én szóltam

Közzétéve Szerző:

Időről időre felmerül, hogy hogyan torkollhat ennyiszer tragédiába a bántalmazott nő vagy gyerek helyzete, miért nem szólt, miért nem avatkozott közbe senki. Holott tudták, látták az előjeleket. Miért erőszakolhatta meg évekig a lányait a közmegbecsülésnek örvendő, fullextrás keresztény kórházigazgató? Miért zsarolhatja érzelmileg, bántalmazhatja a gyerekeit és partnerét az iskolából ismert apuka?

Az a helyzet, hogy meglepően sokszor nem látják, nem tudják: a bántalmazó mindent elkövet, hogy ne derüljön ki, milyen csúnya játékot folytat, vagy nagyon hatékonyan ideologizálja meg az egészet, talál magának mentségeket, esetleg vádolja védekezésképp hazug módon a partnerét. A leggyakrabban csak négyszemközt, tanúk nélkül ordít és erőszakoskodik, a nyilvánosság előtt jószándékú és igyekvő, mosolyog, úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Ebből is látszik, hogy nem “hirtelen haragú”, nem “kommunikációs problémái vannak”, hanem nagyon is tudja, hogy mit tesz, és hogy az elítélendő. És hányszor tapasztaljuk, hogy mindenki a másikat, a bántalmazottat figyeli, miért olyan szürke, kedvetlen, esetleg jeleneteket rendez — tán nem szereti a házastársát?

Aztán, a bántalmazott elmondaná, elmondhatná, de sokszor nem ismeri fel, mi történik vele, annyira — éppen ezt jelenti a bántalmazás — átírták a valóságát, annyira magában keresi az okot. És fél, hogy nem hisznek neki. És joggal fél.

Az érzelmi, verbális bántalmazás, amely a nők és gyerekek elleni erőszak leggyakoribb megnyilvánulási formája, a minket körülvevő értékrendben egyszerűen nem számít bántalmazásnak. Ha ilyesmi történik, az nem létezik, az csak veszekedés, túlérzékenység, semmi esetre sem bántalmazás. A gyerekeivel kiabáló anyukát mindenki elítéli, a feleségével kiabáló férj valahogy jobban belefér.

Elmondhatja egy tanú, esetleg. Aki nem fél, aki a kevésből is érzi, hogy ez az, és aki azt gondolja, hogy ez közügy. Minthogy az is.

Talán jóindulatú, felelősségteljes, kompetens is az, akinek elmondja. Ez sem semmi.

És az a valaki eltolja magától az egészet.

Én erről nem tudok.

(??? Most mondtam el! Mondja inkább: nem hiszek neked!)

Ez az ő dolguk, nem szólhatunk bele.

Én ezt nem tudhatom, ő ezt egész másképp éli meg, meg kellene hallgatni az ő változatát is…

A dolgok nem fekete-fehérek.

A jót kell nézni. A múltkor is ő takarított az oviban…

Neked ez az egész bántalmazás kedvenc témád, mindenben ezt látod, nem?

Minél többet beszélünk róla, annál súlyosabb lesz a probléma (!).

Aki szól, nem lesz népszerű, elfogultnak, kategorikusnak, konfliktuskeresőnek fog tűnni. Rágalmazónak is talán. Nemigen fognak neki hinni.

Hatalmi különbségről is szó van: a bántalmazó gyakran befolyásos, népszerű, esetleg kifejezetten dédelgetett híres ember. Az én egykori barátaim, köztük nők is, akiket a bántalmazóm általam ismert meg, úgy, hogy tőlem is tudták, mi történt, másrészt évekig nézték, hogyan bánik velem a bántalmazó, engem teljesen elfelejtettek, és vidáman összejárnak a bántalmazómmal és új partnerével. Teljesen odavannak, hogy ismerhetik.

Van, akiről tudják. Sejtik, vannak nyomok. De mit lehet tenni? Hogyan kéne beavatkozni? Ha elveszik a gyerekeket, az jobb…?

És mégis, szólni kell. A gyerekek és a partner életét rongáló bántalmazó, a tizenéves csajokra utazó kéjenc csak a sötét, nedves közegben oly virgonc. Ha fény hull rá, ha magán érzi a közösség kontrollját, rögtön kénytelen viselkedni.

Mindenkit biztatnék, hogy ha súlyos visszaélést tapasztal, ne tartsa titokban. Ne éljünk olyan világban, amelyben semminek sincs következménye. Ahol nem hisznek annak, aki szól. Szóljunk. Sokan leszünk, ha szólunk, és akkor nem lehet már bennünk vagy az áldozatban keresni a probléma forrását.

Kapcsolódó írás: azok a szerencsétlenek

101 thoughts on “én szóltam”

  1. Nem tudok sajnos nem hozzászólni….A fent említett főorvost személyesen is volt alkalmam megismerni, amikor a lányom született. Ilyen segítőkész, kedves, szelíd “isten bárányát” még nem láttam, nagyon szimpatikus volt. Aztán eltelt egy-két év, és címlapon szerepelt. A mély döbbenet enyhe kifejezés, amit megéltem akkor…annyira durva az egész.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Köszi! Pont ezt akartam kérdezni, hogy kicsoda csinált mit.
        Másrészt meg, tudom persze, hogy leterheltek a bíróságok, de ugye ilyen vád esetén is elzárva tartják a feltételezett elkövetőt, mint a gyilkossági és a rablás ügyekben. Ugye?! Mert, ha nem, akkor ez bődület sok:. “A rendőrségi nyomozás 2005. április 14-én indult, az ügyészség 2005. december 13-án nyújtotta be a vádiratot, a városi bíróság három tárgyalást tartott T. Ágoston ügyében, tudta meg az Index Tóth Józseftől.”

        Kedvelés

  3. Én is linkelnék, engedelmetekkel,
    hogy 4 leánygyermekének folyamatos molesztálása után a mi társadalmunkban ma hol is vannak a bűnösök. Hát egészen pontosan jelenleg itt :

    a fővádlott és elítélt apa most :
    http://www.sote.hu/intezetek/munkatarsak/munkatars.php?inst_id=63&emp_id=7646

    a másodrendű vádlott és szintén elítélt anya most :

    http://www.vecsesi-zeneiskola.hu/node/164

    MIndez jól mutatja, hogy társadalmunk mily kétségbeejtően érzéketlen a családon belüli erőszaknak még az ilyen minősítetten minősíthetetlen esetében is.

    Ha pedig beírod a gúgliba, hogy “vérfertőző gyermekorvos”, akkor teli van
    ( no persze a dr. Takáts Ágoston nevet szigorúan inkognitóban tartó ! )
    találatokkal 2006-2007-ből, pl itt van egy elemző cikk :

    http://www.hetek.hu/belfold/200705/csaladban_maradt

    Egészen elképesztőnek tartom a cikk alatt a “szakértő” következő mondatát :

    “Dr. T. Á. feltehetően erős szexuális motivációval rendelkezik, melyre a
    feleségétől nem kapott megfelelő választ”. Aha.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • A gyónási titok hőseiről (amikor nem mondhatják el, ki a gyilkos) propagandaregények is íródtak, a detektív-, rém- és romantikus regények füzetes változatainak színvonalán (az abbé jóságos édesanyja könnyes szemmel stb.), az Ördög-szigeteken kényszermunkás az egyik ilyenben az ártatlan pap, de persze a végén a gyilkos a borzalmas lelkiismeretfurdalás hatására előáll az igazsággal.

        Van információnk arról, hogy T. Ágoston meggyónta az incesztust?

        Kedvelés

      • “Az eljárás során kiderült, hogy rendszeres templomlátogató apa és lányai
        többször is meggyónták a szörnyű bűnt, a város „krémjében” való forgolódásuk
        pedig mindenkiben egy mintacsalád illúzióját keltette. Az esetről informált
        plébános egyik felet sem szólította fel a jogi lépések megtételére.”
        a b c által idézett utsó cikkből van.
        Viszont azóta utánanéztem és tényleg nem árulhatta el senkinek….
        http://lexikon.katolikus.hu/G/gy%C3%B3n%C3%A1si%20titok.html
        Viszont javasolhatta volna, hogy kérjenek segítséget…
        Azért édesanyát is megérdeklődném, hogy ezt most miért?

