, aki nem kívánja a másikat, az nem fog vele (szívesen) szeretkezni. Ennyi.
Hölgyeim és uraim,
, E. némileg visszaélt azzal, hogy első, ajtóstul-hozzászólását, mivel szimptomatikusnak tartottam, beengedtem, aztán pedig a hagyatéki eljárással telt a napom.
Itt vannak a kommentjei:
https://csakazolvassa.hu/2013/01/03/micsoda-kulonbseg/#comment-7705
Egy. Az új hozzászólók ezután első kommentjükben lesznek szíves bemutatkozni, építően, a többiek felé gesztust téve fogalmazni, a blogra kerülést, ennek célját, a tisztelt kommentelőnek mint küszködő és nem olümposzi lénynek a helyzetét, kételyeit, kérdéseit valahogy megfogalmazni. Vitatkozni utána is lehet. De ilyen fölényes tudatlansággal beleszólni azonnal, idegenként — nekem megdöbbentő. Tényleg részletes útmutatást találtok a kommentelésre a főoldalon a bal szélsávban és az itt a bejárat menüpontban is, ami a fejléc-kép alatt látható.
Kettő, itt, ezen a blogon hibáztató, bűnöst kereső, büntető típusú vélekedések és tanácsok nem lesznek. Eddig sem voltak. Sem nőknek a férjükkel, sem férfiaknak a feleségükkel kapcsolatban.
Silentspring is szimptomatikus volt, azaz amit ír, sok mindenre rámutat. Innen:
https://csakazolvassa.hu/2013/01/03/micsoda-kulonbseg/#comment-7192
Egyébként gyanítom, komolyan gondolta, hogy nem jön (a rengeteg kommentet csak éjjel fogom tudni átfutni); a sokkterápia, amitől úgy megbántódott, talán segít mégis neki egy kicsit. Elég hajmeresztő, amiket írt, az evolúciós, a házasságot intézményesített prostitúciónak tekintő, üzleties, elitmániás, paranoid, túlélős felfogása — mindezt magas státusú értelmiségiként. Érdekesek a felvetései, hallgathatjuk csendben, lehet az általa felvetett témákról jókat beszélgetni, de a nyitottságunk ne legyen félreértés: én a magam részéről több véleményétől elhatárolódom. Vitattuk eleget és türelemmel, amiket írt, de ez nagyon energiaigényes.
Tehát, valakinek a történetéből nem fogjuk kiragadni, hogy
- nem dug (vagy nem annyit), mint a házastársa szeretné,
és nem fogalmazzuk meg avagy gondoljuk mögöttesen, hogy
- biztosan kéne neki dugnia
- mert az jót tenne a kapcsolatnak
- hogy a másik akarja, az normális, “jár” neki
- ha az egyik nem akarja, az nem normális
- arra az a megoldás, hogy rávesszük/rákényszerítjük valamivel
- legyen ez a szoptatás abbahagyása, sürgősen (nehogy A Házasság megromoljék! hát ennyit megér, nem?).
Ha lehet, ezt ne már új kommentelőként és kívülről magyarázzuk el, még csak nem is a friss anyának, hanem annak elégedetlen férjének: ez a nő belehülyült a szoptatásba, az a baj, kérem szépen! Normális nő ugyanis dug, mármint hetente háromszor (egyéb esetekben frigid/nimfomán), és a férjével, csakis (egyéb esetekben hitvány ku.rva), és úgy, ahogy a férje kívánja (egyéb esetekben aberrált). Ha nincs szoptatás, majd dug. Ha dug, majd rendbe jön a házasság — azzal a férjjel, aki ilyennek látja és jellemzi a feleségét, efféle üzletként képzelte el a házasságot azzal (figyelem), akit SZERELEMMEL szeretett!
Nos, nem fog rendbe jönni, ettől biztosan nem, és lehet, mástól sem.
A szexuális élet soha nem lesz “egyszer befizetett, örök életre jár” szolgáltatás. Rutin lehet; akkor olyan is.
A vágy elmúlik, mindenhol. Nem tesz jót neki a mosatlan edény, az éjszakai gyereksírás, a csekkek, az anyós, a házasság intézményjellege, a kötelességek, a határidőnaplós élet, az öregedés, az együtt töltött húsz év.
Felismertük ezt? Ki mertük mondani? Innentől le kell hajtanunk alázattal a fejünket. Elmúlt, talán nem csak úgy, mint mindenkinél, hanem azért is, mert nem vigyáztunk rá eléggé, esetleg lábbal is tiportuk. Rejtélyes ez: az is lehet, hogy egyszerre újraéled a vágy. De görcsös akarással, “látod, én izmos/karcsú/gazdag vagyok a kedvedért!”, hibáztató megközelítéssel nem lehet újraéleszteni. Virág a vágy, törékeny szirmú.
A tanulság — de már mindig csak a következőknek, az utánunk következőknek –: amíg megvan, érdemes kiélvezni, vigyázni rá, és el nem hinni, hogy magától, az együttéléstől majd intenzív és egyenletes marad.
Aki nem kívánja a másikat, az nem fog vele (szívesen) szeretkezni. Ennyi. Aki beéri a nemszívesennel, az nagyon nem érti, mire jó az egész, és mindig csalódni fog. Igen, rengeteg fájdalom, válás, önpusztítás, kétségbeesés és válás származik ebből, hogy az egyik szeretné, a másik nem. De aki azt a másikat szereti, aki (már) nem akarja, és nem csak elégedetten vagy dühösen behajtaná, ami jár neki, az kevesebb fájdalommal élheti meg ugyanezt.
Nem érdemes “a” nőket meg a biológiát meg a gyereket meg a szoptatást hibáztatni mindezért. A magazinok a stresszt szokták, aztán mégis pörgetik, pörgettetik tovább az olvasókat, hogy e stressz eredményeként vásároljanak, “élvezzék az életet”. Nem, aki tíz órákat dolgozik, plusz dugóban vesztegel naponta, aki gyerekért rohan felvételi előkészítőre meg edzésre, aki aggódik, szervez, telefonál, anyjával vitatkozik teregetés közben satöbbi, annak nagy valószínűséggel nem lehet igazán jó szexuális élete. Erre, a létünknek erre az eredendő hajszás, embertelen voltára csak ráadás a hímsovinizmus, azaz hogy a nőknek a stresszből és bűntudatból is több, stresszoldásból is kevesebb és gyatrább jut.
Annyit tehetünk, hogy vigyázunk a törékeny szirmokra. Annyit, hogy lehántjuk a bűntudatot, képmutatást és elvárásokat a szex meztelen valóságáról. Hogy kulturáltak, nyitottak, felszabadultak vagyunk, és nagy munkával, sok időráfordítással ezt fejlesztjük: be ne nője az utakat a bozót. Annyit tehetünk, hogy döntünk, és nem engedjük be ezt a stresszt az életünkbe. Semmiért sem, mert ennek nincs vételára. Annyit tehetünk, hogy nem vagyunk szexuálisan annyira nyomorultak, hogy a másik vágyának, válaszkészségének megfogyatkozását ekkora egzisztenciális tragédiának tekintsük. Annyit tehetünk, hogy az örök életre biztosított rendszeres szexet eleve nem várjuk a tartós kapcsolatunktól, házasságunktól, eleve kalkulálunk azzal, hogy mind kettőnkkel történhet vágyfogyatkozás vagy új partner iránti fellángolás, bármi is legyen ennek a kimenetele; ha megtörténik, nem mutogatunk sértetten, a másikat birtokunknak tekintve; és eleve hiszünk a másik tisztességében*, szeretetében, jóakaratában, érettségében, tehát hogy nem fog ezzel a kalkulációval visszaélni, egyenlőtlenül a maga javára fordítani. Addig is, bízunk, beszélgetünk, kapcsolatban maradunk, nem hagyunk egértabukat elefánttá hízni; megértjük, hogy a másiknak mi a fontos, mi hiányzik. Ha ilyenek a mindennapok, más a vágy is, minden más; az ilyen kapcsolat nagyobb erőpróbákat is kibír.
Ha a kapcsolat minősége javul: az alapfogalmak, axiómák, javul a szex is. Ehhez persze szakítani kell a pornó, a prostitúció, a kis helyes titkárnő könnyű menekülőútjával, az egész bizonygató, státusszimbólum-nőkre utazó, egófényező, karompróbálgató, szexet érzelmekkel, vacsorákkal, előléptetéssel, bármivel vásároló hazug szexualitással. Akkor nem mondunk szemétségeket a nőkről, akiknek szexuális életéről megtudtunk egyet s mást; akkor hagyjuk lányainkat is felszabadult szexuális lényekké cseperedni, valóban átlépve már a huszonegyedik századba.
Nem vagyunk minderre (az előző két bekezdésben foglaltakra) képesek? Mert nem vagyunk. Olyan is a szex. És nem lesz jobb.
Hogy ez az eszmény óriási engedmény lenne a pornóra maximalizálódott uraktól? Nos, erről van ezen a blogon szó, és ettől ilyen nagy itt a forgalom.
Majd elfelejtem: és a nem *tisztességessel pedig nem állunk le, nem tekintjük apró jellemhibának, hogy szexmániás, hogy csapodár, hogy “egyszer már átvert”, mert ez nem az, hanem teljes félreértés. Uramisten, tele a világ szexuálisan megnyomorodottakkal. Nincs választék, és ez a probléma.
Túl a házasságon, hűségen, nagy baj van ezzel: a szex mint pótcselekvés, teljesítmény helyett szex, érzelmek helyett szex, unalomból szex, hatalomgyakorlásként szex, spiritualitás helyett is szex, ez nem fog működni. Ehelyett azt mondjuk, mondjuk azt: azért téged választottalak, mert melletted ezeket a problémákat is vállalom, elviselem, mert mi ebben is őszinték leszünk, mert a szextémán túl, kívül is együtt vagyunk, és tudom, hogy szeretsz, nyitott vagy, változásra képes, tudom, hogy valóban, egészen kellek neked, mert a kapcsolatunk nem üzlet és nem aszimmetria, és képes vagy változni a kérésemre, de magadtól, belülről motiváltan.
Akkor nem valami biztosítéknak, menedéknek fogjuk tekinteni a másikat, nem olyasvalakinek, akivel végre biztosan lehet dugni — ez jellemzi rengeteg társkereső férfi és sok nő motivációját.
Akkor egyeztetünk a másikkal, hogy mi lenne neki jó, engedjük, hogy érezze és ki is fejezze, amit érez és kifejezne. Akkor nagyon szeretjük a másikat, érzelmesen, intelligensen, nem öngyógyító céllal, nem terápiaként (“te legalább az enyém vagy”), nem hiúságból (“látjátok, milyen jó pasit fogtam?”), hanem igazán, folyamatosan figyelve, tapogatózva. Akkor együtt vagyunk, nem szűnünk meg együtt lenni.
Ezt az érettséget, felelősséget kell minimumnak tekinteni a jó házasság esélyéhez. És még ez sem garancia. Egyébként meg, előtte, utána, helyette dugjon mindenki, akivel akar.
Mintha fundamentalista keresztény volnék, igen. A nagyon komolyan vett házasságban hiszek, de az olyanban, ami nem büntetés a nőknek sem, nem a kontroll eszköze, és a mindenkori valóságból indul ki az elvárások, a should helyett. Ha ezért küzdünk, akkor a kérdések sem úgy tevődnek fel. Szülés, szoptatás, öregedés, betegség, impotencia esetén sem.
Akkor intenzív emlék tud lenni a halál előtt két hónappal egy “nem baj, ha melletted önkielégítek?” negyedóra.
***
Én nem ismerem Silentspring feleségét, de az övéhez hasonló történetet nem egyet és nem húszat hallottam.
Sajnálom, hogy belesétáltatok ebbe a csapdába akár azzal, hogy a szoptatás jelentőségéről kezdtetek írni. Tudjuk, egyetértünk, de a kérdés, amire E. így válaszolt, abszurdum (“mitől fog dugni velem, aki nem akar?”), és a válasz pedig kíméletlen, nőhibáztató, büntető, ítélkező.
Eleve megdöbbentő: az itt olvasó-kommentelő Silentspring vegye rá a feleségét valahogy arra, hogy hagyja abba a szoptatást, mert akkor majd lesz szex (mármint olyan és annyi, ahogy azt S. képzeli), és ettől aztán majd helyrejönnek. Szoptatás nélkül, az ettől kötelezően feléledő vágyból fakadó, bizonyára kölcsönösen kielégítő szexszel — amikor enélkül sem tudta rávenni a szexre. Itt “döntünk”, a magunk kíméletlen és korlátolt egójával egy idegen nő (aki szóhoz sem juthatott) és egy alig három hónapos csecsemő sorsáról, napi rutinjáról hozunk egy visszafordíthatatlan, drasztikus döntést, a legközvetlenebb érintetteknek (1. akit rá kéne venni, illetve 2. akivel megfizettetik ezt az egészet) szándéka ellenére.
Tudom, erre azt mondjátok, sújtott ilyesmi a blogon szintén szóhoz nem jutó férfiakat is. Nem. Legalábbis mindent elkövettem, hogy ne így legyen; hogy ne lépjük túl a kompetenciánkat. A blog tipikus viselkedéseket elemez, diagnosztizál és női érzelmekről, kételyekről, útkeresésről szól. Senki soha nem mondott itt recepteket egyes nőknek, sem olyat, hogy legközelebb ne vedd fel a telefont, sem olyat, hogy izgasd fel és aztán hagyd csak ott, olyat meg különösen nem, hogy váljál el jól. Kérek mindenkit, hogy erre figyeljen. Rendszerszintű áhításokat, elvi, érzelmi célokat, jelenségeket fogalmaztam meg, szemléletesen (ez volna a “férfigyűlölet”), és többször leírtam: nem hiszem, hogy ezekre a problémákra van receptszerű megoldás.
Egyedül a tisztánlátást, őszinteséget, szembenézést tudom javasolni mindenkinek, amely a saját útkeresése alapja lehet. Illetve felmutatok néhány példát, hogy hogyan jobb élni, de ezt csak akkor teszem, ha komoly felismerésem, munkám, valós élethelyzetem van mögötte.
Aki mégis így értette, amit a bejegyzésekben olvasott, hogy ez direkt tanács, beleszólás, lázítás, az nagyon-nagyon prekoncepciózus, nem tud kilépni a szokásos büntető-ítélkező-mindentjobbantudó keretei közül és/vagy a szövegértésével van probléma.
Silentspring nejének jó oka van arra, bármi is az, hogy ne akarja a szexet, és hogy megint bárki nem hisz neki, az ugyanaz a probléma, ami ellen a blog íródik, van, olvasódik tíz- meg tízezrek által. Itt nem az a gond, hogy nem értik a szoptatás jelentőségét, hanem az, hogy bárki is egy pillanatra elhitte, hogy ez itt a kérdés.
Silentspringéknél nem a szoptatás a gond.
Ez a blog továbbra is azok terepe és közege kíván lenni, akik egy kis kétszersültet ennének a sok sületlenség után, és sziget a hullámveréstől megfáradtaknak, szándékoltan kiegyenlítő szándékkal, de sosem buta egyoldalúsággal.
Akik szakítanának a szokásos, igazságtevős, hibáztató, versengő, avagy épp rendszerszemléletű, lágy, “hallgassunk meg mindenkit”, “engedd el a haragot” keretekkel.
Itt nevén nevezzük, ami van, kérdéseket teszünk fel, de nem adunk kéretlen tanácsot még azoknak sem, akik provokatív kommenteket írnak.
Kérem a bejegyzésben foglaltak szíves tudomásulvételét, tisztelettel:
csakazolvassa
csak az olvassa. én szóltam 
Ez egy játékfilm, teljes terjedelmében megtekinthető, még nézhető is, sőt, szerintem jó. A fiatal pár, annak is a férfitagja viselkedése elég tipikus és egyben megdöbbentő.
KedvelésKedvelés
Te egy nagyon kemény, férfias nő vagy. Nem csoda, hogy _ledaráltad_ a férjed.
De amikor kiállsz a nagy nyilvánosság elé, és az életprogramodat terjeszted, akkor már felelős is vagy érte. Befolyásolsz, és persze ez a célod. Márpedig szerintem rossz irányba befolyásolsz, irreális elképzeléseid vannak a házasságról, családról, társadalomról. Ezek még a magadfajta kemény nőket is, így vagy úgy, magányra kárhoztatják. Az átlagos nők számára pedig ez egy katasztrofális életprogram.
Van egy másik felfogás is, ami lehet, hogy a modern világban már nagyon csikorogva működik, de évezredek tapasztalata, sok millió évnyi házasság felhalmozott bölcsessége az alapja. Nem kellene szétszedni, lerombolni. A modern világot kellene úgy átalakítani, hogy ez a régi bevált modell élhető maradjon.
Ígérem, nem fogok többet hozzászólni, olvasni sem foglak. Csak remélem, hogy nem moderálod ki a hozzászólásaimat, és az idetévedő nők esetleg meghallják, amit mondani akarok.
P.s.: Az, hogy magabiztosan kijelented, hogy nem lehet hormonális oka annak, hogy silentspring felesége teljes személyiség-változáson ment át a szülés után, totális felelőtlenség.
KedvelésKedvelés
“régi bevélt modell”….kié, milyen, láttad, ki mondta, mutasd meg azt a párt, beszéljen ő. Milyen évezredek bölcsességről papolsz? Az a rombolás ha felnőtt embernek akarja érezni magát a nő és a férfi, akik szabad akaratukból érzik jól egymás mellett magukat.Nincs modern világ. Csak emberek vannak.Akik próbálják…..mit is? megtalálni a saját helyüket a kapcsolatukban a gyengeségükkel együtt.
Szemétül minősítesz mást, és a házasságát.
beszélj a saját régi bevált modellről
KedvelésKedvelés
Nem vagyok kemény nő. Te viszont mégis egy ostoba férfi vagy, ahhoz képest, amilyen vagyok, az valóban kemény.
Nem jelentettem ki azt, amit írsz. Ugorj neki még egyszer, cimbora.
A többire a válasz itt.
https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/01/17/napi-idezet-janur-17/
KedvelésKedvelés
Ahhoz mit szolsz, E. hogy az en terveimben nem szerepel sem az Erdelyben sem a mgayarorszagon valo elet, eppen azert, mert az ertelmisegi ferfiak igy gondolkodnak, ahogyan Te? Soha jobb blogot nem olvastam mint a Csakazolvassa. Nagyon orulok, hogy letezik. Tudod mit szeretnek en, szemely szerint, 16 eves korom ota? Embernek lenni, es nem a ferfiak elvarasainak megfelelni. Olyan embernek, akinek van joga atlagosan kinezni, most mar (39 vagyok) megoregedni, es embernek lennie lsosorban, es nem valakinek, aki elsosorban szep es kivanatos es szexi, de nem azert, mert en akarom, hanem azert, mert csak igy vesznek eszre, es mert csak igy avgyok letjogosult. Arra nem gondoltok, hogy esetleg tanulni es olvasni szeretnek mert elemzo kutato elmem van. Nem hozok peldakat a serelmeimre. Emberek vagyunk, mint Ti, es koszonjuk, hogy teret engedtetek nekunk a 21 szazadban, de most rajtatok a sor, felismerni, hogy kik vagytok, es hogyen lehet tulelni ebben a vilagban, onismeretre es nem egy letunt kor ertekrendjere alapozva. Szerintem a ferfiaknak el kellene kezdeni felismerni, hogy ki lakik a lelkukben. Hogy ok is erzekenyek, sebezhetoek, es ez nem baj, es errol lehet beszelni. De, amint Csakazolvassa mondja, NAGYON NEHEZ ARROL LEMONDANI, HOGY NEKTEK BIZONYOS DOLGOK JARNAK, CSAK UGY, ELSOBBSEGI JOGON, MERT FERFIAK VAGYTOK. Igen, ez teljesen ertheto. De azert elunk annyian egyedul, mert Ti nem tudtok mit kezdeni velunk, akik most mar el tudjuk tartani magunkat.
Es mert hagytatok kimosni az agyatokat a media altal, es nektek az a no kell a tevebol. Mert a lelketek melyen el a tokeletes no. Azzal nincs semmi baj, de tokeletes no nem letezik, mert emberek vagyunk, es botladozunk az eletben es a mindennapokban.
Csakazolvassa NEM FERFIAS csak azert mert gondolkodik. Csakazolvassa EMBER.
Ha meg akarjatok erteni a noket, beszelgessetek veluk. Ha nem mertek, olvassatok minosegi noi irodalmat. Letezik.
En egy olyan no vagyok, akit nem vesztek eszre, mert nem vagyok kihangsulyozottan noies. Nem ugy szulettem. Nincs nagy mellem, ajkam, homokora alkatom. Es nem azzal toltom a napom felet, hogy tetsszem, mert egyeb dolgok erdekelnek, mert EMBER vagyok. Apolt vagyok. Es ez nem eleg. Es en ebbe belenyugodtam, mert nem akarok semmilyen elvarasnak megfelelni.
Csakhogy a nalam sokkal kevesbe apolt es jelentektelen ferfiak is azt hiszik, hogy nekik JAR az a no a tevebol. Hogy nekik jarnak dolgok. Hat sajnos nem. En sose hittem a jogokban, csak az eselyekben.
Majd meg jovok, es mondok ehhez hasonloakat.
Nem vagyok nagyon keseru, bar nagyon maganyos vagyok. Nyitott szivu vagyok es eszreveszem a hozzam hasonloan maganyos es esetlen ferfiakat.
Sok szeretettel
Annamari
KedvelésKedvelés
Szia, nagyon érdekes, ahogy jellemzed az elvárásokat és magadat is megfogalmazod. Örülök, hogy megírtad ezt a kommentet, maradj, mesélj! Van egy elég erős erdélyi tábor ám itt, szerintem a szóhasználatukból kiderül.
Szerintem sok kvalitásos embernek nem annyira a társ, a kétszemélyes kapcsolat, programok, a társaság hiányzik, hanem a visszajelzés, esetleg a bőrüknek az emberi érintés. Nekem sem a szerelem hiányzott, amikor azt hittem, hanem hogy a magam törvényei szerint, aktívan, kezdeményezően tudjak fellépni, magamat megmutatni (ez az íróság). Hogy látva lássanak. A szerelem ritka jó, csak áhítatos csendben várható. Szerelem alá menni nem nagyon érdemes, abból játszma lesz, érdekalapú kapcsolat, vacak szex és keserű feminizmus.
KedvelésKedvelés
Bye bye E.
KedvelésKedvelés
“Nem csoda, hogy _ledaráltad_ a férjed.” Ez annyira aljas mondat, hogy nekem fájt! Könyörgöm, most dobd ki az összes hozzászólásával együtt. Most tudtam csak elolvasni a többi kommentjét, kár volt. Ez a hozzászóló egyértelműen egy férfi az “oldalról amit nem nevezünk nevén”. Ez világosan látszik a hozzászólásaiból is, meg ahogy kioktatja a szerinte ostoba, tudatlan nőket, akiknek az a legnagyobb bajuk, hogy nem tudják hol a helyük. Egy nő szerintem SOHA nem áldozná be pici babák egészségét azért a szent célért, hátha a férjeknek ettől több szex jut. Nem mondaná, hogy egy férjnek akkor is a rendelkezésére kell állnunk, ha semmi vágyunk nincs rá, (kenjünk oda egy kis síkosítót és kérjük meg, hogy legyen hamar vége…erre nem találok szavakat) és aki nem képes erre azzal van a baj, az csak tuti egy megkeseredett férfigyűlölő lehet! Ilyet egy nő nem ír az biztos vagy ha mégis akkor nagyon durva stockholm szindrómája van.
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy E nem nő, de amiket ír az létező gondolkodás. Ismerek ilyen felfogású nőket, és mintha őket hallanám.
KedvelésKedvelés
Én is találkoztam ezzel a felfogással, de az mind férfi volt. Egy bizonyos érzelmi intelligencia alatt sajnos tipikusnak mondható.
KedvelésKedvelés
Ámbár az álljon le a szoptatással, hátha úgy csurran cseppen szex apunak, ilyet a legelvetemültebb, legönzőbb pasasoktól sem hallottam soha. Olyat már igen, hogy “szokj vissza inkább a cigire szívem, nehogy meghízzál”, ergo tedd csak tönkre nyugodtan az egészségedet azt lesz@rom, csak tuti csinos maradjál. Na de a gyerekével kapcsolatban, még ez a balfék se mondott volna ilyet szerintem.
KedvelésKedvelés
Én kedvelem az önleleplező kommenteket.
Amikor a nagy korrekt válaszolgatás, kulturált stílus után kibukik a 43 éves, Férjezett maradi nőből a semmire sem tekintettel levő, vakvilágba vagdalkozó, aljas féreg. Az ásítóan unalmas “megkeseredett”, “magányos”, “kemény” jelzőikkel és a fájdalmas ostobaságukkal.
KedvelésKedvelés
és én még megnyíltam neki!
amikor még egy sima női hozzászóló volt, aki naplót vezet a ciklusáról.
és még sajnálkozott is, hogy S. feleségében milyen mértékű változásokat okoztak a hormonok.
hát! tényleg végzetesen naiv és hiszékeny vagyok.
KedvelésKedvelés
Végül is valóban érdekes ahogyan némelyik emberről a vita hevében leolvad a magára erőltetett kulturális máz és előtűnik a valódi énje.
KedvelésKedvelés
E. nézete akkor is borzalmas felfogás.
Én amúgy a szülésem napján is szeretkeztem és el is élveztem, és amikor hazajöttem a kórházból, már aznap is. A kórházban meg masztubáltam, hehe.
A nemi vágyamat csak a nagyon csúnya összeveszések tépázták meg alatt – de azok éppúgy az övét is. Ilyenkor volt 2 hét durci, majd hatalmas, a kezdeteket idéző viharos békülések.
Ilyenkor nekem nehezebben ment a dolog, éppúgy mint az elején. De ki voltam várva, éppúgy mint az elején.
Nem tapasztaltam ilyen hormonális ezazamazt, pedig most estem át a klimaxon, de éppúgy nedvesedem most is. Sikosítót soha nem használtunk, mert 3 perc alatt síkos az ember, ha kívánja a szexet.
Szerintem minden nő így működne, ha a társadalom és a partnere nem rontaná el a hozzáállását, hanem segítené.
KedvelésKedvelés
Nem akarom folytatni ezt a hormon-flémet,. de ha már személyes tapasztalat, én igenis hormon-vezérelt vagyok, ezzel akkor szembesültem kristálytisztán, amikor eü okokból hormont kezdtem szedni. Napok alatt látványosan megugrott a libidóm és úgy is maradt, amíg szedtem. (Párkapcsolati státuszomban, életkörülményeimben stb ezalatt nem állt be változás, se pozitív se negatív irányba.)
Normál állapotban a ciklus során is érzem a hullámzást.
Ezzel együtt persze még mind igaz, amit mondtok, meg amiről a bejegyzés szól, de ez a hormon-dolog is igaz ugyanúgy, ne diszkreditáljuk ezt a lehetőséget kérem szépen.
KedvelésKedvelés
Pont ez a lényeg, hogy kinek a hormonok, kinek a pap, kinek a papné 🙂
KedvelésKedvelés
E második mondata szíven ütött. Ilyen tapintatlan, bunkó megjegyzést, el sem hiszem. Szomorú vagyok.
És simán el tudom képzelni nőről is, hogy ilyesmiket leír. 😦
KedvelésKedvelés
Jesszus, csak ezt a bejegyzést olvastam, amire reagált, azt nem, de itt kiakadtam…. Mi az, hogy ledarálta a férjét???? És milyen évezredes bevált modell???
És különben is, felnőtt emberek olvasnak, nem kötelező a “terjesztett életfelfogást” követni… Huhh, de jó,. hogy addig szoptattam, amíg akartam, és mellette még akkor szexelhettem, amikor akartam…..
KedvelésKedvelés
Az elég jól látszik, hogy E. fél: az átlagos nők nagyon rosszul járnak, ha ezt a blogot olvassák, mert majd jól megjárják, odalesz a régi világ, a család, a biztonság. De gyanús, hogy nem az átlagos nőket, inkább az átlagos Férjeiket félti 🙂
KedvelésKedvelés
Istenem, kiakaszt E. hozzáállása. De nagyon durván. Amikor a dicsőséges, több évezredes múltra meg halál jól működő, ismeretlen családok millióira hivatkozik valaki, az meg pláne. 😦
KedvelésKedvelés
Pontosan akkor mit kell tennem ahhoz,hogy ne várjon mindig moderálásra a hozzászólásom? _ név nem tetszik, lecserélem,OK. Be kéne regisztrálnom egy email címmel, vagy mi legyen? Bár ritkán szólok, de amikor igen, akkor egy kicsit körülményes, hogy még moderálásra is vár az a pár mondat.
(Meg szívesen olvasnálak, de egyre nehezebben bírom már követni pl. a jelszavak váltakozását is)
KedvelésKedvelés
Ne haragudj, fogalmam sincs, ki vagy, és eléggé zavar, már szóltam is emiatt. Az is, hogy a jelszóra hivatkozol. “Egyre nehezebben” — ??? Én neked nem adtam.
Nem igaz, hogy nem lehet valós címet megadni (csak én látom) és egy normális nicket, és ezek után még te reklamálsz, hogy negyedórát várnod kell, míg láthatóvá válik a hozzászólás.
Azért nem látható egyébként, mert e-mail címet azonosít, és ezt a nem létező, ujjzongorázással előállított címet még nem látta a rendszer.
Ha szeretnél jelszót, írj nekem, normális hangvételű, nem reklamálós levelet, amiből kiderül, ki vagy, és akkor utána mérlegelek. De aki így bújócskázik, abban nem tudom, hogy bízhatok. Sem a blogom, sem a kommentelés, és különösen a jelszavas bejegyzések nem alanyi jogon járó szolgáltatás, amibe kedve szerint beleturkál a kedves rejtőzködő kattintgató.
KedvelésKedvelés
Áhá, értem, köszönöm. Ez lesz az új név. (Bár nem szerettem volna, de adtam email címet)
Ez nem reklamáció volt egyébként, csak nem értem, hogy mi történik. Remélem így már működni fog. Köszi még egyszer.
KedvelésKedvelés
Írtam egyet, de kitörlődött 😦
Így leszek mostantól, remélem ez elmegy. És köszönöm szépen a téjékoztatást
KedvelésKedvelés
ha szívesen olvasnád, akkor tedd!
a jelszavas bejegyzések személyes jellegűek.
nem értem a problémát.
engem csakazolvassával a blogja hozott össze. amióta kapcsolatban vagyunk tudja a nick nevemet, tudja a teljes valódi nevemet és tudja az e-mail címemet (ami évek óta ugyanaz, nem változtattam meg, és nem is értem miért tesz valaki ilyet és én miért tennék ilyet?)
az új moderálási rendszeren ily módon (hogy az e-mail cím változatlan) egy alkalommal kellett átesnie egyetlen egy hozzászólásomnak. azóta pedig nincs az én nick+e-mail cím kombinációm esetén külön moderálás. nem egy bonyolult rendszer, amúgy
KedvelésKedvelés
Most már értem, köszönöm.
KedvelésKedvelés
Én adtam neked jelszót? Mert az e-mail címedből kiderülő neveddel sem találkoztam. Vagy megfejtetted? Az pedig egyszer volt Budán kutyavásár. És ha olvasol, kiderülhetett, hogy ott volt egy nagyon súlyos troll-sztori, és azóta zárult a kör.
KedvelésKedvelés
A megfejtőst megfejtettem. Most hirtelen nem is emlékszem, hogy mi volt, valami madár rémlik 🙂 A művész úr-on kellett sokat gondolkodnom. A troll sztorira nem is emlékszem,de nem én voltam és a jövőben sem célom trollkodni.
KedvelésKedvelés
Nem “egy” email címmel kellene regisztrálni, hanem a saját email címünkkel. Csakazolvassa helyében én frissen létrehozott email címmel rendelkezőt tuti nem engednék be. Én azért biztos ami biztos jelentkeztem a szintén valós facebook fiókommal is. Írtam magamról és a családomról pár mondatot, hogy jól látszódjon nem kukkolni jöttem ide. Ez egy nagyon személyes blog, ahol csakazolvassán kívül az olvasói is megnyílnak egymásnak, neki. Mi sem szeretnénk a személyes, intim történeteinket valami gusztustalan portálon elferdítve, kigúnyolva közprédának dobva látni.
KedvelésKedvelés
Én ezt értem, de visszafele miért nem lehet megérteni, hogy a másik fél zárkózott, nem szeretne megnyílni, vagy esetleg majd idővel, de ennek ellenére sokat ad neki ablog? (és ez oda-vissza működhet persze) Most komolyan olyan fontos a konkrét személyem? Engem konkrétan gátolna abban,hogy mit és hogyan írok és ez nem egyenlő azzal, hogy mert egyébként bomlasztani szeretnék.
KedvelésKedvelés
Szerintem ezen a blogon korrekt dolog, ha a blog írója tudja, hogy a hozzászólói kik. Ha hallgattad a rádióban tudhatod a törzsolvasók összetételét, abból lehet bizonyos gondolkodás módra következtetni. A témák pedig nem olyanok, hogy szükség lenne beeső, 1-2 hozzászólásos, netán fikázós kommentre. Ráadásul nem nehéz kideríteni az író személyét sem, az a minimum, hogy ő is tudja a kilétünket.
KedvelésKedvelés
Nekem nem dolgom visszafele megérteni, főleg nem egyesével, nem tudom, mik a szempontjaid, nem írtad meg nekem, egyszer csak megjelentél egy kamu címmel. Tudod, hogy sok a troll, és ami sötétben van, azt én nem látom.
Nem kérek megnyílást, csak valós e-mail címet és azt, hogy ne reklamáljatok, nem tudom a hétszázhetvenféle igényt teljesíteni.
KedvelésKedvelés
“Nem csoda, hogy _ledaráltad_ a férjed.” Jaaaj…ez nekem fájt…Szóval miért kell ilyet?????
KedvelésKedvelés
E-t nem kell komolyan venni, férfi – ez meggyőződésem – aki unalmában a szabad szellemet vibrálkodja. és mert:
“mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól”
oscár díjas alakítás, már csak keressünk valami aláfeslődalt. 🙂
KedvelésKedvelés
Még csak nemrégen olvaslak, egy régebbi kedvenc blogból találtam ide, de tetszenek az írásaid, mindig elgondolkodtatnak. Nem szoktam megjegyzést hagyni – valószínűleg ez az első és utolsó is, amit írok – kényelmesebb csak olvasni, és ha ellenvéleményem lenne, amit fontosnak tartanék lejegyezni, akkor azt a magam blogjában írnám le.
Be se mutatkoztam volna, ha nincs ez a fenti bolond jóember (jóasszony), de a fentieket olvasva hirtelen úgy éreztem, hogy tényleg milyen furcsa, hogy nem mutatkozom be, csak leskelődöm. 🙂
Tehát a kamunevem Altair, második feleség vagyok, nevelőanyja két felnőtt fiúnak, gonosz mostohája egynek, édesanyja még kettőnek, amúgy többdiplomás, mások szerint lusta, de legalábbis nem a háziasszonyok gyöngye, de ez engem egy cseppet sem zavar, és nem érzem úgy, hogy boldogtalanná tenne, ha valamilyen okból magányos lennék; szerintem egy értelmes felnőtt nő talál magának elfoglaltságot egy férfi boldoggá tevésén kívül is. 😀 Én például imádok internetezni, nyelveket tanulni, olvasni, filmeket nézni, moziba járni, horgolni és kötni is.
KedvelésKedvelés
Ez a “mások szerint lusta” eszembe juttatott egy nagyon régi epizódot az életemből, amikor amolyan huszonévesként, kicsit megtorpanva a nagy életben, egy pszichológus előtt görnyedve egy fotelben azt nyilatkoztam ki, hogy “lusta vagyok” (rólam is előszeretettel állították ilyen házimunkák kapcsán), és a pszichológusnő rámcsodálkozott, hogy hogy jutnak eszembe ilyen ökörségek? (Ekkor már nagyjából ismerte az addigi “pályafutásomat”.) De hát a mosatlan, meg a por.. ugye.. magyarázkodtam, meg hogy két hetem is rámegy, mire elintézek egy valami hót unalmas hivatalos dolgot, mert csak toszigálom magam előtt, szóval nagyon lusta, na. Akkor azt mondta, gondolkozzam el azon, hogy mi mindent csináltam eddig az életemben, milyen döntéseket hoztam és valósítottam meg, onnan kezdve, hogy elhagytam szülőfalumat, és felverekedtem magam a nagyvárosig, jó, érdekes munkahelyig, tök egyedül, hátszél nélkül, pénztelenül, hogy mi mindennel foglalkozom, mi mindent csinálok szerelemből. Önmegvalósítok, jól-rosszul, de csinálom. Azt mondta, ez minden, csak nem lustaság.
KedvelésKedvelés
El nem tudom képzelni, miért nem Bakó Gabriellaként ismert fel a rendszer. De az vagyok.:)
KedvelésKedvelés
Szia Gabrilella, az előbbi háesz -t Altairnak küldtem, de üdv neked is persze.
KedvelésKedvelés
Szia, üdv a blogon, ezek szerint te szinte pont olyan vagy, mint én.
No akkor itt jó helyen jársz, mert itt senki sem fog lelustázni 🙂
Pihenj egy kicsit mindjárt hozok kávét, attól majd vagy felpörögsz vagy nem !
KedvelésKedvelés
Herbee,
ha egyetlen linket teszel a kommentbe, akkor automatikusan spam. Azt meg úgy ötnaponta nézem meg.
Kérlek, kommentelés előtt olvasd el az itt a bejárat menüpontot, mert baromi udvariatlan, ahogy nyitottál. De kommentelhetsz más blogon is!
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: a szaros pelenka: nőiségem esszenciája | csak az olvassa
Visszajelzés: nem elég jó a szex 1. | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: shit teszt | csak az olvassa — én szóltam
nos hát, gratulálok, csodálatosan lefektetted a fapicsaizmus ideológiai alapjait…
KedvelésKedvelés
Köszönöm az elismerést!
Az mért fapicsaság, hogy csakis vágyból, kompromisszum nélkül szeretkezik az a nő, akiről itt írok, és ezért nem létezik “szexmegvonás”?
Vagy az az észrevétel, amin igazán elgondolkodhatnál, hogy ti képesek vagytok a csikart szexet, a rábírást, a maszturbációs segédeszközként használt női testet is élvezni, annak örülni, sikernek gondolni, úgy is, hogy a másik nem élvezi egyáltalán, viszolyog és megvet – valójában: a hatalmaskodást élvezitek?
Téged mi érdekel, mi érdekeset találsz ezen a blogon, hogy a munkaidődből szánsz rá?
KedvelésKedvelés
Azt hittem, az a fapicsa aki nem élvezi a szexet. És akkor azt mindig lehet dugni, tehát az olyan igényű férfiaknak, akik csak egy meleg helyre akarják dugni a farkukat pont hogy tökéletesek a fapicsák, hisz tök mindegy fáj-e a fejük vagy sem. Nem véletlenül nyomorítják még mindig meg a világ jó részén a gyereklányok nemi szerveit. Az önző típusú férfiaknak sokkal jobban megfelelnek az érzéketlen használati eszközzé alacsonyított nők. És ne élvezzék a szexet, mert hátha belebotlanak valami igazi latin loverbe, és akkor akkor a jogosult férfiak nem kapnak többet meleg …. p…. akarom mondani: meleg helyet… Mer’ akkor a rohadék nő már majd mindig élvezni akar. Pedig az csak a jogosultnak jár.
KedvelésKedvelés
És ne feledd: nyakunkon a migránsok, a nők csakis azért dédelgetik a segélyakciókban és tüntetéseken a “barnákat”, mert az exogámia miatt velük akarnak szexelni! Ezt vagy hússzor ideírták már azok a kommentelők, akik nem nagyon tudnak a frusztrációjukkal mit kezdeni, van viszont internetük. De valamiért nem a pornót meg a férfihangot nézik rajta, hanem itt tobzódnak. Értem én ezt? Először egy kicsit nem, aztán meg persze. Mit akarnak? Hatalmaskodni, erőszakoskodni, másokat bántani, és figyelmet, bármi áron.
Érdekes lelkiállapot lehet ugyanúgy utálni a vonzó fehér férfiakat, az “idegen”, bármilyen férfiakat (eközben thai feleségről fantáziálva kiverni!) és az összes nőt.
KedvelésKedvelés
nagyon sok férfi kezd észhez térni az utóbbi időben, sokan bekapták a red pillt, milliószámra nyílnak fel a szemek és ebből ti nem fogtok jól kijönni, hamarosan vissza kell venni a nagy arcból, mert minden amit ma elértetek abból ered, hogy a férfiak helyzetbe hoztak titeket, ez nem saját munka volt, hanem egy kegy, egy bók, egy előzékenység a férfi részéről, nélkülünk sehol sem lennétek és sehol sem lesztek….
KedvelésKedvelés
Jól van, Lúz Győző, most az a kedves úr visszakísér szépen a szobádba. Borzalmasan rosszul érzem magam nélkületek én is…
KedvelésKedvelés
nagyon kicsesztek velünk, nagyon-nagyon. van egy százas csomag zsepim, de nem most bontom meg.
szülni is tőletek tanultunk.
háborúzni, gyengébbet gyötörni, másokon átgázolni, tékozolni, fölösleges dolgokat felhalmozni, együttműködés helyett rivalizálni, törteni, zaklatni és megölni azt, akinek nem kellünk, ezt mind-mind tőletek tanultuk.
KedvelésKedvelés
millió szem, az félmillió férfi, jól számolom? bár bukok a félszeműekre, van olyan is?
KedvelésKedvelés
Szóval akkor te havonta elolvasod ezt az írást, és mindig újra felbaszod magad és fenyegetőzöl, hátha majd most megijed valaki, vagy pedig egy hónapig tart, mire az összes posztot újraolvasod lelkesen, és pont most értél körbe, és akkor ezt muszáj jelezned valahogy?
KedvelésKedvelés
Rita stabil, harmonikus párkapcsolatban él. Nekem is és minden olvasónak köze van ahhoz, hogy primitív, erőszakos lúzerek idejárnak-e szarni.
(komment a lomtárban)
KedvelésKedvelés
Tegnapi keresőkifejezés. Szép is a párkapcsolat!
nem értek semmit sem érthetöen válaszolnál már nekem hogy kivel vóltál és mit csináltál a tegnap este és hol merre vagy megint????
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: sajnos, a nők manapság | csak az olvassa — én szóltam
Hanyagul csak az első és utolsò néhány kommentet olvastam el.Nem leszek alaposabb ezúttal.
Rémület.
Amúgy fontos írás amiből mindenki annyit porcióz ki magának amennyit akar/bír/tud/komfortérzete engedi.
KedvelésKedvelés
Hát még az előző, amiket belinkeltem a posztba! A micsoda különbség alattiak. az az igazi döbbenet. Viszont ott a magukat vállalók is megmiutatták, hogy hogyan érvelünk “mi”, milyenek az értékeink.
KedvelésKedvelés
Akkor vajon így működik-e a kommentelosdi itt? (Lényegretörőbben fogalmazva: teszt)
Haliho mindenki, Barbi vagyok. Ha minden jól megy, itt B.R. leszek, de szívesen veszem, ha Barbinak szolitotok.:) Pár éve vagyok itt read-only, nagy esélyét látom, hogy így is maradok, de mivel bekes szándékkal teszem ezt, gondoltam akkor már tényleg bekoszonok. Fb-on már kommenteltem vagy 2x, én voltam az, aki egy nem régiben kiment poszt alatt észrevételezve Éva falcnyomait. Ezúton is bocs, hogy ott nem mentem bele a saját elemenyeim taglalasaba – igazából azóta is furdal a lelkiismeret emiatt -, oka csak az volt, hogy nem akartam, minden arra jogosulatlan ismerősöm láthassa, nem tartozik rájuk. Amúgy 28 vagyok, szinten ex-magyaros, ferjezetlen, de egy – azt hiszem, legalábbis a szűkebb s tágabb koreimbol vett példákkal összehasonlítva – döbbenetesen jól működő, közel 10 éves párkapcsolatban.
Jaj, na, full nyomi vagyok az ilyen bemutatkozasokban, nem tudom, mit kell ilyenkor mondani. Ha van valamilyen elengedhetetlen info, amit ilyenkor szokás, sikitson, aki hiányolja, kiegészítem.
🙂
KedvelésKedvelés
Üdv a blogon! Kösz, hogy bemutatkoztál. A kommentfolyamban, feljebb láthatsz példát a visszaélésre, amiért aztán ilyen kéréseket fogalmaztam meg.
A falcolásról sokat írtam, coming outoltam vele facebookon is, és sem fotón, sem életben nem rejtegetem.
KedvelésKedvelés
ja, én sem. nem a falcnyom az, ami nem tartozik akárkire (bár az enyémek alig maradtak láthatóak), hanem a kiváltó oka.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: te lefekszel a férjeddel? | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: lelki bántalmazás-e a “szexmegvonás”? | csak az olvassa. én szóltam