Vasárnapi, későnkelős bejegyzésünket olvashatják.
Kapcsolódó bejegyzés: de szépet csináltál!
Nyilatkozat
A csakazolvassa blog írója
NEM
alapított vallást, nem indított mozgalmat tagsági könyvvel és szabályzattal. Véleményét pötyögi be a cseppet sem dögös laptopján, amelyet édesapjától kapott heves tiltakozása ellenére, de amely még mindig jóval korszerűbb, mint elhunyt férje kurblival hajtható, búgó-zörgő, külső meghajtóival polipként festő úgynevezett pécéje.
Nos, a véleménye pedig szükségképpen szubjektív, rengeteg esetlegesség határozza meg. (Nem szereti például a tökfőzeléket és semmilyen tökételt, a tökmag kivételével, újabban. Három bátyja van. Sem a szülei, sem gyermekei apái nem autóztak soha. Mindig is a fővárosban élt. Anyja ágán koldusszegény csúcsértelmiségi, apai ágon jómódú kisiparos családól származik, talán partiumi, felvidéki, sváb, de biztosan nem zsidó felmenőktől. Bután, idegenkedően európai, kívüle semmi más nem érdekli, se vallás, se gasztronómia, se úticél. Soha nem drogozott, dohányzott. Ha a férje élne, taníthatna erkölcstant. Protestáns, ennek megfelelően praktikus, puritán az alapvetése, noha nem különösebben szeret dolgozni; majd ezt ellensúlyozandó, komplexusokat gyógyítandó, konditermes-lazacevő-espritvadász hedonista. Szárnyaló, rajongó humán lélek, mindez annyira magyarul, hogy idegen nyelvet nehezen tanul, amellett — de gyűlölöm, de mégis — Bikaként későn tudatosodó materializmussal, pénzügyi hajlandósággal, erős négyes matekkal. Alternatív gimnáziumba járt. Heteroszexuális. Nem volt abortusza.)
Így nem annyira az állítás tartalmára, inkább az érvelésre, az abban felvetett szempontokra érdemes figyelni. És vitázni, nyugodtan, de ha lehet, ne az önigazolás szándékával.
Nagyon, nagyon ellentétes volna a blog céljával, felfogásával, ha a blogger véleményétől az olvasók rosszul éreznék magukat, védekezni kezdenének, gyulladt tyúkszemüket — vagy épp a tökéletesen ép lábfejüket — mutogatnák. Most már mindig dilemma, kit bántok meg, ha bármit megírok, annyian lettünk és annyifélék vagyunk. Történik valami hajmeresztő, mondjuk egy roppant bántóan jóindulatú ismerőssel, és én már nem merem megírni, mert ő is olvas. Mindenki olvas.
Ezen tépelődöm hetek óta. Annyira megírnám ezt meg azt, és nem merem. Lavírozok, mert azt mondják, lekezelő vagyok, riasztó ez meg amaz, így elmennek az olvasók, szapulom a férjeket, ne istenítsem az életmódomat, gondoljak az autósokra, ne bántsam a vegákat, a homeót, de azért azt le kéne leplezni mégis. Nem tudok ennyifelé igazodni. Azt írom, ami eszembe jut. Döntöttem: fő ihletem a nyüszögés, én a nyüszögést felfejtem. Tehát amikor belül van az a kis érzés, hogy: na, nem. Ennek az okát megkeresni, megfogalmazni. A nyüszögés mögött mindig van valami fontos, amire érdemes figyelni.
Összefüggéseket keresek: szükségképpen általánosítok, legalábbis tendenciákat rajzolok. Hogy szemléletes legyek, sokszor sarkítok. Hogy szöget üssön a gondolat, karcos meg cinikus vagyok. Úgy olvassátok, és ezt igazából minden bejegyzés fölé oda kellene írnom.
Szóval. Nekem a fórumon (mamami) tűnt fel, milyen sokan találták meg az anyaság mellett valami házias, home made-jellegű, szép külföldi fotóktól ihletett tevékenységben a kiteljesedést. Szappanok keverése, gyógynövényszárítás, ékszerek, waldorfbaba, hordozóvarrás, kötés, horgolás, gasztrotevékenység, -blog. Definíció: amire a férj húzza a száját. Jó, tudom, hogy másra is húzza.
Arra célzok ezzel, hogy eleinte a nők elfogadták, örömmel várták, hogy ők most anyák lesznek és háziasszonyok. Aztán kiderül, hogy ez az egész nem olyan könnyű és vicces, mint ahogy a szenteskedő szereposztás, család-idill ígérte: nem telik el egy év, és kitüremkednek az összefüggések a simának látszó terítő alól, meg is érlelődik a személyiség az anyaságban, és akkor belevágnak valami másba. És a széttartó nemi szerepek meg az egyenlőtlenség eredményeképp eltávolodnak egymástól a házastársak, nincs valódi párbeszéd, és ez is beszippantja az új hobbit. Engem nem érdekel a Józsi, én akkor is varrok, ha ő meg meccset néz. És az én kérdésem az, hogy miért ebbe, miért így vágnak bele a nők.
Mindenféle hobbik vannak, persze, nem vagyunk egyformák, de ezekből valahogy öntudat lett, identitás. Felsejlett bennem, hogy ez valahogy ilyen méretben nem. Hogy van itt valami tendencia, amitől nem maratont futnak, nem politológusok lesznek az anyák levelezőn, nem alapítanak ökofalut, nem vívják ki a négy négyzetméter per fő óvodai teret, és nem is a női kvótáért kampányolnak, hanem tájni csipkékkel, fűszernövényekkel, natúrsminkekkel foglalkoznak, és egy-egy batikolt ruha láttán nyúlnak magukhoz.
A termékek fotóit, a tematikus blogokat megosztják a facebookon, virul a Meska, lájkolnak, vágyakoznak, kommentelnek, rendelnek. Ami igazán meglepő, az a jelenség mérete, a trend. És én két és fél kezemen meg tudom számolni, hány valóban szépeket alkotó nőt ismerek. Amikor világmagyarázat lesz a kis “eská” tárgyak gyártása, akkor én kínosan érzem magam, és azt gondolom, ez valami helyett van, és nem és nem értem azokat a nőket, akiknek ez tetszik, de annyira, hogy felfokozottan vágyakoznak egy-egy hordozóra meg nemezfülbevalóra.
Amúgy, természetesen — materiális Bika — vágyakozom én is, egyébként dizájntárgyakra, csak éppen magánügynek tartom. Kit érdekel az én fülbevalóm? Felveszem, ennyiben közügy.
Vagy annyi csak, hogy én ökölbe szorított arccal megyek a trenddel szembe mindig? Ez ad biztonságot?
Kíváncsi vagyok egyébként, korrelál-e a sok divatos, nőies tevékenység bármilyen más életmódbeli vagy személyiségjeggyel. Mondjuk, hogy milyen házasságban él, vallásos-e, hogy áll a szexhez, tart-e háziállatot. Nincs prekoncepcióm, csak azt tudom, hogy most, ezt olvasva, többen átélik, hogy na, végre, de idegesítette őt is a sok tortapapír-lámpaernyő, és esetleg ők másban is rokon lelkek.
A legfontosabb, hogy tálentumokat kaptunk mindannyian, és azokkal dolgunk van, és el is kell számolnunk. Oké a haszontalan hobbi is, én is szeretem a kanapén vaníliafagylaltevés után az oldalra fordított laptop sugározta norvég filmvígjátékba belealudva a kispárnára csorgatni édes nyálamat. A saját kezű hobbi azonban riasztóan gyakran hazudja magát hasznosnak, miközben ürügyszagú.
A másik, amit mi alig is értünk, amikor a divat, a smink, a shopping lesz világmagyarázat. A bloggerinaversenyen számos ilyen, nívós és elképesztő tartalom indult. Van közte szórakoztató, igazán igényes is — én tényleg mindenevő vagyok. De az én gusztusomnak bántóan nárcisztikus minden ilyen. Lefotózom a körmöm, a sminkem — csodáljatok. Beszerzem a kompakt púdert, mert nekem az KELL: beszerzek mindent, mutogatom, ugye, szép vagyok? Nem lehet másképp, ha nem gondolja, hogy ő szép, akkor nincs blogtartalom. Nem használati tárgy a szájfény, hanem a blog oltárára helyezett bálvány. És a horgolók-illóolaj-lepárlók-lakberendezők természetesen idegenkednek ettől — generációs is a különbség –, miközben azért nagyon hasonló ez is.
Amúgy a blogírás is ilyen, ilyen kis nőies visszavonulás a maga tönkölyös pogácsareceptjeivel, keresztény intelmeivel és babafotóival: ártalmatlan tevékenység, és minek. Bennem meg dübögött a szív: csináljunk már forradalmat! Az ismerősök blogjának sívó pusztaságaiban, egy-egy zalai-dombságot, netán Mont Blanc-t leszámítva, riadtan bolyongtam, és ezért nem volt nekem soha korábban blogom. De már tudom: az ember a fontos, a blog csak eszköz. És lett valami forradalmacska is.
Van abban valami szomorú — és ez a közös a Valentin-napi sminkben és az ékszerkészítésben –, ahogy a nők kiszorulnak a valóság levegős, nagy tereiből, a bátor, szabad mellel végzett tevékenységek esélyéből, és ezt elfogadják, voltaképp jóvá is hagyják a keresztszemes hímzéseikkel. Talán nem is tudják, miről maradtak le. Belesimulnak a fennállóba, elfoglalják magukat a nőies hobbikkal, nem rúgják fel a tűrhetetlent, és az űrt, az értelmes cselekvés, a világ befolyásolásának űrjét úgy töltik ki, hogy azzal ne zavarják meg a férfiak köreit — ők, mivel vége a meccsnek, szivarszobák mélyén alapítanak konszernt épp, aztán irány a lapdance show –, akik emiatt még ki is gúnyolják őket. Persze fel lehet ezt fogni úgy is, hogy a nők teremtettek maguknak egy alternatív, nem rivalizáló, erőszakmentes valóságot, ez az ő válaszuk, és mindebből rengeteget profitálnak más nők és a gyerekek, és ez a jövő: bio fűszernövények, házias ételek, patchwork, ami válasz a sorvasztó iparosodásra is, és ekképpen mégis befolyásolja a világ alakulását. Mit gondoltok erről?
Talán férficentrikus a világképem nekem is, azért tartom azt fontosnak és valódinak, ami a férfiközpontú világ nyilvános terében megjelenhet. Egyébként valóban a férfias tevékenységek és intézmények határozzák meg mindannyiunk életét– politika, vallás, gazdaság, háború, drog- és szexipar és a mindegyikhez kapcsolódó bűnözés — a maguk hierarchiájával és erőszakosságával, ezzel jó volna szembenézni, ezt nem úszhatjuk meg. Örülnék, ha a megerősödésünk valódi hatóerő lenne, ha ennyi energiával nem csak ilyen ártalmatlanul kötögetnénk a nagyvilág láthatatlan kis zugaiban. Ez pontosan a meccsnézés a túloldalon — és a két oldal áthatolhatatlan.
Holott abból, amit mi gondolunk, képviselünk, lehetne politika, tömegek megszólítása, valódi változás. Rosa Parks, Halász Pálma, Antoni Rita és még hányan példák ere.
csak az olvassa. én szóltam 
én ezt a jelenséget így tudom magam számra értelmezni:
– ezek a nők meg tudják ezen keresztül élni a kreativitásukat olyan módon amiben elfogadást kapnak (más nőktől. és a férfiaktól is, akik lehet, hogy beszólnak érte de azért magukban elégedettek mert az asszony láthatóan tudja, hogy hol a helye és különben is látványos és könnyű terep a beszóláshoz. társaságban meg lehet villogni a kreatív asszonykával.)
– a téma kapcsán tudnak másokkal kapcsolódni, együtt örülni, végre valami pozitív energetikájú tevékenység a domesztoszos vécétakarítás és a mosogatás után.
– és ami engem a leginkább elszomorít az az, amikor azok a kivételes helyzetben lévő nők, akik megengedhetik maguknak, hogy nem megélhetésért varrva és hímezve, hanem “hobbiból” ennyi időt szánjanak ilyesmire fennen hirdetik, hogy ez mennyire “nőies”, és mennyire a világ rendje. amihez az az elvárás is társul persze az érvelés mögött, hogy a kedves középosztálybeli férjeik férfiasan tartsák el őket jómódban. szóval szerintem ezek a nők nemhogy nem akarnak forradalmat, hanem ezzel az eszközzel éppen hogy nagyon szisztematikusan igyekeznek őrizni azt a rendet, aminek – bár hosszútávon nagy részük ugyanúgy vesztese lesz mint a többi nő – rövid távon határozottan haszonélvezői.
KedvelésKedvelés
Amióta meglebegtetted, hogy lesz ez a téma, azóta tudom, hogy én ezt kommentelni fogom.
Na nézzük, milyen kreatív hobbik törtek ki belőlem, amióta anyaként itthon lógatom a lábam:
– dekupázsolás (utólag rettenetes, akkor csodaszépnek tartott alkotások. kb semmire sem jók, csak porfogónak. egyesek dicsérték, majd a hátam mögött fújjolták -egyszerűbb lett volna a szemembe mondani, hogy gáz, erre magam is rájöttem egy idő után)
– horgolás (jó hobbi, hasznos, szeretem. rövid idő alatt kész egy sapka, sál, praktikus, hordható darabok. csipkekendőbe nem fognék, türelmem nincs)
– varrás (mind közül a legjobb. nem gond többé a leszakadt nadrágalj, a holnapi évnyitó, amire ma este derül ki, hogy kinőtte a lányom a szoknyáját, varrok magamnak tolltartót, kindle-tokot, ha egyedire vágyom)
– drótékszerek (ez meg azért jó, mert sok-sok pénzt spórolok nyakláncon és fülbevalón, amióta magam tekerem őket)
Hogy kiteszem -ttem, már múlt idő- blogba, annak tök szimpla oka van: nézzétek, dicsérjetek meg, milyen ügyes vagyok, ugye, tényleg, milyen ügyes vagyok? adjatok nekem némi elismerést!
Már egy ideje nincs élő kreatív blogom, Kinőttem belőle. De nekem nem kínos a más kreatív blogja. Tudom, mennyire jó érzés a 2 kezem által létrehozni valami egyedit. Ugyanilyen érzés egy jó cikket megírni, elégedett vagyok magammal, és szeretem, ha mások is úgy látják, hogy igen, ez tényleg jól sikerült.
A mamamin tényleg sokszor a trend viszi előre a hobbikat. Ott drága fonalakat, alapanyagokat rendelnek (külföldről, közösen, nem számít, úgyis durva drága). Én mégsem írnám le őket, mint agyhalott, energiáit rosszul használó női személyeket, mert nem lehet tudni, hogy ez valóban csak hobbi, vagy kétségbeesés.
KedvelésKedvelés
Tetszik az önkritikád, az érveid.
Nem nevezem őket agyhalottnak, arról írtam, hogy — rendszerokok miatt — a rendelkezésre álló üres helyet foglalják el, és hogy nekem nagyon nem ízlésem az ilyesmi — biztos férfias vagyok –, kínos, amikor nekem is tapsolni, lájkolni kellene.
KedvelésKedvelés
nem nevezted őket, nyilván, nem is azért írtam, csak mint sztereotip kép, illik ide.
azt gondolom, volt idő, amikor nekem is üres hely kitömésére voltak ezek a hobbik -lsd dekupázs-, de most már más dolgok mellett, és nem helyett vannak.
Még annyit, hogy én a legtöbb házimunkát is kedvelem alapvetően, emlékszel, egyszer eléggé körbe lettem röhögve, hogy szeretek és szoktam is vasalni. Nekem ez egy nyugalmi állapot, amikor jönnek-mennek a fejemben a gondolatok.
Azt utálom csak, amikor számonkérik a házimunkát. vagy ha szándékosan tönkreteszik az eredményét.
mellette meg okos, kreatív, tettvágytól fűtött nő vagyok, aki gyerekek mellett lediplomázott, okj-s képzést végzett, társadalmi munkát vállal rendszeresen, dolgozik stb. stb. ezért mondom, hogy nekem MÁR nem lyukbetömés, hanem valódi hobbi, kikapcsoló, örömteli tevékenység, ami megmaradt.
KedvelésKedvelés
a drotekszereken kivul szinten igy lettek ilyen hobbijaim. csak keves rajuk az idom valahogy, ugyhogy vannak meg a szekrenyben szalvetaim, pedig mar sosem fogom oket felhasznalni. nem nagyon csinaltam hasznavehetetlen darabokat, valoszinuleg ennek is az idohiany lehetett az oka. de nagyon jo es gyors menekules volt az egesz a hetkoznapok monotoniajabol. csinalni valamit, ami meg is marad, es ezert teljesen mas, mint a hazimunka. a varrassal vannak meg hosszabb tavu terveim, de nem uzleti vonatkozasuak. kozosseghez nem tartoztam ezzel, es kreativ blogom sem volt, bar a csaladi blogon mutogatni szoktam ezt-azt.
tudom, hgoy ez kenyszerbol jott, es azert, hgoy betoltson egy hianyt, hogy lam, en is csinalok valamit ami ertekelheto. akkor is, ha leginkabb en ertekelem, vagy csak egy maroknyi ember.
ja, keresztszemeztem is valamennyit, az ovis kotenyekre kerultek a kis kepek. de nem annyira jott be, egy mintat kovetni meg szamolgatni… nem ereztem a csinalas oromet.
a forumokon a kreativ topikokban a tagok mindig “alkotnak” valamit. “nezzetek, ezt tegnap alkottam”, es ott a harom muanyag gyongy egy muanyag szijon. az alkotas azert nekem egesz mast jelent. de igazolja a szohasznalat, is amit a bejegyzesben olvashattunk.
KedvelésKedvelés
Gyerekkoromban nagyon szerettem kötni meg horgolni. Aztán sok évig egyáltalán nem csináltam. Aztán terhes lettem, és jött valami belső, fészekrakó késztetés, hát nekiálltam terítőt, babaruhát csinálni. Ráértem, a terhesség utolsó négy hónapjában otthon kellett lennem, volt rá időm. Aztán megint nem érdekelt, csak amikor újra terhes lettem. Éjjelenként, a tévé előtt megint kötöttem-horgoltam, de szinte csak addig, míg meg nem szültem. És azóta megint nem érdekel. Amikor csináltam, szerettem. Tévénézéskor én mindig bűntudatot szoktam érezni, hogy ilyesmire pazarolom a drága időm, valami hasznosabb helyett. Amikor kézimunkáztam közben, akkor ez a bűntudat enyhült. De nekem ennyi, semmi több.
Ismerek olyat, aki szenvedélyesen hímez (gobelint). Egyébként is hihetetlenül kreatív illető, csak anno a pályaválasztásnál nem mehetett iparművészetire, mert az anyukája azt akarta, hogy olyan szakmája legyen, amiből meg tud élni. Maradtak neki az álmok, meg az, hogy gyönyörűeket hímez. Blogja nincs, és el sem adja őket, csak készíti. Ez a hobbija, de nőies identitása nincs ettől.
Én is érzem, hogy ez valamiféle önigazolás sokaknál. Olyan exhibicionista-fajta. Viszont látom, hogy nagy közösség-teremtő ereje van, és sok nőnek talán ez az egyetlen csatorna, ahol képes a gyerekes-otthoni elzártságból kitörni, társakra lelni.
KedvelésKedvelés
“Tévénézéskor én mindig bűntudatot szoktam érezni, hogy ilyesmire pazarolom a drága időm, valami hasznosabb helyett.” – Ismerős 😦 Miért érzünk bűntudatot, ha épp nem csinálunk hasznosat? Én is megfigyeltem magamon. Példa: jön a gyerek és mondjuk társasozni szeretne. Gond nélkül mondok nemet, ha épp főzök, mosok vagy takarítok. Ellenben, ha leülök egy könyvvel a kezemben, hogy na most elolvasok egy fejezetet, rögtön lelkiismeret furdalásom lesz, hogy nekem ez nem jár és inkább megyek vele játszani mert különben jön a “szaranya” vagyok érzés. A férjemnek szerintem ilyen érzése soha nem volt, bár ő állítja (most megkérdeztem), hogy de igen, csak ő el tudja hessegetni, én meg nem 🙂
KedvelésKedvelés
Dettó. Mondjuk, az én gyerekeim a főzést, vasalást sem tartják tiszteletben, olyankor is tíz percenként eldobom, amit éppen csinálok, hogy őket kiszolgáljam valamivel. A férjem meg közben simán fekszik a tévé előtt – bár épp most történt, hogy a gyerek kakaót kívánt, és ő állt fel a gép elől, nem én :).
KedvelésKedvelés
Na, ez az. Hogy egyszer véletlenül ő áll fel a gép elől, és akkor neked rohadtul hálásnak kell lenni, és hetekig ebből éldegélsz, hogy hát ő bizony segít, mert a múltkor is. És neked de jó. Basszus.
KedvelésKedvelés
Az még hagyján, hogy rengeteg nő, aki épp hogy kinyitotta élete első szakácskönyvét, és életében először fele annyi borsot, helyette pedig bolrsikafüvet tett a készülő ételbe, többszáz oldalt blogol erről, hogy mindenki csodálja, ő hogy tud főzni. Ezeket az oldalakat soha meg nem nyitom, így nem különösebben zavarnak (persze a társadalmi jelenség maga attól még zavaró). De a gyerek osztálytársának az anyukája, akinek különben komoly hivatása van, az osztály közös(ségi) dolgait megvitató emailjébe beírja a másik anyuka (szimpla, teljesen átlagos és közönséges) pogácsareceptjét, és szétküldi mindezt a harminc szülőtársnak, akik mind (esetleg majdnem) negyvenesek (vagy még több), életükben sütöttek már pár különböző pogácsát – hát én ettől borultam kissé ki. És kénytelen vagyok végigolvasni az emailt, mert valahol az is benne van, hogy jövő héten osztálykirándulás, itt-és-itt, ekkor-és-ekkor a találkozó. Egy picit várom, hogy valamelyik (nálam) udvariasabb apuka mikor szól már be, hogy ettől meg lehetne kímélni a többieket.
Tudom, ez nem a bejegyzésed témája egészen, de valahol ki kellett adnom magamból, és ugye a (gyerek révén) ismerősök előtt nem igazán lehet, mert nem szeretném magam teljesen megutáltatni… Másrészt annyiból mégsem off, hogy én egy ilyen email után elkezdtem gondolkodni, hogy ugyan mi lehet ezeknél otthon, ha anyukának ez jelenti az önmegvalósítást.
KedvelésKedvelés
én nem borulnék ki egy pogácsarecepttől. és nem is várnám, hogy valaki szóljon már be érte (nem azért, mert helyén valónak találom, de nem is zavarna)
KedvelésKedvelés
Ha a recept tartalmazza a medvehagyma, vagy márványsajt kulcsszavakat, sütném.
KedvelésKedvelés
küldjek? 😛
KedvelésKedvelés
Medvehagymást lehet, úgyis szezon nemsokára. Köszi 🙂
KedvelésKedvelés
Nagyon 😀
Azért az nagy posztmodern gesztus volna, ha itt alakulna tapasztalatcsere, kis kreatív közösség!… Te, nem maradt egy kis pávakék gyöngyöd? Mit szóltok az új keresztszemes tampontartómhoz (fotó)? Farkasfogat keresek a kötényem aljára. Beakadt a vibrátorom vezetéke a varrógépbe!!!
KedvelésKedvelés
hát tudod, meg is érdemled, ha vezetékes vibrátort használsz
😛
KedvelésKedvelés
😀 😀 😀
KedvelésKedvelés
Szeretem ezt a blogot.
A kommentek miatt.
KedvelésKedvelés
Filmajánló: How to Make an American Quilt / A szerelem színei
http://www.imdb.com/title/tt0113347/
Kézimunka, alkotás, általa biztosított közösség, női sorsok, női identitás, lehetőségek, korlátok, nagyon jó. Ti éltetek már át ilyesmit?
Nemrég volt részem hasonlóban, hátborzongató. Ahogy együtt alkotnak valamit a nők, amikor a “helyükön” vannak, és nincsenek férfiak a közelben, tehát nyugtuk van, és mintegy mellékesen nyílnak a hét lakatra zárt ajtók közben. És a családomban az előttem járó generációk nőtagjainak ez életük szerves része volt. Kellett, hogy legyen, más nem lehetett.
KedvelésKedvelés
Behozok ide egy ellenpéldát, mert most kaptam én is. Férfiasnak tartott terület, fiatal afgán nő, alkot:
http://www.kabulatwork.tv/chapter/culture-clash/graffiti-artist-pages/
KedvelésKedvelés
Nagyon szeretek ide járni, mindig elgondolkoztat egy-egy téma, sok mindenben teljesen megnyitotta a szemem, és napi szinten elolvasom a megjelenő írásokat, visszamenőlegesen is, mert nem rég találtam ide – de ezt most nem értem. Mi ezzel a baj? De tényleg? Értem, hogy ha valaki béna, mégis ontja magából a “műveket”, hogy az talán valami pótszer, de leginkább _szeretné_ ő, ha szép lenne, szeretne mesés dolgokat alkotni, úgy, hogy közben kikapcsolja, csak nem sikerül. Nincs elég kézügyessége, kitartása. Sokszor volt, hogy hiánypótlónak _indult_ valami nálam, épp unatkoztam, szingliként, frissen szakítás után, fekvős-terhesen, de attól még jó érzés volt, felvidított. Igen, megvolt a kötés (még a nagymamám tanított meg rá), a dekupázsolás (első kis garzon, szerettem volna képeket a falra, a konyhában), barkácsolás (csináltam pl egy lábtartót magamnak, ami az Ikeában 35ezer), varrás (alacsony vagyok, minden nadrágot fel kell hajtani, ill. drágák voltak a díszpárnahuzatok, megvarrtam magamnak), stb. Magyarázzátok már el, hogy ebben mi az elnyomás vagy az egyenlőtlenség…?
KedvelésKedvelés
en feljebb leeirtam, enkem ezek hgoyan jottek.egyertelmuen a helyeztem kovetkezmenye volt, hgoy pl horgolni kezdtem. persze masnal ez maskepp si alakulhat, de en az anyasaggal egyutt lettem kezimunkazo, elotte nem tudtam volna mit kezdeni ey gombolyag fonallal, es meg sem fordult a fejemben, hgoy kezdjek valamit. sot, a varrogepemet az autom arabol vettem, amit egy evvel a hazassagkotes (es kozel egy evvel szules utan) hosszas rabeszeles utan hajlando voltam eladni, es igy csak egy autonk maradt. milyen szimbolikus igy utolag.
KedvelésKedvelés
Uramisten, ki beszélt rá?
KedvelésKedvelés
hat a csalad. szerintuk nem volt gazdasagos, mert nyilvan a nagyobb, biztonsagosabb autot hasznaltam a gyerekkel autozashoz, a regi kicsi autocskamba a ferjem be nem ult volna, igy az csak allt az udvaron. de a biztositas, az ado…. vegul a ferjem munkahelye (csaladi vallalkozas) vette meg, szaladgalos autonak. hat, igy volt ez.
KedvelésKedvelés
Az a kérdésem, miért van ekkora különbség a női és férfi hobbik között, mit közvetít, üzen ez.
A többire a bejegyzés első része a válasz, nem általában van baj, nekem van bajom. A bénaságokkal is, az idővel, pénzzel, a magamutogatással, az elismerésvadászattal, kompenzációval és a sok parlagon heverő, valódi változást indító cselekvés helyett való jellegével. Mákonynak érzem, ilyen méretekben, trendként. Ártalmatlan, a világ lábához kuporodó tevékenységnek. Pedig pofon kéne ütni azt a világot.
KedvelésKedvelés
Egy ismerős hobbija: a hét egy napján összegyűlnek a többiekkel, és szerelik, tuningolják, nézegetik, kipróbálják egymás autóját. Közben fórumoznak adott márkáról, vásárolják hozzá a kiegészítőket, várják adott márka legújabb típusát, stb. A kérdés már csak az, mert ugye nem kell leírnom az illető nemét, hogy eközben a barátnők-feleségek hímeznek, vagy vadvízi eveznek-e.
KedvelésKedvelés
nekem eleg keves tapasztalatom van ferfihobbi temaban. a ferjem horgasz ugyan, de nem nagoyn jar el, illetve van, hgoy kicsit kozosen kimegyunk valami vizpartra, kavicsokat dobalunk, viagot szedunk, a lanyom meg horgaszik az apjaval. de nagyon mast nem latok a csaladban. ja, sogorom bort keszit, de azt nem latom, ritkan hallok roluk. mik lennenek altalaban a ferfihobbik?
KedvelésKedvelés
Modellvasút. Borászat, borgyűjtés. Vadászat. Rali. Meccsnézés, meccsre járás. Biliárd. Foci. Hoki. Síelés. Kenu. Gőzfürdő. Szivar. Viszki. Motorozás. Autószerelés. Rasszizmus. Mélymagyarság, gyűlések, felvonulások. Elektrotechnika, forrasztópáka. Bicikliszerelés, -építés, -zés.
Még az autószerelés is a biztonságosan távoli garázsban zajlik.
KedvelésKedvelés
aha, tenyleg tudok a tagabb csaladban egy vadaszt meg egy autotuningost. eleg penzigenyes hobbik, a felesegukrol/baratnojukrol nem sokat tudok, de remelem, nem csak akrilfonalra telik szamukra…
KedvelésKedvelés
Egyik barátnőm férje vitorlázik. Ami annyit tesz, hogy ha esik ha fúj (akkor pláne), ő pakol és megy a Balatonra már pénteken…persze lehetne vele tartani, de egy szoptatós gyerekkel és egy 4-5 éves nagyobbikkal nem annyira vidám móka ám levonatozni és rettegni mikor esik bele a gyerek a vízbe. Szóval vannak ám kellemes férfihobbik amit el kell viselni a feleségnek mert hát apuka ezt a gyerekek születése előtt is szerette és nem várhatjuk el, hogy ő erről lemondjon, hiszen az egész heti gályázáshoz valahol/valahogy fel kell töltődni ugye…
KedvelésKedvelés
Erről -apuka a gyerek születése előtt is szerette- beugrott rögtön, hogy “ez a szerelem volt előbb” kifejezés -esetleg más is hallotta már hobbira vonatkoztatva? Felemelő, igazán…
KedvelésKedvelés
Rosszabbak is vannak: játékgépezés, számítógépes játékok…
KedvelésKedvelés
Szerinted komolyan ezek a férfihobbik?
Mert ha igen, akkor kézműves hobbikkal és a karcos skót whisky iránti vonzalommal megáldott nőként jelezném, hogy ez a “Rasszizmus. Mélymagyarság” viccnek is rossz. Elképesztően kínos.
Egyrészt ezek nem hobbik. Másrészt sajnos a nőkre ugyanúgy jellemzőek. Ez az általánosítás iszonyú sértő a férfiakra (akik közül szerencsére többen hódolnak egy jó, selymes bourbonnek, mint a rasszizmusnak, vagy csak én válogatom meg kivételesen ügyesen az ismerőseimet) — rád nézve pedig nagyon súlyos szegénységi bizonyítvány, hogy akár vicceskedésből is, de így látod és láttatod a férfiakat.
Ordít a posztból, hogy nagyon okosnak tartod magad, de meg kell, hogy mondjam, ilyen primitív megjegyzést rég láttam, pedig az internet sok szennyel megkínálja az embert.
KedvelésKedvelés
Üdv a blogon! Mindenkinek örülök, amíg be nem bizonyítja, hogy nem is!
Mi van ma? Ti egymásnak szóltok, vagy csak úgy, véletlenül? Idegállapotomat azért némileg befolyásolja, hogy milyen tömegben érkeznek ezek a lerohanások.
Én úgy láttam, akik düledező, harminc éve félkész házukra feltornásszák a székely zászlót, azok mégis férfiak, házi ideológiai vezérek, feleségük szelíd, a keze lisztes. Ők fórumoznak gyűlölködő portálokon, és utaznak azonnal a helyszínre, ha történik valami, aminek ürügyén cigányokat gyűlölni lehet. Marad minderre kapacitásuk, és hajlamosabbak a hierarchiában, rendpártiságban, erőben hinni a nőknél, akik vagy nem hisznek semmiben, mert nem érnek rá, vagy határozottan valami másban hisznek.
Ez az összeesküvésszerű zugpolitizálás sokkal elterjedtebb, mint hinnénk.
Továbbá: nem minden férfi horgászik, gyűjt bort — ott nem kellett mondani, csak a rasszizmusnál, mélymagyarságnál, nem egészen értem.
Hobbi itt: amit szabad idejében, de nem a családdal, -ért csinál az ember.
Amióta ilyen kis fájin blogom lett, tényleg eléggé pezseg az intellektuális életem, tény. Szennyet viszont nem fogsz itt találni.
KedvelésKedvelés
Amit Éva ír tetszik nem tetszik tény. Lehet, hogy sértőek ezek a tények a nem ilyen lelkületű férfiakra is, de erről nem az tehet aki kimondja! Vicces ez a kirohanás, hogy de a nők is! Nem, a masírozgatás, szervezetten gyűlölködés amolyan fiús hobbi. Kérek képeket az ellenkezőjéről, nők tömegeiről, amint gyújtogatnak, lincselnek, stb.:
KedvelésKedvelés
Nehéz ezt megfogalmazni. A tipikusan női hobbi biztonságos, nem kell hozzá kitenned a lábad a házból, és gyakran nem is tudod, ezért tűnik gyakran kissé kényszer szülte választásnak, illetve fogalmazzunk úgy: eleve adott keretek között vagy kénytelen szabadidős tevékenységet választani. Továbbá a női hobbi – nem minden esetben, de gyakran – szolgálat-jellegű, valaki másnak készítesz valamit, ez az apropó, ez adja a tevékenység létjogosultságát.
Mindez fel sem tűnik, amíg nem szembesülsz azzal, mi történik akkor, ha egy nő “férfias” hobbit választ magának. Vizsgáld meg a saját érzéseidet is ezzel kapcsolatban; vajon furcsa, ha egy nő sziklát mászik? És ha igen, miért?
KedvelésKedvelés
De pontos ez, de jó, hogy leírtad. Welcome a kommentelők népes táborában!
KedvelésKedvelés
Köszi!
KedvelésKedvelés
Tegyük különbséget női és női élethelyzet között. persze, hogy otthon végezhető hobbit űz az, aki napközben otthon van, mert gyereket nevel. Nem tudom, milyen hobbi a tipikus azoknál, akiknek se kutyája, se macskája, azt tudom, hogy gyerek mellett nem ugrál az ember lánya oly könnyedén.
Hogy a női hobbi szolgálat-jellegű, az szerintem erős sarkítás. Ok-okozat összekeverése. Nem azért varrok, hogy másokat megajándékozhassak,hanem a természetéből fakadóan ez olyan hobbi, ami praktikusan a család minden tagjának megkönnyíti a ruházkodást, ajándékozást (és itt a többi hasonszőrű kétkezi hobbi is nyugodtan behelyettesíthető).
Ha egy pasi bort készít, akkor azt ajándékozza el, ez már szolgálat? Vagy ha lelőtt vadat odaadja az anyósának, ez adja a létjogosultságát?
Mondjuk sose vágytam hegyet mászni. Túrázni meg családostól szoktunk. De ami hobbikat űzök, kedvelem, és semmi köze ahhoz, hogy hol végzem.
(valami borzasztóan zavar a hozzászólásodban, próbálom megfejteni, mi az. evidens válasz lenne, hogy hát mert önmagammal szembesített, de nem, nem azért.)
KedvelésKedvelés
“azt tudom, hogy gyerek mellett nem ugrál az ember lánya oly könnyedén” — ez a baj, erről is szól ez a bejegyzés.
KedvelésKedvelés
miért baj? hova ugráljunk?
és amíg ugrálunk ki vigyázzon a gyerekre?
KedvelésKedvelés
Ki vigyázzon a gyerekre? Apa?
Sőt, ne csak vigyázzon rá, lássa is el addig.
Én japán teakészítést tanulok gyerek mellett, most ez a hobbi került előtérbe. Kéthetente reggeltől kora délutánig, szigorúan gyerekmentesen.
KedvelésKedvelés
Vagy mondjuk vadászna… 🙂
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Új komentelő lévén először bemutatkoznék. A nevem Boglárka (Bogi). Régóta olvasom a blogot, bár most kommentelek először. Pesten élek egy kis lakásban Danival (férjem, de jobban szeretem őt a nevén nevezni) aki szintén rendszeres olvasó. Gyerekem nincsen. Szeretnék egy kutyát.
És most amit szeretnék mondani.
Sok kérdést felvetettél, és szeretnék rá válaszolni, mint egy tipikusan finom, nőies hobbi gyakorlója 😀 Gyöngyöt fűzök, és varrok szabadidőmben. Éva, nekem ez ugyanolyan flow élmény, mint neked az írás. Jó érzés, repít, nem bírom abbahagyni, kikapcsol, boldoggá tesz. Szerintem a többi hobbizó is így van ezzel, bár lehet, hogy néhányan ezzel terelik el a figyelmüket akár súlyosabb problémákról, de nem mindannyiunk.
Felvetetted, hogy talán nem is tudják miről maradnak le. Nem biztos, hogy lemaradnak. Nem biztos az sem, hogy nem csinálnak a kreatív energiáikkal hasznosabbat. Saját példaként én igyekszem a saját környezetemben, kicsiben megbeszélni az emberekkel a problémákat, rákérdezni törvényszerűségnek hitt sztereotípiákra, és azért kicsiben, mert nagyban nem értek hozzá. Nincsen meg a megfelelő kapacitásom rá, nem vagyok kompetens. Te erre képes vagy, megvannak az eszközeid: jól írsz, tartalmasat, ahá! -élményt nyújtasz, de én erre nem vagyok képes, nem tudok szépen írni. Ha valakinek a kézműveskedés a hobbija, attól még lehet feminista, hisz én is az vagyok. A hobbi csak az érdeklődésem egy szegmense, ahogy a hobbi blog is. Az más kérdés, hogy ha valakinek ez tölti ki az egész énképét az már kicsit fura, de én még nem találkoztam “gyöngyös berkekben” ilyennel.
Szóval ennyi. Köszönöm, hogy leírhattam 🙂
KedvelésKedvelés
Szia, örülök neked! Írj többet!
“Nincsen meg a megfelelő kapacitásom rá, nem vagyok kompetens.” — ez itt a kulcs. Én azt kérdezem, de rendszerméretekben ám, miért. Miért vagyok én olyan kivételes az ingyenes hobbiblogommal?
Mert a férfiak nem fűznek gyöngyöt, viszont írnak. Miért csinálnak ennyire másféléket a férfiak, még a valóban kreatív hobbit űzők is.
És nem infantilis-e sok efféle hobbi.
És nincs-e devalválódva a kreatív szó, de nagyon.
Az ökoszempontot nem is hoztam be ide, de Zsuzska dekupázsáról is eszembe jutott: mi lesz ezekkel a tárgyakkal?
KedvelésKedvelés
Erre nem tudok válaszolni, hogy miért a férfiak írnak inkább. Nekik valahogy megengedettebb, hogy saját véleményük legyen, és azt le is írják. Elég baj ez.
Egyébként van férfi gyöngyfűző 😀
Nem gondolom infantilisnek néhány hobbit, amíg örömet okozok vele másoknak is. (ajándékba szoktam ) itt jön az ökoszempont: amit szeretnék, néha megcsinálom magamnak, nem kell venni. Bár vannak olyan dolgok is, amiket értelmetlennek tartok. (hobbin belül is) felesleges giccsporfogókat nem vagyok hajlandó csinálni.
(más: Amúgy az iskolákban miért felesleges dolgokat csinálnak anyák napjára? Miért kellett nekem kesztyűt varrni a főzni utáló anyámnak? ja mert olyan szééééép -muhahaha, és biztos jól fog mutatni a falon)
KedvelésKedvelés
Kedves Bogi!
Köszi, hogy leírtad helyettem a nagy részét, ugyanígy érzek. Én is ékszereket készítek, főleg drótból és gyöngyből. Nekem sem pótcselekvés, tök véletlenül tört fel, és azóta mindig instant flow élményt jelent.
Kedves Éva!
Innentől Neked is írom.
Ha új gyöngyöket veszek, reszkető kézzel rohanok haza, hogy minél előbb életet leheljek beléjük és legyen a zacskó gyöngyből komplett báli szett. És szerintem ott ugrik a majom a vízbe, hogy nem várom meg míg a gyerekek elalszanak ebéd után vagy este. Tudják, hogy nekem most ez a munkám, és szép dolgokat készítek, szeretem csinálni, és kisimult az arcom közben. Nem, nem azért simul ki, mert arra az időre “megszabadultam” tőlük.
Ha nagyobbak lesznek majd azt is megértik, hogy ez már valamelyest küldetés. Hordjon minden nő ékszert! Nem, nem feltétlenül az enyémet. hanem olyat, ami kiemel rajta valamit, ami még szebbé teszi, amitől úgy érzi, szebb ez a nap, és nem olyan nagy gáz, hogy megint elkéstek az oviból. 🙂
Végeztem -nem reprezentatív- kutatást ebben a témában. Elképzelhetetlenül sok nő egyszerűen NEM MER ékszert feltenni (/sminkelni/szép ruhát felvenni/körmöt lakkozni, nem kívánt rész törlendő).
Mert mit szólnak, meg ő sosem hordott ilyet, nem, hosszú lógósat pláne nem, hogyisne, majd pont majomhintát akaszt a fülébe. Eközben a szíve mélyén irigykedve nézi azt, aki hord ilyesmit, titkon felpróbál egy régi bizsut a tükör előtt, talán nem is áll rosszul, de hülyének nézné a férje, ugyan, vissza megy teregetni.
Kitaláltam egy alapkészletet, fehér, fekete, pasztell rózsaszín picike, pötty fülbevalók. Alig lehet észrevenni, de mégis tetszetősebb lesz tőle az arc, ha már a ruhával is rímel, akkor egészen stílusos is lehet. Ezzel lehet kezdeni. Megszokja a nő is, a környezet is, erre már lehet építeni.
Nem, nem kérek tapsot.
Még egy nagyobb bekezdés a meskáról.
Valamikor én is árultam ott, de nagyon elszaporodtak a többórás munkájukat 300Ft-ra becsülők, hogy sietve távoztam. Én nem dolgozok szarért-húgyért. (Ez még belefér? Nem tudok rá jobb szót, amiben a dühöm is benne van)
Próbáltam már beleképzelni magamat, az ő helyzetükbe.
* Rohadtul ráérnek és mindegy, hogy kap-e a cuccáért pénzt?
* Vagy annyira el akarja adni, annyira kell a pénz, hogy brutálisan áron alul kínálja?
* Nem mer többet kérni, mert nem becsüli magát többre?
Nem tudom.
Azt tudom, hogy én sokat dolgozom ezekkel, vagy sok idő volt, míg azt az egyszerű formát tökélyre fejlesztettem, és drága a szabadidőm 3 gyerek mellett.
És azt is tudom, hogy ha én megbecsülöm, akkor más is megfogja.
Az olcsót nem méltányolja senki, miért is tenné?
Aztán, ha valami azért veszi meg annyiért, hogy elmondhassa, hogy drága volt, egészségére. 🙂
KedvelésKedvelés
Vártam ezt a témát nagyon. Tehetséges képzőművész felesége vagyok, az életemet körülveszi a valódi, alkotó kreativitás, nem is nagyon tudom hová tenni a “kreatívkodó” ismerősök alkotásait. Egyáltalán a szó “kreatívkodó”. És blogokból másolt rossz megvalósítás, én nem értem, hogy miért értelmezik ezt sokan önkifejező alkotásnak.
Persze szégyenkezem is, zavarban vagyok, hogy nem tudok együtt örülni a legújabb körömfestésnek, ahol Van Gogh interpretálódik egy középsős óvodás kézügyességével.
Nem is az a bajom ezzel, hogy béna, hanem hogy nem látom benne a készítőjét, se az készítés szabadságát, csak valami befeszülős akaratot, “én is tudok olyat, mint amilyen azon a kreatív oldalon van”.
Aztán lehet, hogy csak irigy vagyok, mert én meg nem tudok. Karácsony előtt unalmamban elkezdtem ékszerdrótokból karácsonyfadíszeket csinálni, hát borzasztóan gagyi lett. Aztán rájöttem, hogy attól, hogy a férjem ki se dugja a fejét a műteremből nem kell nekem is kötelezően csinálni valami hasznosat, ha nem akarok.
Most hogy ezt írtam, rájöttem, hogy talán ez az ami zavar a kötelező nőies hobbikban: sokkal inkább külső megfelelési kényszer (azt írta a NőkLapja is, hogy legyen külön hobbim, másképpen unalmas leszek a férjemnek), mint szabadon választott tevékenység, vagy jóleső passzivitás, amíg nem jön meg a vágy valami igazán sajátra, fontosra.
KedvelésKedvelés
Én a gyerekeim születése után tanultam meg varrni. Jólesett a “gyerekezés” mellett valami mást is csinálni, sikerélményeket adott. Bogihoz hasonlóan nekem is olyan élmény volt ez, hogy repült vele az idő, és teljesen bele tudtam feledkezni. Ez akkor nagyon fontos volt. Ami nekem lényeges, hogy próbálok mindig valami használható dolgot csinálni, mert a porfogóknak nem látom értelmét. És az nagyon jó érzés, mikor valaki megkérdi a kisfiamtól, honnan van a plüssautó-párnája, és elmondja, hogy anya varrta.
KedvelésKedvelés
jaj, én úgy irigylem azokat, akik így be tudják csatornázni az energiáikat valamibe! nekem ezekhez nincs türelmem, világ életemben ügyetlennek voltam elkönyvelve a családom által, magam által, a férjem által, nem fogok küzdeni kitörni ebből
én is tevékeny szeretnék lenni, csodálom ezeket a hobbistákat, mert én ilyet nem tudnék, viszont nem is tudom hol kiélni a kreativitásom, levezetni az energiákat és töltődni valamiből
amiket én tudom, hogy tudtam, tudnék, az az írás, a zenélés, de ezekhez nekem mind olyan körülmények kellenének, amit a jelenlegi állapotomban, a Maslow piramis alján csücsülve megvalósítani nem tudok; szeretek a közösségért tenni, általában meg szoktak találni olyan feladatok, amik másokat nem, és én ezt nagyon szeretem (a síró kisfiú mellett az Ikeában mindenki elmegy, én szedem össze, nekem esik csak le, hogy ez a gyerek elveszett)
de továbbra is úgy érzem, hogy amíg fennállnak azok a körülmények, amikről részben ez a blog is szól, nagyon nehéz megtalálni, megvalósítani magunkat; ha hiányzik vagy diszfunkcionál az egyik szint, akkor arra ráépíteni bazi nehéz
viszont tudom, ha leülnék horgolni, ékszert készíteni, netán ebből még pénzt is szereznék, akkor azért kapnék elismerést – csak úgy érzem, azzal nem magamat fejezném ki, hanem a belém szorult kreativitásnak keresnék csak valami legális levezető csatornát, de ehhez sem elég kitartásom, sem elég ügyességem és nincs bennem ennyi felgyűlt alkotási vágy, ez nekem nem elég, nekem a nagymozgások kellenek és egyébként igen, ez is férfias: szeretnék tudni én is olyan pozíciókban, döntéshelyzetekben lenni, szeretném, ha komoly partnernek vennének, engem ez érdekel, csupa (sokszor magányos) (pro)aktív dolog
a férjem pedig hihetetlen kreatív és művészi és nagyon tudja magát függetleníteni a körülményektől, ő el tud menekülni a hobbijába és nagyon ki tud teljesedni benne, nagyon irigylem – szemben magammal, aki olyan vagyok, mint egy folyton követelőző, kielégítetlen góc
KedvelésKedvelés
Mi a hobbija?