        Kedvelés

      • Nem T. Ágoston, hanem Dr. Takáts Ágoston. Nehogymár csak a vérfertőző gyermekorvosra adjon ezer találatot a google, de hogy ő azonos a jelenleg is a SOTE főorvosaként dolgozó emberrel, azt már nem tudja jóformán senki.

        Egyáltalán, hogy lehet ezek után valakit a gyermekorvosi szakmájában foglalkoztatni ?
        Biztos még iskolaigazgató is lehet egy ilyen emberi útmutatást adó tanár is mifelénk, ha férfi.

        Nem fair, ahogy a mi világunk igyekszik a vétkes férfit bújtatni, miközben a nőt nem féli nevén nevezni, lehetőleg kiskorúsítva is.
        A Múzeum körúti gyanús igazoltatásnál is volt ugye az Elter Zsanett (E. Zsanettként is sokan, de szinte mindenki emlékszik rá mint a “Zsanett-ügy” névadójára)
        na és a másik oldalon meg ugye voltak a “rendőrök”.
        Név szerint ? Keresztnév szerint ? Ötből egyre sem emlékszünk ???

        Akkor miért nem kérte ki a rendőrszakma, hogy ne rendőrökként hivatkozzanak rájuk – ahogy mindig kikérik, hogy ne beszéljünk férfierőszakról ?

        Kedvelés

      • Viszont azon továbbra sem tudtam túltenni magam, hogy a felesége tudtával és beleegyezésével történt ez az egész.
        Ráadásnak most is együtt vannak és bemutatkozásában “büszke” a férjére.
        Énnemértem!

        Kedvelés

      • Én azt gondolom megkapta a büntetését, LEÜLTE … hagyják már élni és dolgozni… koraszülött intenzív osztályos orvos… sok-sok 1kg alatti,tenyérnyi pici baba életét menti meg, és küzd értük, heteken-hónapokon át ,hogy a szüleik egyszer hazatérhessenek ezekkel a csöppségekkel! Szenzációhajhász cikkírók ebbe nem gondoltak még bele? Nem egy lány csapat sportorvosa , mert abban az esetben még érteném is ezt a hadjáratot! Egyetlen hasznos információt találtam a cikkben, a munkahelyet, ahol megtalálhatom, hogy megköszönjem a több heti küzdelmét, lelkiismeretes munkáját az én koraszülött gyermekeimért… nélküle most nem lehetnék két fantasztikus kisfiú anyukája.

        Kedvelés

      • Megall az eszem zsu! Kivancsi lennek, ha valaki a te gyermekeiddel fajtalankodna valaki, elegnek tartanad-e a ket ev bortont es ilyen elnezo, sot felmento lennel vele szemben? CSak azert mert csecsemoket ment meg. Nyilvan erintett vagy ebben ily mododn es epp ezert halas, de biztos vagyok benne, hogy csecsemoorvos meghozza jo orvos akad epp eleg. Vajon amig ult, sorra haltak a koraszulott csecsemok.
        hogy lehet ilyen erv menten relativizalni egy iszonyatos bunt?
        Ezert tortenhet meg barmi, mert mindig akad aki szerint nem is annyira…nem is folytatom inkabb.

        Kedvelés

    • most akadtam rá erre az oldalra… elhűltem… hogy egy ilyen jó orvos, ilyen baromságot csináljon… én is ismertem személyesen 2012 májusában lett az iker fiaim kezelőorvosa, szakmailag azt hiszem szuper doki, legalábbis én a két csemetém életét neki és az osztálynak köszönhetem, amiért hálás voltam nekik …. de most hatalmas csalódásként értek az itt olvasottak! leülte a büntetését…. most csak sajnálni tudom ezek után, egy tényleg jó orvosnak gondolom, de hogy hogy lehetett ilyen hülye férjnek és apának…. nem tudok napirendre térni ez felett!!!!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  6. Mielőtt a gép elé ültem, vacogva álldogáltam a konyhában és féltem. Én nagyon félek az én bántalmazómtól. Aki még csak nem is kiabál mindig, de a hangjából sugárzó maró gúny, a megvetés, az hogy semmibe vesz, olyan mintha kést döfnének belém. És persze a fenyegetések… Halálfélelmem van és azon gondolkoztam, kinek szóljak, hogy én félek? Én is hallgattam ma este, mert nagyon nehéz visszavágni, mert minden szavad kiforgatja, ő lesz áldozat és én az, aki idézem: szétszakítja a családot. És közben a fiam eszi csendesen a vacsoráját. Nem akarok a gyerekem előtt veszekedni, hogy hallja ezt az egészet. Nem leszek én már ebben se jó, se szép. Hallgatok. Így védekezem. Nem jól teszem?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ott a pont. Nekem a nagybácsikám volt katolikus pap, ráadásul szerzetes, magas rangú egyházi tisztségviselő. A nénikék az utcán kezet csókoltak neki, én meg persze már kisgyerekként ismertem a kártya, lóverseny és nők iránti mély elkötelezettségét… Biztos ő is meggyónta.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Én is csak megjegyzem. Hívjuk fel már arra is a figyelmet, hogy aki templomba jár, és vallásosnak mondja magát, azoknak a legnagyobb része IGENIS böcsületes, keresztény ember!!! Természetesen a templomjárók között is van egy-két gonosz, mint ahogy bármely módon hozunk létre emberekből egy csoportot, mindig fogunk benne találni ilyet is, meg olyat is.
        Nagyon aljas dolognak tartom, hogy minden médiából csak az árad, hogy a vallásos (templomjáró) emberek milyen romlottak is valójában. Csak azért, mert van köztük néhány olyan is. Tisztességtelen dolog lejáratni az egyházakat és a vallásos embereket, mutogatni folyton, hogy “ez is templomba jár, otthon meg veri a feleségét, na lám, ilyenek ezek a katolikusok!” Én is tiszteletben tartom az ateistákat, nem szólom le őket, és főleg nem állítom be bűnözőnek, akkor fordítva is elvárom. Köszönettel.

        Zárójeles megjegyzés volt, az eredeti téma nagyon is rendben van.

        Kedvelés

    • Van egy barátnőm . Évek óta bántalmazza a férje. Súlyosan. A gyerekek látnak mindent…….A barátnőm nem mer lépni, anyagilag maximálisan ki van szolgáltatva a férjének. Gyakorlatilag már könyörgök neki, hogy tegyen valamit. Mondtam neki, azt sem bánom, ha ideköltözik a gyerekekkel, míg talál valami megoldást, valami munkát. 2 diplomás, kedves, okos nő. Nem lép. A férje lelkész.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Családsegítő, gyermekjóléti szolg., védőnő, szociális szolgálat, NaNE?… hirtelen ezek jutottak eszembe. Olyan ember kell, akinek vannak kapcsolatai, és őszintén tudsz beszélni vele. Én itt talán a védőnőnél kezdeném, ha ő nem akar foglalkozni vele, akkor megkérdezném, ki az, akihez szerinte fordulni lehet? Ha ez sem jön be, más ismerőst keresnék, vagy interneten kutakodnék, de nem adnám fel.

      Azt nem tudom, hogyan lehet bizonyítani… Esetleg fel tudod venni valahogyan? Járó diktafon a zsebedben… például. Ilyenről már hallottam.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • a nane t én többsuzör hívtam..soha nem vették fel a telefont..arról már ne is beszéljünk hogy nálunk rendszeresen letelefonálta az ex élettársam a pénzt a mobilról hogy mindenhol elvágjam a kapcsolataim..sokszor ott voltam net és mobil nélkül.ha feltöltöttem a kártyám dirrekt lebeszélte..az egyik balhénál pedig eldugta a telefonomat mikor veszekedtünk mert a végén megtaláltam a párnahuzatba rejtve röhögött aztán fojtogatott..ekkor is kijött a rendőrség..szóval aki ennyire beteg agyilag az dirrekt módszeresen lassan készít ki..de ő meg is mondta hogy ki fog készíteni.és a gyereket el fogja venni.és még most is hogy külön vagyunk mikor idejött egy hete akkor is üvöltött egy órát,cserébe a 10 000ft ért amit kértem a gyerekre.utána meg a fejemhez vágta miért nem kértem gyerektartást milyen idióta vagyok.mondtam ezért mert cserébe fenyegetést és üvöltést kapok annyit nem ér nekem a 10 000ft amit csak azért ad mert a bírónő rákiabált hogy adnia kell

        Kedvelés

  12. Számomra az a rettenetes az egészben, hogy amint az első cikkben írják, a két lány zaklatását elévülés miatt nem tudta figyelembe venni a bíróság…EZ MI???
    A másik amit megfigyeltem, hogy furcsamód mindig az derül ki arról, aki baltával irtotta ki a családját, hogy rendes, becsületes, mintaapa volt, vagy ő volt a legrendesebb tag a faluban aki mindenkin segített, a család szolid volt, a gyerekeket rendesen nevelték, stb…Ez vajon miért van? Miért van az, hogy a fenti esetben a vallásos máz ilyen kifogástalan leplet tudott húzni az elkövetőre? Mi ez a sötét lappangó indulat sokakban, amit a külvilág képtelen észrevenni?….

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • De kinek szóljunk? Komolyan érdekelne az, hogy ha mondjuk valakinek tudomása van egy bántalmazó kapcsolatról, kinek szólhat? Jó, ez a fenti ügy nagyon sarkos. De pl ha “szimplán” csak veri a férj a feleségét? Egy kívülálló mit tehet érdemben? Mert van úgy, hogy maga a bántalmazott kel védelmére a férjének, élettárásnak és szinte már-már sértésnek érzi, hogy beleavatkoznak a magánéletébe….Ilyenkor mi a teendő?

        Kedvelés

    • Az ún. szakértő beszélt erről a Szita Bence-ügyben: azért mindig az istenfélő, becsületes, szolid családfők és családanyák erőszakolnak és gyilkolnak, mert nincs érzelmileg intelligens, közvetlen módjuk a frusztrációk feldolgozására, ezért az évek során felgyülemlett brutális elfojtás egyszer csak kitör, és akkor már ilyen formában. Tehát… beszélni, beszélni, írni, írni, tenni, tenni, tenni, tenni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • A személyiségzavarok többsége ilyen kétarcú – a pszichopata bájos, segítőkész, a borderline jól bánik az emberekkel, nagyon érzékeny, hiszen a betegsége miatt szenvedélyesen igyekszik, hogy mindenkiről levegye, mit gondol róla. Mert állandóan attól retteg, hogy semmibe veszik. Ezért a megfigyelőképességét, a más emberekre való érzékenységét tökélyre fejleszti. Amikor valakinél jó akar lenni, akkor ezt a képességét arra használja, hogy jól reagáljon másokra. Ezért nagyon könnyen beleszeretünk az ilyen fickókba. Jó kis csapda.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  13. Ps: Hajdulaszlo és Kata gondolatát továbbfűzve: én nem akarok mélyen belemenni ebbe, de az istenfélő kifejezést szándékosan vettem ide. Istenfélő. Elég annyi, hogy az istenkoncepció (szeretet, fény, forrás, teremtés-teremtő) és a félelem pont egymás ellentétei? Erre mondják, hogy ennek a világnak két ura van, a szeretet és a félelem, de egyszerre csak egy urat lehet szolgálni… egy döntéssel kezdődik minden.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. Sziasztok!
    Lehet, hogy nem jó helyre írok, de annyira kétségbe vagyok esve, hogy nincs türelmem keresgélni. Hátha olvassa ezt is valaki. Arról van szó, hogy amióta jobban utánanéztem, hogy mi is a bántalmazás, már nem akarom hagyni a férjemnek, hogy ezt folytassa velem. Ma reggel is kiosztott a gyerekek előtt. Az egész azzal kezdődött, hogy tegnap reggel valamiért rászóltam a fiamra, és erre a férjem “pedagógiai célzattal” lealázott a fiúk előtt. Ezután inkább nem nagyon szóltam hozzá egész nap, hogy ne legyen megint balhé. Mire este leüvöltötte a fejemet, hogy milyen hiú vagyok, hogy egy kis megjegyzés miatt képes vagyok egész nap duzzogni. (Lásd: nem hozom a kedves, mosolygós, borítsunk fátylat rá arcomat, amit immár 30 éve) Én inkább befogtam a fülemet, hogy ne halljam, amiket dühtől eltorzult arccal rám ordít, mert nem akarom engedni neki, hogy tovább rombolja az amúgy is tönkretett önbecsülésemet. Ma reggel a “drágám” folytatta tovább, és amikor azt találtam neki mondani higgadtan, hogy ez, amit csinál bántalmazás, azt üvöltötte szintén dühtől eltorzult arccal, hogy jaj, hagyjam már ezzel békén, ha ő bántalmazna, azt nem élném túl. Ezek után elvonult misére. 😀 😀 Ez utóbbin már csak röhögni tudok. Én is hivő keresztény vagyok, de ez már kiveri nálam a biztosítékot! Az a bajom, hogy szeretnék lelépni a gyerekekkel, de nincs munkám, mert a férjem, nem akarta, hogy dolgozzak (mellesleg több gyerekünk van), és nemrég döbbentem csak rá arra, hogy módszeresen aláásta az önbizalmamat: hol azzal, hogy a gyerekeknek szükségük van rád itthon, hol azzal, hogy te aztán nem bírnád egy napig sem a munkahelyet – attól függően, hogy éppen milyen hangulatában volt. Már ott tartottam, hogy egyetlen egyszerű ügyintézéstől is féltem, hogy nekem ez úgysem fog menni. Aztán, amikor egy darabig külföldön dolgozott, és itthon minden rám maradt, rájöttem, hogy TUDOK AUTÓT VEZETNI! (addig folyton azt hallgattam, hogy jobb, is hogy nem vezetsz, mert még nincs kifizetve az autó, és mi lesz, ha valami baja történik), TUDOK ÜGYEKET INTÉZNI!, és itthon békében megvagyunk a legkisebb gyerekkel, és abban az időben nyugtató nélkül tudtam éjszakánként aludni. Ezért aztán, amikor hazajött, elkezdtem harcolni azért, hogy dolgozni mehessek, hogy egyáltalán legyenek jogaim. És ez az én páromnak nagyon nem tetszett. DE nem tudok lépni, mert nincs munkám, bár nagyon sok helyre beadtam a pályázatomat, ismerősöknek szóltam, de pénz nélkül nem tudok lépni. És attól is félek, hogy akkor elvenné tőlem a gyereket, ahogy ezzel már egyszer megfenyegetett. Hát könyörgöm, ha olvassa valamelyikőtök, írjon valamit: most tényleg én vagyok a hülye, ez tényleg nem bántalmazás? Vagy mi? Amikor jól mennek a dolgok (rendesen viselkedem), akkor állandóan az a hang szól bennem, hogy biztos csak képzelődöm, túlreagálom a dolgot, meg ilyenek. Sajnos, a környezetemben nem merek segítséget kérni, mert a férjemet sokan ismerik és tisztelik, és attól félek, neki hinnének, és minden csak rosszabb lenne. Régebben sokszor ott tartottam, hogy öngyilkos leszek, de mostanra megkeményítettem magam. Nem akarom hagyni többé, hogy terrorizáljon, de egyedül olyan nehéz. Kérlek, írjatok erre valamit, bármit. Csak tudni szeretném, hogy létezem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Amit átélsz, szomorú és tipikus. Jogos, amit érzel. verbális erőszak is erőszak, hatásaiban ugyanolyan romboló, ugyanolyan tojáshéjonjáró, fojtogató érzet.
      Olvasd el a NaNE anyagait: A jól működő párkapcsolat, Miért marad?; a PATENTét: Rendszerbe zárva és a Hétköznapi hímsovinizmus című könyvet (mindegyik kijön a keresővel).
      Hány gyereked van? Ők hogy reagálnak az apjuk viselkedésére? Mibe kezdenél, ha el akarnád tartani magatokat? Budapesten laksz?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Dehogynem bántalmazás.
      És mit csinálna a gyerekkel, ha elvenné tőled? Akkor ki gondozná??
      Szüleidnek sem szólhatsz?

      Szerintem gyere ide is minél többet, sokan voltunk/vagyunk hasonló helyzetben.
      Sokat számít, ha kibeszéled, közben rájössz, mert elgondolkozol rajta, mit és hogyan lépjél.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • És igen, megjelenik Izé nevű kommentelő, első kommentje a következő:
      Izé… És Te miért is nem dolgozol? Akkor esetleg lenne pénzed és nem mástól függnél.
      Szervusz, Izé, valamit nagyon benéztél, ez nem az a blog. Olvasd el a főoldalra is kitett mielőtt kommentelnél című bejegyzést fölényeskedés és ismeretleneknek való errejártam-miértnemondjakvalamit tanácsosztás helyett.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  15. Nagyon köszönöm, hogy írtatok! Folynak a könnyeim gépelés közben, mert annyira jó érzés, hogy valaki komolyan vesz. Négy gyerekünk van, egy már nem lakik itthon, két másik is kollégista, csak a legkisebb van állandóan itthon, ő még alsós, meg a nagyobbik fiam jár rendszeresebben haza. Eredetileg pedagógus vagyok, de sajnos, a végzettségem már nem jó, és pénzem sincs egyelőre, hogy tovább tanuljak bármit is. A férjem éppen annyi pénzt ad, amiből szűkösen meg tudom venni a legszükségesebbeket. Igazából azt sem tudom, pontosan mennyit keres. És sajnos, nem Budapesten lakom, hanem egy nagyon kis városban. Nekem már csak édesanyám él, de vele nem lehet erről beszélni, mert mindig is engem okolt ő is, ha valami gond volt a kapcsolatunkban. Tudjátok, a szokásos szövegek. Apám már nem él, ő alkoholista volt, bántalmazott minket fizikailag is gyerekkoromban, aztán később elváltak. Bármilyen munkát elvállalnék, de errefelé nem hemzsegnek az állások. És van még egy nagy gondom, hogy devizahitel van a házunkon. Attól is félek, hogyha sikerül is lelépnem, és találok munkát, életem végéig fizethetném a kölcsönt.
    Hogy reagálnak a gyerekek? Régebben megijedtek, most pedig már a nagyfiam, amikor az apja szidalmazott neki engem, azt mondta neki, hogy ezt intézzétek el egymás között. És ez olyan szívmelengető volt számomra, hogy nem hagyta magát belerángatni ebbe az egészbe.
    Az egyik nagy gyerekemmel beszélgettem erről, és ő megért, de nem szeretném rájuk terhelni az egészet. Így is épp eleget kaptak/nak belőle, többet is, mint szeretném. És nem akarom a férjemet sem lejáratni előttük, nem beszélek ellene nekik.
    Igen, tényleg nagyon sokat számít, hogy egyáltalán kibeszélhetem magam. Sok könyvet olvastam a nane kiadványokból, és azért is lettem keményebb, olyan értelemben, hogy igyekszem nem hagyni magam. Rendszeresen járok sportolni, mert akkor legalább emberek között vagyok, és rengeteg feszültséget levezetek vele, és úgy érzem, lelkileg is segít erősödni. Persze a férjemnek ez sem tetszik, hiába vagyok itthon egész nap, a gyereket is magammal viszem, aki még élvezi is, mert ott rohangálhat, meg mozoghat, mégis megkapom, hogy te minden este elmész (egy héten két, max. 3 óráról van szó). Persze neki mindig is járt, hogy elmehessen focizni, teniszezni, pingpongozni, még amikor a gyerekek kicsik voltak, akkor is, és természetesen nem vitte őket magával, vagy ha nagy ritkán mégis, akkor órákig hallgathattam az öntömjénezést, hogy ő milyen remek apa.
    Szóval nagyon, de nagyon köszönöm!!!!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Sajnos sokan vannak ebben a helyzetben mint te. Legyalult önbizalommal és elszigetelve nehéz elhinni, hogy az önbecsülésünk, lelki, szellemi és fizikai épségünk és biztonságunk mindennél előbbre való, még az anyagi biztonságnál is. Jó úton jársz a tudatosodásban és a fokozatos elszakadásban, remélem, hamarosan lesz annyi erőd, hogy kilépj ebből, mert a férjed és a kapcsolatod 99%, hogy nem fog megváltozni. Szerintem is a legfontosabb most (a lelki kapaszkodó pl a sport mellett) az, hogy anyagilag önállósodj, saját jövedelemre tégy szert! Ha elkezded, akkor az egyik lépés után jön a másik, és egyre könnyebb lesz. Veled vagyunk!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Döbbenet, miket írsz. Nagyon kemény, pláne, ha jó, bigott, vallásos környezetben élsz. Nincs valaki, aki ezen a körön kívül esik, és ismer téged, hisz neked? Engem ugyan nem bántalmaz a férjem, simán csak rossz, de olyan sok erőt kapok, ha valaki, aki kicsit is együtt tud érezni velem, meghallgat. És persze a válásba akkor is bele lehet vágni, ha még nincs munkád, előbb-utóbb az is lesz, hidd el! Nem vagy hozzáláncolva. Engem sok éven keresztül tartott mellette a szentségi házassági esküm, de ha élhetetlen, az se köt, neki is teljesítenie kellett volna, amit megfogadott.
      Más: nevelőapám sose nyúlt hozzám, de akkor alázott meg, mikor csak akart. Most, nemrég jöttem rá, hogy ez is bántalmazás. A kiszolgáltatott verbális legyalulása, bizony. Megyek is pszichológushoz, épp rám fér. Te gondoltál ilyesmire?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • A nagyobb gyerekekkel mennyire tudsz erről beszélni? Nem tudom, hogy jó ötlet-e, mert írtad, hogy elővigyázatosságból a férjednek sem célzol rá. Másrészt viszont a leírásból a gyerekek empatikusabbnak, árnyaltabbnak tűnnek a férjednél, lehet, hogy jó lenne, ha tisztán látnák a helyzetet. Akkor váláskor nem dőlnének be az apjuk “szétrombolod a családod”, “ellenem fordítod a gyerekeket” és egyéb lejárató érvelésének. Másrészt neked is jól jönnek a szövetségesek, akik, ha nem is feltétlenül támogatnának, de legalább elfogadnák a döntéseidet. Még az is eszembe jutott, hogy ha a “kényesebb” beszélgetéseknél, szembesítésnél ott lennének veled, együtt nagyobb erőt képviselnétek, a férjed kevésbé tudna verbálisan megalázni, ne adj’ isten fizikailag bántalmazni.
      Persze ez csak egy elmélet, te látod, hogy mire van lehetőséged és mire nem.

      Én nagyon szurkolok neked, a kommentekből ítélve intelligens, erős, megfontolt embernek tűnsz. Aki elnyomás alatt élve ilyen, milyen lehet felszabadultan? Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb sikerülni fog megoldani a helyzetet!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Mármint magáról a tényről tudnak-e, hogy válni akarsz, és hogy valójában mennyire sötét ez az egész ügy. Írtad, hogy valamennyit beszéltetek a dologról, de mennyit? Attól szerintem ne félj, hogy lejáratod az apjukat előttük, már régen megtette ezt ő maga.

        Kedvelés

  16. Visszajelzés: valami történt | csak az olvassa

  17. Köszönöm Nektek!
    Nagyon jó olvasni a válaszaitokat. Igen, Gyöngyi, fantasztikus erőt ad már ez is. El is határoztam, hogy keresek segítséget. Végül is itt helyben a családsegítőben is van pszichológus. Igazából csak elkezdeni nagyon nehéz. Még mindig, még most is azt hiszem, hogy majd jobb lesz, majd megérti, majd biztosan megváltozik, és nem értem, hogy miért nem saját magamnak, a saját tapasztalataimnak hiszek, pedig annyit olvastam már erről. Még mindig nem magamnak hiszek, ez döbbenet!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Igen, van ilyen. A szívem mélyén még én is reménykedem, hogy egyszer jó lesz. De nem lesz jó, mert hiába változik, az én férjem tényleg akar, teper, de én tudom, hogy az a nulla pont lesz, én meg nem ilyet képzeltem magamnak. De mégis, még mindig reménykedem! Hat éve rossz, és ebből egy napot se többet!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • A nagyfiad nem tud segíteni az anyagi önállósodásban? Amikor a férjed nincs otthon, nézd át a devizahitel szerződést. Közösen vettétek fel a kölcsönt? Közös a ház (mi áll a tulajdoni lapon)? Milyen a városban az ingatlanpiac, válás esetén el tudnátok adni? Van közös bankszámlátok ahol esetleg látod, hogy a férjed mennyit keres? Érdemes tisztába jönni azzal, hogy pontosan hogy áll az anyagi helyzetetek anélkül, hogy rájönne.
      Az szerintem nonszensz, hogy nem tudod, pontosan mennyit keres, van-e félretett pénze amiről nem tudsz, stb. A gyerekeket nem tudja elvenni tőled mivel a legkisebb is elég idős ahhoz, hogy a bíróság megkérdezze a gyerekelhelyezési perben, hogy, kinél szeretne lakni. Az is előfordulhat, hogy kaphatsz asszonytartást, mivel négy gyerek miatt nem tudtál dolgozni, jó lenne egy jó válóperes ügyvéddel beszélned, aki felvilágosít a lehetőségekről.

      Érdemes minden napra tenni egy lépést ami önállóságra tanít és fejleszti az önbecsülésedet, mert így van független visszacsatolásod arról, hogy te képes vagy önállóságra, ellentétben azzal, amit a férjed állít. Nekem is mindig az van, hogy a kapcsolati problémáim miatt az anyám engem hibáztat, nálam nagyjából az a taktika vált be, hogy már nemigen kommunikálok neki arról, hogy valójában mi történik az életemben, én hogy érzek stb. Ez is része a megerősödésnek, illetve az is, hogy találsz olyan barátokat illetve segítőket, akik támogatnak.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Megírtad ezeket helyettem 🙂
        Elkezdtem én is, csak aztán nem küldtem el.

        Én még hozzátenném: a közüzemi díjak kinek a nevén vannak? Egy esetleges elköltözés után nehogy utánanyúljanak az akár bosszúból nem fizetett számlák miatt. (munkából adódó többszörös tapasztalat, miket képesek egymással csinálni ezen a téren emberek)

        Kedvelés

      • Köszönöm, amiket írtál, jogilag nagyon műveletlen vagyok. Nagy megkönnyebbülés, hogy a gyereket nem veheti el tőlem. A házunk közös tulajdonban van, mondjuk ez is úgy volt, hogy az én pesti lakásomat adtuk el, abból vettük a telket, akkor még a legkisebb kisbaba volt, tehát a férjem, hogy engem tehermentesítsen, egyedül intézte, amit lehetett. Beleszeretett ebbe a telekbe, amin állt ház is. Én túl nagynak találtam, könyörögtem is, hogy nézzünk meg másokat is, de hol azzal jött, hogy nincs más eladó, hol azzal, hogy ő már látta, és egyik sem jó, és folyton sürgetett, hogy hamar választ kell adni, mert különben elviszik ezt. Utólag látom, hogy a sarkamra kellett volna állnom, de akkor (is) annyira elgyötört voltam, hogy a végén a békesség kedvéért beleegyeztem. Erre a drága párom elment az ügyvédhez, hogy elintézze az átírást, és !! a saját nevére !! akarta íratni, csak az a szerencsém, hogy az ügyvédnő azt mondta, hogy ezt mégse kéne csinálni, legyen kettőnk nevén. Amikor ezt elmesélte nekem a férjem, kicsit furcsának találtam, de még akkor sem akadtam ki – mentegettem magamban, hogy biztosan véletlen volt! Utólag látom, hogy mennyire naív és ostoba voltam. De egyszerűen még ma sem tudom elképzelni, hogy szánt szándékkal ki akarna semmizni. Na, persze azóta a törlesztőrészletek elszálltak. Igazából azt sem tudom pontosan, hogy mennyi a törlesztőrészlet, mert ha rákérdezek, állandóan ködösít. Persze az is igaz, hogy a kölcsön egy része valami biztosításban van, ami, ha vele történne valami, kifizeti azt a részt.
        Volt közös bankszámlánk, de arra csak az a pénz jött, amit ő hajlandó volt nekem a háztartásra adni, és amikor megúntam, hogy még abból is levesz, ha olyan kedve van, akkor nyitottam saját bankszámlát (persze ebből is cirkusz volt – én nem bízom benne, bla-bla-bla), és ami megmarad hónap végén, abból mindig oda teszek félre, és nem kötöm az orrára. Csak ez rettenetesen kevés, és ebből szoktam a gyerekeknek ruhát venni vagy kifizetni a kötelező dolgokat, ha a havi pénz nem elég. Heti max. 30.000-ből gazdálkodom ki a háztartási kiadásokat akkor is, ha hárman vagyunk itthon, akkor is, ha mind a hatan. Emellett kapok még 100.000 Ft-ot, az összes többi kiadásra, befizetések, iskolai kiadások, egyetemistáim támogatása, a saját és a nagyfiam telefonszámlája stb. A közüzemi számlákat ő fizeti. A nagyok sajnos nem tudnak támogatni, mert még tanulnak, bár próbálnak mellette dolgozni is, de nappali tagozat mellett nem mindig sikerül.
        A helyzetet az is bonyolítja, hogy a férjem vállalkozó orvos, több számlája is van, szinte átláthatatlan, hogy mi céges pénz, mi az egyéni vállalkozásából jön be. Persze mindig az van, hogyha szólok, hogy kérek pénzt erre-arra (gondolhatjátok, hogy ez nem sűrűn fordul elő), akkor nem tud adni, mert a céges pénzhez nem nyúlhat hozzá, de ha ő meg akar venni valamit, akkor érdekes módon nem számít, hogy céges pénz.
        Hogy valami vidámat is írjak: volt olyan, hogy a szülinapomra kaptam tőle egy szép piros borítékot, egy gyönyörű rózsás képeslappal, amin ez állt: Ez egy 7.500,- Ft-os vásárlási utalvány a (kedvenc boltom neve) üzletbe. Persze pénz nem volt benne, mert azt mondta, nem volt aprója! Amikor mentünk, hogy most akkor bevásárolhatok ebből ruhát magamnak, azt mondta, hogy menjek be a boltba, válasszam ki, amit szeretnék, majd amikor a pénztárnál vagyok, csörgessem meg, és ő fizet. 😀 Aztán, amikor látta, hogy nem tetszik nekem a megoldás, a kezembe nyomott egy tízezrest, és közölte, hogy a visszajárót kéri. 😀 😀 Életem legszebb ajándéka volt!

        Kedvelés

      • Erre nem tudok hirtelen mást írni, csak annyit hogy a férjed egy rohadék… és mihamarabb gyere el onnan, nem kell tudnia róla senkinek, hirtelen dobbants, az a legbiztosabb. Esetleg nincs valaki barátod, távolabbi ismerősöd, aki ki tudna húzni a bajból egy időre, amíg talpra nem állsz?

        Kedvelés

      • Úristen. Mar bocs, de ez az ajándék rém megalázó…
        A többire meg szavam sincs…

        Nem az a lényeg, ki fizeti a rezsit, hanem kinek a nevére készülnek a számlák. Es meg egy, ha dobbantasz, az új helyre rögtön jelentkezz be, tudjad igazolni, hogy elköltöztél, nem a te fogyasztásod lett esetleg hátralékos.
        De mindenképpen szedjél össze minden dokumentumot, ami csak fellelhető, a saját volt lakásodról is, és minél előbb másoltasd le, a legjobb volna, ha közjegyzőnél hitelesítve, csak az persze pénzbe kerül…
        Amiből iszonyatosan keveset kapsz amúgy.

        Kedvelés

      • Köszönöm a válaszaitokat. Igen, utána néztem, csak a vízdíj van az én nevemen. Köszönöm a tippet, nekilátok lemásolni a doksikat. Remélem, ügyvédet is találok, és újra nekifeküdtem az álláskeresésnek, mert úgy érzem, hogy csak akkor tudok szabadulni, ha van saját jövedelmem.
        Nekem is nagyon kevésnek tűnt ez az összeg, de az anyagi kérdés felvetése mindig üvöltözést vált ki a férjemből, és megkapom, hogy micsoda anyagias stb. stb. vagyok.
        Nagyon jó, hogy írtok, mert ezekről soha, senkinek nem mertem beszélni, csak magamban őrlődtem. Tudom, hogy mások ennél még sokkal rosszabb helyzetben vannak, de egyedül az ember annyira tehetetlennek érzi magát, mintha megszűntem volna létezni.
        Az utóbbi időben pl. azt vettem észre magamon, hogy nem engedem magam pihenni, még hét végén sem. Szabályosan rosszul éreztem magam, ha leültem olvasni, vagy olyan munkát végeztem, amiben örömömet leltem. És rájöttem, hogy ezt abba kell hagynom, mert még szeretném felnevelni a legkisebb gyerkőcöt is. Sokszor saját magamat sem értem, pedig jó sok pszichológiai, meg párkapcsolati könyvet végigolvastam.
        Nagyon köszönöm Nektek az együttérzést és a segítséget is! Ez erőt ad ahhoz, hogy ne adjam fel!

        Kedvelés

      • Még azt ajánlom, hogy ha eddig nem készítettél amolyan háztartási könyvet, akkor írjad a kiadásokat. Ennek mondjuk hátránya, hogy így elszámoltathat a pénzzel, de őszintén megvallva nem is értem, ennyiből, amit felsoroltál, hogyan tudsz még félretenni is.
        Azért, hogy az orra alá dughassad, menyibe kerül a gyerekek ruházása, étkezése, gyógyítása, taníttatása, stb.

        Gondolom, most a sulikezdéssel volt egy csomó extra kiadás, szóval a lehető legjobb időpont elkezdeni a listázást. Meg jön a karácsony, amikor mindenhol többet költenek élelmiszerre, ajándékokra, egyebek.

        Annak idején az én férjem is piszkált azzal, hogy mire megy el a pénz (amúgy nem volt szarrágó, csak időnként hisztizett egy sort emiatt), hát elkezdtem őt elküldeni vásárolni, listával persze, lássa, mennyi marad ott a boltban. De ez nálatok szerintem nem járható út, marad a kiadások vezetése. És aztán, ha sikerülne feltornászni a háztartáspénzt, talán többet félre tudnál tenni. Főleg, ha sikerül valami munkát találnod, és nem kötöd az orrára, mennyit keresel.

        A munkakereséssel kapcsolatban javaslom, hogy kövessed a facebook-on a Szárnyas fejvadász bejegyzéseit, rengeteg abszolút aktuális állásajánlatot tesz fel.

        Kedvelés

      • Köszönöm a tippeket!
        Két éve újra vezetek háztartási naplót, amibe minden kiadást, még a fagyizást is beírom. Többször mondtam is neki, hogy ott van a hűtő tetején, bármikor megnézheti, hogy mire költöttem, de még egyszer sem vette kézbe. Egyébként sem szeretem, ha ő vásárol, mert megveszi mindenből a drágábbat, nem érdekli, hogy a hétre mennyi pénz marad még, úgyhogy inkább én járok boltba. Egyébként is, ha néha nincs itthon, sokkal jobban kijövök, mert mi a gyerekekkel beérjük kevésbé extra kajákkal is.
        Magamon szoktam spórolni, ruhát pl. nem nagyon veszek, csak ha nagyon muszáj. Jó, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ha nagyon nincs miből, egyszer-egyszer vesz a gyerekeknek cipőt (ha megkérem) vagy mást. De már annyira gyűlölöm, hogy nekem mindig kérni kell, mintha valami költekező shoppingmániás lennék.
        Egy időben még az egészségügyi járulékomat sem tudtam befizetni, nyugdíjjárulékot most sem tudok, ha pedig aggódom, hogy mi lesz később, az a válasz, hogy addigra úgyis összeomlik a nyugdíjrendszer, minek aggódom 😀 😀 Végül is tényleg mindek, hiszen ha elpatkolok addig, akkor sem lesz szükségem nyugdíjra. 😀

        Kedvelés

      • Döbbenetes, amiket írsz. A “másoknak még ennél is rosszabb”-érvet felejtsd, el önsorsrontó! Csak te számítasz, a saját életedben te vagy a főszereplő! Nincs másik! Mire ez nekem leesett, hát…

        Kedvelés

      • Mint gyakorlott váló 🙂 (csak egyszer váltam, de az hat és fél éve folyamatos pereskedést jelent párhuzamosan több mindenen) én is csak megerősíteni tudom, amit valaki már írt: fénymásolj le _minden_ dokumentumot, amit érsz, a férjed céges bankszámlakivonatait is, akkor is, ha nem látod át, mi áll benne. Az általad írt háztartási naplót is. És mindezt vidd a házon kívülre valahova biztonságba. (Meg a saját mindenféle irataidat is, mielőtt egy napon arra ébredsz, hogy pl. egy korábbi orvosi leleted sincs meg.) Az én volt férjem pl. lenyúlta az összes családi fényképet is, érdemes ezek biztosításán, kettőzésén is elgondolkodni, nem csak érzelmi okokból, adott esetben bizonyíték is lehet rajtuk (nálunk volt). És amiről az anyagiak miatt érdemes lehet, arról készíts most fényképet (akár a ház állapota, akár a vitrin tartalma, mittudomén). Ha lehet, ne használj közös számítógépet a férjeddel, a Tieden legyen jelszó minimum a belépéskor, de esetleg bios-jelszó a bootoláshoz is szóbajön, ha érzékeny adatokat tartasz a gépen (legyen azokról is házon kívüli biztonsági másolat), mint pl. a levelezésed.

        Kedvelés

      • Mondhatjuk, hogy teljes anyagi elnyomásban élsz.
        Döbbenetesen kevés a pénz, amit kapsz.
        A férjed egyszerűen nem tekint partnernek. Ez a rabszolga és házvezetőnő szerep kombója, amiben vagy. Mert normális házvezetőnő ennyi pénzből nem tudna négy gyereket nevelni.
        Jó, hogy idetaláltál.
        Nem tudod, hol tartja a férjed a bankszámlakivonatokat?

        Kedvelés

      • Az lenne a legjobb, ha nagyon gyorsan el tudnál jönni onnan. De tényleg, NAGYON gyorsan. Már csak azért is, mert mit szólna ahhoz a férjed, hogyha elkezdenél munkát keresni, sőt elég gyorsan kapnál is? Nem zsarolna meg? Nem akadályozná meg valahogy, hogy biztosan a rabszolgájának tudjon tartani? Én a leírásod alapján kinézném belőle hogy akár a testi épségedet is veszélyeztetné, csak hogy ne legyen saját jövedelmed és uralkodhasson feletted. Egyszóval szerintem ebből már megérezné, hogy dobbantani akarsz , és csak enyhén gőzölne be…

        Amúgy ha leírod a végzettségedet, akkor akár mi is tudnánk állásajánlatokat küldeni privátban vagy akár ide, hogy könnyebben és gyorsabban, akár egyszerre több állásinterjúra is elmehess egy nap. Vagy teljesen mindegy hogy mi az, csak dolgozhass?

        Kedvelés

      • Sziasztok!
        Köszönöm a fenti cikkajánlót, csak most olvastam, hát döbbenetes, mintha rólunk íródott volna. Csak nálunk apukának nem cigi meg pia ami jár neki, hanem a félig kész ház kertjébe egymillióért (persze kölcsönből) beépíttetett öntözőrendszer, amit azóta sem használ. És van saját hitelkártyája is, és állandóan attól félek, hogy újabb kölcsönt vesz fel (az autónk sincs még kifizetve, de az céges), mert nagyon könnyelmű ezen a téren.
        Egy ideje tudja, hogy munkát keresek, a pszichológust is úgy adtam be, hogy “munkapszichológushoz” megyek, mert az álláskereséssel kapcsolatban ad tanácsokat. Nem mertem megmondani, hogy párkapcsolati dolgokról is beszélek vele.
        Durván nem támad azért, hogy dolgozni akarok, csak az önbizalmamat rombolja, meg löki a dehát-a-gyereknek-itthon-van-rád-szüksége dumát. Hála Istennek, az fel sem merül benne, hogy le akarok lépni, mert nagyon vigyázok, hogy egyáltalán akár csak célzást is tegyek rá. Se neki, se senki másnak. Erről csak itt Ti tudtok.
        Egyébként tudom, hol tárolja a bankszámla kivonatait, de mivel orvosi vállalkozás, és egyben kapja a finanszírozást, ez a része teljesen átláthatatlan számomra, hogy ebből mi is a fizetése. Az ügyeleteit tudom, de mindegy, hogy hármat vagy hatot ügyel egy hónapban, abból semmit nem kapok. Azt is tudom, hogy a dugi pénzét hol tartja, de ahhoz nem merek hozzányúlni. Bár egyszer már előfordult, hogy amikor nagyon nem volt pénzem, és kellett adnom a gyereknek, kivettem a táskájából egy tízezrest (jó sok pénz volt ott), és észre sem vette. De ezt egyrészt nagyon méltatlannak, megalázónak érzem, másrészt meg félek, hátha mégis rájön.
        Egyébként alsós tanítóként végeztem, de az adminisztrációban, szervezésben, számítógépes munkában is otthon vagyok, sok állást meg is pályázok, de itt a mi környékünkön nagyon kevés a lehetőség.
        A semmibe meg nem merek ugrani a gyerekkel. Bejelentkeztem a Szárnyas Fejvadászra is, és minden ismerősömnek szóltam, hogy ha tudnak valamit, szóljanak, és reménykedem. Igazából szinte bármit elvállalnék, mert dolgozni, na, azt nagyon tudok, abból eddig is kijutott.

        Kedvelés

      • Döbbenetesen kevés? Havi 220.000 Ft? Úgy őszintén, ha most elkezdene dolgozni valahol, a kétharmadát nem kapná meg. Evvel persze nem azt mondom, hogy a jelenlegi helyzet jó, meg azt sem, hogy maradjon, meg azt sem, hogy nincs joga tudni, a férje mennyit keres, meg hogy nem szörnyű, ha az embernek úgy kell kuncsorogni, mint egy gyereknek, mert elfogy a konyhapénz. Szerintem is bántalmazó kapcsolat, amiből ki kell lépni. Viszont: havi 220.000 Ft-ot egyáltalán nem annyira könnyű pótolni. Elég sok család összesen ennyi pénzből él, csekkekkel, kajával, mindennel. Persze értem én, három egyetemista az kb. három felnőtt ember, de ez nem “döbbenetesen kevés” pénz, amit pikk-pakk pótolni lehet egy akármilyen takarítónői munkával…

        Kedvelés

      • Azt is elolvastad, mire költi ezt a pénzt? A család ellátására, ami ugye időnként 6 embert jelent, amelyből 3-an iskolásak, tehát ruha kell nekik, meg ennivaló, tanszer, zsebpénz.
        Ne mondd nekem, hogy ez olyan igen könnyen kijön ennyi pénzből, még ha a rezsit nem is neki kell fizetnie.

        A kollégistáknak is kell pénz, még ha nem is esznek otthon hét közben.
        Feltételezem, amikor a legnagyobb otthon van, tőle sem kérik el az ennivaló árát.

        Kedvelés

  18. Ismerem, amiről írsz Láthatatlan nő. Azzal a kiegészítéssel, hogy engem folyamatosan ütött is a párom. De kiszálltam belőle. Tanácsom: ha nem megy elsőre, nem kell feladni, újra kell próbálni. Ezredszer is. Mert nagyon tudják, hogy kell visszarendezni a (számukra) jól működő életet.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  19. Sziasztok!
    Tudom, hogy sokan nálunk sokkal kevesebből élnek, ezért is írtam, hogy másoknak rosszabb a helyzetük. Bőven ki is jönnék ebből a pénzből, ha a férjemnek nem lennének különleges igényei. Amikor külföldön dolgozott, ugyanennyi pénzt adott, és akkor ebből kifizettem az egyik egyetemistánk két félévét kb. 300.000,- Ft-ot, a nyelvvizsgáját, a másiknak a nyelvvizsgáját, és még 100.000,-t törlesztettem édesanyámnak abból, amit még az építkezésre adott kölcsön.
    De számomra nem is ez a lényeg, mert kevéssel beérem. Csak végre békét és nyugalmat szeretnék. Itt is azért örülök a válaszoknak, mert segítőkészek vagytok, és egyáltalán elmondhatom ezeket. Nekem ez rengeteget jelent, mindennél többet. Erőt ad. Azt érzem, hogy nem vagyok egy szánalmas hülye senki, hanem ember. 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  20. Visszajelzés: nagy film, remek este | csak az olvassa — én szóltam

  21. “Az érzelmi, verbális bántalmazás, amely a nők és gyerekek elleni erőszak leggyakoribb megnyilvánulási formája, a minket körülvevő értékrendben egyszerűen nem számít bántalmazásnak.”

    Ebben speciel sokkal hatékonyabbak a nők, gyakrabban is alkalmazzák, abban igazad van, hogy ostoba, primitív és stupid dolog, hogy csak az számít bántalmazásnak, amiről látlelet (PAPÍR!) készült.
    Valószínűleg egyébként ez lehet a gyökere annak, hogy a férfiakat tartják bántalmazónak inkább, merthogy annak marad látható nyoma az áldozaton és az aktákban is. Szerintem a nők legalább olyan arányban azok, csak azok az esetek a jog által nem definiáltak, így nem is kriminalizáltak.

    “Ez az ő dolguk, nem szólhatunk bele. Én ezt nem tudhatom, ő ezt egész másképp éli meg, meg kellene hallgatni az ő változatát is…A dolgok nem fekete-fehérek.”

    Az a baj, hogy ezek mind valid érvek. Egy párkapcsolatba kívülről nagyon nehéz -igazából majdnem lehetetlen-belelátni. Szükségképpen az egyik fél szemüvegét veszi magára, aki megpróbálja és az alapján ítéli meg a másik felet, elfogultan, szubjektíven, esetleg indulatosan.
    A bántalmazás nyilván elfogadhatatlan, de ez nem jelenti automatikusan azt, hogy a bántalmazó értéktelen, rossz ember lenne. Ilyenkor a legtöbb, amit egy kívülálló felelősen mondhat, szerintem annyi, hogy ők ketten nem illenek össze és nem kellene együtt élniük. Ezt kellene erősíteni az áldozatban és ebben segédkezni, hogy ki tudjon lépni ebből a méltatlan és szörnyű helyzetből.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ahhoz, hogy kimondhassuk, hogy valaki rossz ember, először definiálni kellene, a “rossz” fogalmát.
      De az én olvasatomban a rossz ember szándékosan és manipulatívan bánt, azért bánt, mert ebből táplálkozik az ereje.
      Ez nem az az eset, amikor valaki hisztis, vagy rosszul kommunikál.
      A szisztematikusan bántó ember számomra rossz ember, a motivációit meg pont leszarom.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Na es az ilyen szisztematikusan banto ember altalaban elobb-utobb minden parkapcsolataban bantalmazo lesz, az egy rovidke elso periodust leszamitva. Ilyen esetben nem az osszeilles hianyarol van szo, hanem arrol, hogy a bantalmazo egy utolso gyoker. En ezt batran kimondhatom, annal is inkabb mert elso kezbol ismerek ilyen alakot.

        Kedvelés

      • Igaz.
        Azért nem mertem leírni, hogy a bántalmazó minden kapcsolatában bántalmazó marad, mert belátom, hogy történnek néha csodák.
        Százévente egy kábé, de azért előfordul.
        Csak így tudom elképzelni egy bántalmazó megváltozását, lejön Szent Ignác a mennyből, és megmondja neki a tutit.
        Bár, lehet, még ez is hatástalan lenne.

        Kedvelés

      • Ezek szerint aki téged bántalmazott, az az új kapcsolatában is -ha van neki- ezt tette?

        Kedvelés

      • Akkor mire alapozod az állításod? Mondjuk a személyes tapasztalat nem túl erős érv, de legalább valamilyen, a semmilyenhez képest.

        Kedvelés

    • merthogy annak marad látható nyoma az áldozaton és az aktákban is” — Tévedsz, agymosógép. Szinte soha nem marad nyoma.
      Csak a klasszik nőgyűlölet rafinált, nehezen felismerhető formája ez az általam Ranschburg-tévedésnek elnevezett állítás. A nők általában mérhetetlen jóindulattal tűrnek, de mindent ám. Pluszmunkát, monoton életet, kényszerteherbeejtést, kényszerszülést, kényszerabortuszt, satnya életminőséget, gazdasági kontrollt, pöffeszkedő politikai fejtegetéseket, leugatást, hátuk mögött hozott döntéseket, Iszonyú Elfoglalt (= Kibaszott Önző) Férjet, megúszós játszmát, hűtlenséget, áldozatkészségük szemérmetlen kihasználását, hátuk mögötti szidalmazást, kaján poénkodást a rovásukra, közönyt, némaságot, szájhúzást, felelősségáthárítást, tehetetlen nyavalygást, elvetélt világmegváltó kísérleteket, akár sorozatban — a túlhatalom megannyi formáját. Aztán, vagy néhányan már az elejétől reagálnak. Na, azt nevezik verbális, lelki bántalmazásnak az önreflexióra képtelen urak.

      “Egy párkapcsolatba kívülről … nehéz … belelátni?” És akkor mi van? Miért gondolod, hogy meg kellene ítélnünk mások párkapcsolatát, egyesével ítélkezni? Ez az össze basáskodó bántalmazó takarója és esélye is egyébként. Ezért marad rejtve még a vérfolyós, kékfoltos bántalmazás is.

      A lényeg, amiről én írok: a jelenség, a dinamika. Az nem marad rejtve. Ugyanazt mondják a nők, a lelkileg ésa testileg is bántalmazottak, ugyanazt mondják itt és nemzetközileg is, és ugyanazt mondja a szakirodalom is. Összebeszéltek, kiművelődtek biztosan mind, megfertőzték egymást. Csakhogy párterápián, válóperekben és dühödt önfelmentő blogokon pedig ugyanazt mondják a férfiak is.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “Tévedsz, agymosógép. Szinte soha nem marad nyoma.”

        Ez csúsztatás. Cáfolsz valamit, amit nem is állítottam. Nem a nyomok gyakoriságáról tettem állítást, hanem a nyomok materialitásáról. Nehéz így beszélgetni.

        A nők általában mérhetetlen jóindulattal tűrnek, de mindent ám. Pluszmunkát, monoton életet, kényszerteherbeejtést, kényszerszülést, kényszerabortuszt, satnya életminőséget, gazdasági kontrollt, pöffeszkedő politikai fejtegetéseket, leugatást, hátuk mögött hozott döntéseket, Iszonyú Elfoglalt (= Kibaszott Önző) Férjet, megúszós játszmát, hűtlenséget, áldozatkészségük szemérmetlen kihasználását, hátuk mögötti szidalmazást, kaján poénkodást a rovásukra, közönyt, némaságot, szájhúzást, felelősségáthárítást, tehetetlen nyavalygást, elvetélt világmegváltó kísérleteket, akár sorozatban.

        Ez meg a Gerle-tévedés manifeszt férfigyűlölő retorikája, ha nem haragszol. Ez a felsorolás felcserélt nemekkel ugyanúgy működik, csak ahhoz be kellene látni, hogy az emberi gyarlóság, ostobaság, gonoszság, butaság nem nemfüggő, nem lehet egyik nemet sem stigmatizálni vele, akkor sem, ha történetesen a te személyes sorsod ezt nem igazolja.

        Kedvelés

      • Azt hiszem, inkább read only-ba kapcsolok. Sajnos kommunikációképtelenek vagyunk egymással, amit nagyon sajnálok, de van ilyen. Be kell látnom, hogy szándékom ellenére szítom a feszültséget, miközben pont az ellenkezőjét szeretném.

        Kedvelés

      • Kösz. A nagy kölcsönös meg nem értés közben vedd figyelembe, hogy én nem megyek máshová a véleményemmel, ez viszont az én blogom, az én explicit szabályaimmal, és noha téged is érdekel, azért jöttél ide, nem tartottad tiszteletben címét és szellemét, és sikerült igencsak elvétened a kontextust.

        Kedvelés

      • Nem “emberi” gyarlóságról, gonoszságról, jellemhibáról van szó, hanem hatalmi viszonyokról, erőfölényről, magáról a patriarchátusról, a legyalult földgolyóról és a legyalult lelkekről és tönkretett, játékszernek használt testekről.
        Miért jöttél ide, mit szeretnél itt elérni?

        Kedvelés

      • Mert tetszik, amit írsz. Mert azt gondolom, hogy alapvetően egy oldalon állunk, ugyanazt akarjuk. Csak ebben sajnos nem tudunk együttműködni-gondolkodni. Ez van.

        Kedvelés

      • Aztamindenit. Szépen mellém léptél. Minden meló és tehetség nélkül oda kerültél, ahol a blogger van. “Mi ketten.” Igazi szerelmes típusú rajongó, aki ahelyett, hogy gondolkodna, erőfeszítést tenne, konkrét érvre válaszolna, szomorúan veszi tudomásul, hogy “ez van”.
        Miközben itt is és más kommentjeidben is tocsogsz a nőgyűlölettől.
        Relativizálással, hibáztatással és szembenézés nélkül nincsen egy oldalon állás. (Jelentéstanilag pedig nincs “alapvetően egy oldalon állás”.)

        Kedvelés

  22. “Relativizálással, hibáztatással és szembenézés nélkül nincsen egy oldalon állás.”

    Ha jól sejtem, relativizálás alatt azt érted, hogy igyekszem megfosztani az erőszakot elkövetőt a nemétől. Szerintem így tisztességes és igazságos, ezért teszem. Hibáztatni csak az elkövetőt hibáztatom, szintén nemtől függetlenül.
    Nem hiszem, hogy nem néztem volna szembe a patriarchátussal és ne ítéltem volna el. Pusztán annyit mondtam, hogy ha egyenrangúságot akarunk, ahhoz nem az egyenlőtlenség egyenlőtlenséggel való kompenzálása vezet el, szerintem. Az csak az egyenlőtlenséget termeli újra, más felállásban. Azt hittem, ez ügyben tudunk együtt gondolkodni. Tévedtem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Ha egyenrangúságot akarunk” — ez manipulatív, 1.0-ás érv, még csak nem is ravasz. Akarunk, de nincs, addig meg ne tagadjuk le, ami van. Mi van? Egyenlőtlenség van, és a nemek között van, elkeserítő, sírnivaló erőszak van, itt és most, a fejlettebb régióban is, amit tagadni, elrejteni és fenntartani érdeke az agresszív oldalnak, mivel számos előnyét élvezi, amelyekről nem szeretne lemondani. Nem reagálunk egyenlőtlenséggel az egyenlőtlenségre, nem kompenzálunk, csak kimondjuk, ami van. Én a magam részéről nem álltam bosszút, nem fölényeskedtem, nem kértem többletjogokat, hanem egyenlőségre törekedtem a kapcsolataimban és a mindennapi létezésemben. Hogy ez agressziónak, nőpártiságnak tűnik, annak oka éppúgy a egyenlőtlenség, az eleve torzító szemüveg. Nem teheted meg, hogy dekontextualizálod és általában, elméletien kezeled a problémát, mert ez speciálisan nemhez kapcsolódó erőszak: azért teszik meg vele, mert nő, és mert egy nővel meg lehet tenni, mert kevesebb a hatalma, kisebb a mozgástere, úgyse mer szólni.

      Azért nem tartalak jóhiszemű másképp vélekedőnek, hanem nagyon fárasztó, szándékos kötözködőnek, mert többször linkeltem már neked mindannak a cáfolatát, amit felvetsz, átlagosan négy-öt, ezer-ezerötszáz szavas bejegyzés szól részletesen és türelmesen e tévhitek lebontásáról, mindegyikről külön.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

Hozzászólás a(z) csak az olvassa bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .