milyen legyek neked?

Közzétéve Szerző:

2012-es írásom, a műfaj és a témát is rengetegen koppintották

Középre pisiljek a pelenkába? Hamar kezdjek járni és beszélni? Rózsaszín hajpánt legyen a kopasz fejemen? Kilyukasztjátok a fülemet egy hónaposan?

Sose törjek-zúzzak? Csendesen homokozzak? Babázzak? Dúdolgatva rajzoljak? Ne koszoljam össze a ruhám? Hosszú legyen a hajam?

Balettozzak? Balettezzek? Ússzak? Jól tanuljak? Példás legyen a magatartásom? Gyöngybetűkkel írjak? Sose verekedjek? Segítsek pogácsát szaggatni anyunak? Legyen legjobb barátnőm? Barbim? Ugrókötelem? Emlékkönyvem?

Legyek… édes Istenem, legyek szép? De azért ne túlságosan? Szemérmes legyek, mégis bájos? Időben nőjön ki a formás, nem túl nagy mellem? Legyen vonzó, de ne pakoljam ki? Ne lógjon ki a derekam? Ne bulizzak szombatonként, csak moziba járjak néha? Ne legyek zárkózott se? Mosogassak anyunak, hogy te rám pislanthass az újság meg a szemüveged mögül?

Csak szépen, időben? Ne üldözzelek a rajongásommal? Ne legyek közönséges? Ne halljatok rólam semmi kínosat? Egy csókolózás után az első igazi, velem egyidős szerelmemmel, tizenhét évesen veszítsem el a szüzességemet? Gondos rákészülés után, szép nyugodtan, gyengéden? Élvezzem, de ne ekörül forogjon a világ? Ne jöjjek rá, hogy ez ennyire jó? Ne legyen vaginizmusom? Ne legyek erőszak-áldozat? Ne vádoljak senkit, ha az vagyok? Ne essek teherbe? Ha mégis, őszintén mondjam el? Menjek abortuszra?

Egyetemre menjek? Könnyedén elvégezzem? Piacképes szakma legyen? Az okos lányok sokra viszik?

Szeressem a szexet? De csak veled? És csak akkor, ha te is akarod? Mindig mondjak igent, csak egyszer-egyszer ne, mert Fritz Kahn azt tanácsolta? Kezdeményezzek olykor, ha az neked az izgalmas? Ne legyek rámenős? Ne facsarjalak ki? Ne akarjak még egy kört? Ne nyaggassalak szerelmi vallomásért, gyengédségért? Aludjak el szépen utána? Mire ébredsz, meg is legyek mosakodva? Soha ne sírjak?

Szüljek kettőt? Hármat? Fiút mindenképpen? Te választod a nevüket? Derűsen, lazán, kevés pénzből, mosolygósan legyek anya? És mellette még szerető feleség? Aki a kedvenc ételedet főzi, és aki szívesen hallgatja a munkahelyi bonyodalmaidat, és megérti, ha néma vagy és kedvetlen? Aki vasal neked inget, kiviszi a gyerekeket a kertbe, hogy te pihenhess? Aki nem bánja, akármerre jársz is az interneten? Akit nem kínoz a menstruáció és a front, és korán kel, mégis alig várja, hogy gyerekfektetés után új meg új pózokat próbáljon ki veled? Aki hörögve élvez el hét és egynegyed perc alatt, és aztán nagyon hamar még egyszer, mert a szülés után csak jobb a szex, és a hüvelye sem tágult ki? Aki sosem veszekszik, nem panaszkodik, békén hagy? Aki nem számolgatja a fizetésedet? Nem bánja, hogy egyre többet iszol és hízol? Aki mindig vidám?

Dolgozzak, legyek sikeres, de egy kicsit kevésbé nálad? Én menjek oviba és edzésre a gyerekekért? Ne kelljen szülői értekezletre és évzárókra járnod? Menjünk mindenfelé a szabadidőnkben, érdekeljen engem is a formaegy, a borászat, a vadászat, a modellvasút meg a horgászat? Vagy maradjunk itthon, ha te tévét néznél?

Letagadhassak tízet negyvenévesen? Maradjak karcsú, üde és energikus? Bikinit vegyek a strandra? Feszes legyen a fenekem? Olcsón, de divatosan öltözködjek? Sminkeljek, de diszkréten? Járjak fodrászhoz, de ne kerüljön sokba? Legyenek barátnőim, vagy ne? Csak csinos barátnőim legyenek? Hordjak dögös magassarkút? Miniszoknyát, de csak neked? Én legyek a legjobb csaj ennyi idősen is? Mégis, amikor rád tör a kapuzárási pánik, és három hónapos szerelembe borulsz a huszonéves bébiszitterrel, legyek nagylelkű, és ne álljak a boldogságod útjába? Ne hisztizzek, ne zsaroljalak? És ha kiderül, hogy gyereked is fogant egy másiktól, ne haragudjak, emelkedjek felül, akarjam megismerni, és jöhessen néha hozzánk? És én, én senkire vissza ne nézzek? Semmilyen történetem ne legyen rajtad kívül, mert én hozzád tartozom, neked mondtam igent, te vagy a legjobb férj, és húsz év után is szeretlek, csak téged, egyre mélyebben? Legyél potens bőven ötvenen túl is? Ne legyen gondom a klimaxszal?

Ápoljam szó nélkül anyám? Apám? Apósom? Anyósom? Főzzek rendíthetetlenül, unokázzak, édesítsem meg a nyugdíjas éveidet, sétáljak nagyot ebéd után, mert te szunyókálsz? Még mindig legyek mutatós? Ne bánjam, hogy már nem áll fel neked, és huszonévesekre csorgatod a nyálad mégis? Ápoljalak téged is szeretettel, aztán temesselek el? El ne dobjam az özvegyi fátylat? Ápoljam a sírodat, az emlékedet, meséljem el a dédunokáknak is, milyen remek ember voltál?

Tevékeny legyek nyolcvanévesen? Befőzzek, ellássam magam? Ha kell a lakás a fiataloknak, szó nélkül és összesprórolt pénzemből költözzek idősek otthonába? Haljak meg úgy, rövid, türelemmel viselt betegség után, hogy észre se vegye senki? Ne legyen semmi különös kívánságom? Temessenek a férjem mellé? Fejfámon is -né legyek?

139 thoughts on “milyen legyek neked?”

  4. Azt, hogy “ellássam magam?” úgy olvastam, hogy “elássam magam?” 🙂 Illik a képbe, nem? Még a temetésem is lebonyolítom, és kiírom a sírkövemre, hogy “nemtudommilyen NÉ”.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Vagy fogadjam el, hogy nem lesz esküvő, mert szerinted nem a papír számít? De a gyerek a te nevedet viseli, és nekem anyakönyvi kivonattal kell igazolnom a reptéren, hogy én vagyok az anyja…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Nem azt, hogy NÉ, nem. Azt szokás írni, hogy itt nyugszik Szabó Gábor és felesége (mindenféle egyéb megnevezés nélkül) 😦 Van egy fényképem egy sírkőről, még a nyáron fotóztam (feltölteném, ha tudnám, hogyan kell), amibe azt vésték, hogy “Itt nyugszik Kováts Juliánna, kimúlt élte 12. évében.” Így volt ez régen, a fiúk elhunytak, a lányok kimúltak 😦

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  21. Azt kérdezi ez itt, hogy szerinted? Nos, ha megengeditek, ide rögtönzök én is egy rövidet:

    Milyen legyek?..

    Szeresselek? Virággal, vacsorával, romantikával, előjátékkal, sorozatos orgazmussal, bankkártyával? Legyek erős? Ne bőgjek, mert a férfiak nem sírnak? Ne sodródjak az árral, mert azt csak a döglött halak teszik? Ne legyek puliszka? Tudjam, hogy mit akarok? Legyek következetes? Keressek sokat? Szálljak be a gyereknevelésbe? Főzzek, mosogassak, takarítsak, ha kell, amíg babavarróklubba vagy intim tornára jársz? Hallgassam szó nélkül, amint barátnőiddel kielemeztek? Tűrjem, hogy utálod az anyám? Hogy folyton gyereknek tartasz, és azért sopánkodsz, hogy neked három gyereket kell nevelni? Dolgozzak? Legyek sikeres? Vigyelek Kaprunba télen, és Caprira nyáron? Értsem meg, hogy te vagy a boldogtalan, mert egész nap otthon ülsz? És hogy annak ellenére, hogy otthon ülsz, az ablak koszos és a szemetet is nekem kell levinni? Milyen legyek? Vegyem meg a századik csizmát és az ezredik bizsut? Vegyek neked saját autót? Ne szóljak rá a gyerekre, mert megsértem kicsi énjét? Ha hullán hazaérek, még legyen energiám meghallgatni a lelki zsarolásaidat, hogy túl sokat dolgozom, és nem törődöm veled, és játsszak vidáman a gyerekeimmel? Ne ordibáljak nekik, ha pontatlanok, következetlenek és miattuk késünk el az iskolából? Ha úgy érzem, nem állsz mellettem, beszéljem meg a terapeutámmal? Tűrjem el, hogy számolgatod, hogy megéri-e porcelánfogat tetetni, vagy úgyis bekrepálok hamarosan szívinfarktusban? Tűrjem el, hogy füvet keversz a vízipipámba, mert attól titokban úgy feldobódom? Szó nélkül nézzem, hogy szerelmes leszel abba a kőművesbe, aki nem csak a falakat, hanem a hangulatodat is megjavította? Hagyjalak békén? Engedjem, hogy szépen kiéljétek a szerelmetek? Nézzem, hogy éjszaka meztelenül fürdesz a komámmal a medencében? Hallgassam a litániádat, hogy az erkölcs csak az alkalom hiánya? Váljak el? Költözzem el otthonról? Hagyjak neked kocsit, lakást, mosogatógépet, porszívót, gyermeket, és száműzzem magam albérletbe? Fizessek gyerektartást? Hívjam be a barátodat egy kávéra? Tűrjem el, hogy lekurvázod az új barátnőmet? Néha még nosztalgiából szeretkezzem veled? Elégedjek meg kétheti két nappal a gyerekekkel? Én fizessem a gyerektartás mellett a fogorvost? Milyen legyek? Mosolygós, amikor a fiam kijelenti, hogy a kőműves szeretőd jobb fej nálam? Milyen legyek? Elnéző, amikor a kőművesnek szült ikreidet “véletlenül” csak az én nevemre iratod? Milyen legyek? Mosolygós a volt apósommal, amikor azzal zsarol, hogy kinyír, ha perelni merek a lakásért vagy a gyerekekért? Milyen legyek? Hulla magas árvanyugdíjjal? Emlék? Milyen legyek? stb…

    Nem mondom, hogy a fenti nem igaz, csak egyoldalú… ennyi… egy pasi.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ha valamiről írunk, a másik oldalról viszont nem, akkor az miért egyoldalú? Egy bejegyzésen belül? Én nem mindkét oldalról írtam, miféle elvárás ez? Mint a bíróság, komolyan. Aki a napozásról ír, írjon a síelésről is? Csak meg vagy bántva szerintem. A másikról nincs mondandóm, beszél róla eleget a Nők Lapja meg az általános nőhibáztató narratíva.

      Sorozatos orgazmus…? Saját autó? Was? Hol, kinek?

      Elégedjek meg kétheti két nappal? Megelégednek többnyire, azt is anyukájuknak passzolják. Szerintem ne elégedjenek meg, de tényleg.

      Ja, és ne ordibáljanak, ez talán nem meredek álom. Tiszta Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete.