Annyira pontosan fogalmazol, odavagyok.
Én is kielégítetlen, követelőző góc voltam a blog előtt. Sok-sok energia megy a kapcsolat iránti túlzó elvárásba, követelőzésbe, panaszba, pusztán ezért, mert a tennivágyás nem talál terepet, nincs, ami önérzetet, kompetenciaérzést adjon. Miközben a férj dolgozik, sikeres, nincs hiányérzete, nem a másiktól várja, hogy ugyeszépvagyok, ugyejóvagyok. Ja, igen, az anyaságot mint kreatív tevékenységet nem szokták elismerni, ez is benne van.
Meg az a sok, féltehetségre és nyomorra alapított varrós, akármilyen vállalkozás. Feketén. Csigák és cicák a párnahuzaton. Ne haragudjatok, akik pénzért és szépeket vartok, de formaérzék meg képzettség nélkül a vakvilágba, az ügyesanyuka-típus úgy általában nem varr szépet, például összemérhetőt egy-egy ipari tárggyal. E vállalkozások megjósolható bedőlését szomorú volt látni.
Fedezd el magadban a kreativitást! — Én csak azt mondom: ennyi ügyes nő nincs, mitől lenne.
KedvelésKedvelés
zene és vallás, ami őt tölti, főleg a kettő ötvözete 🙂 és összességében is nagyon kreatív, a farsangi jelmezek kiegészítőit is mindig ő csinálja, nincs olyan fejfedő, amit kartonból ne tudna a gyerekeknek legyártani 🙂
köszi, keresem az utat, muszáj lesz lábra állni
KedvelésKedvelés
hosszú-hosszú évek óta, mióta befejeztem az egyetemet, arról álmodozom, hogy kitanulom mellé a kulturális antropológiát és végtelenül izgalmasan, nyakig a flow-ban érdekes társadalomtudományi, gender studies stb. témába merülve próbálom leképezni a körülöttem lévő valóságot. esetleg jut hozzá egy íróasztal, meg némi havi (gyerekek vannak, nem viccelünk) fizetés.
a varrógép olcsóbb volt. bár sajnos nincs annyi kézügyességem és jobb annál az önkritikám, hogy külön alkotói blogot is csináljak hozzá.
KedvelésKedvelés
Nekem is megvolt ez a fellángolás, sőt, mindig valami újabb. Nekem ebből a tanulás öröme a sikerélmény, a felfedezés, hogy jé, én bármit meg tudok tanulni, ha akarok… Sikerélmény.
És kompenzáció, a gyerekkoromra, az állandó, “ügyetlen vagy és semmire nem jó” attitűdre.
Megkaptam még emiatt azt is, hogy nincs kitartásom, mert mindig valami újabbat akarok.
Ma már leegyszerűsödött, csak azt tanulom meg, ami szükséges és funkcionális. Megtanulom felvarrni a nadrág alját, de sose fogok keresztszemes hímzésbe, vagy csipkehorgolásba. Nem az én utam.
Hobbinak marad az írás, ami szerelem is, és lassan rájövök, hogy azt is lehet – kell – fejleszteni…
Mondjuk engem alapból nem neveltek kisháziasszonynak, talán ezért volt érdekes, különleges, hogy erre is jó vagyok 🙂
KedvelésKedvelés
Én megtanultam írni és zenélni, elvégeztem kettő tanfolyamot és sportember lett belőlem. Útkeresés volt mind.Én, ha ilyen erőlködős pelenkablogot látok, vagy valaki varrósarkot rendez be és manóvarrásba temetkezik, bizony elég gyanakodva figyelek már jó ideje. Hogy miért? Mert már azt is megfejtettem, én miért keresgéltem ilyen hobbikat. Mostanság ezzel vigasztalódtam- hogy legalább ennyi hasznom volt az elmúlt évekből. Hogy a megmaradás miatt kifejlesztettem ezeket. De tegnap apukám ezt is lerombolta, mikor azt mondta, ha értelmes, normális kapcsolatban élhettem volna, és nem így, kizsigerelve, ezek a képességeim valószínűleg tízszeres erővel működtek volna, és talán már nem egy könyvem lehetne.
Így hát ezt is el kellett engednem. Nincs vigasz. Egy szar házasság pusztít és nyomorít. A manóvarrás kiváló, hogy valamelyest őrizzük magunkat.
KedvelésKedvelés
Pont a szakmádra (munkádra) voltam kíváncsi. Mit jelent az, hogy sportember?
Igen, én is ezt gondolom, hogy a kreatívkodás valami helyett, ellen, kínzó kérdésekre félválasz. És azzal van az igazi baj, amit azokat a kínos kérdéseket felveti. És arra, az eredeti problémára ez nem válasz, se fél, se semmilyen.
KedvelésKedvelés
A munkám annyira különleges és érdekes, hogy azonnali leleplezéssel járna, ha nyíltan írnék róla. A blogon is volt néhány bejegyzésem róla, de végül az indexes kirakások miatt leszedtem őket. Az viszont, ami most van, ajándék. Része a kikapaszkodásnak. Mikor az elhatározás megszületett, elkezdtem bevonzani azokat a dolgokat, amik a megvalósításhoz kellenek. Ez azonban nem régi folyamat. Előtte évekig voltam kiszolgáltatott helyzetben, mert sz*r munkám volt, vagy semmilyen, ráadásul alig sem kerestem vele. Ha érdekel bővebben, privátban szívesen írok róla.
A hsz- edhez hozzátenném, hogy – ahogy A három narancs szerelmében írtam, nagy bátorság- és hozzáteszem, intelligencia- kell ahhoz, hogy merjünk és tudjunk saját kínunk mélyére nézni. Nagy fájdalmakkal jár, sok töprengéssel, és miután az efféle nők ismérve az önhibáztatás, gyakran el is akadnak az úton. Ahogy én elakadtam számtalanszor. Itt lenni, együtt gondolkodni jó dolog, mert a blog felgyorsítja azt a folyamatot, amin én pl. 8 év alatt mentem végig. Ha az akkori kiugrási kísérletem idején olvastam volna ezeket az írásokat, sok kínlódástól menekültem volna meg. Hamarabb látom, hamarabb jutok az önismeret végére és hamarabb hozok felszabadult, lelkifurdalástól mentes döntéseket. Így se rossz. Így is végigmentem. Van fajin szeretőm, jó munkám, kilátásaim, terveim. Büszke vagyok magamra, mert mindezt teljesen egyedül, kiszipolyozva, feltrancsírozva és mustárral felzabálva tettem meg. A férjem a felébe belepusztult volna.
KedvelésKedvelés
Hja, ez kimaradt. A sportember azt jelenti, hogy az isegyfajta hobbi lett, hogy elkezdtem mozogni. Persze sokáig kizárólag otthon, videokazettára, aztán ahogy nőttek a kölkök, néha kimozdulhattam spinningre, vagy aerobickra. Később újra gond lett a gyerekek körül, plusz nem mertem magamra költeni egzisztenciális kiszolgáltatottság miatt, így maradt a futás. Mostanság jógázni kezdtem, de sajna a munkám miatt nem jutok el foglalkozásra. Szóval mozgás.
KedvelésKedvelés
Van jelentősége annak, hogy a sárkányrepülést választom a horgolás helyett? A lényeg nem az, hogy választhassak? és hogy a hobbim valami olyat nyújtson, amit máshonnét nem kaphatok meg, de számomra szükséges. Ha az időfaktort is belevesszük, akkor optimális esetben a munkám lehetne a hobbim, így maradna még 16 óra/nap egyéb tevékenységekre:)
Az nagyon érdekes kérdés milyen szempontok szerint választunk, a külső hatásokat biztos nem lehet kikerülni (de az biztos, hogy én semmilyen trend hatására nem hímeztem volna öt percnél tovább…) de a kiteljesedést hozó hobbi “ránk talál”, szerencsére olyan sokféle formában, hogy bármelyik részén is tartunk a Maslow piramisnak, megvalósítható lesz.
Azon én is már sokat tűnődtem vajon miért nem elégszünk meg azzal a “jóleső” érzéssel, amit a választott kedvtelésünk ad, miért kell ehhez még a külső “igazolás”?
KedvelésKedvelés
“Van jelentősége annak, hogy a sárkányrepülést választom a horgolás helyett?” De van ám! Mert az előbbi drága és otthon nem végezhető, mert akkor ki vigyáz a gyerekekre addig. Ergo csak apunak jár ilyesmi (hacsak nincs befogható nagymama) . Biztosan vannak kivételek, de nem jellemző…
KedvelésKedvelés
Bocs, rossz a példa. Legyen akvarisztika…
KedvelésKedvelés
Milyen ritka hobbi, egyébként.
KedvelésKedvelés
Azért nem mindegy, mert kirajzolódik a tendencia, hogy a nők valahogy mindig otthon ülnek, és olyasmiket csinálnak, mint a másodikosok technikaórán, a férfiak meg mindig elmennek otthonról hobbizni, és baromi sok pénzt költenek. Nem érzem valódink a választást.
KedvelésKedvelés
Én szerencsés vagyok, mert mindig választhattam. Akkor is, amikor a “piramis” legalján csücsültünk, ezért a férjem 16 órázott, mi meg a kölykökkel “túrázni” jártunk (még a nagyobbik sem volt három éves:)), az ingyen volt:)
Később már sokkal egyszerűbb volt…
KedvelésKedvelés
Én szeretek itthon ülni. A férjem hobbija is többnyire itthon ülős. Külön kasszán vagyunk, a közös dolgokat közösen fizetjük (nem fillérezünk), de azon felül nekem ne szóljon bele, ha veszek egy Bromeliat, vagy 6 méter függönyt, és én sem akarom tudni, hogy az a kütyü, amit vett, az mennyi volt. Közös hobbink is van.
KedvelésKedvelés
Az mi?
És gyereketek?
KedvelésKedvelés
Mondhatnám, hogy utazás, de ebben benne van az is, hogy biciklivel bejárjuk a környéket. Igaz, mostanában kimaradt, a gyerek miatt, de tavaszra veszünk egy biztonsági ülést neki… A gyerek? Az ő költségét is elosztjuk. Hó végén elmeséli mindenki, ki mennyit költött mire (ő fizeti a lakáshitelt, bizonyos csekkeket, én a más csekkeket és a kaját), és ha kell, adunk a másiknak pénzt, vagy eltekintünk tőle, volt már így is, úgy is.
KedvelésKedvelés
És hogyan osztjátok? Felezitek? Akárki akármennyit keres? Én most gyeden vagyok, és hiába volt jó fizetésem, a gyed maximalizálva van, a fizetésemhez képest kevés. A gyerek apja keres vagy tízszer annyit (és ő arra költ, amire akar, én nem, de mi nem vagyunk házasok, azaz eleve nincs gazdasági közösség). Még ha feleznénk is mindent hóvégén, akkor sem járnék jól. És ha egyikőtök épp munkanélküli lesz? Akkor is felezni fogtok minden költséget? Nem bántani akarlak, csak arra rávilágítani, hogy ez egyáltalán nem a követendő mintapélda.
KedvelésKedvelés
Én nem mondtam, hogy ez követendő példa. Nekünk jó így. És hangsúlyozom, ez nem az én beletörődésem. Nálunk nincs 10x-es fizetéskülönbség. GYEDnél nyilván másképp alakult. Ugyanúgy megbeszéltük, mi mennyi, csak másként osztottunk, szoroztunk. Ha valaki munkanélküli lesz, csak megoldjuk valahogy. Elég sok próbát kibírt már ez a kapcsolat (lassan 8 év együtt, házasság csak 5 év után), bízom benne, hogy megoldjuk. (Mi mást is tehetnék? Kössek biztosítást, tudom) Garancialevél persze nem jár egyik házasságlevélhez sem.
KedvelésKedvelés
Részletesebben a kassza kérdéséről a kommentekben:
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/09/10/az-egyenlotlenseg-formai-1/
KedvelésKedvelés
mi is ugyanígy élünk pénzügyi szempontból. szerintem teljesen jó. nincsenek ilyen baromságok, hogy mit szól a pasid, hog ezt meg azt vettél? mit szólna? mi köze hozzá? hát azt veszek én a fizetésemből, amit én akarok, meg ami telik. meg ő is. mi nem felezzük a rezsit meg ezeket, hanem fizetésarányosan adunk bele, régen ő többet, most én. gyerekünk nincs, de ha lesz, akkor se hiszem, hogy ebből gond lenne, mint azt sokan képzelik. eddig is az volt az ökölszabály, hogy akinél kifogy valami, az veszi meg. szerintem teljesen igazságos.
KedvelésKedvelés
Nagyon jó téma, engem is kommentelésre buzdít, talán azért, mert érintett vagyok. Mindig szerettem a bíbelősős, akár mások által feleslegesnek/időrablónak titulált dolgokat (nagyméretű (5000 darab és felette) kirakók kirakása, hímzés, gyöngyfűzés, tankönyvek szépen bekötözése tanévente kétszer, hasonlók). Szeptemberben lesz négy éve, hogy itthon vagyok, azóta a gyerekezés, háztartási munka “tölti” ki a napjaimat, és nem elég, de most ez van, a napi kb fél óra kocogáson kívül nincs más. Vágyom valamire, ami nem megy tönkre/fogy el/visít öt perccel később. Valami, aminek kézzelfogható eredménye van, tetszik, csöndben van és maradandó. Nekem most ez a pelusvarrás a lányomnak. Tény, hogy nem olcsóbb, mintha megvennék harminc prefoldot, meg néhány gyapikülsőt meg pult a gyereknek, de élvezem csinálni, nagyon. A pelenkázást is sokkal jobban élvezem így 🙂 Lehet, hogy pótcselekvés, de nekem az általad említett “férfias”, aktívkodós dolgok nem jönnek be. Nem akarok ilyen-olyan egyletekbe járni, politikailag vagy gazdaságilag vagy akármilyen értelemben aktívkodni, nem vagyok az a típus. A férjemmel jókat beszélgetünk ezekről a témákról, de ennyi, engem ez kielégít, nem vágyom többre.
Megtanultam varrni, így mindenfélet meg tudok már csinálni, ami kell a ház körül, ezt is élvezem.
Szerencsére a férjem teljesen megért, tetszenek neki a pelusok, nem piszkál, nem mosolyog meg emiatt.
Lehet, hogy szerinted ezek a dolgok a régi rendszert konzerválják, és mindenkinek inkább forradalmat kéne vívnia a saját kis világában, hogy a rendszerszintű -szerintem is létező- problémák legalább mérséklődjenek, de szerintem a “finom, nőies hobbik”
nem zárják ki jól működő kapcsolatot
KedvelésKedvelés
Olvasom a kommenteket és egyre több dolog jut az eszembe. Ez a “Fedezd fel magadban a kreativitást!”, mint tipikus nőimagazin utasítás olyasmi, mint a “Fedezd fel a benned rejlő istennőt”. Miért érzem azt, hogy mindkettő bújtatva a férfi érdekét szolgálja. Fedezd fel a benned rejlő istennőt=légy még jobb az ágyban, Fedezd fel magadban a kreativitást=ne rágd már annyit a férjed fülét, hagyd már a saját dolgaival foglalkozni.
Kicsit távolabbról ez is olyasmi, mint az egyik itt kommentelő férfi kérdése: hogyan húzhatnám ki a feleségem az anyaszerepből= hogyan érjem el, hogy többet foglalkozzon velem/kapja be, de nem érdekeli, hogy mit akar az asszony valójában.
KedvelésKedvelés
Ilyenből több is volt.
De egyébként tényleg a flow hiánya is az, amiért annyit nyaggatják sokan a társukat. Menjünk ide-oda, beszélgessünk, újítsuk fel a lakást. Belül fél a feleség, a férjtől vár megerősítést. Ha egész lenne, nem csinálná. Talán hozzá se ment volna.
Másrészt meg, és főleg, az egyenlőtlenség és valódi gondok.
Hogy a férj tényleg a felesége kihúzását, megerősítését akarja, az ott dől el, hogy tetszik-e neki, ha a nő a külvilágba belemegy, és ott jó neki, vagy kritizálja, mert valójában kihúzáson azt érti, amit te, hogy infantilisen magának követeli a figyelmet, babusgatást. Egyébként el tudom képzelni, hogy elképesztő deficitjeik vannak ebből, és nem csak buta elkényeztetettségből. Megint érdekes rendszerszinten az ok. Hogy ki mit várt el a házasságától, mi a gyerek szerepe, miért nem jut eszükbe dédelgetni azt, akit korábban igen, vagy legalább elfogadták a közeledését.
Amikor bele tudtam feledkezni a blogba, már nem is volt annyi bajom azzal, hogy nem szervez programot, nem beszélget, nem bókol, nem sodor a férjem annyit. Ő életformaként eléggé a kötelességekre koncentrált, kedvesen és kellemesen, meg okos volt, és az nem unalmas, de mégis, ez volt az én bajom. A blogig.
Most nem tudom, ez mennyire ép állapot, mert én nagyon belefeledkeztem. De a kínzó hiány egészére, ami neki nincs, mert pezseg a világban, biztosan nem lehet válasz tizensok éven át a másik ember érzelme, törődése.
KedvelésKedvelés
A környezetemben főként a “kihúzást” infantilisen értő férfit ismerek (üdítő kivétel a férjem), Hobbizon az asszony, sportoljon, foglalja el magát, és egyáltalán: a lehető legkevesebb vizet zavarjon.
Egészséges esetben talán fel sem merül, hogy erővel ki kell húznom a feleségem a az anyaszerepéből, mert választhat magától, hogy mi neki a jó, és ha választott, támogatom. Ahogy olvastam a régi írásaidat, nálatok is így alakult az írás.
Aztán lehet, hogy én tapasztaltam annyi szart a korábbi kapcsolataimban, hogy borzasztóan gyanakvó vagyok. A volt pasim/élettársam (minek nevezzek egy kora huszonéves együttélős kapcsolatot?) akkor propagálta a legjobban, hogy menjek, sportoljak, végezzem el munka mellett a mesterképzést, amikor becsajozott. El kellett terelnie a figyelmem és eltávolítani a közelből, amíg az új kapcsolatát építgette, hogy utána lazán kirakjon a közös lakásból. Azóta nem igazán hiszek abban, hogy a másik jószándékból terelget. Csak hagyjon, ne korlátozzon, majd szárnyalok én, ha tudom merre akarok.
Egyébként egyetértek, a flow hiánya a hiszti, a nyaggatás oka, Magamon is tapasztalom, ha nincsenek lekötve az energiáim, magamat sem tudom elviselni. Ami nem tetszik, hogy ezerfelől elvárásként jelenik meg. Nem tudom miért, de én kényelmetlenül érzem magam, ha akarnak tőlem valamit, még akkor is, ha az esetleg a javamra válna.
KedvelésKedvelés
Biztos valami gyerekkori trauma, mert én is.
KedvelésKedvelés
Senkinek nem tetszik a kispárnára csorgó édes nyálam, hiába erőlködöm…
KedvelésKedvelés
De igeeen, félórája vettem egy doboz vaníliafagyit, annyira megihletett! Ma este megeszem!
KedvelésKedvelés
Ööö, látod? az elismerésre váró kreatívkodás… (vagy direkt volt, csak én nem vettem észre a paródiát?)
KedvelésKedvelés
De ez _tényleg_ kreatív. 😀
KedvelésKedvelés
OK, ebben kiegyezhetünk 🙂
KedvelésKedvelés
Dehogynem! Imádtam, pont így a délutáni szundi, és a karamellkrém után 🙂
KedvelésKedvelés
Én jó hangosan felnevettem rajta és ott azonmód vágyódni kezdtem egy ilyen után. Jaj 😀
KedvelésKedvelés
Nagyon vártam ezt a témát én is. Nekem két bal kezem van, de tényleg. És érdekes Éva, amit írsz, mert én ha nem is irigykedve, de sóvárogva tekintettem azokra, akik képesek ezekre a kreatív tevékenységekre, és eddig nem gondoltam arra, hogy ez pótcselekvés is lehet. Sőt. A gyereknevelés első éveiben, mondjuk úgy 6-7-8 éve úgy gondoltam, velem van a baj, mert egy jó feleség és jó anya házi tűzhelyt őriz, vacsorát főz, inget vasal és kreaítvkodik, nem akar világmegváltani. Miután a lányom megszületett (márciusban lesz 8 éves) távmunkában dolgoztam, ohhh micsoda idill is volt. Szoktam is mondani, hogy más köt-horgol, én meg hobbiból pár órát dolgozom. Mikor a lányom 7 hónapos volt, akkor elkezdtem járni Budapestre egy “nőcis” képzésre- hát forradalmat nem csináltunk, de volt egy konferencia női esélyegyenlőség témákról. Szóval én rendezvényt szerveztem meg sajtóanyagot írtam az 1 éves gyerek mellett és volt hozzá egy adag bűntudatom, hogy én miért nem találom meg a női énem valamilyen kreatív hobbiban. És a két bal kéz nem adott felmentést. Most már nagyon sok mindent másképp gondolok női szerepekről, mint akkoriban, de ez egy elég hosszú, időként fájdalmas önismereti utazás is volt. Most már nincs bűntudatom, sőt olyan boldogan nézek a lányom kézimunkazsákjára, amire a 85 éves Dédi hímzett virágokat és a lányom nevét, gyönyörűen. Már nem érzem, hogy ciki, hogy nem én csináltam. “Olyan munkát válassz, amit nagyon szeretsz, hogy ne kelljen dolgoznod egy napot sem életedben” – mondja Konfuciusz, és szerencsés vagyok, mert ez nekem összejött. Nem mondom, hogy a tevékenységem minden részlete önmegvalósítás – ha már Maslow piramis, de a nagyobbik része az. A környezetemben viszont azt is látom, hogy a nők nagyobbik része ezen a téren kompromisszumot köt. És ennek sokféle oka lehet. Látok olyat is, aki bolti eladó, de ha van egy kis ideje meskázik. Nála ez az időtöltés biztosan önmegvalósítás. De olyan is van, hogy az otthon töltött idő után a képzettségéhez képest sokkal alacsonyabb munkakörben kénytelen elhelyezkedni a gyesről visszatérve, na ott már valóban valami hiányt pótolhat a kreatívkodás. És itt már ismét a rendszer-szintű problémáknál vagyunk…
KedvelésKedvelés
Csak az ért(is)
Köt-horgol-fűz-ragszt , ír-szóval kézimunkázik. Álmodozik-ábrándozik-elképzel -eltervez-megvalósít-létrehoz-megalkot …. párnát-terítőt-játékot-gyöngysort-gondolatot-blogot Nézegeti-mutogatja-büszkélkedik-ékszer-dísz- sál-mondat. Elismerik-megdicsérik-szeretik irigylik-jól varr-csodásan köt-gyönyörűen ír. Az érték a mű-az alkotás a folyamat-az eredmény az igazolás.-vagy nem.
Éva-Te mit szeretsz jobban-írni,vagy olvasni a blogodat? Jóérzés, amikor írod? Jobb amikor kiteszed a pontot? Még jobb , mikor visszaolvasod? Legjobb amikor látod elolvasták? És megbizsereg amikor megdicsérik ? Hát ez pont így van azoknál is akik kötnek-horgolnak-festenek-zongoráznak-modelleznek-vagy naplót írnak.
És egészen biztosan nincs benned egy génnyi zsidó se ? És ez valóban annyira lényeges?
KedvelésKedvelés
A géneket nem tudom. A tökfőzeléktől a ferencvárosi labdarúgó nagyapámig fontos minden, igen.
Nagyvonalúan összemosod a mindenféle hobbikat, és azt, hogy az illető tehetséges-e vagy nem. Nekem nem a horgolással van bajom, hanem annak világmagyarázattá növő és nárcisztikus változatával, amikor tele a fészbuk a mindenféle alkotásokkal, mert “ilyet én is tudok”, és… és.
De tegyük fel, hogy annyi itt a történet, hogy én nem vagyok horgoló alkat, én író alkat vagyok, ezért hazabeszélek, és nem értem a horgolók világát. Nem ez a helyzet. De ekkor sem ússzuk meg a kérdést: mi lesz a világgal? Belevisz, vagy kiszakít, elringat az adott tevékenység? Ijesztően sok olyan, kiemelkedően intelligens embert ismerek, akit a maga életterén, érdekén kívül semmi, de semmi nem érdekel.
Álságos a relativizmus, hogy hát neki is öröme telik benne, ő is alkot, tehát ugyanolyan. Nem magyarázza, mitől ez a trend. Mondhatjuk azt, hogy guminővel is megvan az orgazmus, azt is élvezi valaki, meg amúgy sincs affinitása a hús-vér emberekhez, de azért tényleg különbség a nagy szerelem.
És genderszempontból teljesen vak a hozzászólásod. Tehát hogy mi jut, mire telik idő, pénz, esély a nőknek és mire a férfiaknak, és mi mindenből szorulnak ki a nők.
A napló nem ugyanaz, mint a blog. Ritkán olvasom vissza magam, ezért van sok hiba a bejegyzésekben. Írni, visszaolvasni egyébként gyötrelem is, de még a dicséret sem egészen így működik. Felelősség is, zavarba is hoz. Vitázom folyton magammal, de belül valami mindig írni akar. Mint Trigorin nagymonológja, olyasmi. És hogy nem a tetszés, a minden áron való népszerűség a cél, hanem önmagam pontos megfogalmazása, annak bizonyítéka ez a megosztó bejegyzés is, és még ötszázharminchárom.
KedvelésKedvelés
Értettem. / félre /
Először azt hittem, a társadalom-a világ,sőt valószínűleg az alkotó számára is nagyjából értéktelen termékeket előállító -szórakoztató, vagy annak vélt , döntő többségében nők által űzött szabadidő-tevékenységek bírálatát olvasom.
Azután rájöttem ( tévesen ) hogy valójában mindezek internetes közösségek uralkodó témájaként valómértéktelen megjelenése ami zavar ( joggal )
Tovább olvasva viszont rájöttem ( rosszul ), hogy alapvetően a nők által kikapcsolódásként űzött tevékenységek viszonylag szűk koordináták közötti művelhetőségét állítod szembe a többnyire férfiak által gyakorolt,általában tág mozgásteret kívánó-és lehetőleg sok pénzbe kerülő kedvtelésekkel
És akkor feltört a férfiúi büszkeségem . ( helytelenül )
A válaszodból viszont végre megértettem ( remélem )
Arról beszélsz, hogy mindenki törekedjen képessége-tehetsége legjavát adva hozzátenni valamit fontosat a világhoz Ne herdálja el a lehetőségeket. Hogy van esze-szeme-keze..Ez felelősség és kötelesség.Nincs szabadidő- csak idő van-amit a leghatékonyabban kell kihasználni. .Magam kedvére- vagy a világ javára. A legkisebb tégla is építi.
Ez valóban morális kérdés-ez valós vita lehet.
De Te-ezzel a bloggal ezt már eldöntötted..
És példát mutattál.
Jól és jót.
Úgyhogy kösz. És bocs.
Szabad itt Jevtusenkót idézni ? ( Hallom-igen )
Tőle, ki gyógyít és a ki fát vág
és aki az öltönyt varrja nekem –
Elvárom: remekül tegye dolgát,
dolga bármi legyen.
Nem, ne legyen közepes, vacak átlag,
sem a sárcipő, sem a ház.
Bűn a középszerűség, akárcsak
a hazug szó: elfajulás.
Buzdítsa ki-ki magát, hadd
tenne dicsőt, remeket.
Naggyá nem lenni – gyalázat
Mind naggyá legyetek.
(Ha még azt is tudnám, hogy milyen az a genderszempont , de hát senki nem tökéletes-vagy mégis?. )
KedvelésKedvelés
Csak te! Köszönjük az építő komentet!
KedvelésKedvelés
szerény érzésem szerint a vacak és az átlag közé is kell egy vessző,
mert emlékszem, hogy mi ezen ötödikben az irodalmi színpadon milyen jót polemizáltunk, hogy az átlag vacak-e, vagy a vacak az átlagos, esetleg mindkettő vagy egyik sem 😀
KedvelésKedvelés
Majd megreklamáljuk Garai Gábornál .
És milyen lett az előadás? Átlagos, vagy vacak. Mert hát mi az átlag . Szinonimája a középérték, Egyforma távolságra a legrosszabbtól és a legjobbtól .Olyan amiből a legtöbb van-se nem jó se nem rossz. Közepes. Átlagos.A vacak átlag viszont a súlyozott átlag. Egyes értékek nagyobb súllyal eshetnek latba, mint mások. Itt nincsenek jók csak rosszak és még-rosszabbak. és ezek középértéke a vacak átlag
Érdekes, az átlag szinonimája a “norma ” is.
Tehát a norma az átlagos.
Tehát a vacak átlag-az a ócska norma
Ennyit az etimológiáról- mint olcsó-otthon űzhető -szórakoztató passzió-hobbiszinten
KedvelésKedvelés
Óóó, hát az előadás az remek volt, mint minden, amire emlékszem gyerekkoromból, apámat kivéve 😦
Sőt, az is beugrott, hogy ezt a verset is szavaltuk épp akkor, Juhász Ferenctől – milyen érdekes, megesküdtem volna, hogy ez is szovjet szerzőé, és most látom csak, hogy nem ám :
Juhász Ferenc : Te ekével, te kalapáccsal, tollal
Te ekével, te kalapáccsal, tollal,
a rózsa, amely a kórházak
udvarán terem,
igen, a rózsa illatával,
te ekével, te kalapáccsal, tollal,
a gőzfűrész ferde fém-fogával,
a vas az erejével,
a felhő azzal, hogy esőt ad a földnek,
a föld azzal, hogy kenyeret terem,
teljes erejéből,
ki ekével, ki kalapáccsal, tollal,
a rózsa, amely a kórházak
udvarán terem,
igen, a rózsa illatával,
kinek karja van, a két kezével,
kinek karja nincs, a mosolyával,
a nap csobogó sugarával,
teljes erejéből,
kinek fényes a lelke, szép szavával,
akire hallgatnak a vizek,
az dalával
szelidítse meg a vizeket,
az erős gyúrja meg a fémet,
adjon lelket a lelkes anyagnak,
teljes erejéből,
ki ekével, ki kalapáccsal, tollal,
építse, építse, építse ezt a hazát!
KedvelésKedvelés
Kettő Kossuth-díj a zavaros időkben — és valóban nagy költő.
KedvelésKedvelés
szerintem minden falvédőt hímző, gyöngyöt fűző, dekupázsoló nőre jut egy wowozó, online pókerező, animefüggő férfi. nem találjuk a helyünket, pótcselekszünk és kínlódunk.
bár lehet hogy nem értem, mi is itt az issue; de szerintem nincs értelme párkapcsolati kontextusban értelmezni, hogy a legtöbben lélekölő, energiaszívó munkát végeznek, és kell valami menekülés, aminek kézzelfogható eredménye van.
a világot meg nem mindenki szeretné megváltoztatni; van akinek csak a saját életterére futja energiából, akaratból, -elitista vagyok lehet, de – szellemi nagyságból.
KedvelésKedvelés
Üdv a blogon. Hát a tálentumokkal mi lesz? Hogy nevezheti valaki magát értelmiséginek, ha semmilyen befolyással nem akar lenni a közéletre? (Szellemi nagyság.)
Vajon a férfi animézása, szerepjátéka, bármije válasz a kapcsolat űrjére, az otthoni lét monotóniájára, vagy újabb megúszós trükk? Mert a nők eközben helytállnak a háztartásban, a gyerekek mellett, és nem ritkán a munkában is.
És miért van ekkora különbség a nőies és férfias hobbik között? Miért alkotóbbak a nőkéi, akárhogy is?
KedvelésKedvelés
“Hogy nevezheti valaki magát értelmiséginek, ha semmilyen befolyással nem akar lenni a közéletre?”
Erről ez jutott eszembe (Virginia Wolf: Saját Szoba, 1929):
“Mivel bátoríthatnám még önöket, hogy vágjanak csak neki az életnek?
Ifjú hölgyek, mondhatnám, és kérem, figyeljenek, mert most kezdődik a peroráció, önök szégyenletesen tudatlanok. Sohasem tettek egyetlen felfedezést, aminek bárminemű jelentősége lett volna. Sosem rendítettek meg egy birodalmat, nem vezettek seregeket csatára. Nem önök írták Shakespeare drámáit, és még egyetlen barbár törzzsel sem ismertették meg a civilizáció áldásait.
Van valami mentségük?
Könnyű azt felelni, miközben rámutatnak a földgolyó utcáira, tereire, erdeire, ahol fekete, fehér, tejeskávészínű lakók nyüzsögnek, akik mind serény kereskedéssel, vállalkozással és udvarlással vannak elfoglalva, hogy: egyéb dolgunk akadt. Ha nem végezzük el, a tengereken nem jár senki, a gazdag földek helyén sivatag van. Mi szültük, neveltük, mosdattuk, és tanítottuk hat-hét éves koráig azt az egymilliárd-hatszázhuszonhárommillió emberi lényt, aki a statisztikák szerint pillanatnyilag a világon van, és ez, ha némelyikünknek volt is segítsége, időbe telik.”
KedvelésKedvelés
A közéletről jut eszembe: ha meg nőként akarsz befolyással lenni rá, politizálsz, gondolkodsz a világról és cselekszel, azt meg az anyaság, a családozás helyett ítélik pótcselekvésnek.
KedvelésKedvelés
Igen. En ezt kaptam meg mindig. Mert az en “hobbim” nem otthonulos volt, ma sem az. Es kb hasonloan ereztem magam, mint Demcsak Zsuzsa az idezett interjuban. Azt hiszem, egy dolog kozos lehet: en igy menekultem egy rosszul mukodo, foleg verbalisan bantalmazo kapcsolatbol. Ha maradtam volna otthon kotni, nem lett volna konfliktus-veli a leendo ex. Es igen, a rendszerszintu problema, hogy ferj mehet borkostolora/vitorlazni/motorozni, neki ez jar. De a feleseg csak maradjon otthon kotogetni…(bocsanat, telefonrol irok)
KedvelésKedvelés
üdv-üdv!
/ kínos ez nekem kicsit; tacskónak érzem magam ebben a társaságban, bőven alulról nézem még ezt az egészet. /
a férfi bármiféle hobbija szerintem független a párkapcsolattól, ott van az jól működő és kiürült kapcsolatokban is (nemlétező esetén pláne).
a női kreatívhullám tényleg egy érdekes jelenség, nem tudom, miért vagyunk fogékonyabbak a más-is-csinálja-csinálom-én-is csordaszellemre. de én azt vettem észre, hogy a férfiak meg a multis széltolásra vevőbbek, felszippantja őket a meeting meg a project, és a ún. kétkezi szakmák jó tempóban nőiesednek elfelé. bár az szakma, és nem hobbi.
KedvelésKedvelés
“Miért alkotóbbak a nőkéi, akárhogy is?” – Munka, család, monotón kötelezettségek mellett muszáj valamit csinálni ami kikapcsol. Mi nem merünk haszontalan (netán kifejezetten költséges) hobbit választani (a környezet sem nézi jó szemmel). Egyszerűen nekünk nincs pofánk olyan hobbihoz ami “csak” szórakoztat és viszi a pénzt, mert úgy éreznénk a családtól vesszük el. Így van mit felmutatni a végén, senkitől sem kapunk összehúzott szemöldököket cserébe és sutyorgást a hátunk mögött “mennyire ráér a naccsága, míg az a papucs férje otthon vesződik a gyerekekkel”. Tényleg van a “papucsférjnek” női megfelelője?
KedvelésKedvelés
Az a háziasszony.
KedvelésKedvelés
Háziasszonyról jut eszembe. Annak sincs férfi megfelelője. Háziember vagy háziférfi nem létező szavak. Házibarát az létezik ugyan, csak egész más a jelentése 🙂 Van viszont házipatika, házimozi, háziállat, háziasszony…
KedvelésKedvelés
Továbbra is érzek egy jó nagy adag lenézést a kreatív hobbikat amatőr módon, saját örömre végző nők felé.
Nem minden pótcselekvés és kínlódás, ami annak látszik. Higgyétek el, hogy tényleg lehet flow a horgolás, megnyugtat, kikapcsol (ki látott már horgolás közben ordító szülőt, hát nem?) Meg még praktikus és egyedi is a produktum, hiszen ha már annyit emlegettük a Maslow-pramist, abban van az elismerésre vágyás felett, az önmegvalósítás alatt egy esztétikai szükségletekre irányuló szint is.
KedvelésKedvelés
nincs lenézés, ne haragudj. comingout: én is egy kreatív jellegű dologból próbálok néha megélhetést, realistább pillanataimban csak egy kicsit a pozitív felé billenő mérleget kovácsolni cca egy éve, közben meg akad flow is, nyilván, különben nem csinálnám. de a tizenkettedik süthetőgyurmás sütiékszer-készítőtől agyf*szt kapok és értetlenkedek én is, mert értelmiséginek nem tartom magam, művésznek se, alkotó embernek legfeljebb, és engem nem elégítene ki a más ötletét a más stílusában megcsinálni – ezek felé van némi lenézés, de általánosságban semmiképp.
(ha összeszedetlennek tűnnék, legyen mentségemre, hogy irodában ülök, és valamilyen okból harminc fokra tekert fűtéssel ünnepeljük a tél végét; amely körülmény diszorientál kicsit.)
KedvelésKedvelés
Nem az esti tévé előtti horgolásról van itt szó, hanem a túlzásokról. Egy elégedett nő tudja, mi a határ. Tud egyensúlyt tartani. Én azt gondolom- anélkül, hogy a blogger nevében nyilatkoznék- hogy itt arról a jelenségről beszélünk, mikor eltúlzottá válik a hobbi. A gyerek már nagyobb kicsit, és felszabadul egy kis idő a nő életében. Mi legyen azzal? Megpróbál nyaralást szervezni, esténként sétára hívja a férjét, mozit szeretne… végre élni és párban lenni, de ezek rendre becsődölnek, vagy közönybe fulladnak. Akkor kezd a nő magányos hobbikat keresni, és azokba túl sok időt ölni. Vagy fórumozik- még ez is van. A hobbi köré aztán közösséget talál, és pár híján más nőkkel osztja meg magát. Erről van itt szó. Nem arról, mikor a kötőtű fölött átnézve együtt röhögtök a tegnapi mozifilmen a férjeddel.
KedvelésKedvelés
nekem mindig volt valami amiben elidőztem, úgy hívtam a házam. volt ez a varrás, kötés, a konyha, a lakberendezés. a kert, a blog, a pályázatok, a novellák, a könyvek, a könyvem, a más könyvei.
azt gondolom minden ilyen elfoglaltság igazából önterápia, mentális maszturbáció. és nincs mese, rá vagyok szorulva
KedvelésKedvelés
de jó ez a mentális maszturbáció 🙂
KedvelésKedvelés
lájk a mentális maszturbációnak 🙂
KedvelésKedvelés
Még egy lájk neki 😀
KedvelésKedvelés
Igen, valahogy így.
Az olvasást kb. 9-10 éves koromtól űzöm ilyen értelemben, aztán közel 10 éve hozzájött (de nem helyettesítette .-) ) a fórumozás, most viszont blogokat olvasok 🙂
KedvelésKedvelés
Kedves Éva! Nagyon vártam ezt a bejegyzést. Kicsit úgy érzem, hogy nagy elvárásokat támasztasz a nőkkel szemben ezzel a bejegyzéseddel. Én varrok. Blogom is van és annak ellenére, hogy nem tartom magam sem művésznek, sem kreatívnak, hasznosnak ítélem azt, amit csinálok (csigás takaró, stb. ) mert ha nem én, akkor készítenek sz*rt a kínaiak. Miért éppen ne én kapjam a pénzt azért a babáért, táskáért, takaróért, ha feketén is, amit a kínaiak elvinnének. Nekem nagyobb szükségem van arra a pénzre a függetlenségemért vívott harcban, mint a kínaiaknak s különben is kit érdekelnek ők? Ráadásul tudom, hogy sokkal igényesebben dolgozok, mint ők, ha minőségről van szó. Van igény arra, amit csinálok annak ellenére, hogy én nap mint nap látok magamnál sokszorta tehetségesebb hobbivarrónőket, akikre felnézek, de ők árban is annyival több pénzért dolgoznak. Nekem a csigás takaróim hoztak annyi pénzt pluszban, hogy éreztem a bőrömön, hogy ezt folytatnom kell, fejlődnöm kell benne. (Nem szerény hasonlat, de valós, hogy Van Gogh tehetséges festő volt, de életében csak egyetlen festményt adott el…) Magas a mércéd Éva, de ne érd be ennél kevesebbel. Igaz, hogy megtörténhet egy idő után, hogy egyedül fogod érezni magad a műveltségeddel és intelligenciáddal, de ha ebben hiszel, akkor tedd azt. De azoknak is adj egy esélyt, akiket nem támogat senki abban, hogy varrjanak, horgoljanak, vagy kreatívkodjanak. Ha ők örülnek egy sikeresebb darabnak, akkor már mindjárt megérte.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ez volna a tökéletesen egészséges lábfej.
KedvelésKedvelés
Nem annak szántam, mert tudod, hogy nem az 🙂 A citromból limonádé. Sokszor újra kell olvassam a bejegyzésnek a bevezetőjét, hogy “úgy” tudjam olvasni. Érzékeny vagyok már minden bírálatra, mert az az érzésem, hogy akárhogy próbálok erőszakmentesen alkalmazkodni ehhez a társadalomhoz, valaki mindig akad, aki kérdőre von, hogy miért így? Én nem akarok forradalmat, én békét akarok, mert mostanig háború volt… Nekem a hobbim kifizetődő, pedig pótcselekvésként indult.
KedvelésKedvelés
Miért érzed bírálatnak?
KedvelésKedvelés
Mert a “csigás párnahuzat”-ban az én munkámra ismertem.
KedvelésKedvelés
Ez így kerek történet, nem?
Forradalmat akkor ne akarj, ha jó már a világ.
KedvelésKedvelés
Aki nem akar meghalni, az nem biztos, hogy szeret élni. A világ nem jó, de én már nem hiszek abban, hogy lehet jobb. Szűk körben esetleg, vagy, ha bebeszélem magamnak, hogy minden így jó, ahogy van. A fiamnak jobb lesz a gyerekkora, majd felnő és ő is rájön, hogy az egész úgy sz*r, ahogy van. Vagy ki tudja. A történelem órákból én ezt a következtetést vontam le… 🙂
KedvelésKedvelés
A legnagyobb tisztelettel, egy kérdés: Miért jobb az, ha a forradalomért áldozom be magam, mint a férjért, gyerekért, háztartásért? Ha forradalom zabálja fel, zsigereli ki az ÉNt, az miért jobb, mint bármely más elnyomó rendszer amiről írsz? Mert forradalmat fél gőzzel nem lehet, ezt te is látod, érzed a bőrödön, írsz is róla. És ebben a rendszerben aztán pláne nem lehet egy hét alatt fordítani. Én nem hiszek a forradalom reális esélyében ebben az évszázadok óta bebetonozódott rendben. De hiszek a változásban, abban, ha minden nap csak egy kicsit jobbítom, formálom, azt a részét amire ráhatásom van, ha realistán figyelem a határaimat, és azon belül teszek meg minden tőlem telhetőt, akkor többet teszek az ebben a rendben felnőni kénytelen lányomért, mint ha képletes vasvillát ragadva, egy hónap alatt eltaposnának. Szerintem nem csak a forradalom -belenyugvás ellentét alternatíva választható.
KedvelésKedvelés
Ezt nagyon szépen írod 🙂
KedvelésKedvelés
gyermekeim az űrben!(ha már vallás)
én is pont ezt akartam mondani.
hogy minden a kínaiak miatt van! a kínaiak meg a mércék miatt!
KedvelésKedvelés
…csak aztán előre lelőtték a poénomat 😀
KedvelésKedvelés
Én úgy szeretek itt lenni, mondtam már?
KedvelésKedvelés
említetted
KedvelésKedvelés
Valóban hajlamos vagyok arra, hogy a Holdat célozzam meg, aztán hadd találjuk el a lámpaoszlopot. És tényleg sajnálom, hogy ezzel fájdalmat okozok.
KedvelésKedvelés
Fontos, hogy van egy ilyen mérce is, mert én mindig felfele nézek a méricskélésben. Csak ennek a felső vége még ködös nekem. Haladnom kell még felfele, hogy tisztábban lássam a Holdat 🙂
KedvelésKedvelés
mindenki legyen kurva hálás a magas elvárásokért, sok munka az, tapasztalatból mondom
KedvelésKedvelés
Kurva hálás vagyok és néha hálás….
KedvelésKedvelés
Én nő létemre vagyok anime- és mangarajongó, és hobbiból mangaképregényeket fordítok. Sokáig zavart, és néha szégyelltem magamat még magam előtt is, hogy miért nem inkább értelmes dolgokat csinálok ehelyett, de mióta az animés cikkírásból és fordításból már kereső tevékenység lett, már jobb érzés. Való igaz, hogy ez a hobbi kezdetben részben menekülés volt a számomra a világból – amióta az eszem tudom, menekülök, borzasztóan szükségem van a saját álomvilágomra a rögvalóság mellett – de érdekes módon, ez az amúgy nagyon kocka hobbi, amit kb. nyolc éve csinálok, rengeteg élményt adott, sok emberrel ismertetett meg, munkát és sok igazi barátot is szereztem általa. Persze, anyagilag biztosan jobb lett volna, ha ezen évek alatt inkább karriert építek egy multinál, de ez olyannyira nem érdekel sajnos… Így marad a munkám, amit szintén nagyon szeretek és ez az idióta hobbi, ami néha meló, néha muri.
