áldozathibáztató gyakorlat szereinti megúszással szemben.
    És ez az igazság felé tett gesztus beindította a többségi szolidaritást, és akkor jött az afrikai szokások meg a gíalázatos, szülni nem akaró nők emlegetése.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  6. Osztva. Ha nem gond. Lopom. Mosolygós szmájli. Szívecske, szívecske, szívecske, mosolygós szájli. Milyen igaz!! Én is pont ezen gondolkodtam. Nevetős szmájli. Remélem, mindent felsoroltam. Nyelvnyújtós szmájli.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  11. mint a tegnapi modoros a gazdagokról, akiknek a házában a modern nyomógombos lift és a fürdőszobájukban keverőcsap is található. /hurrá, gazdag vagyok!/

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  12. Nagyon beteg voltam, éjszakánként nem bírtam aludni, meditációs zenéket hallgattam, csakratisztítást végeztem, agykontroll stb míg egyszer csak alfa állapotban beúszott elém az orvosom képe. Másnap bejelentkeztem nála és kétoldali tüdőgyulladást állapított meg. Igy minden igyekezetem ellenére csak életben fogok maradni, mert dupla penicillineket kapok (és nyelvnyújtós szmájli) Pedig még fórumot sem nyitottam, hogy mit kell csinálni, ha az embernek szúrja a hátát, gyönge és állandóan köhög, van e rá valami jó házi praktika?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. Nagyon tetszik! Mindig van egy törzs, egy ezo-tanfolyam (“Virág vagy”, hehehehe), és sok okos bölcsesség az agyon szűrt hírfolyamomban ma is. Meg is osztanám a FB-n, ha pont a kérdéses ismerőseim nem vennék ezt is szó szerint. 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Éppen most törölt egy ismerős, kifejezetten azért, mert a “lélekpillangó” (Lásd meg mindenben a szépet!) képecske alá belinkeltem ezt a cikket. Háhh. Megyek is, telesírom a párnámat.

        Kedvelés

      • Odatekintettem, hogyan lehet lélekpillangó a profilomon, és ezt a szelíd párbeszédet találtam. Szóval most tényleg én is röhögök:
        A…….
        “Kívánom neked a csend szépségét, a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét, a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét, a levegő édességét és a SZERETETET, mely ott található minden dolgok gyökerében. Az élet csodáját kívánom neked.” :))
        Reply · 115 · Like · Follow Post · January 9, 2012 at 1:14pm

        Főnix · Top Commenter
        Bocs, kedves Anna, de ezt a csodaszép idézetet elsajátítottam Tőled! Kívánok remek, szép napot! Üdv:Főnix
        Reply · 4 · Like · January 11, 2012 at 12:46pm

        A….
        Kedves Főnix! Szívesen, örülök, hogy tetszik.
        Kívánom, hogy Neked is legyen szeretetteljes és örömteli minden napod! 🙂
        Üdv: A…..
        Reply · 4 · Like · January 11, 2012 at 4:26pm

        Főnix · Top Commenter
        A ….. Kedves A….! Az e-mail fiókomon a fényképemen is kitettem, hadd örüljenek, akik rámutatnak ott a nevemre! Nagyon örülök, hogy ilyen kedves vagy! Üdv:Főnix
        Reply · 5 · Like · January 11, 2012 at 10:12pm
        View 4 more

        Felnőtt nők közt zajló beszélgetés. Szomorú vagyok.

        Kedvelés

      • Már egy ideje töprengek rajta, hogy kicsit megváltoztatom a wordpress accountomat, mert tényleg annyira jó lenne megosztani néha ezt-azt innen, de nem akarom, hogy bárki úgy érezze, tanácsokat kell adnia nekem – mert egy ismerős be tud azonosítani. Úgyhogy most lehet, hogy kicsit kavarok a nevekkel és a fotóval, előre is elnézést kérek, ha nehezen követhető.

        Kedvelés

  14. ÚRISTEN!!! Majdnem megettem! Így van ez, ha két rántott szelet nőies kisütése között foglalkozik az ember haragos, lázadó, feminisra sz*rok olvasásával.

    “Azt monnyad meg, kikkel barátkozol te, hogy így megőrültél mostanába? Pszichológushoz kellene menned, anyukám! Mi a f*sz bajod van teneked újabban? Nem elég a hastánc, meg a szolárium? Mindig b*szogatnod köll még most is? Hogy neked soha nem jó az ami van (ez utóbbi 6 szó az Üvegtigrisből lopva, nagy becsben tartva)” :-DDD

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  17. Haha, erről már én is írtam paródiát! 😀

    Van egy kedves ismerősöm: 47 éves nő, három 14 és 23 év közötti gyerekkel. A férje katolikus a bigott fajtából, így lettek nevelve a gyerekek is (templom MINDEN vasárnap, a válás halálos bűn, a férfi a fej, a nő a nyak, ismeritek). A nő kiugrott a katkó buliból nyolc éve, most spirituális mesterképzésre jár, és sámánnak tanul. Férjuram ebből az apropóból naponta átlagosan háromszor megalázza a gyerekek, a rokonok és vadidegenek előtt, a saját fia menyasszonya a saját lakásukban nem fogadja a köszönését, mert “tévelygő” és “nem fogadta be az Úr Jézus Krisztust” (tényszerű kommentárom: “mit keres nálatok esküvő előtt a ribanc? Pokolra vele!”). És erre szegénykém nyomatja a fenti maszlagot, ahelyett, hogy jól beolvasna mindnek (mindegy, miben hisz és mit csinál, az ő döntése/ideje/pénze/lelke, nem tartozik senkinek elszámolással, ha nem támogatják, legalább ne hátráltassák benne). Különköltözni nem tud, mert gyógyszerészként havi nettó 120-ból él. Így aztán a “bocsássunk-meg-és-figyelmem-maradjon-a-fényben” szöveg marad, miközben otthon robotol munka után napi 6 órában a tévé előtt döglő férjének, aki pikírt megjegyzéseket tesz az imaéletére. Azt hiszem, számára az lesz az igazi megvilágosodás, amikor ráébred, hogy tisztelnie és szeretnie kell magát annyira, hogy ezt ne tűrje némán, különben hiábavaló volt nyolc (sőt. negyvenhét) év szellemi-lelki aknamunkája…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • A fehérje azért is felelős, hogy azok a témák, amiről a nők locsognak, nem is annyira fontosak, mint a komoly férfitémák, bizony.

        Kedvelés

      • A nők köztudottan fecsegnek, locsognak és cseverésznek, míg a férfiak beszélnek, közölnek és nyilatkoznak. Értjük mi…

        Kedvelés

    • “A Pozitívnap.hu egyik célja, hogy betöltse azt az információs űrt, amit a hazai média negatív beállítottsága okoz. Nem is gondolnád, hogy az egyoldalúan szerkesztett hírkínálat mennyi örömtől foszt meg téged is minden nap. Szeretnénk ha a vezető hírek mellett, értesülnél azokról a pozitív hírekről is, amiket máshol nem olvashatsz.” Kicsit vesszőhibás, kicsit hazug, de a mienk.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “egy agyban található fehérje felelős a sok női locsogásért.”
        Olyan pozitív és örömteli olvasni mikor egy magát 100%-ban pozitívnak valló oldal is a nőkön gúnyolódik. Ez aztán jó hír volt a legjavából!

        Kedvelés

      • “A nők”, eleve. Mintha “azok” nem emberek lennének, hanem egy minél kevesebb betűvel leírandó természeti csoda. A legpázitívabb viszont még mindig az, amikor egy Igazi Férfi “tiszteli a női nemet”. Na de ettől még cseszhetem, hogy bármit értelmesen megvitassak vele, mert jön a kézcsók, kalaplengetés, leszarás. Szép dolgok az udvarias gesztusok, de a hülyének nézést beléjük csomagolni, hm, pfujj.

        Kedvelés

    • Ez a ne beszéljünk róla, akkor nincs is szisztéma nekem tök hottentotta. Jó, ne csak arról beszéljünk doszt, azt értem. De, hogy csak selymes nyuszifülekről beszéljünk, mert az a pozitív, az úgy hülyeség.
      Nagyon kevés ilyen igazi frissen kikelt katicabogárka lelkű felnőtt ember van, aki viszont nem ilyen, a hadd ne szégyellje magát amiért emberből van.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  19. A reggeli kávém mellé nagyon jól esett .) Több helyen hangosan felröhögtem 😀
    “Ez valamilyen dél-amerikai törzs, Ghána mellett élnek.” meg, hogy miért nem írják már át a Romeó és Júlia végét… nagyon jó, hogy úgy mondjam:
    “ez most nagyon betalált! és éppen én is ezen gondolkodtam!” 😀 😀

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  20. egy ismerősöm (nevezzük Lilinek) egy ponton erősen spirituális lett, (“elkezdte a saját útját járni…”), ezzel párhuzamosan közölte a partnerével, hogy mostantól csak akkor szexel ha kedve van, annyi szabadidőre tart igényt mint a partnere, partnerének annyi házimunkát kell végeznie mint neki, mivel most már nem ér rá annyira mint korábban. elfogadja, hogy partnere olyan amilyen, nem kívánja megváltoztatni, ellenben alkalmazkodni sem kíván már annyira hozzá. egyelőre működik a dolog, a fickó idejében észbe kapott, ismét a válós posztodra hivatkozva mondom, hogy rájött hogy mit veszíthet és változni kezdett hogy megtartsa Lilit. szóval működhet ez a pozitívan gondolkodás, csak a “jó” következtetéseket érdemes levonni :).

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  21. Úgy zavarba jöttem ettől a bejegyzéstől, hogy muszáj rákérdeznem. Én nagyon szeretem az ilyen ízélős írásokat, és még lelkiismeretfurdallásom sem szokott lenni, ha valakit pellengérre lehet állítani és vitriolos nyílakat belelőni. Ugyanakkor itt azért jöttem zavarba, mert ez nem egy és nem kettő, hanem millió olyan nő leírása, akit mi, jófej asszonyok és jófej férfi barátaink szeretettel gúnyolunk, ahol érjük. És ebben a blogban, pont, alig értem a helyét, ezért kérdezlek, miről szól ez a bejegyzés, mielőtt tényleg félreérteném. Köszönöm.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Lehet, hogy kapisgálom, második olvasatra, hogy akkor mégsem nők millióin röhögünk jóízűen épp. Rushdie óta nem történt ilyen, hogy valami első olvasatra ne jöjjön át, elgyengültem és rég nem olvastalak egyszerre sokat 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ez nem a sírva nevet fejezet? Hogy annyira tipikus ez az útkeresés, vagy kitörési kényszer. Ha ilyet olvasok, arra gondolok, talán ha egy- két így élő nő itt belebotlik, és magára ismer, már volt értelme megírni. Mert ez valójában nem nevetni való. Egy másik írásban írta Éva, hogy van az, mikor a nő nem is tudja, mi baja. Nem is látja, mi történik vele. Azt hiszi, ő a hülye, hogy szarul érzi magát, így hát elméleteket, magyarázatokat, önámításokat gyárt, hogy ne hülyüljön bele.

        Kedvelés

      • miért baj, ha a butaságon nevetünk? akárki is követi el. nem hiszem, hogy T. Szerzőnk mindig mindent a bántalmazott nők szemén keresztül akar láttatni, ennél összetettebbnek látom (remélem) ezt a fórumot.

        Kedvelés

      • Így, nagy általánosságban nekem egy csomó bajom van azzal, ha a butaságon nevetek, de ez csak magammal szemben támasztott elvárás. Ebben az esetben is, a butaság nem egészen a szellemi képességek mélységére utal, nagyon-nagyon sok nő mintha szándékosan lenne a sötétségben tartva, tisztára középkor, csak most Coelhonak hívják a dogmát. És ettől a pillanattól fogva a tömegjelenség gúnyolása már nem a butaságon való nevetés, hanem egy tendencia semmibe vétele. Ezért voltam elsőre meglepődve, mert ez a blog millió nüanszbeli különbségre hívta fel a figyelmem, itt tanultam odafigyelni árnyalatokra, amikről azelőtt legjobb esetben is csak éreztem, hogy valamiért sántítanak. És ezért hajlok az előző hozzászólásra, hogy azért itt újfent csak “tanítómese”, mert bár én is jól szórakozom egyedi eseteken, itt ennél többről van szó. Mindjárt odajutok, hogy elmagyarázom hangosan a bejegyzést :), ne beszélve a sok helytelenül kezdett mondatról.

        Kedvelés

      • Ki van karikírozva, ami rendben van a maga túlzásaival. Nyilván ettől ütős. Emellett annyi nő van, aki eljár a tanfolyamokra, hastáncol, jógázik, hajtogat, vagy egyszerűen elhülyül. Ismeritek azt a típust, aki a semmiről beszél levegővétel nélkül, miközben elszívja az életed is. Az unoka pelenkájáról, a gyerek házi feladatáról, a minden szarságról. Vagy állatvédő lesz. Nem veszi észre, mi zajlik körülötte és hogy nincs jól, és ha emiatt felhőtlenül kinevetem, az olyan, mintha a szellemi fogyatékosra mutogatnék ujjal. Én “úgy” nem tudok nevetni. A szarkazmuson, az írás kiválóságán igen, de a jelenségen nem.

