…az agresszorok mindig azt mondják, hogy a sérelem meg sem történt, vagy nem úgy, nem olyan mértékben, igazából a másik a felelős, és ha mégis történt valami, annak nem kellett volna ilyen hatással lennie az elszenvedőjére. Lépjek már túl rajta, nézzem a szépet, illetve én csak feszültséget szítok azzal, hogy ezeket elmondom. Ez a fontos ebből: az agresszor könnyen felejt. Sem a vérbírók, sem a besúgók, sem a pedofilok, sem Amanda Todd halálba kergetői, sem a feleségverők nem emlékeznek. Úgy nem tudnának élni, hogy emlékeznek. De azt szeretnék megmondani, mit érezhet a másik. Túloz, hisztizik, ő provokálta ki. Mindez definíció is: aki így gondolkodik, az az agresszor-logikát követi. Aki nem akar bántani, az mindenekelőtt hisz a másiknak.
csak az olvassa. én szóltam
dühít a hamisság
csak az olvassa. én szóltam 
Ez így igaz. Még annyit tennék hozzá, hogy az agresszor szintén tipikus viselkedése a tagadás. Abban az értelemben, hogy nem ismeri el, hogy ő egy problémás személyiség, akinek mentális gondja van, és esetleg pont ő az, aki külső segítséggel kiléphetne a beteges gondolatmenetéből. Pont olyanok ők, mint más, függőségtől szenvedő emberek, akik hárítanak, mert az egyszerű, könnyű, felmentést ad (??? talán ők ezt hiszik). Nem is működnek együtt semmiben, ugyanis imádják a szenvedélyüket, az agresszivitást, amiben sikerélményhez jutnak, és eszük ágában sincs egy ilyen jól beváló “módszerről” lemondani. Ez elégíti ki őket. Szerintem érzik/tudják, hogy ők maguk nem elég jók és értékesek, azonban ha verbális vagy fizikai agresszióval legyűrik a másikat, máris úgy tűnik, mintha “tudnának valamit”. Ez után meg nem történtté nyilvánítanak, majd hazugnak neveznek, esetleg túltengő fantáziájú sértett mimózának.Kifelé ragyogó, kedves, megnyerő figurák, ezért hajlamosak hinni neki az emberek. Sokszor nem könnyű megszabadulni tőlük, ugyanolyan erős elszántság és bátorság kell hozzá, mint amilyen lendülettel az agresszorok játsszák a meneteiket.
KedvelésKedvelés