Érdekes nagyon amit felvetettel: “Hogy nevezheti valaki magát értelmiséginek, ha semmilyen befolyással nem akar lenni a közéletre? ” Ez jó kérdés, eléggé elgondolkodtatott. Nem is tudom, nevezzem-e magam értelmiséginek, hiába vagyok diplomás, hiszen egyszerű munkás-paraszt családból jöttem, és világéletemben apolitikus környezet vett körül, és jómagam sem tudok mit kezdeni a közélettel. A korosztályomhoz és a nálam fiatalabbakhoz hasonlóan sokszor én is úgy érzem, hogy a politika valami szükséges rossz, és az egész társadalom egy ellenséges közeg, amiben ügyességgel és józan ésszel, a körülmények dacára kell valahogy boldogulni, közben viszont tudom, hogy egy igazi demokrácia nem ebből állna. Nem abból, hogy az ember elvonul a maga kis birodalmába – legyen az kötés-horgolás, sminkelés, animézés, WoW vagy bármi – hanem hogy tényleg odaáll és tesz is valamit azért, hogy kívül a világ jobb legyen. Ahogy anno a töritanárunk tanított minket, képben kell lenni, nem hagyni átverni magunkat a demagógia által, érdeklődve hozzáállni és mindenekelőtt nyitottan gondolkodni. Csak valahogy gőzöm sincs, hogy kéne, mit kéne tenni. És ezzel a legtöbb ismerősöm is így van, sőt még ígyebbül, mert ők még a híreket se olvassák el. Én maximum annyit teszek, hogy őszintén beszélgetek erről a tanítványaimmal töriórákon, és ugyanarra biztatom őket, mint amire a tanárom engem, hátha rajtuk majd jobban fog. Ezen kívül nem érzem magam sem elég erősnek, se elég kompetensnek, se elég okosnak ahhoz, hogy megváltoztassam a világot vagy bármit a közéletben – a saját életemet kéne valahogyan jobbá és teljesebbé tenni, de még ez se mindig úgy megy, ahogy szeretném. Talán sok nő érzi ezt hasonlóan, és ezért inkább valamiféle hobbiba menekül – és tapasztalatból tudom, hogy ez még nem is a legrosszabb eset. A legrosszabb az, amikor már menekülni sincs ereje az embernek.
KedvelésKedvelés
Sokan vagyunk mangázó lányok 🙂
KedvelésKedvelés
Mondjuk – nem szeretnék megsérteni senkit, de – a mangázás attól sem lesz értelmesebb dolog, ha fizetnek érte. 🙂
KedvelésKedvelés
Szegény mangázás-animézés meg úgy általában a képregényezés nagyon negatív megítélésnek örvend sajnos a laikusok részéről. Valahogy itthon nem nagyon értik az emberek, hogy ez egy egész médium, amivel rengeteg mindent ki lehet fejezni és meg lehet mutatni – akár ponyva akár művészi szinten – és nem azért olvassák az emberek, mert kevés benne a betű és sok a kép. XD
KedvelésKedvelés
A képregényeket nagyjában-egészében kedvelem, de a manga beteg dolog. Tényleg ne haragudj.
KedvelésKedvelés
Sztem te a mangát összekevered a hentai-jal, ami a manga egyik műfaja, és valóban lehet eszméletlenül pornográf. De a manga, mint médium, ugyanúgy képvisel számtalan más műfajt is, a gyerekeknek szóló meséktől, a fiataloknak szóló történeteken át, a tudományos-fantasztikus művekig és fantasy-ig, és a komoly, felnőtteknek szóló, társadalomkritikus alkotásokig. Úgy kell elképzelni, mint a filmet, abból is van krimi, romantikus, háborús film, művészfilm – és vannak beteg vagy vacak filmek is, meg pornográfia, mégsem dobjuk ki emiatt az egész filmes műfajt a kukába.
KedvelésKedvelés
Másnak meg más az értelmetlen dolog. Ízlések és pofonok, tudod.
KedvelésKedvelés
“Sokáig zavart, és néha szégyelltem magamat még magam előtt is, hogy miért nem inkább értelmes dolgokat csinálok ehelyett…”
Itt te is elismerted. 🙂
KedvelésKedvelés
Szerintem ezt nem nekem akartad írni ( nem én írtam az eredeti hsz-t) 🙂 De persze, nyilván van értelmesebb, de neki meg ez esik jól, akkor meg hadd csinálja. Nem jó érzés, ha az ember hobbiját értelmetlennek mondják.
KedvelésKedvelés
Nem csak a pornofráfia miatt tartom betegnek a mangát. Mondjuk én az egész jelenkori japán “kultúrát” annak tartom, tényleg gyűlölni fogtok, ha nem beszélünk inkább másról. 🙂 Elnézést, hogy felhoztam.
KedvelésKedvelés
Oké, nem tudlak meggyőzni, és tiszteletben tartom a véleményed, ha nem is értek egyet vele. Ott értettél viszont félre, hogy én nem a mangászás miatt szégyelltem magam, hiszen miért is tettem volna? Ez egy óriási szubkult, világszerte rengeteg rajongóval, és komoly elismert alkotókkal. Nekem ez soha nem jelentett gondot, bárhol és bármikor felvállalom és felvállaltam. Az zavart, hogy a hobbimra sok időt szánok – ilyen szempontból ez lehetett volna akvarellfestészet vagy bármi más, a magyar társadalomban ártatlannak minősülő hobbi is – ahelyett, hogy teszem azt, mellékállást vállalnék. De magukat a mangákat, animéket soha nem szégyelltem és nem is szégyellem, még ha tudom is, hogy sokan emiatt megbélyegeznek.
KedvelésKedvelés
“Mindig is a fővárosban élt.
Anyja ágán koldusszegény csúcsértelmiségi, apai ágon jómódú kisiparos családól származik, talán partiumi, felvidéki, sváb, de biztosan nem zsidó felmenőktől.
Bután, idegenkedően európai, kívüle semmi más nem érdekli, se vallás, se gasztronómia, se úticél.
Soha nem drogozott, dohányzott.
Szárnyaló, rajongó humán lélek, mindez annyira magyarul, hogy idegen nyelvet nehezen tanul, amellett — de gyűlölöm, de mégis — Bikaként későn tudatosodó materializmussal, pénzügyi hajlandósággal, erős négyes matekkal.
Heteroszexuális.”
Ennyire pontosan még sosem írta le senki az ÉN tulajdonságaimat. Olvasni foglak.
KedvelésKedvelés
Mitől lesz valaki értelmiségi?
KedvelésKedvelés
Szellemi munkát végez?
KedvelésKedvelés
Nekem semmiképpen sem származás kérdése, és nem is végzettségé vagy szakmáé, hanem egyrészt a kultúra iránti napi/rendszeres igény, másrészt a világ — józsefattilás — alakításának vágya teszi.
KedvelésKedvelés
az en hobbim az olvasas volt. amig ferjhez nem mentem. utana le lettem szoktatva rola, merthogy tul sok ido es azt csak egyedul lehet es nagyon belemerulok a konyv vilagaba es nehezen jovok ki belole. hat abbahagytam. az elso gyerek utan nekem is elindult a hordozoeszkozok iranti rajongas, kb egy evig bujtam a temat, utana ugy dontottem mindent tudok amit tudni akartam, elmelaztam hogy oktato legyek-e, azten megsem lettem. mostanra annyira nem erdekel a tema hogy epp lemondtam egy felkerest hogy beszeljek a hordozasrol. a masodik gyerek utan kitalaltam hogy varrni szeretnek megtanulni, nezegettem a tanfolyamokat, persze elmenni nem tudtam egyre sem a gyerekek miatt, de a ferjemtol kaptam egy varrogepet ajandekba a szuletesnapomra tavaly juniusban. nagyon orultem neki, meg ingyenes korlatlan oktatas is jart hozza. Azota mar egyszer eljutottam az oktatasra es egyszer bekapcsoltam a varrogepet. slussz. nekem erre nincs idom, az oktatasra meg szinten a gyerek miatt nem jutok el. pedig szeretnek megtanulni varrni, nem alkotni akarok, hanem felvarrni a fuggonyt. merthogy most csomo van kotve az aljara hogy ne logjanak szanaszet a cernak. most is ugy olvasom a blogot es ugy probalom osszeszedni a gondolataimat a valaszra hogy kozben gorcsben a gyomrom mikor kell kis lelkiismeret furdalassal felugranom, mert epp gyerek furdetes van, en meg ugye mar megint a laptop elott ulok. es akkor elmelazgattam, megis milyen hobbit valaszthatnek magamnak, amikor nagyjabol a labamat nem tudom gyerek nelkul kitenni a lakasbol evekig, ha megis akkor atmegyek a tescoba es nyugodtan, egyedul bevasarolok, vagy elmegyek egy moziba evente ketszer, esetleg megeszem valahogy nyugodtan egy kajat anelkul hogy kozben barki kakas feneket meg kellene torolnom, hat milyen hobbit valaszthatnek magamnak? nyilvan marad az itthon ulos, kis koltsegvetesu hobbi lehetosege, hiszen penzt sem keresek itthon ulo anyakent. hat ebbol ugy tunik nem kerek, egyszeruen nem nekem van kitalalva. neha meg a fozessel kacerkodom, marmint hobbi szinten, de mindig rajovok hogy egy csipomon ulo gyerekkel, netan egy asztalnal 5 percig rajzolo gyerekkel az nem hobbi hanem fogcsikorgatos igyekezet. az attorest az e-book jelentette, amit a masodik gyerek szuletese utan vettunk, igy ujra olvashattam, kb 2 nap alatt olvastam el barmilyen konyvet, mondjuk ugy az elso 70 konyvemet, mintha atszakadt volna a gat, olvastam ejjel nappal amikor csak lehetett, minden szoptatas alatt, minden altatas alatt. es ezt vegre lehetett, hiszen nem csak olvastam, hanem mellesleg olvastam is. majd ha ujra lesz idom, energiam, lehetosegem egy gondolat vegig gondolasara, akkor lehet hogy lesz hobbim is. amig ezt a hozzaszolast irtam is ereztetve volt velem epp az iment hogy hagyjam mar abba. azert tuntem el mostansag kicsit a blogrol mert egyszeruen nem tudok vegig gondolni egy gondolatot sem. ugy nem lehet hogy 2 percenkent reagalnom kell valamire. es igy hozzaszolast irni is nehez. (a szombati tanitasomat lemondtam egyebkent, nem tudtam volna felkeszulni az oraimra)
KedvelésKedvelés
Na ezért nem akarok én szülni. Mondják, hogy csak az első pár év a nehéz, hát kösz, az pont elég, hogy felvágjam az ereimet. Két gyerek az alapból 6 év nemalvás, nemélés, nemkeresés.
KedvelésKedvelés
És mégis, nélkülük… de van, aki másképp gondolja. Valamint olyan gyerek is, aki alszik, meg olyan férfi s, aki akkor is kiveszi a kezedből, ha nem annyira nehéz.
KedvelésKedvelés
ne az en peldam alapjan donts, azt gondolom en a kivetel vagyok. kulfoldon elek, nincsenek sem rokonok, sem segitseget nyujto baratok elerheto kozelsegben, baby sitterre meg penzunk nincs es itt fizetos a bolcsi, ovi a gyerek 4 eves koraig. en 4 eve vagyok itthon, 2 gyerekem van, es valoban megvisel(t) az elmult par ev. de ezt a mondjuk 6 evet en akkor is bevallaltam volna ha elore tudom hogy mi var ram. es most is beadhatnam a gyereket bolcsibe ha elmennek dolgozni, de nem akarom beadni 2 eves kora elott, 2 es 4 eves kora kozott pedig napi 3.5 orat jar majd. hogy jol dontok-e, nem tudom, az majd csak sok ev mulva fog kiderulni. sok ismerosom adta a gyereket az itteni szokasnak megfeleloen 8 hosan bolcsibe es ment vissza dolgozni reszmunkaidoben. en ezt nem akartam. es ha lenne egy nagyi a szomszed utcaban, az kb eg es foldet jelentene
KedvelésKedvelés
Hát, _így_ én se. Ezzel a leendő apa is tisztában van, és elfogadja. Azért még vannak kétségeim.
KedvelésKedvelés
“amig ezt a hozzaszolast irtam is ereztetve volt velem epp az iment hogy hagyjam mar abba.”
A párod/férjed által? Miért nem veszi át ilyenkor a gyerekek szórakoztatását csesztetés helyett?
KedvelésKedvelés
atveszi. de az nem korlatlan ido. ha o fel orat furdet en meg 50 percet olvasnek blogot, akkor utkozes van. persze, olvashatnam en is amikor alsznak a gyerekek es sokszor akkor olvasom, de tegnap pont nem. a ferjem legalabb annyira le van terhelve mint en, itthon is megcsinal amit tud, de az o ideje es energiaja is veges.
KedvelésKedvelés
Szia! De szíven ütött, amit írtál. Nekem azóta az olvasás a mindenem, mióta tudok olvasni. És ezt soha senki nem vehette el tőlem. Hihetetlen jó könyveket olvastam, míg 5 évig GYESen voltam. Nappal gyerek, de szoptatás közben pl. Hamvas Béla Karneválját a szopipárnán pihentetve ért minket a hajnal. Az egyik szakdogámat egyéves gyerek mellett írtam. Pocakkal is, kicsi gyerekkel is volt magántanítványom. Pedig nem nagyon sokat segített a férjem, de ami tőle telt, megtette. Egész egyszerűen MUSZÁJ volt szellemi termékeket magamhoz vennem, mert anélkül kiszáradtam volna. szerintem te is így vagy vele, és végre rá is jöttél. HURRÁ!
KedvelésKedvelés
Apropó, hobbik… blogverseny:
Na tessék, gondolhattam volna, hogy gasztroblog nyer. Pont azt meg a másikat (a paleósat) meg se nyitottam, mert engem sajna nem kötnek le a főzős oldalak, hiába igényesek és szépek. Ez is biztos az, no offense, csak nagyon nem az én világom.
Ha recept kell, No Salty meg Mindmegette, oszt kész, de nem időzök ott se sokat.
Amúgy hülye vagyok, hogy szakmabeliként nem jöttem rá: kizárólag gasztroblog nyerhet. A
nyomtatott lappiac szűkülésével nyolc (nyooooolllllc, eight, acht) munkatársam is a Good
Foodnál, a Saltynal meg a Mindmegetténél csinált karriert (250+ nettó), és a céges
kiadványok közül is a Blikk Nők Konyha megy a legjobban. Ha válság van, az emberek
megtanulnak főzni, mert az olcsóbb, plusz van most ez a
hazai-kertben-termesztett-otthon-csinált-kell-mert-fúj-multi-műanyag-minden trend is, ami szintén ezt az ágazatot nyomja előre. Szóval, bejósolható volt, na.
ps.: Sztárblogger ki van bukva, hogy az ország nem érett még meg arra, amit csinál, de a
világ igen. Tényleg, ezek a youcandoit-közhelybe ágyazott termékmegjelenítések nullalájkkal és nullakommenttel Amerikában sokkal jobban mennének.
ps.: Sixx férfi??? Én éveken át azt hittem, koraharmincas nő. Vazz.
ps.: Akkor is az egyik fő kedvencem vagy, és megyünk tovább, nyálas közhelyek meg romantikus idézetek nélkül! 🙂
KedvelésKedvelés
Jaj, nekem olyan jó ez az egész, ami itt van, és kívüle, család, férj exkollégái, facebook olyan sírnivaló, három darab baráton kívül.
ON most egybeírja a jobb szélen: Ki vagyok?
Én nem vagyok csalódott egyébként várható volt, és megnyugvás, hogy vége. Sok-sok új olvasó lett, és egyre jobbak a kommentek.
KedvelésKedvelés
Ez a kemény.
“Ma este 8-kor derül ki, hogy ki nyerte meg a bloggerinát. Tudom, nem egy Oscar, meg nem a díjakért kell csinálni, de fontos a visszajelzés, a megerősítés a szakmától, bár ami engem személy szerint igazán érdekel az egész győzelem mizériából az az, hogy a nyertes iszonyat sok embert tud majd elérni. Én pedig mindenben ezt nézem: mi a módja annak, hogy még több embernek segítsek. Magasról teszek rá, hogy ki tudja, hogy ki az az Oravecz Nóra, vagy ki nem. NEM ÉRDEKEL. Az érdekel, hogy amit csinálok, na azt imádjátok, szeressétek, vagy épp utáljátok. Tök mindegy, de hagyjon nyomot az életetekben.”
De miért maszturbál ott egy csaknem meztelen nő az autóban???
És az üveg Nutella — vajon ez is termékmegjelenítés?
http://fuszerespolc.wordpress.com/2013/02/24/refuse-to-lose
KedvelésKedvelés
Hát én ezt képtelen voltam végigolvasni. Nem értem, hogy ki ez és mit akar, de nekem nagyon fárasztó volt ez a fél bejegyzés: önsajnálat, érzelmi zsarolás, kusza gondolatok már az elején. És nem értem, hogy mire jó, és valójában mit akar elérni?
KedvelésKedvelés
Arra meg nem is lehet mit mondani, hogy kik a díjazottak. Nyilván ezzel lehet eladni a nők lapját: házi kenyérrel, meg wc papír gurigából karácsonyfadísszel. Nagyon keserű keresztmetszet ez, hogy ez az eladható, a menő. Dühös vagyok.
KedvelésKedvelés
a blog megszűnt
KedvelésKedvelés
Nem hiszem el.
“Szóval. Tessék kipróbálni az Eucerin Bőrápoló olaját, ami jelentősen javítja a bőr minőségét, sőt a csíkokat is halványítja.” Miután háromszor belehalt Magyarországba, az egyedüllétbe és Oprah-ba, ugyanabban a posztban. Valamint
“Sokat gondolkodtam. Az elmúlt hetekben több emberrel találkoztam, és tudjátok mindannyian meg voltak lepődve, hogy az elért sikereim – nem csak blog, hanem munka is – ellenére milyen szerény vagyok. Abban a percben, hogy elszállnék magamtól meghalnék, vele együtt a blog is elpusztulna.”
Te Nóra, hogyan is nem érzed, milyen ordas dicsekvés ez is?
Itt és most kinyilvánítom, hogy iszonyú nagy arcom lett, teljesen odavagyok meg vissza, mint majom a farkának, mint a vécépucoló dinasztia szülötte a királynő asztalánál, fanyalgok, hogy már megint milyen sok rajongó e-mail — hogy is lehetne másképp? AZ emberi lélek, ugye.
KedvelésKedvelés
a`, szerintem hagyd a manoba. nem veletlenul nem ot olvassuk.
KedvelésKedvelés
Három dolgot szeretek magamban-a zsenialitást és a szerénységet
KedvelésKedvelés
Viccparádé. Ha nem ő, száz másik ugyanilyen mentalitású ember megtenné tíz fillérért meg egy címlapért ugyanezt.
KedvelésKedvelés
Csudajó könyveket, híresen nőbarát írók tollából lehet pályázni ON fb-oldalán. Például a Szürke 50-et. Pl Havas Henriket. G.azdagmami piskóta ehhez képest.
KedvelésKedvelés
Én átléptem oda megnézni. Több, mint ezer feliratkozója van. Komolyan mondom, nem értem, mi a fenét olvasnak ott nők? Hát én nem értem ezt. De mondom, ilyen a levendulás különdíjas is. Egyszerűen nem értem. Hanem majd a cég mit kezd velük? Limara cuki, de nem író. Ráadásul a saját helyén ezrével látogatják (legfőképpen nlc- s nők- hát nyilván, hogy azok). Most akkor ott lesznek a receptek? Vagy ott is?
KedvelésKedvelés
Olyan gyöngyszemek vannak amúgy még, hogy beszarás. Minden poszt vázlata:
1. köszönöm nektek, hogy vagytok, szeretlek benneteket, hálás vagyok
2. minden álmod valóra válhat, csak higgy, te egy csoda vagy, vonzd be a tökéletes életet, a sors hozza, amit hoznia kell, csak érte kell nyúlnod
3. én már ezt megtettem, végy példát rólam, pedig könnyeztem, szenvedtem
4. Oprah
5. megjelenik a könyvem/visszadobták a könyvem, hiszek a könyvemben, megváltoztatja a világot (az 1-es és a 2-es pont ismétlődik)
6. termékmegjelenítés (Lenor, Eucerin, Nutella, satöbbi).
7. saját linkek bedobása, mert reklámból sosem elég.
És soha egy komment vagy lájk, tehát számok az olvasók.
ps.: A fb-on a 20:05-ös kirohanását, h nem érett meg rá az ország, de a világ igen, már törölte.
KedvelésKedvelés
Nem bírtam ki, és megnéztem a fb-oldalát. Nem is a tartalom a durva, hanem hogy embereknek jelent valamit, némelyeknek sokat.
KedvelésKedvelés
Zöldfűszál, bennem nagyon vegyes érzések vannak. Egyfelől ejnyézek magamnak, hogy ez a szegény fiatal teremtés “önkifejez”, építi a brandjét lelkesen, én meg röhögök a felületességén, őszintétlenségén. Elnézőbbnek kellene lennem, hiszen nagyon fiatal, nagyon lelkes… Másfelől pedig szinte már perverz módon próbálom megfejteni a jelenség hátterét: mitől működik ez az egész? Oké, faramucin működik: vett 12 ezer Facebook-követőt, én is láttam a hirdetését, sponsored story, satöbbi, de ezek az emberek maradtak!!! Ám hiába maradtak, nem kommentelik vagy lájkolják a bejegyzéseket soha, és mindössze 99-en kértek blogértesítőt is. De mégis, ha ilyen faramucin is, működik a dolog… és én nem értem. Miért ennyire felöletesek, álságosak az emberek, miért nem az igényes, őszinte, tartalmas dolgokra vágynak???
KedvelésKedvelés
Én nem látom őt fiatalnak és lelkesnek. Hanem olyannak, mint aki tanult egy szakmát, elhatározta, hogy ezt megcsinálja, irdatlan időt tölt vele, és összeszorított foggal hajtja, és minden csak máz és hazugság, mindenki csak eszköz, mert ő híres lesz, és kész. Belül meg még csak cinizmus sincs, belül nincs semmi, csak valami vacogás. És még a rádióinterjút is meghallgattam, hát, ez kemény. “A magyar Coelho” megtisztelő címet aggatták rá, gratulálok.
Azért ha nyert volna, én emigrálnék, miután szálanként kitéptem volna a hajam.
KedvelésKedvelés
Eszter: szerintem ezeknek az embereknek ez a tartalmas dolog. A fb-n egy “szerelmes” bejegyzéshez, aminek a lényege kb. annyi volt, hogy a szerelmed akkor is szeret, ha távol van tőled, egy fickó írt egy kommentet, hogy nagyon köszöni a bejegyzést, mert épp az ő drágájára gondolt, mielőtt elolvasta, és könnyeket csalt a szemébe. Ő ezt úgy éli meg, hogy mélység, és ha neki ez az, nem lehet elvitatni tőle.
KedvelésKedvelés
Nem, senki nem vitatja el tőle, az mondjuk érdekes, mitől van ez a figura ilyen mentális állapotban. Tehát nem ővele van a baj, de tömegesen ez a szépképmegosztós cucc mégis jelenség, mint azt augusztusi, azóta is legnépszerűbb bejegyzésem sikere igazolja.
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/08/04/mi-a-baj-azokkal-a-szep-kepekkel/
KedvelésKedvelés
Érdekes újkeletű “hobbi” a vatera. Ezt nemek nélkül lehet űzni, mégis rendre kiderül, hogy csak a név és a bankszámla férfié – aki levelez, fotóz, felrak, intéz, csomagol, küld : az szinte mindig a nő. Ő az, aki lefotózza a 20 Ft-os sapkácskát 3 szögből, és feltölti, leírja, leméri, mindezt a reménybeli 20 Ft-ért.
Most nem is tudom például, hogy ezen sírjak vagy nevessek.
És persze kimaradt a kocsmázó férfi. A tér, ami a legkisebb faluban is ott van az otthonuktól távol kikapcsolódni szeretőknek,
és akiknek nem az utolsó fillérek összekaparása, hanem az utolsó fillérek elköltése a szabadidős program.
Gyerekkorom emlékezetes újságja volt az Ezermester, amiben a kreatív hobbik előfutárát ismerhettük meg, kedvencem a tejfölöspoharakból alkotott előszobai lámpa : hat tejfölöspohár körben elhelyezve, és ebből 5 emelet, máris kész a szuperszónikus előszobalámpa, amelyet egy jobb ízlésű ember a fantázianevéhez méltó sebességgel hajít a kukába.
Az Ezermester jellegzetesen nem nőknek, hanem “barkácsoló” férfiaknak szólt. Apám lefűzte őket évfolyamonként, gyermekként amúgy ez valóban klassznak tűnt, mint a Kisdobosban lévő kivárható mellékletek is – de akkoriban a felnőttek is ennek örültek, na meg a lecsúszós fürdőruhájú nős tollaknak.
Amióta mindent megkapni készen, azóta mintha eltűntek volna a barkácsoló férfiak.
Mondjuk a fiatal generációk lányai is kevésbé hímeznek, kötnek, horgolnak, és hát nem is igen éri meg, olyan olcsó a kínai minden.
KedvelésKedvelés
Remekül mulatok, jó, hogy megint itt vagy!
Az horgolás, kötés trendi új hullám, külföldi gyökerekkel, jellegzetesen a harmincas anyák, alternatív városiak körében. Mint a gasztrobloggerkedés, de egy kicsit később kezdődött.
KedvelésKedvelés
ha már kocsma, akkor addig a konyhakertben ki tüsténtkedik? ki gyűjti össze a lehullott gyümölcsöt a cefrébe? ki ad enni az állatoknak? persze, szigorúan gyerek és munka mellett, ezeket is. hobbi szinten. nesze nekünk, élvezzük!
KedvelésKedvelés
Azért hátborzongató, hogy pont ma tettem fel ezt a posztot, egy Cassandra veszett el bennem.
KedvelésKedvelés
Igen, igen, igen…
(De tényleg, ha már komoly és nagy nőkről van szó, Oprah-ról nem akarsz valamit írni…?)
KedvelésKedvelés
Értelmiségi vagyok. Művészvégzettséggel. A gyerekek óta (6 év) már csak fogyasztom a művészeteket, előtte aktívan gyakoroltam is. Hírérzékeny embernek tartom magam, érdekel a közélet, a politika is. Nemcsak mint valami, ami hatással van ránk, hanem úgy is, mint tanulságos emberi játszmák agorája. Talán majdnem minden ami érdekel, ebből a gyökérből fakad, a világ tanulásának öröméből, vágyából. Az irodalom, a színház, a film, a zene, a véleményblogok stb. stb.. A társadalom által elvárt és megszokott házasságképhez képest bátrabban, szabadabban élünk. Nem könnyű, gyúrjuk is egymást és a saját szabályainkat keményen. Néha belehalok/unk, de abban biztos vagyok, és ő is, hogy jobb így nekünk, mint másoknak máshogy. Sokféle baráti köröm van, akikkel össze is járok, sok “kimenőm” is van, és pár igazán mély, napi vagy heti szintű együttfejlődős baráti kapcsolatom. A gyes alatt többed magammal részt vettem egy könyvírásban-kiadásban és komolyan kampányoltam, kampányolok (pont) a női kvótáért 🙂
8 éves korom óta kötök. (valóban szépeket 😉 ) Blogom is van róla.
És ha már így kimostam magam az érintettek köréből…. 😉
Igen a poszt jogos. A jelenség létezik.
Viszont azt gondolom, azok a nők, akik ennyire ebben és zártan élnek, – itt most nem annyira külső szinten, inkább mentálisan értem a zártságot – azok, ha ezt nem csinálnák és ha amúgy minden lehetőség az orruk előtt lenne se vinnének a világba soha semmit. Nagyon sokan élnek így, férfiak is nők is. Ebben a zártságban, amiben nincs az az igény amit hiányolsz, ami van az leginkább igazodásé, a fogyasztásé. Én nem látok ebben újat vagy trendet. Csak annyit, hogy mindezt most már meg is lehet osztani a nagyvilággal.
KedvelésKedvelés
Húúú, eddig is olvastalak és már sokszor majdnem kommenteltem, de most félretettem a dolgom és tényleg hozzálátok! Azért mert… Azok a bloggerek akikről írsz, már akkor bloggerek voltak mikor még te nem, meg én sem, meg a kollégáim (pedagógusok) pláne nem (Ezt persze nem bántásiból mondom, csak én is egy karcos-véleményezős-hedonista-bika vagyok). Szóval én ezektől a lányoktól-asszonyoktól tanultam blogolni.
Évek óta blogolok, de csak három éve vettem a bátorságot, hogy nyilvánosan tegyem ezt. Nem azért mert félénk vagyok, hanem azért mert amíg nem gondolom magamról, hogy ez most “méltó” hozzám (bővül a jellemzés: perfekcionista is vagyok), addig nem osztom meg másokkal.
Egyébként egy ideig két blogom volt, egy “szakmai” és egy “kreatív”, az utóbbit már töröltem, de csak azért mert már nincs időm folytatni, még akkor sem ha a “mindenkinek arra van ideje amire akarja” általam utált mondatot vágják a fejemhez. A kreatív azért született, mert mindenki úgy gondolta, hogy varrónőnek még jó lehet, ezért az lettem. Mivel nagyon utáltam és szívem mélyén tudtam, hogy nem varrónőnek születtem, elvégeztem egy főiskolát, majd egyetemet, de közben azért a varrást nagyon utálva nagyon szerettem volna ilyeneket csinálni: http://www.mardal-hougs.com/quilts.php Az alkotók egyike egyébként férfi, és nem hiszem, hogy érdekli ki mit gondol a női-férfi hobbikról. Na szóval, mikor gyerekem lett, eldöntöttem, hogy ilyeneket fogok én is csinálni, a blogot meg fejlődésem porfóliójának szántam (egyébként távol voltam a fenti szinttől! :-). És azért jöttek tanácsok is, hogyan lehetnék jobb, hogyan csinálhatnám jobban a quilt blokkokat, képeket stb. Aztán mikor rájöttem, hogy inkább doktori iskolába megyek még varrtam a kislányom kérésére pár Barbie ruhát, (aminek jobban örült mint az eredetinek), a blogoló hobbivarrónőktől vett szabásmintákból.
A web2, a konnektivizmus, a tudásépítés meg erről szól, mindenki megosztja amije van, és akit érdekel, elolvassa, kommentezi, tanulnak egymástól… A lényeg, hogy ők is forradalmárok, szerintem. A web2, a konnektivizmus csendes forradalmárai. 🙂
KedvelésKedvelés
Jó, hogy jössz, nagyon érdekes, amit írsz. Igen, van ilyen forradalom.
Meg szeretném jegyezni, hogy én a saját blogom előtt behatóan három darab blogot olvastam, ebből hónapokig–azóta is kettőt, legyen itt a mementó: Szirka és Modoros. És egyet kettő este alatt, a Noname nevű intelligens prostituált blogját. És azóta meg sokat, főleg hírblogot. Én tényleg nem bírtam ezt a műfajt, aztán rablóból lett a pandúr.
Minden műfajban, témában van, lehet profi. Csak ha nem az, és még makramézik vagy sminkeket alkot is, akkor vicces.
KedvelésKedvelés
Értem én, hogy gondolod! De tudod szerintem meg az a vicces, hogy amikor engem elkezdett érdekelni a blogolás, még szinte csak azok a háziasszonyok voltak, akikről te is írsz. Most meg, mióta a szakemberek többsége és persze az én szakmám tudósai (még nem sokan) rájöttek, hogy van ilyen (blog, konnektivizmus), elkezdték gyakorolni, kutatni, jó esetben gyakorolni és kutatni. Na most meg elkezdik azokat a háziasszonyokat kritizálni (te sokkal finomabban tetted mint mások), akik már akkor blogoltak, amikor ők (szakemberek, tudósok) még azt sem tudták mi fán terem. Csak ezért állok ki mellettük, mert ők legalább csinálják, a kollégáim többsége pedig még nem. Engem már nem zavar, ha kezdetleges, vagy “vicces” egy blog, már a szándékot látom benne, az idő pedig remélhetőleg magával hozza a fejlődést, tisztulást. Szóval szerintem a legfontosabb lépés az, hogy vágjunk bele, és ők megtették…
KedvelésKedvelés
Igen, én viszont nem annyira a blogolásról írtam, az csak lenyomata és csatornája a tevékenységnek, hanem a félresikerült alkotásokról, azok mutogatásáról, elismerésvadászatról, mások utánzásáról.
KedvelésKedvelés
Sok tinédzser meg egyetemista is varr magának tatyókat, vagy készít legókockából fülbevalót. És van, aki árusítja is őket a neten. És nem a férfiak világából menekülnek ebbe. Vagy ha én könyvmoly vagyok, és posztolom az értékeléseimet, az női vagy férfi dolog? Mi az alternatíva? Hogy nincs hobbim? Vagy tájfutó vagyok?
KedvelésKedvelés
Senkinek nem kell megfelelni, te döntesz, nem kell nőieset vagy férfiasat választani. A tájfutás mondjuk nem hülyeség. Nekem csak az “anya lettem, mostantól horgolok” jelenség mérete és vadhajtásai tűntek fel.
KedvelésKedvelés
Ismerem én is a jelenséget, a gondos anyukát, aki filcből csigabigát varr stb. De nem mindig az anyaság/házasság miatt, önbecsapásként, háziasszonyi szférába húzódásként működik ez.
Mostanában szoktam korrepetálni, és engem sokkal jobban zavar a gyermeke életére rátelepedő anyuka típusa, aki vasárnap három órán át felelteti a gyereket, vagy azért íratja be csellózni, mert annak idején ő zenélni szeretett volna, csak nem engedték. És ez is ilyen jelzésként működik önmaga meg a férje (meg a világ) számára, hogy “látjátok, milyen jó anya vagyok?!”
KedvelésKedvelés
Akkor úgy fogalmaznék, hogy ejnyézek magamnak, amiért tapasztalatom és tiszta törekvéseim ellenére ennyi időt és energiát is szántam a jelenség megértésére (fránya újságíróagy!), és értetlenkedésre. Ugyanakkor meg ki kell mondani, el kell határolódni.
Na, kiveséztük. 🙂
ps.: Lesz saját, ON-párnakollekciója is, bölcsességekkel.
KedvelésKedvelés
A párnakollekció főbölcsességének javaslom a “Hova kurvultok csajok ? ” kedves ejnyebejnyét, mely fejleszti a vásárló kritikai érzékét és önértékelését 😀
Most, hogy átfutottam az idelinkelt mai posztot a nemtudommiről, középen a kocsiban harisnyáját harapdáló és műfarkat használó lány fotójával, végén a sok mindenféle reklámmal, ismét felötlött bennem ez a cím, és ööö… egészen elbizonytalanodtam – egész biztos, hogy a kíváncsi szemektől elzárt egyestés dugás a kurvulás ?
( http://nokert.hu/index.php/tudatossagnoeveles/media/1136-hova-suellyedt-bloggerina- )
KedvelésKedvelés
Nem tudtam, mi az az oldal, amiről írtok, beismerem, hogy soha nem hallottam róla, és Eszter cikkéből sem jöttem rá, ki az a fiatal sztárblogger, akiről ír. Megnéztem a blogját, és kicsit meg vagyok döbbenve. Nem igazán értem, kik és miért olvassák ezt, valahogy olyan… stílustalan és lélektelen az egész, hiába igyekszik pont az ellenkezőjét sugározni.
KedvelésKedvelés
Erdekes volt olvasni azt a fajta vedekezest az adott hobbival kapcsolatban, hogy de
– a szules miatt,
-az itthon let miatt
– meg ez penzkereses is
-meg hat milyen hasznos holmik (mondjuk a belinkelt kis sapkas manokrol semmi hasznos nem jutott eszembe, inkabb csak sajat benasagom, hogy nem ertekelem az alkotast, a szepseget vagy nem is tudom mit)
-ez csak egy korszak volt , bocsanat erte , mar el is mult.
Szoval onigazolas, magyarazkodas, megfelelesi kenyszer. Miert?
A poszt nem tamadott meg senkit egy adott hobbi miatt. Azt mutatta meg, hogy a nok milyen mertekben igazodnak, meg a sajat valasztasuk szerinti szabadido eltoltese is egy nagy, kifjezett igazodas.
Es hat a kommentek is…
Ja es meg egy tapasztalas:te jo eg en mennyire nem vagyok finomesnoies!
KedvelésKedvelés
Szerintem ez a legtöbbünk részéről nem önigazolás vagy védekezés volt – legalábbis részemről biztosan nem – hanem hogy is mondjam… Viszonzott lábfejmutogatás? Csakazolvassa feldobott egy témát, elmondta a véleményét, és a többiek a sajátjukkal ehhez hozzátettek, árnyalták, megmutatták egy másik vetületét – nekem például ez volt a szándékom. Egyébként biztosan vannak olyan nők, akik a szabadidejükben is igazodnak, nőiesnek tartott dolgokat csinálnak, hogy megmutassák, mennyire nők – de én mindig úgy gondoltam, hogy a legtöbb ember, akinek van egy kis magához való esze, mégiscsak azt csinálja a szabadidejében, ami jólesik neki. És ha ez a kötés-horgolás, akkor miért ne csinálhatná azt? Érdekes módon, ami én még magam körül észrevettem, hogy a szubkulton belül is, ahova tartozom, rengeteg ember ír. Tinik, huszonévesek, idősebbek is ontják magukból a fanfictionöket, és valamiért az ilyen írók zöme is nő, akik aztán ugyanúgy felpakolják a netre az irományaikat, mint ahogy mások a csálé homemade hógömböt vagy képkeretet. És valahol ugyanazt várják érte: imádjatok, kommenteljetek, dicsőítsetek! Biztosra veszem, hogy sok ember számára ez valamilyen kompenzáció, érezni mögötte a görcsösséget, a feltűnési kényszert.
KedvelésKedvelés
Én valahogy ezt érzem önigazolásnak.
Bár tagadhatatlan, hogy bennem is szokott lenni néha ilyen feszengés, hogy most valami olyan nőképet látok, aminek tulajdonképpen meg kellene felelnem. Azért rákérdezek, hogy miért is kellene így éreznem?
Most ezzel a kommenteddel is bajban vagyok, miért is lenne egy nagy önigazolás, ha nem érzem annak? Miért nem csak az számít, amit a hobbimmal kapcsolatban érzek/gondolok?
KedvelésKedvelés
Mindenkinek az egyéni megélése számít. Másfelől érdekesek a tendenciák, összefüggések. A férfiak, akárhány kivételt is említetek, nem horgolnak, hímeznek.
KedvelésKedvelés
Biztos, hogy a fozo, varro, decoupage-olo otthonlevo anyaknak van valasztasi lehetoseguk hobbiugyben???
Pl. elmehet hetente 3X egy tanfolyamra? Beulhet a moziba a baratnoivel? Elmehet este szinhazba, etetesi idoben!? Elutazhat harom napra a Balatonra a baratnoivel az ismeros hazikojaba? Elmehet setalni a faluban, csak mert kedve van kiszelloztetni a fejet ? (babakocsi nelkul, egyedul….)
“Dehat a gyerek nincsen el nelkuled kicsim. Nem erek haza idoben dragam, nem tudom etetni es altatni a gyereket. Es annyira hozzad van szokva, nem is fogadna el. Mi ez a disznool? az egesznapos munka utan erre kell hazajonnom? Es vacsora sincs. Ja, van, de tudod, hogy en utalom a sargaborsofozeleket. Ha tudod, miert fozted? Nagyon nincs kedvem este a zsinatolashoz. A gyerek nem az en dolgom, azert vagy itthon, hogy foglalkozz vele. Ja, a Balatonra? Kivel!!? A hulye kis baratnoddel, annak is micsoda eletszerutlen otletei vannak, a gyereket meg itthonhagynad, mi? … es vonatjegyet is vennel? Dehat nincs penzunk. Ja, hogy most csereltem le a kocsit! Dehat az nekem kell, munkaeszkoz, erted? Okostelefon? Akcios volt es hasznalom a munkahoz. De most ne tamadj engem, vegulis en keresem a penzt, te csak itthon ulsz egesz nap. Ne mondj semmit, orulj, hogy ilyen jotet lelket talaltal, aki mindent fizet es lehetove teszi, hogy itthon legyel, es az anyasagra koncentralj. Nem, nem fogjuk a penzt elszorni mindenfele hulyesegre. Jo, legfeljebb vedd meg magadnak az uj cipot, most epp akcios, de aztan masra mar nem jut. Kulonben is sokat koltesz a kajavasarlasra….”
KedvelésKedvelés
És tényleg így beszélnek, ha apukák lesznek…? Ez nekem megdöbbentő. Egyszer a férjemnek azt mondta egy barátja, hogy az apa úgysem tud mit kezdeni a gyerekkel addig, amíg beszélni nem tud, meg járni, és el lehet vele menni focizni. Mi ezen csak kamilláztunk, valójában még most is. Aggódok, hogy a gyerek tényleg beindítja a szoftvert… hátha tudatosítással, sok beszélgetéssel kiiktathatom. Kiiktathatom?
KedvelésKedvelés
Azon tökölök itt, hogy miért férfi hobbi a billiárd? Vagy a horgászás. A borászat. Értem én, hogy a kulturális örökség, mint olyan, kötelez. Jó egy órája olvasom a hozzászólásokat, és az motoszkál a fejemben, hogy – mivel én horgászom, szeretek biliárdozni és 10 évig volt saját szőlőm és csináltam “egyedi” bort -, annyi a különbség, hogy nincs gyerekem? De ugyanúgy vonzott a selyem- és üvegfestés, kert és főzés, könyv és írás, más nyelvek, zene és lópikula. Az anyaság a vízválasztó? A “nő” – esetemben – nem egyenlő az “anyával”. Én akkor már nem vagyok igazi (teljes) nő? Bonyolult kérdés.
És bevallom “férfiasan” :D, hogy csak ezt a blogot olvasom, meg időnként a Tékát.
KedvelésKedvelés
Igen, Gabi, szerintem az a vízválasztó. Egy cipőben járunk.
Én már eladtam a szőlőt, meg is bántam. Bort nem készítettem, mert nem volt jó, de vannak róla ismereteim és a készülő turisztikai vállalkozásomat is részben erre alapítom. Annyira egyedül vagyok az érdeklődésemmel, elképzeléseimmel, hogy nemhogy nő, de férfi üzleti partnerem sem akadt. A biliárd nem izgat, viszont vitorlázom és kajakozom. (nincs hajóm, nem vagyok gazdag.) Sok vadászaton vettem részt, eleinte tolmácsként, később a természetjárás miatt. Imádok pecázni. Szoktam madarat figyelni. Emellett 20 évig balettoztam, jógázom, nem érdekel más technikai sport, de a politika nagyon is, meg a filozófia és utazni szeretek a legjobban. Volt már sokkal fiatalabb szeretőm. (A szexuális ínyenckedés az férfi vagy női hobbi?) Nincs saját gyerekem, mégis hetente pelenkázok. (húgomnak három van, én két iskolás mostohagyereket nevelek 50%-ban, rutinos pótanyaként.)
Van jónéhány tűsarkam, harisnyatartóm és van technikai kabátom. Példaképeim független, tehetséges, ultranőies nők.
Hát erre varrjon gombot, aki beskatulyázna…
KedvelésKedvelés
Olvasván a “milyenségedet”, felmerült bennem, hogy a tolmácskodásnak talán köze lehet mindehhez. Én is jártam vadászokkal, mint tolmács (sőt, még mostanság is barátilag – ó, azok a végenincs szántóföldek eső után, sárdagonyákban botladozások, csöndes kuporgások, ahogy sír a nyúl, kutyák véres szaga, ahogy a teherautó platóján ráülnek a bakancsodra -, na ne kalandozzak), szóval tolmácsként annyi helyen és témában megfordul az ember, és annyi dologhoz lesz köze, megismer mindenfélét, és mindenkifélét.. a borászattal úgy kezdtem pl., hogy még a kilencvenes évek végén ismerkedős terepfelmérős szakmai körúton bolyongtam végig Magyarországot külföldi borászokkal. Újabb világtágulás. És új szerelem is. 🙂 Valószínűleg e nélkül a büdös életben nem jut eszembe, hogy a szőlőhöz és a borhoz gyakorlati közöm legyen (bár nagyapám azért hagyott rám amolyan kerti bukolikus csináld magad romantikát, és gyakran akadt el a lélegzetem a csodától, amikor napsütötte szőlősdombokon jártam.) A tolmácsolás belevisz a dolgok gyakorlati részébe. Az ember rádöbben, hogy a távolról csodált dolgok megvalósíthatóak. Mindent meg lehet tanulni.
KedvelésKedvelés
Emlékszem, kislány koromban két kisfiú volt a legjobb haverom az utcában, pedig nyolc lány is a bandába tartozott. Azért, mert velük egyszerűen érdekesebb dolgokról lehetett beszélni,-ezek mondjuk rendes, értelmes fiúk voltak, nem durváskodtak-, a lányok meg nem bírtak követni. Persze babáztunk, futkároztunk is sokat együtt, mi lányok, de a Star Wars-ról és E.T.-ről, földönkívüliekről, delfinekről, romkeresésről, Rakéta újságról, indián életről, azaz izgalmas, kalandos, messzi világokról csak a fiúkkal tudtam beszélgetni. Együtt voltunk Gerald Durrell rajongók, építettünk állatkertet (fogtunk bele macskát, madarat), játszottunk nyomozósat, fejtettünk kódot, kerestünk halott embert, tüzeket raktunk. (Sajnos 11 éves koromra már kész nő lettem és vége szakadt a jó világnak.) Apa öreg barátja tanított meg sakkozni, kártyázni, szőlőt metszeni- ami után mindig nagy mulatságok következtek-, nagyfiú tanított evezni, vitorlát tekerni, kutyát idomítani. De én babaruhát is varrtam, hímeztem, jártam balettra. A szüleim ezt sem lányhoz illőnek tartották, inkább művészi önkifejezésnek. Soha nem mondták semmire, hogy lányos vagy fiús, főzni és fára mászni is szabadott, és zsákszámra hordták a könyveket nekem. Magamtól kezdtem angol mesekönyveket fordítani, annyira izgatott minden, ami túl van a megszokotton. A világ hatalmasnak tűnt, arra várt, hogy bejárjam és megismerjem. Talán itt rontottak el egy életre?:-) Csak még jobban ácsingóztam az igazi, felnőtt szabadságra, a nagyvilágra. Úgy tűnik, korán megtanultam irigyelni a férfiakat, akiknek láthatóan sokkal izgibb az életük, mint a nőknek. Illetve, az a furcsa, gyerekkoromban még nem láttam semmi különbséget a lehetőségeink között.
El kellett telnie 20 évnek, hogy ismét így érezzek. Legalábbis, a félelem ellenére, bátrabban menjek az igazi vágyaim után, nőiesek vagy sem.
KedvelésKedvelés
Gyerekkoromban az első számú hobbi: olvasás. (kitart 40+ éve, férj: “álomvilágba menekülsz”)
Nekünk még anno (60-70es évek) volt gyakorlati foglalkozás óránk, ahol részint fúrtunk/faragtunk (alumíniumból hajtogatott gyufatartó?), később kötöttünk (neszeszer), varrtunk (kötény), egyszer talán még főztünk is. Temaforg bolt, NDK gyorskötő fonal, abból készült életem első pulcsija, talán 13 évesen.
Mikor gyerekeim lettek, akkor is kettős célt szolgált: turkálókból vett maradék fonalakból olcsón lehetett csinálni valamit (egy picinek mennyi fonal kell?), és egyedi, szép kis holmikat lehetett alkotni. Valahogy azt is éreztem, ha felveszik a pulcsit, sapkát, stb. a szeretetem is körülveszi őket, melegíti a testüket. A babirkálás megnyugtató, és a házimunkával ellentétben (aminek csak akkor van látszata, ha NEM csinálod) kézzelfogható eredménye van. A férjemnek is kötöttem pulcsikat, meg persze, magamnak is. Alapvetően ha tudsz kötni, varrni, akkor sokkal szembeötlőbb, milyen áron, milyen silány darabokat lehet kapni. (még mindig a múlt században vagyunk!)
Mikor az ember gyesen van, akkor ideje mindig több van, mint pénze. És igen, kicsit ön-megvalósít ezzel, kiszakad a szinte végtelen gyerekszoba-fürdőszoba-konyha háromszögből. Ma már azért több eszköz van arra, hogy kapcsolatba kerüljön a “világgal”, huszonsok éve az egyetlen módom a rádió hallgatása volt, éppen a rendszerváltozás környékén, külvárosban lakva, telefon nélkül, állandóan az országgyűlést hallgattam, a lányom háromévesen felismerte a házelnök hangját.
Ma: kötni ritkán kötök, mert nem lehet közben olvasni, régebben kiválóan tudtam tévézés közben kötögetni. Mostanában vasalok háttér-televíziózás mellett, mert ugye, nem lehet csak úgy, ölbe tett kézzel üldögélni.
Olvasni viszont bárhol, bármikor, éjjel-nappal, munkába menet, orvosnál várva. 🙂
KedvelésKedvelés
Annyira furcsa, hogy az olvasás destruktív/hiábavaló hobbi lehet bárki szemében. Hogy így elirigylik-leszólják-gyanúsnak tartják a művelődést. Anyám a színházra szólt be, és nekem évekig bűntudatom volt aztán felkiáltott bennem valami: MAGYARTANÁR VAGYOK, szégyellje magát az a magyartanár, aki kifogásokat keres és nem jár színházba!
Temaforg, ó. Temaforg-turikba én is jártam ’88-ban A legidősebb bátyám és a felesége a cégnél ismerkedtek meg.
KedvelésKedvelés
Most felidézted bennem az általános iskolai technika órákat. Őszintén szólva ezt az egész kézimunka-dolgot a ott gyűlöltem meg. Amikor barkácsolni, fúrni-faragni kellett. Nincs kézügyességem, aztán 36 évesen mégis. Bár a varrás pont nem igényel kézügyességet.
KedvelésKedvelés
Az olvasas nekem nem hobbi…. hanem letszukseglet.
En kb. 15-20 eves korom kozott akartam mindenaron alkotni (lakasba dekoracio, kotni, varrni, stb). Aztan nagyon szukos lett az a dimenzio. Ahogy egyre jobban megismertem a vilagot, ugy lettek sokkal erdekesebb “hobbijaim”, vagy mondjunk inkabb tevekenyseget, erdeklodesi kort. Az a helyzet ma is, hogy persze barmikor megvarrok barmit (meg is teszem, ha szukseges), kotni is tudnek (de nincsen ra idom), de azok csak amolyan “megcsinalom, megvan, tovabblepek” tevekenysegek. Ami valoban erdekes, es izgalmas, az ezeken a dolgokon – es a haztartason – tul kezdodik. Merjetek tovabblepni, mast akarni. Foleg megkerdezni magatoktol, hogy mit szeretnetek valojaban. Az szerintem nem szivbol jovo hobbi, amit a no az otthonleves kinjaban, minimalis kitekinteskent csinal. Nem itelkezeskent mondom (tenyleg nem, nem erdemes emiatt tamadni, abszolut noparti vagyok :))), de a fenti hozzaszolok nagy resze azert kezdett kotni, varrni, decoupage-olni, mert otthon talalta magat egy-ket kisgyerekkel, penz nelkul, es ez volt a legelerhetobb tevekenyseg. De ha valoban valaszthatna es nem lennenek kenyszerek, akkor is ezt csinalna?????
….
Lassan megyek, mert negyfogasos vacsorat rittyentek ma estere egy barati tarsasagnak. Persze nagyon jo, mikor mindenki a foztomet dicseri, de a vacsora jo oldala akkor kezdodik, amikor elkezdunk beszelgetni… na, az mar hobbi 🙂
KedvelésKedvelés
Az én hobbim, kategóriája szerint uniszex, de cseppet sem nőies és finom. 5 éve kutyázom. Pontosabban aktívan csináltam az utóbbi egy-két évig. És pont ezért hagytam abba, lettek a lányok bazári majmok helyett boldog házikedvencek, mert egyszerűen nem bìrtam elviselni mások hozzáállását. A kutyaiskolában azt a sok önigazoló, bizonyítványát mutogató, komplexusos embert. Kötni lehet így, de ebet nevelni nem. A férfiak nagy részének péniszhosszabbító, a nőknek gyerekpótlék gyanánt volt ebe és nem mondom, találkoztam teljesen normálisakkal is, ők voltak a fehér hollók. Megunván mások ostobaságát abbahagytam a terápiás munkát, az agilityt és az obedience-t, itthon vagyunk, kirándulunk és boldogok vagyunk 🙂
KedvelésKedvelés
Ma jön a kutyás bejegyzés, csak akartam még, hogy görögjön ez a beszélgetés!!!
KedvelésKedvelés
Nagyon érdekesek a hozzászólások!
KedvelésKedvelés
Varom! Az az en asztalom am!!! 🙂
KedvelésKedvelés
nekem is nőies hobbim van: horgolás, kötés. Gyerekkoromban kötöttem, anyaként idegnyugtatóként szolgál.
A férjem hobbija is nőies: takarít. Mert én nem. He-he.
Mondtam menjen, keressen valami hobbit, ahol ki tud kapcsolni, heti 1-2x.
De ő csak takarít és mérges rám. (Főzni főzök, (sztem jól), a mosó- mosogatógépet megrakom, néha még porszívózok is azért)
Nekem nincs bűntudatom, akkor is ilyen voltam, amikor megismert, előtte kellett volna gondolkoznia, hogy kell-e ez neki.
Most azt játszom, hogy nem szólok hozzá, mert nem adja meg nekem (a gyereknek se), a kellő tiszteletet.
Bocsánatkérésre akarom elsősorban megtanítani, meg arra, ha valamit elb…., akkor ne neki álljon már feljebb.
Asszem elkanyarodtam a témától. He-he.
KedvelésKedvelés
Nem, pont erről van szó a blogon. Üdvözlünk, nézz szét!
Amit most írtál, az akkor az előző kérdésedre is válasz. Ugráljon az anya önmagának lenni, felhőket nézni, integritását visszaépítgetni. Ki vigyáz? Miért mindig ő vigyáz?
KedvelésKedvelés
elbeszlünk egymás mellett. he-he
az eleje releváns volt – férfi-női hobbi – a vége elkalandozás….
ja és te ráadásul rébuszokban beszélsz, vagy csak nem egy húrra pendülünk…
KedvelésKedvelés
Nem tudom, ez így friss kommentelőként nem annyira udvarias.
KedvelésKedvelés
????
KedvelésKedvelés
!
KedvelésKedvelés
nem értem mi rendített meg így?
én nem voltam udvariatlan, de persze nem egy utcában nőttünk fel
egyébként ha már másodjára kommentelek akkor rendben lenne?
minek írsz blogot, ha nem vagy kíváncsi az emberek véleményére?
itt senkit sem kell egyébként megkérjél, hogy törölje a téged sértő megjegyzést, megteheted magad is
további sikeres blogírást – ezek után nem meglepő, ha ide nem jövök többet – csak nehogy a család rovására menjen
KedvelésKedvelés
Ejha, ez tanulságos. Hogy mik ki nem jönnek ilyen helyzetekben.
Ez a munkám, Inga.
És nem is tudod törölni, csak én.
KedvelésKedvelés
“további sikeres blogírást – ezek után nem meglepő, ha ide nem jövök többet – csak nehogy a család rovására menjen”
Megyek már, de az ajtóból azért még visszaköpök – nagyon fáin, teccik 😉
KedvelésKedvelés
érdekes, te tényleg nem azt olvasod, amit én írok 🙂
nyilván én vagyok az 5. ember:D
KedvelésKedvelés
Vacskamati 😀
emberből vagyok, azt követem, mit reagálnak a felvetésemre,de teljesen igazad van
csak sajnos kinyílik a bicska a zsebemben a válaszaira, mivel nem is a bejegyzéseimre reagál – hogy mire, azt persze nem tudom – ezért kötözködök
KedvelésKedvelés
Vártam én is a bejegyzést, de csak most jutottam hozzá, hogy rendesen elolvassam. Nagyon érdekelt, mert engem kis túlzással a bedilizéstől mentettek meg ezek a hobbik (konkrétan a kötés, sk kötött játékok készítése). Érdekes módon nem is akkor csináltam viszonylag intenzíven, amikor otthon voltam, hanem amikor visszamentem dolgozni. Ma is szeretem ezeket csinálni, de már tényleg csak akkor, és tényleg csak azt, ami érdekel, és ami jólesik. Mert nagy öröm elkészíteni valamit, ami aztán a gyerek kedvence lesz egy ideig, vagy hordja. Olyan ez is, mint a mosható pelenkázás, más minőség, hogy mit adok rá, milyen játékot adok a kezébe, része a gondoskodásnak (persze ez is lehet pótszere valaminek…), és jólesik.
A többiek után újat már nemigen tudok mondani, de azért amin megakadt a szemem: azt írod, “definíció: a férj húzza a száját”. Mert tényleg húzta, és nem és nem értettem, hogy miért, amikor ő majd’ minden este/éjszaka ült a számítógép előtt, nekem meg nem volt kivel megbeszélni az aktuális, természetesen a gyerekneveléssel kapcsolatos problémáimat. Meghallgatott, persze, de amolyan mondjad csak-módon. És lehet, tényleg lehet hogy nekem ez volt a meccsnézés. (Természetesen a fonalrendeléssel együtt. Néha csak azért rendeltem közösen, mert ez lehetőség volt a többiekkel való találkozásra, a kimozdulásra.) És nagyon-nagyon hiányzott az elismerés, bárminek az elismerése, amit csinálok, ez pedig könnyű és kitaposott út ennek elérésére.
A másik, amin elméláztam, hogy miért pont ezek a hobbik (hímzés, kötés, varrás, horgolás stb.) számítanak finom-nőiesnek, (és a bejegyzés megközeítésében cikisnek). A szabás-varrás komoly férfimunka is lehet, sőt volt is, hordozót varrani pl. szerintem egyáltalán nem lehet könnyű fizikailag sem. _Ennek_ lehetnek rendszerszintű okai, itt a definíció a hasznosnak látszó, ha nem az, nem érezzük jogosnak, hogy csináljuk. Tényleg nagyon szomorú, hogy nők tömegei akarnak kényszeresen mindig valami hasznos(nak látszó) dolgot csinálni, ez kell az önigazoláshoz, mást alig fogadnak el tőlük és ők is maguktól. Miért?
KedvelésKedvelés
Talán mert valahol nagyon mélyen ott van bennünk, hogy akkor van értelme az életünknek, ha az hasznos valaki más számára – az én környezetemben legalábbis mindig ez volt az elvárás a nő, de a férfiak felé is. Akkor vagy tiszteletreméltó, akkor fogadnak el, ha hozzáteszel valamit a közösség-család javaihoz. Ne lustálkodj, ne csinálj hülyeségeket, hanem olyasmit, amiből étel lesz, vagy pénz, vagy más módon használható dolog. Afféle józan, paraszti logika, hogy ami hasznos az kell, ami meg nem, azt meg minek? Arra nem nagyon gondol senki, hogy az, ami neked jó, még ha ránézésre lustulásnak vagy haszontalanságnak tűnik is, a közvetetten a családnak is jó, mert ha te jobban érzed magad, akkor több energiád és türelmed lesz.
KedvelésKedvelés
Nem olvastam végig a kommenteket, talán majd este.
Hobbi téma érdekes tényleg, nem tudok nem hozzászólni annak ellenére, hogy az ebéddel kéne foglalkoznom.
Mióta anya lettem, számos új hobbi tört be az életembe.
(Előtte voltak olyanok, mint olvasás, lovaglás, természetjárás. Párommal megismerkedve jött a bringázás, ami remekül passzolt az addigiak közé, s nagyon boldogan űztük is együtt.)
A fiam megszületése után én már sokkal kevesebbet bringáztam, jött helyette a hordozás, s a tanfolyamvezetői képzés. Ez, és minden, amit kaptam ettől úgy érzem, gazdagabbá tett engem, jó volt a gyerekemnek, és még segíteni is tudtam vele másoknak. Minden szempontból kielégített, na. 🙂
Aztán idővel valahogy bejött mellé a naturkencék és szappanok készítése. Világ életemben vonzottak a környezetet minél kevésbé terhelő megoldások, melyeket igyekeztem megtalálni a hétköznapi élet minél több területén. S ahogy elkezdtem magunknak elkészíteni a testápoló szereket, nagy elégedettséggel vettem észre, hogy beválnak, működnek, sokkal kifizethetőbbek, mint a boltokban kapható bio márkák termékei. Innen már csak egy lépés volt, hogy kérésre másoknak is készítsek mindenfélét. Imádom csinálni, mert nagyon jó érzés teremteni valamit, amit jól tudunk használni, ami egészséges, illatos. Büszke vagyok rá, hogy kikerülve a nagy márkák reklám- és szemétözönét, pont olyat és annyit készítek, amilyenre és amennyire szükségem van. Minden egyes kencekészítés után egész eltölt egy kellemes elégedettség érzés, főleg mikor nem csak a szokott receptekkel dolgozom, hanem a kreativitásom is feléled kicsit.
Majd egyszer szeretném hobbiszintről tovább fejleszteni a kencézést, és komolyabb aromaterapeuta képzést elvégezni. Majd.
Ami egyedül zavar ebben a hobbiban, az az alapanyagok ára, s hogy ezzel együtt nem tudom mindenkihez eljuttatni a termékeimet, akihez szeretném. Mondhatnám, hogy úri muri. Informatikus férj keresete nélkül nehéz lenne. 😦
Legújabb hobbim védelmében viszont semmi értelmeset nem tudok hozni. Rabul ejtett a kávékultúra azóta, hogy elkezdtem belelátni, mi mindenről is tud szólni egy-egy csésze igazán finom kávé. 🙂
Sem nem olcsó, sem nem produktív hobbi… cserébe talán férfias (mint mondjuk a borászat), eddig még elég kevés kávérajongó nővel találkoztam.
KedvelésKedvelés
Ez, amiről írsz, nagyon speciális, példaértékű öntudat a számomra.
KedvelésKedvelés
Példaértékű öntudat? Nohát, köszönöm a visszajelzést! Jó tudni, hogy sok év munkája e téren talán vezet valamerre. 🙂
KedvelésKedvelés
Azzal egyutt, hogy tenyleg mindenki maga valaszthatja meg a hobbijat (-ait), de azert az tenyleg nagy kerdes, hogy a nok miert tomegesen ilyen dolgokat valasztanak (al- vagy valodi, de megiscsak a lakas falain belul marado “kreativkodast”)? Hobbikent miert nem harcolnak a nok jogaiert, politizalnak, csinalnak civil szervezodeseket (amelyek tenyezok lehetnek adott esetben akar a torvenyhozasnal is), kovetik a napi politikat (ujsagolvasas, tajekozodas) – azt, amelyik bizony a mi borunkre megy??? Miert vonulnak ki onkent abbol, hogy maguk alakitsak a sajat eletuket es a korulmenyeiket?
Raadasul olyan hobbik eseten is, amelyeket lehet “hazilag” vagy “nyilvanosan” (esteleg penzert) muvelni, inkabb az elozot valasztjak. Pl. ha valaki szeret fozni, akkor elfozoget otthon es legfeljebb a blogjara felteszi a gyerek heti menujet. De miert nem – ha mar!- indul el mondjuk egy profi tanfolyamon, vagy lesz hivatalos kave-, bor-, olajkostolo? Mert az mar megint a ferfiaknak marad. Amit hivatalosan, es penzert lehet csinalni (hobbibol is), az valahogy mindig a ferfiakra marad. Ez miert van igy?
KedvelésKedvelés
“Miert vonulnak ki onkent abbol, hogy maguk alakitsak a sajat eletuket es a korulmenyeiket?” ez a legjobb kérdés, magában hordja a problémát. Számomra ez volt mindig is elfogadhatatlan az egész női létből.
KedvelésKedvelés
Azért mert varrnak, még nem biztos hogy nem követik a napi politikát. De hogy miért nem harcolnak a nők jogaiért, politizálnak, csinálnak civil szerveződéseket? Nem biztos, hogy azért mert nem szeretnének. Egy lehetséges példa: például azért, mert ha tovább akarnak tanulni, vagy bármi olyat tesznek, amivel a férjük nem ért egyet, a férj szépen egyedül hagyja őket akár egy fedél alatt is. És amikor megtapasztalja, hogy egy- két csekk kivételével, mindent ő fizet, vagy hogy a fizetés/családi pótlék előtt egy héttel 500 forintja marad meg két gyereke (a férj meg hazajöttekor röhög, hogy mindenki azt kapja amit megérdemel), vagy mikor a férj a megbeszélt időpontban mégsem megy el a gyerekért az oviba (jó szándékból persze, hogy megtanítsa a feleségét mi vár rá, ha önálló akar lenni), ő meg otthagyva a munkáját lohol értük, majd másnap a főnöke szemrehányását hallgathatja, meg azt hogy nézze meg hány önéletrajz hever az asztalomon… és minden napra valami hasonlóval szembesül… és még sorolhatnám. És aki ezt átélte, már nem tudja bántani nőtársait amiért feladják álmaikat, életüket, terveiket, vagy beérik a lakásban való tevékenykedéssel amit online portfólión (ez lenne a blog) osztanak meg. És biztos egy rakás nő van, aki a kézimunkát nem érzi megalázónak, elnyomásnak…
(Én személy szerint egy olyan világot szeretnék, amelyben a fiam és a lányom is az lehet, ami akar, legyen az valaki szerint nőies vagy férfias szakma, hobbi stb. És ne kelljen azt hallgatniuk, hogy miért nem csinálod inkább ez, vagy azt… )
KedvelésKedvelés
De hogy miért nem harcolnak a nők jogaiért, politizálnak, csinálnak civil szerveződéseket? Nem biztos, hogy azért mert nem szeretnének. Egy lehetséges “példa: például azért, mert ha tovább akarnak tanulni, vagy bármi olyat tesznek, amivel a férjük nem ért egyet, a férj szépen egyedül hagyja őket akár egy fedél alatt is. És amikor megtapasztalja, hogy egy- két csekk kivételével, mindent ő fizet, vagy hogy a fizetés/családi pótlék előtt egy héttel 500 forintja marad meg két gyereke (a férj meg hazajöttekor röhög, hogy mindenki azt kapja amit megérdemel), vagy mikor a férj a megbeszélt időpontban mégsem megy el a gyerekért az oviba (jó szándékból persze, hogy megtanítsa a feleségét mi vár rá, ha önálló akar lenni), ő meg otthagyva a munkáját lohol értük, majd másnap a főnöke szemrehányását hallgathatja, meg azt hogy nézze meg hány önéletrajz hever az asztalomon… és minden napra valami hasonlóval szembesül… és még sorolhatnám.”
amiket írsz, az nekem már az a kategória, ahonnan lépni kell így is-úgy is…
KedvelésKedvelés
Szerintem itt a szemrehányás nem azoknak a nőknek szól, akik feladják az álmaikat, életüket, stb, hanem azoknak, akik olyan helyzetbe kényszerítik őket, hogy nincs más választásuk.
KedvelésKedvelés
“Hobbikent miert nem harcolnak a nok jogaiert, politizalnak, csinalnak civil szervezodeseket (amelyek tenyezok lehetnek adott esetben akar a torvenyhozasnal is)”
Ne haragudj, ez nem hobbi, mert a hobbi kikapcsolódást jelent – ez viszont kőkemény társadalmi munka.
Persze ezt is lehet szenvedéllyel csinálni. És volt, aki föladta, mert úgy érezte, rámegy teljesen. Meg tudom érteni.
“Pl. ha valaki szeret fozni, akkor elfozoget otthon es legfeljebb a blogjara felteszi a gyerek heti menujet. De miert nem – ha mar!- indul el mondjuk egy profi tanfolyamon, vagy lesz hivatalos kave-, bor-, olajkostolo? Mert az mar megint a ferfiaknak marad. Amit hivatalosan, es penzert lehet csinalni (hobbibol is), az valahogy mindig a ferfiakra marad. Ez miert van igy?”
Pénz, pénz, pénz. Egy vállalkozás meg tőkeigényes, és a kezdeti időszakban pumpálni kell belé a pénzt.
És valóban, mindenki azt csinál, amit akar, én meg nem mondom senkinek, hogy mit miért csináljon. Ő biztos úgy érzi, haszna van. Vagy nincs.
KedvelésKedvelés
De ennyi erővel semmit nem mondhatunk a társadalomról és az összefüggésekről.
KedvelésKedvelés
Dehogynem mondhatunk, de te tulajdonképpen a saját véleményedet írtad le, és nem a “kézimunka-bloggerinák” motivációs hátterének vizsgálati eredményeit osztottad meg velünk. Előbbi a te véleményed és egy utat jár be, utóbbi lehetséges, hogy meglehetősen sok utat mutatna be. Kiderülne belőle, ki miért kezdett bele, miért csinálja. Amit te elismerésvadászatnak látsz, arról más egész másképp gondolkodik. Én is ezért kommenteltem egyébként, mert másképp látom… Én nem azt mondom, hogy nincs olyan blogger, akire igaz lenne amit írsz, de az általánosítástól nagyon félek és ezt éreztem bejegyzésedben. Nem biztos, hogy igazam van, de én így éreztem.
KedvelésKedvelés
Azt hiszem, nekem alapélményem a fonalrendelős-lelkesedős-vadhajtásos-elbutuló mamami. Mást láttunk e tárgyban.
Nagyon kulturáltnak tartom, ahogy az ellenérveidet megírod!
KedvelésKedvelés
Erről az jutott eszembe, hogy az iskolákban az osztálytitkárok, iskolai önkormányzat tagok nagy része (de legalább a fele ) lány. Aztán felnőttként ezek a lányok valahogy eltűnnek a közéletből. Csak nem azért, mert felnőttként már jó pénz jár érte? 🙂
KedvelésKedvelés
Igen, az olyankor még stréber különprogramnak számít a hetedik órában. Már a HÖK is fiúkból áll, az ELTE BTK-n történetesen hierarchia- és erőmániás, kirekesztő, álkeresztény, erőszakos fickókból.
KedvelésKedvelés
És a következmény kábé az, mint nálunk volt, ahol az egyetemi KISZ-titkár, amikor oda mentünk, és mindvégig az 5 évben míg oda jártam,
az ELTE TTK-n egy szolíd forma, helyes kis vasi parasztgyerek volt, kémfizes tanárszakos.
Csodálkoztam is, hogy minek ide egyáltalán egyetemi KISZ-bizottság , amikor a többség a tavasszal a felvételihez beléptünk a KISZ-be, majd az egyetemen szeptemberben a többség kilépett, és senki, de senki egy szót se szólt annak érdekében, hogy maradnánk inkább benn, vagy valami.
Aztán csodák csodája 10 év múlva ő privatizálta a Caolát, majd a 100 leggazdagabb magyar kiadványban láttam viszont úgy az első harmadban,
Nagy Imrének hívták.
Hát ide vezet a tolongás, mint látjuk.
Legutóbb mintha azt olvastam volna róla, hogy házi őrizetben él.
KedvelésKedvelés
Voltam én is diákképviselő, meg kéretlenül is az osztály ügyvédje, ha bármi igazságtalanságot találtam. De eszembe nem jutna ezt a parlamentben folytatni. Mert nekem nem hiányzik az a sárdobálás. Senki nem arról beszél már, hogy ő mit csinált, vagy ha mégis, akkor is inkább beszél, mint cselekszik, ellenben milliókat költenek annak kiplakátolására, hogy bezzeg a másik párt hogy tönkretette az országot.
KedvelésKedvelés
Igen, en arra probaltam ravilagitani, hogy az, ha a nok statisztikailag kisebb hanyada mer olyasmibe kezdeni, ami nem marad a lakason belul, az mond valamit a tarsadalomrol (ki keszteti oket erre? Miert maradnak a hatterben? Miert nem akarnak ezen valtoztatni???)
Ezt boncolgatja csakazolvassa is.
Igen, vannak noi civil szervezodesek, hobbibol, tarsadalmi elkotelezodesbol (es sokukra nagyon buszkek lehetnenk), de a szamuk elenyeszo.
En nem hiszem, hogy a sok iskolazott, mindenfele munkatapasztalattal rendelkezo no elveszti az eszet es az erdeklodeset abban a pillanatban, hogy gyereke lesz, es azonnal csakis es kizarolag a dekorszalvetas decoupage fogja erdekelni, semmi mas. Nem inkabb arrol van szó, hogy valami konvencio menten erre szoritja oket a tarsadalom??? Hogy o most mar otthon van, foglalkozzon ezekkel az otthoni temakkal, ne artsa bele magat masba… a “ferfiak dolgaba” foleg.
Ami a penzt illeti: ezek az un. noies hobbik jo dragak szoktak lenni (gyongy, himzofonal stb stb, foleg, miota divatba jott, eszementen felment az ara), amihez persze a gyesen levo feleseg a penzt kereso parjatol ker penzt… csak, hogy tudja, hol a helye, ugyebar…
Mig ha valaki profin (mondom profin! nem arrol lenne szo, hogy sikerult egy szalvetat gyurodesmentesen feltenni valami hordozora, vagy vegre megertette, hogy a belszint hogyan kell elkesziteni…) csinalja akar a fenti hobbikat is, akkor azzal meg kereshet is (ergo a legjobb uton van, hogy fuggetlen legyen). Erre jo pelda a meska, azok a blogok, amelyeknek sikerult a foaramba bekerulni es a teruletukon doktalni az iramot (es nem utolsosorban penzt keresni vele).
A vallalkozas nem feltetlen azt jelenti, hogy sok penzt kell beletenni az elejen. Foleg abban az esetben, amikor a sajat kepessegeidet fekteted be (ismeret, tapasztalat – szolgaltatoszektor) es nem kisboltot nyitsz (ami persze adott penzbeli befektetest kivan, es mas kategoria). Azt az idot, amit hasznalhatatlan dekorcuccok keszitesere feccol az ember, befektethetne oly modon is, hogy esetleg kesobb megteruljon. Csak ehhez kellene az a neveltetes, hogy neked nokent ne legyen “szegyen” arra gondolni, hogy pl a hobbidbol legyen kesobb a megelhetesed. Hogy meg tudod csinalni, hiszel magadban es hisznek benned a tobbiek is. Ettol vagyunk meg nagyon messze.
KedvelésKedvelés
Nos, a Meskán a legtöbben olyan áron árulják a cuccokat, hogy az órabérük nem éri el a párszáz forintot sem, mert mint udjuk, az alapanyag igen drága.
És a gasztrobloggerek meg a háziasszonyok ugyan túlnyomórészt nők, a sztárszakácsok viszont ma érdekes módon szinte kivétel nélkül férfiak.
Mint ahogy a szülésznők is nők, a szülészorvosok férfiak,
ez valami félelmetes, hogy a férfiak mindig ott jelennek meg és uralják el a terepet, ahol a munka kevés, a pénz meg sok.
Ahol meg a pénz kevés, a munka sok, oda maradnak a nők.
Ez még csak hagyján, de amikor minderről még azt is bizonygatják, hogy a nők szarabb munkája az, ami a pedagógusok presztízsét csökkenti… és hog ymiattuk neveletlenek a gyerekek, mert nincs tekintélyük…
KedvelésKedvelés
En olyanokra gondoltam, mint pl. Stahl Judit, Chilli es Vanilia (most bevallom a Meskat evek ota nem neztem, lehet hogy mar nagyon amator szintre ment le???). Olyanokra tehat, akik megelnek (es nemcsak megelnek, hogy elnek meg!) abbol, amit szeretnek csinalni (ami masoknak csak egy esetleg kotlseges hobbi).
Mert mondjuk egy Stahl Judit nem a receptjeibol lett olyan gazdag (most komolyan, barmelyik konyvet meg tudtam volna en is irni, mint akarhany kicsit gyakorlottabb haziasszony. Vicc, hogy ezekkel a receptekkel ilyen sikereket aratott). O azert jutott ide, mert 1) jol kamatoztatta a meglevo ismertseget (nyilvan a kutyat sem erdekelte volna, ha a 80. noname blogger lett volna a konnyu gyors esti receptekkel), 2) jol tud (vagy o, vagy a munkatarsai) marketinget csinalni, brandet epiteni, termeket fejleszteni es eladni, 3) nyilvan volt nagy ismeretsegi haloja -amit sikerrel kiaknazott.
Na ez az, ami mar a ferfiak vilagaba tartozik. Es ez az, ami miatt nagyon ugyesnek tartom.
Es igaz, hogy sajnos ezek a sikertortenetek szinte kivetel nelkul a “noies” szerepekhez kotodnek. (Hol vannak a szuper noi sikertenetek a netes vagy szamitogepes szektorbol? Az ipari termeles teruleterol? A zoldenergia ujitasai teruleterol?
Igen, igen, abszolut annak a hive vagyok, hogy mi nok foglaljuk el a “penzes” teruleteket. Ne becsuljuk ala a sajat munkankat. Es ne zarkozzunk be a rankmert, nekunk kiosztott szektorokba.
KedvelésKedvelés
És persze pontról pontra másolta le férfimenedzserével Nigellát, úgy túl a salátába, úgy szűri át az ujján a citromlevet…
Ez a lustálkodós vasárnapi reggeli, amihez kikelsz a meleg ágyból, mosogatsz-vágsz-keversz-díszítesz, hogy visszafekhess azt a nyomorult százötven kalóriát megenni, ez mekkora kamu, és tele vannak ilyenekkel a könyvei.
KedvelésKedvelés
Bocsanat, kihagytam meg egy fontosat: azon tul, hogy vegre be kellene tornunk olyan teruletekre is, amirol elhitettek, hogy nem “noiesek”, ismerjuk fel azt is, hogy a “hagyomanyos” noi tudasnak, kompetenciaknak van/lehet penzben kifejezheto erteke. Pl. ha valaki csipobol rendezi egy 4-5 fos csalad programjait, es fejbol tud 150 etelt, akkor az talan alkalmas lehet egy sajat vallalkozas kitalalasara es menedzselesere. Jobb orszagokban a munkaerofelvetelnel szamit, ha valaki elotte gyerekekkel otthon volt. Mert valoszinuleg tud szervezni es parhuzamosan tobb dolgot is kezben tartani (szerintetek komolyan veheto egy olyan ‘topmenedzser”, aki otthon azt sem tudja, merre nyilik a huto? Szerintem nem, es megis ilyenekkel van tele a legtobb ceg vezetese.)
De ehhez tenyleg az kell, hogy felismerjek a nok is, hogy ezt az ellenerteket meg kell es lehet kovetelni. Nem kell ingyen adni azokat a dolgokat, amirol a tarsadalom elhiteti, hogy nincs ertekuk. Illetve: ha takaritonot kell hivni, vagy bebiszittert, mindjart kiderul, hogy van am ennek a tipusu munkanak is erteke…
KedvelésKedvelés
Igazad van, ez talán minden szakmára igaz. Nekem legutóbb az szúrt szemet, hogy siránkoznak a bíróságok elnőiesedése ellen, pedig ahogy lépkednek felfelé a ranglétrán úgy lesz köreikben egyre több férfi. Az alkotmánybírók között -akiknek a fizetése már megegyezik a miniszterek juttatásával, például nekik is jár szolgálati gépkocsi és szükség esetén bérlakás- már csak egy nő van (Törpilla-jelenség: berakunk egy nőt dísznek, ezzel a nőkérdés letudva). A másik ami iszonyú bosszantó, amikor elkezdik bizonygatni, hogy a kemény, lélekölő, éhbérért végzett rabszolgamunkák többségét azért végzik többségében nők mert nekik jobb a monotónia tűrésük…aha.
KedvelésKedvelés
Az előbb fejtegettem, hogy kétségtelenül vannak társadalmi mutatói – de ez már megint túlmutat az egész hobbi-témán.
KedvelésKedvelés
“Hobbikent miert nem harcolnak a nok jogaiert, politizalnak, csinalnak civil szervezodeseket (amelyek tenyezok lehetnek adott esetben akar a torvenyhozasnal is)”
Talán mert mindez alapvetően idegen a természetüktől? De most őszintén: nem harcolnak még elegen (túl sokan) a nők jogaiért? Nem politizál már túl sok nő? Nem elég még az elférfiasodott nőkből?
KedvelésKedvelés
Ööö…
KedvelésKedvelés
Szerintem ne próbáljátok etetni…
KedvelésKedvelés
Szóval akinek nem értesz egyet a véleményével, az troll?
KedvelésKedvelés
Na, ideszart a troll. Túl sok kaját kapott.
KedvelésKedvelés
A politika ahogy most működik valóban “férfias sport”. De ennek csak egy oka van, hogy ők csinálják. Azokban az országokban ahol 25% felett van a nők aránya a politikában, ott más magatartáskultúrája van és egyáltalán nem kell hozzá elférfiasodni… a kritikus tömeg elvéről szó van pl. ebben a riportban is: http://magyarnarancs.hu/belpol/ahol_mar_van_hatalom_ott_nincsenek_nok_-_katai_gabor_es_rajnai_gitta_a_nokvotaert_kezdemenyezett_alairasgyujtesrol-75239
(remélem Éva, nem gáz, hogy belinkeltem)
KedvelésKedvelés
Meglehetős mélységben és régóta foglalkozom például természetvédelemmel. Amióta elnőiesedtek a döntéshozások (városi kutyacicavédők is belelobbiznak, akik ugye zömmel nők), évszázadok óta működő módszereket tiltanak be érzelmi alapon, szinte lehetetlenné vált az állományszabályozás és a természeti kártevők irtásának minden formája. Ezért aztán nekem nincsenek illúzióim egy olyan társadalommal kapcsolatban, ahol (jelenlegi) nők lennének hatalmon. Minden döntés érzelmi alapon születne, totálisan nélkülözve a racionalizmust, és két hét alatt összeomlana az egész.
Nőkvóta? Ez annyi változást fog hozni, hogy ezentúl nemcsak a maffiózók fiai, bátyjai, öccsei, unokaöccsei (stb.) fognak a parlamentben aludni milliós fizetésért, hanem a lányaik, húgaik, nővéreik, unokahúgaik (stb.) is.
Szerintem a döntéshozók ne azért juthassanak pozícióba, mert nők, nemfehérek, fogyatékosok, mozgássérültek, biciklisek stb. (és persze ne is azért, mert valakinek a valakijei), hanem egyéni érdemeik alapján, a fentiektől függetlenül. Persze ez hiú ábránd, naiv óhaj, de éppen olyan naiv azt hinni, hogy itt bármi változik, ha nőkkel töltjük fel a Parlamentet vagy a hivatalokat.
KedvelésKedvelés
Jelzem, hogy ez nőgyűlölő komment volt, és… és. Ostoba sztereotípiákat itt nem szeretnénk olvasni arról, hogy milyenek általában a nők, meg hogy hogyan törnének a hatalomra.
Patthelyzet. Ha nőies nő vagyok, akkor érzelemvezérelt, gúnyosan lesöpörhető, lenézhető. Mert a norma, természetesen, a férfiak gondolkodása. Ha racionális (az vagyok), akkor meg nem vagyok nőies, kemény vagyok, elférfiasodtam, eltorzultam, nem fogok kelleni nekik. Á, unom ezt az egészet. És persze mindig más mondja meg, milyen vagyok, betagoz, besorol, ahelyett, hogy odafigyelne, miért vagyok kiakadva, mit vetek fel, miért mondom, amit.
Hányszor kell még leírni? Nem női visszavágást akar senki, hanem igazságos, hierarchia- és erőszakmentes világot. Abban nem lenne ez a kettősség és kiegyensúlyozatlanság a nemek között, és korrupció sem, és nem kellene félned.
Szerintem az említett nők nem érzelminek, hanem erkölcsinek gondolják az álláspontjukat.
KedvelésKedvelés
Na meg egyébként is, tessenek már felébredni (ha már én is ilyen korán). A demokrácia lényege az érdekképviselet volna. A jelenlegiek nem teszik a dolgukat, nem képviselik azoknak az érdekeit, akik odajuttatták őket, persze azok meg nem feltétlenül ilyen szempontok alapján, sokkal inkább, legalább is sok sok esetben, színek szerint szavaztak. Mert sokszor nem is nagyon adódik más lehetőség a döntésre, tegyük hozzá, amilyen átláthatóak és tiszták itt ma a viszonyok. Na de. Még ha képvisel is ott mégis valaki valamilyen érdeket, az úgynevezett “család” érdekeit, életének nehézségeit, visszásságait ki képviseli, ha mindez a nőknek osztódik le? És ki képviseli azokat a nőket, akik nem nevelnek gyereket? Hopp, mekkora része is ez a társadalomnak? Tessenek már belegondolni, kedves idegen és a többiek, arányaiban nézve mennyire reprezentált ez a csoport az országgyűlésben! És a “reprezentál” szót tessék már kicsit ízlelgetni, nem csak annyit érteni alatta, hogy ott van és jót alszik, mint sokan a sok-sok adóforintból, tisztes férfiak!
KedvelésKedvelés
Ja, és hadd tegyem hozzá: nem pártokról beszélek, meg egyik oldal-másik oldal dolgokról, hanem az egész pocsolyáról, amiben dobálják a sarat. És nem elmúltakárhányév, hanem nagyobb ívek, így értendő.
KedvelésKedvelés
“Patthelyzet. Ha nőies nő vagyok, akkor érzelemvezérelt, gúnyosan lesöpörhető, lenézhető. Mert a norma, természetesen, a férfiak gondolkodása. Ha racionális (az vagyok), akkor meg nem vagyok nőies, kemény vagyok, elférfiasodtam, eltorzultam, nem fogok kelleni nekik. Á, unom ezt az egészet.”
Hát, igen. A megoldás: abban kell kiteljesedni, amire rendeltetve vagy. Ha idegen terepre mégy, eltorzulsz, mint ahogy a férfi is eltorzul, ha balett-táncos lesz, vagy óvóbácsi.
“Hányszor kell még leírni? Nem női visszavágást akar senki, hanem igazságos, hierarchia- és erőszakmentes világot.”
Olyan ezen a bolygón nem volt, amióta élet van rajta. Nem volna természetes. Az emberiség nem alkalmas rá, de a Földön élő összes élőlény közül egyik sem.
KedvelésKedvelés
Én azért monologizálok így hajnaltájt, mert ezt csak most olvasom, és jó ez, mindig jó, ha kiprovokálják az emberből a lényeget, ezért is csak a kétszázhetvenedik után lőjük le.
Ez már így esett: eltorzultam. De milyen jól vagyok! Ez érdekes. És az óvóbácsik is, meg a balett-táncos férfiak is jól vannak. És milyen rosszul van az a sok “rendeltetését” követő nő! Ez azért meg kell hogy állítson minket néhány következtetésre.
Hogy mire vagyok rendelve, azt persze a férfi mondja meg, te meg Harrach meg Rétvári meg a püspök úr, meg a próféták, ja és Isten, aki szintén férfi.
Mi meg figyelünk.
Neked nem volna természetes, mert troll vagy, és ezért vagy troll. És a trollok miatt nem volt még soha ilyen a világon.
KedvelésKedvelés
most engem is nagyon fáradt állapotomban talált. én nem adok most neki enni. ti?
(meg a kutyás dologgal azt hiszem elég mélyről indulna az eszmecserénk.)
KedvelésKedvelés
Tök értelmetlen, időrabló.
KedvelésKedvelés
nem, nem vagyok hajlando erre idot vesztegetni. Ha valaki idejott es elolvasta az eddigieket, ezeket a baromsagokat nem hajtogatna. Ha megis ezt teszi, azt jelenti, hogy 1) nem ert semmit, es tok felesleges neki magyarazni, 2) troll. Na ra vegkepp ne pazaroljuk az idot.
Majd ha ertelmes ervekkel jon, akkor talan eszre lehet venni.
KedvelésKedvelés
Bocs, nem olvastam el a több száz hozzászólást, csak néhányat, meg magát a bejegyzést.
KedvelésKedvelés
akkor menjel szepen olvasni. A minimum az, hogy elolvasom az elolvasnivalot, mielott elkezdek kotozkodni.
KedvelésKedvelés
Itt az elolvasni való maga a bejegyzés. Miért kellene minden hozzászólást végigolvasnom, mielőtt véleményt nyilvánítok?
KedvelésKedvelés
Ha nem akarsz olvasni, ne nyilvanits velemenyt. Nem vagyunk arra kivancsiak, amit osszehordasz – anelkul, hogy a tobbiek velemenyet figyelembe venned (megismerned). Ez itt nem ugy megy, ahogy altalaban a ferfiaknal, hogy aszongya “en mondom a magamet, a te velemenyed meg kit erdekel”. Ez nem az a forum.
De persze a blogtulajdonos majd kijavit, ha megsem igy lenne.
KedvelésKedvelés
Nem a hozzászólók véleményéhez, hanem a bejegyzéshez szóltam hozzá. Nem túl okos dolog számon kérni tőlem, hogy miért nem olvastam előtte az összes látogató hozzászólását. Szoktál fórumozni? Nem úgy tűnik.
KedvelésKedvelés
“Nem vagyunk arra kivancsiak, amit osszehordasz”
Szerencsére nem is nektek írtam.
KedvelésKedvelés
nekem ugy tunik, ez nem egy forum…
KedvelésKedvelés
Ez egy blog, nem egy forum.
“Nem túl okos dolog számon kérni tőlem, hogy miért nem olvastam előtte az összes látogató hozzászólását. Szoktál fórumozni? Nem úgy tűnik”
Szerinted tehat forum.
“Szerencsére nem is nektek írtam.” Ah, tehat ugyan forumnak gondolod, de megsem nekunk irod a velemenyed. Vagy ez a forum neked, hogy kinyilatkoztatsz. Akkor te hogyan definialod a forumot?
De ismetlem, ez megis egy blog, ahol persze sokan elmondjuk (egymasra figyelve) a velemenyunket.
KedvelésKedvelés
😀 :D:D:D:D:D:D
KedvelésKedvelés
Az oké, hogy idegen … de miért bajnok ?
KedvelésKedvelés
kedves idegen, ha a nők szempontjai begyűrűznének a politikába, az bizony nagy hasznára lenne a gyerekeknek, így az egész társadalomnak.
Nem beszélve arról, hogy ha szerinted sok női jogvédő van is, még mindig olyan igaztalanságok vannak, hogy átdolgozott életek végén, többszörös anyaként
a nők nem kapnak feleannyi nyugdíjat, mint férjeik, és amíg ez így van, és csak a férfi életpályát ismerjük el és díjazzuk, a nőit csak lenyúlja mindenki a maga módján, addig nem sok, hanem túl kevés a hatékony női jogvédő.
És emiatt nem születik ma elég gyerek például, ami persze már fáj a nyugdíjaikat féltő férfiaknak is, mégsem jönnek rá, hogy nem erőszakkal, hanem igazságos jogszabályokkal lehet elérni eredményeket.
Csak annyit kéne tenni például, hogy nem büntetni az anyaságot, mint jelenleg teszik azzal, hogy a nők lehetőségeit csökkenti, és mindenkori megélhetését veszélyezteti, ha nem férfimód dolgozik, hanem női mód dolgozik, azaz reprodukciós feladatokat vállal, mert ezzel a munkával csak annyit ér el, hogy “kiesik” a munkaerőpiacról.
Azért ez mégiscsak nonszensz.
Mint valamely közgazdász megállapította, ha valaki disznót nevel, az hasznos és elismert tagja a társadalomnak, és ebből a munkájából jól meg is tud élni,
aki viszont embert nevel, az nem az.
Szóval így állunk, neked ez sok, nekünk meg rohadtul kevés. És ezért kéne ide női kvóta és politikusok, hogy a másik fél elemi érdekei is képviselve legyenek.
Mert az mindenkinek jó, nem veszteség a férfiaknak sem.
KedvelésKedvelés
Nem egészen értem, miről beszélsz. A nők biztosan nem kapnak kevesebb nyugdíjat csak azért, mert nők, és az anyaságot sem bünteti senki. Legfeljebb az anyák büntetik magukat (és gyerekeiket), mert feltétlen dolgozni akarnak terhesen, aztán kisgyerekkel.
Ha egy férfi hiányzik a munkahelyéről, előbb-utóbb kirúgják. A nő miért hiányozhasson éveket csak azért, mert szült? Azért a munkaadók szempontjait is meg lehet érteni. Ha neked lenne egy céged, te sem szívesen pénzelnél be nem járó, otthon ülő, kisgyerekes anyukákat. Ez éppolyan abszurd (persze túlzó példa, de a jó példa mindig sarkít), mintha valaki kiállna azért, hogy a kutyáknak is legyen joguk mondjuk liftesfiúnak állni. Ugyan nem egészen alkalmasak rá, és nem is járnának be, de fizetést azért kapjanak, mert legyen joguk hozzá! 🙂
Egy munkahely nem jótékonysági intézmény, ott általában arra fizetnek, ha az ember dolgozik.
KedvelésKedvelés
Hát te rohadtul el vagy tévedve, nem beszélve arról, hogy a hasonlatod rettenetesen szégyenletes.
Tudod te, mekkora meló kihordani, megszülni és felnevelni egy gyereket, amit a nők ma grátiszként, “szeretetből” kéne, hogy csináljanak?
Kíváncsi lennék, hogy ezt a férfiak, akik alig csinálnak valamit is ingyen, mennyiért vállalnák be.
Nem arról van szó, hogy a nő nem dolgozik a tőkésnek, hanem arról, hogy helyette dolgozik egy csomót a társadalomnak – és ha valamire, a társadalomnak arra érdemes szerveződnie, hogy ezek a dolgok igazságosan ki legyenek egyenlítve.
Hogy ne élhessen jobban az egymagában disznótartással foglalkozó férfi, mint az egymagában gyermeket nevelő nő !!! De nálunk az első gazdag – a második mélyszegény. !!!
Pedig mégcsak nem is értéktelenebb a nő alkotómunkája, hiszen a humán erőforrás a társadalmak igazi motorja, és ennek a megteremtése éppen olyan fontos munka és feladat, mint pl. élelmet termelni, vagy bármi más emberi szükségletet kielégíteni.
Érdekes módon azonban ezt a munkát a mai társadalmak grátiszként várják el a nőktől, és épp emiatt nem szülnek ma a nők.
Mert hát jóval kényelmesebb és kifizetődőbb a férfi életutat választva pénzért dolgozni, mint a női életutat választva ingyen. És igen, a gyermekneveléssel töltött évekből nem lesz nyugdíj, még annak ellenére sem, hogy éppen azok a gyermekek fogják kitermelni, akiket felneveltünk !
És erre nem az a válasz, hogy akkor nosza, tiltsuk meg, ne is választhassanak – hanem hogy a reprodukciós többletmunkát is méltóképpen kezeljük.
Mert az nem igaz, hogy nincs rá pénz – rengeteg fölös pénz jelenik meg a gazdaság érdekesnél érdekesebb szegmenseiben, ami arra vall, hogy a férfiaknak bizony jó sok felesleges pénzük van, a nőknek viszont nincs.
Rengeteg szegényebb sorsú egyetemista lány pl. “tisztes” családapák számára vállal extra-szolgáltatásképp önfeladást, mert ezeknek a férfiaknak a családon felül marad erre is nem kevés pénzük – meg persze ezer másra is.
Hát ne maradjon, adóztassunk jobban és fizesse meg az állam tisztességesen a következő generáció előállításának költségeit.
Ellesznek a férfiak egy csendes sarokban a kezükkel – az egyetemistáknak pedig adjunk a magasabb adókból ösztöndíjat, hog yne kelljen emberhez méltatlan szerepekben keresniük a megélhetés árát.
Kíváncsi vagyok rá, hogy ez vajon miért is nem tetszene neked ?
KedvelésKedvelés
ha a nok lennenek az anyagiasak, mar nagyon regen kihalt volna az emberiseg. anyagilag nagyon nem buli szulni, gyereket nevelni, haztartast vezetni, alja munkat vegezni. (mert nezzuk meg a vezeto reteg ferfi-no aranyat)
KedvelésKedvelés
Ez valami elszigetelt példa, kifogtál egy rossz orvost rossz pillanatban. “Nem hiszem, hogy általános jelenség volna, hogy az orvosok nem foglalkoznak a terhes nőkkel vagy a kisgyerekes anyákkal. Inkább arról lehet szó (utálni fogtok, de leírom), hogy utóbbiak annyira fontosnak gondolják magukat, hogy ha nem engedik őket rögtön előre mindenhol, akkor már tajtékzanak, hogy mellőzve érzik magukat. Véletlenül nem veled is csak annyi történt, hogy az orvosnál ki kellett volna várni a sorodat?”
Talán rosszul fejeztem volna ki magam? Azért rettegnek az ortopéd szakorvosok tőlünk, terhes- és kisgyerekes anyáktól mert a kálcium készletünk szoptatástól/ terhességtől valahol a bányász béka segge alatt van és a gyógyulásunk soha nem hozza meg azt a sikert az orvos számára, amit egy velem egykorú férfi esetében. Vajon miért? Én nagyon jó ellátásban részesültem, egyáltalán nem arról volt szó, hogy kiutáltak volna amiatt, hogy előre gyurakodtam volna. Nem az orvosokat hibáztatom, hanem a szervezetemet amiatt, hogy nem forrad a csontom úgy, ahogy kellene. Az orvosom miatt csak azért, mert szoptatáskor törtem el és ez már csak ilyen. Nem vagyok egyedi eset, de ezekről nagyon ritkán beszélnek. Ezután már tényleg nem leszek jó munkaerő, mert kellet nekem anya lenni, úgy-e?
KedvelésKedvelés
virezmának szánom, de hozzá már nem engedi: nahát, ilyennel egy magyar versenyző is próbálkozott mostanában (Gal.gócz.i D.óra, Megszület.hettél volna). Tökre érdekelt a téma, de sajnos pocsék stílusban van megírva a könyv, és ezek szerint még az ötlet (anya leveleket ír a meg nem született gyerekéhez) sem eredeti.
KedvelésKedvelés
Akkor mindenképpen ajánlom Fallaci könyvét. Ő egy világszerte ismert olasz sztárriporter volt, és bár csak ezt az egy könyvét ismerem, engem nagyon meggyőzött. Ráadásul életrajzi ihletésű a könyv. Nagyon megküzdött azért, hogy sikeres nő legyen, mert ugye a világ a kettőt együtt (nő + sikeres) nem igazán teszi lehetővé, fogadja el.
KedvelésKedvelés
http://www.libri.hu/konyv/az-idegen-bajnok.html
KedvelésKedvelés
wow, ezt jólmeg(b)aszontad! (upsz, becsúszott egy bé betű.)
szeretnék ilyen főnököt, mint te vagy! kedves hölgyolvasók, látják, ez az igazi nemek közötti egyenlőségre való provokálás.
pontosan: a nő dolgozzon, és akkor abból telik bébisziterre, körömlakkra, szolira. sokkal hamarabb visszatér fittsége, észrevétlenül (vissza)illeszkedik munkahelyének és férjének élvárásaihoz.
a gyereket megoldja a bébiszitter és nagymami.
tetszik 😉
KedvelésKedvelés
Aha, a munkahely nem jótékonysági intézmény, világos. A nők viszont azok, tömegesen, ugye? És ha teszem azt a kedves apuka megunja a háztartásban és gyereknevelésben meggyötört és tönkrement nejét, és lelép egy világszép nádszálkisasszonnyal, akkor anyuka majd neveli a gyereket egyedül, meg jár közben nyolcórás munkába nyolcórás fizetésért napi tíz órában, mert nem jótékonysági intézmény, és a kiesett évekért meg a kicsike fizetésért majd csak löknek neki valami nyugdíjat, ha megéri, ugye? Apuka meg közben vígan léphet felfelé a ranglétrán, mert vele szemben nem kell jótékonykodnia a munkahelynek, ő megdolgozik tisztességgel a fizetéséért. Értjük. A nő álljon helyt duplán, és jó esetben megkapja érte a felét annak, amit a férfi.
KedvelésKedvelés
Bocsánat, most egy hozzászólásban többeteknek válaszolok.
“Tudod te, mekkora meló kihordani, megszülni és felnevelni egy gyereket, amit a nők ma grátiszként, “szeretetből” kéne, hogy csináljanak?”
Miért, eddig miért csinálták? Nem emlékszem rá, hogy az én anyám, aki a testvéreimet és engem a világra hozott, bárkitől is pénzt kért volna ezért. Mi az, hogy “grátiszként”? A nők az anyai ösztönük kielégítése céljából szülnek. Még mindig választhatod azt, hogy nem szülsz, ha már ennyi szenvedéssel és “melóval” jár.
“Hogy ne élhessen jobban az egymagában disznótartással foglalkozó férfi, mint az egymagában gyermeket nevelő nő !!! ”
A disznó egy termék. A gazda eladja, abból van pénze, pusztán a neveléséért nem kapna semmit. Az anyák általában nem adják el a gyerekeiket. Ezért rossz ez a hasonlat.
“pontosan: a nő dolgozzon, és akkor abból telik bébisziterre, körömlakkra, szolira. sokkal hamarabb visszatér fittsége, észrevétlenül (vissza)illeszkedik munkahelyének és férjének élvárásaihoz.
a gyereket megoldja a bébiszitter és nagymami.”
Neked is csak azt tudom mondani: választhatod azt is, hogy nem szülsz.
“És ha teszem azt a kedves apuka megunja a háztartásban és gyereknevelésben meggyötört és tönkrement nejét…”
Ez hogy jön ide? Ez mindenkinek a magánügye.
KedvelésKedvelés
“A disznó egy termék. A gazda eladja, abból van pénze, pusztán a neveléséért nem kapna semmit.”
És aki megveszi, tehát megélhetést biztosítva honorálja a gazda munkáját, az az ember, akit nők neveltek fel az idő alatt, amíg a gazda a disznót nevelte.
Nincs semmi különbség, mindegyik a gazdaságot viszi előre.
A nők által végzett munka igenis méltatlanul nincsen megfizetve, és azért vannak a nők abban a végletekig kiszolgáltatott helyzetben, a férfiak pedig abban a privilegizált helyzetben, ami most jellemző. ( nézz meg pár mai pornófilmet, abból nagyon jól kiviláglik, mennyire megbetegedett ettől a tapasztalt egyoldalúságtól a férfiak lelke)
És ez a rendszer akkor is súlyosan igazságtalan, ha anyád sem kapott érte semmit. És valóban nem fognak így szülni a nők, majd meglátod, mert már látszik.
KedvelésKedvelés
Választhatjuk azt is, hogy nem szülünk, választjuk is. De akkor meg jön a rinyálás, hogy öregszik a társadalom, fogy a magyar, ki fogja eltartani a nyugdíjasokat; nőnek, asszonynak az a dolga, hogy szüljön. Tehát a társadalomnak is érdeke, hogy a nők szüljenek. Vajon miért csappant meg a nők gyerekvállalási kedve? Nem azon kéne dolgozni, hogy a gyerekvállalás ne járjon hátrányokkal a nő számára? Meg azt írod, hogy “A nők az anyai ösztönük kielégítése céljából szülnek.” – mintha a világon csak azért születnének gyerekek, mert a nő ki akarja elégíteni az anyai ösztöneit. Nem úgy van ideális esetben, hogy két ember közösen, együtt szeretne gyereket? Vagy a férfiaknak ez tök mindegy, ez csak amolyan női szeszély, hogy legyen gyerek?
KedvelésKedvelés
De most komolyan, mikor reklamáltak a nők, hogy őket az állam tartsa el, mert szülnek? Ez kissé abszurd kezd lenni. Én nem szeretnék egy olyan nő gyereke lenni, aki anyagi megfontolásból szült engem.
Én nem rinyáltam egy szóval sem, hogy öregszik a társadalom. A szülési kedv azért csökken, mert anyagi bizonytalanság uralkodik széles körben (nem csak nőknél, mindenkinél, férfiaknál is). Amíg egy ország szegény, addig keveset szülnek (legalábbis az európaiak).
KedvelésKedvelés
Ezzel az erővel a férfiakat meg tartsa el az állam, amiért gyereket nemzenek. Az is elég nagy strapa. 🙂 Amelyik neveli is a gyerekét, azt meg pláne. Nem? Vagy ez csak nőknek jár?
KedvelésKedvelés
dilemma jeligére:
gyerekek, elbaltáztam. már szültem két gyermeket, pedig idegen bajnok azt tanácsolta, inkább ne. akkor most mi legyen? cseréljem le őket disznókra? (azokkal legalább lehet pénzt keresni.)
KedvelésKedvelés
Azért szülted őket, hogy pénzt keress velük?
KedvelésKedvelés
ööö… nem… asszem azér, hogy disznókra cseréljem őket. a zsozsó csak utána jöhet. mer a góré vagy az állam nem ad a gyerekér pénzt. Q.E.D.
KedvelésKedvelés
etetek en is trollt 😀 kedves bajnok. almodjunk egyutt olyan dolgokrol mint reszmunkaido, 4 es 6 oras, letezik otthonrol bedolgozas, mert mi a fenert nem lehet az irodai munkak kb felet otthonrol vagy otthonrol is elvegezni, esetleg olyat hogy nem szenvedsz hatranyt a munkahelyeden, felveteli interjun miegymason csak azert mert no vagy, akinek vagy van gyereke, vagy nincs de akkor biztos hamarosan lesz, olyan helyrol ahol ha haztartasbeli anyakent felnevelsz x gyereket es eligazgatsz egy haztartast, akkor sem halsz ehen ha a ferjed elobb hal meg mint te hiszen neked nem jar nyugdij vagy csak minimalis, egy olyan vilagrol ahol nem kell szegyelned ha a beteg gyereked miatt haza kell menned munkabol es attol sem kell rettegned hogy kirugnak mert haza kellett menned, ahol nem vagy kiszolgaltatva teljesen a ferjednek es az o jovedelmenek, (es sokszor az ezzel jaro visszaeleseknek) csak azert mert szultel kozosen akart es vallalt gyereket es nem adtad be rogton bolcsibe hogy nevelje fel a bolcsiben aki fizetest kap ezert, egy alomvilag, ahol az anyak is olyan megbecsulest es lehetosegeket kapnak mint a ferjeik. es akkor most ebreszto.
KedvelésKedvelés
A részmunkaidővel és az otthonról végezhető munkával kapcsolatban a gondok mindkét nemet egyformán érintik. Én férfiként ugyanolyan nehezen találnék ilyen munkát.
A többivel kapcsolatban pedig megértem a munkaadókat: annak fizetnek, aki bent van a helyén és dolgozik. A te gyerekedhez semmi közük. Persze egy csomó törvény kötelezi már őket, pl. aki terhes, azt tilos kirúgni, kisgyerekest pláne tilos, tehát egy nő, ha akar, jól kibabrálhat egy céggel, évekig eltartathatja magát vele úgy, hogy előtte dolgozott náluk egy hónapot. Ezért talán érthető a munkaadók ódzkodása attól, hogy nőket alkalmazzanak.
KedvelésKedvelés
Pontosan azért vannak a nők ilyen kiszolgáltatott helyzetben, mert az ő erőfeszítéseiket nem honorálták a társadalmak.
A Nobel-díjasok sem pénzért alkottak, mégis sok pénzzel jár a díj, mert az erkölcsi elismerés pénz nélkül kábé az a lófasz, amit a nőknek ajánlgatnak a patriarchális társadalmak, ezer éve mindmáig.
Ez a későbbiekben egészen biztosan nem lesz elég, mert megtanuljuk a férfiaktól, hogy pénz nélkül nem csinálunk semmit, oszt jónapot 🙂
KedvelésKedvelés
Ezt nem a férfiaktól tanultátok, a nők mindig is anyagiasabbak voltak, a marok tartása, az mindig jól ment. Százezer tudományos kutatóból talán egy lesz Nobel-díjas, a többi végigkutatja az életét alamizsnáért, és mégis letesz valamit az asztalra.
KedvelésKedvelés
te megerted a munkaadokat, en meg nem ertem en miert nem kapok lehetoseget hogy a gyerek mellett is dolgozhassak, mondjuk otthonrol vagy reszmunkaidoben, de meg teljes munkaidoben se nagyon (lasd fentebb emlitett interju helyzet). en nem ertem nekem miert jar kevesebb penz (nyugdij, miegymas) holott a tarsadalomnak hasznos munkat vegzek a gyerek megszulesevel es nevelesevel. es persze, lehet ennyivel elintezni hogy a munkaadokat is meg lehet erteni, meg is ertettuk az uzenetet rendesen, tehat nem szulunk. haljon ki a magyar nep. ugy tunik szerinted ez a megoldas. nem az hogy nezzuk meg mit lehet tenni hogy a nok helyzete, minden ertelemben, anyagi, erkolcsi, stb.. javuljon es tenyleg nyugodtan szulhessenek.
KedvelésKedvelés
Már írtam, hogy a társadalom egésze válsággal küzd, nem speciálisan veletek van kiszúrva. Azért nem találsz otthonról végezhető munkát, mert nincs, és nem azért, mert a csúnya, gonosz férfiak mindet elhappolták az orrod elől.
KedvelésKedvelés
rossz helyre rakta, atmasolom: ha a nok lennenek az anyagiasak, mar nagyon regen kihalt volna az emberiseg. anyagilag nagyon nem buli szulni, gyereket nevelni, haztartast vezetni, alja munkat vegezni. (mert nezzuk meg a vezeto reteg ferfi-no aranyat)
KedvelésKedvelés
erdekes hogy a hozzaszolasom toredekere reagalsz csupan. es senki nem azt mondta hogy a csunya ferfiak elhappoljak elolem a reszmunkaidos munkakat, hanem azt hogy nincs reszmunkaidos allas (mert a legtobb no ezt tudna csak bevallalni, a ferfiak tudjak a teljes munkaidot is), nem jar nyugdij a gyereknevelessel toltott evek utan, hatranyt szenvedek pusztan azert mert no vagyok, gyereket szultem es nevelek. csak egy pelda a millio kozul, most probaltam lakas hitelt felvenni a ferjemmel kozosen, nekem pont az az ev volt a kerelembeadas elotti utolso ev amit terhes szabin toltottem (Angliaban elek es 9 honap a terhes szabi) tehat abban az adoevben 3 honapot dolgozhattam. es hiaba mondtam hogy azert alacsony a jovedelmem abban az evben mert szultem es terhes szabin voltam, egyik bankot sem erdekelte. az allamtol kapott, terhesszabi alatt jaro penzt nem tekintettek a jovedelmem reszenek (hogy miert???), csak a 3 honap alatt megkeresett osszeget. nem voltak hajlandoak atlagot szamolni az elmult 3 ev keresete alapjan sem. a ferjem es en altalaban kb azonos osszegu penzt keresunk. o kap kolcsont, en vagy egyaltalan nem, vagy a beka segge alatti oszeget. mert szultem. hat koszi. elmennek dolgozni, a gyerek 4 eves koratol 8.45tol 3.30ig van iskolaban, elotte fizetos ovi bolcsi van csak. ja es a gyerek neha beteg is. raadasul ketto gyerek van nalam. es persze, elmegyek en is teljes munkaidoben dolgozni, a baby sitter meg elviszi reggel suliba, majd haza is hozza es mire en hazaerek a gyerekek az agyban, megfurdetve, megetetve. hetvegen majd latom oket. mert a munkaadok erdeke igy kivanja. rohanok szulni.
KedvelésKedvelés
Ez is ékesen bizonyítja, hogy nem lehet egy fenékkel két lovon ülni. Vagy-vagy.
Miért kapnál nyugdíjat a gyermekneveléssel töltött éveid után? Kaptál értük GYES-t, családi pótlékot stb. Vagy akkor a férfiak is kapjanak minden gyermeknemzéssel töltött éjszaka után? 🙂 Ez magánügy, nem tartozik sem az államra, sem a munkaadódra.
KedvelésKedvelés
azon kivul hogy ne szuljek, talan leteznek meg mas megoldasok. errol (is) beszelgetunk itt. es nem arrol hogy csunya ferfiak. es arrol is hogy mennyire igazsagtalan rendszerben elunk. erdekes modon a ferfi kap lakas hitelt, nyugdijat, 8 oras munkat, szabadidot, es kozben valaki felneveli a gyereket is,
KedvelésKedvelés
ne haragudj, te olvasod amiket irok? nem egy jokedvuen atszexelt ejszakat emlegetek itt, te miert teszed? ertem, tehat en donthetek hogy gyereket szulok es nevelek es kozben ehenhalok, vagy nem szulok es karrierem, jo fizetesem lesz. a te dontesi lehetosegeid hogy hangzanak? vagy karriered lesz es jo fizetesed, vagy karriered jo fizetesed es egy feleseged aki felneveli a gyerekeidet es kozben alazatosan kiszolgal es neha penzt ker hogy elmehessen a boltba mert esetleg ho vegere mar elfogy a gyes/gyed/csaladi potlek hatalmas osszege. hat tenyleg azonos a kettonk helyzete.
KedvelésKedvelés
Esetleg a karrierem és a jó fizetésem eredményeképp egy házam, amit a feleségem a váláskor szépen elszed tőlem az összes gyerekkel együtt? Inkább ne menjünk bele a lehetőségek összehasonlításába, mert ezek továbbra is magánügyek, az állam nem nehezíti, de nem is könnyíti meg egyik fél helyzetét sem.
KedvelésKedvelés
ertem. akkor reszemrol befejeztem a troll etetest. szep estet
KedvelésKedvelés
Idegen bajnok:
hogy hogy jön ide? Úgy, hogy a gyerekszülés a nőt kiszolgáltatottá teszi, annyi fronton, hogy nem is győzöm felsorolni. Nem anyagi érdekből szülünk, csak nem szeretnénk anyagilag akár öregkorunkig is ellehetetlenülni a szülés következtében. Nagy különbség. És nem, nem két ember magánügye az, hogy a nőnek a szüléstől kezdve, ha a házassága esetleg megromlik, csak a rossz és a még rosszabb között lesz lehetősége választani. Ezek törvényileg szabályozott helyzetek. Nem két ember magánügye.
KedvelésKedvelés
“Ezért talán érthető a munkaadók ódzkodása attól, hogy nőket alkalmazzanak”. Ha már ódzkodásról beszélünk, tudjad, hogy az ortopéd szakorvosok is rettegnek a terhes és kisgyerekes anyukáktól. Jó példa erre én, hogy a karomat szoptatás alatt eltörtem és azóta se forrt össze. Persze ez senkit nem érdekel, hiszen én választottam a szülést. Hát elárulom, hogy többet ilyent nem csinálok. Pedig nagyon szeretem a gyerekeimet, de a férfiak nem akarják nekünk elhinni, hogy a szülés nemcsak a szappanos gyerekmosolyokkal jár, hanem kemény fizikai munka, amit egyáltalán nem fizetnek. Tovább nem ragozom, mert Éva nagyon jól leír mindent, csak át kell olvasni a blogot, nem kötekedni itt egy-egy mondat miatt.
KedvelésKedvelés
Ez valami elszigetelt példa, kifogtál egy rossz orvost rossz pillanatban. Nem hiszem, hogy általános jelenség volna, hogy az orvosok nem foglalkoznak a terhes nőkkel vagy a kisgyerekes anyákkal. Inkább arról lehet szó (utálni fogtok, de leírom), hogy utóbbiak annyira fontosnak gondolják magukat, hogy ha nem engedik őket rögtön előre mindenhol, akkor már tajtékzanak, hogy mellőzve érzik magukat. Véletlenül nem veled is csak annyi történt, hogy az orvosnál ki kellett volna várni a sorodat?
KedvelésKedvelés
Kedves Azénnevem, hát akkor ne szülj. Ha már ennyi hátránya van. Csak ne gyárts hozzá ideológiát, és pláne nekem ne magyarázkodj.
KedvelésKedvelés
Te Bajnok, neked pont csak a lényeget nem sikerül megérteni. Épp azt mondjuk, hogy ne az legyen a megoldás, hogy akkor ne szüljünk. Ez nem is megoldás. Pont azt mondjuk, hogy ne legyen ilyen ‘melyik ujjam harapjam’ helyzetben a gyereket tervező nő. Hogy ne legyen olyan a helyzet, hogy amint végiggondolja az ember, mi mindennel jár a gyerekvállalás egy nőnek, az legyen a konklúzió, amit te is ideírtál. Nem ismerős neked a mindenfelé hangoztatott statisztikákból a tervezett, akart, de meg nem született gyerekek fogalma és nagy-nagy száma? Nem gyanús?
KedvelésKedvelés
A mi azóta diszkvalifikált bajnokunk úgy képzeli, hogy az, szül-e vagy nem, egyedül a nő döntése, amihez ezúton is gratulálunk.
KedvelésKedvelés
Ha szabad megint ajánlóznom, meg nem született gyermek témában egy nagyon jó könyv Oriana Fallacitól a Levél egy meg nem született gyermekhez. Minden nővel, férfival, döntéshozóval elolvastatnám. És amellett, hogy lényegi dolgokra mutat rá, nagyon szépen van megírva.
KedvelésKedvelés
Ismerek én olyat is, aki szabadidejében mindenért tüntet. Geréb Ágnesért, az iskolai menza megreformálásáért, és még ki tudja, miért. Jó, ha valakinek szilárd meggyőződése van, de ezt nem könnyű elválasztani attól, amikor csak az a lényeg, hogy ő véletlenül se legyen mainstream. Az ő gyereke otthon szülessen, Waldorf oviba járjon, és karobporból készült pudingot egyen.
KedvelésKedvelés
Jaj. Jaj. Fogsz te még szülni, majd rájössz. A karobot, amikor nem allergiás senki, és ott van a csodálatos kakaópor, én sem értem.
KedvelésKedvelés
Ez olyan, mint a bárányhimlő, át kell esni rajta. Én a saját allergiám miatt etettem három évig makrobiotikusan az egész családot, mindenki jámborul tűrte, aztán elmúlt 🙂 (Bár az allergiám is, úgyhogy csak lehet a dologban valami…) Nekem még mindig szimpatikusabb, ha valaki Geréb Á. mellett tüntet, mintha az a hobbija, hogy csíkos zászlókkal vonulgat. Bár azt is ki szokták nőni, jó esetben.
KedvelésKedvelés
Geréb Ági mellett tüntetni nem ártatlan még-mindig-jobb tett, hanem erkölcsi kötelesség.
KedvelésKedvelés
Igaz, köszönöm a helyretételt.
KedvelésKedvelés
Hivatalos kávésok között azért van egy pár nő, nagyon-nagyon profik is. 🙂
Amúgy szigorúan csak a magam nevében, azért maradok a lakás falai közötti kreatívkodásnál, mert ez tesz boldoggá, nem az általad felsorolt egyebek. (Vettem részt ilyesmikben sok évvel ezelőtt, közel olyan kerek jó érzést nem kaptam ezektől, mint a kreatív foglalatosságoktól.)
KedvelésKedvelés
Itthon lévő anyaként civil szerveződést csináltam, csináltunk. Munkánk nyomán a kerületben kedvezményt adnak a családosoknak a kulturális programok árából s a sportegyesületi tagdíjakból. Beültettük egyik évben virágokkal a közelünkben lévő teret -nem tetszett, s azt szerettük volna, hogy szebb legyen. Létrehoztunk egy nyitott könyvespolcot, mikor átmenetileg bezárt a könyvtár; a könyvtár már újra látogatható, de működik a nyitott könyvespolc is.
De nagyon szeretek kézműveskedni is, s felettébb sajnálom, hogy mostanában semmi időm sincs; pedig ezzel nem hagyok nyomot magam után, enyhén szólva műkedvelő vagyok. Viszont megnyugtat az a befelé forduló, merengő, meditatív állapot, mely ezzel jár.
KedvelésKedvelés
Amit leírsz az egy lehetséges másik példa. 🙂 Az előző hozzászólásomból kimaradt egy szintén női “szerveződés”. Demokratikus iskolát csinálnak Egerben, pontosabban annak a magját vetik el: https://www.facebook.com/KavalkadEger?fref=ts
Van ilyen is csak észre kellene venni, össze kellene gyűjteni…
KedvelésKedvelés
Szia! Igen, igen, tanúsíthatom! Már megint egy blogon (is) összefutunk, sok év után, nemcsak az oviban… Szerintem annak, amit ti csináltok, nem hobbi-szinten van értelme, hanem a fészekrakás ösztöne, értelmiségi szinten. csupa-csupa jó dolog, amik otthon ülni nem akaró, nyüzsgő anyukák ötletei alapján született. Közösség-erősítők, mint azelőtt a fonók.
KedvelésKedvelés
Sajnos rossz volt olvasnom az írásodat. Azok a nők, anyukák, akik kötnek horgolnak, varrnak vagy egyéb ügyességeket készítenek, nem lehet hogy egyszerűen örömüket lelik ebben? Mert van kézügyességük, vannak megvalósítandó ötleteik, gondolataik? Ahogy téged az írás, úgy a kézügyes anyukákat a tárgyak készítése érdekli. Hogy másnak örömet szereznek vele, az csak egy kis plusz. Ezek a nők örülnek a sikereknek, és a legtöbbjüknek a párja, gyereke is örül. Nem pótcselekvés-csak cselekvés.Nem kell ebbe nagyon belemagyarázni semmit. Saját kezűleg készíteni szép dolgokat, az jó. Egyszerűen jó, örömteli. Ezt megosztani másokkal, szintén öröm. Te sem csak magadnak írsz.
Mindegyikünkben van egy kis magamutogatás, ki ezt mutogat, ki azt. Ha ez levezeti a feszültséget az miért baj? Ha menekülés a rossz napokon – ami mindenkinél van – az miért baj? Nem értem.
KedvelésKedvelés
szívemből szóltál!
KedvelésKedvelés
Mindezt belekalkuláltam, úgy írtam a bejegyzést, és féltem is, hogy megbántódtok. A trend hátterét mérlegeltem — jogos: — szubjektíven, és aggódom, hogy a nők kiszorulnak a levegős, bátor helyekről, és ottmaradnak a varrógép mellett, mindig nőkkel osztják meg a tapasztalataikat és az elkészült tárgyakat.
KedvelésKedvelés
vera, nem baj, ha a nők kézimunkáznak. nagyanyám masamod (női kalapos volt), anyám úgy köt, mintha géppel kötne. mindent megtanítottak nekem. amikor a férjem 18 napig kómában volt az autóbaleset után, éjszakánként gyöngyöt fűztem, hogy ne bolonduljak meg. csudajó dolog, ha magad tudod megalkotni ezeket a dolgokat!
akkor van baj, ha ebbe menekülsz. ha ezzel elfojtod a gondolataid, ha mederbe tereled magad, ha befogod a szád. ha rendre kényszeríted magad.
ezzel sincs baj, ha tudod, hogy ezt teszed, ha tudod, miért teszed, és ezzel együtt ezt választod.
de azt senki ne mondja, hogy egy nő ettől trendi, ettől igazi nő. ezért nyomják ezt mindenütt: hasznos kényelem, szerepmegfelelés.
KedvelésKedvelés
ribizli, köszönöm, nem értettem félre Évust, és amit írtál az rendben van.
ám szerintem akinek nyitva van a szeme azt nem kell nyitogatni. aki két lábon áll a földön, egészségesen gondolkodik, tudja ki és mi, nem kell feltétlenül elbizonytalanítani. vagy igen? a kreatívkodás önbizalmat ad, lehet a “mű” rossz, közepes vagy jó. ki mondja meg hogy szórakozom vagy menekülök????én magam??? nyilván.
KedvelésKedvelés
Egyes személyeknek senki, nem erről van szó, nem az ő kedvtelésükről, örömükről, hanem arról — hogy mondjam még? –, hogy miért ilyen jellegű és méretű a nőies hobbi. Valamint hogy miért vagyunk hajlamosak tetszésünkben is követni másokat, visszalájkolni, meg ne bántódjon.
KedvelésKedvelés
Nincs ezzel a világon semmi baj.
Az a baj (leginkább neki), ha valaki csupán egy szerepet vesz fel azzal, hogy visszahúzódik a “női hobbik” világába, mert amit szeretne, az nem egyezik a társadalom által közvetített-elvárt nő-ideával.
KedvelésKedvelés
Nagymamám a pszichiátrián dolgozott nővérként, ott csinált a pácienseknek kézimunka-foglalkozásokat (faragás, hímzés, varrás, subázás, agyagozás stb.) Nagyon szerették, sokaknál új utat nyitott meg; láttam egy csomó “eredményt”, nem volt mindegyik iparművészeti műremek, de akkor és ott nagyon fontos szerepe volt magának az alkotásnak.
Annyiban teljesen igaznak találom a posztodat, hogy nyilván mindenkinek olyan hobbija lesz, ami elérhető térben, pénzben és időben, s a nőknek sokkal gyakrabban vannak házkörüli tevékenységeik ebben is; de nem találom ezt haszontalannak akkor sem, ha az eredmény nem üti meg a kívánt mércét. (Csak érdekesség, nem tipikus, de pont a közvetlen rokonságomban vannak olyan férfiak, akiknek hasonló hobbijaik vannak; igaz, ők a gyerekeiket is hordozzák, meg amúgy is sokkal inkább jelen vannak ebben a közegben, mint az átlag.)
KedvelésKedvelés
A terápiás kreatívkodás megint teljesen más. Én a bovarynés boldogtalanságból elkövetett nemezállatokra gondoltam. Igenis, forradalom kellene.
KedvelésKedvelés
Az is egyfajta terápia 🙂
KedvelésKedvelés
Végül is a kognitív disszonancia* feloldására tett kísérlet is felfogható egyfajta terápiaként… De nem, hosszú távon nem hozza el a lelki békét.
*Tény1: Nem vagyok pepecselős, kézimunkázós fajta.
Tény2: A gyerek és a háztartás miatt alig tudom kitenni a lábamat a házból.
Feloldás: Mégis szeretem a kézimunkát, sőt, imádom, bele is vetem magam!
Előny: Legalább csinálok valamit. Megdicsérnek. (Vagy őszintén, vagy nem.)
Hátrány: Valahol, valamikor borulni fog a bili.
KedvelésKedvelés
Azt nem is írtam, hogy ahogy itt tegnap révedezek a gyönyörű kommenteken, hát nem odaég a — cseppet sem kreatív, maradt-egy-kis-linzertészta-típusú — csillagos, szívecskés keksz??? Roppant ironikus.
KedvelésKedvelés
Nem, inkább szomorú. Biztos nagyon finom lett volna!
KedvelésKedvelés
Ó, mindennapos, nem hat meg.
KedvelésKedvelés
Ez velem is napirenden előfordul blogod olvasása közben 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem még papírom is van arról, hogy kreatív vagyok – népi játszóházi foglalkozásvezető – és minden évben szervezek tábort, ahol nagyon ügyelek arra, hogy értelmes dolgokat csináljunk a kölkökkel. Dekupázs nincs (semmi bajom vele, csak nem tartom annyira kreatívnak), viszont elmegyünk kirándulni, leszedjük a festőnövényeket – meg közben mindenféle ehető növényt is, aztán megesszük salátának, és mélyen hallgatunk róla – és festünk vele gyapjút meg gézt, filléres dolgok. Nemezelünk, még véletlenül sem mobiltokot, mert ugyebár a nemez rendkívüli hangszigetelő… Vécépapírgurigából még nem jutott eszembe semmi, de ha valakinek van jó ötlete, szóljon. Nem gyurmázunk, hanem bedagasztjuk a kenyértésztát, és hajrá. Gyerekenként – ha van nem túl drága hely – kijön egy tizesből kajával, anyagköltséggel egy hét. Visszajáró kölkek vannak, mert szeretik. Az enyémek itthon nem, mert nekik az a természetes, hogy anya Barbit varr, meg húsvétra nyulat horgol.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: bloggerina, szívem, bloggerina | csak az olvassa
szte, egyszerű a képlet, van ugye, a nő, aztán már tíz cm, már előjegyeztem az oviba, már van bábánk, orvosunk, százat ettünk, tojtunk, fogunk is van 4. a társadalom hajlamos anyaként a gyerek kapcsolt részeként mérni, és akkor előjön a nőből a kivagyokén, de mivel ismeri a korlátait, jó esetben tudja, hol a helye, de mégis, uncsi már a tejbergríz, a böfögés nem elsimerés, és marad a vakargatni való a lábas alján, na akkor mondjuk egy valentin-vacsi lazaccal… a férj felkapcsolja a lámpát, első mozdulattal elsodorja a gyertyát, mi van, ha szálkás? és még a szám sem találom meg homályban… és akkor mégis kellene valami, ahol még van valami lenyomata az énnek, és nem az aláírás az ellenőrzőben, bár jó esetben nem azt írja alá, hogy anyuka, hát már megint, és ejnyebejnye… és akkor még büszke is lehet a teremtményre, és horgol, vagy köt, vagy dekupál. jelzem ott dől a dolog a dugájába, hogy a cuki japán amigurumi maci éppúgy a káoszkupac alján végzi, mint a kínai, és a tízszer újrahorgolt mellényt is kinövi a kölyök, meg praktikusabb is a turis-termo.
lehet, öregszem, én már inkább csak futok. ott érzem, hogy rajtam múlik, és megcsináltam. azért néha elfog a vágy, mondjuk egy blogger-díjért, vagy egy pláne anyagi jellegű elismerésért. aztán futok, és utána nirvána.
KedvelésKedvelés
Nem lazac volt , hanem s.k. sziv alaku csokis suti, de a ferfinak nem esett le a tanutusz, pedig a TV minden hiradoban elmondta, hogy ma Valentin van. O nem mondta, hogy boldogvalentint. Tavaly meg volt rozsaszal, iden mar nem, jovore pedig nem lesz sziva alaku csokis suti sem.
Tovabb megyek: par hete kezdtem el horgolni. Jo kis pofon ez a blog. 😀
Igen, megol a monotonia 3,5 eve. Most probalok munkat talalni, de eleve nincs hova tenni a kisebbik gyereket, telthazas a bolcsi, nagymamak nagyon tavol, norszot kellene fogadni, de mibol?
Sportolni is szeretnek menni, lenne hol futni, de a ferfi kozolte, hogy o egesz heten dolgozik, hetvegen szeretne pihenni. A gyerekek 5 perc utan idegzsababa kergetik ot.
Ferfim hobbija: focit nezni, TV-ben es neten, 24/24 oraban. Regen teniszezett, rugbyzett, de miattunk (???) abbahagyta (az igazsag az, hogy tonkrement a vallizulete).
Rettenetesen tipikusak vagyunk, en es a ferfim.
KedvelésKedvelés
viszont Dél-Amerikában mindennapos látvány a kötögető-horgolgató férfi is, talán az ő idegrendszerüknek valóban jót tesz, talán alapból vmi bio-cucctól szedáltak, és azért bírják?
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Semmi kifogásom a finom, nőies (sőt, a kemény, férfias) hobbik ellen (sem), az alapvető problémát sokkal inkább abban látom, hogy a többség ezt pótcselekvésként teszik. Bevallom, nekem is volt egy házibarkács korszakom, és így utólag belegondolva szerintem azért készítettem annyi őrültséget, mert a háztartás és a gyereknevelés mellett hiányzott a jól elvégzett (és szerintem ez a lényeg!) munka eredménye által okozott eufória. Az jól eső érzés, amikor az ember hátradől a székében, hogy na, készen van! Mert a háztartás és a gyerek körüli teendők ciklikusan ismétlődnek, sosincs vége, hiába tetted tisztába a gyereket, 2 óra múlva ugyanúgy ki kell cserélni a pelusát. A kreatívkodásnak viszont megvan a maga kézzel fogható végterméke, amit aztán lehet mutogatni, hogy íme, ezt én alkottam. A gond persze az, hogy az emberek nagy része nem rendelkezik semmiféle művészi hajlammal sem előképzettséggel, így a végtermék minősége, esztétikai értéke borítékolható. Utólag nagyon szánalmasnak tűnnek egykor szépnek hitt dekupázs munkáim, és áldom az eszem, hogy még időben konstatáltam, ez nem nekem való dolog.
Tehát, szerintem nem a hobbi jellege a fő gond (hiszen itt is sokan jelezték, hogy örömmel és szépen varrnak, hímeznek, stb. és valószínű van is hozzá tehetségük), sokkal inkább az a belső indíttatás, ami az embert ilyen őrültségek felé irányítja. Egyébként szerintem is azért kerülnek éppen ezek a hobbik egyre inkább előtérbe, mert viszonylag megfizethetőek, kevésbé helyigényesek, nem túl bonyolultak, mégis megadják az embernek a sikerélményt. Az már más kérdés persze, hogy a bőrszíjon három gyöngy milyen eszmei értéket képvisel… Persze, akár a politika is lehet egy hobbi, és az ember töltheti azzal az idejét, hogy önszorgalomból tanulmányt ír a jobb és baloldaliság kérdéséről, de lássuk be, sokkal nyögvenyelősebb feladat, mint felfűzni három gyöngyöt egy bőrszíjra…
KedvelésKedvelés
Így utólag visszaolvasva kissé zavaros, amit a végén írtam, szóval szeretnék pontosítani, a félreértések elkerülése végett, és legfőképpen, mert senkit sem szeretnék ok nélkül megbántani. Tehát úgy gondolom, ha valakiben benne van az istenadta tehetség, és teszem azt, remekül varr, horgol, kerámiázik, vagy kiváló az ízérzéke, és remekül főz, vagy tudom is én, bármi hasonló tevékenységet folytat (azért, mert tényleg jó benne, örömmel csinálja, és mindemellett a végeredmény is értékelhető), azzal nincs semmi gond szerintem.
A baj az, amikor valaki, hozzám hasonlóan egy agyi kattanás hatására felvásárolja a hobbi bolt aktuális raktárkészletét a szalvétáktól az üvegfestéken át az üveggyöngyökig, és abban a hitben, hogy most hú, de tutit alkottam, felfűz három üveggyöngyöt egy bőrszíjra. Én még ajándékoztam is saját készítésű dolgokat, így utólag persze már marhára ciki, de akkor valahogy nagyon eredetinek éreztem…
KedvelésKedvelés
Azt hittem nem fogok hozzászólni, de csak eszembe jutott egy szempont, ami szerintem kritikus tényező a hobbi – és akármilyen döntés – kialakulásában, és ez az önbizalom.
Még egy troll sem gondolhatja, hogy az önbizalom hiánya a női génekbe kódolva vagyon – persze vannak próbálkozások: a “nőies nő” (beszédes a kettőzés) elfogadó, lágy, együttérző = nem áll elő saját akarattal, nem gondolja, hogy az övé érvényes, nem küzd.
És most ide úgy felsorolnám a női szocializáció lépéseit, a gyerekkortól (milyen azonosulási minták a csodaszép és örök passzív hercegnő és társai, figyelnek-e a szavadra az iskolában, otthon, a kamaszkoron át (még mér nem, hogyhogy már igen, hol állsz te a topmodell ranglistán – frankón megmondta nekem az első barátom hogy na azon lehet hogy nem szerepelnék, de mondjuk egy másikon, figyeljetek: az icipici tündibündi kategóriában bizony dobogós lennék…hhh, és ennek most kell leesnie 🙂
hol látod azt életed során, hogy a hangod számít, hogy tényező vagy?
Hol tényező egy lány?
És van egy olyan érzésem, hogy azért azt a helyet, amit szánnak nekünk – egy darabig szexuális, majd kizárólag család-és lakásfenntartásra tartott lény helye – azt nem szeretjük, de az energiák csak ott vannak- meg is született a talaj a női hobbi számára.
Először úgy gondoltam, hogy valóban kissé bántó azokra a hobbistákra nézve ez a cikk, akiknek ez sokat jelent, belső indíttatás, az alkotás megélése, egy kis szabadság. Aztán arra gondoltam, hogy ha ennyi lenne, nem lenne ez egy jelenség.
És akkor nem beszéltem arról, hogy egy szar kapcsolat, szülés utáni alakváltozás, a kompetenciahiály-érzés mennyit de mennyit ront az ember önbecsülésén, a maradékon is.
A szerepelvárások halmozott jelenléte szinte teljesen lehetetlenné teszi azt, hogy úgy érezd, teljesen oké vagy. Olyan nincs hogy mindenben oké legyél, nem lehetséges egyszerűen, eleve arra van ítélve a helyzeted emiatt, hogy ne legyen rendben az énképed.
Pedig arról, hogy ennyiféle az elvárás, egyáltalán nem tehetsz.
Úgyhogy arra jutottam,hogy nagyszerű a poszt, mert bár lehet hogy van, akinek terápia az ártalmatlan hobbi, és nagyon fontos, hogy csinálja is, az mindenkinek tanulságos lehet, hogy ha már bele akarunk vágni valamibe, akkor mik is azok a dolgok, amikbe bele is merünk vágni. És mikbe nem…
KedvelésKedvelés
mindenki saját hobbijának kovácsa.
nekem most ez a blog a hobbim. 🙂 esküszöm, nincs olyan kézimunka, amiért ezt ott hagynám!
(hacsak nem gombot kell varrnom a nadrágra, hogy felvehessem a szülőire). kicsit el lehet gondolkozni a szükséglet, vágy és pótcselekvés fogalmain.
KedvelésKedvelés
Nekem is hobbim lett a blog… Főleg, mióta eltört a karom és nem tudok varrni. Már kaptam érte szidást, hogy igen, mert egyszer elolvasod a bejegyzést a hozzászólásokkal és ha jut idő, akkor törődsz velünk is (férj + gyerekek). Én jogosnak érzem azt, hogy egyszer ők, majd a blog. Ezért kezdtem várni, hogy felnőjenek a gyerekeim, hogy végre felhőtlenül csinálhassak az, amit akarok a szabadidőmmel.
KedvelésKedvelés
teremts magadnak szabadidőt. most! légy hatékony. én az alvóidőmből lopok, a facebooktól, a levelezőpartnerektől – inkább, mint a gyerekektől. de szoktam nekik is olvasni ebből. anyámnak is.
KedvelésKedvelés
Az a baj, hogy nem lehet megvárni, míg felnőnek. A nagyfiú nyolc és fél, a születése óta csak fokozódott a háttérbe szorulásom, és még mindig van itthon egy három éves, akit most szoktatok oviba. Messze vagyok még attól, hogy felnőjenek, így is túl sokáig vártam.
KedvelésKedvelés
ez jó ez a hármas.
eszembe jutott, hogy én jól főzök.
amikor ez volt a pótcselekvés akkor állandóan erről beszéltem, főzőtanfolyamok hirdetéseit böngésztem, lefűztem a jobb recepteket (fényképezésig és megosztásig nem jutottam el, erre büszke vagyok)
szükséglet: hétvégén ebédet készítek. szeretik. megeszik, dicsérik. mostanában is káprázatosan finom és ínycsiklandó dolgokat alkotok, de nem várom, hogy dicsérjék. ez nem szempont. ez a kaja és még finom is(mellesleg az inzulin rezisztens diétába beépíthető). ennyi.
vágy: erre nem tudok mit mondani. már nincsenek.
KedvelésKedvelés
árnika, létezik egy nagyon fontos szempont: van a család, és vagy TE (emiatt ne legyen bűntudatod!)
tuti, hogy sokan főzünk jól. (én néha még élvezem is – magát a folyamatot, a műveletek ritmusát, a sorrendet, ahogy a nap besüt a konyhába, a zenét, amit hallgatok közben s a készülő kajához asszociálom). van kajásfotóm és (kicsi) receptfüzetem, amiben a családi receptek vannak. én írom bele kézzel.
kérdem tőled: a te szükségleted az ebéd, vagy a családé? (fogadok, hogy beérnéd egy 10 perc alatt összedobott salátával!)
s akkor most még egyszer: mi a TE szükségleted, mik a TE vágyaid (vannak vágyaid, csak nem mered megfogalmazni őket, mert akkor egyből bűntudatod támad a család miatt!), mik a pótcselekvések és mit pótolsz velük?
ha csak megfogalmazod őket, már léptél egy óriásit.
KedvelésKedvelés
na pont erre gondoltam. Ha itthon valaki belép a konyhába-rajtam kívül-, csak azért teszi, mert kell onnan valami. Nekem olyan, mint gazdának a földje. Amikor a kezem jár mint a motolla-leszedem a ruhát, be a mosást(egybe mindent, nem szarozok), dm-ből hozott cuccot ki, macskatál elmos, ágynemű az erkélyre- észre sem veszem, eltelik egy félóra. Minden nap valamivel. És ez még nem komoly meló. Minek csinálom? Mi lenne, ha nem csinálnám? A macskán kívül nem érdekel senkit nálunk. Talán őt se. Ugyanennyit a magam mosdásával, sminkelésével eltöltök, hát összeadva rengeteg idő, mi a fenének? Van valami jó a legényéletben.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon hasznos és fontos, amit írsz, de ha meglátnád Árnikát, töltenél vele egy fél órát, megismernéd munkakörét és beosztását, eléggé megdöbbennél. És még ő is, így is. Ez itt a bökkenő.
KedvelésKedvelés
nem.
nem főznék.
nem takarítanék.
nem mosnék.
semmi háztartási munkát nem végeznék, ha egyedül élnék. komolyan.
(evés: alma, saláta, kávézóban sütik. otthon: takarítónő havonta. mosás: patyolat.)
nem lenne hűtőm, tévém,dupla ágyam, mosógépem.
KedvelésKedvelés
Fú, ez de szuper álom kezdete. Mindjárt össze is írom magamnak, hogy élnék szívem szerint.
KedvelésKedvelés
tudod te ezt jól csinálni!
tehát mindez nem a TE szükségleted. és mi a tiéd? (pl. plusz két óra alvás, havonta egyszer kozmetikus, heti egyszeri alkalommal úszás, félévente masszázs, napi fél óra séta gyerekek nélkül, csak magadban, hogy egyáltalán “méregteleníts” stb.)
utána jöhetnek a vágyak. merd megfogalmazni őket! senki nem hal bele. a család észre sem veszi. te viszont ismét léptél egyet – magad fele.
KedvelésKedvelés
Árnika, első négy sor pipa! Egyedül élek, nagy is a kupi! 🙂 Nagyon vágyom valakire, aki hetente szépen kitakarít! 🙂
KedvelésKedvelés
Én majdnem csinálom, mivel egyedül élek, és vendégjárás sincs nálam 🙂
Mondjuk takarítónő nem jár, de havi 1* takarítok (nem túúúl alaposan), 3 hetenként mosok (hogy legyen 2-3 adag cucc, mert nem mosok össze mindent bármivel), nagyjából heti 2* főzök, és eszem, amíg van.
Tévét nem nézek, rekamié van, mert az volt, a hűtőt készülök kisebbre cserélni 🙂
KedvelésKedvelés
ennyire nem szar azért a helyzet.
heti többször sportolok.
nagyok a gyerekek, nem vagyok összekötve velük. de esznek, isznak, alszanak, ruházkodnak, tanulnak, fogyasztanak.
az nagyon durva felismerés volt a minap, hogy van egy lakásom. van ahhoz egy kulcsom.
na azt a kulcsot én már hetek, hónapok óta nem használtam, mert mindig van otthon valaki amikor elmegyek és amikor megjövök
ha egyedül vagyok otthon az csak pár percig tart. pedig olyan jó lenne néha.
KedvelésKedvelés
Ez azért nem feltétlen tragédia.
Igaz, mi mindig olyan család voltunk (pontosabban az utóbbi 15 évben, mióta a fiam kamasz lett és leszokott a szülőkkel való időtöltésről), hogy mindenki elvolt a maga vackán, külön szobájában, direkt keresni kellett az alkalmat a találkozásra a lakásban. Ez még inkább így lett, amikor a férjem elköltözött (8 éve megkértem, hogy menjen, megkapta anyám lakását).
Szóval az egyedüllét érzése megvolt napi több órában, még ha a 4 szobában négyen éltünk is valójában. MOST tényleg egyedül vagyok, és hát probléma, hogy elmenjek pár napra a barátaimmal, mert van két kutyám és egy macskám.
Ezt tavaly még simán átvállalta a fiam és a nálam lakó unokahúga (mmint a kutyaszittelést).
KedvelésKedvelés
A legnagyobb leánykának holnap lesz a 12-es éves munka bemutatója. (Ez a Waldorfban olyan, mint az érettségi.) Írt egy kötetnyi verset – elfogult vagyok, de nem annyira, szerintem kamaszversnek egyáltalán nem rosszak – és illusztrálta őket, na, a rajzok nagyon ott vannak, apuka rajzfilmes, én könyvet illusztráltam, de mindkettőnknél jobb. És ezt az egészet saját kezűleg bekötötte egy bőr gerincű, kemény kötésű, varrott könyvbe. Ha ezentúl bármikor szükség lesz rá, hogy könyvet kössön, fogja tudni. Ha horgolni, kötni, fát faragni, gyapjút fonni vagy nemezelni, varrni fog kelleni, meg fogja tudni csinálni. Más kérdés, hogy ez a hobbija lesz-e, vagy muszáj lesz valami miatt. Már csak főzni kéne megtanulnia, lehet, hogy ráeresztem Limarára.
KedvelésKedvelés
Kata, gondolom hogy a nagy nap miatt lelkes vagy, csak zárójelben kérdezem: ezen készségekből el tudja tartani majd magát a lányod?
(A versírói és rajztehetségből van esély rá.)
KedvelésKedvelés
Nem tudom. Most boldog.
Magas, vékony, szőke, kék szemű, tehát egy szakmát már adtam a kezébe. (Bocs a rossz poénért, muszáj volt.)
Abszolút hallása van, és igen jó hangja, ezt nem én állapítottam meg, mert én erre képtelen lennék. Nem tőlem örökölte 🙂
Valamivel majd boldogul. Az udvarlova egyetemre jár, és belelát, hogy mi folyik ott, már mondta, hogy nem szeretne itthon felsőoktatásban tanulni. Inkább valami szakmát. Hajrá.
KedvelésKedvelés
érdekes az én 11.eseim is erre jutottak. felsőoktatás itthon-nem. mosogatás, alja munka kinn-oké és közben valami szakma.
kezd visszájára fordulni a sok felsőfokú végzettség.
KedvelésKedvelés
Amúgy már hét évfolyam hasonló munkásságát kísértem végig, úgyhogy még csak annyira lelkes sem vagyok. A nagymamák, na, azok lelkesek! Nekem ez tök természetes, egy tizennyolc éves ember tudjon egy komoly cuccot megcsinálni a saját kezével, és aztán tudjon húsz percig összefüggően beszélni is róla.
KedvelésKedvelés
Udvarlova!:-D Köszönöm ezt.
KedvelésKedvelés
Te köszönöd, ő meg utálja, az udvar ló meg udvariasan kuncog rajta. Jajj, már kettőnek is van lova! Szőr nyű!
KedvelésKedvelés
ja, vannak a lovagok meg a lovaginák…/ én meg ezt nem tudtam kihagyni:D
KedvelésKedvelés
Túl vagyunk rajta, nagyon jól sikerült. Az egyik srác gitárt épített, az is nagyon klassz volt, több szülő fellelkesedett, hogy ő is akar 😀
KedvelésKedvelés
Atya-úr-isten, emberek.
1. Blogot írni semmivel, ismétlem, semmivel sem hasznosabb, kevésbé mákony vagy kevésbé magamutogatás, mint gyöngyöt fűzni. Komolyan azt gondoljuk, hogy írni egy blogot, az magasabbrendű, mint befőzni egy lekvárt? Mert? Tovább eláll? Ugyanúgy arról szól, hogy nézd, milyen ügyes vagyok, nézd, de szépen írok, nézd, de okos véleményem van. Ítélkezni a kreatívkodók felett nagyon könnyű és nem látom, hogy bármiféle megértést tükrözne.
2. Nevetséges általánosításnak tartom, hogy vannak otthonülős, olcsó női hobbik és otthontól távoli, drága férfihobbik. A férjem és társasága számítógépes játékokkal játszik, néha közösen, meg olvasnak, míg én eljárok a fitnessterembe meg kirándulni. Néha a férjem is eljön kirándulni, de tudja, hogy jobban szeretek egyedül menni a csendben, ezért hagy, és vigyáz a gyerekre addig. Nem, nem minden nap, hanem amikor meg tudjuk oldani. Nem sajnálom tőle azt a pénzt, amin új Xboxot vesz, az ő pénze, ő kereste. Én is veszek magamnak a saját pénzemből dolgokat.
3. Kettő darab lányismerősöm van, aki sziklamászó, igaz, mindkettőt a fiúja / volt fiúja vitte el először, de azóta is folytatják. Egyáltalán semmi furcsát nem látok ebben. Aki szerint ez furcsa, az nevetségesen szűklátókörű szerintem. Még nincs gyerekük, de pl a síelős barátnőimnek majdnem mind van, és viszik azt is, két- illetve négyévesen.
4. Mi az, hogy valakinek a hobbija az pótcselekvés? A hobbi definíció szerint valami olyasmi, amivel kitöltöm a szabadidőmet és szórakoztat. Ha ez az, hogy három gyöngyöt felfűzök egy damilra, akkor az. Az alkoholizmus, a nyugtatófüggés, az pótcselekvés. Különben sem értem, mi helyett “pót”. Mit illene csinálni a poszt szerzője szerint a gyöngyfűzés helyett? Az olvasás az jobb, vagy a sport? Vagy ha vadásznék? Miért jobb? Mi a rangsor, hányadik a gyöngyfűzés, hol helyezkedik el a HVG-olvasáshoz képest?
KedvelésKedvelés
Egyetértek, bizony így van.
A bejegyző szerint a nők jogaiért kellene harcolnod, politizálnod, civil szervezeteket létrehoznod stb.
KedvelésKedvelés
Valójában nem, mert ő nem mondja, meg, mit kellene, hanem szerinte én a nők jogaiért szeretnék harcolni, stb, csak ezt elfojtom és valamiért azt képzelem helyette, hogy gyöngyötfűzni szeretnék.
Milyen könnyen trollok lettünk itt, te jó ég.
KedvelésKedvelés
Bemutatkozol, köszönsz, nem gúnyolódsz, nem magyarázod félre, valamiért csak azt olvasod, nem írsz harmadik személyben a házigazdáról — mindjárt fel sem merül a gyanú.
KedvelésKedvelés
És a házigazda beszélhet egyes szám harmadik személyben a jelen lévő vendégéről? Kérdezheti a többiektől, hogy elég volt-e belőle?
KedvelésKedvelés
igen. az Ő blogja.
ha én elmennék hozzád, és megkérdezném a feleséged, hogy bügyürgethetem-e a farkad, jogában állna kidobni? vagy kicsit udvariatlanság lenne? vagy csak viccesnek tartanátok – mindketten. ahogy az igazi Nők és Férfiak gondolnák.
KedvelésKedvelés
A házigazda dolga a példamutatás. nem várhat el olyat a vendégeitől, amire ő maga nem képes.
A szádat pedig érdemes volna kimosnod.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, felírom, mondogatom! Taníts minket, még!
KedvelésKedvelés
Mintegy válaszul, igen. De bármit is tesz, a szabályokat maga hozza.
KedvelésKedvelés
A szabályokat maga hozza, de aztán azok a szabályok mindenkire érvényesek. Ha neked szabad a vendégedről egyes szám harmadik személyben beszélned, akkor a vendégednek is szabad rólad. Vagy kettős a mérce? Így nem mutatsz jó példát. Mindazt szemen köpöd, amiről írni próbálsz. Valamiféle egyenlőségért harcolsz, de már itt, a saját blogodon sem megy, hiszen az olvasóid fölé helyezed magad hozzászólóként is. De persze a te dolgod, sok-sok ilyen ember van, férfiak és nők is, állj csak be a sorba.
KedvelésKedvelés
Nem, nem érvényesek mindenkire, olvasd el az itt a bejáratot, megérted, mi a különbség blogger és kommentelő között. Neked azért sokkal könnyebb itt arctalanul gyűlölködnöd és gusztálgatnod más munkáját, mint akár árnyaltan, jóindulatúan kommentelni, akár igényes blogot írni.
Nem volt ilyen szabály, csak az idegen bajnok elkezdett rólam írni másoknak, miután már egy napig igen aggasztóan butákat írt.
Ez a troll-logika. Számonkérni, a blogger vélt alapértékeire hivatkozni: hát hiszen te az egyenlőségért küzdesz!, kettős mércét emlegetni, visszalőni, kioktatni, fölényeskedni.
Ahogy a tévétornában mondták az egyes gyakorlatok végén: … és elég. Mert mondjuk a következő mozdulatnál már becsípődne az ideg. Nem venném a lelkemre.
KedvelésKedvelés
ribizli, kedvelem a hozzászólásod!
KedvelésKedvelés
Az is egy disszertációtéma, hogy a nőgyűlölők milyen prűdek lesznek hirtelen, ha nem az ő szájuk íze szerint van szó BÁRMILYEN szexuális jellegű témáról. Mocsok, szenny, és mosd ki a szádat.
KedvelésKedvelés
FurcsaEmily,
Egy értetlenkedő beszólástól még nem leszel troll, ne bízd el magad. Ahhoz többet kell teljesíteni, lásd Ideges bajnok köpködését, amitől te is padlót fognál. Ha belegondolnál, mit is mond. Igen, ez egy olyan blog, ahol elvárt az alapos gondolkodás, tájékozódás, összefüggések keresése, mielőtt megszólal a látogató.
KedvelésKedvelés
Ennek szellemében kéretik újraolvasni, amiket írtam.
KedvelésKedvelés
Emily, látod, ilyen egy troll.
Éjfél után nem kaphat enni és víz soha ne érje!!!
KedvelésKedvelés
1. ” Ítélkezni a kreatívkodók felett nagyon könnyű és nem látom, hogy bármiféle megértést tükrözne.”
Sem a posztban, sem az általam olvasott hozzászólásokban nem ítélkeznek (ítélkezünk) “a” kreatívkodók felett.
2., 3. Nyitott emberek társaságában forgolódsz. Többnyire én is. De azért bizonyos rendszerességgel elkapok csodálkozó, furcsálló tekinteteket*, amikor a “nagy” (tükörreflexes) gépemmel a nyakamban járom a várost.
*Nem elítélőeket. De ebből azért tetten érhető a női hobbi – férfihobbi felosztás.
4. “Különben sem értem, mi helyett “pót”. Mit illene csinálni a poszt szerzője szerint a gyöngyfűzés helyett?”
Nem _mi_, kívülállók mondjuk meg, hogy mit illene, hanem az illető szeretne valójában valami mással (is) foglalkozni, csak épp nincs rá lehetősége. Mivel ezzel folyamatosan szembesülni frusztráló, inkább elhiteti magával, hogy a “póthobbi” a boldogság netovábbja.
Persze erre lehet mondani, hogy mit tudjuk mi kívülállóként, és valóban, ezek pusztán benyomások; de ha ez kevésbé húz fel, akkor arra hivatkozom, hogy bizony saját magunkon is megfigyelhetjük ezt a jelenséget.
KedvelésKedvelés
Kedves Catkiller Dóra! 🙂
Részemről egyáltalán nem néznék furcsán soha egy profi fotógéppel császkáló nőre. Láttam a sziklamászós felvetést is, és mondhatom, nagyon egyhangú lenne a hegyi-, bicikli- és vízitúrák (stb.) világa, ha mindig csak férfiak vennének részt ezeken. Szerintem a férfiak gondolják ezt így leginkább. 🙂 Ismerek vadásznőt is, solymászt is, terepi biológust is, és cseppet sem túl férfiasak. Aztán ott van a zene (mint hobbi). Az egy ideig persze otthon űzendő, esetleg tanárnál, de ismerek olyan fuvolakvintettet, vonós kamarazenekart vagy akár kórust, ami teljes mértékben amatőrökből, vagyis nem hivatásos zenészekből áll, mégis elég sokat koncerteznek szerte a világban. Tánccsoportok dettó. Sokáig lehetne sorolni. Ezek mind házon kívül végzendő hobbik, és nem férfiasítják el a nőt. Ami elférfiasítja, az pont a bejegyző javaslata, a politizálás, nők jogaiért küzdés stb. Számomra ez az, ami szánalmas, mindennél szemléletesebben mutatja nekem, hogy az illető nem találja a helyét nőként a világban. Ahelyett, hogy jól érezné magát, hogy kiteljesedne valamiben, tüntetésekre jár, rázza az öklét, acsarkodik a férfiakra, görcsöl. Ha tehetné, biztos még a menstruációi miatt is pénz kérne az államtól.
KedvelésKedvelés
“Ami elférfiasítja, az pont a bejegyző javaslata, a politizálás, nők jogaiért küzdés stb.”
Tehát ne legyen véleménye társadalmi kérdésekben, vagy ha van, ne mondja el. Bezzeg amikor Varga István konyhába meg szülni küld, az aztán nem acsarkodás meg görcsölés.
És: továbbra is nagyon szeretném tudni, hogyan lehet elnőisesedni, elférfiasodni. Valaki mutassa már meg, mert nem tudom értelmezni ezt.
KedvelésKedvelés
Természetesen mindenki elmondhatja a véleményét, ha feltétlen muszáj, de hogy ez legyen a hobbija?
Nem tudom, ki az a Varga István, valamint kit és miért küldött a konyhába meg szülni, de ha pl. politikus, akkor nem kell komolyan venni.
KedvelésKedvelés
Kedves olvasóközönség! Ugye elég volt?
KedvelésKedvelés
túl sok is
KedvelésKedvelés
Igen, pedig én nagyon szeretem a színvonalas vitát, de van egy szint ami alá azért ne…elvből.
KedvelésKedvelés
Persze, tilts csak ki nyugodtan. Ezzel aztán bebizonyítod, hogy nem vagy férfigyűlölő nősoviniszta.
KedvelésKedvelés
Te volnál a férfi, akit gyűlölök? Tudod, hány férfi kommentel itt teljes harmóniában vagy termékeny vitában?
A butaság- és udvariatlanságradarom jelzett. Mit szeretnél itt?
Én senkinek nem bizonygatok, az a korszak elmúlt. Hanem időnként szeszélyből, hangulatom szerint kitiltok ezt-azt. A Feri el nem költözik innen, az apám olyan, amilyen, Harrach Péter még mindig vezető politikus — ez viszont az én blogom.
KedvelésKedvelés
A bejegyző válaszol
Legyenek nők a vízitúrákon — a férfiak örömére. Ha nincsenek, veszünk! Vagy kivágjuk az újságból.
Az meg valami egészen izgalomba hoz, ahogy a mi ismerős-idegen bajnokunk ennyire kiutal minket a világ megváltoztatásának, a szerveződésnek, politikának, ügyek képviseletének az esélyéből. Acsarkodás, elférfiasodás, ökölrázás, görcs… ugyanez nyilván a férfiaktól á) szimpatikus, helyes, bé) nem ökölrázás, hanem komoly és fontos tevékenység.
Miközben nem tudja, ki Varga István és mit mondott. Gratulálok.
Biztos csak a női kvóta réme lebeg a szeme előtt. Holott etetjük a hajléktalanokat, ruhát gyűjtünk a szegény sorú családoknak, alapítványi bált szervezünk, mert vécépapírra sem telik már a leggazdagabb kerület elit általános iskolájában. Ezt szabad, bajnok? Nem haragszol nagyon? Valamitől nagyon félsz. Félsz, hogy jönnek a nők. Félsz, hogy megváltozik a kényelmes világod, hiszen neked jó így, csak ne lennének nők, akik mást akarnak. Félsz, hogy még kevésbé fogsz kelleni. Számomra ez a szánalmas. Nem találod a helyed férfiként a világban, hát a tiédtől homlokegyenest eltérő értékrendű nők közé jársz őket kioktatni.
Hát fát ültetni szabad? Az acsarkodás? Ökofalu? Helyi piac szervezése? Hordozás hetét szervezni? Aláírást gyűjteni a családon belüli erőszak mint önálló tényállás megalkotásáért? Otthon Segítünk szervezet? Tegyél már pipát, mit szabad, nem tudjuk, de majd szót fogadunk, nehogy szakállunk nőjön a nagy politizálásban.
És mit szólsz a FEMENhez? Ami egyszerre diktatúra- és patriarchátus-ellenes, egyszerre a demokrácia és a női létezés diadala.
KedvelésKedvelés
Most akkor elég volt, vagy sem? Beszélgetsz velem, vagy kitiltasz? Döntsd el.
A vetítés szépen megy, pedig amúgy tűnsz annyira intelligensnek, hogy ne a keserű tapasztalataidat vetítsd rá egy újonnan érkezőre. Olyan gondolatokat próbálsz a fejembe gyömöszölni, amiket sosem gondoltam. Pl.:
“Legyenek nők a vízitúrákon — a férfiak örömére. Ha nincsenek, veszünk! Vagy kivágjuk az újságból.”
Humorizálni próbáltam. Tudom, az én hibám, feministáknak nem szabad. Nyilván ne csak a férfiak örömére legyenek nők a vízitúrákon vagy a koncerttermekben (stb.). Az csak egy kis pozitív melléktényező, hogy a férfiak is szeretik a nőtársaságot (megjegyzem: nem a feministákét), bárhol. Mint ahogy a nők (nem a feministák) is a férfiakét. Így volna természetes.
Aztán:
“Acsarkodás, elférfiassodás, ökölrázás, görcs… ugyanez nyilván a férfiaktól á) szimpatikus, helyes, bé) nem ökölrázás, hanem komoly és fontos tevékenység.”
Ezt sem gondoltam. Az ökölrázás férfiaktól is ökölrázás, szánalmas görcs. Ezért sem követem a hazai törpe politikusok napi handabandázását, és ezért sem tudom, ki az a Varga István. Miért kellene tudnom? Az alapműveltség része? Nem. Napi politika. Nem politizálok.
Én egyedül a racionalitást nélkülöző, érzelmi alappal hozott törvényektől félek. Már most is sok ilyen van. Nem értem, miért sajátítod ki a nőknek a hajléktalanok etetését, a helyi piacok szervezését, a faültetést és a többi hasonló dolgot. Én elég sok férfit látok ilyesmit csinálni.
Nem tudom, mi az a FEMEN, értelmes dolgokkal próbálok foglalkozni. 🙂 Hadd idézzek végül egyet:
“…És kerülje az utánzást. Még akkor is, ha úgy gondolja, Ön összehasonlíthatatlanul jobb az eredetinél. A Clark Gable-utánzatban egy finom érzékű nő rögtön fölfedezi a belső valóságot: a tulajdonságok nélküli embert. Igen, talán a tulajdonságok jelentenek a legtöbbet! S a férfiban az egyedül rá jellemző individuum a vonzó.
Gondoljon csak azokra a csúnya férfiakra, akiknek oldalán mindig szép és izgató nők láthatók! Tévedés azt hinni, hogy ezeknek a férfiaknak a szexuális vonzereje csakis kövér pénztárcájukban rejlik. Nem, a fellépésük, az egyéniségük hat úgy ránk, mint a szerelmi bájital. A férfinak, aki elég magabiztos ahhoz, hogy önmaga legyen és senki más, nyugodtan lehet hibás a foga, vagy lehet egy kis pocakja. Azok a férfiak, akik azonosak önmagukkal, másképp mozognak, másképp beszélnek, másképp nevetnek. Erotikus, stimuláló élményt nyújtanak, mert olyan anyagból vannak gyúrva, mint a hajdani hódítók és hősök: bátrak, erősek, fölényesek, öntudatosak és érzelmesek.
(…)
E férfitípus lényében a kreativitás dominál, s ez feltétel nélkül vonz bennünket, nőket. Azonkívül ösztönösen reméljük, hogy az ilyen férfi képességei megnyilvánulnak majd az együttélésben és a szexben is. Mi kellhet még ágyban és asztalnál, ha egy férfi romlatlan és egyben érzékeny? Az önmagát vállaló férfinak nincs szüksége a nő leitatására vagy hamis ígéretekre ahhoz, hogy választottját “megpuhítsa”. Megy az anélkül is, hála emberi kisugárzásának és modorának.
S még valamit elárulok Önnek: sokat, majdnem mindent megnyer azzal, ha lehetővé teszi egy nőnek, hogy asszonynak érezhesse magát. Ezzel nem arra gondolok, hogy egy fedező csődör potenciájára van szükség. Ilyen téren nekünk, nőknek, jóval csekélyebbek az igényeink, mint a férfiaknak önmagukkal szemben. Egy őszinte, csodáló pillantás, szerető szavak, gyöngéd gesztus, megértő viselkedés a megfelelő pillanatban – ezektől a fontos apróságoktól virulunk ki és élvezzük női mivoltunkat. Akkor is, ha harcba szállunk a barikádon az egyenjogúságért, akkor is, ha a női emancipáció némely bajnoka tévesen azt állítja, hogy a férfi és a nő teljesen azonos. A nők döntő többsége az olyan férfiakat szereti, akik fittyet hánynak a nemek egyenlőségének.”
Ezt egy nő írta, egy Gerti Senger nevű osztrák újságírónő. Ismered? Biztosan nem feminista.
KedvelésKedvelés
“A nők döntő többsége az olyan férfiakat szereti, akik fittyet hánynak a nemek egyenlőségének.” Ez az! Aki meg nem, az szégyellje magát, főleg, ha feminista! Minden jó így, ahogy van! A nőies nő (nem feminista!) a férfitársaságot kedveli, a férfias férfi a nőtársaságot, aki meg e dichotómián kívül definiálja magát, az deviáns.
Kérdés, érdemes-e vitatkozni azzal, aki nincs tisztában a feminista és az emancipáció szavak jelentésével. (Nekem is vannak hiányosságaim: továbbra sem tudom, milyen a nőies nő…)
KedvelésKedvelés
“Az csak egy kis pozitív melléktényező, hogy a férfiak is szeretik a nőtársaságot (megjegyzem: nem a feministákét), bárhol. Mint ahogy a nők (nem a feministák) is a férfiakét.”
Hát persze, hisz’ a feministák szőröslábú, rottweiler-állkapcsú, leszbikus férfigyűlölők, mint tudjuk.
KedvelésKedvelés
“Számomra ez az, ami szánalmas, mindennél szemléletesebben mutatja nekem, hogy az illető nem találja a helyét nőként a világban.”
Hm… Ezzel tulajdonképpen kijelented, hogy a világ jó úgy, ahogy van, ha Kovács Béláné nem érzi jól magát benne, az Kovács Béláné sara, vele van “valami baj”, ő a “hibás áru”.
Ez azért egy kissé erős.
Hugonnai Vilmának is valami ilyesmit mondhattak, amikor közölték, hogy nem ismerik el a zürichi egyetemen megszerzett orvosi diplomáját. Hogy mé’ nem teljesedik ki nőként, hát mi vele a baj, hogy ez nem elég neki?
U.i.: Ismerjük egymást? 🙂
KedvelésKedvelés
Kedves Emily! Köszöntelek a csakazolvassa blogon.
Hogy értelmesebb-e? Attól függ, milyen blog. Noha én a blogolást is kis nőies visszavonulásként értelmeztem. Ha az én blogomra gondolsz, hogy netán én itt önigazolok, domborítok, akkor a válaszom: hogy _én_ blogot írok, az toronymagasan értelmesebb, mint ha _én_ kötnék. Ezt érted? És közügy, igen meglepő számokkal és eredményekkel, életminőség-javulásokkal, szaporodó interjúkkal.
Nem véletlen, hogy nem kötök. Holott egészen jó kézügyességem van. Azt kéne csinálnia mindenkinek, arra rátalálni lassan, amiben tehetséges. Ez sok idő, tévút és fájdalom, és nem adatik meg a legtöbbünknek. Ez a probléma, pontosan. Ehelyett készülnek az ajtódíszek olyan nagy számban. Ezért ilyen a legnépszerűbb női lap szerkezete: fotóriport a Margitszigeti Nők Lapja délutánról–Fejős Éva új regénye–smink–szex–a pszichológus válaszol–ocelotmintás trendi gumicsizma–karamellkrém sárgadinnyével–tegyünk a férfiak prosztatarákja ellen!–csillámos kaspó házilag, pofonegyszerűen–kutyamenhely–házassághirdetés–agyhalál.
Az nem lehet, hogy ennyi nő tehetséges pont a kézműveskedésben. Látható is: nem. Már a blog betűtípusán. Az a baj, hogy a kreatív blogok, a trend, a Praktika miatt, a lakásdíszítés és az otthonlét kényszere miatt, és leginkább élete, kiteljesedése nagy hiátusa miatt elhiszi az illető, hogy művészetszerű, hogy alkotás az, amit létrehoz a ragasztópisztollyal. Nem az. Technokolszagú, infantilis és szánalmas. Hogy közben jól érzi magát? Na, ez az igazán durva, ez mutatja, mekkora a baj. Hát nincs szeme? Volt már múzeumban, látott már szép tárgyat, tudja, mi a különbség? Miért nem? A kézműveskedők között van néhány tehetséges, de példátlanul sokan hiszik azt, hogy ők is azok, más alkotó tevékenységekhez képest. Igenis, ez a kreatív őrület könnyű menekülőút és hamis öntudat, és elsősorban utánzáson alapul, pedig azt hazudja, eredeti.
Utolsó korty oxigén, írják többen. A palackból! Ez a szomorú. Közben meg ott van, lehetne a hegyi levegő tágassága!
Igenis, tessék műveltnek, igényesnek lenni, két háromjegyű számot fejben összeadni, olvasni, valamennyire tudni, mi van közéletben, alkotmányban, színházban, Nobel-díj listákon, az életfogytiglanosok között és orvosetikai ügyekben. Dolgunk van a világban, a családon túl is. Nem hagyhatjuk meg az összes dolgot másoknak. “Én hülye vagyok a politikához”, és ha mégis, akkor szajkózzák (a jobbikos!) férj buta lózungjait, de közben készül a textil-falikép. Nekem meg, amikor színházügyben idézem Csáki Juditot, aki a Magyar Narancsban írt a POSZT ürügyén kis szakmai körképet, azt írja a kedves fórumtárs: én nem politizálok, és nekem már a Magyar Narancs említése is annak számít!
Nagy sokk volt nekem a mamami.
Mindenesetre jó kis vita lett ebből a bejegyzésből, én ezt gondolom, más meg mást.
KedvelésKedvelés
agyhalál 🙂
KedvelésKedvelés
“Az nem lehet, hogy ennyi nő tehetséges pont a kézműveskedésben. Látható is: nem. Már a blog betűtípusán. Az a baj, hogy a kreatív blogok, a trend, a Praktika miatt, a lakásdíszítés és az otthonlét kényszere miatt, és leginkább élete, kiteljesedése nagy hiátusa miatt elhiszi az illető, hogy művészetszerű, hogy alkotás az, amit létrehoz a ragasztópisztollyal. Nem az. Technokolszagú, infantilis és szánalmas. Hogy közben jól érzi magát? Na, ez az igazán durva, ez mutatja, mekkora a baj. Hát nincs szeme? Volt már múzeumban, látott már szép tárgyat, tudja, mi a különbség? Miért nem? A kézműveskedők között van néhány tehetséges, de példátlanul sokan hiszik azt, hogy ők is azok, más alkotó tevékenységekhez képest. Igenis, ez a kreatív őrület könnyű menekülőút és hamis öntudat, és elsősorban utánzáson alapul, pedig azt hazudja, eredeti.” – ezt felolvastam a férjemnek, közben kifeküdtünk a röhögéstől :). Egyetértek… meg ezzel is:
“Igenis, tessék műveltnek, igényesnek lenni, két háromjegyű számot fejben összeadni, olvasni, valamennyire tudni, mi van közéletben, alkotmányban, színházban, Nobel-díj listákon, az életfogytiglanosok között és orvosetikai ügyekben. Dolgunk van a világban, a családon túl is. Nem hagyhatjuk meg az összes dolgot másoknak.”
KedvelésKedvelés
Érdekes, hogy a tehetségre hegyezed ki a dolgot. Nem kell tehetségesnek lenni ahhoz, hogy az ember élvezze az alkotótevékenységet. (Bennem megvan az elismerés iránti igény, ezért nem tudnék valamit hosszú távon űzni úgy, hogy nyilvánvalóan szar, amit csinálok, de van, aki megelégszik azzal, hogy az alkotói folyamatot – például a mozdulatokat, az összpontosítást, magát a “csinálást” – élvezi, és kevésbé érdekli az eredmény.) Nem az a kulcs, hogy csak olyan horgoljon, pölö, akinek van hozzá érzéke, hanem az, hogy ne az elvárások, nemi szerepek vezéreljék és korlátozzák a szabadidős tevékenységek megválasztásában.
KedvelésKedvelés
Lehet csomókat kötögetni meg kibontani egy cipőfűzőre, az is stresszoldó, nem bánt vele senkit. Csak ha ezt művészi tevékenységként fogja fel, mutogatja, akkor válik perdöntővé a tehetség léte.
KedvelésKedvelés
“Kettő darab lányismerősöm van, aki sziklamászó, igaz, mindkettőt a fiúja / volt fiúja vitte el először, de azóta is folytatják. Egyáltalán semmi furcsát nem látok ebben. Aki szerint ez furcsa, az nevetségesen szűklátókörű szerintem.”
Ugyan mi lenne bárkinek is furcsa 2 azaz kettő darab sziklamászó csajban, akiket ráadásul a fiújuk vitt bele a hobbiba – nincs ezen semmi furcsa.
Éppen csak kirívóan ritka – elvégre a kettő az gondolom, nálad is az ismerősök ezreléke, nekem meg nincs egy se.
Viszont aki szerint ez ritka, az nem szűklátókörű, hanem tájékozott,
és nem a saját kettő darab barátja alapján ítél meg tömegeket.
Tisztában van a magyar átlaggal, és a statisztikák mögött megbúvó rögvalósággal, amiről mi itt beszélünk.
Amiről a szociológus-közgazdász így ír :
„A nő, ha többet is dolgozik, kevesebbet keres. Azok a munkafajták, amelyeket többnyire nők végeznek, valami csoda folytán kevesebb bér ellenében kelnek el a munkaerőpiacon, mint az ún. férfifoglalkozások. Kevesebb a magas beosztás, kevesebb a döntési jogkör, kevesebb a pénz, a szabadidő, kevesebb a kompetencia.
A nő olyan réteghez tartozik, amelynek gazdasági aktivitása rémisztően alacsony. A fiatal nőké a 20%-ot is alig haladja meg…
Ezt a számok iránt érzékenyeknek mondom: 20% alatti aktivitási ráta egyenértékű a társadalmi kirekesztődéssel.”
A kettő barátnő ide vagy oda, a 20 % aktivitási ráta bizony nekem otthonukba visszaszorított fiatal nőkről mesél,
akik jobb esetben, lehetőségek híján, pótcselekvésként babrálnak valamivel.
És nem ez a baj (mert legalább valóban nem isznak, mint a fiúk), épp csak az a baj, amit ez a jelenség a háttérben jelez, és amiről a közgazdász jelentés is beszél.
KedvelésKedvelés
Lassan szentté avatjuk a nőket. Még hogy nem isznak? Ha ennyire szereted a statisztikákat, nézz utána, mennyi az alkoholisták között a nők aránya.
KedvelésKedvelés
bezony, a nő is ember, és ezért itt senki nem akarja szentté avatni.
Az alkoholfogyasztási szokásokat akár a saját szememmel is megláthatom, ha bemegyek egy krimóba a sokszázezer közül. Én szoktam. Menj, nézz körül te is !
Meg az elvonókon, és a halálozási statisztikákban is.
Az esküvők és bulik hajnali vendégein. A saját szüleid meg rokonaid alkoholos esetein.
isznak a nők is, elvégre ők is emberek volnának, és az alkohol őket is kábítja, feledteti, elringatja, miért tenne kivételt, az alkohol az egyáltalán nem hímsoviniszta.
A társadalom az, amelyik nekik nem engedi, hogy a kocsmában, társaságban, az esküvőkön meg a családi alkalmakon spiccesre igyák magukat, ami a férfinek állítólag még “jól is áll” ám ugyanaz, állítják a bölcsek, “nőben kész borzalom”.
Ezért a nők nagyobb arányban otthon zugisznak a megbillent estéken és olyankor ráborítják a klavira a vörösbort 🙂
KedvelésKedvelés
Tegnap elmentem egy kaszinó előtt az egyik plázában. Kígyózó sorban álltak előtte bebocsátásra várva a vendégek.
Ledöbbentem, mennyi háziasszony, feleség és anya vár arra, hogy elszórakozza a kosztpénzt a család elől. Vagy lehet rosszul emlékszem?
Ki lehet találni melyik nem képviselői álltak ott (egy kivételt sem láttam a sorban a másikból…na, szabad a gazda!
KedvelésKedvelés
!!!!!!!!!!!!ez mekkora! külön klaviatúrán gépelek, mert a laptopéba tavaly fehérbort öntöttem! Nem is hittem, míg ezt a blogot nem olvastam, hogy ennyi rokonlélek rohangál a világban! Egyébként volt már esküvő, ahol olyan spiccesre ittam magam, hogy beszélni is alig tudtam, és kicsit sem éreztem cikinek. Másnap se. Mondjuk ez ötévente egyszer van, de nem vágyom rá többször. A szalonspicc nekem nagyon fekszik…
KedvelésKedvelés
De te tiszteled a nőket, akik istennők. Akkor miért ne lehetne szentté avatni őket?
KedvelésKedvelés
Ő már nincs közöttünk, sirassuk meg. Volt egy pont.
Nagyon alattomosan adagolta a finom kritikát a személyeskedésen át a durva, frusztrált nőgyűlöletig, és most valahol elvbarátaival kajánul idézi és taglalja az itteni hozzászólásokat.
KedvelésKedvelés
Attól még persze fontosak az érvek, jó, hogy írsz, de nem azért nem válaszol, mert hosszasan töri a fejét, nem szokta.
KedvelésKedvelés
a részeg nő undorító!
kedves idegen bajnok!
KedvelésKedvelés
Minden részeg undorító.
KedvelésKedvelés
sztem a fenti az irónia volt…
Számomra sem a részeg nő, sem a részeg férfi nem undorító, sőt akár megérthető is – főleg ha nem naponta, hanem rendszertelenül esik meg,
és nem cirkuszol nagyon. Hanem mondjuk nevet vagy sír. Állapot. Emberi.
És nem is lehet oly ritka, ha megnézzük az átlagos alkoholfogyasztás mennyiségét.
KedvelésKedvelés
a poszt nem állított fel sorrendet az egyes tevékenységek között.
a blogírást pedig nem állította be az 1.es pontban felsoroltak szerint.
örülünk neki, hogy örülsz a férjed X-boxának és egyébként annak is, hogy te is veszel magadnak dolgokat. a poszt ezzel kapcsolatban nem említett meg semmit. amellett, hogy örömteli ilyesmit olvasni. közben ne feledkezzünk el arról, hogy ezernyi, tízezernyi nő válik kiszolgáltatottá a szülés, házasság, munkaerőpiaci helyzet miatt, következésképpen nem tudja megvenni magának a “dolgokat”. valóban nem kell e nőkre gondolni. nincs ilyen javaslat, tanács, vagy bármi kellene dolog ezzel kapcsolatban.
hobbi lehet pótcselekvés is, meg nem is. ezzel kapcsolatban szintén nem hoz ítéletet a poszt
KedvelésKedvelés
a bejegyzések nagy része arról szól, hogy létezik egy (sajnos) igen széles réteg, aki a 2. pontban foglaltakat nem teheti meg, mert a férje tojik rá, hogy az illető kirándulni akarna vagy fitnessre menni, és ezért nem, nem fog vigyázni a gyerekekre, nem hogy önként és dalolva, hanem ha kérik, akkor se. na, ezek a nők tudnak belecsavarodni abba, hogy az egyetlen egyéb tevékenységük a fentiek miatt a keresztszemes blog.
KedvelésKedvelés
És a nők legnagyobb részének annyira elhalt a családon kívüli én-része, hogy neki magának eszébe sem jut a fitnesz és a kirándulás. A rendszer, a női szerep áldozata az ilyen nő.
Van még az áljóindulatú férfi, ő maga küldi a csaját, aztán behajtja hétszeresen az árát: Hát menjél! Hát miért nem mész? De nem, nekem itthon jó. De menjél! (Elmegy.) És a következő konfliktusnál: te itt konditerembe járogatsz, amikor nekem határidős a meló, és anyám is beteg?
KedvelésKedvelés
kellemes, víg úgy az élet, hogy közben számoszlopként halmozódnak az így képződött “számlák”.
és amikor már sokszor a fejéhez vágták a nőnek akkor
– vagy nem megy sehova, hanem horgol,
– vagy megy és tényleg elhiszi, hogy van az ő oldalán egy “tartozik” oszlop, amit mindennap le kell dolgoznia (nem akarom szexnek mond ezért igent, főz finom vacsorát, de neki hányingere támad a szagától is és kedvtelenül hallgatja, hogy a gyerek már megint egyest hozott. ó jaj, milyen Édesanya az ilyen!)
KedvelésKedvelés
Igen, bár néha szívesen írok választ azoknak, akik a világot nonstop egy papírgurigába belenézve szemlélik 🙂
KedvelésKedvelés
neeeem lehettek ennyire kegyetlenek! megfosztjátok az embert a hobbijától.
KedvelésKedvelés
Azt sajnálom, hogy egy troll miatt születik egyik-másik poszt alá negyven off-topic hozzászólás, mindig az alapokról kell kezdeni egy ilyennel és azt kell körbejárni.
KedvelésKedvelés
Azért ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen az, amikor egy nő beregel a kurvázóstopikba és beszól a “makktársaknak” valami emberit.
Második háeszt nem fogsz tudni írni, mert szétszednek, ahogy szétszedték Vérnyulat aki nem véletlenül törölte a netről az összes remek emberjogi írását.
Az ő trolljaikat ők pl. így szeretgetik:
http://masszazs.blog.hu/2012/12/30/2012_leghulyebb_beszolasai_254
És amikor oda se mész, csak belinkeled valahová a napisz.r redvás baromságait mint a fiatalokat ilyenné nevelő, elrettentő példát – aztán egyszer csak észreveszed azt, amit én. namost ezt itt nem részletezném. No para, túléltem.
Nahát ilyen korrektségűek a férfiak vezérelte fórumok egy odatévedő kritikussal szemben. Úgy érzem, és ezt látom egy csomó helyen a neten, hogy a fiúgyerekeket kifejezetten tanítják, okítják a minél aljasabb, mocskos szemétkedésekre, egymással szemben is, de kifejezetten a nőkkel szemben.
Mondjuk teljesen erre állt rá a mai pornográfia is, és a nők olyan naivan magyarázgatják a miérteket a vizualitással – azért valóban jókat röhöghetnek rajtunk…
Ezek a mi trolljaink meg napokig fárasztanak itt minket, aztán még rendesen vissza is köpnek az ajtóból…
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Hű, mi minden történt, amióta legutóbb itt jártam!
Egyébként szerintem minden hozzászólónak igaza van, csak valahogy úgy érzem, folyamatosan elmegyünk a lényeg mellett és egymás torkának ugrunk, holott ugyanarról beszélünk mindannyian. Csak talán egy kicsit más megközelítésből.
Mert, hát lássuk be:
1. Egyértelmű, hogy nem lehet kerek perec kijelenteni, hogy szabadidejében minden nő otthon kézműveskedik, ahogyan azt sem, hogy minden férfi hobbi szinten (is) szellemileg aktív. Mert igen, a nők is kirándulnak, vadásznak, solymásznak, politizálnak, és igen, a férfiak is tudnak néha igen agyhalott dolgokat művelni, pl. szerintem a horgászás (értsd órákon át kussban ücsörgés egy bottal a kezünkben) sem éppen világmegváltó tevékenység.
2. De az is tény viszont, hogy nagyon sok, sőt egyre több nő ragad tűt meg fonalat, mert érzi, hogy a meglévő élete nem elég, de hát sajnos nem teheti meg, hogy míg a ded csendben alszik az ágyában, ő gyorsan elmegy az erdőbe vadászni egy kicsit. Szóval, maradnak az otthonülős dolgok, lehetőleg olyasmit, amit bármikor félbe lehet szakítani, gyorsan be lehet vágni a fiókba, majd aztán bizonyos idő múlva újra elő lehet venni, Én pl. szoktam írni itthon, de kész vagyok attól, amikor a mondat közepén ordít a gyerek, aztán, mire visszajövök, már fogalmam sincs, mit akartam mondani. Szóval, nehéz, na. Ezzel szemben a szalvéta, a wc papír guriga ugyanúgy megvár, és biztosan emlékezni fogok a keresztszemes öltésre is egy rögtönzött pelenkacserét követően.
3. És igen, mindenkinek be kellene látni, hogy amit csinál, az jó vagy nem. Én kész vagyok a horgolt fülbevalóktól, meg nemezelt telefontokoktól, de mondjuk ha valaki igazán szép, iparművészeti dolgokat csinál, elfogadom. DE! Az, hogy dekoráció gyanánt beleállítunk egy üres wc papír gurigát egy tál közepébe, majd köréhintünk néhány fényes papír labdacsot… Ez gáz. És nem igaz, hogy az emberek, a nők ezt nem látják.
4. És baj az is, hogy a korlátozott lehetőségek miatt nincs igazán alternatíva. Ott a gyerek, a háztartás (odaég a rántás, stb.!), míg ezzel szemben a férfi könnyebben lép le otthonról akár csak egy-két órára is. És az az idő tényleg csak az övé, akármivel is tölti, nem rángatják a nadrágját, hogy apa, gyere játszani, és nem kell közben pelust cserélni, meg ilyesmi. És persze, tök jó, hogy a nők is el tudnak menni havonta egyszer kirándulni, vagy színházba, vagy akárhová, de mi van a hét többi napján?
KedvelésKedvelés
Hát ezt nagyon szomorú volt látni, hogy érvelés helyett inkább letrolloztátok és kitiltottátok a más véleményen lévőt. Ne értsünk félre, csomó mindenben nem értek egyet én sem az idegen bajnokkal, de írt értelmes dolgokat is, én meg szeretek vitatkozni, azt hittem, ez olyan blog, ahol lehet, jó lett volna. Engem ugyan nem neveztetek trollnak, de már egy bejegyzés alapján rendreutasítást kaptam, hogy nem mutatkozom be, holott szerintem semmilyen netikettben nem szerepel, az interneten nem szokás kommentelőként bemutatkozni, nem tudhattam, hogy itt más a szokás, hiszen mindenki más is nicknévvel kommentel. (Nem, a kommentelés nem olyan, mintha vendégségbe mennél valahova.) Kíváncsi lennék egyébként, hogy ha mélyen egyetértő kommentet írtam volna, akkor is számonkérik rajtam ezt, vagy csak provokatív kérdésekre vonatkozik a szabály, dehát ez már nem fog kiderülni.
Szerintem jót tenne ennek a blognak egy nyitottabb vitakultúra, mert fontos kérdéseket feszeget, csak így mindig egy kicsit egyoldalú fog maradni.
KedvelésKedvelés
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/10/02/udvozlet/
KedvelésKedvelés
Semmit nem sértettem meg az ott leírtakból.
KedvelésKedvelés
Érdekes, én látom világosan, hogy mit. Próbáljad megérteni, olvasd el párszor, nem megy mindenkinek elsőre. Jöjj rá. Én szívesen látnám, ahogy lassan rájössz, miről is van szó, így jó lenne, ha maradni tudnál.
KedvelésKedvelés
“…olvasd el párszor, nem megy mindenkinek elsőre.”
ilyet miért?
KedvelésKedvelés
Nem gúny. Én is így voltam vele kezdetben, csak én tudtam, hogy nem értem. Viszont én addig nem is írtam, csak nagyon általános témákhoz. De a hét főbűn esetén a fösvénységről szóló bejegyzés sem volt világos, néha nem egyszerű. Ott a kommenteket végigolvastam, végigkövettem, és akkor lett világosabb. Gyakran a saját prekoncepcióim akadályoznak meg abban, hogy valamit úgy értsek, ahogy írva van. Ennyi az egész.
KedvelésKedvelés
Tessék, itt egy link a részletes magyarázattal. Olvasó vagyok, író nem, ezért a link. Csakazolvassa szövegeit lehet így olvasni, mert azok meg vannak írva. És szerintem így érdemes. Viszont így nem könnyű. (Vagy nekem, és gondolom sokaknak nem megy könnyen.)
http://www.fas.harvard.edu/~wricntr/documents/CloseReading.html
KedvelésKedvelés
Ó, várj, itt egy sokkal jobb a témában, érthetőbb. Kár, hogy nem ezt láttam meg előbb. Na, erre céloztam, itt jobban le van írva a folyamat. http://www.shanahanonliteracy.com/2012/06/what-is-close-reading.html
KedvelésKedvelés
Kösz, de sajnos angolul nem tudok, de feltételezem jószándékodat. Bár a Emily hozzászólásai nem arról szóltak, hogy értelmezési problémái lennének
KedvelésKedvelés
Büszke vagyok, hogy így működik a közösség. El is mehetek csaptelepet venni meg interjúra nyugodtan! Sőt, talán a díjbeszedő holdinghoz is? Az egész napos.
(Én mindig azt mondom: gyere rá, és a fiam röhög ezen, miért?)
KedvelésKedvelés
Off: a díjbeszedő a Margit körúton gyors, és tök segítőkész és kedves ügyintézők vannak, legalábbis én így tapasztaltam.
KedvelésKedvelés
Én igen. Lehet, hogy nem akartál.
KedvelésKedvelés
“Nem, a kommentelés nem olyan, mintha vendégségbe mennél valahova.”
általában lehet, hogy így van, de itt ezen a blogon másképp van.
ettől más, ettől jó itt nekünk.
maradj velünk, mi is nagyon szeretünk vitatkozni. árnyalunk.
KedvelésKedvelés
Hidd el teljesen nyitottak vagyunk egy pontig. Azt mondod, “de írt értelmes dolgokat is”. Lehet, (én ugyan nem emlékszem egyre sem) de tíz hazug, sztereotíp, nőgyülölő és ostoba mondat között ne kelljen már mazsolázni hol pislákol elrejtve valami értelem…
KedvelésKedvelés
Én nagyon örülök, hogy elment a troll, ha nem is önszántából. Falba vertem volna a fejemet minden egyes hozzászólása után. Vagy még inkább az övét.
KedvelésKedvelés
És egyáltalán nem magyarázkodom, ne haragudjatok. Esetleg ha kérdeznek, válaszolok, és a régieknek szívesebben, de én tudom, mit bírok, mi esik jól és mit akarok a bloggal. Mindannyian alul kezdtük, Emily! Én is! Nulla bejegyzés volt, amikor jöttem! 😀 És nem sértegettem az itt levőket!
KedvelésKedvelés
Én sem sértegettem az itt lévőket, hanem arra gondoltam, hátha hasznos lehet, ha felhívom a figyelmüket arra, hogy kívülálló szemlélőként hiányolom a nagyobb nyitottságot a vitára és az ellenvéleményekre – mivel fontos témákról van szó, ezért szerintem nagyon fontos, hogy tudjunk reagálni egymásra és érvelni, nem érzelmi alapon kizárni az egyet nem értőket.
Mondjuk pszilvi hozzászólása, amelyben megismerteti velem a close reading fogalmát, kicsit meredek, mivel 13 éve tanítok egyetemen, és eddig nem volt probléma az olvasás- és szövegértési készségemmel (vagy csak még senki nem mert szólni :))
De nyugalom, megértettem, hogy ez egy zárt közösség és nem egy fórum és szívesebben beszélgettek egymással, és ezt tiszteletben is tudom tartani. Lehet, hogy udvariasabb lenne egyébként a véletlenül idetévedővel ezt így barátságosan közölni (“bocs, de mi egy zárt közösség vagyunk, egymás, azaz a tagjaink véleményére vagyunk inkább kíváncsiak” vagy ilyesmi) ahelyett, hogy egyből lecseszést kap, meg udvariatlannak, trollnak vagy olvasni nehezen tudónak titulálják, amiért nem látta át ezt idejében.
KedvelésKedvelés
De Emily, nincsenek tagok, mindenki csak erre járt, aztán néhányan itt ragadtak.
Viszont ez nem vitablog. Szabadidőmben írom, nincs hozzá munkaköri leírás, függetlenül alakult ilyenné, a legjavamat teszem bele, életem legnagyobb története, hogy lett és ilyen lett — ki várhatja így el, hogy mindenki ízlésének-igényének megfeleljen, társadalmi küldetése legyen? Hát mi vagyok én? Én adjak helyt a sok ellenvéleménynek, amelynek megfogalmazói rendszeresen élesen és tét nélkül kritizálnak (“nagyon okosnak képzeled magad”) meg lesajnáló életvezetési tanácsokat adnak? Ki kérheti, hogy vállaljam azt a rengeteg stresszt, bántást, kaján kíváncsiskodást, provokációt, moderálást, ami ezzel járna, amit írsz, hogy mindenféle véleménynek terepe legyen a blog, mert ezek milyen fontos témák?
Amúgy is, ezeket a vitákat mi (többen, sokan) huszon-, harmincéve lefolytattuk, folyamatosan vívjuk máshol, elfáradtunk, most pedig szeretnénk örömmel és jólesően leülni ide, és legalább az axiómákon nem vitatkozni. Annyira megszenvedtük az axiómákat.
Ha ettől szektának tűnünk, azt sajnálnám. Az nagyon ellenszenves, amikor veri az asztalt a tisztelt friss kommentelő, hogy de ő miért nem hallgattatik meg, miközben meghallgattatik, igenis, kedvesen szóba állnak vele, elmondják, miért gondolják másképp, erre neki az a bánata, hogy nem lehet igaza, nem győzte meg az ötszázharmincöt bejegyzést író bloggert és hónapok óta rendszeres olvasóit három kommenttel.
És közben épp ő nem figyel oda a blog írójának és törzsolvasóinak közérzetére, érzékenységére, múltjára, ő nem gondolt bele a helyzetbe, ő hiszi azt, hogy itt őt bántották, kirekesztik.
Ez olyan, mintha bejönnél sáros lábbal tízkor a hat óta zajló salsaestre, felkapcsolnád a villanyt és betuszkolnád a Boney M-et a lejátszóba.
KedvelésKedvelés
🙂 Dehát nem is neked irtam a close readingről, hanem Ildi53-nak, mert ő igényelt további magyarázatot a megjegyzésemre. Mondom, hogy nem egyszerű. 😉 Mint ahogy az is, hogy ha többen mondják neked itt, hogy ez sértő, ahogy írsz, akkor jobb lenne megérteni, belátni, és elfogadni, hogy ez itt az. Ahogy azt is észre lehetne venni, hogy itt van vita is, több vélemény, a felvetett problémára rengeteg reagálás érkezik, és egyébként szerintem nagyon udvarias és kulturált a hangnem így is. Ha ez neked nem jön át abból, amit olvasol, tényleg, olvasd újra, ennyit mondtam. Remélem, így már érthetőbb.
KedvelésKedvelés
Ez a küldetéstudat, fontosságtudat irritál igazán.
“hátha hasznos lehet, ha felhívom a figyelmüket arra, hogy kívülálló szemlélőként hiányolom a nagyobb nyitottságot a vitára és az ellenvéleményekre”
— milyen alapon? Mit tudsz jobban, mi hitelesít, ki vagy? Megértetted, amit olvastál? Igen, ÉS ellenszenves vagyok? Akkor nem vagy véletlenül ellendrukker? Miért hallgatnék rád? Hiszen fanyalogsz, és nem örülsz neki, hogy népszerű a blog.
Senki sem szeret rossz fejnek, kis butusnak, tévúton járónak tűnni más szemében. Ha egyetértenék veled, nem ilyen lenne a blog, és akkor te se kritizálnál. Egyébként a blog tele van ellenvéleménnyel, amelyeket nagyon is nyitottan fogadunk, de megfogalmazóik nem acsarkodnak így.
Én úgy általában nem hallgatok már senkire, nagyon megválogatom azt is, kitől kérek visszajelzést (és kérek — ha tuszkolják, az elég gáz). Mivel a következményeket magam viselem, én döntök, nem mások elvárásai, tetszése. Ez nagyon lassan alakult így, sok jóindulatú ember magyarázta már nekem (jaj, csak legyen béke!), hogy nem úgy kell felfogni, meg túlságosan a szívemre veszem, és így nem lesznek barátaim, de hihetetlenül felszabadító manipuláció nélkül létezni, és megéri a konfliktust.
KedvelésKedvelés
Micsoda, dehát egyáltalán nem vagy ellenszenves, pont ezért szóltam eleve hozzá. Ha ellenszenves lettél volna te, vagy a téma, vagy bárki, akkor nem maradok itt az oldalon és nem olvasom végig az _összes_ kommentet és nem igyekszem, hogy érthetően és normálisan fogalmazzam meg az ellenvéleményemet. Pont azért hittem azt, hogy ezt itt lehet, mert elsőre olyannak tűnt a blog, és mert vitaindítónak tűnt a bejegyzés.
És kikérem magamnak, én nem acsarkodtam, nem vagyok ellendrukker, a blog népszerűségéről fogalmam sincs és nem zavar, ha népszerű, ne akarj már mindenképpen az ellenség szerepébe kényszeríteni. Több komment óta azt bizonygatom, hogy békével jöttem és nem akartalak bántani sem téged, sem a kommentelőidet.
KedvelésKedvelés
Még az első kommentednél elakadtam. Nekem nagyon kényelmetlen és ellenséges ez, hogy “blogot írni magasabbrendű”, visszalőni, hogy na, te se vagy különb a Deákné vásznánál. Nem arról van szó, hogy ki-mi különb, nem önigazolásról, hanem egy sajátos jelenségről, amelyet újságíróaggyal térképeztem fel, és, igen, szubjektíven. Nyilván, ha így gondolom, ahogy azt megírtam, inkább fogok blogot írni, mint — büszkén — gyöngyöt fűzni.
Előzménye a reakciómnak az is, hogy túl vagyunk néhány troll-rohamon, az utolsót te védelmezted épp. És bizonygatják mindig, hogy ők csak jót akarnak, meg segítenek. De nem ez számít, és mindig kilóg a lóláb, ha valaki nem valódi örömmel van itt, hanem beszólni.
Szerintem pont ennyire kell nyitottnak lenni, mert túl sok energia forgácsolódik el az álvitákban. Nem érzem jogosnak a kritikádat.
Hirtelen jöttél, de maradj! Olvass még, és írj, ha van kedved.
Nekem tényleg elképesztő élmény, hogy ez lett a blogból, mert én nem akartam, nem terveztem hatást, azt nem is lehet. Mivel csak úgy írom, amit gondolok, nem olt vele ambícióm, és nagyon erős és sok reakciót kapok, nagy változások indultak az olvasók életében, egymást szülik a szövegek, kiütik a monitor felső szélét a grafikonok, úgy tűnik, valami megtörtént itt — nekem ez azt igazolja, hogy a helyemen vagyok. Az identitásom lett a blog. És ezért érint érzékenyen, amikor leszólnak vagy relativizálják ezt az egészet. Tehát nem az adott véleményről van szó, az akármi lehet, de ne kajánkodjon már itt senki.
KedvelésKedvelés
Oké, akkor túlzó volt a reakcióm, most újraolvastam (18:39).
Tényleg fáradt vagyok.
KedvelésKedvelés
Kedves Emily !
Azt látom, nem egészen érted a netikettet.
A különféle reklámbevételekből fenntartott orgánumok által üzemeltetett közösségi fórumok azok valóban nyílvános és közösségi terek,
viszont a blog az részben nyílvános, de okvetlenül személyes tér.
Így ha blogra látogatsz, az igenis olyan, mintha vendégségbe mennél valahová.
A legelső menüpont ezért is “Itt a bejárat” – na azt el kellett volna olvasnod, mielőtt belépsz – és akkor sokat megspórolsz magadnak meg nekünk is.
Ha érted és be tudod tartani az ott leírtakat, akkor beljebb jöhetsz. Amúgy meg kívül tágasabb.
“én meg szeretek vitatkozni, azt hittem, ez olyan blog, ahol lehet, jó lett volna” A más által beüzemelt, más által karbantartott, más napi rendszeres és színvonalas munkája által itt lévő író- és olvasóközönség nem a te elképzeléseidet szolgáló ajándék !
Ha szeretsz vitatkozni, akkor azt is megteheted itt – de csak a szabályok betartásával. Ellenkező esetben menj fórumokra, vagy nyiss egy saját blogot, feccölj bele napi 2-3 óra munkát, hogy színvonalas olvasóközönséged legyen, és akkor ott kedvedre vitatkozhatsz azzal, akik meglátogatnak a blogodon – és ott te döntheted el, ki törhet rád ajtóstul és ki meddig trollkodhat nálad.
De itt erről neked nem kompetenciád dönteni, mint szeretnél itt a bajnok ügyében – akire mi itt kollektíve egyáltalán nem vagyunk kíváncsiak tovább. Mi ismerjük ezt a típust, az ilyen, a nőket kutyákhoz hasonlító alakokkal mindenütt tele a padlás – és itt nem lesz, hiába szeretnéd.
Te most azt állítod, hogy a bejáratban olvasottakból “semmit nem értettél meg” – akkor, amikor pedig szájbarágósan, több oldalról és világosan érvelve pont a te és a bajnok esetére jól vonatkoztathatóan elmondja, hogy mit kér és miért kéri,
Ugyan mi az, ami nem érthető ezen :
“Nem az a szólásszabadság, hogy itt bármit mondhat az olvasó, hanem az, hogy nyithat akármilyen blogot, és ott elmondhatja. Egyáltalán nem jár semmi pusztán azért, mert blog, internet meg erre jártál: sem az, hogy kommentelj, sem az észrevételek, a segítő kritika…”
Persze szabad a házirendet nem érteni – csak akkor oda ne menjünk be. Szerintem ez rohadtul világos.
KedvelésKedvelés
Estefelé jólesik, ha valaki helyettem is világosan fogalmaz! És ahogy önmoderál a kommentfolyam.
Szerintem a bajnok most lendült volna bele igazán, a tartjuk a markunkat meg a pénzt kérünk a menstruációért után jött volna a keményebb gyűlölet is.
Emily viszont nem azt írta, hogy abból semmit nem értett meg, hanem azt, hogy semmit sem sértett meg.
KedvelésKedvelés
igaz, ezt benéztem – a vége visszaszívva, pardon 🙂
KedvelésKedvelés
Bár ha jól megnézzük, aki mindezek után azt állítja, hogy ő semmit nem sértett meg belőle – az semmit nem értett meg belőle.
KedvelésKedvelés
Valaki mondja meg most azonnal, hogy ez az Oravecz Nóra izé ez MI? Ennél bizarrabb blogot még életemben nem láttam, érteni akarom.
KedvelésKedvelés
hűha! nehéz kérdés. szerintem sokan rágódunk ezen az elmúlt napokban.
az én értelmezésem a következő (de ez nem a tuti).
vannak a biztosítási ügynökök. téged is biztos zaklatott már egy-egy ilyen telefonon. ha van az ismerőseid között is, akkor még jobban el tudod képzelni ezt a típust (bocsánat senkit nem akarok megbántani, csak a jelenség megértéséhez visz ez közelebb)
nos a “biztosítósok” (és még az MLM-esek és még társaik, akikről nem is tudjuk igazán, hogy mivel keresik a kenyerüket) minden szituációból, minden beszélgetésből, mindennapos élethelyzetekből azt hozzák ki, hogy
– ők milliókat keresnek
-sikeresek
-boldogok, és minden napjuk egy merő öröm
– irigyli őket mindenki.
nos oravecz nóri szerintem ugyanez, csak ő azt állítja magáról, hogy médiában mozgolódó, újságíró és szellemi munkát végez és ebben nagyon sikeres.
(de ez csak az én megállapításom, szubjektív)
KedvelésKedvelés
de ő egy újságíró? én egyszerűen sikítok, mikor bármelyik postba beleolvasok. rettenet. ez olyan, mint Az Összegyűjtött Facebook Bölcsességek, úristen. tulajdonképpen le vagyok nyűgözve. de miért nem ő nyert? jójó, olvastam, hogy kellett egy biztonságos, píszí gasztroblogger – de kaphatott volna különdíjat, mert – sajnos szerintem – ezek tényleg nagyon sok nagyon kusza érzelmi életű nő szomorúan hamis gondolatai.
KedvelésKedvelés
http://nokert.hu/index.php/tudatossagnoeveles/media/1136-hova-suellyedt-bloggerina-
KedvelésKedvelés
hm, nekem nem nőtt ki ilyen hobbim a gyerekezés mellett, igaz, csak egy évet voltam otthon, aztán dolgoztam (nem teljes munkaidőben). nekem a munkám hiányzott.
pedig hobbim azért van (olvasás, filmnézés, rajzolás főleg), de egyik sem olyan, mint amikről fentebb szó van (illetve nem lehet belőle megélni, ami meg elmélyült molyolást igényel, az csak gyerekmentes időszakban – pl. éjjel – csinálható. én éjjel aludni szeretek meg a férjemet). na, asszem, most esett le, hogy nem is értem, hogy jut erre idejük kicsi gyerekek mellett nőknek.
KedvelésKedvelés
közben tovább olvastam a kommenteket itt, kész vagyok tőlük, annyira jók.
KedvelésKedvelés
Ez most engem is melenget, egyre jobb, egyre magasabb csúcsok felé hágunk, és nem egymás nyalogatása van, hanem valódi vita.
KedvelésKedvelés
Na tessék:
http://extremevidazz.com/viewVideo.php?video_id=11190
És hogy miért?
http://mandiner.hu/cikk/20111127_kaufer_virag_illik_e_kotni_a_parlamentben
KedvelésKedvelés
Rám meg nem lett reagálva, hüppöghetek? 🙂
Új kommentelő vagyok, de azért nem teljesen szűz…
Szerintetek nem kulcsfaktor a témában az önbizalom? Önbecsülés nélkül nem állunk ki emberek elé, nem hisszük el, hogy a szavunk ér valamit, nem tekintjük a véleményünket “ügynek”.
KedvelésKedvelés
Szia, Anita, nagyon örülök, hogy itt vagy, régi ismerősnek tűntél! 2013-02-26 – 11:16 — ez tetszett itt különösen! Kérsz kávét? Tegnapelőtt beszereztem egy valódi szarvasi kotyogót, mert a butlersesnek letört a füle! És tejszínnel, csakis!
De, ez a lényeg. A témaválasztás is önbizalom kérdése, kis biztonságos, ártalmatlan tevékenység, netán együttgondolkodás, vagy gyújtogatós anarchizmus.
KedvelésKedvelés
Bocsi hogy szólok a szarvasi kotyogós miatt. Az alumínium kioldódik a forró és enyhén savas közegre, és felszívódik a szervezetbe elég sok kárt okozva. Adhatok ajándékba egy rozsdamentes olaszt?
KedvelésKedvelés
Megköszönöm! Addig élvezem az ízét.
KedvelésKedvelés
És betette spamnek a rendszer ezt a hozzászólásodat, azt meg ritkán nézem. Nem értem, miért, rejtélyesek a szempontjai.
Többiek! Ha linket raksz, főleg, ha külföldi, nagy eséllyel spam lesz a hozzászólásod. Én kiszedem időnként onnan, ami arra érdemes, de légy türelemmel! Ne küldd el hatszor!
KedvelésKedvelés
Dejó, már azt hittem, levegő lettem 🙂
Kávét, igen, köszönöm! Bármilyen plusz fehérséggel, csakis kotyogósból.
És majd jelszót is kaphatok meg minden? 🙂
Továbbfűzve, és ezzel kicsit offolva is: ahogy a gyújtogatós anarchizmus (ez tökjó), úgy a zaklatás és a bántalmazás is csak egy egoista pozícióból lehetséges, ahol az illető azt hiszi, ő irányítja a (bármekkora) világ működését.
Engem támadtak már le utcán, és idő volt, míg leesett, hogy nem beteg és aberrált volt az illető, (mert akkor ez sem lenne jelenség és bizony az), hanem az van, hogy van, aki frankón azt hiszi, hogy ehhez, mindezekhez joga van.
Baromira nehéz úgy kiállni bármiért is, hogy félnivalód van.
Nem tudom, milyen lelki tréning lenne az, ami erősítené a nők önbizalmát…
KedvelésKedvelés
Még forró! (Az új adag, mármint.)
Nekem kedvem van gyújtogatni, odavagyok az anonymousért és a FEMENért. Ha nem vagy dühös, nem figyeltél eléggé! Jelszó: e-mailben, este.
KedvelésKedvelés
igen, én is bírom őket, és szurkolok a magyar dühnek! (olyan szerencsétlenül ragozható vagyis kiejthető ez a szó)
és várom a jelszót = tudom, mit fogok olvasni 7végén 🙂
KedvelésKedvelés
Bocsánat, nem akartam türelmetlen lenni, csak azt hittem, nálam van a gond, és azért nem jeleik meg a komment.
KedvelésKedvelés
Éva, a trollokkal való nagyfokú türelmedet csak csodálni tudom, ámde nem értem… mire jó a bajnokfélékkel diskurálni? Gendervak, utálkozó, mindenféle hangszeren játszik, amin nem szégyell (és nem szégyell), érvelni nem tud (a mi érvkultúránk sem fejlődik tőle). Egy ideig én is küzdöttem az antifeministákkal meg az ősturulokkal (társadalmi jobbító célzattal), de csak a saját idegeimet gyalultam vele. Sebaj, azért olvastam a kommenteket, de átugrom a trollok szövegeit (a válaszok viszont tetszettek – lehet, hogy ennyit megért a troll? 🙂
KedvelésKedvelés
Pedagógus volnék, így gyűjtöttem, a nyelvhelyességi hibákat is használati utasításokból és napilapokból is a nyelvtanórákra.
KedvelésKedvelés
hű, hozzám csak most ért el a kommentfolyam, meg az idegen bajnok. komolyan nagyon kemény, hogy az ilyen figurák még mindig bepróbálkoznak itt, aztán jönnek a feministákkal és habzik a szájuk.
egyébként azon gondolkozom, hogy hobbi-e, hogy az egyik kedvenc szórakozásom az indirekt közvéleménykutatás, pl egy-egy viccesebb hír kapcsán, mint mondjuk a múltkor az az erkölcstanos hülyeség, elkezdek többféle oldali véleményt elolvasni,, na meg a kommenteket, aztán ezzel megy el két óra (és direkt az olyanokat, amik eltérnek a véleményemtől, és nem a liberális értelmiségi belkör véleményei, k.ur.ucinfo-tól kezdve a blikken át a ma.ndi.ner-ig). na meg a legjobban a magyar átlag férfit megtestesítő munkatársaim véleménye érdekel a legjobban, ők nyolcvan főnyi rakodó, akiknek (egyszerre csak tizenötnek) az adott x munkaórában a főnöke/irányítója vagyok. ők együtt körülbelül tényleg kiadják a magyar átlag férfit. gyurcsány-hívőtől a gárdistáig, újlipótvárostól monor külsőig, részmunkaidős egyetemistától a fogatlan analfabétáig mindenféle pasas van köztük. például gyakran kérdeznek rá a másik kedvenc hobbimra (hát hogy megy a boksz? ma is voltál?). többségük iszonyú kedvesen és érdeklődően, persze mindenkinek furcsa volt előszörre, “nahát, lányok nem szoktak”, de hát tényleg kevesen szoktak, bár egyre többen. összesen egy azaz egy darab volt köztük, akik feltette azt a kérdést, hogy miért nem csinálok valami nőiesebbet. sok van köztük aki biztat (miért nem versenyzel? én is bokszoltam fiatalkoromban, és milyen jó az, tökös csaj vagy, büszke vagyok rád). persze nem tudom, miként reagálnának, ha ugyanezt a feleségük csinálná, de nekem így is pozitívabb a vártnál. házimunka-felmérést is csináltam már közöttük. valószínűleg az urak vagy a legjobb merítés a magyar átlagból, vagy javulnak a közállapotok. megint egyetlenegy volt, aki kategorikusan azt mondta, hogy a zasszony dolga. és persze rengeteg, aki ha megkérik, megcsinál ezt-azt, és kevés, de mégis, nem egy ésnem kettő, aki magától értetődőnek tekinti. a felmérés persze indirekt, beszélgetés formájú, aztán leszűröm amit le kell.
a kézügyességem egyébként tényleg zéró, gondolkoztam is rajta, hogy úristen, én bizony szénné unnám magam itthon, bár a házimunkákkal azért elég jól el tudok pepecselni. na meg a szobanövényekkel.
aztán, ami csak úgy örömet okoz, de nem különösebb tevékenység, az egyáltalán hobbi? hobbi nem csak olyan konkrét tevékenység? mert nekem egyik kedvenc elfoglaltságom a hosszútáv-vezetés, semmi verseny, attól félnék, csak én meg az országút (“És a lemenő Nap fénye / Csillan meg sok króm alkatrészen. /Én készen vagyok, csak az út / Nincs teljesen készen /Hogy véget érjen.”). de hát az igazából nem aktív tevékenység, hogy suhan el mellettem a világ, és nézem, hogy milyen színű az ég, és milyen zene megy hozzá. ez olyan, mintha azt mondanám, hogy a hobbim a meditáció. furán hangzik. végülis akkor az utazás, különös tekintettel magára az útra. na de amúgy tényleg, mit is definiálunk hobbinak? szerintem mindenkinek van valami, amit szeret csinálni, de ha megkérdezik tőle, hogy mi a hobbija, akkor sokan nem mondanak semmit. ha szeret fodrászhoz járni? lustálkodni, netezni, ikeában sétálgatni, haverokkal együtt lenni, mondjuk, de ezekre én se mondanám, hogy hobbi, vagy mert túl általános, vagy mert nem is igazán tevékenység, csak úgy történik. nemtom, na.
KedvelésKedvelés
Témába vág, én jót mosolyogtam rajta anno.
http://mandiner.hu/cikk/20111127_kaufer_virag_illik_e_kotni_a_parlamentben
KedvelésKedvelés
Csak azok a háeszek megint ….
KedvelésKedvelés
A mi bajnokunk a spamek között dühöng tovább.
Már letiltott IP-vel kijelentette Emilynek, hogy ő önszántából ment el, de utána írt még három kommentet. Őt csak úgy nem lehet kitiltani! Ő maga dönt. Ha kitiltják, előtte megparancsolja. Csak nála legyen a kontroll.
Felszólított, hogy tiltsam ki, rajta! Ezt a tesómék csinálták még tízéves koruk előtt: kihasználva, hogy a másik nem akarja úgysem azt, amit ők, akármit csinált épp, ráparancsoltak, valami kis fölényt élvezve így — ez a homokozó-stílusú civódások sajátja. (De javasolják kétévesekkel is: nehogy ki gyere abból a pocsolyából! — De!)
Kijelentette, hogy férfigyűlölő vagyok, és én vagyok a troll, és szajkózom a férfigyűlöletemet, meg hogy milyen jól vagyok.
Borzasztóan irritálom szegényt.
KedvelésKedvelés
kezdem sajnálni szegény bajnokot. ki tudja, mitől fosztottuk meg, s ez a hősies ellenállás a cv-jében hol jelent volna meg?
szerintem visszatérő vendég lesz, különböző álnevek alatt. éberen várom 🙂
KedvelésKedvelés
Szia! Bámulva olvasok már itt vagy fél órája. Meg bámulom a türelmedet. Meg a KON/TROLLT. Bocs, nem bírtam kihagyni
KedvelésKedvelés
Sziasztok,
különben még egy dolgon elgondolkodtam az eredeti bejegyzés kapcsán, úgyhogy gondoltam, mégis veszem még a bátorságot és felvetem: hogy vajon Budapest-vidék viszonylatban hogy néz ez ki? Ez nem egy ilyen tipikus fővárosi jelenség, mármint a teljesen haszontalan hobbikreatívkodás? A keresztanyám, kis falu, nagyjából ugyanezt csinálja, tortát díszít, köt, hímez, koszorúkat csinál, mindezt ünnepekkor megrendelésre a szomszédoknak is, pénzért. Nem válik el a tevékenység munka és szórakozás része. Szereti csinálni, bár munka, dehát munkát is lehet élvezni, ő a munkájának ezt a részét élvezi, gyomlálni meg pl utál. A WC-papírgurigából majmot ragasztani meg nem munka, hanem kedvtelés. Vagy vidéken, ahol szükség van rá, ott inkább munka, Budapesten meg, ahol annyira végülis nincs erre szükség, inkább kedvtelés? Bár vidéken sincs rá elviselhetetlenül nagy szükség, végülis hozathatna a cukrászdából is tortát, bár emlékeim szerint egy elég ócska kis cukrászda van csak ott. És ha hasznos munka, akkor is önbecsapás? Vagy a hasznosság az nem menti fel? Ráadásul ugyanez a keresztapám meg vadászni jár, hobbiból, de amit lő, azt többnyire megeszik (kivéve, ha róka), szóval az is egy ilyen félig hasznoshobbi. Nem tudom a választ, csak úgy érzem, van valami vidék/város különbség ebben.
Persze, felváltva járhatna a keresztanyám is vadászni és díszíthetne tortát a keresztapám, úgy lenne igazságos, de nehezen tudom elképzelni, hogy bármelyikük is erre vágyna.
KedvelésKedvelés
Tanakodtam én is, hogy mi a hobbi definíciója. Vajon a munkaidőben illetve szabadidőben végzett bármely tevékenység elég a különbséghez?Vagy csak az a hobbi(és nem pusztán időtöltés) aminek hasznos(kinek, mire hasznos?) eredménye van? Vagy az a hobbi, amire pénzt költünk, nem pedig pénzt keresünk vele? Talán mindegyik nézőpont érvényes.
Én a fő kérdésnek azt látom, hogy mikor és miért ítélünk valamit pótcselekvésnek, azaz a valódi, belső szükségletek helyetti, rákényszerített, csökkent mozgástérből adódó cselekvésnek. Felmerült az a kérdés is, hogy biztos hogy ennyi embernek a szíve legbelsőbb vágya az, amit a hobbijának nevez? És ha magába néz, és életében először úgy látja, hogy nem, akkor mi akadályozza meg, hogy vállalja a másmilyen vágyait, örömét?
KedvelésKedvelés
Kereszmamád megtalálta a hivatását, szerencsés asszony!:-)
Engem ez nem elégítene ki, olyan vágyaim vannak, amihez nem könnyen adottak a lehetőségek.
Talán a vadászó keresztapád is azért boldog az életével,(ha így van) mert ő és az élete keretei összepasszolnak.
KedvelésKedvelés
Hát nem, egyébként nem kifejezetten boldogok szerintem, legalábbis nem konfliktusmentes a kapcsolatuk, bár annyira nem látok bele. De pl nem tudom, lehet, hogy a keresztanyám szívesebben járna színházba meg hangversenyre, ezt akár el tudom róla képzelni, csak ugye a faluban nincs, bemenni a városba bonyolult, drága – tehát oké, élvezi a kis teendőit, de attól még simán lehet, hogy a keretek, a csökkent mozgástér miatt csinálja ezeket, abból választott magának örömteli tevékenységet, ami arrafelé a “választék”. Lehetne erre azt is mondani, hogy miért nem harcol ki magának nagyobb választékot.
Jó, ez most egy konkrét életből vett példa, de szerintem sok vidéki faluban, kisvárosban nehéz meghúzni ezt a határt.
KedvelésKedvelés
Aha, igazad van, amiért pénzt fizetek, az valószínűleg hobbi.
Szerintem a keresztanyám (meg nagyon sok más vidéki nő) esetében ez részben biztosan a csökkent mozgástérből fakad, gyanítom, hogy ha lenne színház, esetleg hangverseny, koncertek a faluban, oda pl szívesen eljárna és akkor kevesebbet kézműveskedne. Abból választott, ami az ő életterében a “választék”. Mondjuk erre lehetne azt mondani, hogy miért nem szervezi meg, hogy legyen helyi színtársulat, vagy miért nem harcolja ki a párjánál, hogy többször menjenek be a városba, de ő inkább alkalmazkodott a lehetőségekhez és azon belül találta meg, ami számára örömteli. Hol van vajon a határ a pótcselekvés és a körülményekhez való alkalmazkodás között.
KedvelésKedvelés
Én a megfigyelésemet magasan kvalifikált, mobilis, városi nők körében tettem.
KedvelésKedvelés
Ha tudnék képet linkelni, elküldeném, mit építettem tavaly nyáron. Hasznos, praktikus, nőies. Bár főleg a férfiak használják. És szoktam azért hokizni, síelni is, meg szörfölni pedig vidéki 50+ nyanya vagyok.
KedvelésKedvelés
Igen, a képmelléklet jó dolog, az index fóruma pl. tudja kezelni – nem tudom, a wordpress tud-e ilyen szolgáltatást
KedvelésKedvelés
Videót fel lehet tölteni, ugyanezzel a logikával linkről talán képet is, a többit nem tudom. Az egészen biztos, hogy a fizetős wordpress mindent tud: képet, fórumfunkciót sajáthozzászólás-szerkesztéssel, virágot hoz az ágyba meg kávét, feleségül vesz. (Az enyém ingyenes.)(Még.)
KedvelésKedvelés
Érdekes értelmezés.
“Ez a cikk, amit linkeltem, éppen erről szól: a sok hülye nőről, aki kötöget, meg festeget, meg varr, meg horgol, meg blogol, meg mittudomén ahelyett, hogy a férjével foglalkozna. Az egy dolog, hogy megvarrom a gyerek nadrágját, ha elszakadt; csinálok karácsonyra egy faliképet gyorsban, mert nincs pénzem normális dekorációra és naponta becsúszik egy-egy bejegyzés arról, ami megfogott a napban.
De bakker! Van, aki ilyenekkel tölti a fél életét azon a másik félen túl, amit a munkahelyén tölt és akkor bennem felmerül, hogy a férjével mikor szexel, mikor beszélget, mikor van csak úgy együtt a társával?! Egyébként van is egy olyan érzésem, hogy az emberek azért töltik ki olyan sok mindennel a mindennapjaikat, hogy ne kelljen egymással foglalkozni; belemerülnek mindenféle hülye hobbyba, hogy ne kelljen szembenézni azzal, hogy különben talán magányosak lennének a társuk mellett. Szóval jórészt csak pótcselekszenek.
Én nem tudom elképzelni magam úgy, hogy mondjuk gubbasztok a fotelban és horgolok vagy blogolok és telerakom az fb-t szép képekkel, miközben a pasim olvas vagy nézi a focit a tévében.
Nagyon szépen el tudom viszont képzelni magam úgy, hogy a fickóm ül a kanapén, sörrel a kezében nézi a focit, vagy olvas az ágyunkban, miközben én a fejemet az ölébe hajtva szundikálok, vagy akármi. Oké. Ha marad még szabad keze, azzal simogathatná a hajam.”
http://semmiminden.blogspot.hu/2013/02/en-ertem-hogy-mi-baja.html
KedvelésKedvelés
Ez a magányos lány nézőpontja, aki alig várja, hogy legyen kivel foglalkoznia…
Mit értettél az alatt, hogy “érdekes”? 🙂
KedvelésKedvelés
Szia, jó, hogy olvastad, linkelted és most itt vagy!
Igen, akkor ez a különbség a helyzetünk, tapasztalataink között. Ha olvasol a blogon, kiderül, mennyire nem ez az irány, amit írsz, tehát nem a párkapcsolat idillje hiányzik innen. Én azt a megfigyelésemet osztottam meg a bejegyzésben, ítélkezésmentességre törekedve, hogy a párkapcsolat –> gyerekvállalás –> anyai eufória –> a hétköznapok és az identitás csődje –> pótcselekvés-hobbi, mely a hagyományos női létbe zár, nem zavar senkit, nem forradalom, nem valódi válasz –> önmegtalálás, valódi aktivitás, közélet lehet a jellemző (és optimista) folyamat. Tehát nem a férj dédelgetése hiányzik ezeknek a nőknek — a férj eléggé dédelgethetetlennek bizonyult általában –, hanem önmaguk. És az az érdekes, hogy ha megvan önmaguk, a saját felszabadult valóságuk, akkor elmúlik egy csomó bűntudat, frusztráció, neheztelés, és azzal, akivel érdemes, a megfeneklett párkapcsolatot új alapokra lehet helyezni, új beszélgetések indulhatnak az erős, nem függő nővel, aki elégedett. Mert az a baja eredetileg, hogy a szerepe sarokba szorítja, és ettől van tele keserűséggel, irigységgel, inkompetenciaérzéssel.
A többiek meg elválnak, és az a hepiend. (Ha a nők megerősödnek, tudni fogják, ez az utolsó mondata annak a kis cikknek, ami vasárnap jelenik meg a blogról).
(Azt hittem, párkapcsolatban élsz.)
KedvelésKedvelés
Igen, én is azt hittem egy friss kapcsolatban élő vagy max. 1-2 éve házas, nagyon szerelmes nő írta 🙂 Nem mondom, én is igénylem sokszor a hajcirógatós, összebújva simizős filmnézést mondjuk (érdekes módon férjem jobban), de szerintem kell a külön töltött idő is na.
KedvelésKedvelés
Én a bejegyzésemben a párkapcsolatra gyakorolt hatását fogtam meg ennek az én szubjektív szemszögemből. Amihez persze hozzájön az, amiről te írsz itt fentebb is. Nyilván önmagukra kellene találni, ez egyértelmű, számomra az nem egyértelmű, hogy miért ezek kellenek ahhoz, hogy megtalálják magukat? Miért ezek kellenek ahhoz, hogy fontosnak és nélkülözhetetlennek érezzék magukat? Egyáltalán miért kell mindenáron valamivel kitűnni???
Egyébként bár nem élek párkapcsolatban, de éltem sokáig, gyerekem is van, így azért nem teljesen ismeretlen számomra a téma:) Tudom azt is, hogy kell mindenkinek saját hobbi. Csak hát az arányok…
KedvelésKedvelés
Ismeretségi körben volt egy pár, akiknek olyan volt a szobája, hogy egymással szemben két íróasztal, rajtuk külön-külön számítógép, és este mindketten fölmentek a netre. Közben mondjuk a háttérben szólt a tévé. Nem is virágzott a nemi életük. Aztán meg szakítottak.
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy összeesküvés elmélet az egész, de Noam Chomsky “10 parancsolatának” 7. pontja elgondolkodtatott ma reggel. És az jutott eszembe, hogy ezek a finom, nőies hobbik (szép dizájnba csomagolva, alig észrevehetően, de végső soron mégis) pontosan ezt a célt szolgálják.
A 7. pont így szól (a többit nem idézem, interneten utánanézhet, akit érdekel – érdemes egyébként):
“Az embereket a legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában.”
Mondja valaki, hogy nem így van!
KedvelésKedvelés
Sok igazság van benne. Nem véletlenül tiltják a radikális iszlamisták a nők iskoláztatását. Itt van Malala Juszufzait története, aki (11 évesen!) azzal vívta ki a haragjukat, hogy a nők oktatása mellett kampányolt a blogján. 3 év nagyon durva fenyegetés után, adták ki a parancsot a meggyilkolására.
http://hvg.hu/vilag/20121012_Halalbrigadot_kuldtek_a_blogger_lanyra_a_
KedvelésKedvelés
Igen, és érdemes leírni a folytatását is, eléggé aktuális:
7. Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális
eszköze.
KedvelésKedvelés
Ez is hozzátartozik a finom, nőies hobbik kialakulásába. És az is, hogy miért adjak ki annyi pénzt egy kínainak azért a semmiségért, mikor én is el tudom készíteni ilyen, vagy ennél jobb minőségben? Ez motivált engem. Ám nagyon sokan kompenzálnak, minden áron akarják bizonyítani, hogy ők is jók valamiben és elkezdenek haszontalan csecsebecséket gyártani, mint pl. gyöngyékszerek. A bóvlira gondoltam, mert vannak azok között is nagyon szép, ízléses darabok, de a nagy része bóvli. Óriási választék van közöttük a piacon. Személy szerint nem szeretem a bizsut, a gyöngytől valamiért hidegrázásom van, lehet azért gondolom így. Én gyakorlatias vagyok, szeretek fogyó cikkeket készíteni, mint pl. edényfogó, táska, takaró gyerekeknek. A használati tárgyak, ha ízlésesen vannak elkészítve, feldobhatják a hangulatomat. Ebből indultam ki. Miért azt vegyem, amit különböző márka nevek felkínálnak nekem, mikor el tudom készíteni magamnak a saját fantáziám szerinti darabot 🙂 Én még csak bicegek, nagyon sok tanulnivalóm van, de nagyon izgalmas tud lenni. Persze volt olyan is, hogy nem sikerült és csalódott voltam, de ezekből a darabokból tanultam a legtöbbet 🙂
KedvelésKedvelés
Hát fertelmes, hogy az első mondatot milyen helytelenül írtam…
KedvelésKedvelés
Sziasztok! IGen, igen, igen. sokkal jobb egy dekupázsoló nő a hatalom számára, mint egy olvasó nő, ez mindig is így volt.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: soha nem tudják meg, miről maradtak le | csak az olvassa
Két fő gondolatébresztő szál indult meg bennem a témáról, melyekkel kapcsolatban érdekelne a köz véleménye:
1) mindig az jut eszembe erről a hobbyművész-hobbykreatív témáról, hogy úgy van ott az a “hobby” szócska az elején, mint egy kicsinyítőképző, vagy egy idézőjel. hogy ti. ez nem igazi, csak valami idéző/zárójeles. és bocsásson meg a világ (meg a hobbiművészek), de sajnos ez képző- és iparművészet-oldalról nézve így is van. mások a műfajok is. egy sarkos analógiával: a művész fest, szabad kézzel, papírra/vászonra, festékkel-ecsettel, maga megálmodta-kikevert színekkel, képzeletből-szívből-szellemből, sokszor sötétet, fájdalmasat, cseppet sem szépet – a hobbiművész meg pl. üvegre fest, sablonról, instant színekből (melyeket még keverni se lehet), és kivétel nélkül mindig valami _nagyon_ szép, idilli, csinoska, kedveske, aranyoska kis dolgot. a hobbiművészeti tevékenységekhez “csak” kézügyesség kell, a művészetihez szívügyesség.
mindeközben pedig tegyünk egy lábjegyzetet az egész kommentemhez, és írjuk bele, hogy a kommentelő kisképzőre járt és emiatt enyhe, nem titkolt felsőbbrendűséggel, esendő játszadozásként tekint erre az egész DIY világra. ezért a véleményéért elnézést kér minden, egyébként szeretve tisztelt érintettől.
2) az én hobbim az írás. nem is érzem nőiesnek, sőt, tök sokat gondolkodom ezen, hogy mennyire férfias dolog a (szép)irodalom-csinálás. akkor is, ha a legfinomabb női-lélek-rejtelmei típusú írásokról beszélünk. (az ilyenekről is pl., mint ez a blog.) és akikkel az írásról úgy beszélgetek, mert ők is írnak, nos, ők javarészt férfiak. lányok, nők is írogatnak, csak nem beszélgetünk róla, ugyanis sajnos nem találom az irodalmat az élet/lélek felszínét véletlenül sem megkarcoló gasztro-divat-lakber blogokon, márpedig én az irodalom módszertanáról szeretek beszélgetni. (bár az írás mint férfias tevékenység és a “nőcis” témákról írás ellentétét csak úgy tudtam feloldani, hogy a nem irodalmi írást nem nevezem írásnak. kategorikus lennék?) szóval ez tök érdekes még, hogy az olyan tevékenységek, mint az írás, aminek pedig kb. akkor van értelme, ha kicsit felfejti a felszínt, azaz mondjuk elemez, ha úgy tetszik lelkizik – ami pedig egy nagyban női szokás – miért tűnik férfiasnak? az időigényes, s mint ilyen családtól elvonó jellege miatt? vagy azért, mert intellektuális tevékenység, amit szintén évszázadokon keresztül férfi-privilégiumként kezelt a világ?
+1:
“A saját kezű hobbi azonban riasztóan gyakran hazudja magát hasznosnak, miközben ürügyszagú.” <- ez a mondat meg gyakorlatilag a tételmondata az egész posztnak. Ez a jelenség lényege, pacsi. Akkor ezzel az 1-es pontomat még kiegészíteném. 🙂
KedvelésKedvelés
Sziasztok, hozzábeszélek valamit, ami eszembe jutott.
Elsőre nekem is bosszantó pótcselekvésnek, női kivonulásnak “a valóban fontos dolgok világából” tűnik a kézműveskedés.
De most beugrott, hogy ez egy trend a fejlett európai országokban, és nem is köthető nemekhez: kenyérsütő, biokertész, sajtkészítő, újrahasznosító blogokat tömegével találni olasz/spanyol/francia férfiaktól biztosan, és a fiatalabbak között ezek a tevékenységek, a szappankészítéstől a házi joghurtgyártásig nagyon népszerűek. Sőt, az egésznek részletesen kidolgozott ideológiája is van. Latouche: A nemnövekedés (décroissance) : pl. propagálják a manuális képességek, az önellátás és az egyéni kreativitás újrafelfedezését az elidegenítő és kiszolgáltatottá tevő fogyasztói társadalomban. Egyfajta tiltakozás a szüleik generációjának pazarló fogyasztási szokásai ellen, meg persze válasz a munkaerőpiaci válságra.
Ha más nem, a fogyasztói társadalom kritikája meg a munkaerőpiaci válság azért egyes esetekben itt is lehet az okok között, nem? (Na jó, nem a gyöngyfűzésnél…de a házi kozmetikumok gyártása pl. az ilyen külföldi csoportoktól lett lekoppintva.)
KedvelésKedvelés
Szia, nagyon örüélök a kommentednek, jó, amikor valaki ilyen sűrűn érkezik.
A kommentekkel megválaszoltad a kérdést:
Persze fel lehet ezt fogni úgy is, hogy a nők teremtettek maguknak egy alternatív, nem rivalizáló, erőszakmentes valóságot, ez az ő válaszuk, és mindebből rengeteget profitálnak más nők és a gyerekek, és ez a jövő: bio fűszernövények, házias ételek, patchwork, ami válasz a sorvasztó iparosodásra is, és ekképpen mégis befolyásolja a világ alakulását. Mit gondoltok erről?
Köszönöm, és akkor nem csak a nők. Jó lehet, hogy látod a külföldi trendet.
Én viszont magukra hagyott magyar anyák százainak nyomorúságos hétköznapjaiba pillanthattam bele a mamamin, és tényleg mindenki horgolni kezdett, és egészen túlnőtt magán a dolog egymás dicsérgetésével (arról meg nem is írtam, hogy MINDENKI dúla/szoptatási/hordozási tanácsadó lesz).
KedvelésKedvelés
Két dolog jutott erről eszembe, az egyik részben, egy keskeny vonulatban ahhoz kapcsolódik, amiről az utolsó bekezdésben írsz: szerintem egy sor ilyen tevékenység nem érhető el az átlaganyák számára (drága alapanyagok stb.).
A másik, ami engem visszatartott az első gyerekkel az egésztől (de szerintem a másodikkal is így lesz), mármint hogy elmerüljek az ilyen alternatív, bio- stb. dolgokban, hogy engem végtelenül zavar a bezzegelős attitűd (a mamamin is), de van ilyen közelebbi ismerősöm is. Az a felsőbbrendűségi tudat, hogy ő nem ad holmi átlagsz*rt a gyerekeinek (mintha más nem akarná a legjobbat a gyerekeinek, de mondjuk ezt nem a kaján keresztül valósítja meg, mert se ideje, se pénze, se lehetősége rá, vagy egyszerűen nem ért egyet vele, hogy minden mezei boltban csak méreg kapható). Nekem ez pont olyan, mint amikor X híresség, aki 50 évig molett volt, hirtelen lefogy, és onnantól osztja az embereket, hogy milyen dagadtak és nem mozognak, és bezzeg ő. Szánalmasnak tartom ezt, mert ennyi erővel bárki bármit (meg)csinál, onnantól bezzegelhet. Mégsem teszi a többség.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon tetszik, Katya! Nagyon velejébe találtál! Ezért irtózok én a szélsőségektől, mert nagyon könnyen benne találja magát az ember. Nekem is volt egy barátném, aki nagyon bió életet élt, no sugar, tönköly búza liszt, nádcukor. Bankban dolgozott, megengedhette magának. Ám ecce’ az emberlánya cipője tele lett a bankos élettel, ott hagyta az egész cécót, és ezzel együtt a bió életmódját is. Azóta is vigyáz magára és a családjára, megnézi kétszer is, hogy mit esznek meg, de nem esik túlzásokba. Amikor eszébe jut, hogy nem is olyan régen milyen irdatlan összegeket költött kajára, mosolyog nagyokat. És azóta velem szemben is megértőbb, hogy miért nem vagyok annyira … Bió. (ennek nincs szinonímája? De. Organikus?)
KedvelésKedvelés
Csikatyus, a teáltalad elmesélt történet pozitív történet szerencsére 🙂
Van az a verzió is, amikor hobbiról hobbira ugrál valaki és mindig azt fetisizálja, amit éppen csinál (ez az ezósoknál tud nagyon ijesztő számomra lenni). Persze ezt (= azt ideologizáljuk meg, amit éppen preferálunk) kicsiben sokan elkövetjük, emberi tulajdonság. De hogy miért arra használják sokan, hogy a saját nagyszerűségünket piedesztálra állítsák? Ezen gondolkodom egy ideje, lehet, hogy így érzik erősebbnek a csoporthoz tartozást (kendősök, kettleballosok, tudomisén).
KedvelésKedvelés
“Van az a verzió is, amikor hobbiról hobbira ugrál valaki és mindig azt fetisizálja, amit éppen csinál (ez az ezósoknál tud nagyon ijesztő számomra lenni).” Számomra az MLM-es emberek (férfi vagy nő) is ugyanilyen ijesztőek. Ismerek olyat, aki kb. átlag 6 hónapig tart ki az egyik mellett, aztán megy a következőre, és azt ugyanolyan lelkesedéssel csinálja, és nem okoz neki gondot, hogy az ismerőseinek századszorra áll elő a tutival, hogy “ez most tényleg más”. Ezekben tulajdonképpen mindegy is, hogy mit árul, az egyik átamerikanizált előadó tesz olyan hatást a személyiségre, hogy muszáj “belépni”, legyen szó kozmetikumról, táplálékkiegészítőről, pénzügyi tanácsadásról vagy éppen eü. betétről. Nem azt mondom, hogy csak nők csinálják, de én ezt is egy ilyen kitörési vágynak látom, hogy ő is csinálja meg a maga karrierjét.
KedvelésKedvelés
De az, hogy mi a mainstream és mi az alternatív az olyan változékony… Ráadásul nem hiszem, hogy túl sok tettünk lenne, amit tudatosan vagy tudattalanul nem valamilyen értékítélet határozna meg, amit persze nevezhetek ideológiának is. Hívhatom szélsőségnek, bezzegelésnek, de valamilyen prioritásokat mindenki mindenben meghatároz a világnézete alapján, hogy mit tart fontosnak, pl. a gyereknevelésben mit akar átadni, a vallását, a környezetvédelmi elképzeléseit, a magyarságtudatát, a polgári jólneveltséget, a nemtommit, ezeknek a kommunikálása szerintem nem annyira egy “bezzegelési verseny” hanem csak tükrözi az emberek között amúgy is létező világnézeti különbségeket és az abból fakadó (legitim) értékkonfliktust.
Miért bántó, ha a vallásos barátnő szerint a gyermek számára a legfontosabb, amit egy anya adhat, az a lánya bevezetése a hit világába? Az ősmagyar szerint meg a nyilazni tanítás meg a jurtaépítés. Tarthatom ezeket hülyeségnek, vitatkozhatunk is, de miért tenném meg mércének a magam számára az ő elveit ? Vagy ne is beszélhessen ezekről, mert bármilyen megfogalmazott értékítélet az bezzegelés, és megsérti az én “tökéletes anyaságról” alkotott képemet, mert kizárólagos értéket tulajdonít olyasminek, aminek én nem?
KedvelésKedvelés
Tarapp, szerintem a fent kritizált emberek azért lettek kritizálva, mert az általuk preferált értékrendet kizárólagossággal megspékelve nyomják a környezetük felé, és ez az irritáló. Nyilván beszélhet mindenki mindenről. Sőt lehet hogy az én vastag bőrömet nem irritálja, hogy tudom, mit gondol mindenki másról, aki nem az ő elvei szerint él. Azért belül megállapítom róla, hogy kilóg a lóláb. És egy kicsit hülyének és/vagy ellenszenvesnek tartom. Nem az adott meggyőződését, hanem a beszűkültségét. Vagy ha nagyon laza vagyok, még azt sem; csak az intoleranciájának hangot adó viselkedését.
KedvelésKedvelés
Így van, amiatt zavar (engem), amit LillyWhite ír. Engem senki más hite, szokása, hobbija nem zavar, amíg nem akar megtéríteni, rámtukmálni, nem néz le amiatt, hogy nekem meg mások a preferenciáim. Én pl. imádok filmeket nézni, de nem gondolom, hogy hülye, aki nem néz és mindenképpen rá kell vennem, vagy kritizálnom kell az ízlését.
KedvelésKedvelés
Megint az újságíróaggyal jönnék, ami persze lehet, hogy csak a fölény és önigazolás álruhája: attól még, hogy nem megyek oda valakihez, egyesével senkihez — tényleg nem szoktam, nem térítek –, hogy figyelj, de gáz, hogy hímezel stb., megjegyzést sem teszek, tapintatos vagyok, a jelenségről lehet tendenciákat bemutató, okokat kereső véleményem. És ebben van értékítélet: szeretném, ha az ártalmatlan, fájdalomcsillapító típusú tevékenységek helyett a nők valóban hatni tudnának, nem vonulnának ki ennyire a szociális értelemben vett cselekvésből, meg a szellemi aktivitásból. Azért vannak el a hímzéseikkel, mert nem tudják, az a másik fajta tevékenység milyen. Sosem tudják meg, miről maradnak le.
KedvelésKedvelés
Valahol a mamami (meg a többi babás oldal) erre válasz, az volt a jó benne (most nem tudom, milyen, csak meghatározott topikokat látogatok), hogy itt nem kell magyaráznod, hogy mit, miért csinálsz, nem dörgölik az orrod alá, hogy mit bezzeganyáskodsz, szélsőséges vagy, én bezzeg megtanítottam a gyereket aludni (ezt hányszor végighallgattam – nem igaz, hogy nem látták az arcomon, hogy krvára nem érdekel, ki hogyan neveli a gyerekét) stb. Sajnos, a nők nagy nyomás alatt vannak, az anyai szerepeket tekintve leginkább, frusztráltak, hogy gyakorlatilag sehogy sem lehet eleget tenni az elvárásoknak, ezért megy egymás ekézése a fórumokon.
Ráadásul továbbra is az a véleményem, hogy nem a fórumon megy a legerősebb nyomás, hanem az ember közvetlen környezetében (egy adott oldalt be tudsz zárni, anyóst nem tudod kikapcsolni), csak az interneten jobban kiereszted a gőzt (tudom, végigcsináltam. Két gyerekkel meg már menekül az ember minden babás téma elől.).
Szomorú jelenség ez, mert nem arról szól a dolog, hogy ha én valamit így csinálok, akkor te de hülye vagy, hogy nem. És nem minden bezzegelés, ami annak tűnik.
KedvelésKedvelés
Oda akartam kilyukadni, hogy a do it yourself trend “nyugaton”, ahonnan sokszor az ötleteket veszik, egyáltalán nem áll ellentétben a fent említett “Az embereket a legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában.” elvvel, hanem filozófiailag megalapozott, és szándékaik szerint nagyon is közösségi, etikus célokért művelik a szappanfőzést :).
KedvelésKedvelés
Nagyon érdekes, amit felvetsz. Én is ezért kezdtem neki varrni többek között, mert gondoltam, hogy bár nem tökéletes, amit készítek, de legalább az én munkám. Így történt, hogy a lányomnak már évek óta én varrom az ünneplő ruhát, és jól esik neki is büszkélkedni velem. Egyre jobban tudom, mit hogyan kell csinálni és az is jó, hogy legalább ilyen szempontból nem vagyok kiszolgáltatva a piacnak. Nagyon szeretnék falun élni éppen azért, mert szeretnék tyúkokat tartani. Érdekel ez az önellátó gazdaság teória, az EU elvette ezt a tudást az emberektől.
KedvelésKedvelés
A téma a “legtémább” témáim egyike.. 🙂 A lehető legnagyobb önállóság, a lehető legkisebb függés a hatalomtól, aki szolgáltat, terelget, etet itat, satöbbi.. Olyan tizenéve szerettem volna egy kicsike szélmalmot (jó szeles helyen laktam), aztán kiderült, hogy azt úgy egyáltalán nem lehet, ahogy én elképzeltem, csak nagyon korlátozott mértékben lehetett saját magad által termelt energiád..(most nem tudom, hogy van, már nincs saját szeles lakhelyem). Pedig milyen barátságosnak tűnt az elképzelés, hogy saját tyúk, saját krumpli, saját kilowatt… Ha valaki meg tud varrni egy ruhát, az azt jelenti, hogy egy kicsit kevésbé függ ettől az átkozottul jól kitalált fogyasztói rendtől, amiben élünk. Ha az asztalát is meg tudja csinálni, akkor még egy lépést tett, és így tovább… Elképesztő, mennyire nem értünk semmihez, mindent meg kell vennünk, fizetnünk, mert ez így van kitalálva.. Hányan tudják, milyen ízű a paradicsom, amit akkor gyűjtünk be a kertből? Azt bezzeg tudjuk, milyen semmilyen ízű a marokkói vagy spanyol vagy holland, agyonkezelt, piros, paradicsomnak nevezett akármi, de ezt vesszük meg, mert az Akcióóóóóó!!!!!-ós belénevelés (reklám, reklám, reklám, hogy nyúvasztaná már el valamilyen ősi isten..) és a pénztárcánk mérete erre kapacitál. Hú, ebbe nagyon bele tudom magam lovalni… :DDD
KedvelésKedvelés
Egyszer fordítottam magyarról olaszra a paprikatermesztés technológiáját, utána hónapokig nem tudtam enni még magyar paprikát sem, mert ha eszembe jutott, mifene vegyszerekkel csinálják olyanra, amilyen, a hátam borsózott… Majdhogynem egy nyugodt napja nincs annak a szegény paprikának. Vagy tolmácsoltam az élelmiszer-kutató központban, hát csak sápadoztam a barátságos felvilágosításoktól… hogy én miket eszem, te jó isten… vagy dolgoztam konzervgyárban, na le is szoktam a konzervsavanyúságokról, de főleg a káposztával töltött paradicsompaprikáról egy életre…
KedvelésKedvelés
Én ebben érzek egy kis álságosságot. Mert az nem megy, hogy könnyű életet is akarunk, internetet, kilenc órákat aludni, vízhatlan bakancsot, tengerparti nyaralást, és közben sírunk, hogy mennyire függünk a rendszertől. Azt a sok felszabaduló időt, energiát, amellyel ruhát varrnánk, szélmalmot tartanánk karban, paradicsomot termelnénk, teljesen más, sokkal változatosabb és élvezetesebb teendőkre fordítjuk, szellemi munkát végzünk és a hobbijaink is intellektuálisak, kényeztetjük a testünket, utazunk és extrémsportolunk. Ma sokkal több a szellemi munkát végzők száma, akiknek esetleg marad idejük, tájékozódhatnékjuk, hogy hobbiból varrjanak és paradicsomot termesszenek. Ha nem, akkor paradicsomért meg, hát szomorú, de gyorsan elautózunk a dobozáruházba. Ez az ár. Mármint a szerencsés jólétiek. (Én sem.)
A bejegyzés viszont tipikusan nem az önfenntartásról, ökotettekről, hanem a kisgyerekes anyák kínjukban folytatott énisvagyokvalaki, pótcselekvéssé növő, interneten mutogatott másolós kreativitásáról szól.
KedvelésKedvelés
A jóllét, amivel csak nagyon kevesen rendelkeznek a föld összes lakósságához viszonyítva, nincs ingyen. Egyes országokban gyerekeket dolgoztatnak ezért, hogy mi itt internetezgethessünk csak a túlélést biztosító bérért.
KedvelésKedvelés
Nekem az a gyanúm, hogy valamennyire ezek az ökotettek is ugyanabból a forrásból is jöhetnek, mint ami arra késztet valakit, hogy főállású mamamis mama legyen. Legalábbis ha arra gondolok, milyen úton jutottam el az önellátás ötletéhez, akkor bizonyos szinten ez is az énisvagyokvalaki téma lehet.
KedvelésKedvelés
🙂 Ebben van valami!
KedvelésKedvelés
Eddig is bocsánatos bűn volt a blogon a kicsapongás a főtémából..:) Nem érzem magam álságosnak, mert én élvezettel turkáltam a földet a paradicsomom körül,nekem az volt a sokkal élvezetesebb és változatosabb teendő.. egy kertet megtervezni, megvalósítani az egyik legnagyobb kihívás az életben szellemi és fizikai téren egyaránt, és sosincs vége. És van gyakorlati haszna (paradicsom, fűszernövények, bor és szúnyogűző muskátli), az érzékekre többszörösen hat (ízek, illatok, színek), az ember a természettel összefüggésben élheti ki a kreativitását, és nem utolsó sorban fizikai munka is. Rendszerességre nevel, felelősségtudatra és értelmet ad a “munka gyümölcse” kifejezésnek. Lehetőséget ad az egészségesebb életmódra, tehát a testünk kényeztetésére, dolgoztatására, az önellátóbb életformára, nem kell televízió. Amit mondani akarok, hogy a hobbik kinőhetik magukat életformává, és tök mindegy, hogy depis kismama, vagy szorongó városi miért kezdi el, nem biztos, hogy zsákutca és abszolút haszontalan pótcselekvés. Tudom, hogy ismét témán kívül vagyok, de valahogy úgy éreztem, meg kell védenem ezt a paradicsom dolgot. Ami kezdődhet akár az ablakban nevelt egyetlen növénnyel is.
KedvelésKedvelés
És a világ nem fehér és fekete, természetesen nem egy hajótörött vagyok egy lakatlan szigeten, hanem ideszülettem, ebből kell valamit kihoznom. Nincsenek abszolút igazságaim, csak próbálkozásaim. És igenis rohadtul függünk a rendszertől, amit én nagyon nem szeretek, de érzékeny vagyok a rendszerekre, mert megéltem egy párat, és míg berlini falakat lehetett döntögetni, úgy már nem lehet, mert nem falak vannak, hanem beláthatatlan, ki tudja, honnan generált ködök. Engem megrémiszt a kicsinységem és tudatlanságom, az a vakság, amit a köd rámkényszerít, a gyalogos szerep a sakktáblán, amit valaki tologat kénye kedve szerint.. És a királyom is csak álruhás gyalogos. És akkor az ember úgy védekezik, ahogy tud. Talán álságosan, talán gyarlóan, de igyekszik megvalósítani/megőrizni valamit magából, hogy őislegyenvalaki. Amit RiverSong létrehozott, az számomra példaértékű. Meg mindenki, akik kitalálnak és megvalósítanak valamit a taposómalmaik közepette és ellenére. Tűnjön az buta pótcselekvésnek akár.. Mert a határok összemosódnak.
KedvelésKedvelés
De akkor miért nem a sorsát érintő kérdésekben cselekszik, óvodai négyzetméter, ökofalu, jótékonysági vásár, túraszervezés, miért a horgolt állatokat mutatja a fb-n, ez az én kérdésem.
KedvelésKedvelés
Én nem a paradicsomtermesztésedre és főleg nem rád írtam, hogy álságos, kérlek, ne sugalld ezt, hanem arra az elképzelésre, hogy ez volna a jó, hogy mindenki legyen önellátó, legyen úgy, mint régen. Ha nem hozzáértőkre bízzuk a paradicsomunkat és ruhánkat, tejünket és energiánkat — lehet, legyen is kisiparos –, akkor a szervezetlenség és a ki-ki magának miatt rengeteg energia megy veszendőbe. Azoknak, akik maguk termelték valaha a betevőt, ez nem kreatív hobbi volt, hanem látástól vakulásig kényszer, és mindenki ki akart ebből emelkedni, ha tehette. És az az álságos, hogy közben ülünk az internet előtt, és élvezzük a teljesen másra alapuló világ kényelmét. Álságos, hogy diplomát szerzünk, majd azzal a felvilágosultsággal már nem jó nekünk a panel, hanem elmegyünk falura értelmiségi paradicsomot termeszteni. Épp paradicsomhoz van kedvünk, de mondjuk trágyázáshoz nem. Egy világ nem épülhet arra, hogy kinek a hobbija az állattartás. Ez nem hobbi. Ez így, diplomával manír, póz, és pazarlás. Szüless földműves családba, Galgóczi Erzsébet módra, és maradj benne. Az a valami, de én nem maradnék.
De a paradicsommal semmi bajom, csak az , hogy nem lakhat mindenki földközelben, addig meg marad balkonláda — oké. Amivel bajom van, az a kisgyerekes anyát unaloműző, túllihegett és merőben haszontalan kézműveskedései.
KedvelésKedvelés
“egy kertet megtervezni, megvalósítani az egyik legnagyobb kihívás az életben szellemi és fizikai téren egyaránt, és sosincs vége.” Nekem a mondat végével van a problémám. Mert mi is ültetünk paprikát, paradicsomot, hagymát, egyebeket és nagyon élvezzük (főleg a betakarítást és azt az igazi napérlelte ízt, de amikor ez a munka egész napos feladattá növi ki magát, benne például a hajnali keléssel az állatokhoz…hát nem kéne. Én még emlékszem a nagyszüleimre (sokszor egész nyáron náluk nyaraltunk) tényleg SOHA nincs vége. Nem lehet két-három hétre megszakítani, mert mondjuk, nyaralunk egyet a Balatonnál. Még az is nagy gond volt nekik, ha egy napra el akartak hozzánk jönni Budapestre, mert meg kellett kérni a szomszédot, vegye át az aznapi dolgukat. Nem is történt meg csak 2-3 évente. Nekem viszont, aki nagyon szeretek utazni, jönni-menni, hétvégén éjjel 2-ig, olykor 4-ig olvasgatni, majd tízig aludni, ez borzasztóan nagy függés. Viszont aki szereti és nem érzi annak, elhiszem, hogy nagyon sokat ad (a konkrét betakarítandó saját termelésű/termesztésű élelmiszerek mellett)!
KedvelésKedvelés
Az önellátás és a függetlenség egy nagyon érdekes kérdés, sokat töprengtem rajta egy időben. Falura költözünk, és azt is latolgattuk, mekkora is legyen az a terület, ami a miénk. Akkoriban úgy gondoltam, hogy majd én mindennel ellátom a családot, a tejtől a szappanig, de végül úgy ítéltem meg, mivel közösséghez tartozunk, ami egyrészt a falu, másrészt az iskola körül szerveződő közösség, merhetek rájuk támaszkodni dolgokban. A faluban tartanak többen állatokat, tehenet is, és adnak el tejet, házi tejterméket. Pénzzel fizetünk ugyan, de így még mindig költséghatékonyabb, mint ha saját tehenet tartunk, mert ahhoz kevesen vagyunk ahhoz képest, mekkora munka. És az egyik szülő az iskolában szappanokat is készít, teljesen az igényeimnek megfelelőt, vehetek tőle évente 3-4 tömböt, így őt is támogatom, nekem pedig időt jelent a dolog. Így lehetőségem lesz továbbképezni magam a tetszésemnek megfelelő irányba, hogy az elképzelésem szerinti munkám legyen, és jól érezzem magam benne, de emellett a szükséges alapokat (zöldség, gyümölcs, baromfi, friss levegő, szabadság) mégis megkaphassa a család. Szóval én végül is nagyon pártolom a kisebb közösségeket.
KedvelésKedvelés
Kisebb közösségekben tényleg működik. A csere kereskedelem is egyébként. Én kis városban lakok és elég sokan rendelnek tőlem. Főleg tudatos vásárlók, akik meggondolják, hogy nem a nagy termelőket gazdagítják, hanem megélhetést biztosítanak vásárlásukkal egy családnak.
KedvelésKedvelés
Csak még egy: nekem úgy tűnik, hogy arrafelé a DIY reneszánsza, a házi tevékenykedés presztízsének növekedése tök jót tett a férfiaknak, meg a családjuknak, meg a barátaiknak.
Valahogy kiegyenlíti egy kicsit a szerepeket, a férfiak felfedezik a hivatalos munkájukon kívüli képességeiket, meg a házi meló örömét/hasznát.
Tényleg le kéne őket állítani, merhogy ne pótcselekedjé má’ a kovászkészítéssel, mikor a végeredményből mindenki profitál, neki meg relaxáció a kenyérdagasztás? Mit méhészkedik itt a focimeccs nézése helyett? Küldjék őket vissza motorozni, mert az gáz, ha gombásztanfolyamra akar menni, meg a gyerekeivel gombát gyűjteni? Ha a haverjaival napkollektoros kerti sütőt akar barkácsolni, küldjék őket sürgősen vitorlázni? Vagy még jobb: menjenek vissza még túlórázni egy kicsit, mert kizárólag a munkájukban teljesíthetik ki magukat.
Egy kicsit szerintem arról szól ez, mit tekintünk értelmes tevékenységnek, és mit nem. És az erre adott válasz nem csak a nemi szerepekről alkotott véleményünktől függ, hanem az egész világképünktől.
KedvelésKedvelés
tarapptarapp, köszönöm, hogy leírtad ezt (meg amit az előbb is), valami hasonlót szerettem volna kommentelni annak idején, csak elsodort az élet, mire visszajöttem, akkor meg már itt állt a véleményed.
Most olvastam az index.hu-n, linkelném is, valamennyire idetartozik, vagy rá lehet húzni erre az egész DIY-mozgalomra:
http://index.hu/tudomany/2013/04/15/pszinapszis_2013/
“Az adaptívabb megküzdés érdekében egy érdekes szempontot hoz be: Csúsz szerint bár néhány évszázaddal ezelőtt sokkal nehezebb volt az élet, az ember mégis közvetlenebbül élte át saját hatóerejét: a kajaszerzés, területvédés, utódok megvédése közvetlenül az egyén feladata volt, ma ez inkább szervezetek, cégek, az állam, az igazságszolgáltatás felelőssége. Ennek köszönhetően ma személyesen kevésbé uraljuk közvetlen környezetünket, ezért könnyebben elveszítjük saját, személyes erőnkbe vetett hitet. Márpedig amellett, hogy a világgazdaság szereplőitől várjuk a gazdasági válság megoldását, az ökológusoktól a globális felmelegedés leküzdését, és reménykedünk, hogy a világ politikai erőinek tevékenysége nem vezet túl sok háborúhoz, nekünk a saját mikrokörnyezetünkben, a saját életünkben, ha úgy tetszik, saját kertünkben kell adaptívan és hatékonyan helyt állni.”
Hozzátenném, pont a DIY-vonatkozásában ez végső soron önbecsapás, mert az alapanyagokat, eszközöket, szerszámokat meg kell venni, az ugyanúgy egy világcég állítja elő, ugyanúgy a világpiacot szolgáljuk ki, attól függünk.
KedvelésKedvelés
Egy apró kiegészítés, és ígérem, eldugulok:
Mérő László nyilatkozta valahol, hogy a Rubik-kocka nem azért volt olyan népszerű, nem azért űzte boldog-boldogtalan, mert az agyat tornáztatta, mert j logikai játék, hanem mert lefoglalta a kezet.
Lehet, hogy a különböző hobbik is ezt a “babrálási igényt” elégítik ki.
Még ami eszembe jutott: abszolúte nem vagyok optimista atekintetben, hogy most akkor férfiak garmadával fognak neki DIY-projekteknek, tekintve, hogy a kertészkedés és a barkácsolás is egyre inkább női hobbi, a nőket célozzák meg.
Bár lehet, ez is a gazdasági válsággal függ össze, mert a nőket nagyobb arányban érinti a munkanélküliség. (A főzést nem sorolnám ide, a gasztronómiai “forradalom” már az 1990-es években elkezdődött.)
KedvelésKedvelés
Szerintem a DIY-barkácsolás meg a hobbikreatív az két külön dolog. Nekem nincs bajom a DIY-mozgalomnak azzal a részével, amikor hasznos, szükséges tárgyak, élelmiszer, kozmetikum, ruhadarabok, bútor, énnemtudommi születik belőle. Mert az valóban előre viszi kicsit ezt a fenntarthatóság gondolatot, meg amúgy is szükséges dolgokat hoz létre, lásd pl. kenyér, s mint ilyen, ámen. (És különben is milyen szexis már egy pasi, aki kenyeret süt!) A barkácsolás meg a hobbi_művészkedés_ között itt a súlyos különbség: előbbi szükséges dolgot hoz létre, utóbbi szükségtelent. Amivel még mindig nem lenne gond, mert hisz ugye nem csak kenyérrel él az ember, de nemhogy csak szükségtelen, még nem is szép, és nem is igazi. A sablonból rajzolt üvegfestésnek annyi köze van a művészeti produktumhoz, mint a gépzongorának Liszt Ferenchez. Kerülgetem már egy ideje a forró kását, pedig van erre szó: giccs. A hobbiművészet az esetek 95%-ában giccsteremtés.
KedvelésKedvelés
Hát, ha az, ami nem műveszet, az giccs, akkor egy lakásban gyakorlatilag minden giccs (ki akar múzeumban élni).
Ilyen szempontból van helye az üvegfestésnek is – a lényeg persze a jóízlés.
KedvelésKedvelés
Ó, nem, van még dizájn meg formatervezett tárgyak.
KedvelésKedvelés
Igen, de az sem művészet, erre akartam kilyukadni. Lola arról ír, hogy a hobbiművész szükségtelen dolgokat hoz létre, az ergo giccs (vagy legalábbis így értelmeztem). Pedig a szükségtelen dolgoknak is helyük lehet (ez meg már a dizájn).
KedvelésKedvelés
…ha szépek és profik.
KedvelésKedvelés
De a dizájn az iparművészet kategóriába tartozik, nem? A forma művészete. Ott is lehetnek kifejezetten művészi alkotások, de a dizájn az ipari termelésben előállított termékek formáját hivatott művészibbé, kellemesebbé varázsolni. Külön iparág épült erre az autó tervezésben, de máshol is.
KedvelésKedvelés
“De a dizájn az iparművészet kategóriába tartozik, nem?”
Ha abból a szempontból közelítjük, hogy a művészet egyszeri és megismételhetetlen, akkor nem.
KedvelésKedvelés
A tervezés a művészet, nem a gyártás. És nem, nem az egyediség a művészet definíciójának alapeleme.
KedvelésKedvelés
A művészet nagyon komplex dolog. Itt kívánatos lenne egy meghatározás a művészetnek, ami egész pontosan még nem született meg máig. Esztéták, filozófusok mind más és másképp határozták meg. Az, hogy egyedi és meg ismételhetetlen, az érvényesül az ipari formatervezésben is, mert a formatervező neve valamilyen módon megemlítődik a terméken. A ruhákon pl. A művészet nem azt jelenti, hogy valami egyedi és megismételhetetlen, mert a giccs kategóriában is van ilyen. A giccsről is megoszlanak a vélemények esztéta körökben. Létezik olyan festő, aki kimondottan giccseket festett.
http://www.kieselbach.hu/muveszek-alkotasok/stilusok/giccs_-kereskedelmi-festeszet_89
szosz.btk.ppke.hu/jegyzetek/esztetika.doc
Ez egy érdekes írás művészetről, esztétikáról.
KedvelésKedvelés
‘És nem, nem az egyediség a művészet definíciójának alapeleme.”
Ezért írtam, hogy ha abból a szempontból nézzük. Sokáig feltételnek számított.
Csikatyus igaza van, nincs a művészetnek pontos definíciója, egyes elméletek szerint ma, a digitális korban nincs is nagyon értelme eredetiségről beszélni.
KedvelésKedvelés
Érdekes egyébként, hogy az én környezetemben, családomban előbb kapnék ferde pillantásokat varrásért vagy kenyérsütésért, mint ha nem szoptatnék vagy 9 hónaposan bölcsibe küldeném a gyereket. (Ruhákat és kenyeret is lehet venni a tecsóban, minek ilyen ősanyás tevékenységekre pazarolni magam, miért nem inkább egy OKJ-s asztronautaképzés?) Nekem pont az az érzésem, hogy a férfiaknak inkább megengedik, hogy korlátozottan hasznos, de játékos dolgokkal szellőztessék ki a fejüket. Példa: apuci pelenkázót akar barkácsolni. Szebbet nyilván lehetne találni valami elegáns bababoltban, olcsóbbat az ikejában. Egy csomó időt eltölt DIY blogok nézegetésével, az anyagok kiválasztásával, beszerzésével, néhányszor elrontja és újrakezdi. Haszon: élvezi, kikapcsolja, az alkotás öröme, slussz. De senki nem méregeti furán, hogy akkor most ő lemond az igazán fontos dolgok alakításáról és pótcselekszik. Pedig kb. ugyanaz a kategória, mint ha valaki házilag alakítgat át, vagy varr gyerekruhát, gyerekjátékot stb.
A mamamin pörgő nők gondolom nagyon beszűkült lehetőségek között élhetnek, és értem a keresztszemes hímzés embert nyomorító mivoltát, de nekem az is olyan nyomasztóan korlátozónak tűnik, hogy presztízsveszteség nélkül nem úszhatok meg egy vacak varrótanfolyamot sem.
KedvelésKedvelés
Nagyon pontos, amit írsz, élmény olvasni! A mamami is igen heterogén.
KedvelésKedvelés
“Pedig kb. ugyanaz a kategória, mint ha valaki házilag alakítgat át, vagy varr gyerekruhát, gyerekjátékot stb.”
Azért meg kell hagyni a gyerekek valami egészen megható módon tudják díjazni, hogy “ezt a mama készítette” 🙂 Nálunk az általam kötött pulóvereket le sem akarták venni, társasjátékot azért gyártottam, mert olyan bugyutának találtam a bolti kínálat kérdéseit (a bábuk fantáziátlanságáról nem is beszélve) de meglepetésemre a legnagyobb vonzereje mégis abban volt, hogy együtt, MI alkottuk. Érdekes módon házi bábszínházunk több tucat bábja közül is, a magam készítette lett széttépve az egyik kis vendéggyerek által (tehát ő is érezte, hogy ez a mieinknek különösen becses darab).
Szóval önző módon, én pont ezért szeretek nekik fabrikálni ezt-azt, hogy lássam a hatást 🙂
KedvelésKedvelés
Gyerekjáték-gyártás? Hiába jó játék, személyes és szórakoztató, ha ilyesmire vetemedek, megjelenik anyám aggódó szemekkel, és megértően mesél nekem arról, hogy ő is milyen hiábavalónak érezte az életét “gyeses anyukaként”, esetleg felhívja a testvéremet, hogy, te, a húgodék házasságával minden rendben? 🙂
Kicsit off talán: mintha két ellentétes nyomás érné a kisgyerekes nőket (vagy engem) manapság.
A, főleg a szüleim generációja nagyon aggódik, hogy nehogy túlságosan sok energiát fecséreljek a gyerekre, elhanyagoljam egyéb szerepeimet (különösen viccesen féltik feleség/NŐ funkcióimat:)), vagy túl hosszú időre kiessek a munkaerőpiacról, elpazarolva az oktatásomba fektetett mindenféle tőkét.
B, Barátnők, kortársak nagy része, intézmények és politika: 3 év otthon evidencia, gyermekem gondozását, minden tevékenységét körültekintően kell megszerveznem és személyesen felügyelnem, mert ez borzasztóan fontos a személyiségfejlődéséhez, ezért semmi sem áldozat, lehetőleg főfoglalkozásban űzendő, ez egy hivatás.
Mintha ez a két irány megfelelne a 2 fő feminista irányzatnak, nevük nem jut eszembe (egyenlőségre ill. különbözőségre építő talán?), az egyik, amelyik szerint az emancipáció csak az anyaság terheitől
megszabadulva érhető el, elsősorban a férfiasnak tartott területek (munka, tudomány, szellemi tevékenység) meghódításával, a másik szerint pedig pont ez a gondolkodás fosztotta meg hosszú időn keresztül az anyaságtól a nőket (a szoptatástól, a gyerekkel töltött időtől) és értékelte le a sajátosan női értékeket ezért az anyai gondoskodás újrafelfedezése és rangjának visszaállítása (?)
adhat megbecsülést és méltó életet a nőnek.
Következtetés nincs, csak érdekes.
KedvelésKedvelés
Sziasztok! Itt olvasok már vagy 40 perce, és esik le folyton az állam. Hogy mire a végére érek, már mindent leírtatok, amit én is szerettem volna. Azért hozzárakok ezt-azt, ha lehet.
1. Értelmiségiként sose volt kérdés számomra, hogy az olvasás a No.1, utána jöhet az összes többi. Mert az nem is hobbi, hanem olyan, mint a levegővétel. Ily módon sok tevékenység azonnal ment a lecsóba, mert nem volt felesleges időm akkor se, mikor itthon gyerekeztem. Szerintem kár időt fecsérelni olyan tárgyak elkészítésére, amik csak addig okoznak örömet, míg elkészülnek, utána nincs hova tenni. Csináltam én is ezt-azt, elajándékoztam, és mikor megyünk anyósomhoz, látom, hogy milyen ronda. Anno csak sejtettem.
2. Ez a női összebújás meg szerintem teljesen normális. Évek óta hallgatom Pál Ferit, de nemcsak ő mondja, hanem már sok helyen olvastam ugyanezt: kell közösségi élmény férfiaknak is – külön, nőknek is – külön. Ha a pasi focit bámul a tévében, vagy csapatosan sörrel szurkol, akkor olyan ősi dolgokat imitál, mint a vadászat vagy a tűzbe bámulás. Ha meg nők pletykáznak akár élőben, akár neten, vagy járnak össze hordozókendőt kötni, olyan, mint anno a gyűjtögetés-közös gyereknevelés. Nem vagyok antropológus, de szerintem az ősi, paraszti kultúrákban sok olyan tevékenységforma van, ami közösségépítő, és ez a városi embernek hiányzik. Amint megneszeli, hogy rokonlelkeket talál, főleg, ha lakásba van zárva egész nap kicsi gyerekkel, ráugrik, mint tyúk a takonyra. És hogy mire ugrik rá, az függ az igényeitől meg a műveltségétől is. Babás fórumokon, kreatív blogokon én nagyon sok egyszerű anyukával “futottam össze” anno, hamar meg is untam.
3. Szerintem egy városi értelmiségi nőhöz olyan dolog méltó, amit Cidre is írt itten, hogy szerveztek gyerekes tornát, kerületi honlapot, virágot ültettek a ronda park betonládáiba, közösségi vásárt szerveznek, helyi nagycsaládosoknak kirándulást meg nyári tábort. Emellé valahogy nem lehet odarakni unalomból készített tárgyakat.
4. Én is készítek időnként ezt-azt, mert nagyon szeretek alkotni, de nincs rá kapacitásom. Férjemmel közös hobbink a néptánc, de most nem járunk sehova, és hiányzik is. Anno lelkes Praktika-gyűjtő voltam, és a gyerekeimnek csináltam is belőle tárgyakat, ma már mind a feledés homályába vesztek. Viszont nem vesztek el azok a nászajándékok, amiket barátainknak készítettem: személyre szóló párnákat hímeztem nekik, és évek múlva is ott látom a kanapéikon, ez nagy öröm. Főleg nép motívumokkal dolgozom, mert SZÉPEK. A legtöbb kreatív hobbi-cucc iszonyatos giccs, de ezt már sokan leírtátok. És még mindig vágyom rá, hogy tudjak varrni, mert az meg hasznos.
Ennyi. Köszi, hogy olvashattalak titeket.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: ebben a nagy egyenlőségben | csak az olvassa
Idevág:
http://divany.hu/eletmod/2013/05/06/laptop_tarto/
KedvelésKedvelés
Eleve aki kötőjellel írja, hogy lépésről lépésre… nna. Komolyan, mindjárt alkotok egyet én is.
KedvelésKedvelés
Az én hobbim kamaszkoromban a festes volt, majdnem felveteliztem is a kepzore, aztan vegul megis nyelvszak lett belole. Azzal kezdtem, hogy Van Gogh-kepeket masoltam, idovel ezek fejlettebb formaban csaladi ajandekokka nottek ki magukat. Nagyon szerettem, irtora kikapcsolt, kozben zenet hallgattam. Egy honapja kezembe kerult egy rajzos-festos konyv, amit epp nekem adtak oda forditani es ugy dontottem, ujraelesztem a hobbit…
KedvelésKedvelés
Terhességeim idején mindig túltengett bennem a fészekrakó ösztön, átrendeztem a lakást, szépítgettem, varrogattam, sziporkáztak a (jobb-rosszabb) kreatív ötleteim, és ez kitartott addig, amíg otthon voltam velük. Sosem gondoltam arra, hogy ez valamit kompenzál, egyszerűen jólesett, egyszerre bizsergett bennem a boldog, gondoskodó kreativitás és a kikapcsolódás legigazibb flow-élménye (mialatt pl. patchwork-falvédőt csináltam a gyerekeknek). Aztán óvodába-iskolába mentek, én meg dolgozni, és a varrógépem azóta is porosodik…
KedvelésKedvelés
Őrület, egy horgoláskritika mekkora erőket korbácsolt fel – reggel fél hat óta kommenteket olvasok, nem is bírtam mind.
Vallok – scrapbook. Imádom. Egy egész fiókot sajátítottam ki neki. Átlag hathetente egyet csinálok, csak úgy. Nem mindig rakom el, vagy ajándékozom el. Néha kidobom a készet, pedig szépek. (Azért többnyire ajándék lesz, apró, személyes, nem FŐ ajándék, inkább a csakúgy dolgok, vagy titokban postán küldve megy valakinek, aki valamiért épp fontos, róla, neki szóló titkos.)
A lényeg a kisajátított fiókon van. Az összes ruhám egy 80×70-es dupla polcon van. A gardróbban az estélyim lóg csak, a kosztümöm és egy szebb blúz. (A télieket nyáron a padlásra dobozolom és fordítva) Szóval a ruhák rovására van ez a fiók. Mert égett az ujjamban a vágy, hogy csináljak valamit újra, ami kézzel van és ami csak nekem van, csak engem szórakoztat. Nem! Önző mód nem vagyok hajlandó együtt csinálni a gyerekkel. Ő is csinálhat maga, de az enyémbe nem és nem nyúlhat bele.
Mindenki a családban cikizi, kritizálja vagy irigyli a hobbimat – és engem nem érdekel. mert nem nekik, értük, hozzájuk van, hanem értem és nekem kell ez.
Nem fontos, hogy eltegyük, vagy megőrizzük. Nem fontos, hogy eladható végtermék legyen (ezt a munkámban meg tudom élni) – maga az alkotás öröme a fontos. Amit többen írnak – az áramlás, az elmélyülés, az ujjakból az agyba szaladó huzalok pezsgése.
Sosem olvasok főzőblogokat, nem vásárolok kézműves bigyókat amik semmirevalók (kivétel az Etelka babák, amiknek ÉLETÜK van és rajongója vagyok!) és mióta rájöttem, mit és miért kompenzáltam velük, azóta nem hordok, csak arany ékszert.
Ilyesmit KAPNI szoktam a barátnőimtől, akik általában nem eladják ezeket, hanem ajándékba készítik, és adnak belőle szeretetből. (Évekbe telt, mire a legjobb és legszeretettebb barátnőm felfogta például, hogy az ajándékba szánt alkotás anyagköltségét elkérni mekkora gáz 🙂 – képzeld , még így is szeretni tudtam akkor is. Évek volt, hogy megértette, megköszönte. Az alkotások néha ilyeneket adnak.)
Szerettem ezt a témát. 🙂 NAGYON!
KedvelésKedvelés
Ahogy Gyöngyi írta: “3. Szerintem egy városi értelmiségi nőhöz olyan dolog méltó, amit Cidre is írt itten, hogy szerveztek gyerekes tornát, kerületi honlapot, virágot ültettek a ronda park betonládáiba, közösségi vásárt szerveznek, helyi nagycsaládosoknak kirándulást meg nyári tábort.”
Éva is hasonlóan beszél.
Csakhogy: nem mindenki alkalmas erre, én pl. nem. Alapból nem vagyok közösségi lény, képes voltam a többnapos céges közösségfejlesztő tréningen is megtalálni azt a résztevékenységet, amivel félreülhettem a többiektől 🙂
Nekem itt van az olvasás (mint hobbi és szenvedély), a széles érdeklődési kör, amivel mindig újabb témákba ásom bele magam.
Bár néha – ajándékokat készítendő, mert ELVBŐL nem vásárolok ajándékot, csak a hozzávalókat, viszont igyekszem olyasmit készíteni, amiről tudom, hogy örülnek neki, megbecsülik, illik a célszemélyhez – kreatívkodásra adom a fejem. Az ajándék készítés oka, hogy gyűlölöm azt az anyagias szellemet, ami ezen a téren elharapózott, a méricskélést, hogy ha Annanénitől X Ft értékben kaptam, legalább ennyiért kell neki vásárolnom valamit (ami lehet, hogy éppen annyira felesleges limlommá válik nála, mint a 255. bizsu fülbevaló). Ebbe a licitbe nem vagyok hajlandó beszállni.
Szóval a lényeg: nem tartom helyesnek azt mondani, hogy a 33. kendő horgolása helyett inkább szervezzen aluljárófestést vagy szemétszedést vagy virágültetést, mert az legalább hasznosabb. Nem biztos, hogy képes rá.
Igen, én is rácsodálkoztam, mennyi a kreatív blog, meg a főzőcskézős (bár csak Limarát és Fűszeres Esztert szoktam időnként megnézni, őket sem elsősorban a receptekért), de nem alkotok ítéletet róluk, még csak azt sem, hogy most giccses vagy művészi-e.
Számomra egy a lényeg: örömmel csinálják. Igen, lehet, hogy kompenzálnak vele súlyos dolgokat. De az alkotás mindig öröm, és ez mindig is benne volt az emberben. Különben nem születtek volna pl. a gyönyörű népművészeti holmik. amelyek között szintén volt nyilván jócskán kicsit csúnyább, mivel azt mindenki maga szőtte-fonta, faragta, stb. Most mégis egyformán kincs.
Igaz,én nem készítenék pl. Wc papír gurigából faliképet, dekorációt, de az ötletessége tetszik, maga a szokatlan felhasználása az anyagnak, ill. a “hulladéknak”, ez végeredményben a fantázia játékosságát mutatja.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: kétszáz forintért túrtam | csak az olvassa
Hát nem valódibb dolog -e ezerszer, kihímezni egy terítőtt, vagy készíteni egy bonbont, mint politizálni vagy futni?? Tudodmikorfutok. Majd ha kergetnek. 100 politika vagy óvodával való harc nem ér annyit, mint egy jól elkészített csokimausz. Ezért vagyok nő.Mert tudom, mi fontos. Harcoljanak csak a férfiak! Ha megfáradt a harcban, nálam megpihenhet a drága!
KedvelésKedvelés
Bármilyen hihetetlen számodra, van olyan, akinek politizálni, vagy futni önazonosabb/valódibb, mint hímezni egy giccses terítőt, vagy nyakig összeragacsolódni a konyhában.
Én például nem ezért vagyok nő.
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy ezt feleslegesen írtam, mert nem kizárt, hogy ez egy stílusparódia.
KedvelésKedvelés
Hát ez vagy stílusparódia, vagy menthetetlen.
KedvelésKedvelés
NANA!!! Az aterítő igenis szép,és autentikus!! Fuss amennyit akarsz, de én hadd ne izzadjak le az egyenjogúságért! Amiből kösz nem kérek. De nyugodtan csak, ebből ne csináljunk versenyt. Csak nem érteni mi baj van azzal, ha jól érzik magukat az asszonyok?! Nehezen tudom elképzelni, hoyg valaki önbecsapásból hobbizkodna. HIszen ahhoz szív kell. Pont ez az amit vagy szívvel, őszintén átél, vagy hozzá sem fog. Szórakozni nem tud senki se álcából, se önámításból.Én azt hiszem, pont akkor éli az igazi életet, amikor csinál valamit.Létrehoz valami tökéleteset.Az az illúzió, amikor a kötelező küzdelmet harcolod.
KedvelésKedvelés
Pontúgyérzek 😛
KedvelésKedvelés
De gyönyörű!!!
KedvelésKedvelés
Most jött egy csomó stílusbravúr kommentelő, Krasznahorkayhören Rudolf néven megint a kedvencünk és még Hugyos Józsi a facebookon, és… és…
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: a mese hazudik | csak az olvassa — én szóltam
Ez nem lesz egy túl tartalmas komment, de muszáj.
Vinnyogva röhögtem. Nálunk a barátnőmmel van egy kifejezés: ” tudod, olyan nemezfülbevalós lány”- és ez lefed egy típust, aki csendesen készít kedves tárgyakat a maga örömére, aki bögrés sütit csinál és a színes harisnyák a gyengéi. A gonoszkodáson túl, annyira jellemző, hogy a nők többsége valami aranyos hobbit tol (hímzett, festett bagoly, cica, társai) vagy millió fotót készít arról, hogy melyik nap hogyan festi ki a szemeit. Komoly fizikai kínt érzek a saját készítésű ruhatervek és a kicsit sárgás-sötét ételfotók láttán. Mindig egy dolog kattog az agyamban…ezeknek a nőknek tényleg szép, igényes, érdekes és fontos ez? Egy vízfestékkel festett kép egy mandaláról? Egy virág alakú zsepitartó?? Egy színátmenetes körömlakk?
Vihogva tudok röhögni az önirónia teljes hiányán.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: urbánus | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: a szabadidő tartalmas eltöltése | csak az olvassa — én szóltam
A poszt nagyon jo es tokeletesen egyetertek vele.
A hosszu gyes es a gyerekekkel otthonleves kiegeti a noket, mestersegesen lesznek belekenyszeritve egy olyan helyzetbe, amikor sajat magukat rabszolgasitjak. Vigyorogva torik el a a vegtagjaikat, hogy mozgaskeptelenek legyenek es csak kevesen vagyunk kepesek ebbol megmenekulni.
Most mar tobben tudnak lazadni, ami egy fontos lepes, de messze vannak meg a kitorestol.
Megprobaljak kovetni a trendeket – lekvart foznek pedig ok is tudjak, hogy legszivesebben a kanapen doglenenek cidert horpolgetve, horgolnak mikor inkabb olvasnanak egy sarokban, mindenfele szarokat dekupazsolnak amikor inkabb zsibbasztanak az agyukat a facebookon. Modern rabszolgasagba vagjak magukat, mert a tobbiek is ezt csinaljak es be kell illeszkedni, mert kulonben pofanvagja oket a mamiharag. Felelmetes kivulrol nezni, mennyi elvesztegetett tehetseg es elme.
Persze van akinek ez volt az alma, aki valoban szereti ezt, de csak egy elenyeszo kisebbseg.
Nem, a noknek nem szabadna otthonmaradniuk ilyen hosszu ideig. Jo dolog utodokat hozni a vilagra, de ez meg nem ok arra, hogy a mehlepennyel kiszuljuk magunkbol az agyunkat is meg a vagyainkat is – de ez mar egy masik bejegyzeshez tartozik szerintem.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: giccs | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: anyák, akik beleőrültek | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: erőltesd vagy engedd? | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: figyelemelterelés | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: kiegyensúlyozott blog | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: legyél profi! | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: ökolány vagyok-e még? | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: arról, hogy miért nem nézek sorozatokat egyáltalán | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: a rendkívül költséges, idenézzetek hobbim | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb…
Visszajelzés: kérlek, kedvesen tagadd le nekem a valóságot! | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő
Visszajelzés: építs-e énmárkát? | csak az olvassa. én szóltam
Visszajelzés: engem az olvasó úgy képzel | csak az olvassa. én szóltam