        Kedvelés

      • Erre gondoltam a sötétség alatt. A sok lehetőség közül, ami elméletileg mindenkinek egyenlően adatott, még mindig hatalmas egyenlőtlenségek vannak, az alapoktól kezdve. Az újságolvasás kultúrája a családban, a leánygyermek implikálódása a család pénzügyeibe, pl., társadalmi jelenségek közös megbeszélése, véleményformálásra való buzdítás, megfelelő olvasmányok kézbeadása, érdemi terelgetése az intellektus fejlődésének, ezek többnyire még mindig a fiúk kiváltsága. A felnőtt nők így egy óriási hátránnyal indulnak, amit ezekkel a “póttanulmányokkal” próbálnak behozni, és szinte előre el van határozva, hogy milyen irányba fejlődhetnek tovább. Arról ne beszélve, amit egyébként még nagyobb disznóságnak találok, hogy ezek a tanfolyamok, írások, kurzusok, a lélek táplálékai szinte kizárólag nőknek vannak kitalálva, okos marketinggel és pontos célközönséggel belővve. Ebből egyértelműen ki kell törni, csak nem tudom, hogyan lehet ehhez kapaszkodót adni/kapni.

        Kedvelés

      • nekem ez kicsit konspirációs teória-szagú, hogy ezt hozzuk ki ebből az írásból. nem is tudom hol olvastam csakazolvassa megjegyzését, hogy a Modorost követi – követte még régebben, a poszt nekem onnan valónak tűnik. a butaságot, a szűklátókörűséget pellengérezi, és én se tudok a konkrét példányokon őszintén nevetni.
        arról meg, hogy miért fordul be pont így sok nő – mert ez a kényelmes, kipárnázott megvilágosodás az itteni nyers revelációkhoz képest. a kiindulópont a szellemi igénytelenség, ami, úgy hiszem, nemfüggetlen, és a nőknél így hajlamos lecsapódni. miért? és mert profitábilis, a virágvagyok tanfolyamok meg csak szaporodnak.
        a hatás – Henrik meg az oroszlánszag eltűrése – szerintem mellékterméke a marketingnek. a tragikusan, sírnivalóan romboló hatását nem tagadom.

        azt meg, hogy az intellektuális fejlődés fiúprivilégium lenne, erősen kétlem. a szüleim nem voltak értelmiségiek, de volt sok könyvünk, levettem a polcról, elolvastam, kész, soha senki nem szólt bele, sőt, inkább bátorítottak. én nem látom a mintát, amit írsz, pedig vidéki, alsó-középosztálybeli munkáscsaládban nőttem fel. (annyi előnyöm volt, hogy anyám szeret olvasni és jó ízlése van, nem volt a családban jelen a vallás, és hogy a tagadhatatlan diszfunkcionalitás miatt akkor se szóltak volna bele, ha prostituálom magam.)

        Kedvelés

      • Lányos anyák, hajrá… úgy lehet kitörni. És valódi emancipációval. Mert az, hogy az utcán végignézik a pasik, hogy kereket cserélek tűsarkúban, majd mikor nyilvános fórumon vitát indítok róla, akkor megkapom, hogy mi akartuk az emancipációt… na, az nem az, amiért elődeink küzdöttek. És azzal, ha pofázunk, kikérjük magunknak, mondjuk a magunkét. Hátha megértik előbb utóbb, hogy mi is ez.

        Kedvelés

    • Itt vagyok! Több minden keveredik ebben a posztban.
      Értem és közben karikírozom a tendenciákat.
      Amitől kivagyok:
      — a pozitív gondolkodás fétise, amely itt egyenlő a szembe nem nézéssel (nekem aztán minden kellemes és szép legyen) — erőnek álcázza, hogy nem bírná el a valóságot
      — álspiritualizmus, olcsó megoldások, bizniszjelleg, birkulás a táltostanfolyamon stb.
      — bántalmazás/egyenlőtlenség megmagyarázása horoszkóppal/férfiNap-NőHold stb. teóriákkal, vagy akár a karmával
      — sima műveletlenség, szellemi igénytelenség (R&J)
      Nagyon sokszor ostorozok nőket és női viselkedéseket a blogon, pl. a túlhajtott, önmaga ellentétébe forduló kötődő nevelést, a pótcselekvéseket, a jóléti sznobizmust, az álkörnyezetvédelmet, a szexuális felvilágosítás álnyitottságát, a feleségek boszorkányüldözését a szeretők ellen stb.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  23. Virág vagy! tanfolyam :))))))))) Elhiszed, ha indítanál egyet (a fent említett részképzésekkel), volnának jelentkezők? Naná, hogy tudod… 🙂
    Nagynéném magyarázza (tanult, okos nő): mosakodás közben tisztítsam az aurámat. Spricceljek jobbra és balra egyet. És majd meglátom. Még nem spricceltem. Még a végén beválik. 😉

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  25. Nekem is van ilyen barátnőm, de én félek neki megmondani, hogy ez csak pótcselekvés, ő úgy gondolja, neki így jó, persze szidja a férjét néha, de úgy érzi, így kell, mindenki ilyen, hát most hogyan mondjam, hogy nem, nem ilyen? És elhinné-e egyáltalán?

    Kiri, ez a spriccelés pedig jó móka lehet 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  26. néha valódivá válik a pótcselekvés. ha hirtelen bezárnának a hastánctanfolyamok, és horgolófonál sem lenne égen-földön, attól még sokan ugatnák éjjel a holdat, miközben az oroszlán kedvét tölti, mert ez így aszcendentális, és mégis összeszorítva bár fogukat, de alaposan élveznék, mert az anyjuk megmondta, szívás az élet, és mi lesz velük, ha már Henrik sem?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  27. Hangosan röhögök – Az InterCityn csak kicsit néznek furcsán rám. Hát ezek nagy része nekem megvolt. Jó, osztani facebookon nem szoktam (mondjuk mást se), sőt kellően idegesítenek is ezek a képek és bölcsességek. De kineziológus, grafológus, családállító, asztrológus mind megvolt, ja és előtte egyéni pszichoterápia, amire egyébként párterápia HELYETT mentem. És volt női közösség is, bár az entellektüel fajtából. És tényleg azt vártam mindegyiktől, hogy mondják már végre az arcomba, hogy a hiba az én szerkezetemben van és tessék szépen otthon maradni, vacsorát főzni, gyereket szülni. Nem ám itt önmegvalósítani és munkában sikeresnek lenni. De nem ezt mondta egyik sem. Lehet, a hastánccal még próbálkozom. Esetleg jósoltatok bélből, a békéltető előtt..

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ez mekkora! És nekem is megvolt egy pár belőlük, pedig én művelt is meg okos is vagyok, oszt mégis. Én azér’ mondtam, hogy csínnyán a röhögéssel, mert sírva röhög itt az ember. Na, persze én röhöghetek. A saját nyomorán akárlki 😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Azért szerintem fontos kiemelni. hogy itt nem a spiritualitással van baj, hanem
        1. a felszínes, trendszintű megoldásokkal (“ha szappanos vízzel letisztítom az aurámat, minden oké lesz”)
        2. a birkulással (“mert a szomszédasszony is volt ennél a jósnál…”)
        3. dolog pótcselekvés jellegével (“a férjem páros lábbal ver, de hát az én befogadó női energiáim az ő karmáját is oldják, és Katie Byron is megmondta…”)
        4. a fanatizmussal, ami egyes elméleteket és rítusokat a hús-vér élet FÖLÉ emel (lehet meditálgatni, de muszáj élni is…).

        Az, hogy túllátsz hatvan-hetven kiló rotható húson, érdekel honnan jössz és hová mész, akarod tudni a dolgok miértjét… nos, az még nem közröhej tárgya, sőt. Szerintem épp az a birka, aki mindebbe nem gondol be.

        És ez azért fontos különbség.

        Kedvelés

  28. Zé, valamiért nem tudok ott fenn hozzá(d)szólni. Értem, mitől összeesküvés-szagú, amit írtam, mosolygok is rajta. Próbálom kitalálni, megfogalmazni, hol lehet a határ a szellemi igénytelenség és a rendszer-szintű beskatulyázás között. Számomra igazán az a szellemileg igénytelen, aki látja, tudja, hogy más is van és másképp is, de nem akar abba az irányba elmozdulni, mert ebben a pocsolyában való dagonyázás bőven kimeríti a komfort zóna tartalmát. A rendszer-szintűnél most hirtelen a saját esetem jut eszembe: én egy prominens középiskolába jártam, tudod, a régió alma matere, a krém gyermekeinek iskolája stb. Általánosból felvételiznünk kellett a középiskolába, minden egyes diáknak kötelezően 3 tantárgyból, az egyik a matek, a másik két nyelv és irodalom. A középiskola 8 darab osztállyal indított 9-ben, amikor én is kezdtem (16 éve), amiből az első három (eredmények és múltjuk alapján) a matematika-informatika szak, a természettudományok és az intenzív idegennyelv volt. Tehát, ebbe a három osztályba többnyire ugyanakkora felvételi átlaggal kerültek be a gyermekek. Csakhogy, az idegennyelv osztályba szinte kizárólag lányok jelentkeztek, ott sok irodalmat, történelmet, filozófiát és persze nyelveket tanultunk. Az első héten ahány tanárunk bejött órát tartani, közölte, hogy ez a fehérnép osztály, lány osztály stb., ne aggódjunk, minket nem terhelnek matekkel, fizikával, kémiával. Mi itt majd verseket olvasunk (az irodalom természetesen a kevésbé okosak és a lányok kedvtelése), fizika órán énekelünk. És így telt el 4 év, akik 12. végén közgazdaságtanra, orvosira, mérnöki, építész szakra akartak volna továbbfelvételizni, azoknak gyakorlatilag vért kellett izzadniuk és még így sem biztos, hogy versenyképesek voltak. Egyetemen csak folytatódott a tendencia: a filológusok voltak azok, akik a mindennapi élettől elzártan élnek, hosszú szoknya, fonott haj, vászontarisznya, olvassák a regényeket és elemzik őket, miközben nem tudják, épp melyik párt van kormányon, vagy hogy hívják az államelnököt. Innen egy ugrás az aura spriccelgetése. Mondom ezt úgy, hogy én időközben élvezem ezt az egész transzcendentális, asztrológia, belső béke, aura, kisugárzás mókuskodást. Az rémiszt meg, amikor ebből irányadó gondolkodás lesz.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  29. Azért annyira szórakoztató a poszt, mert teljesen magamra ismertem, én is benyaltam már ezt az ezoterikus f.szságot.
    Első alkalommal egy csúnya, megcsalásos epizódot követő kétségbeesett újrakezdéses próbálkozás során magyaráztam meg magamnak kineziológussal, horoszkóppal, Marssal és Vénusszal, hogy a férfitermészetből egyértelműen következik a barátnő megunása, megcsalása és a férfi mély családi érzéseit sértem meg, ha szóvá teszem, hogy az anyja már az étkezési szokásainkba is beleszól. És egyáltalán, ha Igazi Szeretet lenne bennem, nem csináltam volna ekkora balhét, amikor kiderült a sunnyogás, szóval nem csoda, hogy utcára is tettek. Én ezt a 23 évesen annyira komolyan gondoltam,, hogy még bocsánatot is kértem a Férfitól, Akit csak az Ösztönei és az én kibírhatatlan követeléseim állítottak sunnyogó üzemmódra.

    Másodszorra az ezt követő randizós időszakban egy barátnőm tanácsára tréningeztem magam a Nők Titkos Szabályaival (ha nem ismernétek ezt a gyöngyszemet: Ellen Fein – Sherrie Schneider: Titkos szabályok), és megtudtam, hogy azért dobnak egy hónap után, mert nem vagyok elérhetetlen, magabiztos, és még a telefont is felveszem egy csörgés után! 🙂

    Hiába éreztem belül minden ilyen női szövegnél, hogy fals, hogy talmi, nem illik hozzám, erőszakoltam magam, mert egybecsengett a jó anyai tanítással: Elsőnek mindig magadban keresd a hibát!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  30. ez, sajnos, nem csak anyai, hanem rendszer-tanítás. erről évus írt már néhány gondolatot. s ha netán elmész profi terapeutákhoz, ott sem hallasz arról, hogy jogos, amit gondoltál/éreztél/cselekedtél, hanem azt, hogy magadban kell keresned a hibát, a személyiségednek kell “fejlődnie”, kompromisszumokat kell kötnöd.
    két dolgot szabad és muszáj nekünk: gondolkodnunk és egészséges ösztöneinkre hallgatnunk. szabad és kell véleményt formáznunk. nem baj, ha nem tetszik mindenkinek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ez nem csak nekünk, hanem mindenkinek hasznos rendező elv lenne 🙂

      Gyerekként is utáltam, ha megkérdőjelezték az érzéseim jogosságát, kamaszként folyamatosan kételkedtem bennünk, később szinte biztos voltam benne, hogy én _érzek rosszul_.

      Mára a jelmondatom : Minden az ami. Hatalmas szerencsém van.Minden vidámabb az spirituális szmog nélkül.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Azért szerencsére profi terapeuta túllép a személyiségednek kell fejlődnie frázisokon. Érdekes volt, én kb másfél évet jártam terápiába, de a lezárást elsunnyogtam. Aztán rászedtem magam (közben eltelt 1 év) és elmentem. Durva felismerés volt, hogy már a terápia alatt is látható volt a kimenetele a párkapcsolatnak, csak én nem tudtam/akartam akkor még ezzel szembenézni. Szimbólumterápiával dolgoztunk. Abban az 1 évben voltak az ezoterikus “kirándulásaim”. Egyébként a módszereknek nem a létjogosultságát kérdőjelezem meg és nagyon nagy különbség van asztrológus és asztrológus között, a családállítás pedig nekem személy szerint sokat segített. De senkit sem akarok meggyőzni és agitálni, hogy erre-arra fizessen be, azzal teljesen egyetértek, hogy egy iparág épült erre. Sajnos én akkoriban hiába hallgattam az ösztöneimre… Nekem az oké, ha valaki terápiába jár/ gyülekezetbe lelki gondozásra/kineziológushoz/családállításra/hastáncra/jogára. Hajrá. De amikor kiposztolják hogy a fű zöld, az ég kék, az élet gyönyörű és meg kell tanulni észrevenni mindenben a szépet és a jót, akkor ordítanom kell.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nekem nem tiszteletreméltó, mert nem érzem úgy, hogy ez az ő döntése. Ezt mind a pasi találta ki, a terhet Réka viseli, a pasi meg tetszeleg a nagy fehér férfi szerepében. Korábban úgy éreztem, hogy el is szigeteli Rékát (az örökös költözések, a világvégi lakhelyek, a sok gyerek és munka), most ez a boldogasszony tanfolyam kicsit kiengedi otthonról, de hát ugye mit csinál? Propagálja a pasi agyrémét. Ijesztő.

        Egyúttal köszönöm, hogy itt lehetek, sok mindenre rájöttem, amióta olvaslak, Éva.

        Kedvelés

      • Te a blogon kívül ismered őket? Bevallom, nekem ez még nem jutott eszembe, hogy erre az életmódra mint elnyomás eszközére nézzek, de lehet, hogy neked van igazad, én csak a blogot olvastam. Azt láttam, hogy időnként tartott Réka is valamiféle összejöveteleket, de nem tudom, ezeknek mi lehetett a tartalma, mindenesetre nem gyanítottam, hogy ne lelkesen és önszántából propagálta volna az életfilozófiájukat. Aztán könnyen lehet, hogy most olvasva már többet látnék a sorok közt. Lehet, hogy át is olvasom újra.

        Kedvelés

      • Azért az sokat elmond, ahogy írta, hogy
        “…szeretetteljes jelenlét. Ám ez egészen különleges minőségű, nem akaratból jön, mint eddig, amikor gyakoroltam.”
        Mennyit gyakorolhatott vajon, mennyit próbálta a mosolyt, derűt, áradó szeretetet, elfogadást magára erőltetni? Szarrá van terhelve ez a nő, ahogy látom, és kénytelen valami üdvösségnek tekinteni a sorsát, mert ha nem, ha feszülne ellene, akkor neki annyi lenne.

        Nagyon visszásnak tartom azzal érvelni, hogy “de hát szívesen csinálja”, meg hogy “nézd, milyen boldog”, persze, mindent, amit először nem szívesen csinálsz, adott nyomás hatására el lehet tűrni – fogadni – meg lehet szokni, majd szeretni is… Sőt, lehet ideológiát is gyártani abból, hogy miért csinálod, amit (miért vannak tele az életed kötelességekkel, semmi mással), mert az úgy sokkal jobban hangzik, hogy te táltosné meg példakép vagy, mint az, hogy “ezt találta ki az uram (vagy együtt), először még tetszett, de nem gondoltam, hogy ennyi meló jár vele, igazából elmennék egyszer-egyszer moziba vagy uszodába, de hát az nem illik ebbe az életmódba”.
        Én csak feltételezek itten, lehet ez neki baromi boldogságos, de az tényleg talány a számomra, hogy a férfi milyen munkát végez. A másik pedig, hogy eleve gyanús az ilyen felhőtlen derű, öröm, ahol ezt _gyakorolni_ kell, és a negatív érzések, azok ugye gonoszak, meg milyen már. Ez nem normális dolog – szerintem, nem egészséges, hogy nem lehet dühös, mert az nem fér bele az életmódba, meg lehet bolondulni az ilyenben, szerintem.

        Kedvelés

      • Nekem Papadimitriu Athina jutott róla eszembe. Ő is kiköltözött a jurtába, az ő erős, sámán/táltos mialópikula férjével és csak sugározta évekig ez mennyire boldogságos élet. Aztán szabályosan megszökött úgy tudom ebből a boldogságból és kiderült, a szerető férj éveken át verte ebben a nagy idillben, de még terhesen is. Nekem gyanús ez a bizonygatása annak, hogy boldognak KELL lenned és mindennek nézd a pozitív oldalát…például megcsal a férj, fáj ugyan eleinte, de rá se ránts, csak öleld meg őt és szeressed nagyon, akkor jutsz el csak igazán a mennyországba…
        http://www.storyonline.hu/hirek/papadimitriu_athina/27805/

        Kedvelés

      • Most én is olvasgattam, és nem csak a hűtlenség meg az arra adott lebegős-története, az egész tényleg hideglelős. Csak nem akartam, hogy a természetes-alternatív életmódot kritizáljuk itt. Szóval nem tudtam, min akadtál ki.

        Kedvelés

      • hát ez tényleg hideglelős… mindazt összefoglalja, ami ellen a te blogod rendszerszerűen próbál fellépni.
        Ami ellen mi nap mint nap küzdenénk.
        Tegnap beszélgettünk egy nagyon “egyenlőtlen” ismerős párról. Persze jött a szokásos duma, hogy “de ha ők jól érzik magukat!”, ha “a lány így akarja, akkor miért ne?” Erre mondtam én azt, hogy amikor még rabszolgatartás volt, és emberek rabszolgának születtek, akkor ők sem feltétlen lázadoztak a helyzetük ellen (nem volt hozzá eszközük, tudásuk, és elhitték -szocializáció, környezet – hogy ez csakis így lehetséges.) Mégsem gondoljuk ma azt, hogy a rabszolgatartás egy jó, és elfogadható dolog, csupan arra alapozva, hogy maguka rabszolgák is elfogadták annak idején a helyzetüket.

        Kedvelés

      • az életmódról nem gondolkoztam, kimondottan a helyzetre írtam, hogy fájdalmasan szánni való, ez a megaláznak, megtipornak,de én ettől válok boldoggá…az életmód meg, hát lelkük rajta, nekem valahogy fázik tőle a lábam, akárcsak a liftes, menős szélsőségtől is, de hogy őrült nagy vállalás lehet, azt maximálisan elismerem

        Kedvelés

      • Ilyen életmódot folytatni nagyon kemény meló, szerintem ezt senki nem vitatja…

        De ez a “belehazudott a képembe”, aztán megölelem nagy boldogságomban, ettől megfagyott a vér az ereimben.

        Kedvelés

      • YES!
        én is nagyon vágynék öt különböző méretű és nemű gyermekemmel, a szénával szigetelt jurtába költözni, pláne télen. takarók alatt szép az élet!
        fürdeni és mosni lehet a szomszédos istálló itatóvályújában, főzni kályhán a hólében krumplit a krumplival, reggel, délben, estére. ennyi embernek talán tízkiló/két napra elegendő. a tejet kiakasztani a diófára hogy meg ne romoljon, így a húst is, ha egyáltalán adományként kapunk, meg a franciasaláta alapot. hogy vécére ki hova, azt egyéni kreatívban oldanám meg.
        jaj és persze közben dobogó szívvel várnám haza a simabőrűt további gerinchajlítási leckeadómat(bizakodva hogy egyéb tüzes menyecskéket már meg nem hág ebben az évben – az ő szent hűsége ugyanis más minőségű)

        Kedvelés

      • és nem a férje hanem a kedvese, mit nem gondolsz! csak nem ám úgy elveszi feleségnek ezt a fenevadat!
        (nem tudni, a gyermekeknek ő az apjuk?)

        és a pénztelenség sem izgatja, még régen izgatta de már nem. hogy nincs. mert egyre kevesebből is egyre remekebbül kijön,
        csak egy a fájdalom: a gyermekek rossz tulajdonságaikat sajnos mind tőle örökölték, az Úr megmondta

        én kérek elnézést. nagyon mérges vagyok

        Kedvelés

      • Ha a puszta rosszindulaton kívül mást is fel kellene fedeznem ebben a hozzászólásban, szóljatok.

        Kedvelés

      • Talán az életmód ellentmondásaira, hazugságára világít rá. És dühös, mert igazságtalanságot s női önelnyomást lát. (Van wifi a jurtában?)

        De ne legyünk igazságtalanok: az, hogy mi nem költöznénk jurtába, nem jelenti azt, hogy ezt ne csinálhatnák mások hitelesen. Nekem csak az ütötte meg a szemem, hogy álmom egy öntermő gyümölcsöskert. Mintha minden csak álom, terv lenne, a valóság pedig olyasmi, hogy a védőnő államigazgatási eljárással fenyeget (nem tudom, nem mélyedtem bele, hűtlenségügyben sem).

        Kedvelés

      • csak olvastam(de már többet nem bírok el)
        ő mondja hogy ő ezt másképpen képzelte, ő így nem, neki ez nehéz. sosem hosszan, mellékesen. és aztán beszél a férfi..val. na onnantól vág az ember szívébe.
        nem vagyok jurta ellen, mindenki él úgy ahogy akar. nem rosszindulatból írtam és nem gúnyolom, csak végtelen sajnálom. és kiömlött a méreg

        Kedvelés

      • “Mások testi-lelki gyógyítása (kezelés az eddig tanult és beavatással kapott Reiki és Pránanadi módszerek magyar változatával, a szeretet segítségével” — kész vagyok.

        Kedvelés

      • “gerinchajlítási leckeadóm” – “az ő szent hűsége ugyanis más minőségű”
        Nagyon jó! 😀

        Kedvelés

      • Dehát megint: nem az a lényeg, hogy hol élnek (szalma, társasház, ház Budán), hanem az, hogy a férje megcsalta, de ő ezt a tapasztalatot “alázatosan és a saját maga épülésére” használja.
        Kérdés: ő is megcsalhatja a pasit (szebben, eufemisztikusan: keresheti mással a boldogságot)? Ha igen, ez ok így. Ha nem, akkor miért nem?
        Kérdés: miért ő végzi az összes munkát? Most még az sem mentség, hogy a férfi a multinál 12 órát robotol, ugye.
        Kérdés: a nő beleszólt a családi döntésekbe (költözések, jurta) vagy csak ez jutott neki és ha már, akkor megmagyarázza magának, hogy ez így jó.

        Kedvelés

      • A jurta (vagy az önfenttartó bármi) nekem is, az nem tetszik, hogy a nőci egy az egyben a férje koncepcióját követi mindenben. Ha megvilágosodik, akkor az is úgy történik, hogy a pasast nehogy már zavarja, sőt.
        Gyanús, hogy ezek a szentemberek sose vitatkoznak, sosincs olyan, hogy “na, ember, ötlet van, figyelj ide”, vagy, hogy valami ne úgy legyen egész véletlenül, hanem amúgy, ahogy nekem is oké és nem kell két hétig “szoknom”, hogy aztán megemésszem, hogy sosincs igazam, és Ez Így Van Jól.
        Hgoy melyik gyerek kié, illetve, hogy házasok e, a kutyát ne érdekelné, inkább ez a nagyon elszállt jelleg, hogy gyakorlatilag a manusz fújja a passzátszelet, akár igaza van, akár nincs. Ez azért nem így megy. Vagyis megy ideig-óráig, de az ikszedik főbasa által meghozott rossz döntés után nagyot lehet koppanni…
        A másik, ami nekem már egy nagyon kényszeres, merev (durva üzemód on: szektariánus) hozzáállást sejtet: amikor megörült, hogy aha, szóval azért szólítja a pasas nemesasszonynak, mert. Na ez egy olyan motívum, hogy persze, fontos a másik véleménye, de ez kicsit olyan pirospont-fíling. Ki kell érdemelni, és akkor, decsakakkor. Szóval egy párkapcsolat bármennyire is két ember szövetsége, nem keverendő az mlm-rendszerekkel, se a huszadik században kialakult elvágyódó egyházutánérzésekkel (amikről Eliade egyáltalán nem ilyen bunkón, hanem értelmesen megmondja, hogy működnek, az Okkultizmus, boszrkányság és kulturális divatok című könyvében, tessék helyettem őt olvasni:).

        Kedvelés

      • Olyan életforma mellett döntöttek, ami nagyon komoly döntés, és nagy erőfeszítéseket igényel. Az egész család életmódja ilyen, tehát ezek nem alternatívságok, hanem alternatíva. Olvastam a blogot egy időben, már akkor is zavart, hogy ebben az életmódban mennyi teher jut a nőnek, míg gyanítom, de nem tudom, mert sosem volt leírva, hogy a férfinak nem. Olvasom, hogy a háztartás teljes vezetése Réka vállán nyugszik, de úgy, hogy mindent a két kezével csinál, nem hobbiból süt kenyeret otthon, és hasonlók. Ő tanítja otthon a gyerekeket is, és gondolom, ha lehet már saját kertjük, azt is ő műveli. Nem volt világos, a férje vajon mit dolgozik, de úgy tűnt, jó, ha alkalmilag vállal munkát. De hogy tényleg mit csinál, amíg ő gondoz, oktat, nevel, háztartást vezet, dolgozik egész nap, minden nap, ugyanazt, hát tényleg nem tudtam meg.

        Kedvelés

      • Hát nem akartam mondani, mert minek bántsak egy amúgy jóindulatú asszonyt, de ebben a világban én sem találok semmi tiszteletreméltót. Max. a fenntartható életmódban.
        De azért a Fehér Magyar Rend, a címkefelhőben, az azért erős.

        Kedvelés

  32. Most elképzeltem a békéltető előtti bélből való jóslást és majdnem hátraestem a székkel… még jó, hogy egyedül vagyok itthon s nem kell megmagyarázzam an én Leómnak, min kacagtam ekkorát

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  34. Olvastam a bejegyzést, és közben (a röhögés mellett) úgy éreztem, hogy durran, durran DURRAN el az agyam! És nem csak a világra lettem hirtelen dühös ezért a sok ezotériáért meg női önbecsapásért, amiket már fentebb kifejtettetek, hanem rád is Éva, hogy még mi mindenbe viszed bele szegény hősnődet!
    🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ami majdnem annyit jelent, hogy ” Ha nem tehetünk azt, amit akarunk, akkor azt kell akarnunk, amit tehetünk”. Zsidó közmondás. Én is szoktam mondogatni magamnak, amikor valami akadályoz az akaratom véghezvitelében. De nagyon nem szeretem 😦

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Végülis de.
        Csak az a nem mindegy, hogy mindenben ilyen-e valaki, vagy van annyi töke, hogy meglátja az, amikor _nem_ kell beletörődnie, elfogadnia, formát felvennie, hanem itt jön ő maga az ő saját koncepciójával.
        De az igaz, hogy mindkettő megvan az életben. Mind_kettő_, nem csak az istrángszaggatás _vagy_ a mindenbe megadó tartástalansággal belenyugvás.

        Kedvelés

  36. A dél-amerikai Ghánán kívül még észrevesszük az “ilyen”-eket is, hogy csakazolvassa lássa, nem hiába dolgozott a stíluson.

    Ha nem túl off, szerető feljebbi megjegyzéséhez írok egy történetet:
    Autókerékcsere: pár évvel ezelőtt a fiammal mentem valahova, amikor defektet kaptam. Mondtam a fiamnak (akkor szűk 11 éves volt), most megtanítalak, hogyan kell kereket cserélni. Vészvillogó ki (szűk 2×1 sávos úttest, nagy forgalom, mindenkinek kerülgetnie kellett), elővettem az emelőt, megemeltem a kocsit, előveszem a csavarkulcsot, ráteszem az első csavarra, itt kezdődött volna a bonyodalom, mert jön ugye a teljes testsúllyal a kulcson való ugrálás, hogy a jó erős beszorítást kioldjam, de mire itt tartottunk, leállt mögöttünk egy autó, két pasi kiugrott, se szó, se beszéd kikapták a kezemből (azaz a lábam alól) a kulcsot és fél perc alatt úgy kicserélték a kereket, hogy pislogni sem tudtam. (És köszönömöt sem várva elhajtottak). A fiam: “De anya, nekem nem fognak megállni!”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “A gond inkább belül van, elégedetlen vagyok magammal, az életemmel. Magamról annyit, hogy életem jelenleg egy hullámvasúthoz hasonlatos. Sokszor a csúcson érzem magamat, máskor viszont a poklok mélységébe süllyedek. Olyan érzelmeket hoz ki belőlem ez a változás, mint amilyenekről még én se gondoltam volna, hogy lakoznak bennem. Düh, harag robban ki belőlem, és üvöltök. Vagy olyan szomorúságba kerülök, hogy potyognak a könnyeim. Esetleg közönyös, kiábrándult leszek, és a teljes reménytelenség kerít hatalmába. Talán ez a legrosszabb az összes közül. Ha az ember mérges vagy bánatos, akkor az azt jelenti, hogy vannak érzelmei. Viszont ha közömbös, és beletörődő – na, az nem jó jel.
      Ennek levét természetesen családom issza meg. Párommal sem egyszerű, ellentmondásokat érzek kettőnk – elvileg közös – jövőképe között. Megérkeztünk Széplakra, végre belaktuk a házat, és egyre jobban sikerül beleszokni a nomád életmódba. Végre mi is és a gyermekek is barátkozgatnak, kezdünk beleszokni a falu életébe. Erre ő: elutazik Erdélybe, majd hazajön azzal, hogy ott van az, amiről mindig is álmodtunk. Azaz: irány Erdély! Rögtön egy újabb továbblépésről beszél, miközben csupán egy hónap telt el azóta, hogy 250 km-rel odébb költöztünk a „világ végére”.”

      – ezután következik a jurtába költözés

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • A gyerekeknek sem tanítják a dzs meg ilyen idegen betűket. Az nem elég magyar.
      Én csak azután kotorászok most a blogon, hogy honnan derül ki, hogy ez neki kényszer. Sokféle szélsőségről szóló blogot olvasgattam, és mindig van olyan, hogy nehézségek leküzdéséről számolnak be, de egyrészt nem tudom eldönteni, hogy ha valaki extrém életformát választ, arra hogyan is tekintsek. Mondjuk ha valaki minimalista lesz, és úgy dönt, hogy maximum 30 tárgyat birtokol ezentúl, az idióta-e, aki nem tud mit kezdeni a hétköznapi frusztráltságával, vagy netalántán lelkes aktivista csak, aki az életével is arra hívja fel a figyelmet, hogy mondjunk nemet a fogyasztói társadalom túlzásaira. Ha egy házaspár úgy dönt, ezentúl csupán 50 tárgyat birtokolnak összesen, és ebbe nem fér bele a mosogatógép, és kisvártatva olvasunk egy olyan bejegyzést a nő részéről, hogy mennyire jólesett neki este egy órát nyúlkálni a habos langyos vízben, akkor miért jut eszembe (eszünkbe?), hogy csak ámítja magát, és valójában ő ezt nem akarhatta? Ha valaki úgy dönt, hogy a maga módján kivonul a társadalomból, jurtában él komfort nélkül, stb, tehát az egész életét aláveti ennek, akkor miért kezdem el (kezdjük el?) azt kutatni a sorai közt, hogy őt erre valaki ezt csak rákényszeríti (csak mert nő?). Ha az Ügy felől nézzük (ami lehet, hogy számunkra extrém, esetleg butaságnak is tűnhet), még az sem biztos, hogy bármiféle egyenlőtlenség lehet abban, amit vállaltak. (Csak azért gondolom, van, de mért gondolom?)
      Hát nagyon igyekeztem megfogalmazni a kérdéseket, amik felvetődtek bennem, de nem biztos, hogy világos lett. Akkor majd pontosítom.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ezek nekem is eszembe jutottak, tök jó, hogy megfogalmaztad! De tényleg!
        Bár mint már írtam, nekem ez az erőltetett derű, bódottá’, elfogadás (megcsaltál – nem baj, én még jobban szeretlek, mert egy igazi befogadó-elfogadó-szeretetteljes-boldogasszony vagyok!), a saját igények, szükségletek mindennek való alávetése a gyanús, de nagyon.

        Kedvelés

      • Az erőltetés azért is lehet, mert ebből pénzt is keres, és tényleg szépnek akarja láttatni a lehetőséget, illetve nagyon sokan beszólogattak neki a blogon, tényleg nagyon durván is, és gondolom ez is lehet az oka. a fejlécfotó is egy ilyen dolog után került oda azt hiszem. De miért jut eszembe ennek ellenére, hogy talán pont azért, mert valamelyik beszólás mégis rátapintott valamire?

        Kedvelés

      • Ezt Faludy is erőltette, hogy a dzs az nem betű, pedig de: a cs hang zöngés párját jelöljük vele. Ennél magyarabb nincs: zöngés-zöngétlen mássalhangzópárok, következetesen. Akkor már inkább az idegen-török szókezdő gy. A findzsa semmivel sem magyartalanabb, mint a gyöngy, a gyűrű.

        Kedvelés

      • És vajon a székely rovásírásban van ilyen betű? Mert ha nincs, akkor akárhogy magyar-ázod, nem lesz jó indokod egy bizonyos csoport számára. 🙂

        Kedvelés

      • “Ha egy házaspár úgy dönt, ezentúl csupán 50 tárgyat birtokolnak összesen, és ebbe nem fér bele a mosogatógép stb” – értem a logikát, de ez nem a legjobb példa, mert én 23 éves koromban dolgoztam először mosogatógéppel, munkahelyen. És ott se lehetett vele rendesen mosogatni ám, csak öblíteni, úgyhogy nem is toporzékoltam, hogy ilyet, otthonra is. A mosógép, na aaaaz már jó példa lenne:D 2007-ben vett Anyukám egy mosógépet, miután összegyűlt egy adag lekötött pénz, neki meg herótja lett a mikor-mennyi, átlag kétembernyi ruhát (Tatám, én hol otthon voltam, hol nem, övé) a süllyesztett fürdőkádban mosni. Nem vallási okokból, volt egy százéves romos ruszki mosógépe Tatámnak, de azt nem mertük használni, sőt, az ő holmiját is a mienkkel együtt gyaszáltuk a kádban, hogy ő se tegye bele. Komolyan koszosan jött ki belőle a ruha:/
        Amúgy meg ha _egy_ ember kitalálja, hogy na, akkor limitáljuk a bizbaszok számát, az oké (például). Miért lenne idióta? Ha ettől nem kezd el kényszeres, a szociális életét hazavágó tevékenységekbe csavarodni, nem fogom zakkantnak nézni. Ha viszont Aember kitalálja, hogy dobjuk ki a mosógépet, és majd _én_ fogom a kádban passzírozni a cuccokat, az viszont nem oké, mert más faszával veri a drága ember a csalánt. Vagy ha megálmodja, hogy vezessek egy komplett ősmagyar háztartást a nagy büdös valóság közepén, mint egy két lábon járó anakronizmus, ne tanítsak (én) a gyerekeknek kilfeldi betűket, de tanítsak nekik ezt meg amazt (nem vagyok tanár vazki). Szóvalhogy ez, amit ez a család kitalált, már annyira sosevoltígy, hogy nekem ezért totál homály, hogy miért jó azon kívül, hogy legalább nem szennyezi a környezetet.

        Kedvelés

    • akkor mondom, én, az erdélyi:
      a feng shuit európában geománciának nevezik, és van olyan jó, mint a feng shui. nem vagyok szakértője, de a mesterin volt egy geománcia-gyakorlatunk, amit egy neves svájci építész/művész vezetett. ha másra nem volt jó, hát arra igen, hogy megtudjuk, az összes középkori, keletelt templomot a geománcia szabályai szerint helyezték oda, ahova. (nem részletezem.)
      továbbá: a szittyaság mindenkori bölcsője erdély (itt élnek a legmagyarabb magyarok, akik már annyira, hogy nem is). lehet jurtában lakni, íjazni, lovagolni, nyereg alatt húst érlelni, nemezelni s régmúlt (echte) értékek szerint élni. székelyföldön tematikus táborokat szerveznek e célból. a gyerekeket újrakeresztelik, s kapnak szép szittya (pardon: ősmagyar) keresztneveket – és identitást.
      nos, nem vagyok híve eme értékeknek. határaimat nem annyira a múlt, mint inkább a jövő fele kívánom feszegetni, s miután annyi mindent megtanultunk az újvilágról, kár lenne visszatérnünk a kezdetekhez (bár kétségkívül ennek is megvan a varázsa).
      ha én ebbe a romantikus világképbe beletörődnék, el kellene fogadnom a hagyományos asszonysorsot is (a boldogságos felszabadítót, kicsi sámánkodással megspékelve), de akkor úgy érezném, hátat fordítottam marie curie-nek, coco chanel-nak, gerle évának s az összes többi igazán okos nőnek.
      (mire volt jó az elmúlt évezred?!)

      a végén apró rosszmájúság: hogyan fér össze réka életmódjával a blogozás? táncsak nem EZ a szelepe?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Néhány éve Erdélyben egy néptánctáborban belém kötött egy fiatal pár, hogy nem látják tőlem a zenekart. A kocsmában voltunk, pár sört már megittam, szóváltás kerekedett, és végül odáig fajult, hogy leköcsögbudapestiztek (ők Gyimesből jöttek), én pedig azt találtam mondani, hogy Magyarország fővárosában lakom, magyarabb vagyok, mint ti, bazmeg (komolyan). Erre meglökött a srác, de három markos legény egy emberként sietett a segítségemre. Végül kibékültünk 🙂 Életem első és utolsó kocsmai verekedése.

        Kedvelés

      • örülj, hogy nem táposoztak le! 😀 (magyarázzam, vagy mindenki számára érthető, mitől és miért tápos?)
        megjegyzem, a néptánctábor azért csak ide né, pár évtizedre köszön vissza, és nagyanyáink között is akadtak már lázadozók, bár keményen ropták.

        Kedvelés

      • Hihi.
        Vicces dolog ez a néptánccal: jó pár évig csináltam, de egyre kevésbé tudtam benne kibontakozni. A lányok szerepe a magyar néptáncban elég behatárolt, egyesek azt mondják, a nő is csak egy eszköz a táncban, mint például a kanásztáncban a bot. A szatmárit azért szeretem, mert ott lehet kreatívkodni, játszani a fiúval, ilyen szempontból kivétel. Most önvédelemre járok, verekedni 🙂

        Kedvelés

      • 🙂 Ööö, nem tudom, lehet-e reklámozni, de keressetek rá a modern ving tsun kung fu kifejezésre. Önismeretnek is nagyon jó ez a sport, mondom ezt, mint leendő pszichológus 🙂

        Kedvelés

      • Sokszor eszembe jut ez a mondat azóta is, ha látok egy-egy nagyonmagyart magyarkodni.

        Kedvelés

  41. Szerintem, embertársként nézve, valahol le a kalappal. Árral szemben úszik, de ezerrel, és hegyről lezúduló rögökbe kapaszkodik talán foggal-körömmel (értem ezalatt az ideológiában kényelmesen pöffeszkedő apa köré épülést), de az biztos, hogy egyedi és tanulságos évei vannak, lehet, hogy egyszer felhagy az egésszel, lehet hogy nem. Lehet, hogy otthagyja majd az atyafi, lehet hogy neki lesz sok a pálinkázás, vagy épp így marad minden, ki tudja, végülis ez egy kísérletnek is tekinthető.
    Nincs annál könnyebb, mint messziről gúnyolni, oké, sok ez, sok a maszlag, főleg ha fölényesen bezzegmódra tálalják, az nagyon átlátszó, de ha így bántják, nem azt fogja látni, hogy az ál-übermagyar világon kívül létezik elfogadás, élhető világ. Én jobban érezném magam, ha a maszlagot hibáztatnánk, nem őt, aki nagy erőkkel próbálkozik, konkrétan szélmalomharcol…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  42. Olyan ez a blog, hogy egy kicsit mindig félve kommentelek, valahogy nem csak a sarat akarom letörölni a lábamról, mielőtt belépek, hanem egy cipőkefét is előhúzok sebtiben :). A lényeg, hogy egy kicsit elszomorított engem ez a komment-dömping, ami a boldog asszony blogja körül alakult ki. Egyrészt azért, mert csakazolvassa minden friss kommentelőnek rendszeresen felhívja a figyelmét, hogy mielőtt csuklóból véleményezne, olvasson egy kicsit, szokja a hangulatát, az üzenetét, lásson túl az “általánosságokon”, másrészt pedig azért, mert amikor a katolikus magyar menyasszony néhány hete kikezdte a blog íróját, személyes síkra terelt egy darab bejegyzést, akkor közel 200 komment jelent meg ezen a felületen, hogy minden formában közölje azzal a fiatal nővel, hogy igazságtalan, szűklátókörű, nem tud semmit az életről, naív és egyébként sem fog boldogan élni, mert az élet nem olyan, ahogy ő elképzeli és majd meglátja. Most meg ugyanezt tapasztalom itt, gyakorlatilag szétcincáljuk annak a nőnek az életét, arról csámcsogunk, hogyan dolgozta fel a férje félrelépését, hogy ámítja magát, hazudik magának és különben is. Tőlem totál távol áll a katolikus lány életformája is, és ez a boldog asszonyé is, én nem tudnék ennyi munkát befektetni az életterembe, nem tudnám egyiket sem élni. De abban sem vagyok biztos, hogy ha a férjem megcsalna, akkor ezt le tudnán írni akárhány olvasó elé, tudnék róla beszélni nyiltan, függetlenül attól, hogy ez mások számára mennyire hiteles. A szüleim néhány éve váltak, apámnak szeretője volt. A nagy félrekavarási botrány egyik legerősebb élménye számomra az volt, hogy amikor elkezdtem beszélni róla, hogy nálunk épp mi történik, akkor kiderült, hogy az ismerőseim szinte mindegyikénél volt már ilyen helyzet (férfinak szeretője), de erről senki soha nem beszél, mert ez tabu, a nők szépen megvárták, amíg lecsendesedett a láz, a boldog öregség reményében.
    Miközben értem, hogy tulajdonképpen sajnáljuk ezt a nőt, nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy el is ítéljük, mintha valami szappanopera lenne, 375. rész, vajon Lucinda hogy reagál, amikor megtudja, hogy Jose Armando már nem őt szereti és az élet a pusztában nemcsak habos sütemény, sőt, mit kellett volna tennie még a 289. résznél, hogy a dolgok ne jussanak ide.
    Balgaság azzal zárni, hogy senkit nem kívánok megbántani, eképp remélem, senki nem bántódik meg magától, mégis ezt teszem 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Huh, hát azért a katólikus menyasszony is megadta a módját, mikor szóba került a viszonyítás, hogy ki mit tesz meg a férjének “szeretetből”…

      Én nem ítélem el ezt a nőt, sőt, pont azt gondolom, hogy szörnyű ez a “megcsalt, de ettől még jobban szeretem” ideológia, meg ahogyan a (valószínűleg) számára nem éppen akart, kívánt életmódot próbálja megszeretni, sőt, életcéllá, feladattá érlelni a fejében (mivel úgy könnyebb, mint feszülni ellene). Ha jól észleltem, nem az ő ötlete volt a jurtába költözés, elég világosan kiderült az “irány Erdély!” c. idézetből is, hogy a férjura találmányai ezek a költözések.

      Szerintem kevered a kettőt: nem mindegy, hogy ezt a nőt ítélem el, vagy azt a rendszert, ideológiát, amely őt háztartási robottá, kényszeresen: mosolygó, boldog, elfogadó “boldogasszonnyá” teszi, amelyben neki rossz szava, gondolata nem lehet, mert az nem fér bele ebbe a keretbe. Hiszen pont ettől gyanús, fájdalmas az egész, nem látod? Hogy szóba sem jöhet, hogy neki nem jó, hogy ő mérges vagy féltékeny vagy akármicsoda, nincs létjogosultsága az ő jogos és negatív (?) érzéseinek, indulatainak. Kurvára természetellenes ez, hogy finoman fogalmazzak. S ami ehhez szorosan tartozik: nehezen hiszem el, hogy a férjurának indulatai is ugyanígy el lennének fojtva, ő is ugyanilyen módon látná a mikrokörnyezetét. De aki olvassa a blogot, az biztos okosabb ebben, én csak feltételezek.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • rékának JOGÁBAN áll úgy élni. nekünk jogunkban áll megfogalmazni, mi mért nem élnénk úgy. elítélni nincs jogunk, leginkább azért nem, mert erején felül teljesít. ha egy nő szabad akaratából választ valamit, azért nem szabad sajnálni, lenézni, kritizálni.
        ez a blog viszont arra tanít, hogyan ismerjük fel a maszlagot. aztán szabadon döntsük el, akarunk-e maszlagban élni, vagy sem?
        réka egy példa. itt arra, hogyan és miért nem. nekünk miért nem. attól neki még jó lehet.

        Kedvelés

      • Pontosan. Amúgy tényleg, amíg ő maga nem jut túl ezen, addig mi itt dumálhatunk, hogy _mi_ miért nem mentünk volna bele. Mindazonáltal ez a Réka élete, ő így fogja fel a dolgokat – így is lehet élni, de én pl ennyire nem szeretem, ha gondolkodni akarnak helyettem, úgyhogy bele se mennék egy ennyire egyközpontú felállásba (t. i. Aember fújja a passzátszelet, én ügetek megvalósítani). Na mindegy. A fejébe nem látunk bele, ez igaz. Én spec nem vagyok egy bezzeggyerek, próbálok is nem ítélkezni.

        Kedvelés

    • “amikor a katolikus magyar menyasszony néhány hete kikezdte a blog íróját, személyes síkra terelt egy darab bejegyzést, akkor közel 200 komment jelent meg ezen a felületen”
      Katja, itt a lényeg, hogy EZEN a felületen! Nem mentünk se BOLDOG ASSZONY blogjára, se Kamilláére, de még a magyar menyasszonyéra sem, holott ő igazi troll módjára lazán átjárt ide köpködni). A másik lényeges dolgot, mások már látom leírták, hogy nem B.A.-t és Kamillát minősítettük, hanem az általuk favorizált, nőknek szánt életet és felfogást. A menyasszony viszont számomra az előbbi nőkkel ellentétben egészen más kategória. Kevés embert tartok kifejezetten gonosznak, de ő lehet ezek között is elvinné a pálmát. A hideg kiráz tőle, brrr…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Ezt most magamra vettem, én citáltam ide Réka blogját. Nem ítélem én el, felnőtt nő, azt csinál, amit akar. Az már más kérdés, hogy nem értek egyet vele, nagyon nem, és roppant veszélyesnek is tartom, hogy még tanfolyamot is tart ebből az életútból, erősen kétlem, hogy valóban ez vezet a boldog asszonysághoz.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Én részben igazat adok neked a jogos ellenérvek mellett is (tehát nem mindegy, hol bíráljuk — egyébként engem a dezsa tumblr-on éppen modorosnak és műveletlennek tartanak, mert Ghána nem Dél-Amerikában van, és van. aki szerint hasonló paródia az első poszt itt, és igenis, az is rosszul esik), csakhogy az az én nagy hibám, hogy én mindig szöveget, mondatot látok, nem embert. És ez a szöveg ott veszélyes. Nagyon.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • // a tumblr lájk-rendszere elég átláthatatlan; dézsa épp hogy támogat, a tumblr népe tart modorosnak (“erőlködő”) ezért az írásért.

        Kedvelés

      • “tiszta ömlengés az egész. mondjuk az is igaz, hogy nem a tumblr a motorja

        szedjük össze a fejlécben egy fotó erejéig a jelenkori kánon szerint műveltnek számító ember számára kötelező szerzők könyveit. ügyeljünk arra is, hogy egyiktől se a legismertebb munkája szerepeljen – tehát esterházytól semmiképp se a termelési regény, závadától se a jadviga párnája és ugyan a képről lemaradt a cím, de szerintem bodortól se a sinistra körzet – és máris kialakítottuk magunkról a felvilágosult, széles látókörű, kiművelt értelmiségi képét, aki – lásd a gyümölcsöstálat – még az egészségére is egy igazi übermensch módjára tud ügyelni.

        ezek után nem vagyok hajlandó elolvasni.

        (edit: elolvastam, nem kellett volna, igazi fingszagú én-most-kurvára-ironizálok-faszság, szívlapáttal kell ütni az ilyet. ezek után senki ne merje mondani, hogy nem jó dolog a prekoncepció.)”

        Kedvelés

      • Az a baj, hogy véleménye mindenkinek lehet, osztán akkó mi van.

        Tudom, hogy bánt ez, és szomorú vagyok. Te nagyon vagy valamilyen, és ez frusztrációt kelt, az meg agressziót. A szövegeidet nagyon jó olvasni, olyan, mint a lazacsaláta a sok májkrémes szendvics között. Muszáj még sokat írnod, és fogsz is!

        Kedvelés

      • Én hogy bírom utálni ezt a “trendhez muszáj hozzászólnom, mert véleményem van” magatartást. Ki nem szarja le, hogy melyik író melyik könyve van kitéve fejlécbe, ez egyetlen egy ember számára bírhat fontossággal: aki felteszi. De miért izgatja ezt a nőt, miért kéne engem érdekeljen, hogy kovácsoltvas kapu vagy fehér galamb vagy egy szem alma van ott fenn, amikor a tartalomért és a gondolatokért járok ide, ezt nem értem. Szalad el velem a ló :), azért leszek ideges, mert mindenütt ezt látom: nem nézünk meg filmeket, mert épp a legfelkapottabbak és mi így elhatárolódunk a tömegtől, leszóljuk ezt vagy azt a felkapott személyiséget, blogot, műsort, mert mindenki épp arra ugrik, és gyakran azt hiszem, csak azért csináljuk, hogy. Vagy mert. Gondolom, így érzékelem egy-egy bejegyzésből, hogy viszonylag felkapott a blogod, több helyen utalnak rá, ismernek, vagy kezdenek ismerni. Nyílván, kell valaki jöjjön, aki árral szembe megy, ha most te vagy a trendi, akkor neki gyümölcsöstálakkal kell baszakodni, mert mi van egyéb. Vagy unalmas és humortalan, mint szentencia. Lehet számára humortalan és unalmas és ezt el is lehet mondani, nincs itt bünti, ha valaki nem szívesen olvas téged, de ez a két megjegyzés olyan, mintha az univerzum nagy Humorossági, Érdekességi és Átlagemberi Bizottsága (továbbiakban HÉÁB) valami nagyon objektív kritériumrendszer szerint kimondaná rád az áh, nem érdemes ítéletet. Csak azért hogy.
        Tudom milyen az, ha becsmérlik, leírják, lelegyintik azt, amivel sokat dolgozol, a tied, szeretgeted, simogatod. De hiszek benne, hogy tudsz különbséget tenni nemtetszések között és csak azzal foglalkozni, amelyikről azt gondolod, hasznodra válhat. És általa a mi hasznunkra is, természetesen 🙂

        Kedvelés

      • Ezt milyen szépen leírtad! Főleg azt a bizottságot!!! 😀 😀

        É., ‘szard már le’, hidd el, van még ennél több rosszindulatú, felszínes, figyelmetlen, kispö… öhh, alacsony önértékelésű ellenlábas, ezek nélkülöznek mindenfajta hozzáértést, érzékenységet, egyszerűen le kell szarni. Legalábbis én leszarom, jó vastagon.
        (Húúúúúúúúúú, de emelkedett voltam!)

        Kedvelés

      • Köszönöm, nagyon jól jön ez most nekem. Abban a folyamban volt azért két fő, akik nem tartottak humorosnak, MIKÖZBEN/MIUTÁN felrótták, hogy Ghána nem Dél_Amerikában van,. illetve hüledeztek, hogy átírni a Rómeó és Júlia végét?

        A képek meg nem divatos, innen-onnan leszedett illusztrációk, hanem az életem, a gyerekeim, a kedves tárgyaim, a teraszunk, a könyvek, amelyek a top 10 kortárs prózába bekerültek, a fotókat meg Raffay Zsófia, János vagy én készítettük, és eléggé nemgiccsesnek vannak szánva.

        Kedvelés

      • Hát épp ez az, aki földrajz órát tart neked, ahelyett, hogy a térdét csapkodva röhögne, szerintem annak el lehet tekinteni a véleményétől. Eszembe jutott, hogy írhatnál oda nekik, hogy összeállt egy humortalan nyelvész, irodalmár társaság, hogy 2013 végéig korrigálják a Shakespeare életművet, a Hamlettel kezdenétek, mert ott halnak meg a legtöbben a végén.
        A képekről pedig, most is felmerült bennem egy kérdés, ami régebbi bejegyzéseknél is néha, csak nem tudtam udvariasan feltenni, most sem fog sikerülni: az az érzésem, mintha elmagyaráznád, hogy amit csinálsz, üzensz, képviselsz az életed apróbb mozzanataival is, nemcsak a bloggal, az értékes, nem giccs, nem szemét, hogy igényes vagy, adsz magadra stb. Vajon miért? Aki ismer személyesen, az tudja, aki csak olvas, az mostanra már sejtheti, hogy így van, aki meg semmit sem tud rólad és nem is hajlandó venni a fáradtságot, hogy ez megváltozzon, annak nem mindegy a véleménye? Most a top 10-ről jutott konkrétan eszembe, nekem például nem számítana, ha Harlequin regényeket tennél ki, nyílvánvaló, hogy a kifejezőkészséged nem onnan származik, de nem is Závada Pál neve fog rávenni, hogy továbbra is olvassalak 🙂
        Gyorsan átfordítottam a helyzetet a saját életemre (filmekkel, könyvekkel is ezt csinálom), hogy mi képviselne engem például képek szintjén, és egy ilyen übermenschező nőnek per hecc olyanokat tennék fel, ahol a gyümölcs mellett virítana a cigarettám és A szürke ötven árnyalata hozzáérne a József és testéreihez, és lenne olyan is, ahol a tenger elcsendesülő hullámjaiba ereszkedne a vöröslő nap elenyésző korongja, vagy valami ilyesmit. 🙂

        Kedvelés

      • Felvidítasz! A blog nagyon személyes, épp ezért aljasság szétcincálni. Hangulatelemek a képek, és a többségük konkrét bejegyzésre utal, amellett, hogy esztétikus.

        Kedvelés

  43. Anyuuuuuuuu!
    http://boldogfalva.blogspot.hu/2010/06/noiesseg.html

    “Az „igazi” nő otthonában is harmóniára törekszik: ő viszi a háztartást, a legtöbbet ő van a gyermekekkel – de azért nem csupán erről szól az élete. Párja biztosítja, hogy önmagára is tudjon időt szánni…”

    “Szerintem jó az, ahogy otthon mi megteremtettük az egyensúlyt: a nőé a benti, a férfié a kinti világ. Eddig a házimunkát szükséges rossznak tartottam. Persze nem kell robottá, házi rabszolgává válni!”

    “Férjével az eskü igazi szövetséget jelentsen, érezze át igazán, mit is jelent fele-ségnek lenni: együvé tartozást. Párjával egészítsék ki egymást; meg kell találniuk az egyensúlyt az összetartozás és a függetlenség, az együttlét és a szabadság között. A nőies nő többnyire a hagyományos, befogadó szerepet vállalja, nem ő az irányító, ám mindez korántsem jelent meghunyászkodást! Manapság az a jó, ha a család mellett a nő is rátalálhat hivatására, életfeladatára, férje támogatásával tanulhat, fejlődhet.”

    Teszem hozzá, hogy ő példaképnek tartja magát, és somaképpen tart nőknek is összejöveteleket,
    http://boldogfalva.blogspot.hu/2012_12_01_archive.html .

    Ah…. Sóhaj.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “A nőies nő többnyire a hagyományos, befogadó szerepet vállalja, nem ő az irányító, ám mindez korántsem jelent meghunyászkodást! Manapság az a jó, ha a család mellett a nő is rátalálhat hivatására, életfeladatára, férje támogatásával tanulhat, fejlődhet.” – itt azon akadtam meg, hogy ez, hogy a zasszonynak is van ám dolga házon kívül is egy reveláció, és mindenképp a férfi támogatásával és hátszelével kell ezt is végeznie. Két felnőtt emberről van szó! A másik meg a hagyományos női/férfi szerep… Valahol az a normális, ha mindketten _tudnak_ irányítani. És általában a mindennapi életben (nem háborúban, nem süllyedő hajón) nem is “egyfőnökös” szituációk vannak, úgyhogy eleve kicsit sánta ez az egyszemélyes “ki irányít?” kérdéskör.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  44. Réka ismerős nekem, talán táncházból. Nekem is valami önigazolás-féle szűrődik le a blogjából, gyanús, hogy ennyire harmonikus az élete, hogy ennyire tudja és mondja a tutit, miközben talán még mindig keresi önmagát (és nem találja). Az öltözködős posztban írt arról, hogy volt már rocker, diszkós, most jurtás. De ha boldog, ha neki tényleg jó így, ha nem bántalmazza a férje (sajnos nem tűnik túl egyenrangúnak a kapcsolatuk), akkor rendben, csak ne ő legyen az etalon. Sőt, ne legyen senki etalon, vagy ne így.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  45. Kicsit árnyalnám, ha szabad.
    Azért ne felejtsük el, hogy a facebook/internet csak egy szeletét adja az ember személyiségének. A pozitív gondolatok megosztásai nem azt jelentik, hogy mennyire hurráoptimista, amúgy meg teljesen vak az ember. Ki mire használja ezt a felületet. Én pl. szívesen használom “tanulságos mesék” és nekem tetsző idézetek megosztására – sőt horribile dictu kézműves kreatív ötletekre is – ugyanúgy, mint tedtalks-os videók (közélet-politika-társ. problémák) és (szigorúan nem párt)politikai és gazdasági cikkek megosztására. Pl. az általad (amúgy jól) parodizált törzsi kunyhót is megosztottam. Hogy miért? Mert a sok csökött agyú r.a.s.s.z.i.s.t.a rokonhoz/ismerőshöz jobban eljut, mint ha nyomorszéleblogot linkelnék (azért ezt is szoktam, hátha…). Nekik ez a szellemi szintjük; gondolkozzunk pozitívan – és akkor azt is írom, hogy egyelőre. Egy velejéig r.a.s.s.z.i.s.t.a, sz.é.l.s.ő.j.o.b.b.o.s. embernek nem férnek a fejébe azok a gondolatok, ahogyan pl. te is vélekedsz és kiállsz a cigányokért. Így legalább kap némi empátia-tanítást. Hátha.

    A pozitív gondolkodásnál szerintem csak egy rosszabb van, a folyamatos negatív gondolkodás, amikor – maradjunk politikánál – mindig csak az o.r.b.a.n. meg a gy.u.r.cs.a.n.y. meg a f.i.ty.e.sz. meg az e.m.e.sz.p.é. tehet mindenről. Pörögnek ezen a témán, de előrébb nem jutunk/nak. Közben meg a vérnyomásuk az egekben. Akkor már inkább legyen ennyi napi egészségvédő “szép gondolat”, az nem okoz hirtelen szívmegállást.

    Személy szerint meg úgy gondolom, hogy engem inkább ilyen súlytalan, csacska dolgokkal “kövessenek után” a f.a.sz.b.ú.k.o.n. mint, hogy marketing- meg szavazóbázist építsenek az online lábnyomaimból… Nem azért, mert félnék, hanem mert egyszerűen nem akarok hozzájárulni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A “még mindig inkább” érvet én nem szeretem, nem lefelé kéne nézni, hanem igényes standardokat felállítani önmagunknak. Én egyáltalán nem érzem dolgomnak az ismerőseim tanítását, sőt, az effélék le is vannak tiltva, úgy értem, akit tanítani kéne, nem látja a megosztásaimat. Nincs ilyen küldetésem. Engem egy-egy idézetnél, mint azt legnépszerűbb bejegyzésemben árnyalom:
      https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/08/04/mi-a-baj-azokkal-a-szep-kepekkel/
      baromira zavar, hogy ez mindenkinek kiszámíthatóan szellemes/megható/hű meg ha, és akkor mindenkinek ugyanaz lesz a reflexe, és osztja tovább, mint valami vírust. Ez önmagában értéktelenné teszi a tartalmat. És a fele hoax. Például hogy miért sír a törzsfőnök, vagy az utolsó vaníliáskarika és a Danone-bojkott (a Danone-t egyébként bojkottáljuk, és azokat a boltokat is, amelyekben a gyümölcsjoghurtot kizárólag a Könnyű és finom nevű rémület alkotja, de évek óta, és nem a hoax miatt!). Akinek ilyen színvonalú a spiritualitása meg a lelki tartalmak iránti igénye, ennyire _termékre_, szájbarágós tartalomra szomjazik, hát, nem tudom.

      A facebookot én közérdekű, praktikus információk vagy érdekességek megosztására használom, nem tanításra és nem is giccsben való ringatózásra meg az “ez nagyon igaz!” élmény gépesített átélésére. Ez igényesség és ízlés kérdése. Nagyon kellemetlen ám a teleszemetelt üzenőfal. Ezeket a tartalmakat eleve osztásra készítették, és engem ennek a manipulatív jellege is zavar.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A mi a baj azokkal a szép képekkel bejegyzésedben említett képeket soha nem osztottam meg, pontosan abból az okból kifolyólag, mint amit ott elemzel. Danone-t szintén nem. A “gondolkodjunk pozitívan” témakörben is vannak minőségi szintek. Egyelőre úgy érzem, hogy a határ is megvan, tehát nem csak ezekből áll az üzenőfalam, és nem spammelem tele másokét.

        Itt a blogon is felmerült, hogy értelmiségiként akarhatunk-e nem hatással lenni a közéletre, társadalomra. Ebből kifolyólag gyakran gondolkodom rajta, hogy vajon nem jobb-e valahogy a közelemben lévőkre hatással lenni (nem megmondóemberként, pláne nem “should”!!!), mint rögtön a “nagy falattal” kezdeni. (Mi a nagy falat? Ha azzal akarnám kezdeni, hol kezdjem??)Még nem találtam meg a választ, de keresem folyamatosan.

        A “még inkább” érvelési logikát elfogadom, hogy nem tartod jónak.
        Akkor így fogalmazok: engem kevésbé zavar a pozitív tartalom, mint az olyan negatív, ami mögött kőkemény passzivitás van. Nem enbloc a negatívval van bajom, mert ha az épp aktivitásra sarkall, akkor rendben van.

        Miközben fogalmazgatom itt a véleményemet, rájöttem, hogy a gondolkodjunk pozitívan tartalom azért zavarhat sokakat, mert csak a passzivitást látják benne (fogadjuk el azt, ami van, ha másképp gondolom, még a sz_r is ehető stb.). Az általam megosztott pozitív tartalomban számomra nem a passzivitás van, hanem épp, hogy aktivitás. (Persze van passzív is, de az a nem megosztandó kategória nálam.)

        Kedvelés

  46. Mivel ez az első hozzászólásom, röviden bemutatkoznék. Második gyerekét váró vidéki anyuka, egyre erősebben buzgó tettvággyal, amit nagyon nem horgolásba és keresztszemesbe akarna folytani. Három napja találtam a blogra, és úgy éreztem hazataláltam, komolyan. Azért remélem elég erős vagyok hozzá, hogy érdekeljen itt minden, “de ne nyomjon agyon”. Igyekszem szűrni, mert amióta szültem és itthon vagyok, valahogy túl nagy befolyása lett rám a külvilágnak. Még az ilyen pozitív gondolatos cuccot is bekajáltam. De Te, illetve Ti elkezdtetek végre visszarángatni a földre, úgyhogy per pill nagyon örülök, hogy talán mégsem kell másmilyennek lennem, mint amilyen vagyok. És az a helyzet, hogy van itt mellettem egy férfi, aki hálás Nektek, mert úgy érzi, kezdi visszakapni a vagyány, önálló, normális csajt, akit azért választott, mert fel tudott rá nézni. Aki sajnos több korábbi kapcsolata óta attól rettegett, hogy túl férfias anyának és sose lesz jó feleség. Na, amikor anyuka lettem, elkezdtem bújni a sok internetes honlapot és női magazint, ami elmondja, hogy kell jó anyukának és jó feleségnek lenni. Nekem ez tiporta igazán sárba az önbecsülésemet (meg a férfi főnökök, de ez más téma). Úgyhogy egyszer csak háztartási robotgéppé változtam. Magamtól. Sikáltam, súroltam, gügyögtem, korai fejlesztő programokat nézegettem, komolyan mindent megtettem, hogy olyanná változzak, amilyen a Nő a magazinokban, a babás műsorokban, eltűnt belőlem a humor az eredetiség és egyszer csak elkezdtem vágyni rá, hogy beiratkozzak egy Virág vagy! tanfolyamra, mert nem értettem, hogy ez az egész engem miért nem tesz boldoggá. Írnék még rengeteget mindenről, amit a blogon olvastam, de veleszületett hajlamom van a túláradásra, úgyhogy picit befékezek. Mondok egy gyors köszönetet és úgy érzem maradok, fogok még itt olvasni és, remélem, beszélgetni is!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  47. Elsőre jól megnevetetett a bejegyzés. De mindjárt utána eszembe jutott volt lakótársam. (A “dél-amerikai törzs, Ghána mellett” résznél ez már elkerülhetetlen volt, hisz tőle hallottam ezt a törzses dumát.) És a nevetés vége bennrekedt.
    És eszembe jutnak azok az ismerősök akiket ki kellett tiltanom a facebookos üzenőfalamról, mert teleszemetelik pozitív tartalmú képekkel, meg cóheló-val és hasonló szépségekkel.
    Most újraolvasva megint nevetek a remekül elkapott szófordulatokon.
    Kicsit olyan ez mint az Ádám Almái-ban a végefelé a neonácik lövöldözése (vagy korábban a macskás jelenet). Elsőre röhögés, aztán megdöbbenés, hogy mi is történt itten, meg, hogy miért tartottam ezt viccesnek. És aztán mégis nevetés.
    Én szeretem ezt a módszert. Szeretem meglátni az abszurditást, a világló hülyeséget, ha már egyszer elém került, és aztán magamban nevetni rajta. Ha meg ilyen remekül van tálalva, még jobb. 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  48. Visszajelzés: soha nem tudják meg, miről maradtak le | csak az olvassa

    • Ááá!!!
      “A férfiak mind hasonlóak, a nők mind hasonlóak; a férfiak és a nők nagyon különböznek egymástól.
      Mindkét nem párkapcsolati viselkedését ősi, evolúciós törvényszerűségek mozgatják, amelyek erősebbek az egyéni személyiségnél, az egyéni sérüléseknél és sérelmeknél.”

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

        Kedvelés

      • De a férfiaknak természetesen semmi teendőjük, mert ők “legalább tudják, hogy nem értik a nőket, és törekszenek valamilyen szinten meghaladni ezt.”

        Jajistenem, Kőmíves Kelemen balladája, amit estig felépítünk, leomlik reggelre.

        Kedvelés

      • simaaaaan. nem akarom en meggyozni, de beszelgetni lehet, nem? jol megmutatja a tanclepeseket nekem, a ferfinek nem, mert o termeszetesen tudja. csak en buta nem tudtam. meg jo hogy van egy tanctanar noknek. tanciskolaba is eleg ha a no megy. vegulis a versenytancban is csak no tanul lepeseket, a ferfi ugy szuletett hogy versenytancos ha jol ertem a dolgot. be is nevezem a ferjemet gyorsan.. nyerunk egy ket kupat evolucios alapon.

        Kedvelés

      • Na most megnéztem, alkalmanként húszezer forcsi a belépő, nos, ha tele lennék fölös lóvéval meg idővel, akkor még el is mennék, és poénból “széttrolkodnám” ezt a csodás “tanfolyamot”.
        Öregem, én nem hiszem el, hogy ez komoly. Nem, nem, nem, nem, neheeeeeeemmm!

        Kedvelés

      • irjunk trener/ tanctanar neninek levelet, elmagyarazva hogy miert nem igaz kb minden mondata? vagy idot fecserelnenk?

        Kedvelés

      • facebookon is beszelgetek epp egy lannyal, de neki kb mindegy mit mondok, o akkor sem ert egyet, tok mindegy mivel ervelek. attol tartok itt is ez lenne..

        Kedvelés

      • A levelet el kéne olvasnia valakinek, el kéne gondolkodnia rajta, meg kéne értenie. Egyszerűbb ráütni a jól bevált “feminista” pecsétet, és helyből tenni az egészre. Ha reagálni szeretnénk, valami ütős és rövid kéne szerintem.

        Kedvelés

      • Azaz: “maradj a helyeden, hogy fennmaradjon a status quo, mert a változás félelmet kelt.”

        Kedvelés

      • Ilyenkor az jut eszembe, hogy milyen jó lenne, ha plö a NANE meg a többiek együttes erővel tiltakoznának, de az a helyzet, hogy igazságtalan elvárni tőlük, hogy mindenhol hallassák a hangjukat, hiszen ehhez a fentihez hasonló orbitális baromságok a nap minden órájában előtűnnek valahol, az egész rohadt rendszer ilyen. Nekünk, jóérzésű embereknek kellene (talán) tiltakozni, nekünk, akiket ez sért. Szerintem sokakat sért. Nem könnyű, na.
        Nem azt mondtam ezzel, hogy “kezünkben a változás kulcsa”, meg “nekünk kell megvédeni magunkat”, de az igaz, hogy az emberek lehetnének tudatosabbak is, hogy hallassák a rosszalló hangjukat, és ne csak akkor, mikor egy véres bűnügyön akarnak csámcsogni nagy élvezettel.

        Kedvelés

      • meggyoztel, irjunk levelet. mondjuk bekezdesenkent valaszolva? es a vegen szepen egybe masolva elkuldeni trener neninek?

        Kedvelés

      • Én nem győzködni akartam, csak hangosan gondolkodtam. 😀 De az a helyzet, hogy tényleg rohadtul semmi nem fog változni, ha csak itt magunkban bosszankodunk minden szaron. Az viszont tény, hogy hiába szűnik esetleg meg egy ilyen orbitális baromság, mint ez a tanfolyam, írnak a helyébe másik három ostoba cikket, lesz másik képzés.
        Az is igaz, hogy lehet, nem is értené.
        Ettől függetlenül is azt gondolom, muszáj tenni, szólni, ha van rá lehetőségünk, módunk, mert enélkül várhatjuk, hogy majd magától megváltoznak a dolgok. Így sem fognak, vagy csak baromi lassan, nehézkesen. De már valami! :))

        Kedvelés

      • Azt gondolom, hogy arra lehet hivatkozni, hogy ő mint szakember mond baromságokat, és bár Mo-n jelenleg gyakorlatilag bárki bármit mondhat mint “szakember”, azért vannak valamiféle szakmai standardok, még ha legtöbben tojnak is rá nagy ívben. Vannak a pszichológusoknak is egyesületeik meg ilyenek, ott lehet érdeklődni a hölgy végzettsége és kompetenciái felől, be is lehet nyíltan kérdezni ilyesmit, hogy pontosan mely kutatásokra alapozza a kijelentéseit és mely szakmai standardok alapján dolgozik, valamint hogy milyen eredményeket tud eddig felmutatni mint szakember, illetve a tanfolyama milyen szakmai háttérrel, támogatottsággal és akkreditációval rendelkezik. (ez mondjuk lényegtelen, de kicsit talán hátrább vesz a hölgy a lendületből, ezen a piacon most nagyon nagy a verseny, senki nem kockáztatja a reputációját, bár lehet, hogy naiv vagyok)
        Szakmabeli kollega (pszichológus) van esetleg körünkben?

        Kedvelés

      • Csajok, ilyesmire nincs kapacitás, ne csináljunk sok ütközést, mulassunk együtt, keressünk örömöket! Van egy-egy szimbolikus ügy, amelyben érdemes tiltakozni, meg nem butaság az engem gyámhatósággal fenyegető trollokat egy kicsit megfingatni, de én már rég nem hiszem, hogy általában véve kampányokat kell folytatni. Mindig mi leszünk a furcsák, és aki fejébe vette, hogy furcsák vagyunk, azzal teljesen meddő ez. Egyre inkább a barátja vagyok annak, hogy mindenki csináljon, olvasson, amit akar, lehetőleg ne bántsuk egymást, csak ha belelóg az életembe kártékonyan, akkor szólok. De nem vagyok népnevelő, nem akarok senkit győzködni, mást tartok értelmesnek, miközben örülök, ha megjelennek nem nőgyűlölő vélemények is a térben, csak feszkótól vagyok már kurva fáradt. (Erre utal a bejárat: nemtrolloknál, hogy ne kelljen olyan szerepet magamra vállalnom, amelyikben feszengek.)

        Kedvelés

      • képviselőné, úgy tűnik, a tanfolyamvezető – ha azonos azzal, aki a cikket írta – hivatalosan teljesen rendben lévő pszichológus, diplomával és módszerspecifikus képzettséggel. Szerintem ebbe nem érdemes belekötni.

        Kedvelés

      • “az engem gyámhatósággal fenyegető trollokat egy kicsit megfingatni” 😦
        Az a változatosságra vágyó, lomtár-ügyeletes troll?

        Kedvelés

      • Lányok! Ezt el lehet adniiii. Erre van igény! Ez a szomorú. Ezért éreztem/érzem magam ufónak a kisvárosban, mert a nők ennyire, de ennyire hisznek abban, mindenhatóak, hogy a férfi helyett is tudnak változtatni…

        Kedvelés

    • “A világban élő valamennyi nő sokkal, de sokkal jobban hasonlít egymásra, mint bármelyik férfira.”
      Ez egy akkora ordenáré hazugság. Ha ez igaz lenne, akkor szimplán egy egyszerű pszichológiai személyiség teszt kitöltésével, meg lehetne mondani, hogy az illető nő vagy férfi. Pont ezt hangsúlyozta Popper Péter is egy előadásán, hogy ilyen teszt a mai napig nem létezik. Nincs az a képzett pszichológus aki ez alapján látatlanban kikövetkeztetné az illető nemét. Persze olyan kérdés nem ér, hogy nő-e az illetőnek arcszőrzete vagy volt-e havivérzése 20 éves korában!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Szabó Móni is írt nemrég egy átfogó kutatásról, amiből kiderült, hogy a nem önmagában nem markáns csoportosító változó a pszichológiai jellemzők tekintetében. De ezt már sokan, sok helyen elmondták, mások meg egy kézlegyintéssel feminista baromságnak minősítik.

        Kedvelés

      • Háát, öööö. Pár évvel ezelőtt találtam a neten egy kis tesztet, ami tíz perc alatt közölte, hogy nő vagyok, fel is húztam magam rendesen, hogy honnan tudja. Alapvetően csak vizuális készségekre (térlátás stb.) ment rá a teszt, amiben – addig azt hittem – pont elég “férfias” vagyok, remekül tudok pl. szűk helyekre beparkolni. Valami különbség mégis volt.

        Kedvelés

      • Ez azért vicces, mert ezek a tesztek még azt sem tudják 100%-ban megmondani, robot vagy-e vagy élő ember. Ez tök komoly, az emberek 10-15 %-át simán számítógépnek titulálja a teszt.

        Kedvelés

      • Lehet, de: egy mérés nem mérés. Kettő: mivel már születésed óta – vagy már az előtt – volt egy kész szerep- és viselkedésminta-csomag, amit ez a világ átnyújtott neked, és ezt használod életed minden percében, nem tudod függetleníteni magad tőle. Ez működhetett a teszt kitöltésekor is (figyelem, ez az én ötletem, nem szentírás!) Nem is kell a nő-férfi hívószó, tökéletesen megteheti például a “térlátás”, “érzelmi intelligencia”, stb.

        Nem állítom, hogy a két nem teljesen egyforma, biztosan vannak fiziológiai különbségek a nyilvánvalón túl is, de egyrészt minden mindenre hat, másrészt meg visszafejteni a Nagy Igazságot (ha van ilyen egyáltalán), eleve lehetetlen küldetésnek tűnik.

        Kedvelés

    • “Ha egyszer mi nők egy rejtett diktafonnal hozzáférhetnénk a tornaöltözőkben, kocsmákban, férfimunkahelyeken és más kizárólagos férfi színtereken lezajló párbeszédekhez, talán lenének adataink arról, milyennek látják a férfiak a nőket, milyen nehézségekkel küzdenek, és hogyan próbálják őket megérteni.”

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Bruhhhaaa!! xD Brühühhü!
        Biztos egymás vállán sírnak, hogy a barátnőjüket nem tudják orgazmushoz segíteni!

        Imádom, egyszerűen heveny agyfaszt kapok minden alkalommal a “mi nők” összetétel olvasása után.

        Kedvelés

      • “és hogyan próbálják őket megérteni.”
        Ja, elképzelem, ahogy erről beszélnek a sok empatikus lekurvázás és kiröhögés közepette

        Kedvelés

      • Igen, egy ilyen felvétel engem is reményteljes várakozással tölt el! Kár, hogy teljes kamaszkoromat ilyen diktafonként töltöttem, és a hájmell, lapos segg, nem engedi hátulról, pingpongozni lehetne a hátán (igen, ez egy édeshármas) stb. szavak között ritkán hallatszott, hogy mi is az ő nagy bánatuk és értetlenségük a nőkkel kapcsolatban.

        Kedvelés

      • “pingpongozni lehetne a hátán” – Na, ma megint tanultam valami újat!
        Egyébként tényleg vannak párkapcsolati nehézségeik, például egyik barátnőm férjének a következő problémája van a feleségével, amit elmondása szerint sehogy sem tud felfogni: “nem értem miért pattog még mindig amiatt a lotyó miatt, mikor mondtam, hogy csak kúrogattunk, semmi komoly.”

        Kedvelés

  50. Szerintem ez az egész kőkemény üzlet és az ennek érdekében csatasorba állított hazugság.

    De azért felháborító, hogy azért, mert a nők hajlandóak a beléjük nevelt megfelelési kényszertől vezérelve eljárni ilyenekre és pénzt áldozni erre.
    hálaképp a pszichológus rájuk mászik és felmenteni igyekszik a másik oldalt, aki pedig a probléma valódi oka.

    Közismert lassan, hogy az öntörvényűnek nevelt férfiak magasról tesznek a párkapcsolati problámákra, inkább söröznek, meccset néznek meg kurváznak,
    és a gyereket is a nővel neveltetik (és ezért is a nő a figyelmetlen, megáll az ész !)

    És őszinteség helyett azzal az ordenáré hazugsággal állítja feje tetejére a valót, hogy :
    “a férfiak legalább tudják, hogy nem értik a nőket, és törekszenek valamilyen szinten meghaladni ezt.”

    Hol törekszenek ? Mivel törekszenek, ha még ilyen izékre se hajlandóak eljárni ? Hol törekszenek, amikor a gyerekeket egyedül a nő neveli , és ezt a pszichológus le is írja ?

    Nos hát, az én férjem például valóban törekszik, nagyon is törekszik. Felerészben neveli a gyereket és felerészben vezeti a háztartást és felerészben keresi a pénzt.
    És nem hagy “eltávolodni” mert mindig ott van, nálunk a gyereknevelés is a párkapcsolat része volt mindig. Meg aztán igyekszik olyan együttlétreket összehozni, aminek az elmaradása számomra is veszteséges volna,
    ezért nem is laposodik el a kapcsolatunk.

    Szóval nem is kell nekem ilyen tréningre járni, mert akinek a férje valóban törekszik, annak nincsenek párkapcsolati problémái.

    Például ezt én szívesen közölném ezzel a lovon fordítva ülő nénivel.

    Hogy biztos igen jó és gazdag dolog a sok bambára szocializált nő pénzét lenyúlni – de hazudni azért nem kéne érte ekkorákat.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Igen, a baj a rossz problémameghatározás. És bár fent gúnyolódtam én is, hogy a férfiak nem fizetnének ezért (ők a pick up-tanfolyamért fizetnek), az is igaz lehet, hogy ez a tanfolyamvezető tényleg hisz abban, hogy jó a kérdésfeltevés. Ha hisz abban, hogy nő és férfi ennyire különbözik, és a férfi másképp éli meg az érzéseit, akkor ebből le lehet vezetni, hogy a nőnek kell változtatnia, mert csak ő tud.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  51. Á, nincsen remény.
    “Mik azok a viselkedési és kommunikációs hibák, amiket a nők rendre elkövetnek, és amit a férfiak ennyire személyiségrombolónak ének meg?
    A nők ezt nem tudják, a férfiak törvényszerű reakciói (eltávolodás, passzivitás, hűtlenség) láttán viszont felülnek az (erkölcsi) magas lóra és onnan sújtják ítéletükkel a párjukat.”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • a facebookon szolo vitamban ilyen ervek hangaznak el, hogy ebredj mar fel!!!!!!!!!!!!!! nem latsz a szemedtol!!!!! hogy mered azt, hogy!!!!!!! na ezzel szemben allj le ervelni..asszem abba is hagyom es inkabb szellemi partnerekkel vitazom.

        Kedvelés

      • Egy nő, a többi nőről, ilyen tárgyiasító, aljas mondatot, hogy tud leírni?
        “Ott áll előtted 10-15 lány, mindenféle, barna, szőke, telt, vékony stb. és Te választhatsz. Igaz először csak a tánchoz..”
        B+, mintha a kocsisorról vinnéd az általad választott prostituáltat, éreztetni akarja az ezt olvasó (lúzer tipusú) férfiakkal, hogy nyugi, ne aggódj, ha te nem fogsz tetszeni az általad kiválasztott lánynak, akkor is el kell mennie veled, mert itt a férfi választ, tehát nincs a kiválasztott nőnek ebbe beleszólása! Utána az a sejtetés, hogy meg is lehet dugni az általad választott lányt (nem hiába kell itt ugrabugrálnod na, lesz “eredmény”)…undorító!

        Kedvelés

    • Egyáltalán nem biztos, hogy nő csinálja, lehet ez csak marketingfogás is. De elképesztően gagyi az egész, minden szempontból, láttam már ennél sokkal jobbat is hasonló témában. Ott is az volt a lényeg, hogy a lúzerek hogyan tudnak csajozni, igazából szánalmas-aranyos volt, én főleg abban látok kifogásolnivalót, hogy egyik sem a lényegről beszél, ami szerintem az ÖNISMERET, mert ennyi erővel akár arra is gyúrhatnának, bár az tényleg nem olyan menő.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Önismeret? Az meg mi? – mondanák.

        Lehet, hogy nem nő csinálja, de láttunk már karón varjút, szerintem abban sem lenne semmi meglepő, ha tényleg nő írná.

        Kedvelés

  53. Visszajelzés: az írástudók felelőssége | csak az olvassa

  54. de jó, csak most olvastam!
    szóról-szóra ismerem, csak annyit ismétel még évek óta, hogy
    “ebben a rohanó világunkban” “sok felszínes kapcsolattal” ” egy kis lelki békét csak otthon talál az ember” “csak tenni kell érte” “csak azoknak nincs akik nem tesznek” – és hozzá rettentően selypít, és én néha megráznám. kis hangulatosan.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  55. Egek, ez a bejegyzés ez hatalmas, hát hogy nem találtam meg eddig?? 🙂 szinte éreztem magam mögött Cintiát az order csapatból, ahogy bájosan pozitív gondolataival fegyvert szorít a tarkómhoz ebédszünetben, mert szerintem munkahelyen hölgyemezni igenis gáz, és mert nem hiszem, hogy a rezgésszámom növelése kicsivel is meggyorsítaná a (már nyilván kívánatos) férjhezmenetelem, és a többi. csak azért nem tudok tiszta szívemből nevetni, mert az írás igaz, én meg látom, ahogy sorra elnehezülnek és kézremegnek a Cintiák, attól meg csak elszomorodom.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  56. Virág vagy tanfolyam :DDDDD Úú ez nagyon gúnyos volt, de ez volt a legjobb. 😀

    Amúgy nekem nagyon sok ismerősöm hisz az ilyenekben, meg rakja tele a facebook-ját hasonlókkal. És akkor elkezdenek nekem magyarázni, hogy hát de tényleg léteznek ezek a dolgok, meg gondolkodj pozitívan, meg küldik az energiát, UGYE ÉRZEM?

    Őő… hát nem… :/

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szerintem az nem gáz, ha hisznek az ilyenekben, szabad hinni az ilyenekben meg a másmilyenekben is, én személy szerint nem tudom, mi az igazság, lehet, hogy tényleg tud energiát küldeni, mit bánom én, gondolati pluralizmus van, nálam legalábbis. Az a gond, hogy ez a dolog valami mást fed el, a valósággal való bátor szembenézés helyett van, önmagunk vállalása helyett, az önismeret, az önreflexió helyett. Az ilyen pozitívgondolkodó emberkék legtöbbször olyan hiteltelenek mint állat, álomviláguk legkisebb megbillenésétől totálisan kiborulnak, és teljes joggal, mert semmit de semmit nem tettek rendbe az életükben, csak letakarták a szart egy csipketerítővel.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “letakarták a szart egy csipketerítővel” – na ez… nagyon jó! Nem ígérhetem, hogy nem jön majd néha a számra ez a fordulat, ugye nem baj? 🙂

        Kedvelés

      • Ez tényleg nagyon jó hasonlat volt.:D

        Képviselőné, igen, tökéletesen egyetértek. Osszák a hatalmas igazságokat, meg hogy attól majd jobb lesz, ha energiát küldenek. Állítólag ők tényleg érzik, de szerintem az ilyen mentalitású embereknél ez ilyen placebo-hatás féleség. Ha azt mondják nekik, hogy a fejedben érezd az energiát, akkor ott érzik, ha máshol, akkor ott. Az, hogy mondjuk meggyógyulnak a kézrátételes gyógyítástól, ez tényleg csak azért van szerintem mert annyira elhiszik hogy ők meg fognak gyógyulni, és annyira kapaszkodnak ebbe a hajszálon függő reménybe, hogy tényleg jobban lesznek.

        És oké, tény, hogy hihetnek ilyesmiben. Szívük joga… de ne akarjanak már megvilágosítani, én sem megyek oda hozzájuk azzal, hogy hát figyelj már, amiben te hiszel az SZAR. De ők meg sulykolják beléd, hogy de, ez az igazság, világosodj meg, micsoda lehetőséget dobsz el az életedből, materialista szenny vagy, értéktelen befásult korcs. És te nézel, hogy mivan?…

        Ha pedig belemész, hogy mondjuk “energiát küldenek neked” és te tényleg nem érzel egyáltalán semmit, akkor is te leszel a szar, mert nem akartad eléggé, pedig az úgy van!

        Kedvelés

      • Hát, ez olyan, mint a vallási túlbuzgóknál. Képzeld magad egy olyan helyzetbe, hogy állsz egy út mellett, és te vagy az egyetlen, akinek megmondták,hogy az út végén lévő híd után nincs semmi, és aki azon átmegy, lezuhan a mélybe. Neked ezt mondta egy számodra szavahihető ember. Jogos meggyőződésedben, mivel felelősséget érzel a többi ember iránt, kiállsz az út mellé, és minden arra járót figyelmeztetsz, hogy nem menjen arra, mert megjárja, és próbálod másik útra rábeszélni. Ez a hittérítők tudatállapota.

        Kedvelés

      • “letakarták a szart egy csipketerítővel” – ez különdíjat érdemel! (Figyu, írtam neked mélt, meg tudod majd nézni valamikor a postafiókodat? Köszönöm szépen!)

        Kedvelés

  58. Visszajelzés: most akkor én mit tolok | csak az olvassa — én szóltam

Hozzászólás a(z) Boroka bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .