2013. januári poszt
Se. Mert mikróm sincs. Kocsim, tévém, kütyüm.
Kéne neked egy mosogatógép, ezt mondják. Közben mosogatnak. (Itt nálam. Köszönöm.)
Valami nyüszög bennem: nem, nem kéne.
Nem tudom elmondani, pedig azonnal és mindenestül meg szeretném indokolni. Álságos érvek tolulnak a számra: hová tegyem, nem szerettem a szagát, amikor olyan háztartásban éltem, amelyikben volt; újabb vegyszerek…
Most végiggondoltam ezt, hogy miért nincs mosogatógépem (sem), mert a nyüszögés mögött mindig van valami fontos, amire érdemes figyelni.
Hova illesszem ezt be? Ökolány vagyok, nem akarok újabb áramfogyasztást? Érvelnek, hogy de a víz, és higgyem el, mennyivel kevesebb — tudom, butaság lenne tagadnom, még akkor is, ha a kiskádban áztatom le a cucc nagyját húszliternyi habos vízben, mint anyám szokta.
Nem vagyok nyitott az újra: nem akarok újabb rendszert bevezetni a maga problémáival, vízköveivel. Abban is biztos vagyok, hogy ki-be pakolni hajolgatva, az olyasmi, ami nem lenne ínyemre. De nem ez a lényeg.
Hová illesszem be akkor a nyüszögés mögött álló valamit? Az van, azt hiszem, hogy nem szeretnék ennyire elszakadni a valóságtól, mint amit a mosogatógép (vagy épp a szárítógép) biztosítana. A zsíros tányér valóságától. Robotgépem sincs: annak a valóságától, hogy igazából mennyi munka egy aranygaluska.
ezzel János lepett meg még 2009-ben
Nem, én nem vagyok tervezgetős, aki konyhát felújít és akkor összeírja, hogy mi kell: mikró, szagelszívó, mosogatógép… Ó, nem, legyen egy rendes tűzhely, aztán viszlát. Ha bundás a kenyér, az ablakot kinyitom; a tojáshabot kézzel verem, vízfürdőben olvad a vaj; a zellert szitán töröm át, késsel aprítom a zöldséget, a palacsintatésztát fakanállal keverem, de még a tejhab is elem nélkül készül. Benne van a kezem munkája, melege, és aztán nem kell mosogatnom az aprítógépet.
Igen, ez sok idő. Luxus, az én olcsó luxusom. Nem vanillin a vanília sem, és a sodó nem pudingporból, hanem tojásból készül. Nincs autóm, GPS-em, okostelefonom és a többim sem, nem nyúlok azonnal számológépért, legfeljebb kockás papírért. Van viszont biciklim, a térkép az agyamban, a telefonnal meg leginkább telefonálok… Mennyi könnyű megoldás kínálkozik, pedig ha nem tudjuk/akarjuk fejben kiszámolni bárminek a húsz százalékát, vagy összeadni öt háromjegyű számot, megjegyezni egy telefonszámot, napról napra igen sokat veszítünk mentális képességeinkből, és ha gondolkodás nélkül a liftet választjuk, meg a buszt, akkor igen hamar meghízunk.
Tudom, hogy ez maradiság, de én itt tartok. Tudom, hogy koronként változik, mi a túlzó és mi az ósdi, és az én lányomnak a maradisága is másféle lesz, de nekem most a géptelenségnek, az életet egyszerűsítő megoldások igénybevételének ez a foka való a kedvemre.
A kezem folyamatos munkában: egyre ügyesebb, a habos vízbe merülnöm, szivaccsal a tányérokon köröznöm meditatív állapot. És persze tele apró sérüléssel. Nem akarok mindent megkönnyíteni, megspórolni, szeretem a folyamatot, nem csak a célt. A nagy fiam érdeklődik a főzés, a folyamatok iránt. Látja: amikor nem dugunk be semmit, akkor mennyi munka kell ahhoz, hogy elkészüljön az étel.
Milyen hasznos is az írás, még ha Gryllus Vilmos szól is közben. Megvan. Nem akarok annál fogva megfogható lenni, hogy de hát ez milyen egyszerűvé teszi az életet. Ahogy azt sem akarom, hogy az akcióknál fogva, olcsósággal rángassanak. És én nem akarok folyton jól járni. Azt érzem, hogy ezt akarják tőlem. Ezért állok ellen némely trendnek.
Viszont meglátom a fehér elefántot, a dizájnkávéfőzőt, évekkel a kapszulás kávéfőzők robbanása után. Merőben haszontalan jószág, méregdrága kapszulával, és… (De nem.) (De a fiam nagyon szeretné.) (De. Lett, három hónappal később, és azóta is keretezi a napjaimat.)
Nem vagyok következetes, de nem ám. Nem magyarázkodom: ott van például az alkalmi vétel, a robotporszívónk is. Nem az a lényeg, hogy következetes legyek, nincs, aki számon kérje, nem kell következetesnek lennem. Amellett senkinek nincs se illy gépe, se robotporszívója. Nem szerepel a listákon. A mosogatógép olyan automatikus döntés volna, meg is kérdeztem: biztos kell nekem? Nem, nem kell.
És főleg nem hirdetek követendő életprogramot. Az autótlan, itthondolgozós témájú bejegyzések alatt (mint egykor a mamamin szoptatás-kendőhalmozás-ottonoktatás-mosható pelenka-bármi témában) rendre elindul az önigazolás. Ilyenkor megdöbbenek a hatáson. Mintha verhetetlen érveket mondanék, az egy igaz megoldásról, mintha érdekelt lennék annak az uralomra törésében, és az olvasónak védekeznie kellene. Ez megint az a versengő, egyetlen igazságot hirdető, örökké viszonyító gondolkodásmód, amiből jó lenne már kitörni. Meg hát erősen hat a szövegem, az olvasó meg nem elég erős. Behódol vagy dühösen ellenáll — a mást elfogadni, nagy nyugalommal, nem képes.
Szépen egymás szemébe kéne néznünk, meghallgatni a másikat, és elfogadni a valóságát. Nem vitázni, nem meggyőzni akarni, nem hasonlítgatni, nem követni. Látni, kinek miben más az élete.
Vagy belátni: ezt mi nem gondoltuk át, ő a tudatosabb.
Higgyétek el, szívesen elolvasom, már ha jól megírja, hogy másnak meg miért van mosogatógépe, és nem zavar. Mondjuk azokat az érveket én már mind hallottam. Azokra írom, hogy én nem. És akkor újra, vissza ugyanoda…
Addig is, ez itt, akinek nincsen mosogatógépe, én vagyok, nem te. Csak néha bukkanok fel, csak egy másik szempont, aprócska kérdőjel vagyok. Elég mosogatógépreklám és autószalon vesz körül minket — és én csak akkor írok arról, hogy nincs mosogatógépem, ha sokadszor javasolják, hogy legyen. És egy kicsit remélem, hogy nem vagyok ezzel egyedül.
Máskor is kérdés: elég erős vagy ahhoz, hogy érdekeljen a blog, de ne nyomjon agyon?
csak az olvassa. én szóltam 
Igen érdekes, hogy kénytelen vagy már jó előre védekezni. Szerintem sokunknak mindennapi tapasztalata ez, és nagyon jól esett olvasni, ahogy hozzáfogalmaztad ezt a mosogatógéphez. “Szóval te nem vezetsz?” “Nem.” “Na, majd meglátod, anélkül manapság már nem lehet meglenni.” Régebben még magyaráztam, hogy de hát napi kétszer járok (most már csak -tam) át tanítani busszal és gyalog egy 30 km-re lévő településre, és megvagyok. Most már nem magyarázom, elég, ha én tudom. De azért nehéz nem magyarázni, mert a “nem, és kész” nem ad teret a másik fél önigazoláskényszerének, és erőlködni fog, hogy de igen. Hajjaj…
KedvelésKedvelés
Ó, ez nagyon hasonló nálunk is.
Illetve: szerencséd van, hogy van busz, közel a megálló, egészséges vagy, bezzeg nekem két lábam is hiányzik, és naponta kell a Battonya–Őriszentpéter távot megtennem, Villány érintésével, mert csak itt kaptam munkát stb.
KedvelésKedvelés
ah, nekem alig pár hete van mosogatógépem, és a blogomon írtam egy konkrét sorozatot is arról, hogy miért és milyen változásokat hozott az életembe. lehet, hogy elküldöm majd, mert szerintem jól van megírva.
ami lényeges, hogy a gép mellett még mindig marad annyi mosogatnivaló, hogy közben kényelmesen töprenghessek az élet, a világmindenség, meg minden kérdésein, viszont nem feltétlenül szükséges többet annál. csak ha azt választom, ha úgy tartja kedvem.
lehet, hogy eltávolít egy bizonyos valóságtól, de részemről már olyan sokáig voltam túl közel, belefulladásig rogyva abba a valóságba, hogy most minden alkalommal, mikor beindítom azt a gépet, érzem a hálát magamban, hogy ezúttal nem kell.
KedvelésKedvelés
úgy is fogalmazhatnék, hogy én megtanultam ezt a leckét és nincs az a mosogatógép, ami el tudja feledtetni velem.
KedvelésKedvelés
Bizony, már ez a hozzászólás is jól van megírva.
És mégsincs győztes-vesztes ebben a beszélgetésben, csak gondolatok.
KedvelésKedvelés
jó ég, fel sem merült bennem, hogy le akarnálak érvelni. csupán a fenti te álláspontod, és úgy gondoltam, melléfér még az enyém.
apropó könyezetbarát megoldás egy blogról, ami amúgy halálba frusztrál:
http://okoanyu.cafeblog.hu/2012/11/07/tabletta-helyett-filleres-haziszer-mosogatogepbe/
KedvelésKedvelés
Csatlakozom Maggie-hez. 🙂 Nekem is van gépem, akkor szereztük be, mikor a második várandósságom úgy alakult, hogy nagyon fejem fölött lebegett a koraszülés réme. Sokat kellett feküdnöm, s azt gondoltuk, most ez egy olyan helyzet, hogy lemondunk az elveink egy részéről… (magyarázom én is a bizonyítványom, igaz?)
Szóval meglett, és be kell valljam, jó barátom azóta is. Nem űzte ki a mosogatást az életünkből, mert sokszor alakul mégis úgy, hogy jobbnak gondolok valamiket kézzel elmosni. Ugyanakkor jól esik, hogy például a nagyobbacska edényeket, meg a kismillió evőeszközt elmossa nekem. 🙂 Nem tudom, olcsóbbra jön-e ki, mert ha már egyszer gép, hát ecover tablettával használjuk.
Igazából azt szeretem benne nagyon, hogy visszakaptam a közös családi ebédek/vacsorák utáni időt, ami eddig mosogatással ment el. Most bepakolom az edényeket a gépbe, és aztán mehetek én is hancúrozni a jóllakott, vidám gyerekekkel és apjukkal. 🙂
Szeretem, jó, hogy van, de azért előfordul, hogy bűntudatos magyarázkodásba kezdek az öko-egóm előtt, hogy minek kellett újabb gép a konyhába. (Cserébe nekünk sincs robotgép, kávégép, mikró, ezeknek nem is érzem hiányát.)
KedvelésKedvelés
Nekünk sincs, egyelőre mellette-ellene érvek vannak.
Kezdem az “miért nincs”el:
– utánaszámoltam az anyagiaknak,hogy mennyibe kerül kézzel mosogatni és mennyibe kerül géppel mosogatni, a végeredmény havi plusz 2-3 ezer Ft-ot adott, ha géppel mosogatok (ebben minden benne van: a gép ára, az áram, a víz, a mosószer, amit csak tudtam, belevettem). Tudom a reklám az ellenkezőjét igyekszik sugallni és a kevés vízfogyasztásra helyezik mindig a hangsúlyt
– nem fér be a kis mini konyhánkba
– én sem tartom környezetkímélőbbnek (ezt nem tudom számszerűsítve,objektíven alátámasztani. de gondolok itt az áramra, a vegyszert hasonló mennyiségűre saccolom, mint a kézi mosogatásnál)
– nagyon sokáig mos, nem biztos, hogy ki tudom várni, míg végre elmossa a lábast,ami épp kell
– alapvetően szeretek mosogatni, negyed óra alatt lezavarom
– férjem családjában 3 háztartásban van és 8 év alatt mind lecserélődött (egyszerűen bele van építve,hogy a garancián túl ne bírja sokáig)
– nekünk volt gyerekkorunkban és nem használtuk: ekkor a legfeleslegesebb 🙂 Tényleg ott állt és kézzel mosogattunk
Miért lenne jó mégis, ha lenne:
– kicsit mérséklődne a kupi, ha egyből rakom a mosatlant a gépbe
– nagyon hatékonyan tud mosogatni. az én poharaim sokszor foltosak (Amúgy nem különösebben zavar. Ha vendég jön, akkor kiteszek magamért)
– nem lenne eláztatva a konyhám. Sokszor,elég vizes lesz minden, a pult nem nagyon bírja 😦 Biztos bénán csinálok valamit, de nem megy máshogy
Vanília sodó? Még jó, hogy házilag készítem 🙂 Dr. Oetkerből? Nemá’! olvassátok el az összetevőit és biztos kedvet kaptok a házi készítésűhöz. (régen amúgy én is azt használtam, de egyszer csináltam vaníliával, tojássárgájával, azóta nem adom alább. Ez még csak nem is “megengedhetem magamnak” kérdése)
KedvelésKedvelés
Nahát, mennyi fontos érv.
Vegyszerügy: mosogatószerből kapok ökót, csak azt használok, meg szoktam sima szódával is áztatni. A géptabletták közül nincs ökováltozat.
KedvelésKedvelés
Jelentem, van. Talan otthon meg nincs, de pl. Oo-ban nagy valasztekban van. Lesz nemsokara otthon is. Azert gondolom, mert havonta bovul az ilyen termekek valaszteka, ez is meg fog erkezni elobb vagy utobb.
De addig is szodaval /ecettel is vannak a mosogatogepre megoldasok, ha valaki azt szeretne. Gugliban egy perc alatt kijon.
KedvelésKedvelés
van, de eleg ocska, mostanaban sokat kiserletezem vele, ki lehet zolditeni a mosogatogepet vegyszer szempontbol, de azt hiszem, nem olcso. tobbnyire szodabikarbona alapuak a bele valo zold szerek, de komoly feher kodot hagynak a poharakon, es nyilvan a tobbi cuccon is, de azokon nem latszik annyira.
nekem egyszeruen vegyszerallergiam van, megpedig eros. nagoyn kimeletesen takaritunk itthon, alapvetoen ritkan, esetleg gozzel, vagy okoszerrel. okomosogatoszerrel sem tudok kezzel mosogatni, csak kesztyuben, de az sem jo hosszu tavon, mert valahogy az is kieszi a kezem. az okomosogatoszerekben is eros zsiroldoszerek vannak, es az en kezem mar nem birja. kesztyuben a nagyobb edenyeket azert el szoktam mosni, mert nekunk csak kis gepunk van egyelore.
en szeretem a robotgepeket, ha nekem kellene a tesztat dagasztani, valszeg neki sem allnek. vagy tul ritkan. 🙂 alapvetoen egy gepem van, amihez mindenfele kiegeszito van, pl fagyikeszito is, es igy tisztan tejszin- es tojasalapu, vagy gyumolcsbol es vizbol keszult fagyit eszunk. remelhetoleg az idei cseresznyefagyit mar sajat farol keszitjuk. meg barackot, szilvat, rozsat, levendulat… 🙂 szeretjuk.
KedvelésKedvelés
Ú, jól hangzik.
KedvelésKedvelés
Az ecover nem öko? 🙂
KedvelésKedvelés
De! Csak nagyon kevés helyen lehet kapni. Ellentétben például a folyékony szerek némelyikével, a Frosh-sal.
KedvelésKedvelés
A hozzánk legközelebb eső kicsi dm-ben mindig van. Hozzátok viszonylag közel nincs dm, illetve nem lehet kapni?
A frosch szuper, mosogatószerem újabban ecover helyett ez, tényleg kár, hogy nincs tablettája.
Semmi baj az ecoverrel, maximum az ára, de ki fogom próbálni az itt linkelt blogbejegyzésben olvasott citromsavas szódás receptet a holnapi körben. 🙂
KedvelésKedvelés
Jelentem, próba megvolt, és a 2 teáskanál citromsav-1 teáskanál szódabikarbóna bevált!!! 🙂 Gyönyörű tiszta és csillogó lett minden, hálás vagyok az ötletért, köszönöm! 🙂
KedvelésKedvelés
Az Ökokuckóban van öko mosogatópor. Nem tabletta, de jó. Mellé ecet az öblítéshez. Én utálok mosogatni, 4 gyerekem van – ők is utálnak mosogatni 😀 De amit a legjobban nem szeretek: a házisárkány szerepében lenni, amikor hazaérek, és nincs elmosogatva 😀 A vízfogyasztásunk látványosan lecsökkent.
KedvelésKedvelés
Nekem sincs, de ez nem ez én érdemem.
Egy ideig volt, és odavoltam érte, nem szerettem mosogatni és tisztességesen működött. Csak néha kellett egy-egy edényt újramosni utána. Aztán valami baja lett, és folyt belőle a víz. Akkor már egyedül voltam, és nyűg lett minden intéznivaló: szerelő hívni, munkából elkéedzkedni miatta, kifizetni. Kétszer szereltettem, aztán elegem lett, mosogattam kézzel és utáltam.
Elköltöztünk, az új lakásban a régi lakók otthagyták a gépet, használgattam, de nem tetszett az eredmény. Az is folyni kezdett, azóta ott áll. Mosogatok kézzel, a gyerek még már 10 éves, nem óvodás, belefér. A legtöbb házimunkát szeretem, ha nyugodtan rászánhatom az időt. Kitalátam hogy csináljam, hogy víztakarékos legyen, de kedvemre való.
Elromlott a porszívó is. A lakótelepi háztartásigép-szerelő nem vállalta, vigyem márkaszervízbe. Becipelni Pestre vonaton… Valakit megint autós szívességre kérni… Oda is, napok múlva vissza is. Kifizetni. Inkább felszedtem a szőnyegeket, felseprek, felmosok. Tetszik. Szerencsére meleg a padló, vagy legalábbis nem annyire hideg itt a kilencediken, lehet mezítlábazni, nem szeretjük a papucsot, még lehet földre ülni.
Barákozom a gondolattal, hogy minden addig van, amíg el nem romlik. Nincs pénz pótlásrá, és a kilátások szerint nem is lesz. Előbb mosok kézzel, ha a mosógép is feladja, minthogy narancs helyett párizsit vegyek, vagy hogy lemondjam a gyerek hegedűóráit. Meg az Internetet. Egyedül a hűtő a kritikus, mástól nem félek. Néha szinte vágyom rá. Értem, amit írsz. Jó lenne, ha az lenne, amit a két kezemmel létre tudok hozni. Én nem tudnék kézzel habot verni, de géppel is csak szökőévente szoktam – se időm, se kedvem sütögetni, macerás ételeket főzni, plusz mosogatnivalót és kalóriákat gyártani. De most nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy ha lenne értelme, még kedvem hozzá, akkor inkább erősödnék a habverőtől, mint súlyzóktól.
Most el kell küdenem , mert különben elvész amit írtam, és menni kell, vonat, leszállás. De talán később, este, holnap, írok hozzá.
KedvelésKedvelés
Jaj, de pontosan fogalmazol! Igen, ha nem súlyzótól erősödöm, akkor közöm van ahhoz, amit készítek.
KedvelésKedvelés
Aranyos kis történet az enyém, miért van mosogatógépem: megkértem a pasim (azóta férjem), mosogasson el ő, ha én főzök, és ő készségesen meg is tette jópárszor, majd egyszer csak meglepett inkább egy géppel. A lusta. Hétköznapokon sokszor nem is használtam, kikapcsol a mosogatás, de azért egy vendéglátós este után hatalmas áldás tud lenni. És igen, sokszor nem értem, hogy tudnak emberek autó nélkül létezni, pedig 31 éves voltam, mikor először vettem és kezdtem el vele járni. Fura ez, ha beleszoksz, nehéz még elképzelni is, hogy éltél nélküle. És igen, az idő luxus, de a gépekkel megtakarított időt lehet jó dolgokra fordítani! 🙂 (pl szánkózás a gyerekkel, de csak azért írom ezt a példát, hogy nem holmi tespedés van helyette, s nem azért, hogy lelkifurdalást generáljak)
KedvelésKedvelés
Mi a konyhatervező rábeszélésére vettünk mosogatógépet, áldja isten buzgón és sűrűn az ő nevét 🙂
A férjem kis idő múlva ráébredt, hogy a családban senki nem képes hatékonyan és helytakarékosan bepakolni a gépbe, csakis ő.
Képes volt kirámolni az egészet, hogy aztán újra berámoljon, és ezúttal 1 db kistányérral több férjen bele,
amely művelet és eredményét diadalittasan lobogtatta családszerte, s mindez láthatóan igen nagy és rendszeres sikerélménnyel töltötte el.
Az eközben ránkaggatott jelzőket (suta, lusta, nem lát, elforgatni képtelen, felületes, hányaveti, energiapazarló és társai) mi nehéz szívvel vettük, de megbocsátottuk neki,
s többé nem is próbálkoztunk – ráhagytuk a feladatot, minit a berakás született és örök tudójára 🙂
KedvelésKedvelés
Ja, és a GÉP idővel anyja helyett anyjává is lett, megtanítván őt kézzel mosogatni, mert csak a felületes, hányaveti ember rakja bele alanatúr a koszos cuccot a GÉP-be, az alapos körültekintő ember tekintettel van a GÉP lelkivilágára és előtte kézzel elmosogatja a dzsuvásabb holmit, biztos ami biztos alapon,
hogy a program lejártával nehogy valami makula maradhasson az edényen,
ami miatt valaki netán megsértse a GÉP-et mondván, hogy nem is mosogat ez rendesen !
KedvelésKedvelés
ez vicces nagyon
KedvelésKedvelés
Erről egyszer volt egy szavazás.
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/08/12/eufemizmusok-3-kulonbozo-de-egyforman-ertekes/
Én is látom a környezetemben, hogy a buszt, metrót már el sem tudja képzelni, aki naponta autózik. Nagyon könnyen, észrevétlenül megtörténik a váltás. És megint valaki jól járt… és nem a közlekedő. Én nagyon komoly útravalónak gondolom a sok gyaloglást, hátizsákos bevásárlást a gyerekeimnek, meg hogy a fiam bringával jár suliba.
Többször olvastam erről, hogy furcsa, de a gépek végső soron nem takarítanak meg időt, csak rászoktatnak egy életmódra, amelyben azt hiszed, hogy sokféle bonyolult feladatot könnyedén elvégezhetsz (karamellizáló pisztoly!).
KedvelésKedvelés
Én nem venném egy kalap alá a mosogatógépet meg a (városi) autóhasználatot, mivel utóbbinak az egyénre nézve is rengeteg hátránya van (költségek, dugóban veszteglés, a mozgásszabadság, a külvilággal való kapcsolat elvesztése), társadalmi jelentéssel bíró tárgy, erős hozzá az érzelmi kötődés – főleg érzelmi és nem észérvek miatt ragaszkodnak hozzá az emberek – identitást ad stb…. Összességében szerintem több a hátránya mint az előnye, és akkor még nem vettem figyelembe a környezetvédelmi szempontokat. A mosogatógép viszont rendszerint “csak” egy igen praktikus használati tárgy, mellesleg nekem is van és azóta sokkal szívesebben tevékenykedem a konyhában 🙂
KedvelésKedvelés
Én szeretem a kütyüket, és van amelyik nagyon sokat segít. Biztos függője is vagyok. Elemlámpát használok, nem gyertyát, persze az elem miatt kicsit aggódom, hogy szelektíven hova viszik. Amikor házasságot kötöttünk, mosogatógép volt az első amit beruháztunk. (Ja meg a fűtés.) Azóta is fontos. Nem feladata senkinek a mosogatás. A gép csinálja, berakjuk kirakjuk. A gyerekek is szívesen segítenek, mert nem kell a zsíros vegyszeres lében lotyolni. (szerintem a kézi mosogatás nem fertőtlenít, a gép 60 fokon mos, és a mosószert is csak hígítani lehet, nem lemosni, hacsak nem ötször öblítesz) A vízkővel nem tudom mi az “ökobaj”. Az ivóvízben van, nem lehet kiszedni igazából csak vízlágyítóval, de hát az már igazán nem környezetbarát. ( A szűrő-gyanta folytonos cseréje, hova is megy a hulladékba, hisz veszélyes anyag)
Ha meditáció a mosogatás, akkor rendben van. Ez olyan kategória amivel csak egyet lehet érteni. Csak kár belekeverni öko kérdéseket, mert akkor azt végig kellene következetesen gondolni. Elsősorban környezetszennyezési nézőpontból, hisz ezt felveted. Kijelented , hogy nem vagy következetes. Ez is oké. A szabályokat azért állítja magának valaki, (mondjuk én magamnak) hogy rugalmasan lehessen kezelni. Én azt engedem meg magamnak, amire szükségem van, mert az nagyon fontos. Ha munkámhoz veszélyes anyag kell, igyekszem jól kezelni. De nem fogok fejszét elővenni, ha láncfűrésszel kell tüzelőt a mínuszban darabolni. Csak szeretném érteni a gondolat fonalát. ( és most nem anyagi körülmények a kérdések, hisz akkor más a felvetés) Mosógép igen, mosogatógép nem, akkumlátoros porszívó igen, kocsi nem, vezetékes telefon igen, akkor minek a mobil? Gáz fűtés igen, mért nem fafűtés? Számítógép-igen, akkor miért nem írógép? Ha keresel valamit leveszed a polcról a lexikont, vagy Wikipédia? Milyen egy “ökolány” ? Nem a tutit akarom tudni, a megmondót, hogy csak az a jó amit Te mondasz, csak a gondolatokat hogyan vitted végig a saját életedben. Mi az amit megengedsz magadnak, még ha nem is nagyon tiszta a környezetnek és mi az amit nem? Hol a határ, és miért ott? Erre lehetek kíváncsi?
KedvelésKedvelés
“Én azt engedem meg magamnak, amire szükségem van, mert az nagyon fontos.” ez a gondolat nagyon tetszik, és szeretném azt hinni, hogy én is így működök mosogatógépestől, habverőstől, autóstól:)
Valahol ott lehet a lényeg, hogy tényleg felismerhessük a ténylegesen “szükséges” dolgokat. És biztosan ez is egyéni, mert én még azt sem ítélném el, aki a “megtakarított” időt “tespedésre” fordítja, mert honnan tudhatnám, hogy neki éppen ez, most a legszükségesebb, vagy netán pont így “meditál” .
Én, már mindkét “létformát” megéltem (a kütyütlent is, a buszost is, de inkább a sok-sok gyaloglóst is) és nagyon tudok örülni a “megtakarított” időnek…
KedvelésKedvelés
Nagyon megnyugtató, igen. Én mégis javasolnám a viszonyítás képességét, a szembenézést és az ökológiai bűntudatot mint fegyelmező erőt. Mert a szükség is baromi szubjektív, magunk teremtette, esetleges konstrukció — a linuzinok és fűtött úszómencés villák tulajdonosai is ezt mondják, de ennyi erőforrás nincs a Földön.
KedvelésKedvelés
Sajnos erőforrás van bőven, csak akiknek fűtött a medencéjük nem használják, az a neve Nap. Mindenre megoldás egy háztartásban csak elsőre drágának tűnik. Ha kiszámoljuk kiderül milyen hamar megtérül. Ez nekem a vesszőparipám és általában pont úgy néznek rám az emberek mikor elkezdek mesélni, mint téged az Indexvideóban a komondorban eleső asszony képviselő férje.
KedvelésKedvelés
Harmadszor is végigolvastam az írásod, kicsit lassú a felfogásom….hogy nem akarod, hogy manipulálás, irányítás, reklám, elvárás alapján dönts. Ezt sem értem. Független, szabad vagy, azt döntesz amit jónak látsz. Ki befolyásol? A reklám, kapcsolj át ,ki. A társadalom? Én azt nem ismerem. Az ismerősök? Aki ilyet mond azon csak röhögni tudok. Senki nem várja el tőled, hogy azt egyél amire nincs szükséged. De ha szükséglet megszületik, szerintem meg kell venni (ha tudjuk) A gyereket nem fogom mások vélt elvárása miatt a hóesésben iskolába vinni biciklin, vagy sétálva 3 kilométert, mert meg tudom venni a 13 éves használt kocsit. És szárítógép is kell, mert a sok száradó ruha miatt penészes lett a fürdőszoba.
KedvelésKedvelés
Hol írtam én reklámról? Mit kapcsoljak ki? Nincs is tévém. Az elvárások mindenképpen eljutnak mindannyiunkhoz, barátok, ismerősök, újságcikkek formájában, ezer módon, hacsak nem élünk lakatlan szigeten.
Köszönöm, de nem kérek tanácsot, ne haragudj. Mindig ideges leszek, amikor férfi mondja (mindig férfi mondja): “hát mit problémázol, ez egyszerű”. Nem problémázok, te viszont meglepő rövidlátással tagadod a környezet, a társadalmi hatások szerepét. Ez nem klasszikus énblog, nem a sirámaim, megoldandó problémáim gyűjtőhelye, nem magamról írok, hanem jelenségekről, ügyekről, tágabb perspektívával, közéleti tudatossággal.
Talán nem olvastál itt eleget, nem ismersz annyira, de én nagyon kemény helyzeteket csináltam végig, kompetensnek érzem magam. Szabad vagyok, döntöttem: nincsenek kütyüim.
A szükséglet viszont nagyon trükkös, szubjektív és öngerjesztő valami. Ki hitte volna anyáink korában, hogy szükségünk lesz szárnyas betétre, törlőkendőre, szemránckrémre, lególeszedő eszközre? (Nem volt szükségem: hozzácsomagolták.)
Mintha az egész ökológia-felvetést nem értenéd, ezért írod, hogy ha kell, és van rá pénzed, megveszed. Talán olvasd el az ökolány-cikket, és nézz körül itt: http://www.dolgaink.tk
KedvelésKedvelés
hohó.. másképp látok valamit rögtön “a férfi” leszek, pedig karcsikarcsi vagyok ellenőrizhető emaillal, rákereshető névvel, valódi élettel. Kérdezek valamit amit nem értek, jön a felemelt hang és a ledorongolás, minősítés, hogy szűk látókörű vagyok. Ki oktatott ki, mert én nem. Magamról beszéltem, a saját életemről, hogy hogyan látom és élem meg. Azt próbáltam kifejteni, hogy számomra nem létezik olyan hogy társadalmi elvárás. Ez nekem légüres tér. Van a Marika a könyvelésen, van Lajos a sofőr, a szomszéd Piroska néni, az iskolában a osztálytársak szülei. Ezek alkotják nekem a társadalmat. És ha mondanak valamit, amivel nem értek egyet, mert esetleg ki kéne cserélni az öreg kocsit “Karcsibácsi azért én ezzel már nem hoznám a gyereket iskolába”, akkor azt mondom, hogy az ő elvárásai nem kapcsolódnak az én életemhez. A rokonaim,meg sajnos olyanok amilyenek, hiába vagyunk egy vér, a legfájóbban tudnak beszólni, szúrni. Megválogatom őket, mikor melyikkel találkozom.
Hogy ömlenek az akciók a mosogatógépről ( itt említettél reklámot) én ott átkapcsolok, szelektív a látásom, nem engedem be a fejembe ezeket a képeket. tv meg nem nézek, és a Tilos-t is azért hallgatom többek között mert nincs benne reklám ( nem is tudom van még másik ilyen rádió?)
Ugyan arról beszélünk: szabad vagy és azt teszed meg a saját belátásod szerint ami jó, és ebben az a szép, hogy nyugodtan lehet hibázni is.
Csak vannak dolgok amiket szeretnék megérteni, hogy hogyan gondolod
KedvelésKedvelés
Nem akartalak ledorongolni, minden férfiolvasónak, kommentelőnek külön örülök, csak a fölényt nem szeretem. Aki itt nagyon átlépte a határt, az ininkább volt. De nem szeretem, ha vizsgáztatásszag van, ha kvázi el kell számolnom, elég logikus vagyok-e a te mércéd szerint, különösen, hogy neked egyáltalán nincsenek ökoszempontjaid.
És amúgy is én vagyok folyton a porondon: beszéljünk a témáról, nem az én életemről. Nem arról szól a blog, az életem példái csak eszközei a felvetéseknek, gondolatok megszületésének.
Ez a bejegyzés éppen arról a mentalitásról szól, hogy talán ne akarjunk mindenáron kényelmesen élni és jól járni, mert ez összességében lehet, hogy “drágább”.
Megesik itt a blogon is, hát még az életben, hogy férfiként, a megfelelő szocializációval mondják meg nőknek, hogy mit problémáznak meg akarnak megfelelni annyi mindennek. “Szard le”, ezt sokszor halljuk, de nőként nem olyan könnyű megtenni, akkor sem, ha én például nagyon is leszarom, reklám ellen igencsak felvérteztem magam, és ki is iktattam az életemből az agymosó médiát meg sok okoskodó ismerőst. De nekem a belső függetlenségért akkor is komolyabb árat kell fizetnem, mint neked, mert nekem sokkal jobban beleszólna mindenki a döntéseimbe (jaj, szegény gyerekek és a többi).
Kár tagadni a rendszerek létezését: nem csak Mari néni meg Lajos bácsi van. És, még egyszer: ezek nem az én sirámaim, mindenkire hatnak, nem azért írok, mert problémám van, és az erre tévedő olvasótól remélem a megoldást.
KedvelésKedvelés
Ja, és igyekszem, de nem, nem vagyok szabad, senki sem az.
KedvelésKedvelés
Indukciós lámpa 🙂
Nem kell bele elem, nem merül le. Működését idézem inkább:
“Az energia a lámpában lévő elektromágnes tekercs és az igen erős mágnes hatására indukálódik. 15-30 mp felrázás után 5 percig folyamatosan, erősen világít.”
KedvelésKedvelés
ez jó. kettő volt, mind a kettő a negyedik rázás után szétesett. A tekerős is van, abban az akkumulátor két hónap után feltölthetetlen, folyton tekerni kell, de akkor nem tudok a kertben sötétben keresni, mert két kézzel kell tekerni ( és én hangosan röhögök a sötétben magamon, és bentről azt kérdezik mi olyan vicces)
KedvelésKedvelés
A vízkő elleni küzdelem az, ami vegyszeres, és így nem öko, meg újabb termék, a maga gyárával, csomagolásával.
Nem vagyok következetes a robotporszívó miatt, de egész biztos vagyok benne, hogy összességében ez az ökóbb. A szemlélet miatt, hogy közöm van ahhoz, aminek az eredményét élvezem, nem csak ELMŰszámla formájában.
Nem az a kérdés, mivel aprítasz, hanem az, hogy eleve van-e láncfűrészed és még ezer kütyüd. Hogy mennyi olyan feladat van a napi-heti rutinban, amelyikhez nem elég a kézi erő és szerszám. Ezek aránya fontos mutató.
KedvelésKedvelés
ohom, en nem hasznalok semmi vizkovesitleno modszert. Evek ota (az elejen arra gondoltam, majd idonkent ecettel atmosok mindent, aztan az elfelejtodott). Sem mosogatogepnel, sem mosogepnel. Es lass csodat, ebbol semmi gondom nem volt eddig. Lehet, hogy ezzel a vizko-dologgal is jol megetettek???
KedvelésKedvelés
Szerintem amerre te jársz, ott lágyabb a víz, nem rakódik rá a forgórészekre a vízben oldható sók kristálya. A vízkő csak 55 fok felett keletkezik a vízben. Az ecet mint szerves sav mint kőolajszármazék ismereteim szerint mint sav megterheli a környezetet és a hiedelmekkel szemben nehezen bomlik, nehezebben mint a nátrium-hexametafoszfát, ami kémiailag semleges kémhatású. (amit a vegyszerboltba barna papírzacskóban lehet venni) A bolti dobozos neve a mumus: Kalgon
KedvelésKedvelés
Ja akkor már a természetes ecet legyen inkább (alma, bor, gyümölcs stb)
“Magyarországon évente körülbelül tízmillió liter ecetet gyártanak.A 20%-os eceteszenciában szintetikus ecetsav is található, biológiai erjesztésű ecettel hígítva. A legtöbb európai országban már tilos szintetikus alapanyagú ecetet étkezési célra felhasználni, mert metil-alkoholt és formaldehidet tartalmaz (sejtmérgek). ” forrás: http://www.lelegzet.hu/archivum/1997/09/0916.hpp.html
KedvelésKedvelés
Nincs különösebben jelentősége, de attól, hogy valami “természetes” (pl. szóda) még nem jelenti azt, hogy ökó. (Sajnos ez csak a marketing)
KedvelésKedvelés
A szóda is vegyszer, viszont rendkívül szépen lebomló, így ökoszer.
KedvelésKedvelés
Nem akartam túl sok szót erre pazarolni, de folyamatosan előjönnek ezek az “öko”szerek. Helyre kéne ezt is tenni. A szóda is a J.A.R. (és a legtöbb vegyszer) is lebomlik, ha van rá elég idő. Még azt se mondanám, hogy a szóda talán gyorsabban. A szintetikus vegyszerek alapjai ugyanazok a molekulák, mint az ún. öko-ké, csak kerülnek még hozzájuk némi hatékonyságot javító adalékok. Így nem ritkán a “tiszta” szóda sokkal kevésbé öko, mint pl. egy korszerű vegyszer. Attól, hogy valami előfordul a természetben még egyáltalán nem azt jelenti, hogy öko, (ha már kivettük a természetes helyéről ugyanolyan gondossággal kell vele bánnunk, mint bármilyen szintetikus vegyszerrel) Lásd: homok a sivatagban és homok a salátalevélen.
Sajnos ugyanez a helyzet az ún. természetes gyógyszerekkel is…
KedvelésKedvelés
De én nem mondtam, hogy attól öko, hogy természetes. Minden komolyan vehető ajánlásban a szóda a legegyszerűbb, legökóbb, agyon nem csomagolt, gazdaságos szer, ecettel, citrommal. Az alapja lehet, hogy hasonló a többinek is, de például attól, hogy folyékony egy szer, vagy a habzás, meg a szintetikus illat, színezék, meg a foszfát, egyáltalán nem mindegy.
Kicsit hülyéneknézős lett így.
KedvelésKedvelés
“Kicsit hülyéneknézős lett így” ezt nem értem
ami (talán?) a szóda javára írható, az egyszerű csomagolás (nincs műanyag flakon, kupak stb.), az adalékok nem feltétlenül “szennyezők” sok feladatuk van, pl. csökkentik az irritációt, növelik a hatékonyságot, így a felhasznált mennyiséget stb.
(nem vagyok vegyszerforgalmazó, csak egy elvetélt vegyész:)
KedvelésKedvelés
Ha elolvasod az életmód meg bicikli címke alatti írásokat, kiderül az összképből, mi és hogyan öko az életemben.
Belekeverni az ökoszempontot…? Mindent, amit csak bírunk, innen nézni. Folyamatos önvitában.
KedvelésKedvelés
Már írtam erről:
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/06/04/azert-okolany-vagyok/
Nos, van egy bután régi, nehezen begyújtható gáztűzhelyem (ezt le fogom cserélni indukciósra hamarosan), közepesen jó hűtőm, egy elsőosztályú, nyolckilós, ruhasúlyhoz igazodó, fertőtlenítésre képes, nagyon drága mosógépem, egy primitív kézi porszívóm és a régi robot, amit használtan vettem, egy vízforraló, amit a szülésem előtt kaptam, és egy NDK grillsütőm a nyolcvanas évekből.
Illetve előző lakótól maradt itt szageleszívó, amit nem használok. Meg van egy fúrógép a férjem hagyatékában.
Van biciklim, bambusz, és van a fiamnak is. Havonta 10-15-ször, különösen télen, taxival járok. Egyébként busz, villamos, vonat, fogas.
Nagy a lakás, viszont 18-19 fok van, és hogy ezt szokják meg a gyerekek, az is fontos útravaló.
Szagtalanítóm teafaolaj, mosószerep szóda, ecet és folyékony, elég drága ökoszer; a szódával együtt jól jövök ki. Mindenféle vegyszert kerülök, ez vécépumpát jelent, meg azt, hogy nincsenek szobanövényeink sem.
Van a kutya, aki nem öko, viszont eltünteti az ételmaradékokat. A kutyaszart (és szállítási költségeket) pedig magas tápértékű, sűrű, drága kutyakaja éves adagjának házhoz hozatalával csökkentem. Egyébként a kutya struktúrát ad az itthondolgozós-tízigalvós napoknak, és sportra kényszerít.
Mindig több szempont van, ha életmódbeli-háztartási döntést hozunk, nagyjából ebben a sorrendben: szokás, elérhetőség, ár, kényelem, öko. Én elég gyakran rántom meg a vállam, és sanyarú gyerekkoromból, túlterhelt szüleimtől származó “jó lesz az úgy is” szokásalapon nem veszek újat/nincs nekem olyanom, máskor viszont dühödten veszek méregdrágát, amire egyébként telik, mert annyi mindenre nem költünk egyáltalán. Különösen a ruha, étel, utazás és kultúra jár jól a fogyasztói kosarunkban ilyen módon.
Amin meg vagyok döbbenve: újabban rengeteg a szemét (vagy csak mindig én viszem ki?), nagyrészt élelmiszerek csomagolásából származó, és hiába van komposztáló meg szelektív kuka a bejáratnál, nagyon sok így is.
De azért most egy kicsit mégis elkezdtél firtatni. Épp csak megemlítem az úgy-ahogy érvényesülő ökoszempontot, és azonnal rajtam kéri számon az olvasó — miért nem önmagán?
Egyébként miért gondolod, hogy a fafűtés ökóbb, mint a gáz, a papírlexikon, mint az internet? Vagy csak régibb?
Ez azért is érdekes, mert van, hogy a régiesebb, anyagigényesebb megoldást választom, ami nem öko. Például, bélyeg, töltőtoll, mert itt más értékekről is szó van, például a bélyegtervező grafikusokról meg az esztétikumról.
KedvelésKedvelés
Ja igen. Fürdés csak nagy kosz esetén, a gyerekek hármasával; egyébként mosdás, zuhany, és vécéleöntés meg felmosórongymosás fürdővízzel. Ez nagyon látszik a számlákon (szippantás van, és azt a vízdíjból számítják).
KedvelésKedvelés
“…nincsenek szobanövényeink sem.”
Ezért kár. Nekem vannak szerintem teljesen öko (fa “cserép”, föld a kertből) szobanövényeim, jól érzik magukat és szépek is. Ha szeretsz ilyesmivel bíbelődni, érdemes megpróbálni.
KedvelésKedvelés
Nekem sincs. Jobban szeretem őket az eredeti, természetes környezetükben látni.
KedvelésKedvelés
Ez az, hogy nem szeretek, illetve ha eszembe jut, szeretek, de nem jut, még a petrezselyem is kihal. És kisgyerek mellett szép szobanövény… ha eszembe jut, a kutyát viszem ki, ő legalább szól, nem csak elszárad.
KedvelésKedvelés
18-29 fok, jó tág intervallum.
Nálunk 29 nyáron szokott lenni, hadd szokják a gyerekek a globális felmelegedést 🙂
KedvelésKedvelés
Na, javítottam. Nyáron is legfeljebb 22.
KedvelésKedvelés
nekem is kidoglik minden, pedig a konyhapultra mindig fuszernovenyeket kepzelek kis cserepekben. de nem birjak. egyedul a zamioculcas van meg meg, de mar csunya, ki kellene dobni. a fiam szereti a novenyeket, neki van nehany, es mostanaban szepen gondozza is oket. lehet, hgyo az uj hazba majd beszerzek parat,mert olvastam sok helyen, hogy nehany noveny, mint pl a vitorlavirag es a csokrosinda, tisztitja a levegot, pl a friss festesbol arado dolgokat osszegyujti. nagyanyamnak is mindig volt szobanovenye, azota se lattam olyan szep klasszikus fuksziakat, pedig most kezd megint divatba jonni.
KedvelésKedvelés
Vegyél citromfüvet, az a szó elég szoros értelmében elfekszik, ha öntözni kell. Olyankor a többi növényt is öntözni kell, de a citromfű az egyedüli, amelyik szólni mer…
KedvelésKedvelés
Köszönöm a tippet! A petrezselyem is elfekszik, de csak napok múlva tűnik fel.
KedvelésKedvelés
A fafűtés esetén felszabaduló CO2 elvileg az amit a fa megkötött a levegőből élete során. Ha faelgázosító kazánban tesszük mindezt, akkor a fában megkötött energia kétszeresét tudjuk hasznosítani. Ez a gyakorlatban, 25kg fával egy nagy ház téli fűtés és melegvíz ellátását 1-1,5 napra letudtuk. Nem kényelmes, de nagyon olcsó, ökóbb mint a gáz, aminek elégatésekor + co2 kerül a levegőbe, ami eddig nem volt ott. Ennek ellenére sem támogatom a fafűtést egyáltalán. A fákban gyönyörködni jó, hallgatni a susugásokat és mókust nézni, meg harkályt, ami nagyon ritka már.
KedvelésKedvelés
Nekem van mosogatótépem. Azért, mert (bármilyen, korábbi kommentre történt reagálásnak tűnő dolog egyáltalán nem véletlen):
– anyagilag nem igazán terhel meg az a plusz 2-3-5 ezer Ft (igen, sok pénzt keresek és igen, úgy gondolom, hogy ez egy érték, mert fontos dolgokra tudom váltani)
– környezetkímélőbb, mint kézzel mosogatni (az emberek _nagyon_ rosszak az ilyen dolgok érzelmi megítélésében, a környezetvédelem meg nem érzelmi alapon működik)
– teljesen mindegy, hogy meddig mos, mivel úgyis csak az edényeim fele fér bele (azaz a másik fele kinn van, használhatóan)
– nem szeretek mosogatni
– nem tudok rendesen mosogatni, foltos marad minden (egyébként ennek a legfőbb oka, hogy nem elég forró a víz, ezt tudtátok?) meg csurom víz lesz minden (mert béna vagyok, nincs mese)
– szerencsére kevesebb, mint 60 km-t kell utaznom ahhoz, hogy használjam (mert tettem azért, hogy a táv rövidebb legyen, eredetileg 80 km-re volt a hozzáférhető mosogatógép, az meg ugye nem az igazi)
…és…
– sok időt megspórolok vele, amit inkább a lányommal tudok tölteni (aki szintén nem szeret mosogatni).
Kellene nektek némi analitikus meg egy cseppnyi perspektivikus látásmód. Tudom, hogy nehéz, de kéne. Lehet, hogy még rendes párt is tudtok fogni/megtartani vele.
🙂
KedvelésKedvelés
Fölényes és hetero-házasságnormatív hozzászólások nem lesznek a blogomon. Aki pedig párt _fogni_ szeretne, vagy _megtartani_, ezzel a logikával, aki sikernek értékeli, hogy még nem váltak el tőle, az nem itt olvas.
Egyébként igazad van: nem érzelmi kérdés, mégis úgy ítéljük meg gyakran. De kérlek, ne férfiként figyelmeztess minket a logikára.
A kézzel készítős struktúra összességében biztosan ökóbb, mint a géphasználós logika. A döntés előbb születik meg, a mérhető hatások később. De egyik struktúrából nehéz az átjárás a másikba, a szokások hatalma miatt. Vagy mert másképp nyúlok tiszta pohárért, ha tudom, hogy én fogom elmosni.
Nem tudom, milyen lenne az életem több géppel, csak a nyüszögés figyelmeztet, hogy jobb így nekem. Magyarázkodni sem akarok, nem akarom, hogy vizsgáztassanak. (Erre, amit annyira kértem, hogy ne, eddig két férfiolvasó adott kicsinyke példát.)
Nekem ebből ez a lényeg:
“Nem akarok annál fogva megfogható lenni, hogy de hát ez milyen egyszerűvé teszi az életet. Ahogy azt sem akarom, hogy az akcióknál fogva, olcsósággal rángassanak. És én nem akarok folyton jól járni.”
KedvelésKedvelés
Megmondom mire jó a mosogatógép, arra hogy amikor dühödtem vagdosom az edényeket/teregetnivalót, mikor miből van éppen nagyon elegem, akkor az emberem persze mindennemű célzat nélkül, mintegy békítőleg megkérdezze, hogy de ugye azért a mosogatógép az azért nagy segítség. Azt a tangás jódolgomat.
KedvelésKedvelés
“A mosogatógép ugyan kevés vízzel sok edényt, poharat elmosogat, s ezért részben környezetbarát, de mindezt áramfogyasztással és mosogatópor elhasználásával teszi, ezért környezetszennyező. A gépet legyártó üzem telepítéséhez esetleg nagy kiterjedésű erdőt vágtak ki, a gyártás során nem tartják be a környezetvédelmi előírásokat, s ha a mosogatógép tönkremegy, esetleg a szemétdombon végzi, tehát újrahasznosítás nélkül fejezi be pályafutását, szennyezve a földet vagy a vizeket.”
Ezt találtam egy cikkben, szerintem gondolatébresztő. Ezek elsőre eszébe se jutnak az embernek amikor elemezni próbálja, hogy melyik megoldás a környezetkímélőbb. Nem állítottam, hogy biztos vagyok benne, hogy melyik az. Egy sejtésem van (amiben ez a pár sor megerősít) aminek természetesen van “nem érzelmi” (ahogy fogalmaztál) alapja.
Ha neked pontos, akár számszerű információid vannak erről,várom kíváncsian. Mitől, melyik környezetkímélőbb? Miket vettek bele az adott összehasonlításba? Mit, mivel hasonlítanak az elemzéskor? Ha egy korrekt fejtegetést tudsz erről hozni, valamilyen független forrásból (nem mosogatógépet forgalmazó cégtől), nem végletes eseteket összehasonlítva (energia és vegyszer és nagyon öko mosógépet, pazarló, folyóvizes kézi mosogatással), arra nagyon kíváncsi lennék.
KedvelésKedvelés
Ininkabb-nak írtam, csak nem oda tette a hozzászólásom.
KedvelésKedvelés
“…elég erős vagy ahhoz, hogy érdekeljen a blog, de ne nyomjon agyon?” Ez egy nagyon fontos kérdés, nagyon jó, hogy feltetted. Ebből én már bizonyos felelősségvállalást is érzek az olvasóidért, ami nagyon szimpatikus (pedig nem lenne a feladatod)
Sok hozzászólásból úgy tűnik, hogy a blog “mérce” lett, és ha ő nem éri el, akkor magyarázkodik, gyanakodva figyeli az életét, szeretne igazodni…szerintem saját mérce kell (és azt hiszem szerinted is!) és a “legfontosabb, hogy jó legyen…”, ha így akkor így, ha másképp, akkor másképp!
KedvelésKedvelés
Bizony, és még megmagyarázni sem kell.
KedvelésKedvelés
Nem szeretek mosogatni, nem is mosogatok nagyon szépen, de nincs mosogatógép. Nem is férne el, meg aztán ott vannak a gyerekek 🙂 beosztjuk a mosogatást, de az igazi ok az, hogy főzés közben mindig mosogatok is, nem bírom elviselni, hogy ott áll a koszos edény. Kipróbáltam, ugyanúgy rémes a tudat, ha nincs szem előtt, mert rácsuktam az ajtót. Tényleg nagyságrendekkel szebben mosogat a gép. A porszívót sem szeretem, inkább a partvis. Persze ha mondjuk porallergiás lenne a családban, az más lenne. A mikrót nem dobtuk ki, kinn van a nyári konyhában, kb. kéthetente használjuk kukoricapattogtatásra. A botmixert szeretem és használom is, könnyű elmosni 🙂 A kocsit féléve nem használjuk, nem futja üzemanyagra, a kisgyerekes időszakokban nagy segítség volt, de még két kisgyerekkel megvoltam nélküle, mentem úgy a piacra, hogy háti hordozóban a kétéves, elöl lógott a hathetes, a két kezemben meg két kosár. És jó volt ezt is megélni, most már nagyobbacskák, de egy térképpel meg tömegközlekedéssel eljutnak bárhová. Van olyan osztálytárs, aki életében először tizenhat évesen ült villamoson.
KedvelésKedvelés
Eloszor is: most komolyan ervelni fogok a mosogatogep mellett. Harom evvel ezelottig nem volt sosem mosogatogepem es az altalad felsorolt ervekkel nem is vagytam ra. Aztan uj lakasba koltoztunk (es mivel a mosogatogep igen elterjedt Olaszorszagban), csomagban megkaptuk a lakassal. Es akkor rajottem, mit veszitettem addig!
– Nekem a szamolassal az jott ki, hogy olcsobb, mint a kezzel mosogatas (vizfogyasztasban, stb stb).
– Haromnaponta inditom be (ketten vagyunk es csak este eszunk otthon. Es igen, neha – foleg nyaron, vagy haletelek utan – budososik a dolog, akkor hamarabb is beinditom, es kulonben meg nem mindegy? Racsukom az ajtot es a mosas meg ugyis tokeletesre mossa… en amugy tisztasagmanias vagyok, de ezzel nincs gondom),
– Estenkent legalabb fel-3/4 orat megsporolunk vagy en, vagy a parom (akivel addig szigoruan felvaltva mosogattunk estenkent).
– Igen, kell hozza eleg edeny, de ha ez megvan (igazan nem nagy befektetes meg egy sorozat feher tanyert venni meg ket serpenyot), akkor sosem hianyzik edeny, akkor sem, ha eppen mar majdnem tele a gep).
– ha veletlenul valamit nem mos el rendesen (nagyon ritkan, nagyon meglepoen jol mosogat), az a dolgot a kovetkezo mosasra is bennehagyom, es akkor mar el fogja mosni.
– mindenfele oko megoldassal is lehet mukodtetni (rengeteg recept van, hogy kemikaliak nelkul hogyan lehet hatekonyan mukodtetni. Eppen annyi kemikaliat kell ahhoz is hasznalni, mint a kezi mosogatashoz – ami a zsirt leviszi. Ahogy a mosasnal is, itt is van alternativa, ha valaki emiatt nem venne gepet. (Ja, es sztem sokkal tobb folyekony mosogatoszert elhasznalunk a kezzel mosogataskor).
– mindenfele borproblemaim vannak, voltak, ami a kezi mosogatasnal nem elonyos. Persze: kesztyu, de minel kevesebbet kell ezzel foglalkozni, annal jobb (allergia a gumira, benedvesedik, kiszivja a borom stb stb).
– ha vendegek vannak, vagy csak mi vagyunk, azonnal tesszuk a piszkos es mar nem hasznalt edenyt a gepbe, ezert szuper rend es tisztasag van akar az orakon keresztul tarto vendegsegnel is (mivel konyha-etkezo egyben, nem utolso szempont. en szemely szerint utalom a vacsora kellos kozepen a hatalma piszkos halmokat nezni). Es persze nem kell a vacsoravendegseg vegeztevel hatalmas halmok mosogatasanak nekiallni (ez is nagyon fontos, Bp-en, nagy vendegsegeknel sokszor hajnalig mosogatunk, brr).
Namost tul az alapkerdesen (mosogatogep vagy sem), szerintem az a kerdes, hogy hogyan eltek. Ahhoz kell alakitani a gepparkot.
– Pl. en szeretek fozni es az etelekhez csakis mindenfele-mentes, helyi alapanyagokat igyekszem hasznalni. Ez nem zarja ki, hogy modernizaljam a haztartast. MIvel rengeteget dolgozom, nekem fontos, hogy pl. a tojashabot ne kezzel verjem fel, mert az pont ketszer, haromszor annyi ido, mint geppel. Es fontos, hogy en sussem a reggeli sutiket. De nem feltetlen erzem azt, hogy ehhez magamnak kell megtermelni a buzat (sarkitok 🙂
– Es meg: emlekszem, anyam a ’90-es evek vegeig allitotta, hogy az automata mosogep luxus. Mert nem jol mos, mert pazarol, mert akarmi…. Ezert aztan mosott forgotarcsas geppel, kezzel, hajolgatva. Megerte ez a “martirsag”? Ma mar boldogan mos automataval, azzal egyutt, hogy egyes darabokat – fehernemut pl.- a mai napig kezzel mossa, mert az o fejeben az van, hogy az nem mehet az automataba. Mondanom sem kell, hogy en mindent beleteszek az automataba, a megfelelo programra.
Az az erzesem, hogy a mosogatogep most pont ilyen hitvitak kellos kozepebe kerult. Otthon legalabbis.
– Pont azert, mert a sajat igenyeinkhez alakitjuk a haztartast, nem hiszem, hogy minden ketyeret meg kell venni. De pl. ami otthon a mosogatogep (ekkora vitak targya lehet), az Olaszorszagban a mikro (hihetetlen beleelessel bizonyitjak, hogy nem szukseges). Nalunk szinte minden haztartasban van, itt meg az altalam ismertek egyikeben sem. Nekem is van a bp-i lakasban es ott hasznalom is. Itt Oo-ban nincs, es nem hianyzik. Itt minden este frissen fozunk, es fozunk (nincs hidegvacsora 🙂 Nem kell melegiteni.
Nincsen tovabba vizforralom (gazon felforr a viz), kavefozoketyerek (csak egy kotyogo, remekul mukodik), kenyerpirito (sutoben is megpirul ugyanannyi ido alatt). Az az alapelv, hogy amit mas – mar meglevo -eszkozzel meg lehet oldani, arra nem veszek kulon gepet. A mosogatas teren az alapeszkoz a mosogatogep, azt tehat nem tudom massal kivaltani.
A hitvitakbol egyebkent azt vonom le, hogy nem a raszant penz a kerdes: most komolyan, felmerul ma valakiben, hogy a mosogepet ne vegye meg es kezzel mosson X gyerekre? A mosogatogep pedig annyiba kerul, mint a mosogep, es ugyanugy lerobban X evenkent. Nem lehet, hogy itt is az a presszio van a hatterben, hogy ha “mar nem is mosogatsz a csaladodra, akkor nem lehetsz jo anya?” 🙂
KedvelésKedvelés
Meg egy dolog eszembe jutott, eppen mostanaban meseltem valakinek.
Az anyam termeszetesen vilageleteben dolgozott. Munkahelyen, fizikai munkat, keves penzert. 40 ledolgozott ev utan ment nyugdijba – rosszkor, minimalnyigdija van a mai napig, eppenhogy eler a honap vegeig. Emellett felnevelt 2 gyereket. Szombatonkent a forgotarcsas mosogeppel mostuk a cuccot, fel nap legalabb rament. Nem volt melyhutonk, tehat mindent frissen kellett bevasarolni. Lakastakaritas ahogy kell (mindig abszolut rend es tisztasag volt), ablakpucolas haromhavonta, szonyegtisztitas kezzel, kefevel. Emellett minden reggel – akarmilyen koran is kelt – megcsinalta a hajat, es sosem ment ki macinaciban az utcara.
Hagyomanyos noi szerepek, megspekelve a fizetett munkaval -ami Mo-n abszolut termeszetes volt (es az a mai napig). Egesz eleteben martirszerepet vitt. “En felneveltelek Titeket, kidolgoztam a belem, senki nem segitett… – “szerencsere” lanyai voltak, tehat mi segitettunk ahogy lehetett. Az apam a ferfi szerepeket vitte, auto, kert, javitasok.
Amikor a gyerekek (mi) sajat eletet kezdtunk el elni, es sajnos apam meghalt, teljes depresszioba merult. A mai napig depresszio jon es megy. Neki nincs ertelme az eletnek, mert azt gondolta, hogy majd a gyerekeinek segit oregkorara (ertsd: ahogy o akarja, diktalva kinek mit hogyan kellene csinalnia, kivel kellene elnie, mikor hova kellene mennie). Ez nem jott be. Tehat marad a depresszio. Es a betegsegek. MInden elkepzelheto betegseget fel tud mutatni, folyamatosan az orvosokat jarja. Komoly program, szervezni kell, rendezni, osszerakni. Mareknyi gyogyszer napi haromszor. Azt ki kell szamolni,meg kell venni, sopankodni, hogy draga. Visszarendeltek a hatodik gyogyszerert holnapra, majd megyek erte.
Masik sors, egy masik orszagban. A parom anyja hagyomanyos olasz mamma, sosem dolgozott, volt ket gyereke, oket nevelte. Meg a haztartast. Htb. A 60-as evektol volt mosogatogepe (!) es mosogepe, termeszetesen. Full felszerelt konyha es lakas, minden ujdonsagot es kutyut a mai napig megvesznek. Hetente fodrasz, a nyaron egy honap a tengernel, egy honap a hegyekben, a gyerekekkel, mig a ferje dolgozott, termeszetesen. A ruhaarzenalja ket szobat tolt meg (bundak stb). Az elmult 20 evben volt (es van) takaritonojuk, vasalonojuk. Neki nem kell otthon semmit csinalnia. Es nem is csinalhat semmit, mert o nem dont. Semmiben. Teljesen infantilizalt, nem erti a korulotte levo dolgokat, mar nagyon regen nem is erdekli semmi.
Nem, nem voltak gazdag csalad. Ez volt az itteni kozeposztaly a ’60-as ’70-es evekben. Gyerekek napkozibe jartak es ebedet az iskolaban ettek.
Nagy vacsorakat szerveztek a ferj kollegainak. Reprezentaltak. Szinhaz. Utazasok. A mamma ugyan nem sokat ertett belole, mert igazan irni es olvasni sem tanult meg rendesen, de erre nem is volt szukseg, eleg volt viselkedni tudni – o tud, barkivel barmikor nagyon kedvesen elbeszelget (nem kell, hogy velemenye legyen, azt nem vartak el a noktol, eleg, ha kedvesen egyetert).
A gyerekek 20 evesen elmentek otthonrol (egyetem, mas varos), elik az eletuket. Szerencsere nem ratelepulos mamma, mint az olaszok mammak legtobbje, aki nem kepes lekapcsolodni a gyerekeirol, mert az az egyetlen ertelme a letezesenek. O szerencsere ezzel nem neheziti a gyerekei eletet. Nem intez el semmit, nem banik a pennzel, mert az a ferje feladata. Neki megy a zsebpenz, amibol o megveszi maganak a kremjeit, ruhait,a fodraszt kifizeti stb.
Es kb azota, hogy a gyerekek elmentek otthonrol, depresszios. Nala ez ugy jelenik meg, hogy beteg. Folyamatosan. Orvostol orvosig. Logisztika, vizsgalatok, hol, mennyiert, melyik orvos mit mond. A masik mast mond. Menjuk egy harmadikhoz. Nem o tartja kezben, a ferje foglalkozik ezzel, a betegseg-szervezessel. O csak beteg. Allandoan.
Osszevetve a ket sorsot es a ket vegeredmenyt, en arra jutottam, hogy nem azzal van gond, ki mivel mit csinal otthon (mosogat kezzel vagy geppel). Hanem azzal, hogy mint nok tudunk-e letezni egyenkent. Sajat eletertelmet talalni. Celokat kituzni. Komoly kerdeseket feltenni magunknak. Ha ez nincs meg, teljesen mindegy, ugyanoda jutunk.
KedvelésKedvelés
Ezen elsírtam magam,persze a saját anyám jelent meg ismét. Válás után, mikor a mi gyerekek elmentünk, teljesen magába fordult, saját szervezetét támadta meg.
Kínzó kérdés és nem tudok rá felelni amit feltettél “tudunk létezni egyénenként?” Nem kapcsolatfüggők vagyunk?
KedvelésKedvelés
Az egyenkent letezes nem a parkapcsolat ellentete. Meg vagyok rola gyozodve, hogy a parkapcsolat is akkor mukodokepes (mar legalabbis az en fogalmaim szerinti parkapcsolat), ha mindket fel felnott es egyen. Es nem azert vannak egyutt, mert a tarsadalom, a csalad, akarki elvarja, hogy valakivel legyenek. (Hogy valakit gondozzanak, kiszolgaljanak. Hogy abban a nagy tarsadalmi tarsasjatekban fel tudjak mutatni, en is kellek valakinek -ami pluszpontokat hoz…). Hanem azert (es addig), mert konkretan ok egyutt jol erzik magukat. En szeretek parkapcsolatban elni, meg akkor is, ha vannak harcok, vitak. Ha sok dologban a masik altal szembesulunk magunkkal, es persze a masikkal is nap mint nap. De nem lehet csakis erre (vagy csakis a gyerekeidre, vagy akarmi masra) epiteni a sajat letezesed.
KedvelésKedvelés
Jó hogy ezt írod. Az elméletet én is teljesen elfogadom, és szeretem. Amit nem tudok, hogy tényleg az életemben benne állok-e. Mi lesz ha öregkoromra (vagy máskor ) egyedül maradok. Soha nem voltam egyedül (persze hetekre igen, de nem kapcsolatok nélkül) Nem tudom kipróbálni, nem látom magam, hogy mástól függök, vagy létezem magamban is teljesen, támogatások nélkül. Elég messze kanyarodott ez a mosogatógéptől.
KedvelésKedvelés
Már rég beszéltetek erről, de én későn érkező vagyok, most olvasom. Hát most írok 🙂 Nálunk még mindig nem nagyon szokás elköltözni a szülőktől “csak úgy”. Megy a gyerek, ha házasodik, összeköltözik – vagy ha összevész a szüleivel. De egyébként marad. Az apám mondta a minap: “Anyátok (hihi) figyelhetne G.-ra (az öcsém) jobban, én mondtam neki, hogy el fog kallódni. Lehet, hogy már nem is dolgozik, és túl sokat jár bulizni.” Jelentem: az öcsikém idén betöltötte a 28. évét. 😀 És elköltözött, de ezt az apám nem fogta fel. Úgy értette: Budapesten dolgozik, de mivel oda nem lehet tőlünk bejárni, ezért bérel egy lakást. De amúgy otthon lakik. Mostanában kezd rádöbbenni, hogy nem, elköltözött, és nem hazajön néha, hanem látogatóba.
Szóval szerintem szükségünk lenne a külön, önálló életre a gyermekkor és a házasélet között. Saját normák, saját rend, önismeret, házimunka, időbeosztás és a többi. Könnyebben menne a kapcsolat is.
KedvelésKedvelés
Nálunk ez úgy történt, hogy mi költöztünk el a nagyoktól:) Így nekik most az van amit ők akarnak, szerintem még nem tudják jó e ez így. Takarítani, főzni és mosni kell, magukra:)))) Persze akkor jönnek amikor csak akarnak, talán így a felelősségtudatuk nagyobb lesz, jobban becsülik saját magukat, a munkájukat.
KedvelésKedvelés
Ez így nagyon megdöbbentő, összerakva látni… mindig azt hittem, egyénként létezem (nagyon sok energiámba kerül) – legalábbis mindig, minden nehézségen egyedül, támogatás nélkül kellett úrrá lennem. Dolgozom, van mosogatógépem, autóm, (nagyjából) külön kasszán élek, öreg napjaimra félreraktam, van önálló véleményem, és ha kell konfrontálódok (vagyis ez sem teljesen igaz, mert ritkán, de van, amikor bizony tűrök) mégis is egyre gyakrabban vagyok depressziós. Talán mert minden erőfeszítésen, neveltetésem ellenére sem sikerült egyénként léteznem. Vagy csak ritka pilanatokban adtott me. Ezen el kellen gondolkodnom.
KedvelésKedvelés
Szerintem nehez azzal szembesulni, hat meg ki is mondani!, hogy a legfontosabb dolgokat ugyis egyedul kell megelni mindenkinek. Mivel senki nem tudja azt garantalni, hogy nem veszitjuk el a parunkat, a szuleinket, a gyerekeket – akar termeszetes modon, akar nem vart tragediakent (persze szeretnek erre nem gondolni, es oszinten remelem, hogy nem fog sosem bekovetkezni, de ha oszinte vagyok magammal, akkor muszaj megis gondolni ra). Es eppen akkor kerulunk a legfontosabb dontesek ele, amikor ezek megtortennek. Valaskor. Tars halalakor. Gyerek fuggetlenedesekor. Szulok elvesztesekor.
Ilyen ertelemben mondtam az egyenkent letezest is.
Persze van, akinek erre az a valasza, hogy ongyilkos lesz, mert egyedul nem bir mindezzel szembesulni. Vagy keres valakit, akire “felkapcsolodhat”, hogy neki ne kelljen onnaloan kitalalni, mi legyen vele a tovabbiakban.
Vagy depresszios. Kivonul a sajat eletebol. Lemond rola.
Van, aki meg tuleli, megprobalja tulelni. Ettol meg ugyanugy szenved. A tars elvesztese pl. rettenetes trauma.
Nem mondom meg, hogy mi a tuti. Hogy feltetlen jobb, ha egyedul atkuzdod magad mindenen. Inkabb, mint depresszioba menekulni. En szemely szerint ma azt gondolom, hogy szembesulni kell a gondokkal es megoldani, tulelni. De nem allitom, hogy mindig ezt fogom gondolni. Nem allitom, hogy mindenkinek ez a megoldas. En egy “agyleny” vagyok, azaz a gondolkodas, ertelem fontos az eletemben. Talan ezert valasztanam ezt a megoldast. De ha valaki nem ilyen, az nyilvan nem igy fog valasztani.
Ahogy sokszor elmondtuk mar: nincs recept. Nincsen mindenkire ervenyes megoldas. Valahol ott kezdodik a dolog, hogy ha alapvetoen elegedett vagyok (utolag es mar nyugodtabban vizsgalva a regebbi torteneseket) a donteseimmel, akkor az a szamomra vallalhato elet.
KedvelésKedvelés
A gondolkozással nincs bajom, agyalok ezerrel. Az érzéseimmel állok hadilábon, nem körülírható, megy amerre akar. Megtörténnek a dolgok.Amivel nem tudok mit kezdeni. Elismerem társfüggő vagyok, veszélyes állapot. De az agyammal nem tudom ezt megoldani.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, mennyire kapcsolodik ide, de pont a napokban olvastam el (vegre) Mero Laszlo konyvet, az Erzelmek logikajat.
Abbol az derul ki (nekem meggyozoen, bar nem vagyok persze szakember), hogy ertelem es erzelem nincsen kulon. Ha neked az erzelmeid mennek valamerre, ami nem egyezik az ertelmeddel (ha jol ertem a felvetest), akkor ott valami mas van a hatterben. Mondjuk, hogy valamilyennek akarnal latszani, de nem megy megse zsigerileg?
Az ertelmed altal kituzott celok nem valoban azok, amit szeretnel?
Most visszaterve az egyedullethez: en is keveset voltam egyedul (bar voltam), es nem feltetlen volt nagyon pozitiv az egyedullet. Akkor, ott, adott multtal, tarsadalmi elvarasokkal. Es nagyon rosszul erintene, ha valamiert megint egyedul kellene lennem. Mondom, en szeretek parkapcsolatban elni. Illetve nem altalaban!!! hanem: szeretek a parommal parkapcsolatban elni. Ha o nem lenne, akkor talan megint mazlim lenne es talalnek valakit, aki erdemes lenne erre. De a statisztikak szerint ennek nem nagy az eselye (feminista no, aki folyamatosan megkerdojelez, targgya tesz minden strukturat? Ugyan, hany ferfi keresi ezt?? Hany ferfi akar valoban egyenlo kapcsolatot??). Most e pillanatban azt gondolom, hogy akkor inkabb egyedul lennek. De erre nem vennek merget, hat honnan tudhatom most, hogy egy negativ helyzetben es hangulatban mirol mondanek le megis? Tetszeleghetek magamnak, hogy a en akkor is, es mindenaron. De ha oszinte akarok lenni, nem tudom, mi lenne.
Tanulsagok:
1) Ezert aztan nem lehet (szerintem) olyan hosszabb tavu elkepzeleseket kobe vesni, ahol nem csak kizarolag magunkon mulik a megvalositas.
2) Arra kell mindig figyelmeztetnem magam, hogy eleg lenne a jelen problemakon agyalni es azokat jol megoldani. Ha a kesobbiekben egyszer ugy alalkul, hogy egyedul vagyok, es valamit kezdeni akarok azzal a helyzettel, akkor majd jol atgondolom az akkori fejemmel es dontok valahogy. Most azon nem kellene elore aggodnom, hogy mi lesz ha…. Lehet, hogy adott helyzet, amin most annyi energiaval agyalok, sosem fog eloallani. Ha meg eloall, csakis ott fogom tudni megoldani.
Ez a hozzaallas egyebkent nem egyszeru, gyakran kapom magam azon, hogy elore eltervezek minden eshetoseget. De ha vegiggondolom ezt a viselkedest, mindig arra jutok, hogy megis inkabb abba kene energiat fektetni, hogy a jelen jo legyen. Nem abba, hogy esetleges helyzetekben majd egyszer hogy lesz..
Huuu, de elkanyarodtunk…
KedvelésKedvelés
Nagyon megrendít ez a két sors.
KedvelésKedvelés
Ez a két történet, úú de kemény.
Mi a rosszabb, házi rabszolgának lenni, vagy házikedvencnek aranykalitkában?
KedvelésKedvelés
Nagyon tanulságos, köszönöm.
És vajon melyiküknek lett volna elkerülni ezt a csapdát, az önfeladónak vagy az önállótlannak?
KedvelésKedvelés
Érdekes és fontos szempontokat írsz, elgondolkodtatsz.
A kézi és a gépi mosás eredménye és energiaigénye összemérhetetlen (szerintem), a mosogatásé nem. Másrészt meg mintha a fürdőszobákban átlagosan jobban elférne egy mosógép, mint a konyhákban egy mosogatógép. Lehet, hogy szubjektív érzés mondatja velem, de a konyhában sosincs elég hely.
Ja és nálunk kupi van. És minimálmosogatás, főzés közben, gyerekekkel.
KedvelésKedvelés
borzalmas nehéz egyénenként létezni. az egész világ körülöttünk úgy van berendezve, és azt sugallja, sőt, valahol meg is vagyok róla győződve, hogy így működik, hogy egymástól függünk, az emberi kapcsolatainktól, azok hálójától. persze nem egyetlen embertől, inkább a körülöttünk lévőktől. de azáltal, hogy a társadalom azt várja a nőktől, hogy csak a családban, párkapcsolatban létezzenek, míg a férfiaktól kevésbé, meg lehet nézni azt a rengeteg elszigetelt, magányos öregasszonyt, akik körül kihalt mindenki, és egymással sincs kapcsolatuk, mert azt meg annak idején nem illett. borzasztó. mondjuk az is igaz, hogy a magányos öreg férfiak még elszigeteltebbek, mint a nők, még kevésbé valószínű, hogy vannak barátaik. én valahogy azt érzem, hogy mégiscsak az ad értelmet, hogy vannak körülöttünk más emberek. nem tudom, hol a határ az “értelmet ad” és a függés között.
KedvelésKedvelés
Ajajj, ne ertsetek felre, nem azt mondom, hogy elszigetelten kell letezni!!!!!! Nem, nem. Sot, azt gondolom, hogy az az ertek, ha kapcsolataink vannak, emberek korulottunk – es nem az, hogy mennyi ruhank, autonk, kutyunk van. Hogy pl a sajat gyerekeink korulottunk vannak, akiket nem idegenitettunk el, hanem kisertuk, tamogattuk oket, ezert nem menekultek el lelkileg minel messzebbre. Ugye milyen egyszeruen hangzik? Ugye milyen ritka jelenseg? Mert nem az a valos kapcsolat, hogy a gyerek kotelessegbol (es lelkiismeretfurdalasbol) beugrik minden heten, es meghallgatja, hogy elmondom neki, miert nem szeretem a parjat, miert kene masik munkat csinalnia es maskent nevelnie a gyerekeit? Ez ugyan fizikai jelenlet, de semmi ertelme.
Akkor mar inkabb az (az egyetlen konkret pozitiv anya-pelda, akit magam korul latok), hogy a gyerek Amerikaban el, evente egyszer jo, ha tudnak szemelyesen talalkozni, de mindent tudnak egymasrol. A gyerek ketelyeirol, az erzeseirol, a felesegevel valo kapcsolatarol. A menye hasonloan megoszt vele mindent, es orommel. Skype-on, estenkent, onszantabol, mert orom neki.
Na ez kapcsolat. Es oromet okoz, akkor is, ha nem fizikailag vannak korulotte a gyerekei.
De ezt csak ugy volt kepes kialakitani, hogy o maga jol erzi magat az eleteben, el tudta engedni a gyereket, amikor az ment volna, elfogadta a feleseget, es arra torekszik, hogy a kapcsolat meglegyen, nem arra, hogy az legyen, amit o jonak gondol (meg amit neki elmondtak, hogy hogyan kell a gyerekenek vele viselkednie).
Egyenkent letezni azt jelenti nekem, hogy a kapcsolataid is valodiak. Nem azert vannak baratnok korulotted, mert egyedul nem tudod magad a hetvegen elfoglalni, hanem mert szeretsz veluk lenni, velemenyt cserelni, porgramokat egyutt megelni. Parkapcsolatban ld mint fent 🙂
Szoval en igy kepzelem ezt az egyeniseg-dolgot.
KedvelésKedvelés
Szerintem a szuverén, felelősséget vállaló, másokon nem csüngő létezésről van szó, ami olyannyira tilos a nőknek.
Az az igazság, hogy az én anyósom is elfogadó, bele nem szóló, de nagyrészt a konfliktustól, szembenézéstől való félelemből. És a hátunk mögött terjednek olyan hírek és szempontok, hogy csak nézek.
KedvelésKedvelés
Drága nagyikám, az egyik legfontosabb ember az életemben, 90 évesem ment el, de előtte 4 borzalmas hónapot töltött el eü intézményekben, hát amiket én ott láttam, azóta is szeretném elfelejteni…. de amit most ki szeretnék emelni, az az, hogy a rengeteg idős embert, akikkel Mama együtt volt ott (többször váltott intézményt a négy hónap alatt), szinte soha senki nem látogatta…. Mivel én majd minden nap mentem hozzá, folyton ott lógtam, végül én voltam az, aki segített nekik enni, inni, felsegítette őket az ágyról, szólt a nővérnek, meghallgatta a panaszaikat, már aki épp nem volt kataton vagy apatikus állapotban…. a szívem majd megszakadt. Közben persze arra gondoltam, hogy ezeket az öregeket miért nem látogatja senki…. milyenek lehettek vajon szülőként? Mert én nem láttam mást csak a kiszolgáltatott, segítségre szoruló embert, de volt, amikor ők is erősek és egészségesek voltak és biztosan voltak gyerekeik is.
KedvelésKedvelés
A bp-i lakasomba nekem sem fer be a mosogatogep, pedig hidd el, mar mindent kiprobaltam kockas papiron … de egyszeruen nem 🙂
Viszont a mosogep ott van a konyhaban, mert igy van egy elheto furdonk (nem en talaltam ki, igy vettem, de nagyon egyetertek a dontessel utolag is).
Es ha mar itt tartunk: a genderszempont a varos- es lakastervezesben. Sokat olvastam arrol, hogy a ferfi epiteszek milyen nagyon nem vettek, veszik figyelembe a lakas valodi funkcioit, es azt, amit egy lakasban mindenkeppen el kell vegezni. Es lass csodat, ennek egy nagy resze mind a “nok feladataihoz” kotodik. Kis furdo, ahol sem mosni, sem teregetni, sem a gyereket rendesen megfurdetni/zuhanyoztatni nem lehet (persze ha van mosokonyha, az mas, dehat az 50m2-es lakotelepi lakasban!). Kis konyha, ahol nem lehet kenyelmesen eloallitani egy rendes vacsorat 4 fore. Nem ez az alapjellemzoje minden ’50-’90-es evekig felepitett tipuslakasnak?
Most azt tennem meg hozza, hogy a lakas mertani kozepe a lakas lelke kellene, hogy legyen – es ezt most nem ezoterikusan mondom, hanem praktikusan. Ezekben a tipuslakasokban mi van kozepen? a folyoso! – ablaktalan, szuk es hosszu leginkabb, ajtokkal tagolt. Na az kellene, hogy kifejezze a csalad legfontosabb dolgait.
Oo.-ban ez legalabb nem igy van – kiveve az haboru utan kozvetlenul epitett epuleteket. Folyosok szerencsere kevesen vannak es csak nagyon szukseges helyeken. Mi itthon a konyha-etkezo-nappali nagy terebe lepunk be, es ott elunk az otthonletunk 80%-ban. Az alvasra van viszont szigoruan elkulonitett haloszoba. A konyhaban van beepitve a mosogep, mosogatogep es a huto – amikor minden ajto csukva van, akkor egy nagy konyhaszekrenysor az egesz, es szep! (En szemely szerint a mosogpet vinnem a furdobe, ami tagas, es ahova beferne. De nem a mienk a lakas, csak bereljuk.)
Ezen is kellene persze valtoztatni, dehat hol vagyunk ettol. Viszont lehet ugy keresni lakast (ha erre alkalom adodik, akar kiadot, akar sajatot),hogy erre gondolunk.
KedvelésKedvelés
Ha a panelra gondolsz típuslakás alatt, annak meg van az oka, hogy miért olyan picik a konyhák benne, meg úgy egyáltalán az egész lakás: Iparosítás korában épültek (legalábbis akkor kezdtek) és az volt a céljuk, hogy a nagyvárosokban áramló munkaerőnek biztosítson lakást. Tehát egészen más életkörülményhez, egészen más célra épültek eredetileg, mint ahogy valójában most lakják.
Igen, a most épülő lakások többségénél is háttérbe van szorulva a konyha szerepe, mérete,de más okból kifolyólag. Én nem a tervezők beleérző képességének hiányát okolnám egyáltalán.
KedvelésKedvelés
nem beleerzo kepessegrol van szo, hanem arrol, hogy mennyire fotnosnak itelnek egy funkciot.
KedvelésKedvelés
Azokat a lakásokat is nők (is) lakták, akkor is kellett gyereket fürdetni, vájdlingban mosogatni, nagy fazekakban főzni.
KedvelésKedvelés
A panelok 50 m2-be semmi se fér el, a 60-as évek elején a “női” építészek is úgy gondolkodtak, hogy az ott élők nem fognak főzni (mert hét közben üzemi konyha, hétvégén “étterem”), nem fognak mosni, mert a “biciklitároló” igazából mosókonyhának készült, az volt a terv, hogy ott lesz egy nagy-nagy közös mosó és szárítógép, az már nem az építészek hibája, hogy a lakók másképp döntöttek. Ja és az se utolsó szempont, hogy volt egy meghatározott költségvetés, meg a házgyárakban egy “konyha” és egy “fürdőszoba” blokk
KedvelésKedvelés
Köszönöm Ildi! 🙂 (hogy kifejtetted helyettem. Lényegében én is ezt akartam, de nem ragozom, mert már nagyon kezdünk távolodni)
KedvelésKedvelés
Nekünk van mosogatógépünk. Vettünk. Gondoltam, olyan jó lesz, mennyi időt és melegvizet megspórolok vele. Így is lett. Végül is tényleg jó, de valahogy….valahogy amikor elhoztuk, betettük a konyhába, olyan szomorú lettem. Kérdezték, Te nem tudsz örülni semminek? De…de hol van a szép kis konyhám…? Eltűnt. Egy rohadt nagy fehér gép elveszi azt a szép kis családias hangulatot, amit beleteremtettem egy csomó személyes aprósággal. Az idő valóban több és a pénzt is megspórolom, de valahogy az örömöm eltűnt a konyhából.
KedvelésKedvelés
én rátettem egy olyan barna ajtót, mint amilyen az edényeknél van, nincs nagy fehér rohadt…
körül tudod írni milyen öröm tűnt el ami addig meg volt, mert ezt nem értem (lehet hogy a férfi agyam)
KedvelésKedvelés
Az az öröm, hogy szerettem oda belépni, mert annyira otthonos volt. Most meg nem szeretek annyira. Ennyi.
De egyébként időm valóban több lett, ez mellette szól.
KedvelésKedvelés
Beepitett gep. Nalunk az van, ha becsukod, nem latszik mas, csak a szekreny 🙂
KedvelésKedvelés
Nálunk adott a konyhabútor, amibe nem lehet beépíteni. Egy régebbi darab.
KedvelésKedvelés
tök fura, hogy a mosogatógép vita tárgya, míg a mosógép alapértelmezett kellék. persze a kézzel mosás összehasonlíthatatlanul nagyobb munka, mint a mosogatás, lehet hogy ez az oka. én nem érzem szükségét két emberre, tök fölösleges ahhoz, hogy kajálás után elmossunk két tányért meg két villát. aztán ha már gyerekek vannak, más kérdés, de ha nem hagyom napokig gyűlni, akkor a négy tányér-négy villa se olyan nagy műsor. anyáméknál volt otthon, de berakodni-kirakodni kb annyi ideig tart, mint elmosni. na nem egy hegyet, hanem csak egy étkezés termékét. ezt megpróbáltam megtanulni a nagyanyámtól, hogy minden kaja után mossuk el az edényt, akkor nem kell belehalni a mennyiségbe. na jó, azt azért nem tudnám csinálni, mint nagyanyám, hogy kaja után egyből feláll és mosogat, azért előbb kipihenem az ebéd fáradalmait és rágyújtok 🙂
egyébként nagyon hasonlóan érzek azzal kapcsolatban, hogy meg kell élni, hogy mennyi munka/erőbefektetés/távolság valami. sokszor írtam itt, nem önigazolásként, hanem másik szempontként, hogy én autós vagyok, méghozzá szívemből-lelkemből, nem mert kell a kocsi, hanem mert szeretem a kocsimat, mert az én váram, az én szigetem, a barátom és családtagom. és mert vezetni csodálatos, ezt már leírtam egy másiknál, de akkor is. egyébként szeretek bkv-zni is, kiegyensúlyozottabb úgy az élet, hogy egyik nap egyik, másik nap másik, mert a kocsiban nagyon el lehet szigetelődni a többi embertől. sokszor érzem, hogy nem normális, hogy nyár közepén mindenki ül egy légkondis dobozban, felhúzott ablakkal, és nincs kapcsolatban azzal, hogy nyáron meleg van, télen meg hideg. akkor is, ha kellemetlen a metrón szagolni mások hónalját, a valóság az, hogy nyáron meleg van, és az embereknek büdös a hónalja. én is kiakadok rajta, hogy légkondis lakásból ki, kocsiba be, kocsiból ki, irodába be. elvész a valóság.
egyébként imádom a térképeket, és súlyosan gps-ellenes vagyok. szerintem jó ismerni a saját városomat, nem csak a mindennapos útvonalat, és jó tudni rendesen térképet olvasni. egyszer kértem eddig kölcsön egyet, mikor egyedül mentem kocsival németországba, akkor a 12 órás út végén sokat segített a városon belül. de szégyelltem magam kicsit.
és így vagyok a repülőutakkal is kicsit: mindig elvesztem a valóságérzékelésemet, ha másfél óra alatt münchenben/berlinben találom magam. kell hogy lássam magam alatt az utat, hogy valójában mennyi is a nyolcszáz kilométer. busszal/kocsival/vonattal. pedig imádom a repülőket, velük dolgozom, és a technika csodája, ami mindig elvarázsol. szeretem a szagukat és a végtelent, amit jelképeznek. de jobb nézni a földről és integetni nekik, mert leírhatatatlan érzés, ahogy fogy alattam az országút, és látom a helyeket amiket magam mögött hagyok, én inkább azt választom 🙂
KedvelésKedvelés
Hű, ez itten magas irodalom! Felhők fölötti.
KedvelésKedvelés
pont hogy alatta, földhöz, sőt országúthoz ragadt 🙂 de tényleg, hát nincs ebben is valami irreális?
KedvelésKedvelés
amennyire észrevettem, kis mennyiségű emberre (ha nincs sok ruhátok) nem olyan nagy macera kézzel mosni, nagyobb mennyiségű emberre meg gondolom, mosni is, mosogatni is az, ha az ember egyedül van a feladatra. A probléma inkább ott van, hogy a mai lakhelyeken nincs hozzá infrastruktúra (mmint a kézzel mosáshoz (mosókonhya, teknő, szárítóhely a hosszabb száradáshoz stb.)), a mosogatáshoz meg legalább egy mosogató adott minden lakásban, tehát legalábbis elméletileg megoldható kézzeel is.
más kérdés, hogy egy csomó helyen a mosogatás is eléggé nehézkes a helyhiány miatt – az utóbbi négy évben asszem öt helyen laktunk hosszabb-rövidebb ideig változó építésű lakásokban, és ez az első, ahol van helyem kényelmesen mosogatni (kettős mosogató [luxus a javából], plusz szárítórész).
KedvelésKedvelés
Na, az királyság! Anyáméknál hármas volt! És most, hogy új konyha lesz, nálam is. És a szebbik kilátású ablak elé rakjuk át.
KedvelésKedvelés
olaszorszagbajottem – január 23, 2013 – 12:50:
Köszönöm a könyvajánlót!
És nagyon egyetértek a második felével — nem számítva persze az időskorra gondoló takarékoskodást vagy az életbiztosítást. Azt hiszem, a gyerekeimért sokat tehetek azzal, ha nem nekik kell majd fizetniük a síeléseimet/nyugdíjas salsaklubot/járókeretet/temetést, és ebben éppen az anyósom a jó példa.
KedvelésKedvelés
Meg egy konyvet ajanlanek tole, nekem ezek (marmint az elobb emlitett es ez) tetszettek eddig a leginkabb: Az elvek csapodár természete.
En lelki ertelemben gondoltam, amit leirtam. Az anyagi ertelem az mas teszta, termeszetesen en is probalok elore gondoskodni az idoskorrol (annal is inkabb, mert nincs meg gyerekem, es majd ha lesz, akkor sem szeretnem azzal megterhelni, hogy neki kell eltartania majd annak idejen. Ezt a szabadsagot is megadnam neki en is….)
Lelkileg ertettem ezt a “nem tudom elore mi lesz majd X ido mulva, es igy nem is kell most azon agyalni, hogy majd akkor hogyan oldok meg egy egyelore hipotetikus helyzetet”.
KedvelésKedvelés
Luingyűjtemény a HUMUSZtól — nem tudatlanság vagy babonaság, hogy környezetkímélőbb a szóda, a szódabikarbóna, az ecet és a só, mint a sok komponensből álló tisztítószerek:
http://www.kerekerdo.org/html/hazi_praktikak.html
http://vegyireakcio.hu/
http://okoszolgalat.hu/lakossagi-szolgaltatasok/zold-zug-bolt-es-webshop/
Click to access mosas.pdf
Click to access takaritas.pdf
http://tudatosvasarlo.hu/magazin/7
http://tudatosvasarlo.hu/cikk/haziasszony-szemszogebol
KedvelésKedvelés
jól ismerem a HUMUSZT, nagyon fontosnak tartom a tevékenységüket. De nem hinném, hogy a kémiai szempontok szerint nem értenének egyet. Ezek a cikkek más szempontok miatt íródtak, természetesen azok is nagyon fontosak…
KedvelésKedvelés
Csak az a kérdés, hogy akkor szerinted kevésbé terheli a környezetet a szóda, mint a TOMI, vagy nem? Tudom, hogy ezzel, hogy természetes, bármit el lehet adni, legalábbis mindig megpróbálják, de én erre nem vagyok fogékony: nem a természetes szerek mellett kardoskodom, hanem nagyon régen váltottam, és utána szoktam nézni a hatásnak. És azt ekll mondjam, néhány egyszerű szerrel könnyebb, olcsóbb, ökóbb az élet. A kezem például egész máshogy néz ki, mint anyám (agyonhígított — ezzel is a halálba idegesített) JAR meg minden mosogatószerétől, mikor még ott laktunk.
Hogy természetes-e, az a termék előállításában és lebomlásában is nagy különbség, de nyilván bármi kitermelésének, csomagolásának van környezeti költsége. Én ha mások ruháink megérzem a szintetikusan illatosított mosószerek és öblítők szagát, már rosszul vagyok. Mióta erdőben élünk, kiélesedett a hallásom; mióta nincs szintetikus szag a környezetünkben, émelygek tőlük — és egy pötty parfümöt (ami persze is szintetikus) is elégnek érzek.
A Cli..niq.ue is illatanyagmentes. Hogy tesztel-e állatokon, arról ellentmondásos adatokat találtam, biztos, hogy egyre kevésbé (és szorul ki Amerikából, és jön be hozzánk — talán ezért, mert az amcsik már nem tűrik az állatokon való tesztelést.
KedvelésKedvelés
Nagyjából egyformán terheli a szóda is a Tomi is (mármint a késztermék), ha figyelme vesszük a gyártást, szállítást stb. akkor lehet, hogy a szóda lesz a győztes (de csak kicsivel:)) Ha tényleg öko-k szeretnénk lenni sokkal többet tehetünk azzal, ha a felhasznált mennyiséget csökkentjük, pl. azzal ha lágy vízzel mosunk, mosogatunk (kb. negyedére lehetne csökkenteni a mosószert) azaz az ivóvíz csap helyett (mert az ráadásul káros is!) a mosógép, mosgatógép, zuhany elé kéne “vízszűrőt” (azaz vízlágyítót) szereltetni, ez a kütyü ténylegesen kellene minden öko-háztatrtásba.
KedvelésKedvelés
Nekem nincs mosogatógépem, de nagyon szeretnék egyet. Sosem voltam jó házvezetőnő, és a párom is elég rumlis, így a háztartásunkat az örökké sorban álló házimunkák tömege jellemzi. A szüleim már meghaltak, a férjemnek is csak anyukája él, ráadásul kétszáz km-re tőlünk. Itthon vagyok a kétévesemmel de mivel elég nyüzsgő típus vagyok, rengeteg elfoglaltságot találok, és mindet fontosabbnak ítélem a háztartásnál. Sok környezettudatos válsztást iktattam az életünkbe, és ökológiailag érzékenynek tartom magam, de sokszor a saját elvárásaimnak sem tudok maximálisan eleget tenni. Az embernek lehetnek elvei, de az élet nem feltétlen engedi mindig, hogy maximálisan az elveinknek megfelelő döntéseket hozzunk. Mivel nincs segítségem, akit befoghatnék, ezért sok kompromisszumra kényszerültem. Lett pl. autónk is, és rendelem a kaját. Ugyanankkor tudom, hogy miért hoztam meg ezeket a kompromisszumokat, és nem ostorozom magam miatta. Azt is látom, mi az, amit változtatni szeretnék az életemben, és szépen lassan megvalósítom őket.
Ez a bejegyzés egy példa valaki más életéből, hogy milyen megoldások vannak. Nem vár el senkitől semmit, csupán elmesél egy alternatívát, és bemutatja, milyen érvek alapján építette fel az életét így. Valójában irigylem csakazolvassát, hogy sikerült a biciklis életformát megtartania még három gyerek mellett is, én meg csak bedőltem az autólobbinak. Mégsem érzem, hogy magyarázgatnom kéne, hogy de igenis fontos az autó, és mennyire kikerülhetetlen volt hogy nekünk is legyen. Tudom, miért hoztuk ezt a döntést, és tudom, mit vesztettem vele milyen előnyökért cserébe.
Éppen ezért mindig meglepnek az olyan hozzászólások mint pl. karcsikarcsi első írása. Miért érzik úgy sokan, hogy muszáj vitába szállni egy ilyen szubjektív döntéssel, sőt esetleg nevetségesnek, vagy megalapozatlannak titulálni? Ilyenkor bennem az merül fel, hogy valójában a saját lelkiismerete nem tiszta, ezért támadásnak érzékel egy ilyen írást, és azonnal szükséges a megtorló ellentámadás, különben szembe kellene nézni a saját hibákkal, ellentmondásokkal.
Én szembe néztem a saját mocskaimmal, tudom, hol köpöm le a saját elveimet, és azt is tudom, miért teszek így, ezért ha másvalaki elmöndja, hogy ő tudja úgy folytatni az életét, hogy ezetket az elveket megtartja, nekem nem fáj, legfeljebb kicsit irígylem.
És mivel tisztában vagyok vele, hogy én sem vagyok tökéletes, másokkal is elnézőbb vagyok. Tudom, mindenkinek más fér bele.
Szívesen olvasok arról mindig, hogy valaki más hogyan oldja meg az életét, és milyen döntéseket milyen érvek alapján hoz meg mindaddig, míg át nem megy kioktatásba, vagy elvárások támasztásába.
Szerintem ellentétes elképzeléssekkel is lehet úgy beszélgetni, hogy ne akarjuk egymást legyőzni. Sőt, csak ilyen hozzáállással szerezhetünk olyan tapasztalatokat, amelyek szélesítik látókörünket, ezáltal javítja rálátásunkat a világra.
KedvelésKedvelés
Hű, köszönöm,
és pont most akartam írni e-mailt, hogy merre jársz, hiányzol…
Azért a döntésemben az is benne van, hogy eleve nem gondolhattam autóra mint csóró bölcsész, a partnereimnek se volt, és nem is tanultam meg vezetni, nem szoktam ahhoz se hozzá, hogy visznek. Úgy öltözöm, olyan a cipőm, bevásárlócekkerem, úticélom, ami gyalog, bringával, busszal megfelelő — a tudatom is olyan, nekem eszembe se jut, ami egy autósnak.
Most sem tudom, miből termelném ki akár a jogsiszerzés díját, hát még a kocsivásárlásét, -fenntartásét. Anyám is csak odakente, vegyek autót, átutalás nem érkezett.
Most számolnom kellett János halála után. Megvagyunk, jól élünk, nem kell munkahelyi munkát keresnem — ha továbbra sincs hitel és kocsi az életemben, és még a közlekedés sem akkora szívás, ha kedves ovistársaim, barátaim így segítenek. Meg ha a mások által autófenntartásra fordított havi összeg negyedét-harmadát költjük taxira télen. És látom, négyszázhúsz fölött van a benzin. De a lényeg, hogy nem tudok vezetni, és mire eljutottam volna odáig, hogy megtanuljak, már kiforrott ez az életmód és döntés. A kényszerek gyakran egészségesek.
KedvelésKedvelés
En (egy masik orszagban es nagyon mas infrastrukturaval) az automra ugy tekintek, mint a fuggetlensegem egy nagyon fontos feltetelere.
Amikor parban eltem, mindig volt autonk. Amikor egyedul es Bp-en, akkor nem volt. Fontos dolog, hogy otthon haza lehet menni tomegkozlekedessel egy szinhaz utan. Sot meg ejjel is (mi itt csak almodunk a bkv ejjeli jaratairol, sot annak surusegerol!!!). Egyedul nem gondoltam annyit aldozni ra, amennyibe kerult, mert minden elerheto kozelsegben volt Pesten.
Ezzel szemben az a helyzet Oo. egyik legszebb varosaban, hogy:
– este 8 utan ha nincs autod, akkor elzartad magad minden esti programtol. Ja, taxizhatsz, de annyiba kerul, hogy akkor mar komolyan erdemes elgondolkodni azon, hogy magam tartok autot.
– a kozbiztonsag olyan, hogy egyedul meg sokszor a kocsiban is felek hazajonni ejjelente (igen, magamra zarom az ajtokat, vezetes kozben. Es nem allok meg senkinek).
– ha nem lenne autom, akkor nem tudnek elmenni moziba, pizzazni, akarhova a baratnokkel (a parommal csak-csak, mert neki is van autoja :). Nem tudnek munkaba jarni (mert bizony neha 100 km-re kell elmenni egy kepzest megtartani, es a vonat nem igazan realis lehetoseg. Legutobb egy ilyen 100 km-es tavra a vonat kb 3 orat ment volna csak oda. Tehat utazhattam volna 4 ora kepzes miatt 6 orat, ha egyaltalan lett volna este 7 korul hazafele csatlakozas. (A hely nem a fo vasutvonalakon van. Mert a Firenze-Roma kozti 270 km masfel ora alatt megvan a gyorsvonattal, csak oda-vissza 100 euro.) Tehat szakmailag, emberileg siman magamat szoritanam hatterbe, ha nem lenne autom.
De igazandibol nem is ezert irok, abszolut meggondolt dontes, hogy van sajat autom, es nem akarok lemondani rola, legalabbis addig, mig nincs az en helyzetemben egy realis alternativa.
Hanem mert van egy ismeros par, ahol a lany nem vezet, mert hat “a ferjem ugyis olyan ugyesen vezet”. De amikor orokolt egy kisebb osszeget, akkor vettek egy autot, amit termeszetesen nem o hasznalt, hanem a ferje, meg persze mellette ulve o, amikor egyutt mentek valahova. (Most azt ne kerdezzetek, hogy miert nem egy kisebb lakasba tette bele azt a penzt, amit kiadhatott volna. Ez fel sem merult. Hat olyan jol elvannak a srac lakasaban, nincsen szukseg kulon lakasra… )
Idokozben kulfoldre koltoztek, mert a srac talalt egy jo allast. O is ment vele, termeszetesen, es jelenleg nem dolgozik, mert “olyan jol elvan otthon, nem unatkozik”. Jogositvanya van, azt valamikor egyszer megszerezte, de sosem vezetett.
A csaladban ket gyerek volt, o es az occse. Az occse termeszetesen vezet es volt is mindig autoja.
Es az occsenek annak idejen a szulok felajanlottak, hogy belesegitik egy lakasba, mert hat egy “ferfinek legyen lakasa”.
Szerencsere o maga ebbol nem csinal problemat. En valoszinuleg nagyon nagyon frusztralt lennek az o helyeben, de o nagyon rendjenvalonak talalja ezt a helyzetet. (Egyebkent nem akarom kibeszelni – oh remelem, nem olvas 🙂 es termeszetesen sosem fogom ezzel szembesiteni. O tudja, hogy en hogy elek, mit gondolok dolgokrol, de o nem akar igy gondolkodni ugyanezekrol a dolgokrol, es igyekszik jol erezni magat a sajat helyzeteben. Ha valaha kerdezi, el fogom mondani az en velemenyem. Raeroltetni nem fogom.)
Ennek kapcsan az jutott eszmbe mar sokszor, hogy mekkora szerencse, hogy mi ket lanygyerek voltunk a csaladban. Mivel nem volt occs, baty, sosem merult fel, hogy a fiugyerek vezethet, mi meg nem. Sosem merult fel, hogy a fiugyereknek ez vagy az jar, nekunk meg nem.
Mi lanykent lettunk ugy nevelve, hogy megtanultunk vezetni, dolgozni, eltartani magunkat stb stb. Mekkora szerencse! Lehet, hogy a fiu testeverem lenne, nem az lennek, aki ma vagyok?
KedvelésKedvelés
Én meg három báty húgaként kérdezem ugyanezt…
Érdekes, amit írsz.
Egyébként meg _mindenki_ olvas.
KedvelésKedvelés
Nem automatikus, mert pl az anyam nem vezetett (apam szerint nem volt ra alkalmas, o meg ezt egesz eleteben serelmezte. Igaz, hogy a csaladi bevetelek felet anyam hozta haza, tehat a logikus kijelentes az lett volna, hogy az autorol es annak vezeteserol o is donthet. De annal hagyomanyosabban gondolkodott o maga is annal, hogy a csaladi eroforrasok feletti rendelkezest is minden teren kieroszakolja. A legtobb teren o dontott egyebkent, csak az auto valamiert abszolut ferfi terrenum ugye…).
De az nem volt kerdes, hogy amikor en 17 eves lettem, akkor nekem kell a jogsi. (Es mennyire kellett! Sajnos az apam ra ket evre meghalt es ha en nem tudtam volna vezetni, (korhaz, ide-oda cipeles, intezkedes stb stb), akkor nagyon sokkal nehezebb lett volna az egesz.)
De a harom baty a hagyomanyos csaladmodellben szerintem sok dolgot eleve meghataroz. Sokat kell dolgozni ezek lebontasan….
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Új vagyok még itt, üdv mindenkinek! Olvasom a blogot egy ideje, és most muszáj megszólalnom! 🙂
Nos, a saját történetemet az autóval, azzal a közhellyel kell összefoglalnom, hogy sose tudhatjuk mit hoz az élet.
A családomban mindenki vezet, anyukám, apukám és a nálam jóval fiatalabb tesóim is (elmúltam 30) én következetesen ellenálltam. Ebben benne van mondjuk az a sztori is, amikor az öcsém meg akart tanítani az alapokra, és elkaszáltam egy csemetefát (oké csak a visszapillantó bánta). De 10 éve Pesten élek, metró közelben lakom és dolgozom, szóval remekül elvagyok kocsi nélkül.
Illetve csak voltam, mert a cég ahol dolgozom kiköltözött vidékre, és a főnököm felajánlott egy céges kocsit…és én nem akartam, merthogy úgyse tudnék megtanulni vezetni…végül belevágtam, és meglett a jogsi (mondjuk az első pár vezetésóra után egy merő izzadság voltam a stressztől) 5 hónapja vezetek és váó!, mondjuk amikor először kellett hazavezetnem ezt a hatalmas kombi kocsit az autópályán, na azt a napot sosem felejtem el! 🙂
Rengeteg váó élményem van (Balcsira menni, hóban vezetni, egyedül vezetni le 250 kilométert és közben zenét hallgatni, hmm) de sose tévesztem szem elől, hogy azért ez veszélyes üzem.
A belvárosba nem megyek be vele, csak ha nagyon muszáj…
Az mondjuk fájdalmasan érint, hogy 10 év után újra kell tanulnom a várost (a GPS néha olyan bután navigál…) de élvezem, és ha nem lenne, sokkal több időm menne el a napi utazásra, ami igencsak számít azokon a napokon amikor mondjuk 12 órát dolgozom.
A történet lényege, hogy én nagyon komolyan azt gondoltam, hogy sose lesz jogsim és sose fogok vezetni, aztán tessék! 🙂
ui.: Enyhítő körülményként szeretném megemlíteni, hogy mikrom az nincs :))
KedvelésKedvelés
Nahát, ettől, hogy hiányzom, komolyan zavarba jöttem… 🙂
Olvasok amúgy, csak ritkán szánok időt a hozzászólásra. Mindennapi betevő a blogod. Kávéval. Természetesen.
KedvelésKedvelés
Reggel hat óta forgattam a mondatokat magamban, hogy kellő körültekintéssel fogalmazzam meg azt amit nem értek, és amire kíváncsi vagyok, mert másképp látjátok mint én. Nem értettem a végiggondolását hogy mi fér bele egy “ökolány” világába és hol van a határ ami már nem. Nyilván ez egy szubjektív döntés, hogy ki miért vesz meg egy technikai eszközt. Nem hiszem hogy agresszív lett volna a hozzáállásom, senkit nem minősítettem, hanem kérdeztem: Mi igen mi nem. Mik a döntés során felmerülő szempontok. És ami elhangzott, az számomra teljesen elfogadható életszerű és igaz: “szokás, elérhetőség, ár, kényelem, öko”
KedvelésKedvelés
Oké, oké. Csak néha észre se vesszük, és máris vizsgáztatjuk a másikat.
KedvelésKedvelés
Nem voltál agresszív, karcsikarcsi! És azt is érzem, hogy nem vagy alapvetően rosszindulatú. Ami miatt mégis kiemeltem a te hozzászólásod, az a menatlitás, ami az írásod hangulatából érződik: valamit számon akarsz kérni a blog íróján olyan alapon, hogy merészelte magát ökolánynak titulálni. Betetted egy skatulyába, amit szerinted ez jelent, és rajta akarod kapni a következetlenségen. írod, hogy meg szeretnéd érteni, mivel nem érted. De a helyzet, hogy nincs ezen mit érteni. Ez csak egy beszámoló. Attól, hogy valaki érzékeny az ökológiai kérdésekre, még nem jogosult senki számonkérni rajta, hogy akkor miért így vagy úgy csinál ezt vagy azt. Mindenki annyit tesz meg az életében, amennyire képes, vagy ahogy ki tudta alakítani a saját rutinjait ebben az ökológiai szemléletet oly kevéssé támogató társadalomban. Ha neked fontosak a kütyük, teljesen rendben van. Nem hinném, hogy itt bárki is számon kérné rajtad. Attól, hogy kütyüid vannak még lehetsz ökobb akármelyikünknél. Ez nem verseny, hogy ki gondolja jobban, vagy ki ökobb a másiknál.
A döntésben szerepet játszó motivációkról pont olvashatsz a bejegyzésben. Ezek a motivációk nyilván egyénenként változók. A te sorrended is érdekes, és látszik, hogy a szempontjaid különböznek csakazolvassáéitől, de nem baj. Sok út vezet a Nirvánába. 🙂
KedvelésKedvelés
azon gondolkozom, hogy vajon tudatos és gondolkodó emberként mennyire bír elvezetni a nirvánába, ha egyáltalán nem vagyok zöld/ökotudatos. szintetikus nálunk a mosószer, a macskakaja, a párizsi, a ruhák, a cipők, a fogkrém, a cigi, a kávé, a joghurt, még jó, hogy legalább a víz a csapból jön, úgyhogy az is. iszonyú nagy meló kikerülni ezt, és valahogy nem is érdekel, nem bírnék még ezzel is foglalkozni. vagyis ha érdekelne, akkor bírnék biztos, mert a társadalmi tudatosság viszont érdekel, és akkor van is rá időm. de ha valaki ebbe komolyan belevág, hát minden tiszteletem, mert borzasztó nehéz lehet. és vajon tényleg ér valamit annak a – világviszonylathoz képest – néhány embernek az erőfeszítése, amíg a nagy cégek nem tesznek semmit? és nem rosszindulatú a kérdés!! csak tényleg érdekel.
az autóvezetés meg, mint többször írtam itt, szerintem maga a végtelen nirvána. havas fák között/balaton-parton főleg, hozzáillő zenére meg végképp. most tanítottam meg a barátomat, és csak úgy dagadok a büszkeségtől. 🙂 és szívesen tanítok egyéb gyakorlatból kijötteket / soha bele nem jötteket:)
KedvelésKedvelés
A Nirvána itt pusztán metafora. Ezek szerint oda készülsz?
Amúgy rengeteg olyan lehetőség van, ami semmilyen többletmunkát nem jelet, pusztán válsztás kérdése. Nem tart tovább mosószódát és ecetet önteni a mosógépbe, mint mosóport és öblítőt. Nem tart tovább a boltban vmi agyoncsomagolt bonbon helyett egy kevés csomagolású, táblás csokit leemelni a polcról. Ha van a kínálatban helyi is, azt vedd meg, ne a többszáz km-t utaztatottat!
És innen már csak egy lépés, hogy a környezettudatosság valójában a társadalmi tudatosság egy formája. Ha helyit veszel, közvetlen támogatod a közösséget, melynek tagja vagy, és egyben nem támogatod a környezeti ártalmakat növelő szállítmányozást.
Ezek az apróságok nem lebecsülendők, mert sok kicsi sokra megy. Könnyű a felelősség alól a nagyvállalatok hibáztatásával kibújni. A társadalmi tudat formálódása folyamatos, és a nagyvállalatok is kénytelenek valamennyire a trendek után menni, mert rájönnek, hogy ha nem ezt teszik, vásárlókat veszítenek. És az a helyzet, hogy nem néhányan godolkodnak felelősen, hanem hihetetlen sokan, és egyre többen vannak, egyre nagyobb igénnyel, ami látszik is. Lépten nyomon ökotémákba botlunk már bármilyen fórumon. Ennek lehet nagy része akár parasztvakítás, akkor sem tagadható le, hogy az ökológikus szemlélet mára szerves része a társadalmi tudatnak. Változik a világ, és legyen egy döntés bármilyen apróság, akkor is ezt a változást gyorsítja.
Mellesleg vezetni én is megszállottan szeretek, ennek ellenére a közeli boltba mégis inkább gyalog, vagy bringával megyek…
KedvelésKedvelés
én is tudom, hogy metafora 🙂 nem készülök. én is gyalog megyek a közeli boltba, sőt a munkahelyemre is a város másik végében minden második nap, mert sajnos a kedvenc szenvedélyem rohadt drága, de így legalább jobban örülök neki, hogy ma vezethetek 🙂
“Ezek az apróságok nem lebecsülendők, mert sok kicsi sokra megy. Könnyű a felelősség alól a nagyvállalatok hibáztatásával kibújni.”
nem kibújni akartam, már elnézést, csak arra gondoltam, hogy attól, hogy én nem veszem meg a danone joghurtot /mondjuk/, és a szomszédom se, attól az még ottmarad a polcon, legfeljebb kidobják. de ha a nestlé úgy dönt, hogy ők környezettudatosak, és mostantól környezetbarát csomagolásban gyártják a joghurtot /csak példa/, na akkor történt valami. igaz az is, hogy minél többen nem veszik meg emiatt, akkor a nestlénél majd elgondolkoznak ezen. de azért mondom, hogy néhány ember, mert szerintem világviszonylatban nem olyan sok. európa és az usa tudatosabb rétegének egy része lehet talán, ez csak feltételezés, mert nem ástam magam bele nagyon mélyen, csak úgy tűnik. ami meg a nagy cégek szempontjából néhány ember valószínűleg. de egyébként azért az is igaz, hogy sok multicég is a zászlajára tűzte a környezettudatosabb módszereket, de amíg kétszer annyiba kerül, mint a kínai tömeggyártás és szállítás, addig valószínűleg ez inkább kirakat. én azon szoktam felhúzni magam, hogy a munkahelyem – szálítmányozó mammutcég – minden évben tol ilyen műsort, hogy ültessünk fákat, miközben az elektronikus mindenfélék korában is minden egyes istenverte papírt kötelező kinyomtatni és lefűzni. és persze a kibocsátott benzin/dízel/kerozingőz mennyiségéhez képest ez a papírügy is semmi, de mondjuk az a tevékenységből fakadóan nehezen kikerülhető, míg a több tonna szemét gyártása nem feltétlenül.
KedvelésKedvelés
jajj istenem, tanulnom kellene, de 90 hozzászólás? Farkas Tünde
KedvelésKedvelés
Hát igen, nem könnyű. Nekem is más munkám lenne… és ez MINDEN NAP.
KedvelésKedvelés
Nekem van gépem, most épp nincs mert albérletben vagyunk, de otthon lesz, már várom nagyon, mert sok időt megspórol, ami akkor a legjobb, amikor du.fél 5kor hazaesünk,főzés, kaja, gyerekek, fürdés, minden és 8kor fekvés. Inkább mesélek nekik, amíg megy a gép, meg az a szuper, hogy nincs tele minden mosatlan edénnyel, mert bepakolom, ha nem is indítom be, de nincs útban, nem olyan nagy a konyha. Este benyomom, reggelre tiszta minden. A makacs cuccot így is mosogatni kell,meg ki és bepakolni, de az tizedannyi meló, és a kezemen most is érzem, mennyire viszket meg száraz, mert állandóan a habban ázik. Szóval nekem beválni látszik, bár még csak néhány hónapot használtam.
KedvelésKedvelés
http://www.pozitivnap.hu/kulfold/ime-a-csalad-aki-egyaltalan-nem-termel-hulladekot
KedvelésKedvelés
Nekem van mikrohullámú sütő, robot, mixer, botmixer, és lehet, ha még tovább gondolkodnék, eszembe jutnának más szentségtörések is. Hát egyiket sem használom. A mosógépemet viszont nem adnám semmiért (na jó, egy másik mosógépért), mert anélkül igencsak rossz lenne az élet. Azt hiszem, ha az nem lenne, nem is esne jól bio anyának lenni, bio pelenkákat mosni és ilyenek. Mosogatógépem nincs, egy ideig barátkoztam a gondolattal, de aztán letettünk róla. ( a férjem vállalta a mosogatást :D) Ez mindenkinek a szíve ügye 🙂
KedvelésKedvelés
en nagyon vagyom egy mosogatogepre. remelem lesz is ha majd egyszer koltozunk valahova, mert ide nem fer be. Utalom hogy majdnem minden reggel tele a konyha mosatlannal, utalok kimenni is es ha nem mosogatok el naponta ketszer de inkabb haromszor teli dupla mosogatonyi cuccot, akkor semennyit. es mindezt 2 gyerek mellett. utalom. ja es az allando mosogatas miatt 1 het utan lehamlott a sok sok honap fontolgatas utan vegre kiprobalt gyonyoru gel lak a kormomrol. Tovig vagtam a kormomet ujra es konstataltam hogy ez most a mosogatas es nem a szep korom idoszaka. mar 4 eve. es mindig is a kezem es a kormeim volt a legszebb reszem. mindegy, aki erti erti miert probelma ez nekem.
A szaritogepet a masodik lanyom szuletesekor kaptuk ajandekba es 1 even at kb minden nap halat rebegtem erte ( es az e-bookert amit szinten abban az evben vettunk es az esti gyerek mellett fekvo altatasokat elmennye varazsolta). A lakasunk paratartalma 90rol 70%ra valtozott. lehet lelegezni nem csak kapkodni a levegot. az orchideak kicsit kornyadoznak hogy kikerultek a tropusokrol. (elromlott a futes szabalyozo kapcsolo es nem lehett megjavitani, kozben csereltek a teljes futes rendszert). El tudtam tenni a szeritot, ami mindig de mindig a szobaban volt, rajta a szarado ruhak kavalkadjaval. es modhatok kedvemre. ha leeszi a gyerek a lepeodmet a lekvaros kenyerel, egyebkent a hten mar harmadszor, akkor bedobom a mosogepbe majd a szaritoba es 4 ora mulva tiszta es mehet vissza az agyamra. es nem az ajtokon log 3 napig. csak aradozni tudok rola. imadom es nem is ertem hogy es miert eltem eddig nelkule. es lehet hogy tobb tole az aram fogyasztasunk, de ez minden penzt meger, azt a par fontot havonta meg egeszen biztosan.
KedvelésKedvelés
Nekem nincs, nem volt és nem lesz mosogatógépem (meg Tv-m és mikróm) Viszont Anyám ha ott vagyok és beindítja a mosogatógépét szinte hálát ad a teremtőnek. Örül neki, boldoggá teszi. Amíg megy a gép, nem lehet beszélgetni, mert az egész kis lakás egybe van nyitva.De anyámnak csillog a szeme. Hozzátartozik, hogy már elég nagyok voltunk, mire a szomszéddal közösen (!) vettek egy mosógépet. Addig kézzel mosott a családra. Azt hiszem, ez neki a luxus netovábbja. Amúgy sokáig a mosogatógép Magyarországon az elérhetetlen luxus volt. Ez is hogy megváltozott.
KedvelésKedvelés
hát akkor most én is, a passzív olvasó szerepéből átlépnék az aktív olvasók táborába, már amennyiben a a vendéglátó is úgy látja, hogy erre érdemes lennék…
nagyon fura nekem, hogy pont egy mosogatógéppel kapcsolatos írásnál kapcsolódok be, de vicces is 🙂 és erre is van saját verzióm…
sokszor volt olyan gondolatom, hogy egy ilyen masina felér a megváltással, már ami a mosogatás által megtestesült, a mindennapos, látszólagosan a konyhapulthoz, a mosogatóhoz láncolást hivatott megszüntetni. naná, hogy kell hozzá két garnitúra eszcájg és edénykészlet, mert másképp nem működik, de kit érdekel? plusz tízezer? ugyan már, az nem ér fel a mosogatás által elszenvedett kínokkal, sem azzal az idővel, amit az ember ezzel a dologgal tölt. még így is, mekkora királyság, hogy egy droid mosogat helyettünk. azt gondoltam, hogy ez mekkora mérhetetlen segítség lehet, és ez amolyan mindenki megérdemli, mindenkinek kell opció. sőt, továbbmennék, ha szabad, láttam olyat, ahol a férj által gyakorolt kegy ez, hogy van. ezt a „szívességet” aztán olyan sok egyéb dologgá szokás konvertálni…
azt hozzá kell tennem, hogy elég régóta mosogatok „hagyományos” módon, kicsi mosogatóban, szivaccsal, ahol kegyetlen halmot képes alkotni egy egyszerű ebéd elkészítése is. és igen, még a rommá égett tepsit is megpróbálom menteni, addig dörzsölöm, kaparom, amíg el nem jön az a pillanat, amikor rájövök, ez nem fog menni 🙂
de akkor sem vennék már mosogatógépet, ha a fejemhez pisztolyt szegeznének (na jó, talán akkor mégis, nincs kedvem átlövetni a fejem egy ilyen hüjeség miatt…). a géppel törődni kell, kenni, vízkőteleníteni, szervizelni, megpakolni jól, különben nem hatékony, és még sorolhatnánk és sokan sorolnák is sokáig, jönnek majd az okos véleményvezérek hogy honnan, hová, merre, meddig lesz ez jó neked, vagy nekem, az emberiségnek, vagy a farkasoknak, a sarki jegesmedvéknek, hogy mitől lesz ez hatékony. és egy szar alak vagy, ha nem használod úgy, ahogy kell, ahogy a többség, a „társadalom” elvárja tőled. Nehogymá’ két tányért tegyél bele, mert az mekkora pazarlás? Afrikában meg éheznek és nincs elég ivóvíz, láttam tegnap este a diszkoverin. Amúgy tényleg pazarlás lehet így, többek között ezért nincs. és azért, mert azt választottuk, hogy nem kell. én pl. sütés, főzés közben folyamatosan mosogatok, belefér simán, és nem marad kupi sem így. és mások után is képes vagyok elmosogatni, nem derogál, de sokszor csinálom ezt… 🙂 de ha éppen nincs kedv mosogatni, akkor sincs baj, nem ettől fog kitörni a Vezúv. persze két nap után azért kitör, pláne tengeri herkentyűs vacsora után, azt azért nem szokjuk megvárni 🙂 van, akit kikapcsol, ha mosogat. én személy szerint jó zene mellett pl. kimondottan szeretek mosogatni, nincs olyan érzésem, hogy muszáj és ez mekkora bénaság, hogy nincs droid, aki ezt megcsinálja. mindemellett hasznos a kézi verzió is, és nem gondolom, hogy pazarló. szerintem nem maradiság ez, hanem választás, a tudásunk, a saját önálló véleményünk szerinti legjobb. ez is, mint sok minden más is. lehet a témáról vitatkozni, de nem biztos, hogy érdemes. soha nem mondom, hogy soha, mert ki tudja, mit kíván majd egy jövőbeli helyzet, de most tuti nem kell. soha nem gondoltam, hogy értekezést írok a mosogatásról, pedig az előbb írtam, hogy soha nem mondom, hogy soha, és tessék…:)
a kérdésedre a végén, elég erősnek érzem magam, hogy ne nyomjon agyon, mert érdekel…
KedvelésKedvelés
Ahogy átfutottam a kommenteket, melegszik a szívkörnyék, megint magas színvonalú, izgalmas a beszélgetés.
Viszont ha új olvasó vagy, netán férfi is, légyszi, ne érezd magad támadva, nem kell igazolni magad, és kioktatni a nőket meg különösen nem, apró szmájlikkal, érezhető frusztrációval. Elég árnyaltan fogalmaztam meg a bejegyzésben, amit erről a témáról mondani tudok. Én nem akarok külső mércéket, kontrollt, megítélést, terelgetést, figyelmeztetést, legalább itt a blogon. Olyan jó lenne, ha az erőszakos, versengő kommunikáció medréből ki tudnánk lépni!!!
KedvelésKedvelés
most nem azért a húsz fillérért, én elolvastam ezt a kommentet többször, de nem értem, hogy ebben mi a frusztráció/kioktatás/erőszak. kicsit összevissza, de az úr szerintem csak leírta, hogy hogy mosogat. én persze úgy látszik, nem értek hozzá, de többedszerre se sikerült semmi bántót felfedeznem ebben.
ha nő írná, akkor is ezt látnánk ki belőle? komolyan kérdezem, nem támadásból, erőszakból, stb. érdekel.
KedvelésKedvelés
Melyik úrról beszélünk?
Az egyik firtatott úgy, ahogy jeleztem, hogy nem szeretném: fórumvitákat idéz a “mosógép igen, mosogatógép nem?” kérdés, egy kicsit elkedvetlenített, hogy nem érti talán, hogy ez nem hitvita, de kedveljük őt.
A másik úr igen fölényes volt: nemrég jött, és azt írta, hogy kéne nekünk (értsd: ennek a sok nőnek) analitikus gondolkodásmód meg perspektivikus látásmód, akkor meg tudnánk tartani a partnerünket, vagy fogni egyet. Mindez azzal kapcsolatban, hogy neki van mosogatógépe, nekem nincs, tehát nem vagyok logikus (?). És miután elmesélte itt, hogy elváltak tőle, persze a nő volt gáz. WTF?
Ha nekem szól, akkor is nagyon bántó — ki nem tudja még, hogy hat hete özvegyültem meg? Vagy hogy mondjam még?
KedvelésKedvelés
ja neem, én a toxicitásra gondoltam 🙂
KedvelésKedvelés
igen, az a perspektivikus látásmódos pali nagyon gáz volt, ezt teljesen megértem. csak a toxikus alatt volt, és abban is voltak smileyk, és akkor azért így néztem, hogy de hát ebben semmi rossz nincs. fogatlan prókátorkodtam na 😀
KedvelésKedvelés
ezt az inget tévedésből magamra vettem először, ráfagyott a vigyor az arcomra. megzavarodtam attól, hogy az én hozzászólásom alá került… frusztrált lettem attól, hogy nem értettem, mi volt a hozzászólásomban szmájlikkal tűzdelt, kioktató frusztráció 🙂 már azon voltam, hogy megkérlek, mondd el, hogy mi volt a gond a sorok között, és akkor olvastam a beszélgetést közted és eastern sugar között, most már nekem is világos.
🙂
KedvelésKedvelés
Nahát, örülök. Nem akarok senkit bántani, értse, aki értse, mindenki legyen magabiztos és jókedvű, és ne fölényeskedjen a nőkkel!
KedvelésKedvelés
A mosogatógépről nem tudok nyilatkozni, mert még sosem használtam, de kézzel mosogatni szeretek. Ennek valószínűleg az a legfőbb oka, hogy minidig is imádtam vízben pancsolni, főleg ha az a víz még habos is. Külön élvezet, hogy közben – mivel kesztyűt használok – száraz marad a kezem. A víz alá tartom, érzem a hideget, a meleget, a nyomást, mégsem leszek vizes. Erre néha még mindig rácsodálkozok. Lehet, hogy kissé gyerekes, de nem tudom megunni 🙂 Hozzá egy kis zene, és kész a házi wellness.
KedvelésKedvelés
Oh dear, tudom, hogy független gondolkodó vagy meg minden, de akárhány ezotereferébe futok, mindig ez az álláspont, és én ezt baromira tisztelem meg csodálom… csak hát én NAGYON másképp vagyok bekötve. Igyekszem túltenni magam a lelkifurkán, hogy földanyát kínzom, de én – most, még – nem tudom elképzelni, hogy vmi könnyebb lehetne, és én a fenntartható jövő érdekében lemondok róla és a nehezebbik utat választom. Tudom, hogy van kézzel gyúrható tészta tojásból meg más összetevőkből, de én még soha nem ettem olyat, és nem is tudom elképzelni, hogy nekiállnék meggyúrni egy órán át, amikor a finom bolti 10 percen belül al dente megvan, és az azért csak profibb. Tudom, hogy pl. Krisna-völgyben nem vegyszerekkel mosogatnak, hanem háztájékon termő növényi kivonatok bevonásával, és ez csodálatos dolog meg minden, de tőlem egyelőre távolabb áll, mint Bamakótól Makó. Utálok kotyvasztani, szöszölni, és nincs is nagy bizalmam az ilyen amatőr, saját verziókban, egyszerűen jobb a bolti, ami gyorsabb, olcsóbb, kényelmesebb, biztosabb. Tudom, tudom, sokat kell még fejlődnöm meg minden, csak reménykedni tudok, hogy nem megy rá még öt további életem. Az, gondolom, jó jel, hogy a természetet viszont NAGYON-NAGYON szeretem, ugye? 🙂
KedvelésKedvelés
ps.: Még egy gyónás.
Van pár környezetbarát szokásom, de ezeket is a kényelem motiválja.
Például nem vasalok, amit minden ökolapon javasolnak, de csak azért, mert nincs ingem, és ezért fölösleges volna. Aztán a padlizsán/avokádó etc krémekhez nem használok botmixert vagy turmixgépet… de jobbára azért, mert azokat a legszarabb elmosni. Nem verem a tojást külön tálba, mert minek mossak el még egy edényt… satöbbi.
A kérdésre válaszolva: még sosem használtam mosógépet, de két főnél nagyobb háztartásban, ahol van főzés-sütés, mindenképpen hasznos lehet.
KedvelésKedvelés
halkan mondom erre a hozzászóláshoz OJEEE, SZÍVEMBŐL SZÓLTÁL
(kipróbáltam a mosódiót, szürke maradt minden ingem, hiába szóda , gesztenye, ecet… keresem régóta az ökotudatos életet. Kínlódom vele. De azért örülök hogy használt telefonom és számítógépet vettem, bár így gyötör a lelkiismertet: http://tudatosvasarlo.hu/cikk/pokol-akkumulatorai )
KedvelésKedvelés
nahát lássuk csak.
vannak ezek a hülye házimunkák. köztük a markánsabbak: takarítás, főzés, mosás, mosogatás.
takarítás: kamaszkorunkban kezdődik, hogy te lány vagy, nem nézhet így ki a szobád. korai felnőttkorban, kollégiumban azt veszed észre, hogy körülötted mindenki igénytelenebb, mint te, következésképpen te takarítasz. aztán valahogy így maradnak a dolgok a korai házasság keretezte új panel lakásban is. aztán a másikban a sok-sok gyerek mellett szintúgy. szóval takarítasz, eltelnek így évtizedek és nem is veszed már észre, hogy miért kérges a kezed.
főzés: eleinte élvezed az alkotást. aztán ahogy telnek az évek felborulnak az arányok. mindig hamarabb éhesek, mint ahogy te alkotni szeretnél. lesz ez is egy kényszeres kavargatás, igazi öröm nélkül.
mosogatás: főzéssel együtt ezt is csinálod évekig. fel sem tűnik, hogy mosogatsz. aztán egy külföldi nyaralás alkalmával találkozol a GÉPPEL. és azt gondolod: a négyszeres rabságom egyik szeletét felszabadítom. veszek egy ilyet. és boldog vagy, mert azt gondolod, hogy e GÉp felszabadít attól ami nem a mosogatás, hanem az állandó készenléti állapotban lévő háztartási robot lét.
(pedig nem az, és igen É! nagyon jó a megfigyelésed: kib….tt fárasztó hajlongva pakolni a trutyis tányérokat)
mosás: már az anyámnak is volt automatája. azt mondta, hgoy ezzel könnyű mosni és én elhittem.
mos a gép én meg reszelgetem a körmömet. aztán jönnek a szorgos kismanók, akik kiteregetnek, leszednek, hajtogatnak, szekrénybe helyeznek.
van még valami házimunka?
ja ablakmosás, vízkőtelenítés, sarkok csutakolása, évszakonkénti átrámolás stb. stb.
nálatok volt már olyan, hogy ránéztetek péntek este a mosdókagyló szappanos, hajas, fogkrémes hányadékára és azt gondoltátok: hétvégén el kell utazni, mert ezt a látványt nem bírom nézni se….?
(legaktuálisabb élményem: négy pasival mentem síelni, két fiam, egy férjem, egy bátyám. amikor a harmadik nap is rendre leültek és várták a hamit, kiborultam. a férjem meg rám nézett: csak egy kis vizet tettél fel a tésztának, ettől vagy annyira ki? ilyenkor felrakom a lemezemet arról, hogy mennyi az évi fizetett szabadságom és azt mivel szeretném tölteni. de én vagyok a hülye, hogy csak mondom, nem csinálom. mindegy jövőre testnevelési egyetemre járó fiúkkal megyek emeletes ágyas apartmanba)
KedvelésKedvelés
Nálunk akkor úgy állt helyre a takarítási és (mostoha-)gyereknevelési rend,( de a véget csak elodázta) hogy a komoly kiborulás, az albérletkeresés meg a kemény arcbamondás hatott, kinekképzeledmagadterpeszkedődisznó, nemvagyokahülyaanyád és holazénorgazmusomunomveledaszexet-témában. Meg az, hogy külön életem lett, meg nem osztott időkkel és élményekkel. Lényegében a kérést befejeztem, az örömet meg kint kerestem.
KedvelésKedvelés
jól értem? válásig ment a takarítás/gyreknevelés/szex háromszög?
KedvelésKedvelés
Bocsánat Árnika, csak most jöttem ide. Az én egyedi megoldásom az, hogy eleve nem mentem hozzá. (Ezt már csak érett, egyre jobb szerelem esetén vagyok hajlandó megtenni, számomra annak a gyümölcse, nem a kiindulási alap.) A másik, hogy nem szültem közös gyereket, mivel más élményekre vágyom (hivatás, élet-alapozás, szex) és még nem volt elég belőle. Átmenetileg sem. Tehát én viszonylag könnyen ugrálok. Kérdésedre válaszolva, jelenleg úgy élünk, hogy az ő birtoklási vágya nincs figyelembe véve, az én szabadságvágyam dominál. Hogy virágnyelven mondjam. Ehhez alkalmazkodhat az életem minden szereplője. Most nekem kényelmes.Amint nem lesz az, lépek erre vagy arra, de az biztos, hogy nekem jó lesz.
KedvelésKedvelés
Szia LillyWhite, (tenyleg nem kotozkodeskeppen, csak kivancsian kerdezem) miert vagy vele? Valami miatt meg e fentiek ellenère is megeri?
KedvelésKedvelés
Igen, persze, meglepően sokat változott, így az életem vele közös része is, van örömem már benne, szeretem a gyerekeket is. De hosszútávon így sem lesz elég. Sok újdonság, vonzó lehetőség van az életemben, tettem érte, hogy találkozzam velük. Alakul, hogy mit akarok, kit akarok.
KedvelésKedvelés
“jelenleg úgy élünk, hogy az ő birtoklási vágya nincs figyelembe véve, az én szabadságvágyam dominál.”
egyenlő? együttműködésen alapuló? párkapcsolat?
ez csak felmerült bennem. valószínűleg amiatt, mert egyrészt én nem ugrálok könnyen, másrészt a blog egyenlőségről szól. egyenlőt rakunk bele a párkapcsolatunkba, amely aztán szétfeszíti a hagyományos kereteket.
(és még: van e értelme fenntartani a hagyományos elveken alapuló házasságot (ilyen értelemben a párkapcsolatok házassági papír nélkül is ide tartoznak), amelynek attribútuma éppen az, hogy az egyik fél ilyen-olyan alapon (anyagi, erkölcsi, lelki stb) domináns, elnyomó, míg a másik fél ennek következtében nem szabad, nem képes szabadon dönteni a saját sorsáról)
ahogy a fenti mondatodat olvastam olyan érzésem volt, mintha a te kapcsolatod nem erről szólna, de persze tévedhetek is.
KedvelésKedvelés
Megyek vizsgázni, nagyon jó kérdések, válaszolni fogok.
KedvelésKedvelés
Kérdésedre válaszolva, Árnika, a kapcsolatunk nem ideális, de elnyomás nincs benne. Megszüntettem. És mégsem működik, egyre kevésbé van kedvem fenntartani. (a Megint nincs szimmetria posztban volt hosszabb beszélgetés a kapcsolatok egyoldalú(??) elhagyásáról.
Velősen és érzékletesen próbáltan fogalmazni, ezért került bele a “dominál” szó, de nyilván nem dominálok, együttműködésre törekszem. (ellenben ő hozta a klasszikus, öntudatlan szerepet, ami mostanra a velem való viszonyban leépült). Szóval nem akadályozzuk egymást semmiben. Nekem mondjuk van még némi anyagi akadálya az elköltözésnek. Lassan megszűnik az is.
KedvelésKedvelés
S hozzátartozik a képhez, hogy lett valakim. Felgyorsítja a dolgokat meglehetősen. A legkevésbé egy új szerelem hiányzott egyébként, az önálló énemhez akartam visszatalálni, erre puff. Most vigyázok, hogy csöbörből vödörbe ne kerüljek.
Na, hát tudom, hogy ez nem egy szép történet, nem tuti megoldás, csak az én egyéni, kiforratlan helyzetem. Picit szégyellem is.
KedvelésKedvelés
Ertem.
Erdekes.
Mostanaban fogalmaztam meg azt, hogy ahogy leveszi a no a manipulacio kontoset azonnal elokerulnek a problemak.
KedvelésKedvelés
Haha, én ilyen egyszerű kísérleteket szoktam elvégezni: beszélgetek egy férfival, és amint elengedem a társalgásfelelős szerepét, egyből néma csönd.
KedvelésKedvelés
Ezt nem pontosan értem. Elnézést mindenkitől, hogy off-topic a párbeszéd, a Megint: nincs szimmetria bejegyzés alatt folytatom.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: finom, nőies hobbik | csak az olvassa
Visszajelzés: az én feminizmusom | csak az olvassa
Nagyon érdekes, hogy elkezdek itt olvasni egy témában, majd amellett, hogy az eredeti kérdéseimre is választ kapok, elindul bennem egy másik gondolat is. Ezt a bejegyzést az ökolét iránti érdeklődésem miatt olvastam el a tanácsodra, s most meg egy másik téma foglalkoztat.
Nekem erről a bejegyzésre az jutott eszembe, milyen érdekes reakciókat vált ki az emberekből, ha valamivel elkezdünk foglalkozni, esetleg életmódod váltunk, s ezt elmeséljük nekik. (Bár te is írtál erről ebben a bejegyzésben, s bennem most ez a gondolat az erősebb.)
Nekem hasonló élményem volt a futás/mozgás témakörben. Az elmúlt években felszaladt rám 10 kg, valamint teljesen eltunyultam, s egyszer csak oda jutottam, hogy nem lesz ez így jó. Nem hiúsági kérdés volt ez nálam, hanem inkább egészségügyi, valamint szerettem volna gazdagabb életet, s nem a munka-munka-munka körforgásban élni. Tudatosan kezdtem el változtatni minden téren, de ezt a döntésemet, s a vele járó akciókat csak néhány közeli emberrel osztottam meg. Aztán egyszer csak szélesebb körben is szóba került, hogy futok, s ez elképesztő reakciókat váltott ki a tágabb környezetemből. Kevesen kérdezték meg, miért teszem, mi a célom, hogyan csinálom, viszont sokan elkezdtek önigazolni, hogy ők miért nem… ez még rendben is lett volna, én senkit sem akartam semmire rábeszélni. A döbbenet akkor jött, amikor egyesek azt kezdték el magyarázni, hogy szerintük én miért igen… A vád: nincs gyereked, férjed. Ha lenne gyereked, magyarázták, akkor nem lenne időd ilyenekre. Ha lenne gyereked, nem lenne energiád ilyenekre. Ha lenne gyereked, kielégítene a vele kapcsolatos mozgás: vinnéd ide-oda, szaladgálnál utána eleget. S a legdöbbenetesebb: ha lenne férjed, aki esténként helyre rak, akkor elég lenne az a mozgás, le lenne vezetve az energiád. Majd “mi tudjuk” tekintettel összekacsintanak, egymásra nevetnek, nekem milyen rossz, hogy így kell megoldani. Hoppá. Ez vicc. Az egy része a történetnek, hogy nem tudnak semmit sem a magánéletemről, de ennyire elvinni a szálát: elképesztő.
S most már meggondolom, kinek mit mondok. Sokszor egy egyszerű közléssel elevenére tapintunk, s érdekel engem, hogy ők miért nem? Miért úgy? Már nem érdekel. Sajnos. Vagyis ilyen formában nem érdekel. Tanulom, hogyan lehet úgy mesélni, hogy ne vegyék támadásnak, de talán ez nemcsak rajtam múlik. Én csak futok. S ezt talán jobb futókkal megbeszélni, meg azzal a néhány emberrel, akik kíváncsiak rám. (Persze, az más, amikor valaki blogot ír, ilyen formában előkerül sok-sok téma, s ez így van jól.)
Kapcsolódó bejegyzés Lubics Szilvia ultrafutótól:
http://lubicsszilvi.webnode.hu/news/konnyu-nekem/
KedvelésKedvelés
De jó ez a történet és a link is. Tudd, hogy neked jobb a futásoddal, mint nekik az önigazolásukkal, akkor is, ha beléd másznak. Nekem kedvem van idegesíteni a ilyen embereket, épp nem elhallgatni, hanem csakazértis a legdivatosabb futócuccban, karcsún mondani, hogy most jövök a félmaratonról.
Az is mosolyogtató elképzelés, hogy szex meg feladat csak házasságban, gyerekkel van. Hogy az az igazi. S hogy majd te is! (Erről megy most a beszélgetés az egymásba kell kapaszkodni című bejegyzés alatt.)
KedvelésKedvelés
Oh, mennyit tudnék írni a mártírokról, akiknek mindig nehéz. S ha megkérdezem, tudok-e segíteni (mert nekem dupla állással, háztartással, sporttal, nyelvtanulással, emberi kapcsolatokkal, írással, kirándulással, ügyek intézésével, egyebekkel) még erre is lenne időm, mert úgy csinálnám, hogy legyen, akkor néznek rám, s nem tudnak válaszolni. Mondom nekik, hogy elvállalom egyszer-egyszer a gyerekfelügyeletet, ők addig menjenek el pár órára, ahova akarnak, de nem élnek a lehetőséggel.
Hasonló reakció jött, amikor tudatosan leálltam az értelmetlen ruhavásárlással, s minőségire váltottam. Nem veszek már 990-re végződő, leértékelt lomot, hanem évszakváltáskor átnézem a szekrényt, listát írok, mire lenne szükségem, s veszek belőle egy jobb minőségűt. Átgondolom, megkeresem a megfelelőt, anyagösszetételt vizsgálok, felmérem a kereteimet, mi fér bele. S erre jön a mondat: de jó ez a blúz, kardigán. S rögtön a kettős kérdés: hol vetted? Mennyibe került? Tudja, hogy ez más minőség, felismerte. S várja a választ, mintha egy nagy, díszes tortára akarna rárabolni, de nem tudja, nem érzi, hogy neki allergiája van az egyik összetevőre, s ha benyeli, ki fogja hányni, fájni fog tőle a gyomra (Kis János legújabb reinkarnációja kicsit másképp, más motivációval). Nem eszik ilyen tortát, nem azért, mert ő nem teheti meg (nem azok teszik fel a kérdést általában, akik nem tehetnék meg), hanem mert így döntött, s ha megkapja mégis, ha kap egy szeletet belőle, rosszul lesz. S nem érti a cukrászatom mögötti motivációt sem, nem is tudja, hogy filozófia van az én dobosom mögött. Másképp élünk, s ő nem arra kíváncsi, hogy én hogyan, miért, hanem pl. arra, hogyan lehet ez, hiszen egyedül élek, hát biztosan van nekem gazdag apám, milliomos szeretőm.
Nem tudja, hogy nálam nincs chips, a laptopom sok éves, nincs 26 rúzsom, 6 sincs, nem járok divatos nyaralóhelyekre, helyette van a Mátra, a Zemplén, s még sorolhatnám.
Amíg ő este tv-t néz, én tanítok, mert ez nekem jó, s mert ezt választottam, s még ha ez dupla munka is, én ennek örülök, mert célom van vele, s ahogyan a linkelt bejegyzésben is olvasható, tudok lelkes lenni, s a jót látni.
Ilyenek vannak, s mögöttem van a tudatosság, a munka, a cél.
Magyarázzam el neki? A lényeget? Azt, hogy másképp élünk, neki más a fontos, nekem ez, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy választottunk, s viseljük a következményeket. Nem kell egymást meggyőzni semmiről. Én nem azért csinálom, amit csinálok, mert másokkal szembe akarok menni, hanem azért, mert nekem ez a jó. Ha másé tetszik, vegyünk példát, kérjünk tanácsot, de csak akkor, ha érdeklődésünk őszinte. Én nem szoktam megkérdezni, mennyibe került a spanyol tengerparti utazás, mert én oda nem vágyom, ha meg egyszer majd mégis, akkor majd megnézem a neten, felhívom az utazási irodát, s anélkül, hogy őt megítélném, talán kérek majd tőle is segítséget, ötletet, de akkor az ötlet fog érdekelni, csak az ötlet, azt fogom átgondolni, nem azt, aki adta.
Húúú, most elmondtam…
KedvelésKedvelés
De orulok ennek a hivatkozasnak es ezeknek a torteneteknek….
Az nagyon utalatos dolog, hogy mindenki mindig azzal jon, hogy “konnyu neked”. Nem, nem azert sikerul ami sikerul, mert nekem konnyebben menne, mint masnak, hanem mert nekiallok, megcsinalom, szenvedek vele, magammal is megkuzdok, es akkor valahogyan eljutok eddig vagy addig (nem mindig oda, ahova eredetileg tartottam).
Ezt mindenki mas is meg tudna csinalni. Csak neki kene allnia, megcsinalni, szenvedni vele…
Es hat persze, vannak objektiv tenyezok, szerencse idonkent, meg balszerencse is, mikor milyen aranyban, elofordulasi gyakorisaggal. De hat ez is van mindenkinek.
Ettol fuggetlen kellene nekiallni, csinalni, szenvedni vele….
KedvelésKedvelés
Nagyon fontos, elgondolkodtató. És kifejező (jaj, mindent osztályozok, mint valami fogalmazást), de ez a 990-re végződő, ez talált. És hogy nem azért, ogy szembemenj, vagy hogy éreztesd: különb vagy.
Ennek az olcsó multik és a kínaik (és, bocsánat, de turik) óta hagyománya van, hogy olcsón veszünk sok kétes minőségű ruhát, és ugyan kétszer annyit költünk, mint aki megválogatja, de juj, az milyen drága.
Akkor ez is tetszeni fog (bár nekem most nem):
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/07/29/occso/
KedvelésKedvelés
Biztos, nagyon egyszerű a válasz, de én nem tudom, így kérdeznék. Sok helyen olvasom, hogy sokan csak öko tisztítószereket használnak. Én eddig is főleg az Ecover termékeit használtam, amire azt írják, hogy öko. Egyik oldalon meg azt írják, hogy vegyek mosószódát, citromsavat, ecetet, s használjam ezeket. Akkor most melyik a jobb?
KedvelésKedvelés
Mindegyik üzemben készül, az Ecover körül több a felhajtás, reklám, dizájnos csomagolás, minden, ettől egy csomó plusz költség. Én is szeretem az Ecovert, szeretnék ilyen márkákat támogatni a pénztárcámmal, mert igényes, szép. Az igazán puritán, a szikár azonban a sima vegyi anyag, illatosítás nélkül, általában ipari mennyiségben állítják elő, hazai gyártó készíti, kevesebbet szállítják, és jóval egyszerűbben csomagolják, és ezeket is érdemes támogatni, kiépített brand nélkül. Az is szempont, ezek a cégek mit gyártanak még ezeken kívül, mert a vásárlással az egész mrákát támogatjuk. Tehát nem csak a mosogató–vásárlópénztárca körében vizsgálnám ezeket.
KedvelésKedvelés
Ez furcsa. Nekem három gyerekem van, és mindegyik terhesség alatt meghíztam egy kicsit. Aztán – mivel fogyózni utálok – azt találtam ki, hogy egyik nap bicajozom egy fél órát, másik nap futok egy felet. Persze ezt akkor, amikor már kicsit nagyobbak lettek, nem kellett attól félni, hogy elmegy a tej, vagy mikor már aránylag aludtam is, legalábbis maximum három részletben minimum hat órát:) Na, én ugyanilyeneket kaptam. Meg fog savanyodni a tejem és az árt a babának. (az egyévesnek, aki naponta kétszer öt kortyot iszik, hát persze). A rázkódástól le fog szállni a méhem és meddő leszek, (el vagyok kötve, tehát már rég az vagyok) és a hüvelyem is szétmegy. (???) Aztán – ha erre van időm, biztos lenne másra is.
Pedig a futás és a biciklizés rekreációs tevékenység. Egyedül vagyok, csend van, nem kell kétpercenként megakasztani a gondolatmenetet, eleve, lehetnek gondolatmenetek az élet értelme és nem a milyen pelenkát vegyek? körül, nem visít senki a fülembe, teljesen le vannak osztva a szerepek: a férjem vagy a nagyszülők vigyáznak a gyerekekre, én ott sem vagyok. Ugyanis ha “ott” vagyok és úgy akartam volna pihenni, öt percen belül azt vettem volna észre, hogy nem pihenek. Sem agyilag, sem testileg. Én azt vettem észre, hogy ha mozogtam, több lett az energiám. Mindezt úgy, hogy ettől még ugyanúgy felkeltettek éjszakánként kétszer és ugyanúgy estére nem jutottak eszembe a szavak. Ja, és le is fogytam.
Tehát mindegy, hogy van gyereked vagy nincs, be fognak szólni… Ne vedd magadra, nem rólad szól, hanem a kritizálóról.
KedvelésKedvelés
Nekem van mosogatógépem. Vezetek is. Okostelefonom is van. Laptopom is. Bicajom is van, gyönyörű 11 éves mountain bike.
GPS-em nincs. TV-m sincs. CD/DVD-lejátszóm sincs. Semmi egyéb kütyü (tablet, zenelejátszó, robotgép, akármi)
Érvem egyszerű: szeretek főzni, de nem szeretek mosogatni. Sőt, nemhogy nem szeretek, egyenesen utálok. Mikor 10 éves voltam, azt mondtam, hogy nekem olyan férfi kell, aki néha elmosogat. Apám sosem mosogatott el, sőt, más házimunkában sem segített… Aztán párszor a férjem (akkor még csak barátom) el akart mosogatni, de kivettem a kezéből, mert egy Z vízfogyasztású gép sokkal kevesebb vizet fogyasztott volna. Ettől még a gesztust messzemenőkig értékeltem – lám, ő is lett a férjem. Természetesen nem csak ezért. Viszont mivel én utálok mosogatni, ő meg ne mosogasson, ezért: mosogatógép kell.
Vezetni is szeretek. Semmi ideológia, egyszerűen jó érzés. Ráadásul ha öten ülünk a kocsiban, akkor az esetek többségében én vezetek, pedig az emberek fejében az van, hogy “apa kocsit hajt”.
Okostelefonom is van, mert meg lehet rajta nézni az e-maileket máshol is. Más értelme nincs, pedig másra is használom. Ja, de, ha elmegyek bicajozni, méri, hogy hány kalória ment le. Ez persze mindegy, elsősorban nem ezért, hanem az élvezetért meg a helyváltoztatásért tekerek, de a kellemeset a hasznossal. Az okostelefon megmondja, mennyire hasznos a kellemes:)
Bicajom… ő az, aki szerintem még nem töltött kint egy hetet sem a 11 év alatt. A biciklizés a szabadság szinonimája:) Pl. nem kell betonút, kinyílik a táj. Apám annak idején 18 éves koromban azt mondta, hogy egy felnőtt nőnek már nem való a biciklizgetés, szokjak le róla. Felnőtt nő vagyok, erre ő szokott rá:) Most mit mondana nekem, ha 90 kilós lennék és cukorbeteg, de komolyan vettem volna az intelmét?:)
GPS-em nincs. Hasznos volna. De utálom. A térkép az egészet mutatja, a GPS meg csak egy kis szeletet.
TV-nk azért nincs, mert nem szoktuk nézni. Semmi ideológia, nem mondom, hogy “Ilyen idióta műsorokat nem is érdemes nézni!”, lévén ha nem tudom, hogy mi a műsor, akkor honnan tudjam, hogy idióta-e vagy nem? Filmeket nézek a neten, a hírekről meg én szoktam tájékoztatni a szüleimet, akik amúgy TV-függök.
Szóval: nem lehetne ideológia és előzetes magyarázkodás nélkül? Az egyiket használom, mert úgy érzem, hogy kell, a másikat nem használom, mert nem kell.
KedvelésKedvelés
Örülök, hogy írsz! Maradj köztünk.
Te magadról írtál, én is magamról írtam, különbözőek vagyunk. A finom, nőies hobbik:
https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/02/24/finom-noies-hobbik/
előtt van egy disclaimer, olvasd el, az ide is való. Nem kell magyarázkodni, összehasonlítgatni, mutogatni a tyúkszemet avagy az egészséges lábfejet, nekem? hát ki vagyok én? én nem vagyok bizottság, életmódtanácsadó, viszonyítási pont, referencia, és ideológia sincs. Nekem esetleges, néhol rendszerbe illeszkedő gondolataim vannak, amelyek folyton változnak. A blogom rendkívül önző módon arra szolgál, hogy ami bennem motoszkál, azt megírjam, és azt vettem észre, ha méregetem, kit bántok meg a magam meggyőződéseivel, akkor rosszabb a teljesítmény, érdektelenebb a szöveg és kevesebb az olvasó is. Ez van, én mosogatógépügyben ellenállok a trendnek, te másképp döntöttél.
KedvelésKedvelés
Írtad, hogy szívesen elolvasod, ha valaki megírja, miért van mosogatógépe. Megírtam. Aztán csak jöttek és jöttek a szavak – grafomán vagyok:)
KedvelésKedvelés
Húúú, nekem ez nagyon személyes téma, évekig írtam energiatakarékossági meg ökotervezési jogszabályokat egy uniós intézményben fenntartható fogyasztás- és termelési politikákkal foglalkozva, az idei tanévet meg mesterképzésen töltöm fenntartható fejlődést tanulva (ráadásul a fogyasztásból eredő környezeti, szociális és gazdasági externáliákból írom a szakdolgozatomat). Így aztán van ökotudat ezerrel, meg hol a határozás is. Az ökotervezés miatt eléggé bele kellett másznom a háztartási gépek életciklus elemzésébe, mert az adott támpontot a jogszabályi értékek, megközelítések kialakításához.
A mosogatógépekhez azt tudom mondani, hogy a kézzel mosogatás mindig környezetbarátabb lesz, mint egy mosogatógép, ugyanis nagyságrendekkel kevesebb nyersanyagot, erőforrást használ fel az életciklusa alapján. A merketing persze az, hogy a mosogatógép kevesebb vizet használ, ami a mosogatási szokásainktól függően még éppen igaz is lehet, de ez csak a használati ciklus. Ezeket a gépeket le kell gyártani, ehhez nyersanyag, energia, víz, emberi erőforrások kellenek és minimum környezeti hatással járnak (de gyakran szociális, gazdasági hatásai is vannak, lásd a mostani bangladesi gyárkatasztrófát), majd valamit kezdeni kell velük a használati ciklus vége után is. Gyakran Ázsiában gyártja ugyanaz a gyártó (OEM manufacturing) azokat a gépeket, amikre Európában már szinte csak a márkajelzést ragasztják rá, és a márkától függően aztán adják el azokat gyakran egészen eltérő árakon. A tervezett avulásba most nem mennék bele, de ettől függetlenül valóban van meghatározott és tervezett időtartam (sajnos nagyon gyakran az elektronikai vezérlés miatt szokott ez a 1O-15 éves időtartamokról lecsökkenni pár évre), jellemző a gyengébb, olcsóbb anyagok használata a kereskedelmi, ipari verziókhoz képest. Nyilván ez az érem egyik oldala, mert a másikon ott van az idő, a kényelem, a fáradozás, pont ezért nem is gondolom egyenértékűnek a mosógépet és a mosogatógépet/szárítógépet, pedig a környezetvédelmi érvek ugyanazok. Előbbire szerintem érdemes erőforrásokat és nyersanyagot szánni, utóbbiakra nem. Persze pont itt mozognak az egyéni határok is. Magánemberként azt mondom, tartsuk tiszteletben a másik választását és életmódját, szakemberként tudom, hogy elkerülhetetlen lesz, legalábbis az emberiség nagy részének, a fogyasztás mostaninál sokkal inkább keretek közé szorítása, ökológiai modernizáció ide, technológiai megváltás oda.
Nekem lassúfőzőben is jó az étel, mert egy villanykörte fogyasztásából lesz meleg étel az asztalon, az ételek egy részét meg meg se főzöm, bár a turmixolásuk, préselésük is energiával jár.
A pénztárcám ugyan bírta volna még, de a bőröm pár éve feladta, így elajándékoztam a drága mainstream kozmetikumokat meg sminkeket, és némi kutatás után rákattantam egy nagyon helyes amerikai nő által gyártott indie természetes kozmetikumokat és sminkeket forgalmazó márkára, a Silk Naturalsre, és mindent onnan szerzek be. Töredékébe kerül, és jóval jobb minőségű, mint a legtöbb agyonhypeolt kozmetikum.
A ruhákkal is így vagyok, csak alap dolgokat veszek (pamuttrikó, ilyesmi) high street márkáktól, mert azt tapasztaltam, hogy azon kívül, hogy képtelenek rendesen szabni, nagyon gyorsan szét is mennek, és egyre több márka silány kínai minőséget produkál. A többi holmim mind minőségi, inkább kevesebb darabom legyen, de jó anyagból, rendesen szabva, sokáig tartson, erre van pár bevált márkám, helyem, illetve ügyes kezű ember az etsyről.
Kocsija a páromnak van, de neki a munkához elengedhetetlen, szerte az országban tanít és egy rakat felszerelést kell magával vinnie, én vonatozok. Nem hiányzik, volt régebben, de aztán olyan helyen éltem, ahol volt közösségi autóhasználat amit egy perc alatt lefoglaltam a neten, és két perc sétára volt a parkoló a kocsikkal (Cambio), és jóval olcsóbban jöttem ki, mintha fenntartottam volna egy autót. Ha itt is lenne, a meglévő kocsit is valószínűleg eladnánk.
KedvelésKedvelés
Igen, ez meg hianyzok otthon, a kocsimegosztas, vagyis a kozossegi autohasznalat. Sok esetben ki lehet valtani a sajat autot, foleg a varosiaknak.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: kétszáz forintért túrtam | csak az olvassa
Visszajelzés: a mese hazudik | csak az olvassa — én szóltam
Nekem van mosogatógépem. A neve Szent Mosogatógép. Mert ez a konyha oltáriszentsége. Imádom, hogy minden annyira tiszta benne! Tökéletes. Ecet az öblítő mindig, ha kiforralom ecetes vízzel a vízforralót abból beleöntöm a forró ecetes vizet a gépbe, ott még hat egy kicsit. A mi házunkban 4, 2-3 fős család él. Mivel nekem van egyedül mosogatógépem és nekem van kicsit víztakarékosabb mosógépem is, valamint ahogy a mosási szokásokat nézem, egyedül mi “gyűjtjük a szennyest” úgy, hogy teli géppel mossak, a havi víz számlánk tényleg a legalacsonyabb. (Átlag ugyanannyi mindenkié, a mienk olyan kétezerrel is kevesebb havonta) – szerintem sokat számít. Áram fogyasztásban kb ugyanannyi mindenkinél. Imádom a mosogatógépet, imádom, hogy nem kézzel kell mindent. Imádom, hogy vendégség után ő mosogat és nem én, imádom, hogy a karácsony-este vagy a szülinapok után nem indul be a konyhagálya. Mosogatógépet minden háztartásba, ahol a nők csak kicsit is vágynak rá! Államilag támogassák a mosogatógépeket, éljenek a mosogatógépek, a mosogatógép felszabadít, a mosogatógép jó, okos, szép és szent dolog.
KedvelésKedvelés
Félek a kütyüktől, mert könnyen rátelepednek az életemre. A TV miért legyen bekapcsolva, miért duruzsoljon szüntelen? Miért törjön be az elalvás előtti zsibbadásba? Akkor vágtam ki, amikor egy kétségbeesett éjszakán megnéztem egy sorozatrészt este 10-kor, majd az ismétlését hajnali 4-kor.
A mosogatás nálam olyan meditáció-féle, szeretem érezni, ahogy fokozatosan tiszta lesz minden és előtűnik a káosz mélyén a rend.
Az okostelefon… van, és senki nem érti, miért tettem vissza a sim-kártyát a régi kis Nokiámba és miért használom csak fényképezésre, olykor-olykor wifizésre. Gyenge vagyok, nem tudok nem kattintgatni, ha ott a lehetőség. Telítődve vagyok az internettel, szeretem és gyűlölöm egyszerre, nem tudom megszelídíteni. Én, amikor a városban utazom, az ablakon szeretek kinézni, álmodozni, figyelni a részleteket, az embereket, a fényeket, a Dunát. Nem kell, hogy akkoris kaphassak e-mailt. Nem kell, hogy addigis tudjam, mi történt a Facebookon.
Felhív a szolgáltató, tabletet ajánl 1 forintért, hozzá egy újabb internet szolgáltatást. Már így is túl sok, köszönöm, nem kérem!
Nem vagyok következetes, nincs ideológiai háttér, van laptop, mosógép, habverő, botmixer, mp3 lejátszó. Imádom a kikapcsolt telefonnal létezést, pedig nem is hívnak túl gyakran.
KedvelésKedvelés
Bizony nekem minden vágyam a mosogatógép.Ugyanis UTÁLOK mosogatni.Utálom, ha már két edény is marad, mert az már kupis.A kezem kész van tőle, elmélkedni nem szeretek közben.Azon elmélkedem, hogy minnél hamarabb eltüntessem a mosatlant.Ellenben imádok minden más háztartási munkát.Még a wc-t is szívesebben suvickolom..komolyanA fürdő ragyogjon, szeretem a friss ruha illatát…A konyha nekem egyenlő a kényszermunkával…..
Amikor lehetett mosogatógépünk volna a férjem nem engedte…..pedig nem is nekünk kellett volna megvenni…De ez már egy másik külön kis vaskos sztori….
KedvelésKedvelés
Amikor lehetett volna mosogatógépünk..a helyes szórend.
KedvelésKedvelés
Kb. háromnegyed éve jár a fejemben a téma, mióta ezt olvastam. Mosogatógépfan vagyok, a praktikus indokaimat mások leírták, a lényeg nekem mégis az érzelmi tartalom.
Mosogatógépet először Németországban láttam 1988ban egy aktív zöld, aktív feminista nő és férje konyhájában. Nagyon tetszett az egész, pedig elég kicsi voltam, de megfogott, hogy szerda délutánonként szoptatós anyukaként pártgyűlésre jár és annyira más, mint a többi nő, akit közelről ismertem. És ez összekapcsolódott valahogy a mosogatógéppel.
Aztán valamennyivel a rendszerváltás után felmerült otthon, hogy az én szobámba vegyünk új bútort – a hetvenéves helyett -, vagy vegyünk mosogatógépet, (egyikre volt elég a pénz). Anyukámmal gondolkodás nélkül a mosogatógépet választottuk, ez az első olyan családi döntés, aminél emlékszem, hogy nem csak megkérdezték a véleményemet, de már komolyan számított is.
KedvelésKedvelés
Elolvastam a blogbejegyzest, es a hozzaszolasokat is, de nem ertem,a szobanövennyel mi a baj?
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: urbánus | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: a szabadidő tartalmas eltöltése | csak az olvassa — én szóltam
A vajdlingos mosogatas víz-és energiaigenyet nem lehet 1 lapon említeni a mosogatógéppel, nem is értem a mosogatógép jogosságát. A lúg oldja a zsírt, a sav pedig közömbösìti a lúgot. Mosószóda, hamulúg, ecet, 10 liter víz. A legfontosabb háztartási gép a tűzhely, mosógép.
Az externáliák még mindig nincsenek elterjedve a köztudatban. Nem is értik, hiába olvassák. Az externáliák a most még kicsinyek útravalója.
Háztartási szürke szennyvíz hasznosítással nem foglalkozunk. Amíg van pénze3m, addig mindent me4
KedvelésKedvelés
Amíg van pénzünk fogyasztani, addig megy a kerék, mert megérdemlem. Külső kényszerítő hatás nélkül a többség nem tudja megérteni, hogy zárt rendszerben élünk…megy a dínom-dánom a horďóba fejt mustban…egészen addig míg a cukor át nem alakul alkohollá. Mindenkiért szól a harang, van aki ezt hallja és érti.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: menjen csak, majd feltörlöm újra | csak az olvassa — én szóltam
Na, pontosan ez az a dolog, amiben tökéletesen egyetértünk (meg az Illy kávé és Fertőrákos).
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: ökolány vagyok-e még? | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: “nem szeretek futni” | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: a rendkívül költséges, idenézzetek hobbim | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb…
Visszajelzés: soha nem volt okostelefonom | csak az olvassa. én szóltam