      Tartásdíjat fizetünk, igen, ezt vállaltuk a gyerekcsinálással. Ez olyan irreális? Egyébként az, a bíróságok se nagyon strapálják magukat a sok minimálbéres, mégsem fizetett tartásdíj behajtásával. Minden nő, aki elmenne (elmenne, eleve, a közös kéróból, de sokszor még a sajátjából is, arról nem is szólva, hogy érdekes módon jóval több férfinak van ingatlana, mint nőnek), számolgatja, mennyiből hal majd éhen gyerekestül, mennyit kell dolgoznia. Mondom: te, tartásdíj. Ó, azt nem adna. Miért ne adna? Kell neki. Jár. Nem neked, hanem a gyerekeknek, a nevükben ne mondj le róla, légy szíves. Vagy ez a büntetés, hogy elmész? A gyerekeket bünteti? Na, ez önmagában válóok, miféle ember az, akinek a gyerek csak a mindent elviselő feleséggel csomagban kell? Ki képzeli úgy a tartásdíjat, mint a nő fodrászának és itáliai nyaralásának forrását? Tudjátok ti, hogy él egy átlagos elvált anya??? Milyen barát, hol?

      Gondolkodtál már azon, hogy mihez képest tűnik nehéznek a férfilét? Nem a nőéhez képest, hanem a jó kis kényelmes hagyományoshoz képest. Na, akkor nem kellett autót venni. De a nőnek a férfihoz képest nehezebb, ma is. Írtam ezer helyen, keresd meg a szép szimmetria, a de tényleg, miért a nők?, a miért általánosítasz akkor? című bejegyzéseket.

      De ha már megírtad: ezek egy nő irreális vágyképei, sokkal inkább, mint amit én írtam férfielvárásként: az közelebb áll a valósághoz.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Projektálsz. Nem vagyok megsértődve… legalábbis ha van bennem sérelem, ami kétségtelenül átüt az írásból (vállalom) az nem a te bejegyzésed ellen szól. És én Nem minősítettelek, csak arról beszéltem, hogy így egyoldalú: nem mindig csak a NŐtől várják, hogy áldozat legyen. Vannak férfiak is, akiket folyton ezzel basztatnak. Arról a mítoszról, miszerint az anya a legalkalmasabb a kiskorú gyerekek felnevelésére, szó sem esik. Sem arról, hogy hány apa harcolna a gyerekekért a bíróságon, de labdába sem rúghat, mert a bíró még az általad sokat ostorozott régi sémák szerint gondolkodik, és ez kinek jó? A nőnek. Ismerek olyan férfit, hogy hat gyerekéből egyet sem ítélt neki a bíróság, pedig az asszony lépett le. De elkalandoztam: nem napozásról és síelésről van szó, azok különben sem ellentmondó fogalmak, hanem arról, hogy szegény nők, meg az elvárások, sok-sok… és szegény férfiak?… őket nem basztatják elvárásokkal? Eddig egyetlenegy minősítő szót írtam az írásodra, te egy egész vödörrel eresztettél a nyakamba… hát legyen. A szöveged általánosít. Nincsenek A nők és A férfiak, sorsok vannak, egyes nők és egyes férfiak, vannak szemét nők és rendes férfiak és fordítva. Fogadd el, ha nem, akkor pedig tápláld tovább ezt az áldozat-szerepet, növeld szépen ezt a frusztrált, hamis női öntudatot…

        Kedvelés

      • Ja… és a tartásdíj? Fizetjük, persze, nem arról van szó, fizetek én annyit, amennyit kell, mellesleg én nem gyermeket csináltam… hanem vállaltam, minden felelősségével együtt, és vállalom ma is. De milyen beleszólásunk van abba, hogy mennyit kapnak meg a gyermekeink? Az a nő, aki egyedül nem keres annyit, mint amennyi gyermektartást a volt férjétől kap, mégis cigarettázik, biztos, hogy maradéktalanul a gyermekekre költi azt a pénzt? A másik a reciprocitás: az anya nem annyival kéne hozzájáruljon a gyerek neveléséhez, mint az apa, ha pl. a bíróság közös felügyeletet rendelt el? Melyik apa kap ebben ellenőrzési jogot? Arról nem is beszélve, hogy ha a nő új kapcsolatba lép, netán egy lúzerrel, a Provident részletet nem a gyerektartásból fizetik a pasijával? Vajon tartozik az a nő felelősséggel? No, nem a volt férjének, hanem a szerencsétlen gyermekeknek? És ki, mikor kéri, kérheti ezt tőle számon?

        Azt kérdezed: sorozatos orgazmus, saját autó? Azt hiszed, nincsenek nők, akik ezt elvárásként teszik a pasijuk elé. Rövid a farkad, hamar elmész, végy nekem autót… szerinted nincsenek olyan ribancok, akik ezzel csesztetik a férjeiket… mert szerintem vannak… nálunkfelé mondják, hogy a kutya is jó dolgában veszik meg… nem egy olyan házasságot ismertem, ahol a pasi agyondolgozta magát (pl. külföldön szerencsétlen, mert otthon nem kapott rendes melót), hogy mennyországot teremtsen a nejének és a gyermekeinek, akiket rajongásig szeretett, s az asszony meg mit csinált? Összedugta magát az egyik munkatársával. Miért is? Mert magányos, mert nem értik meg, mert elhanyagolják…

        Azt kérdezed: barátod? Statisztikailag kimutatott: azok a házasságok, ahol megjelenik egy harmadik, 85 %-ban válással végződnek, hol a pasi lép le egy nőért, hol a nő egy pasiért. Nem mind az aggszüzek kolostorába vonulnak a gyerekes, elvált nők, nyugi… van, aki akkor lesz igazán nimfomán… ez van.

        Én tudom, hogy sok szemét pasi van, de van épp elég szemét nő is. Nem vagytok jobbak attól, hogy mi van a lábatok között, nyugi. Emberek vagyunk mind, és számomra az első hozzászólásomban nem az a kérdés, hogy reálisak, vagy nem mindazok, amiket leírtál, hanem az, hogy ezt a gyanakvó, a másikban ellenfelet látó, hatalmi harcot gerjesztő viselkedésminta-sorozatot hogyan válthatná fel valami őszinte, kommunikáción alapuló egymásra figyelés… felelősségvállalás önmagunkért, a társunkért és a gyermekeinkért.

        De igazad van, ettől fényévekre vagyunk… és csak annyit teszek hozzá… mindnyájan.

        No offense, really.

        Alpár.

        Kedvelés

      • Hihetetlenül nőgyűlölő, ahogy fogalmazol. Ez is az egyenlőtlenség maga, hogy neked a mércéd ennyire el van állítódva. Nem arról van szó, hogy te férfi, én női szemszögből írunk. Én nem követeltem kocsit, és boldog kapcsolatban élek, nem az én panaszaimról szól a blog, már csak ezért sem.

        Mondd már meg, miért ribanc az, aki házasságban szóvá teszi, hogy neki nem kielégítő a szex? Miért alapértelmezett, hogy ha a férfi elmegy, akkor az jó szex, nem szabad bírálni?

        Megmondjam, hogy dugnak a férfiak a házasságokban?

        A pornó-önkielégítés, a figyelmetlen menetek ezrei ötpercessé tették őket. Nem jó. Unalmas. Hihetetlen erőfeszítéssel, tudással, türelemmel lehet ezen változtatni. De a nőnek sincs sokszor fogalma róla, hogyan lehetne jó, mert rég elvesztette a kapcsolatot a testével, érzéseivel. Csinálja, mert elvárják tőle. A molesztálók, a sürgetett aktusok, a lombikharc, a saját önértékelési zűrjei, megfelelni vágyása tönkrevágja eleve, jóval a házasság előtt a nők túlnyomó részének valódi, bizsergő szexualitását. És onnantól már azt hiszik: ilyen a szex, ennyi. Sátoros ünnepeken,különös ellazultságban, felhevültségben történik meg velünk az, amilyennek a szexnek egy hosszú távú kapcsolatban lennie kellene. Közben szexuális technikákat követelnek tőlünk, amelyek mint “szolgáltatások” még messzebbre visznek attól, hogy belefeledkezzünk. És a mosatlant, gyereksírást, stresszt, túlterheltséget nem is említettem.

        Tessék szembenézni azzal, hogy ilyen körülmények között, hogy a világ ennyi és ilyen monoton, fizetetlen munkát követel a nőktől, ilyen kevés elismeréssel, a szexipar pedig ennyire átírta a tudatokat, a nőnek nem lesz jó a szex. Amiről ti fantáziáltok: a formás, kedves, odaadó, bújós nő, aki meghallgat, nem balhézik, és szívesen szop, az pénzért van, kettő órára, és a szexipar ezt az irreális vágyatokat használja ki (a pénz a nők testén át más férfiak zsebébe vándorol). Az is túlhatalom, hogy ti egyáltalán ilyesmiről fantáziálhattok. Az asszonyok leginkább arról, hogy eljutnak fodrászhoz két héten belül, leérettségizik a gyerek és aznap nem követelőzik a férj.

        És akkor még megy, hogy ilyen vagy, olyan vagy, miért nem szexisebb, miért híztál meg. Könnyű megoldás ismét az internet vagy az ifjú kolléganő. Meg a prostitúció: kétmillió felhasználó jut a tizenötezer prostituáltra.

        Az a szex férfi, aki lehetővé teszi a feleségének, hogy egy kicsit magával törődjön, azt csinálja, amihez kedve van. Mindezt szájhúzás nélkül. Aki elismeri a nőt, és nem manipulatívan bókol. És nem akarja behajtani a szexet mint jutalmat. És ha szex, akkor nem az ő kielégülése a cél. Nem fogalmaz meg elvárásokat, hanem engedi, hogy az legyen, amit a pillanat kér.

        Iszonyú frusztráltak vagytok ti, hogy a csajaitoknak nincs orgazmusuk. Ezért aztán inkább őket hibáztatjátok.

        A nők meg sokszor nem is vágyból kezdenek kapcsolatba, csak valakihez bújnának már, egy kis szeretetet meg saját konyhát szeretnének. Mert a nők nagyon kecés elismerést, szeretetet kapnak a párkapcsolaton kívül. Aztán kiderül, hogy belül is.

        Kedvelés

      • Vagy kocsit kér, sajátat? Miközben a fickónak van? Miért ne kérne, ha ő autózó család, apa elvitte a nagyobbikat és anya még a gyerekeket is cígöli különórára, oviba, bevásárolni? Ennyire hasra vagytok esve a saját keresetetektől?

        Úgy érted, az a baj, hogy elvárás? Vagy hogy a férfi pénzéből van?

        Miből lenne, amíg minden vezérigazgató, sztárügyvéd, felügyelőbizottsági tag, polgármester férfi, a nők meg gyesen vannak?

        A 85 százalék nem hol férfi, hol nő, hanem túlnyomórészt férfi, és tetemes részük a sok túlórára, konferenciára hivatkozva már évek óta csalja a partnerét. A női hűtlenség igen ritka, botrányos, és a nőknek általában a válási hercehurca után évbekkel lesz partbnerük.

        Hat gyerekből egy se: ???

        Miért ne léphetett volna le a nő? A házasság börtön? Mit gondolsz, mi történt ott? Akkor jár a gyerek, ha a másik fél lép le? És ha menekül, akkor mi van? Honnan tudod, hogy nem lelki bántalmazás, elviselhetetlen szex elől ment el? És ez azt jelenti, hogy otthagyta a közös otthont!

        Egyébként pedig az ötvenes évek óta nincs vétkességi elv a válásban, gyermekelhelyezésben (elvileg).

        Kedvelés

      • Ellenőrzési jog??? Ha egy kicsit nem nálad van a kontroll, nem bírod elviselni?

        A közös szülői felügyeletet leginkább apu erőszakolja ki, a tartásdíjtól való félelmében. Aztán a gyerek az apaidőben a nagyinál van, vagy az új partnerével veszekszik, hogy Ricsi nem szereti a főzeléket, nem tudtad?

        A gyerekek eltartására szánt pénz pedig: kinek mennyi van, annak arányában. A nőnek kevesebb van általában. És nem azért, mert a p…áját meresztette otthon, hanem mert eleve szerényebb esélyekkel indul a jó állásokért, hiába tanul.

        Nem arról van szó, hogy szemét nők, szemét férfiak, hol így, hol úgy, esete válogatja. Hanem arról, hogy a körülöttünk lévő viszonyokba, a rendszerbe van kódolva, hogy a férfiaknak sokkal könnyebb legyen, kevesebb feladat, több pihenés, mentség, kibúvó, több maga választotta öröm. És hogy fel se tűnik, a nő mennyire sarokba szorítva, utolsó réteg bőrét mentve lesz “szemét”, és hogy a férfinak eleve mennyire jogtalan elvárásai voltak. Nők is szoktak nőellenesen gondolkodni, például kicsi fiuk védelmében.

        Ennek kimondása nem férfigyűlölet, akkor sem, ha sért titeket, hogy megpiszkálták az előjogaitokat.

        Tökéletesen egyetértünk a célban (őszinte, kölcsönös stb.), de alapvető tényeket ahhoz előbb be kellene látni.

        Olvasgass, kommentelj!

        Kedvelés

      • Figyelj…. nekem személyesen egészen más tapasztalataim vannak. Én nem vagyok az “általában” pasi, én én vagyok… nem ittam, nem csaltam az asszonyt, nem húztam ki magam a dolgokból… kínlódtam… ahogy lehetett… még azt is a szememre hányta, hogy igen, mert milyen férfi az, aki kínlódik… igyekeztem, törekedtem, próbálkoztam, mégis egy szemét domina volt végig… tele cinizmussal, meg nem értéssel, és folyamatosan qrva magányosan éreztem magam… de nem léptem ki… mert milyen férfi az, aki elhagyja a családját… pedig fiatal lányok között dolgozom… nem álltam le eggyel sem… mégis én kaptam meg tőle, hogy az erkölcs CSAK az alkalom hiánya… s mikor már nem érte meg neki, hogy velem legyen, kapott magának másikat. Ne gyere az általában-nal… és ne általánosítsd, hogy nőgyűlölő vagyok… csak egyre haragszom nagyon… és azon is dolgozom terápiában, hogy megbocsássak neki… hosszú út megbocsátani annak, aki kitépte a szívedet, és életben hagyott. Látom, a hat gyerekes sztorinál csak három kérdőjel jut: az illetőt az idén temettük 55 évesen, már nem tudja elmesélni, mit ért meg. A bírósági pereknél is csak annyit tudsz írni, hogy “elvileg”. És gyakorlatilag? Nézz utána, és írj arról bejegyzést? Ha gondolod, összehozlak referencia személyekkel, pasikkal, akikkel rondán elbántak. Tudod, az ügyvédem külön figyelmeztetett, hogy nem egy perben vett részt, ahol a váló férj kivert kutya. Nem tudom, Magyarországon hogy van, de itt Erdélyben nem ritka, amikor az öntudatos androgünök úgy rúgják seggbe a férjeiket, hogy azt sem tudják, ki szülte őket.
        Nem vagyok tökéletes… sem perfekt mácsó… nem is vagyok mácsó… testi fogyatékossággal születtem, tele vagyok súlyos önbizalom problémákkal, és lehet, hogy rossz volt a szex is… de küszködtem… és úgy nem ment, hogy közben állandóan basztattak miatta… nem ment úgy, hogy azt mondta a végén, hogy a szex jó volt, de a testemet soha nem találta vonzónak. Mert nem szerelemből jött hozzám feleségül, hanem mert “jól felszerelt férj voltam”: lelkészi pálya, egyetemi oktatói karrier, népszerűség, hízelgett az egójának a sok karácsonyfadísz, ami rajtam volt, de a lényem, az a riadt kisgyerek, aki a gyerekkori sérelmek miatt maradtam, már nem kellett neki… és nem akkor lépett ki, amikor szar lett neki… nem… addig zsarolt, és basztatott… majd, amikor került valaki… na akkor… addig nem… addig nem hiányzott neki a sok, válás miatti hercehurca.

        A gyermektartásnál nem a kontroll elvesztésétől félek. Ne csúsztass. Nem bízok benne. Olyan nagy baj ez? Fél évig kefélt a másikkal a házunkban, miközben nekem olyanokat mondott, hogy én vagyok az alfahímje (nem mintha ez sokat jelentene nekem, a lényeg, hogy hazudott), átvert minden formában, ahogy lehetett, miért bízzam rá ellenőrzés nélkül a jövedelmem egyharmadát? És mi az, hogy mindenki, amennyit keres, annyival járul hozzá. Ez egy HÁZASSÁGBAN így van, de ha a férj nem kellett, ne kelljen a gondoskodása sem. Ha kijelenti, hogy kösz, megvagyok egyedül, akkor legyen úgy a gyermekek mellett, ahogy én. Ha nem tud, fizessen ő gyermektartást, és törje ő a fejét, hogy vajon én a gyerekekre költöm-e a pénzt.

        És nem kellett kiköltöznie. Én költöztem el úgy, hogy majdnem mindent neki hagytam. És mi történt? Az új pasija egy-kettőre beköltözött, szült neki egy pár ikret, és boldogan éldegélnek. (folyt. köv.)

        Kedvelés

      • A három kérdőjel alatt, bár nem ismerem az esetet, írtam bőven a lehetséges okokról is.

        Sajnálom az egyéni esetedet, amelyet most ismertem meg, és megértem, hogy te ebből most nem látsz ki mint “a másik oldal” vesztese, de én tényleg jelenségekről írok, amelyek a rendszer támogatásával működhetnek, elképzelhetetlen mértékben, és az áldozatok mégis sokszor egyedül gyötrődnek, magukat hibáztatják, míg a megcsalt férjek kivétel nélkül az asszonyt, mert megszokták, hogy a házasság értük van, úgy van, hogy ők jók, kompetensek, és az van, ami nekik tetszik. Ha valaki ebből kilép, középkori nézeteket hajtogatnak, pletykahadjáratot indítanak és ellehetetlenítik a nőt.

        A te cserbenhagyatásod miatt a feleségedet sokkal többen tarják szemétnek, különösen a ti patriarchálisabb társadalmatokban, mint téged tartanának, ha te léptél volna le.

        Nem egészen értem, miért vettél feleségül egy szívtelen dominát, és miért érzed kegygyakorlásnak, hogy nem csaltad meg.

        Bizony, százból egyszer előfordul, hogy a nő szed össze valakit. Nem szép tőle sem. De garancia nincs, ezt kár várni, sem az igyekvés, sem az eskü, sem a gyerekek nem garancia. Írod is, hogy nálatok hiányoztak a lelki alapok, ez pedig borítékolja a kudarcot és a fájdalmat. Régen benne maradtak az ilyen házasságokban a nők, keserűen, sorvadozva. És a hozzád hasonló nők a legtöbbször nem is találnak partnert egyáltalán.

        Vajon hogy tudsz így lelkigondozást végezni, egy hasonló helyzetben levő nőnek mit mondasz? És egy bántalmazottnak?

        Mit írjak még a perekről? Elképesztő pofátlansággal forgatják ki a nőket az aligból is. Igen, van, hogy a férfiakat is. Csak közben a nőtől, a cirkuszoktól, bántalmazástól tönkretett nőtől is elvárják, a környezet, az apa és a tisztelt bíróság, hogy “méltó legyen” arra, hogy nála legyenek a gyerekek. Hogy derűsen, erősen, mintha mi sem történt volna, Isten tudja, milyen pénzből ellása a gyerekeket, más férfira rá se nézzen, és hátrány, ha elment, hátrány, ha elvitte a gyereket, hátrány, ha otthagyta. Ezt egy férfitól nem várják el.

        Az elvileg azt jelenti, hogy bár nincs vétkességi elv a jogban régóta, a bíró gyakran úgy viselkedik, mint a megkövezési bizottság elnöke, és az igazságügyi szakértők is gyakran csinálnak a szétköltözés utáni partnerből “szabados szexuális életet”. Már ha nőről van szó. Egy férfitól ez természetes.

        Olvasd el a Rendszerbe zárva című kiadványt. Olvasd el A vágy csendjét, az sok mindent megmagyaráz. Olvass, ha érdekel. Azok, akikkel rondán elbántak és az ügyvéded is mélységesen patriarchális szemszögből mondja, amit mond. Egyébként tele van velük az internet. Hogy valahogy nem hiszik, hogy egyszer csak valaki azt mondja: nem kérek többet a rossz szexből, önelégültségből, vadászatra járásból, alkoholizmusból. Vagy: nem kérek többet a nagy igyekvésből sem, és hogy azt várja, majd én megvigasztalom szegényt, mert neki olyan rossz. Ez nem egészséges. Nem hiszik, mert ezer és egymillió asszony tűrt és inkább belehalt, és akkor egy-egy meg nem tűr, sem a bántalmazást, sem az unalmas fickót, sem a monoton életet.

        Régen én is Emmát hibáztattam, ma látom az elégedett, ostoba férjében az okot, ha újraolvasom a Bovarynét. Ó, Emma nem tökéletes. De: él, vibrál, van valami fogalma a lényegről.

        De az is lehet, hogy nincs igazam, és tényleg szemét a feleséged, és akkor elítéljük nagyon mindannyian, de erre nem tőled fogunk választ kapni, és ez nem jelent semmilyen egált, semmilyen jóvátételét annak a temérdek helyzetnek, amelyben nőt csináltak ki, nőt, aki közben gyereket nevelt, gatyát mosott és mindent a maga szégyenének élt meg, a férj alkoholizmusát, hűtlenségét is.

        Miért androgün az, akinek nem tetszik a házassága? Miről beszélsz? Mi a seggberúgás? A férj akarata ellenére való válás? A vagyonmegosztás? Amikor kiderül, hogy a törvény szerint fele-fele? Amikor tartásdíjat kell fizetni? A GYEREKEKNEK kell. Mert vállaltad őket. Lehet, hogy nem kellett volna, nem vagy alkalmas rá, és a nagy dühben most őket bünteted. Talán eltartja valahogy őket nélküled, de idejéből, jobb célra fordítható anyai energiáiból veszed ezt el, és biztosan megsínylik a gyerekek. A te gyerekeid.

        Én nem kárhoztatom, hogy az emberek elválnak, sőt. Előbb kéne sokaknak, mert ezért fajulhat el ennyire a helyzet..

        Ha olvasol, az itt összegyűlt nők közül senki, az elváltak, a kicsináltak sem írtak így a férjükről, exükről, ahogy te az egykor szeretett feleségedről. A ribanc szó is őt illeti, ezek szerint, áttételesen, még az előző hozzászólásodból. Elég különös dolgokat mesélhetne, az a gyanúm.

        Nincs mindenre megoldás, nem úgy van, hogy ha igyekszik, akkor már azt is beszámítjuk. Van, hogy nem megy, és nem jó akkor sem, és elviselhetetlenül nem jó, és idegesítő, ahogy lóg az emberen a nagy megfelelni akarásban, hogy na, most jó? Meg az érzelmi koldulásban, hogy csak egy kicsit szeress, senki nam szeret, nekem olyan nehéz gyerekkorom volt. Nem biztos, hogy így volt, de több ilyen történetet hallottam már, férfiaktól.

        Én nem ismerem az eseteteket, de miért zárja ki, hogy te vagy az alfahím (a kapcsolatotok érzelmi vonatkozásait tekintve ez vajon nem gúny volt?) azt, hogy mégis jött a másik, aki jobb volt, aki mellett boldog lehet? A házasság nem szanatórium, nem megsebzett kisgyerekek enyhhelye. Ezt az én lelkészem mondta, Farkas József.

        A megcsalást leszámítva, mert az nem volt, az én bántalmazó apám, a gyerekkorban traumatizált szegény meg nem értett férj ugyanezeket mondta, ugyanígy a hajnaltól éjszakáig robotoló anyámról, amit te.

        Mekkora a düh, ha a nő elégeli meg, ha ő vágyik valami többre, másra, és ha nem mond le arról, ami jár a törvény szerint. Komolyan, meg vagyok döbbenve. És azon is, hogy egy lelkész ilyeneket ír, így látja a világot, ennyi gyűlölettel, hibáztatással, minősítéssel.

        Ha a férj nem kellett, ne kelljen a gondoskodása sem???? (Négy kérdőjel, a helyzet fokozódik.) Szerinted a házasság börtön? Nem gondolsz a gyerekeidre? Nem asz asszonyról gondoskodsz, és nem te döntöd el, mennyi lesz, hanem a törvények és a speciális körülmények alapján a bíróság.

        Kedvelés

      • “Ha férfiként nem érted, ha irritál ez az egész, ha folyton az ellenpéldák jutnak eszedbe zsarnoki nőkről és hűtlen cédákról, ha könnyen odakened, hogy na, megint a feministák, akkor te is részese vagy az össznépi hárításnak, a szembe nem nézésnek, a gondolati, érzelmi és erkölcsi restségnek. Tehetnél valamit, de nem teszed meg. Vagy ímmel-ámmal megteszed, aztán jó férjnek, jó apának érzed magad, és a nagy elégedettségben behajtod a háromszorosát. Esetleg leöntöd a kényelmedet valamilyen ideológiai szósszal, hogy te vagy a fej és a feleséged a nyak — sajnos, a keresztények jelentős része ezt teszi. Szerinted igazságos így? A gyakorlati kérdés, ami mindent eldönt: boldog a feleséged? Megosztja veled a titkos gondolatait? Vagy látod rajta a kétségbeesést?”
        https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/06/24/nagy-egyenloseg/

        Kedvelés

      • Jól esik az együttérzés. Valahogy (lehet vak voltam) a sok kritikus esetértelmezés mellett a férfiak iránt ezt hiányoltam. Tévedtem. Úgy látom, megértesz te mást is, nem csak a nőket.

        Lehet, hogy nyers voltam, de nem szemét akartam lenni, hanem csak szókimondó. Nem vagyok vadállat, sem maszkulin tahó. Empatikus embernek tartom magam, és örvendhetek sokak bizalmának. Kérdezted, hogy miként lelkigondozok? Nagyképűség nélkül mondom, hogy sok-sok empátiával, mert amit az utóbbi két évben átéltem, az halálközeli állapot, ahonnan visszatértem. Lehet, hogy a volt párom ráunt az igyekvésemre, de most sem teszek egyebet, mert nem vagyok képes: igyekszem. Pl. megbocsátani neki, és leépíteni azt a mérhetetlen haragot, amit a nagy fájdalom szült bennem. Nem sajnáltatom magam, de hidd el, nagyon nehéz. Én is sokat jártam családállításra, és azt láttam, hogy a helyzet valóban nehéz, és sokan sokféleképpen kiszolgáltatottak vagyunk, de azt is láttam, hogy a gondok nem genderválogatók, és gyakran voltam protagonista női szerepben, és láttam nőket férfiszerepben protagonistának lenni, ez számomra azt üzeni, hogy képesek vagyunk nemtől függetlenül érezni egymás fájdalmát.

        Van egy fiam és egy lányom is. A tanítványaim nagy része lány. Igaztalannak érzem a nőgyülölet vágyát, mert igyekszem szeretettel viszonyulni az emberekhez. Persze, nem mindig sikerül.

        És őszintén remélem, hogy amikor sikerül szembenéznem a saját szaraimmal, és mulasztásaimmal, akkor ez a harag is eltűnik, remélem, elveszi az Isten.

        Komolyan: jó, hogy van ez a blog, jó, hogy felnyitod az emberek szemét, jó, hogy konfrontálsz. Kéne egy pasis csakazolvassa is, talán, na nem arról, hogy milyen szegények vagyunk mi férfiak, hanem arról, hogy mit csináljunk, hogy ne haljunk olyan hamar, és ne legyünk annyira veszélyeztetettek.

        És végül, ha megengedsz egy szeretetteljes megjegyzést: Kopp Mária elhunyt az idén tavasszal, lehet, hogy a “halottakról vagy jól vagy semmit” elve alapján, legalább múlt időbe kéne tenned a kutatási eredményeivel kapcsolatos megjegyzéseidet.

        Sine ira et studio.

        Kedvelés

      • Csak most olvasom ezt. Köszönöm, hogy megírtad.

        Indíts ilyen blogot! Gyűjtsd magad köré az embereket!

        Egyébként rengeteg férfiolvasóm van, de ők inkább e-mailt írnak.

        Nőgyűlölet vádja — vágya, ezt valaki freudi elszólásnak nézi majd, javítsam (szeretetteljesen)?

        Igen, tudok Kopp Mária haláláról, eléggé figyelek. A tudósok és művészek jelenidőben maradnak meg: Nietzsche azt állítja, Ady írja valahol, Newton nem kevesebbet állít… De minden tiszteletem mellett vitatkozom vele, mert nagyon sok minden, ami a médiából szűrődik az agyakba, az ő kutatásain(ak félreértelmezésén) alapszik.

        Kedvelés

    • igen, meg lehetne írni a másik oldalt is. és akkor majd tőled is megkérdik, a nőkkel mi van? miért vagy ilyen egyoldalú? 🙂 első piszkozatnak a tiéd sem rossz, de ahhoz, hogy igazán frappánsan összefoglalja, mit vár a társadalom ma egy férfitól, még sokat kellene rajta csiszolni. most egy nagy sértődöttség, és EGY konkrét szitu érződik rajta, nem pedig az általános, amire szinte minden olvasó felkapná a fejét, hogy ühüm, igen… pont így…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igazad van… rögtönöztem… elismerem. Nincs annyi tapasztalatom, mint a blog szerzőjének, nem ismerek annyi esetet… azért kösz, hogy azt írod, hogy piszkozatnak nem rossz… aki jobban ismeri a férfibánatot, bővítse ki jobban, én még az elején tartok.

        Kedvelés

  23. Tényleg nem kell mindennek megfelelni, csak annak aminek te is úgy érzed van értelme. De az sem jó, ha semminek/senkinek nem akarsz megfelelni. Valahol a középút lehet a jó szerintem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • itt a fontosság a kulcsszó. ha meg tudjuk különböztetni a számunkra fontost a nem fontostól, akkor könnyebb az elvárásokkal szembenézni. ehhez célok kellenek, tudni, hogy honnét hova tartunk, különben nincs mihez képest tájolni valaminek a fontosságát. magam körül rengeteg nem élő, csak cél nélkül létező embert látok, akik persze, hogy frusztrálva sodródnak – jobb híján – a külső elvárások mentén. férfi, nő vegyesen. én – kicsiben – gondolkodásra, célokra, érzésekre tanítom a gyerekeimet, bízva abban, hogy ebből valamit tovább is visznek, majd az ő gyerekeiknek még jobb lesz. a világ mi vagyunk, mi változtatjuk.

        pasiként is – habár átélni nem élem át – megérintett az írásod.

        Kedvelés

  24. Visszajelzés: közlemény | csak az olvassa

  25. verzió: aztán ha elköltöztél, fizethetem a törlesztőrészleteket én, egyedül? Legyen inkább másodállásom is 3 gyerek mellett? Úgysem tudok mit kezdeni a szabadidőmmel, mióta egyedül nevelem őket? Szerencsétlennek fogsz hívni – a gyerekek előtt, ha kiköltöztetnek minket? Azt mondod, ha lefekszem veled néha, akkor segítenél? Legalább olyankor?
    stb…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ismerek három gyerekes elváltat, aki maradt a nagy házban a közös hitellel. Nem tudom, hogy hogy osztják meg a fizetését, de tudom, hogy többször is volt gond, mert az apuci nem lépett, nem fizetett, de a magyarázat mindig elfogadható volt. Anyuci meg volt minden, csak királylány nem.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  26. Vannak akiknek nagyon .nagy árat kell fizetniük az anyaságért, kevesen vannak akiknek sikerül harmóniában és szerető nem vérszívó, rabszolgatartó családban leélni az életüket. Saját tapasztalatom az, hogy a férfiaknak mindent szabad, szabadon tönkretehetik a rabszolgát, ha lázadni mer. Bizonyára vannak szívtelen vérszívó nők is, nem tagadom, szerencsétlenségemre nem tartozom közéjük. A ” Család” halott. Vesszen a patriarchális társadalom!

    Gratulálok a szerzőnek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  28. Legyek én az elsőszülött? Ne nyafogjak, ne sírjak akkor sem, ha megütöttem és fáj, mert milyen katona lesz így belőlem? Nem védsz meg, ha bántanak, ne legyek anyámasszony katonája, üssek vissza, vegyem vissza? Legyek okos, ötös matekból, fizikából, számítástechnikából? De ne legyek könyvmoly, mert az nem férfias, sportoljak, és lehetőleg fussak gyorsabban, ugorjak magasabbat, mint az osztálytársaim? Legyen barátnőm, de ne ragadjak le az elsőnél, “éljem ki magam”? Legyek ápolt, de ne vigyem túlzásba, ne legyek piperkőc? Menjek az orvosira, akkor is, ha remeg a térdem a vér láttán? Vagy vigyem tovább a családi vállalkozást, akkor is, ha semmi érzékem hozzá?
    Ne nősüljek korán? Se túl későn? Utána is minden vasárnapot töltsek nálad, anyám, akinek én vagyok az egyetlen öröme? Vagy veled, a feleségemmel, mert különben balhéval indul a hét? Nemzzek fiút, hogy legyen, aki továbbviszi a családnevet? Segítsek a baba körül, hogy te is tudj pihenni? Vagy hozzá se nyúljak, mert úgysem értek hozzá? Esetleg oda sem férek tőled, az anyósomtól és az anyámtól? Keljek én is éjszaka, hogy tudj pihenni? Akkor is, ha hajnal fél ötkor csörög az óra, és este hétre érek haza? És később? Vigyem a gyerekeket játszótérre, de nehogy koszosan hozzam őket haza? Ha lehorzsolja a térdét, mert elesett a kismotorral, akkor én egy hülye vagyok, aki még a saját gyerekére sem tud vigyázni?
    Ne várjam el, hogy főzz, mert nem vagy cseléd, de anyám sem hozhatja a kaját, mert az árulás ellened?
    És a szex? Hozzak vörös rózsát, bókoljak? Tegyem ezt akkor is, ha otthon csak kinyúlt melegítőben látlak, és öt évvel az utolsó szülés után még mindig a terhességre fogod azt a tizenöt kiló felesleget? Ne legyen sörhasam, mert az gusztustalan?
    Keressek jól? De ne túlórázzak a családi élet rovására? Ennek ellenére keressek többet, mint az összes szomszéd és a barátnőid férjei? Lépjek előre a ranglétrán, legyek főnök, keressek egyre többet, de még mindig túlóra nélkül, hogy veletek is legyek, és a háztartásba is be tudjak segíteni?
    Ne érjem meg a nyugdíjat? Kapjak infarktust negyvenöt évesen?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  29. Az élet nem csak fekete és fehér, vagy legalább is nem “kockásan”. Inkább ying-yang szerűen. Egyszer az egyik, egyszer a másik felé billen a mérleg, az eredmény a kompromisszumokkal megkötött egyensúly, a teljes kör, a tökéletes, végtelen egység. Remélem nemcsak hiszem, de vannak jól működő kapcsolatok, családok, ahol működik a “Semmiért Egészen”.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Üdv a blogon! Ha így gondolod, akkor nem olvastad azt a verset. Az éppen arról szól, hogy mindig az egyik felé billenjen a mérleg, és ez kötelező, kompromisszum pedig nincs. Akárcsak a családok többségében. Hatalmi aszimmetriában nincsenek kompromisszumok, csak erőfölény.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  30. Visszajelzés: miket ír ez | csak az olvassa

  31. nem olvastam mindent végig, de sok mindenben egyetértek csinevával. Nő vagyok, gyerekekkel, férjjel. Tudom, látom, hogy qrva nehéz lehet egy férfi élete is. Tudod hány gyomorbajos és/vagy pánikbeteg férfikolléga mászkál körülöttem?
    Szerintem mindketten nagyon jókat írtatok, és igen, vicces. Akkor nem vicces, ha valaki ezt komolyan kérdezi, de hát ki a fene akar ennyire a másiknak megfelelni? Az már kóros lenne.
    Természetes hogy vannak nehézségek az életben, nem kell érte sem a másikat, sem a környezetünket okolni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Üdv a kommentelők között!

      Te is tagadod, hogy különbségek vannak a férfi és a nő iránti elvárások között. Nem, ezek nem az élet szükségszerű nehézségei, ez lehetne másképp is, lehetne a világ együttműködőbb, partneribb, a valóságot elfogadó, képmutatástóél mentesebb, kevésbé nőhibáztató is, és igenis moccanhatnának egy kicsit a férfiak a dühös hárítás helyett.

      A kérdéssor: műfaj, stiláris eszköz. Ez a szöveg itt irodalmi jellegű, komolyan, értő olvasóként nem kérdezheted meg, hogy ezeket a kérdéseket így mi feltesszük-e magunknak. De hasonló belső beszéd igenis szól sokunkban, igenis ilyesmik irányítják a szorongásainkat, döntéseinket, álmatlan éjszakáinkat. Ebből a megfelelni akarásunkból él a társadalom, ettől cipeljük különösebb panasz nélkül a világot a vállunkon és mondunk le rengeteg előnyről és kiteljesedési lehetőségről, és ugyanebből hasítanak le maguknak rengeteg előnyt a férfiak. Az ő kérdéssoruk (a feléjük irányuló valós elvárások, nem csineváé) sokkal-sokkal könnyebb.

      Egyébként Kiss Judit Ágnest is megihlette a téma:

      http://www.barkaonline.hu/component/content/article/37-minden/2514-januar-1
      (itt a november 27-iki bejegyzés, nincs külön linkje),

      de hiába ír jól a szerző, ez sem sikerült annyira, nem csak azért, mert nem az ő ötlete, hanem azért, mert nincs miről írni: virágot vinni meg barátnőket elviselni bizony nem akkora feladat, és a férfiak iránt egyszerűen nincsenek ennyire túlzó, teljesíthetetlen elvárások.

      Vannak nők, akik durvákat kérdeznek, limuzint akarnak (vajon miért? ők miért nem akarnak egy hozzájuk hasonló kalibert, őszinte kapcsolatot? egyáltalán: mit adnak el, mijük van, ami limuzin cserealapja lehet? mi kell a férfiaknak ennyire? miért?), de a nők többsége nem.

      A gyomorbajos férfiakról ezek a bejegyzések szólnak, talán árnyalják a “szegény férfiak” mítoszt:
      https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/08/03/a-nok-tovabb-elnek/
      https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/08/07/a-nok-tovabb-elnek-2-es-jobban-is/

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  33. sziasztok, új vagyok, és most kommentelnem kell.
    Nagyon zavarnak a “világ nem fekete-fehér” válaszreakciók. Szerintem az.
    Minden helyzetben, minden értelmezésben, minden félnek van fehérje meg feketéje, a baj a globális/össznépi beidegződés, hogy csak az egyikére vagyunk hajlamosak odafigyelni, és rögtön ítélkezni felette.
    A maszatolás a baj, a kenegetés a baj, mert kimondva/leírva olyan kemények meg nyersek ezek a dolgok, hogy nem lehet szembenézni velük.
    De tényleg ennyire nem?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  34. Én is most olvastam a posztot, nagyon tetszett, tipikus. Nekem mondjuk nem volt apám, de nagyapám azzal a két-három elvárással taccsra tett. És jött a férjem: legyek kedves, halk szavú, de lendületes, ugyanakkor ne kapkodjak. Legyek melegszívű, megértő, odaadó, odafigyelő. Legyek babusgató, de dolgozzam is, keressek én is pénzt. Nem kell mindennap kétfogásos vacsora, de olyan legyen, amit szeret. Legyek elfogadó anyuka és feleség, sose kiabáljak. Mosolyogjak, de azt se túl hangosan.
    Elképzelhető, milyen lettem. Amúgy se voltam ilyen, de az elvárások hatására meg aztán pláne nem. Mikor elkezdett magával foglalkozni, én is kezdtem kiengedni a görcsöt. Azóta többet mosolygok, megértőbb vagyok, szolidárisabb vele, kedvesebb a gyerekekkel, mert csökkent a frusztráció. Nem várja el, hogy olyan legyek, amire vágyik, ezáltal sokkal elfogadóbb, én meg egyre jobban közelítek ahhoz, amilyenre vágyik. Magamtól, nem az elvárás miatt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  35. ‘Én nem ilyen vagyok!’
    Hallom annyiszor a férfiismerőseimtől, amikor a hímsovinizmus szóba kerül… És a végén kiderül, hogy el sem ismerik a hímsovinizmus meglétét. Hogyan lehet valamit cáfolni, aminek a léte nem tényként kezelt?

    Nem bölcs a szélsőséges feminizmus, dehogy bölcs. De a bölcsességet kitől kellett volna elsajátítanunk? Kik voltak a szellemi vezetők, családban és országban? Férfiak.

    Nem a jó borul fel most, hanem a rossz.
    (mert nincs több elfoglalandó terület, távolabbi földrész, kivágandó fa, és megszerezhető asszony)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  36. Visszajelzés: mit szeretnél? | csak az olvassa

  37. Én férfiként olvastam, a hozzászólásokat is, 3 gyerekkel ,

    Szerintem ha otthon nics rend, akkor vagy közösen megcsináljuk, vagy akár én mert a párom hulla vagy ő mert én vagyok hulla is vagy úgy marad és meglesz holnap ugyanebben a felállásban. Ha porszívózni kell, nincs rá írva, hogy csak nők használhatják. Ez igaz a mosogatógépre is, bár én utálom kirakni, berakni ok – már kész is a konyha munkamegosztásban.
    Tény a gyerekekkel Ő foglalkozik este, de reggel a két nagyot én vittem suliba, amikor még szerették volna ( sokáig szerették ) pedig nem kellett volna annyira korán kelnem. Az ágyban az történik, ami mindkettőnknek jó, megbeszéltük ki mit szeret és én mit szeretnék, hogyan és mi nem lesz soha ..még akkor se ha én szeretném, de NEKI NEM JÓ. ..és? Minden szexnél feszült legyen? Jó az nekem, nem jó. Igen van , hogy nekem nem tud jó lenni , van hogy neki nem lesz jó, de ha tudjuk, hogy másnap majd nekifutunk újból akkor nem mindegy?

    Én nagyon sajnálom azokat a nőket, akik olyan kapcsolatban élnek ami nem jó és sajnálom azokat a krapekokat akik szintén. De nem a sötét középkorban élünk, tessék másik kapcsolatot keresni, mindenki megérdemli. A nő is és a férfi is, a baj az, hogy általában a férfiak lépnek, mert a nők nem tudnak vagy kevésbé mernek. (Ismerek olyan 45 éves nőt akinek szüksége lenne rá, de láthatóan nem mer lépni, de az is lehet, hogy elfogadja azt ami van , de szenved benne. Csinos nőies vonzó nőről beszélek! Talán azt hiszi megjavíthatja a kapcsolatát) A nők is kereshetenek új párt, erre a válasz, hogy mi kövérek és öregek vagyunk. Hölgyeim kell a kisugárzás és tök mindegy mekkora a feneked a melled és hány gyereked van. Ha egészében önmagadat értékes embernek gondolod, akkor az meglátszik rajtad és lesz kisugárzás, na ez a fontos..bár lehet, hogy csak nekem. Én 46 éves vagyok és sose kezdenék egy 25 évessel, kell az értelem az érzelem és nem elég a jó fenék, nagyon nem elég.

    Tessék mindenkinek hinni magában, ha nem megy tessék olyan párt találni, keresni aki szeret TÉGED és a tenyerén hordoz, vannak ilyan pasik higgyétek el. Kevés , de van..remélem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Köszönjük, akkor nincs is semmi probléma, csak annyi, hogy mi nők, nem merünk váltani, pedig válogathatnánk a férfiak krémjéből.
      Tényleg, köszönöm, hogy megmutattad az igaz utat.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Köszi:)
        Sajnos rengeteg a probléma, elsősorben velünk fickókkal, velem is biztosan, de veletek nőkkel is nehéz, de így szép az élet. Én a váltást komolyan gondolom, ha nem lehet a másik emberrel értelmesen megbeszélni, hogy min kell ahhoz változtatni, hogy normális életet éljünk együtt, akkor ott kell hagyni. Legyen férfi vagy nő. A normális alatt persze nem hibátlan és szeplőtlen életet éertek, de nem fér bele a folyamatos megcsalás, a verés az alkoholizmus, ill. az nem fér bele amit a másik nehezen tolerál, tehát bármi lehet az. Volt az én életemben is olyan amikor rendszeresen este 10-kor jártam haza, nekem sem volt jó, de akkor muszály volt. Nem nőztem, nem kocsmáztam, gályáztam , de változtattam, mert valaki akinek fontos volt a szava, megkért …kért!!. Megoldottuk. Ha teljesen meghülyülne hidd el, elköltöznék tőle. Volt már közeli állapotom, lehet lesz is, ki tudja. Lehet, hogy jön valaki aki megérint, lehet, hogy neki jön szembe álmai pasija. Mindkettőknek benne van a pakliban …és akkor mi lesz? Utáljam érte, utáljon ő engem? Esetleg fogadjuk el a helyzetet bármennyire is fáj ? Attól jobb lesz?

        Amúgy igen válogassatok bátran a pasikból megérdemlitek, mi is hiszen ha “JÓ” nők keresgélnek, lehet nekünk is jobb lesz. Ennyire azért , hadd legyek önző. Nem kell mindegyikkel lefeküdni sem nővel, sem férfival ahhoz , hogy kiderüljön ki a jó ember, de dönteni könnyebb.

        Kedvelés

      • Hú, Te, Gabi…. Tedd már meg azt, légy szives, hogy mielőtt itt a törzsolvasóknak elmagyarázod a világ dolgait és feltárod a párválasztás milliónyi vetületét, előtte elolvasod, hogy milyen blogon vagy, itt miről szól a beszélgetés és mi miért íródik! Berontasz ide és osztod az észt, vagy vígasztalt, vagy tudom is én miket írsz milyen célzattal.
        Légyszi ne, mert már levágtad a biztosítékot! Előbb nézz körül, hogy hol vagy!

        Kedvelés

      • Szerintem nagyon viccesek Gabi hozzászólásai, bár leginkább példának jók, annyira tipikus. Ahogy néhány férfi, időnként beszabadulva ide, merő jó indulatból azonnal kiosztja magára az “én mester, ti tanítványok” szerepeket. Itt van ugye egy csapatnyi nő, akik mi mást is szeretnének, mint vezetőt! Majd ő jól megtanít minket, nekünk semmi más dolgunk, mint figyelni és okosodni, kb. úgy képzeli el az itt kommentelő nőket, mint a tanár nélkül maradt gyerekeket az iskolában 😉

        Kedvelés

      • Árulkodó részlet:
        “én utálom kirakni, berakni ok – már kész is a konyha munkamegosztásban.”
        Hogy a feleség mit szeret, azzal nem foglalkozunk, akkor nem marad időnk az egyenlőségre!

        Kedvelés

      • “megbeszéltük ki mit szeret és én mit szeretnék”
        Mit is mondott Koncz Gábor? Mellette minden nőnek arany élete volt, “lovagolhattak, teniszezhettek, csinálhattak bármit amit ÉN szeretek!” 🙂 🙂

        Kedvelés

      • Gabi, szerintem félreértetted Devorah hozzászólását, nem dicséret akart az lenni, hanem kemény irónia.
        Most lehet, hogy úgy tűnik, hogy “neked esett a tyúkól”, pedig te csak valami szépet és okosat szerettél volna beírni nekünk, de azért azon el kéne gondolkodnod, hogy miért ilyen erős és egyforma a reakció. Az én magyarázatom az, hogy amit írsz, az papíron még működne is, de a valóság ennél bonyolultabb és csúnyább. Egyrészt nem igaz, hogy csak úgy válogathatunk a nagyszerű férfiakból. Illetve biztos van olyan nő, aki megteheti, de a többség sajnos gyakran kényszerből választ, vagy legalábbis kényszerből marad benne a kapcsolatában. Mert nem hiszi, hogy lesz jobb, vagy mert nem csak a bátorságán múlik, hogy léphet-e. Én személy szerint anyagilag is ki vagyok szolgáltatva meg jogilag is, ha lépnék, csak a kisfiam nélkül léphetnék ki a kapcsolatomból. Persze lehet azt mondani, hogy erről is én tehetek, én mentem bele ebbe a szituációba, ez igaz, de nem gondoltam az elején, a nagy szerelemben, hogy később majd menekülésre akarom fogni a dolgot. És persze most sem vagyok benne biztos. De ami most van, az nem jó, és úgy érzem, csak én igyekszem tenni azért, hogy jobb legyen. Mintha a másiknak kényelmes lenne így is. Amit pedig az önbizalomról írsz, az is rendjén van, kell a mindennapi élethez, nekem például nincs, most nagyon nem, a nőiességemet és a kisugárzásomat sem találom. Persze ez is az én hiányosságom, de évek komoly munkája, negatív visszajelzései és megalázása kellett ahhoz, hogy ez a beteg énkép ilyen mélyen belém rögzüljön. És ebben sajnos benne voltak vastagon az engem körülvevő férfiak (és nők is). Ezt pedig nem lehet két perc alatt kiheverni. Főleg, ha a jelenlegi kapcsolatomtól sem kapom azt a visszajelzést, ami építhetne.

        Kedvelés

      • Nem is kicsit volt irónia, de ez OK. Az hogy a tyúkól nekem vagy a helyzetnek esett, ez talán kérdés.
        Én nem haragszom a nőkre, azért mert nekem esnek, miért tenném? Mint írtam én is úgy hiszem , hogy kevés rendes pasi van, de van. Azt a tényt, miszerint a nők muszájból maradnak rossz kapcsolatokban teljes mértékben elfogadom, azt is , hogy rossz ha csak az egyik fél tesz azért , hogy jobb legyen, mert ilyenkor még sz..bb lehet. Önbizalom…..mitől lenne, ha a társadalmunk nem veti ki azt aki pl. a Parlamentben alázza a nőket, ja csak otthon, ahhoz szinte joga a férfinek…….nincs , nagyon nincs. Ti a “tyúkól” ezért küzdötök, de higgyétek el van pasi is aki otthon megvalósítja. Ésszel én is tudom, hogy nem válogathattok mert érzelmileg, anyagilag a “párotok” sarokba szorít, de harcoljatok…magatokért!!!
        Ezért írtam ide, ahol amúgy semmi keresnivalóm sincs, hiszen nincs min nem egyetértenünk, ezért írtam úgy, hogy dühösek legyetek , pár percig, rám.
        Én, ha olyan helyzetben lennék, mint ti, valahogyan csak kimásznék belőle – nem azért , mert ügyes vagyok vagy erős vagy szép — megőrülnék, ha minden este azzal feküdnék le, ma csak kicsit rúgtak belém, azok akik “szeretnek”.
        Fogalmam sincs mi a kiút, de én csak drukkolok a tyúkólnak, legyen mindenkinek olyan kakasa amilyet szeretne.

        Kedvelés

      • Azt gondolod, hogy mi itt 1. bántalmazó kapcsolatokban küzdünk mind (ha igen, honnan veszed?), 2. tanácsra várunk, a tiedre?
        Azt gondolod, hogy a bántalmazottak sorsát az ilyen fölényes egymondatok megoldják?

        Nekem nem tetszik, ahogy te (1 fő, új) beszélsz itt hozzánk (sokan, ki tudja, hányan, te sem tudhatod, régiek).
        Itt kitérek ennek a pozíciónak az elfogadhatatlan voltára:
        https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/01/01/nemtrollok/

        Kedvelés

      • N, Emese, a tyúkól kifejezés engem is határozottan zavar, kiváltképp itt.
        Már a ribanc, luvnya, lotyó szavak itteni feltűnésekor is kifogásoltam, hogy nem azért járok ide, hogy még itt is a direkte nőalázó kifejezésekkel találjam szembe magam.
        Még akkor sem, ha ezeknek stiláris szerepet vagy akár irodalmi értéket szántak.

        Kedvelés

      • A tyúkok kifejezést nem én használtam, egy hozzam szóló hölgy használta magatokra. Az idezetek ügyesek, főleg úgy, hogy a kiragadott szöveg részlet éppen màst jelent, mintha a teljes mondat idézve lenne. Ezért kár, de nem engem minősít.

        Kedvelés

    • Komolyan úgy gondolod, hogy a fenekünk és mellünk miatt nem merünk lépni, emiatt? Lapozgass egy kicsit vissza, és meglepődsz majd, hányan írták azt, hogy ha lelépnek, nem akarnak cseberből vederbe, teljesen jól ellesznek pasi nélkül is akármeddig (szabadság, ó, szabadság!) Magának meg csak nem tesz senki szemrehányást sem a kipakolatlan mosogató, sem az XXL-es fenékméret miatt.
      Férfiak, körülöttetek forog a világ, újra és újra bebizonyosodik.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nagyon nem körülöttem forog a világ, hanem körülöttünk ( férfi és nő) Akkor vagy szabad, ha nincs pasid? Normális pasit – jelen esetben a lehetőségekhez képest – kell választani. Hidd el vannak. Ha ez a hímsovinizmus akkor én vállalom, nekem fontos a nő, a személye miatt, az esze miatt, a humora miatt, a mosolya miatt, a gondterheltsége miatt, az ölelése miatt amikor hiányzom neki stb. Én akkor is jól érzem magam, ha csak úgy összebújunk, akár csendben is..mert jó.

        Kedvelés

      • Elhiszem, hogy vannak, és én még csak nem is panaszkodom (pillanatnyilag legalábbis). Csak olyan kis vicces vagy, ahogy itt kioktatsz bennünket, mit kéne, mit nem kéne, holott mi ennél már jóval előrébb tartunk.

        Kedvelés

      • Örülök neki, hogy van , kívánom ne csak pillanatnyilag legyen, és örülök, hogy hülye lehetek, mert ti nők előbbre tartotok. Erre van szó?

        Kedvelés

      • Félreértetted: nem pillanatnyilag van, hanem pillanatnyilag nem panaszkodom. Micsoda különbség!
        Nem _mi, nők_ tartunk előrébb, hanem ez a blog.

        Kedvelés

      • Annyira kínos egy feminista elveket valló blogon bátran vállalni a hímsovnizmust, főleg ilyen bután értelmezve.

        Nekem annyi minden bizsereg a klaviatúrámban, de inkább átadom a terepet türelmesebb blogtársaknak.

        Kedvelés

      • Ó, én választanék! Ide nekem, egy normális pasit! Nincs túl nagy fenekem, fiatal vagyok, van kisugárzásom is, nem is akármilyen, aztán mégis rossz. Biztos én tehetek róla. Nem jól választottam társat, nem cseréltem le időben, mekkora hülye voltam! Tényleg, az én hibám, hogy most két kicsi gyerekkel benne ragadtam a rosszban, anyagilag kiszolgáltatva, érzelmileg megzsarolva, a fejlődés látszatát keltő pasassal, megtiport önbizalommal és elillant életerővel. ÉN TEHETEK RÓLA, HISZEN VÁLASZTHATNÉK NORMÁLIS PASIT IS. Köszönöm szépen a tanácsot!

        Kedvelés

      • “Normális pasit – jelen esetben a lehetőségekhez képest – kell választani.”

        Jé, nahát, ezt elszúrtuk akkor, de most már tudjuk.
        Meg tudod ígérni, hogy olyan is marad? Amikor szülök, vagy megcsúnyulok, vagy ideges vagyok, vagy beleszeretek másba — meg tudod ígérni, hogy normális marad? Adsz akkor is majd tanácsot?

        “Ha ez a hímsovinizmus akkor én vállalom, nekem fontos a nő,”
        Ja, akkor jó.

        Arra nem gondoltál, hogy férfiként több jót kapsz a nőtől (pontosabban: nagyobb mértékben járul ő hozzá a te jóérzéseidhez, életminőségedhez), mint fordítva? És még csak észre sem veszed. Gondolom, otthon is tartasz ilyen előadásokat.

        Kedvelés

      • “Normális pasit – jelen esetben a lehetőségekhez képest – kell választani. Hidd el vannak.”
        Vannak hát : tapasztalataim szerint ilyen a férfiak 20 %-a. A 80% meg nem, és a világ arra ment, hogy egyre kevésbé legyen olyan.
        Namost minden nő ugye nem képes a 20 %-ból választani, ezt talán be tudod látni.
        Innentől fogva viszont feleslegesen beszélsz, hisz ez nem hit kérdése, hanem tény, hogy nincsenek.
        Megjegyzem, persze hogy a nők sem mind okésak, de a többségük azért márcsak a neveltetés miatt is legalább jóval alkalmazkodóbb.
        Az igénytelen hülyeségüket ( divatmánia, tartselmánia, körömmánia, szőrtelenítésmánia, énnemérteksemmihezmánia) is a férfiak ízlése szerint diktált rendszer formálja igénytelenné.
        A mai média amúgy imádja eltüntetni a nőt. Korunk szépségideálja a magas hangú, vékony, szőrtelen, gyermeki nő. Hogy mi formálta ilyenné? Szerintem a lappangó pornográfia, ami minden intimitást elvett és átszőtte egyre bornírtabb igényeivel egyre mélyebben és sunyibban a világot,
        és a nőt egy vágykeltő és kielégítőgéppé degradálta, a lehető legkevesebb befolyással.
        Kedves budapestiek, legközelebbi sétátok alkalmával menjetek el a Műszaki Egyetem főépületéhez, ott van a Dunaparton a Gellért tér alatt .
        És nézzétek meg alaposan azt a 4 női alakot, akik a homlokzatot díszítik.

        Kedvelés

      • Pár évig jártam én is a K -bár, de el kell mennem megnézni ..remelem nem soványak. Amúgy engem rohadtul nem érdekel ki mit sugall, én boldog családban elek, ahol fontos a minőség minden területen. Nekem IS fontos, nemcsak nekem. Az asszony inkább XL mint M méretű , mert szült 3 mazsolát NEKÜNK, és nem hintem az igét , de Ő sem, nem kell és nem azért mert boldogtalan. Lehet furcsa program, de mi szoktunk beszélgetni, csak úgy …együtt élvezzük az életünket. Ha valami nem jó, akkor elmondja , megbeszéljük és megoldjuk, unalmas? nem az, tök jó . Vitatkozunk? Igen. érvelunk? Igen. és senki nem érzi magát vesztesnek, csak nyertesnek, bár ehhez intelligencia kell, anélkül nem megy, a gyűlölködés nem vezet sehova. ( amúgy ateista vagyok) Én csak az emberekben hiszek, majdnem mindenkiből ki lehet hozni a legjobb, de a legrosszabb énjét is, nem mindegy ki és hogyan szól hozzá. Nekem is van kolléganőm, aki konkrétan gyűlöl , azert mert a fonoke vagyok, amugy okosan,hibatlanul dolgozik. Nincs miért leszúrni, de tényleg, jó ötletei vannak, elfogadom, megdicserem, de utàl mert a főnöke vagyok. Ezen , hogy lehet segíteni.

        Kedvelés

      • „A mai média amúgy imádja eltüntetni a nőt. Korunk szépségideálja a magas hangú, vékony, szőrtelen, gyermeki nő. Hogy mi formálta ilyenné? Szerintem a lappangó pornográfia, ami minden intimitást elvett és átszőtte egyre bornírtabb igényeivel egyre mélyebben és sunyibban a világot,
        és a nőt egy vágykeltő és kielégítőgéppé degradálta, a lehető legkevesebb befolyással.”
        ez király összefoglaló, idézhetem?

        Kedvelés

      • Persze hogy idézheted.

        Gabinak:
        ” Lehet furcsa program, de mi szoktunk beszélgetni, csak úgy …együtt élvezzük az életünket.”
        Nem tudom, mi ez a nagyképű kiosztós duma megint itt ezzel a “lehet, furcsa ” indítással.
        Mi is szoktunk beszélgetni, mindkét kocsinkban 250 ezer km van, és ezt mi ketten egymás mellett, végigbeszélgetve szaladtuk le Európa- és országszerte az elmúlt 8 év során.
        Plusz naponta bejárunk gyalog egy 3-7,5 km-es távot, mikor mennyire van idő,
        és azt is végigbeszélgetjük.
        Csak nem képzeled, hogy attól lesz feminista valaki, hogy nem beszélget a társával és nem élvezi az életet ?????
        Én pl. pontosan azáltal élvezem az életet, hogy a társam is feminista, ezért jó mellette élni – hálni 🙂
        Ettől persze időnként még zajlanak köztünk olaszos érdekegyeztető tárgyalások,
        amiktől zeng a ház – ezt a szófordulatot amúgy a szintén feminista elveket valló Till Attilától idézem, mert nagyon találónak találtam 🙂

        Kedvelés

  38. A tyúkól kifejezést én használtam, bár nem gondoltam, hogy “találja meg mindenki a kakasát lesz” belőle. 🙂 Elnézést azoktól, akiket bántott. Igazából csak azt próbáltam kifejezni Gabinak, hogy ő talán most nem érti, miért “rontott rá” mindenki az ő bölcs hozzászólására, miért “esett neki a tyúkól”, de talán pont azért, mert nem vagyunk tyúkól, és a problémák ennél mélyebben gyökereznek, hogy ezt néhány “fentről jövő” jótanáccsal el lehessen intézni. Amúgy szerintem Gabi jót akar, csak nem érti, hogy ez a blog nem (csak) önsiratóklub, hanem önérzet-terápia is.
    Közben elgondolkoztam ezen a tyúk-kakas dolgon. Érdekes, hogy a tyúk kifejezetten pejoratív értelmű szó egy nőre, főleg az intelligenciájára, míg a kakasnak a férfira nincs ilyen jelentés tartalma. Pedig milyen állat a kakas? Öntudatosan pöffeszkedik a saját szemétdombján, mutogatja a tollait, szerelmes a hangjába, amit folyamatosan hallatnia is kell, hogy jelezze a jelenlétét és a fontosságát, konkurenciát nem tűr, a kajáért a tyúkokkal is összebalhézik, az egyetlen funkciója a megtermékenyítés, ha rájön, nekiáll, a tyúkok beleegyezését sem kéri feltétlenül, viszont a csibéket leszarja, ha véletlenül eltapos egyet, az így járt. Ha pedig megtermékenyítésre kevésbé alkalmas, nagyon könnyen lesz belőle kappan, és hamarabb kerül a levesbe, mint a tyúkok. Persze erről nem maga az állat tehet, hanem kisebb részt az evolúció, nagyobb részt a szocializáció, így lett háziasítva, ennyit várnak el tőle. Ennek ellenére a kakas jelkép (pl. a franciáknak is :P). A tyúk meg hülye. Miért is? Mert képes még egy ilyen fickóért is veszekedni a többi nővel… Pedig a tyúkok szerintem nem a kakasért veszekednek a baromfiudvarban, hanem az ételért (és az élettérért).

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Nem olvastam, de kivàncsivà tettél, ezért most utàna gugliztam. Erdekes konyv lehet, majd megszerzem. 🙂

        Kedvelés

    • A tyúk szerintem nem pejoratív értelmű , s én is idézőjelbe tettem , bár nem mindenhol, van annak kedves zöngéje is, csak irva nincs hangsuly es nincs kiejtve. Nekem tényleg onsirató klubnak tüntök, de ha ez a terápia akkor legyen. Komolyan. Sajnalom, hogy onerzet-terapia kell a XXI. szazadban, de elfogadom – amugy meg ki vagyok akadva, hogy ennyire szar a noknek, nem gondoltam -, hogy kell. Mintha burokban élnék e temaban. Amugy amit írogatok az nem ” tanács” inkább a saját kakaska életem szavakban. Azt próbáltam leírni, hogy lehet normálisan is együtt élni 2 embernek, ha tyúk ha kakas.kell hozza humor jó adag irónia és persze mindkettőnek be kell látni, ha téved es ha megbántja a másikat, odabújva bocsánatot is lehet kérni. Ennyi, a helyesírasért bocs, de az IPad mindent átír.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem önsiratás, ha az ember elmondja a tapasztalatait, érzéseit, gondolatait.
        Sok esetben megkönnyebbülést hoz, esetleg lehet tanulni a másik tapasztalataiból. Megismerjük a saját mozgatórugóinkat. Évának nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy megfogalmazzon dolgokat, én pl. nagyon sok mindenre ráismertem az életemben.
        Ez feszültségoldás is, rengeteg elfojtott esemény felszínre jön, ami az elengedést segíti.
        Szerintem itt nincsenek sopánkodók, nyavalygók. A leírás segíti a gondolatok összeszedését is.

        Az én életem nem különösebben sírnivaló, az enyémnél sokkal, de sokkal rosszabb sorsokat is ismerek. Az igazán nagy tragédiák többnyire elkerültek, ami meg nem, az már régen volt, elsüllyedt. Ó, persze, az én lelkem is összeomlott egy időben, de teljesen egyedül, segítség nélkül kimásztam a romok alól, és most köszöni, jól van. Kicsit behorpadt itt-ott, az igaz.

        Valóban, a nőknek nagyon rossz ebben a Rendszerben, sérülünk valamilyen szinten mindannyian.

        Kedvelés

      • “amugy meg ki vagyok akadva, hogy ennyire szar a noknek, nem gondoltam -, hogy kell. Mintha burokban élnék e temaban.”
        Ez a burokban élés (én szemellenzőnek szoktam hívni) nem csak rád igaz, hanem a férfiak jelentős részére. Az ha te felismered ezt már jelentős haladás (mivel hogy össztársadalmi szinten ezt tagadni illik). És még pontosítanék, mert (bár nem vagyok biztos benne) de mintha te úgy értenéd, hogy nekünk itt személyenként szar az életünk és a kapcsolataink. Nem erről van szó, sőt én nagyon jól tudom (és itt még sokan) mennyire kivételezett helyzetben vagyok a többi nőhöz képest. Viszont nincs rajtam szemellenző. Hiába vagyok például hetero, jól tudom mennyire szar a melegek helyzete, hiába vagyok fehér, teljesen tisztában vagyok a kisebbségek helyzetével. Legalább is remélem. Ne ess abba a hibába, hogy azért mert valaki felemeli a hangját egy elnyomás ellen, azzal próbálod relativizálni ezt az elnyomást, hogy na jó szegény ő biztosan személyesen és mélyen érintett ezért látja a helyzetet ennyire sötéten, holott az nem is ilyen. Holott az illető csak levette a szemellenzőjét, vagy ha úgy jobban tetszik kék helyett a piros bogyót választotta, ezért látja a valóságot maga körül. Rajtad (vagy aki ezt nem látja) még ott a szemellenző. Ennyi a különbség, nem a személyes érintettség!

        Kedvelés

      • En szemèly szerint az onsirato kategoriàba tartozom, de egyàltalàn nem vagyok biztos benne, hogy ez jellemzo az egèsz blogra. Sot, szerintem èn lefele huzom a blogàtlagot. Es mondjuk nàlam is tekinthetjuk ezt az àllapotot igeiglenesnek, mondjuk azt, hogy ez a kiindulàsi pont, innen kell majd tovàbblèpnem, ha kèpes leszek rà.
        Onérzet-teràpiàra bàrkinek szuksége lehet, fèrfinek, nonek is egyarànt. A XXI. szàzadban mèginkàbb.

        Kedvelés

    • Kis ellenvélemény kakas-ügyben: nem csak a megtermékenyítés a feladata, védi is a tyúkokat, pl. az idegentől. Engem rendszeresen megtámadott kislány koromban a kakasunk, ha kimentem a tyúkudvarba, de meg arról is hallottam, hogy a ragadozómadarakat is jelzi.
      A tyúkok a rangsorért küzdenek meg egymással, mint minden csapatban élő állat egyedei. Ez persze táplálkozási erőviszonyokat jelent 🙂

      Kakaskodónak szokták jellemezni a minden apróságon egymásnak ugró, hirtelen haragú férfiakat, fiúkat, akik azonban nem verekszenek komolyan össze.
      Meg a despotikus viselkedésű emberre, hogy úr akar lenni a maga szemétdombján.

      Hát, szerintem egyik sem éppen dicsérő jelző a férfiakra, felér a tyúk ostobaságot jelképező használatával 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Koszonom, hogy àrnyaltad a tèmàt, mègsem vagyok tehàt annyira kakasszakèrto. 🙂 Vàrosi làny vagyok, ritkàn làttam baromfiudvart, de megfigyelhettem nèha a kakas udvarlàsi szokàsait, ami elèg gyorsan àtmegy kergetozésbe, majd a kakas ugrik, csip, a tyuk meg megadja magàt. Ezalapjàn nekem nem a legszimpatikusabb him az àllatvilàgban. De nem hiszem, hogy a kakasok alapvetoen az èn szimpàtiàmért hajtanànak. 🙂
        A kakaskodàsban is igazad van.

        Kedvelés

  39. Hogyan is kellene apának lenni,
    néhány kis “porontyot” felnevelni?
    Megtanítani szépre és jóra,
    becsületre és szép, igaz szóra.

    Fiúnak mutatni a példaképet
    és erőt adni, mit elvár az élet.
    S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,
    milyen legyen majd az Ő választása,
    hogy később a méltó párjára leljen
    s benne milyen értékekre figyeljen.

    Hogyan is kellene apának lenni?
    Anyát szépen és hűen szeretni.
    Tenyéren hordani a kis családot,
    megadva nekik az egész világot.

    Biztatni azt, aki már belefáradt,
    -együtt építeni a homokvárat.
    Szépséges terveket, álmokat szőni
    s látni a gyermeket lassan felnőni.
    S bármi is történik mellette állni
    s ha eljön a napja nagypapává válni.

    Hogyan is kellene apának lenni?
    Igazi receptet még nem írt senki.
    Egyetlen módon igazol az élet:
    az, kiknek apja vagy, mind szeret téged.

    – Aranyosi Ervin –

    valahogy így gondolom én is, csak nem tudom megfogalmazni, ezért vannak a költők.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,
      milyen legyen majd az Ő választása,
      hogy később a méltó párjára leljen”
      Egy lányt miért kell már kicsi korától arra szocializálni, hogy neki pár kell? Miért nem lehet önmagában valaki? (Ezek költői kérdések, nem kell válaszolni.)

      “Tenyéren hordani a kis családot,
      megadva nekik az egész világot.”
      Ha ez azt jelenti, hogy apa kiveszi a részét a házimunkából, a gyerekgondozásból és -nevelésből, akkor rendben, és nem _segít_. De félek, hogy ezek nem mutatnak jól egy ilyen típusú versben.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Gabi,komolyan.
      Ide erre a blogra, ahol kiszúrja az ember szemét az együtt jobb sorozat irodalmi igényessége, pont ide citálod nekünk Aranyosi Ervin “okleveles metafizikai terapeuta – speciális tanácsadó – energetikai kezelő – szellemgyógyász – nevetés terapeuta – életmód tanácsadó” rímbe szedett mondókáját?

      Tényleg? Most TÉNYLEG? 😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • plusz egy gondolat:

        “valahogy így gondolom én is, csak nem tudom megfogalmazni, ezért vannak a költők”

        Hát ez minden, csak nem költészet, legfeljebb rímbe szedett-szótagszámlált izé.

        Kedvelés

      • hát igen, és ami azt illeti, Erdős Virág tartalmas gondolatai is elég egyszerű strófákba vannak szedegetve.
        Férjem a magyar népdalokért van oda.
        Ami ma ciki ugye – a fiatalok Gangsta Zolee és tsai rapszövegein szocializálódnak,
        mert az a menő és modern műfaj.
        Akkor már inkább minden bárgyúság, mint ez a szenny.

        Kedvelés

      • Vitatkoznék: Erdős Virág verselése egyszerűnek tűnik, csasztuskás, de próbáld csak utána csinálni. Mint József Attila Nincsen apám…-ja. Vagy Petőfi felező tizenkettesei. Az is kérdés, hogy az egyszerűen tökéletes formában mit ír, milyen szókinccsel mennyire innovatív gondolatot. EV-nál az ellentét a posztmodern-kortárs tartalom és a hagyományos forma között külön fokozza a hatást. Bárki festhetett volna fekete négyzetet is, mégis Malevics tette, és lett általa origója a művészetnek és művészetelméletnek. Nem hasonlítható a magas költészet rapszámocskákhoz. A határterület dalszöveg és magas költészet között, az mondjuk Bereményi Géza vagy Varró Dani versei.

        Kedvelés

      • az abszolút társadalmi közegfüggő, hogy mi ciki, azon belül meg szubkulturális.
        nincs olyan, hogy „fiatalok”. a „fiatalok” legalább annyira heterogén társadalmi csoport, mint a „zöregek”, sőt, talán még inkább. ne már erre az összemosó reflexre.
        az egy másik kérdés, hogy a népdalokról sajnos a egy csomó embernek az iskolai béna népdalerőltetés meg a magyarnóta jut eszébe. meg hogy nem biztos, hogy a magyar paraszti kultúra dalai egy az egyben ki tudják fejezni mondjuk a modern városi kultúra eleve sokszínű életérzéseit.

        az egyszerű forma nem jelent „rossz verset”. a rossz vers az rossz forma és (vagy?) rossz tartalom. (jó tartalom alatt nem az egyetértésre gondolok, hanem arra, hogy maga a megfogalmazás frappáns, emlékezetes, jellegzetes, odaillő).

        Kedvelés

      • “nincs olyan, hogy „fiatalok”. a „fiatalok” legalább annyira heterogén társadalmi csoport, mint a „zöregek”, ”
        Én 36 vagyok, ez nem tudom minek számít, de szoktam néha rappet hallgatni (na jó, általában titokban:).
        Pl. ilyet: http://www.youtube.com/watch?v=w9wlj9M0cH4
        (meg ennél egyszerűbbet is)
        20 évesen biztos nem hallgattam volna.

        Kedvelés

      • A népdalszövegek egész jók néha. Igaz, azokat nem egyetlen okleveles terapeuta hozta össze, hanem nagyon sok 😀

        Kedvelés

      • Hát ezt mondom.
        Versnek vers, de a költészettől messze van.
        Eljátszhatom én is Júliát, mégsem lesz az színművészet.

        Félreértés ne essék nem az egyszerű versformával volt bajom, hanem a tartalommal.

        Kedvelés

      • És hát persze igen, a szerzővel, mert ronda előítéletes vagyok, és nem vagyok hajlandó komolyan venni senkit, a szellemgyógyásznak és metafizikai izének aposztrofálja magát.

        Kedvelés

  40. Visszajelzés: metablog 2.: számok, identitás, olvasók | csak az olvassa — én szóltam

  43. Visszajelzés: milyen öregasszony leszel? | csak az olvassa — én szóltam

      • Nem szedtem ki, hanem még nem engedtem be. Nekem ez feladat, meg kell néznem, nem rosszindulatú-e a komment.
        A blogomon az első kérdéssor 2012 nyarán született:

        mitől féltjük a gyerekeinket?


        eléggé elterjedt az a bejegyzés.
        Nem tudom, ki fogalmaz még kérdéssorban, az egész biztos, hogy én hisztérikusan nem utánzok senkit, inkább engem szoktak. Ha valami inspirál, azt nagy betűkkel, idézettel, linkkel, ajánlásban jelzem.
        Ha jól látom, ez a szöveg idei, februári.
        De bevallom, nem én találtam fel a kérdőjelet. 🙂
        És én nem így nyitnék első kommentelőként, de hát sokféle ízlés van.
        Ha meg linket teszel bele, azt igen sokan fogják olvasni, az én hároméves munkám következtében, ami komoly érték, úgyhogy megbecsülendő a kommentelés lehetősége. Sokan próbálnak itt mindenfélét reklámozni, de hogy ehhez kapcsolódóan engem vádoljanak plágiummal, az eléggé pofátlan.

        Kedvelés

      • Szia, bocsánat, túl röviden fogalmaztam, és csak nekem volt egyértelmű.
        Szóval, ahogy beleolvastam az idézett szövegbe, rögtön az ugrott be, hogy biztosan te írtad. Aztán ahogy végigolvastam, egyértelmű lett, hogy nem, viszont annyira hasonló a stílus, hogy nekem is a plágium ugrott be először. Téged nem vádoltalak, reklámozni meg pláne nem akartam, csak felhívni rá a figyelmedet, ha van energiád még figyelemmel kísérni az ilyesmit.
        A blogmotor először úgy jelenítette meg a hozzászólást, hogy egy sornyi szöveg, a link pedig a szokásos, aláhúzott, kék kék szöveg, kép és idézet nélkül. Aztán amikor elküldtem, link nélkül mutatta, ezért is ment a kérdés, ez E/3-mal a blogmotorra célozva, vannak blogmotorok, amik semmilyen linket nem engednek át. (Ha jól értelmezem, a blogodon a tegeződés a megszokott, mint általában a neten mindenhol, ha nem, visszamagázódhatunk.) Aztán most pedig úgy látom, hogy hatalmas kép, idézett szöveg linkkel.. na ilyet semmiképp nem akartam kitenni a blogodra, úgyhogy remélem, tudod még törölni.

        Kedvelés

      • Nincs okom törölni, de köszönöm, hogy megmagyaráztad. Én se látom előre, mi lesz a linkkel. Az első kommentek mindig várakoznak valamennyit, van, akié a rendszer tévedése miatt a spammappában, és nem ülök egész nap gép előtt. Nem nagyon érdekel a kismamablog meg a szövege, de ahogy írtál, abból azt érzékeltem, hogy velem van a gond. Én nem gondolom plágiumnak azt, ha valaki felhasználja a kérdéssort, vagy itt inspirálódik és blogja lesz, nem is zavar, ugyanakkor elég pontosan tudom, mi az, amit én csináltam először ebben a műfajban, ráérezve vagy kikísérletezve.

        Azt gondolom plágiumnak és kihasználásnak, ha valaki mindenféle előnyét élvezte a blognak és a bloggernek hónapokig-évekig, személyes infókhoz jutott, majd egyszer csak beleáll a sosemvolt zseni szerepébe, és agresszív, árnyalatlan, uszuló, káros és engem is veszélybe sodró tartalommal felhasználja az embereket, a technikát, a beszédmódot, a látásmódot, a megfogalmazásokat, és a többi néma csend. Mert megutáltuk Évát, mert talán irreális dolgokat vártunk tőle, azt, hogy ő is annyira becsüljön minket, mint mi őt vagy magunkat, és ez nem jött be. Ez zavar csak.

        Kedvelés

  45. Visszajelzés: ne vedd át az írásaimat! | csak az olvassa — én szóltam

  47. Visszajelzés: önbevallás | csak az olvassa — én szóltam

  48. Visszajelzés: best of kommentelők – frissítve | csak az olvassa — én szóltam

  50. Kedves Mindenki!
    Pár órája osztottam meg a cikket, ami ma is sajnos igaz, hiába telt el már két év.
    Nekem amúgy tetszik Gabi hozzászólása, a versike vagy mi az nem…
    A lelkész aki leírta, hogy Ő mennyire rossz helyzetben van, kicsit úgy érzem, mint ha ő nem feleséget keresett volna magának amikor

    feleséget választott, hanem pót anyát, akire úgy tekinthet még mindig, mint ha az anyukája lenne, és cicizni szeretne, mint egy

    csecsemő.
    És igen. Én azt várom a fiúktól, férfiaktól, hogy ha családban él, akkor igen is vegye ki a részét a házimunkában, azaz: tartson

    “rendet” magakörül, ne kelljen a fiamnak külön könyörögni, hogy “fürödj már meg légyszíves”, a “férjemnek” ne kelljen külön

    odavinnem az ételét az asztalra mert ő nem képes magának behozni, “elém” se teszi senkki a tányért , hogy tudjak enni, a gyereket

    akit elvisz a kedves apuka az óvodába iskolába nem egyedül csináltam, tehát neki is kötelessége, és nem fogom érte dícsérni ha “meg

    tudta oldani a feladatot”, és igen, ha engem elvett feleségül, akkor tessék úgy elfogadni ahogy vagyok, ha vékony voltam, de

    meghíztam, akkor ne keressen magának azért valakit mert meghíztam, mint ahogy a nők sem keresnek más pasit, mert az hasat

    eresztett, pedig nem is szült gyereket…
    Sokszor megkapom, hogy de mi akartuk az egyenjogúságot… Igen. De az egyenjogúság az nem azt jelenti, hogy ezért mindent a “nő”

    köteles elviselni, megoldani, és a férfiaknak innentől kezdve nem kötelességük semmi.
    Reagálnék még a “fiúk férfiak nem sírhatnak” részre, nem idézem pontosan, mert gigászi munka volt az is, hgoy az egészet végig

    olvastam…
    Szóval nekem 5 lányom van, és 4 fiam, tehát jutott bőven fütyisből,sőt a kutyám, és a macskám is kukacos, de soha nem vártam a

    “fiaimtól”, hgoy ne sírjanak, ha megütötték magukat, soha nem vettem ki a kezükből a babát, ha éppen babával játszottak, vagy a

    lányaim kezéből a katona sisakot, vagy épp a vadász puskát, ami persze mindig játék volt, és nem igazi fegyver.
    Ha a fiam elesett ugyan úgy felvettem, hogy megvígasztaljam, a fiúk is ugyan úgy kaptak varázs puszit “gyógy puszit”, hogy hamarabb

    “meggyógyuljon a “sérülés”, mint a lányok.
    A kis fiaimat is ugyan úgy a mai napig átölelem ha látom, hogy igénylik, megvígasztalom őket mint a lányaimat.
    Soha nem neveltem, nevelem “lányosan”, vagy “fiúsan” őket.
    A kisfiúk már nagy fiúk valójában. A lányaimtól épp úgy elvárom, hogy ne legyen köcsög a pasijával, mint a fiaimtól, hogy ne legyen

    köcsög a lánnyal, és azt is, hogy ne sajátítsa ki a férfit, avagy a nőt. Nem vagyunk tárgyak, se a fiúk, se a lányok.
    Emberek vagyunk, csak épp az egyik csoportnak hím, míg a másik csoportnak női ivarszerve van.
    Vagy is, egyik fél se különb a másiknál.
    Bocsánat, ha csapongóak voltak a gondolataim, de túl sok lenne mindent leírni.
    És, bár tudom éssel nem kezdünk mondatot, én még is nagyon köszönöm a cikkedet!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  51. Visszajelzés: a legjobb posztok – szerintetek, szerintem, a blogmotor szerint | csak az olvassa — én szóltam

  52. Visszajelzés: négy év — az első év | csak az olvassa. én szóltam.

  53. Visszajelzés: mi a baj a poliamóriával? 1. | csak az olvassa. én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .