Soha nem beszélünk erről.
Ha az ember egész nap kávézik (teázik — méltatlanul elhanyagolt kisebbség), akkor ér, hogy folyamatosan rátölti ugyanabba a csészébe? Ha fekete? Vagy ha tejes, akkor is? Ez még délután is? Másnap? Meddig? Örökbögre? Mikor mossuk el, hol az a pont?
Te adsz a koldusnak?
Ha erdőben pisilsz, otthagyod a zsepit? El is ásod? Almacsutka, banánhéj, narancshéj — úgyis lebomlik? Hol a határ? Ugyanez parkban? Kertben?
Egyáltalán: hányszor fújunk orrot egy zsepibe? És összegyűrjük vagy hajtogatjuk? Zsebbe gyűröd a százas csomagból? A táskádba teszed a kis nejlonjában? Van kereszthímzéssel dekorált papírzsepitartód?
Szereted az esőt?
Szoktunk még olvasni? Fülszöveget elolvasunk? Utolsó oldalt megnézünk? Oldalszámot felmérünk előre? Félbehagyjuk? Könyvtári könyvet jellemzően nem bírunk elolvasni?
Te lépsz vonalra? És ha igen, mit érzel?
Az eltűnős, vízbe pottyanós vécét kedveled jobban, vagy azt, amin látszik a cucc? Hát takarítani melyiket?
És lehajtja a férjed utána? Mi a vécédeszka normál állapota nálatok?
Leszeded a széklábról a porcicákat, és milyen gyakran? Mivel? Vagy eleve ketrecben tartod őket?
Ex üzenőfalát nézed? Megdöbbensz? Megbeszéled a barátnőkkel, hogy miket oszt meg?
Volt-e, hát nyilván, még boldogult lánykorodban volt, hogy arra sétáltál, amerre a kétségbeesetten szeretett, rejtélyes jégtömb lakik, dolgozik? Mit éreztél közben?
Ha élvezed a munkát (akármi: foglalkozás, annak részteendője, házimunka, kreatív valami), akkor hajlamos vagy úgy érezni, hogy az nem is munka, nem számít, nem jogos a fáradtságod, hiszen te akartad, és örömet szerez?
csak az olvassa. én szóltam 
Ér, ér, ér, ér, ér, ér. Holtodiglan-holtomiglan, amíg a férjem el nem mossa…
Mikor-hogy.
Nem, egyiket sem. Na jó kivételesen, nagyon ritkán igen, de inkább hazaviszek mindent. Mindenhonnan.
Sokszor, rengetegszer. Kiszárad és újra és újra. Kizárólag zsebbe gyűrve, majd előbb-utóbb szétmálik.
A nyárit nagyon, mostanában már az őszit is.
Igen, igen. Az utolsó oldal tabu! Nem nézem, hogy mennyi, félbe csak nagyon ritkán. A könyvtári ugyanolyan jó, nem érzem a különbséget. (De jó lenne, nyugalom kellene hozzá.)
Jó ideje nem nézem a vonalakat. Régen kényszeresen nem, ha mégis bosszantott.
Itthon olyan van, amiban látszik. Nekem fel sem tűnik a különbség, amikor választani kellett nem én döntöttem. Nem tudom a másikat milyen takarítani… nem nagyon hoz lázba az állapota… nem érzékeny pont.
Lehajtja, de csak az ülő részét. A tetejét soha nem szoktuk, én sem.
Kézzel, ha már nagyon néznek.
Persze. Nincs min, nem is téma.
Sokszor, sokat. Rengeteget, Bizsergető gyomorideg 🙂
Érzem úgy, hogy nem is munka, mert öröm. De a jó, boldogító dolgokban is el lehet fáradni, szóval az érzés mindig jogos.
De ráérek ma….. 😀 😀 😀 😀
KedvelésKedvelés
Az én férjem idehaza nem hajtogatja a WC-deszkát, mert mindig ráül. Azt mondja, az állva pisilés tiszteletlen azzal szemben, aki takarítja a WC-t, és amúgy neki sem kényelmesebb.
Szerinte az otthon állva pisilés macsó-hobbi:)
KedvelésKedvelés
Mik vannak! Ez tök jó 🙂
(Most sincs sok időm,ha tesz egy kicsi, kitöltöm.)
KedvelésKedvelés
A Zénuram is ülve pisil. Miattunk. Viszont akkor meg a wc-n belül a kerámia lesz pisis. De mindegy is, mert onnan azért könnyebb letakarítani. Ideális megoldás: összefolyó a fürdőszobában. Fél flakon domestos a vécébe beborít, forróvizes zuhannyal lemos. Kezem tiszta marad. Ennyi.
KedvelésKedvelés
Hű, szabin vagyok, most én is játszom! 🙂
…Mikor mossuk el, hol az a pont?
Minden este. Így szoktam meg.
Te adsz a koldusnak?
Adok.
Ha erdőben pisilsz, otthagyod a zsepit?
Nem. Erdőben semmit nem hagyok, kitett szemetesben sem. Kertben almacsutka, meggymag eldobható.
Egyáltalán: hányszor fújunk orrot egy zsepibe?
Egyszer, s kidobjuk.
Szereted az esőt?
Imádom.
Szoktunk még olvasni? Fülszöveget elolvasunk? Utolsó oldalt megnézünk? Oldalszámot felmérünk előre? Félbehagyjuk? Könyvtári könyvet jellemzően nem bírunk elolvasni?
Ige, fülszöveget mindig, utolsó oldalt soha, oldalszámot mindig. Félbe csak ha nagyon muszáj. Könyvtárból tegnapelőtt hoztam Spirót és olyan büszke voltam magamra.
Te lépsz vonalra? És ha igen, mit érzel?
Nem. Ha rálépek, kicsit fáj. 🙂
Az eltűnős, vízbe pottyanós vécét kedveled jobban, vagy azt, amin látszik a cucc? Hát takarítani melyiket?
Jobban kedvelem a padosat (az nem loccsan), de takarítani a másik fajtát jobb.
És lehajtja a férjed utána? Mi a vécédeszka normál állapota nálatok?
Le. A lehajtott a normál.
Leszeded a széklábról a porcicákat, és milyen gyakran? Mivel? Vagy eleve ketrecben tartod őket?
Le, ha már nagyon előrehaladott… 🙂
Ex üzenőfalát nézed? Megdöbbensz? Megbeszéled a barátnőkkel, hogy miket oszt meg?
Nem, de most hogy mondod…
Volt-e, hát nyilván, még boldogult lánykorodban volt, hogy arra sétáltál, amerre a kétségbeesetten szeretett, rejtélyes jégtömb lakik, dolgozik? Mit éreztél közben?
Volt.Hát, nem volt valami jó.
Ha élvezed a munkát (akármi: foglalkozás, annak részteendője, házimunka, kreatív valami), akkor hajlamos vagy úgy érezni, hogy az nem is munka, nem számít, nem jogos a fáradtságod, hiszen te akartad, és örömet szerez?
Élvezem a munkám, de ha fáradt vagyok, hát fáradt vagyok és kész.
KedvelésKedvelés
🙂
naponta kettot vagy harmat iszom, mindig uj bogrebol.
koldusnak: ritkan. a parkolokban “dolgozoknak” nem.
zsepi: igen, otthagyom, es nem asom el. almacsutka esetleg eldobodhat, semmi mas nem. na jo, meg talan kortecsutka, de az ritkan van. parkaban kevesbe, kertben nem.
egy zsepibe tobbet is, ha olyan allagu, hgoy meg tud szaradni. komoly natha eseten egyet. gombocba gyurve a taskaba teszem, vagy valamelyik butor csucsken elol hagyom, onnan ujrahasznalom. zsebbe ritkan kerul. szazas vagy ketszazas csomagbol kerul a taskamba a tiszta, csak ugy egy adag, zacsi vagy tok nelkul.
esot igen, de inkabb bentrol. 🙂 nincs esernyom, az autoig kicsit megazok.
konyv: olvasunk, fulszoveget mindig, ha van valami utoszo vagy jegyzet, akkor azt elore, de utolso oldalt nem. van, ami felbemarad, de lehet, ghyo evek mulva folytatom. nem vagyok konyvtartag, veszunk konyveket es csereberelunk a csaladban.
vonal: nem figyelek ra. a lepokovekre figyelek, ha eszembe jut.
a vizbe pottyantosat. takaritani mindegy.
wc deszkanak nincs deklaralt normal allapota. ki-ki ahogy hagyja, ugy van.
porcicak vannak, a sarkokban szeretnek, ott nem zavarnak annyira. a kanape es a fotel labain is vannak, kicsit odadugom a porszivocso veget ha arra jarok vele. inkabb csak csokkenti az allomanyt.
nem tudok rola, hgoy barmely exem a FB-n lenne, es mar en sem nagoyn vagyok.
volt olyan, es izgultam, mint egy csitri. ja, hiszen az is voltam. 🙂
igen, ez olyankor ugy van.
KedvelésKedvelés
Én is, én is :).
Minden kávét új bögréből. Habos tejeskávé, ráül-rászárad az oldalára, fúj.
Ritkán látok, de olyankor általában adok.
Erdőben nem pisilek, ergo nincs papírzsepi sem. Szemetet szét nem hagyunk, zacsiban hazahozzuk. Gyerek ha pisil erdőben, nedves törlőkendő van, és nem, nem hagyjuk szét, van külön zacsija, hazahozzuk. Zsepi egyszer használatos, és megy a kandallóba (illetve a mellette lévő kosárba, onnan meg a kandallóba). Nincs tartója, csak úgy táskába-zsebre gyűröm sokasával.
Esőt imádom, kintről és bentről is, nagy örömöm, mikor végre megint esni kezd.
Mióta van e-könyv-olvasóm (na, ez így biztos nem jó, hogy kell helyesen írni?), azóta megint egyre többet olvasok. Így nincs borító, nincs fülszöveg, az összoldalszám meg már az elején látszik, de lehet sötétben, kint az udvaron, bárhol, bármikor, és még kilóban is sokkal könnyebb. Könyvet félbe nem hagyunk. Életem során egy, azaz egy darab könyv volt, amit nem olvastam végig (pedig jó néhány rettenetes szenvedést okozott), ez pedig Kirkegaard volt. Nála, azt hiszem, meghúztam a határt.
Milyen vonalra? Kimaradtam valamiből?
Férj nem is hajtja fel, ülve oldja meg a dolgát. Ami nálunk inkább problémás, hogy kombinált ülőkénk van (kis karima gyerekeknek, alatta nagy karima felnőtteknek), és a gyerekek sosem hajtják fel az övékét, azt kell mindig hajtogatni. A wc típusa számomra közömbös, és nem én takarítom.
Porcicák? Nálunk férj takarít, én sosem. Szerintem széklábon nincs porcica, hetente többször is képes felporszívózni (több macska, kutya és két gyerek), nem hinném, hogy itt porcicák megtelepedhetnének.
Sosem nézem meg. Nem is jelöltem be egyet sem, aki ismerős mégis, az azért, mert ő jelölt be engem. Ha a hírfolyamban látok képet, megnézem, de nem igazán érdekel. Túl rég volt.
Jégtömb? Az meg milyen? Sosem éltem meg ilyesmit.
Amíg csinálom, addig repülök, nincs fáradtság, nem hiányzik cigi, kávé, leülés, semmi. De ahogy abbahagyom, rámszakad az összes, mint akit letaglóztak, és muszáj rágyújtani, és nehezen tudok újra mozgásképes lenni, ha egyszer már leültem.
KedvelésKedvelés
e-könyv-olvasó: jól írtad, ez a két kötőjel esete. Szerintem, az Osiris szótárrészében nincs, a szabályzathoz fáradt vagyok.
KedvelésKedvelés
De jó! Az ösztönös nyelvérzékem így akarta írni, közben a “tanult” agyam szerint így biztos nem lehet helyes. Éljenek az ösztönök! 🙂
KedvelésKedvelés
Ez jó, ide visszajövök őszi szünet után :). Ha el nem felejtem.
KedvelésKedvelés
Tehát én volnék az egyetlen, aki a könyv utolsó oldalát olvassa először? Egyszerűen muszáj.
KedvelésKedvelés
És még: neked is fáj a cicid, ha nagyon fázol? (Találtam még egy ilyet az elmúlt hónapban, de most sehogy sem akar az eszembe jutni.)
KedvelésKedvelés
ááááááá, most eszembe jutott…. amikor sokat szoptattam, es nagyon erzekenyek voltak, akkor ilyen volt. kileptem a zuhanyfulkebol es nagyon fajt!
KedvelésKedvelés
Nem fáj, de eszembe jut az a kicsit kellemetlen bizsergő érzés, ami a tejleadó reflex előtt van.
KedvelésKedvelés
Nem vagyok egesz nap kavezos/teazos…koffeinmentes kavet/teat iszom neha az ize kedveert(mert szoptatok de megsem szeretnem teljesen kiiktatni) de a bogre kiurulese utan viz bele es nem hagyom beleszaradni.
Adok, de szelektalok…rossz szokas talan, senkire nincs rairva hogy kerult ilyen helyzetbe, de sztem van kulonbseg koztuk. Volt olyan aki mindig ugyanazon a jardaszeglyen le-fel setalt, reggeltol-estig…neki mindig adtam!
Papirzsepi maradt az erdoben…almacsutka, mag erdoben maradt,(de pl narancshej az nem) parkban, kertben nem, akkor osszegyujtve, szemetesbe kidobva.
Pairzsepi addig hasznalva amig nem azik at, van meg tiszta sarka, vagy podorheto resze, de tobbnyire egyszer. 10-es csomagolasu megy a taskaba, zsebbe.
Nem szeretem az esot, mert az itt tobbnyire eros szellel parosul es az eleg kellemetlen.
Szeretek olvasni, sajnos keves az idom ra. Utolso oldalt soha, oldalszmot neha, felbe mar maradt, de kesobb inkabb ujra kezdetem.(Anna Karenina) Itt nem jarok konyvtarba.
Az ut szelen felfestett vonalakon szoktam egyensulyzoni. Gyerekesnek erzem es mindig felvidit.
Az eltunos WC-ben nagyot csobban…de ilyen van, nem volt valasztasi lehetoseg. Takaritani egyszeru.
A WC fedele is mindig le van hajtva. Neha megragadnak bennem Feng Shui szabalyok, amikben hiszek es aztan foggal korommel ragaszkodom hozzajuk. (Pl soha nem teszem a taskam a foldre, amiben a penzt tartom…”tiszteld a penzed”…lehet hulyeseg…de ilyen vagyok)
Porcica nem jellemzo, annal gyakrabban takaritok.
Nezegetem a gyonyoru gyermekeinek a kepeit. Kozos ismerosokkel beszlegetunk rola ( 9 ev alatt sok osszegyult).
Volt…regen…gyomorideget…izgalmat…varakozast…
Igen…ha elvezem, repul az ido es nem erzem munkanak, tehernek. Utana elegedettseggel tolt el hogy rendesen elvegeztem a teendoimet.
KedvelésKedvelés
Sajnos ketszer ment el, azaz elsore azt hittem elszallt…es ujrairtam…bocsanat.
KedvelésKedvelés
Nem, csak be kellett engedjelek mint első kommentelőt, és javítottam a nevedet, mert s lett a vége.
KedvelésKedvelés
Ertem! Koszonom a javitast.
KedvelésKedvelés
Ha ugyanaz az adag tea, akkor rátöltöm, este mindenképpen elmosom (hm, illetve a köv mosogatásnál, lehet, hogy másnap). Kávét nem iszom.
Ha valamelyik valamiért szimpatikus, igen. Voltak kedvenceim, míg Pesten éltem.
Erdőben zsepit nem, max magot, almacsutkát. Tájidegen gyümölcsök héja nem marad sehol, megy a kukába, parkban semmi, kertben mint az erdőben.
Zsepiből begyűrök egy adagot a zsebembe, vagy egy tizes adag megy a hátizsákomba.
Papírzsebit legtöbbször egyszer, da ha úgy ítélem meg, hogy nincs túlságosan elhasználva, előhagyom, és akkor megy bele még. Jobb lenne moshatót használni, de sohasem szerettem, ebből a szempontból a férjem környezettudatosabb.
Szereted az esőt?
Nagyon, ha csak csendes, ha fúj is hozzá, mindet, utóbbit azért inkább bentről.
Nagyon szeretek olvasni, fülszöveget is, viszont utolsó oldalt is sajnos, gyerekkori rossz szokás (mindig érdekelt, hogy jut el odáig a történet). Oldalszámot is megnézem, de pusztán kíváncsiságból, a sok nem tud elriasztani. Ha jó a könyv, lehet bármilyen hosszú, de ha szenvedés olvasni, én bizony félbehagyom. Könyvtári könyv semmiben nem különbözik az egyéb könyvektől.
Sokáig egyáltalán nem léptem, de mostmár a két gyerek eltereli a figyelmem ilyenekről, nagyon ritkán megyek egyedül bárhová, de szerintem mostmár akkor sem figyelek erre.
Hehe nálunk ez örök kérdés közöttünk a férjemmel, én -bár tény, hogy csobban- de a pottyantóst jobban szeretem, mert könnyebb takarítani, és nem olyan büdös, de a férjem nem tudja megbocsátani a csobbanást a konstrukcónak, bár az előnyeit elismeri. A lakásban, ahová költöztünk, pados van, most átmenetileg ő nyert 🙂 Megbeszéltük, ha lesz egyszer házunk, lesz minkét fajta.
Általában nem hajtja le, de valahogy ez engem nem zavart sosem, neki mindig fel kell hajtania…
Ha már méretesek, leszedem. A porszívó nálunk a porcicagyűjtő, bizonyos méret felett
Nem, “csámcsogni” sosem éreztem késztetést, néha rápillantok az adatlapjukra, hogy épp mi van velük, bár sem ők, sem én nem vagyunk túl aktívak közösségi oldalakon.
Nem agyon volt kétségbeesetten szeretett rejtélyes jégtömb, ez kimaradt nálam.
Bármi is az, lehet, hogy közben kevésbé veszem észre, hogy régóta csinálom, de ha a végére elfáradok, az szerintem jogos 🙂
KedvelésKedvelés
Rátölti. (Mivel Nescafét iszom, a kávékat csak a hozzáadott tej mennyisége különbözteti meg egymástól. Lehet, hogy ciki, de néha napokig nem mosom el. Engem nem zavar, már meg ne szóljon be.:)
Te adsz a koldusnak?
Nem.
Sokáig otthagytam, elásva. Tavaly november óta, amikor rámszóltak, nos, azóta nem.
Táskában, a kis csomagjában. Amúgy többször fel szoktam használni, pazarlásnak tűnik, hogy minden orrfújáshoz külön zsepit vesz az ember. Van úgy, hogy biciklizés közben „cucc” nem, csak pára folyik az ember orrából, ahhoz minek mindig új?
Esőt szeretem. Főleg, amikor félálomban hallom, hogy csörgedezik az ablakon.
Olvasni is szoktam, fülszöveget is, utolsó oldalt csak amikor odaértem. Lapszám előre nem érdekel, de ha nagyon tetszik a könyv, aggódva lesem: mennyi van még az élvezetből? És beosztom.
A vonalat mint záróvonalat értelmeztem. Miután paranoid vagyok, behátrálok a falig, amíg jön a metró.
A „kluttyanós” a nőknek egészségtelen: a felcsapó víz mindenféle bacikat meg gombákat spriccel szerteszét. Jobb szeretem a magasöblítésűt. Ha mélyöblítésűvel találkozom, wc-papírt teszek a lyukba. Ez némileg fékezi a „becsapódási sebességet”
Pormacskák voltak, vannak és lesznek. Hetente porszívózok, akkor ráncba szedem őket, de vidáman tenyésznek tovább.
Ex üzenőfalát nézed? Nem.
Sosem mászkáltam arra, amerre nem kellett volna. Olyan volt, hogy az ex háza előtt kellett elhaladnom villamossal. Kényszeresen másfelé néztem. Aztán kárörvendően megállapítottam, hogy lám, az új csaj hagyja kiszáradni a muskátlit az erkélyen.
Belegondolni, hogy _nekem_, amíg ott laktam, sosem száradtak ki, na az gyomorszorító volt.
Most meg az van, hogy vannak bizonyos utcák, amik tabuk. Biciklivel is inkább kerülök egyet, minthogy végigmenjek a D. utcán, ahol az ex dolgozik, a drágakedves mamával együtt. Bár olyan volt, hogy kémek „jelentettek” az exről. Beteges, tudom.
Mindenfajta munka számít. Mindenben elfárad az ember. Nem vagyok hajlandó csak ezért nem tekinteni munkának valamit, mert szeretem. Így is, úgy is: munka.
KedvelésKedvelés
1. Mikor hogy. Ha neszkafé, az új bögrényi víz engedésével egyidejűleg már öblítek is egyet rajta. Ha főzött, többnyire rátöltöm. Délutáni kávé már biztosan új, tiszta bögrével találkozik. Akkor is, ha az előző nincs elmosva még…
2. Valamelyiknek. Egy vak fiúnak mindig, akkor is adtam, amikor nem volt sokkal több nálam. Gimnazista voltam, amikor megszólított egy koldus, hogy adjak már neki pénzt, receptet lobogtatott, gyógyszerre kell. Láttam, hogy borosüveg kandikál ki a táskájából. Elkértem a receptet, rápillantottam, milyen orvosság, majd mondtam neki, menjünk a szemben lévő patikába, kiváltom neki szívesen. Csak nézett. Átmentem az utca túloldalára, kiváltottam, visszavittem neki. Káromkodott, közölte, hogy a pénz kellett volna neki jobban.
3. Erdőben otthagyom, szégyenszemre. De volt már olyan, hogy összeszedtem. Kertben nem pisilek. Parkban sem. Egyébként nem szemetelek.
4. Sokszor fújok. Összegyűröm, nadrág derekába dugom, párna alatt gyűjtöm, széthagyom mindenütt. Kislánykoromban papírzsepivel a kezemben tudtam csak elaludni. Akkor apukám szedegette utánam károgva a zsepiket, most a párom. A táskámban kb 200 zsepi van szanaszét. Ha jobb napom van, dizájnos tízes csomagokat veszek, és sokszor kinyitom a rendezett táskát, bámulom, milyen szép.
5. Szeretem, főleg a földfelverős, meleg záport. A taknyosat nem nagyon. A vihart annál inkább, még akkor is, ha néha félek tőle.
6. Ajajj. Fülszöveget átfutom, oldalszámot csak ha az első pár oldal nyögve nyelős, utolsó oldalt sosem. A könyvtári könyvek illata bódító!
7. Kiskoromban nem léptem. Ha léptem, muszáj volt megint és megint és megint. Ha beleléptem a kockába, akkor már csak abba, és abba és abba. Nekem elmúlt.
8. Hej, de utálom a pottyantós, mélyöblítéses vécét, ahol a toccsanással megannyi baktérium száguld bele a lányok puncijába! Valaki írta a kommentekben, hogy beletömi előtte a papírt – én is. Aztán eldugul a csodás mélyöblítéses szerkezet. Biztos férfi találta ki. Én a magasöblítéseset preferálom. Takarítani? Mindegy.
9. Nem is hajtja fel.
10. Ja, néha leszedem. Szaporodnak.
11. Nem nézem. Na jó, néha.
12. Megizzadt a tenyerem.
13. Imádok dolgozni! Mármint a foglalkozásom szerintit. És igen, nem érzem fáradtságnak, ha izgalmas, ha kihívás.
KedvelésKedvelés
És zuhanyzás közben pisiltek? Mikor jön el az a pont, hogy kiszeditek a hajat a fésűből? És a lefolyóból? A fogkrémet lemossátok a mosdókagylóról, vagy marad még pár napot? Mennyi kérdés van még…
KedvelésKedvelés
par eve lehetett egy “pisilj zuhanyzas kozben!” kampany (viztakarekossag miatt). amerikaiak millioi haborodtak fel rajta, hgoy milyen ocsmany dologra buzdit a kampany. keptelen vagyok megszokni az ilyesmit, mindig csodalkozom, egy embert mennyire tud undoritani sajat maga.
KedvelésKedvelés
Kierkegaard, Nietzsche, Hegel se tudta ezekre a választ!
KedvelésKedvelés
Zuhanyzás közben pisilni – igen, szoktam
Hajat mindig kiszedem a fésűből, keféből, lefolyóból – rögtön.
Fogrém a mosdókagylón – elméletileg mindig letörlöm, gyakorlatban néha ott marad:)
KedvelésKedvelés
Hajat kiszedjük, rögtön, mert később lehetetlen, meg nem kell a dugulás. Elvileg nem szép dolog, gyakorlatilag egy csöppet nem zavartatom magam ha zuhanyozás közben pisilni kell (és mindig kell) – otthon. Vendégségben sosem.
KedvelésKedvelés
Egy napig minden gond nélkül újratöltöm a teát, másnap elmosom.
A szoktam talán túlzás lenne, de néha adok. Vannak olyan emberek és helyzetek, amikor jó szívvel és boldogan oda tudok adni 100-200 forintot. Van, amikor csak kevesebbet. Egyetlen egyszer adtam egy nagyobb összeget (1000 forintot) egy férfinak, akinek olyan szép és nyílt tekintete volt, hogy teljesen megigézett. És volt egy néni a Lövöldén, Adél, akinek mindig vásároltam a Lidl-be. (főleg csokit, mert azt kért.)
Zsepit otthagyom, nem ásom el. Minden mást kis zacskóban gyűjtök. (régebben még előfordult, h almacsutkát eldobtam, mostanában nem) Parkban nem dobok el semmit, kertben akkor, ha van komposztáló.
Orrfújás zsepibe – attól függ, hogy milyen állagú és mennyi:) Ha úgy van, többször felhasználom. Összehajtogatom. Zsebbe.
Esőt akkor szeretem, ha bentről nézem és nincs kint dolgom.
Fülszöveget mindig elolvasom. Oldalszámot felmérek, ha nem tetszik, simán félbehagyom, de sokszor később újra előveszem. Könyvári könyvet nem szoktam olvasni.
Néha lépek vonalra, bizsergést érzek a talpam közepén és kicsit elmosolyodok
Takarítani jobb lenne a mélyöblítésű wc-t (eltünős), de azt nem szeretem, mert visszacsap. Ha ilyenbe kell kakilni, akkor kipárnázom wc papírral, h ne csapjon vissza. Otthonra maradt a síköblítésű. (ahol látszik a cucc)
A férjem mindig lehajtja a wc deszka ülőkéjét, a normál állapota is ez.
Porcikák a szék lábán és egyéb helyeken – ahogy esik úgy puffan, nem vagyok kényszeres a témában:)
Ex üzenőfalát nézem. Igen, volt, hogy megdöbbentem. Igen, néha megbeszélem, hogy miket oszt meg.
Ó naná, rengeteget jártunk jégtömb-ház nézőbe! Egy időben sportot űztünk belőle, hogy ki mer elsétálni az ajtaja előtt (merth. természetesen több barátnőmmel együtt szerettük a jégtömböt.) A legbátrabb az volt, aki még be is mert csengetni hozzá. Aztán persze szaladás…
Hogy mit éreztem? Izzadás, gyomorgörcs, minden ami kell.
KedvelésKedvelés
kávézni csak kint szoktam, otthonra ritkán veszek, amúgy tea. az elmosás gyakorisága attól függ, hogy van-e benne beleragadós vagy rohadós dolog (tej, cukor), mostanában nem nagyon használok ilyesmit úgyhogy elméletileg bármeddig, a gyakorlatban akkor elmosásra kerülnek, ha valami miatt hosszabb ideig nincsenek használva (el vagyunk mászkálva vagy mondjuk vmi miatt beüzemeltem egy másik poharat) – lévén ilyenkor beleszáll a por meg a véletlenszerűen felbukkanó hajszálak, ilyenek.
nem használok zsebkendőt szabadban pisiléshez, ha törölgetni kell, akkor arra lehet találni levelet vagy fűcsomót, de ritkán van rá szükség. a szerves anyagok ott maradnak, ott legalább nem szemét lesz belőlük, hanem tápanyag (állaton keresztül vagy elbomolva). parkban igyekszem bokor alá dobni az ilyesmit, hogy ne legyen zavaró és kisebb eséllyel szedjék össze szemétnek.
amúgy ha papír, akkor addig használom, amíg tart. ha elfoszlik az kellemetlen ha épp nagyon kéne valamire.
eső nagyon jó, hacsak nem nagyon bőrigázóshideg, vagy utána van hol megmelegedni. sok esőbenjárkálós emlékem van kiskoromból (és N is nagyon szereti, akár hordozódva, akár sétálgatva).
a visszacsapós vécé tényleg béna találmány, mondjuk én inkább föléhajlok mint ráülök, szóval úgy egy fokkal talán kevésbé.
vécédeszka: nem gondolkodom a normál állapotán, aki használja az csinál vele amit akar.
azokkal régiekkel, akik fenn vannak valami közösségi izén, jóban vagyok, időről időre látom is őket élőben a közösségen keresztül (és jó látni, hogy a legtöbben megtalálták magukat), a többiek meg tudtommal nincsenek.
porcicák… nekünk inkább a szekrények alatt szoktak, valahogy a székeket nem annyira komálják, talán sokat vannak ide-oda húzgálva vagy nem tudom…
KedvelésKedvelés
Nagyon jó kérdések, szokás szerint!
Teázom, feketét vagy zöldet, minden nélkül, és “soha” nem mosom el. (Én soha, néha valaki elmossa, akkor mérgelődöm.)
Ha éppen van miből, és szimpatikus, adok. A múltkor nem tudtam pénzt adni, de az aznapra szánt két pogácsából elfogadta az egyiket, és látszott, hogy értékeli a gesztust.
Az almacsutkát nem is hogy eldobom, hanem kifejezetten olyan helyre rakom, ahol állatok megehetik. Ami nem bomlik le, azt nem dobom el. Sokszor pisilek erdőben, nem szoktam zsepit használni, van ott elég zöld növényzet erre a célra, télen hó. (Coming out: simán el tudom képzelni magamról, hogy a pisis papírzsepit visszatéve a zsebembe, utána még az orromat is belefújom szükség esetén. És igen, mindig pisilek a zuhany alatt.)
Az esőt szeretem, esernyőt, kapucnit, sapkát, kesztyűt utálom.
Könyvet olvasok sokat, néha nem bírom megállni az utolsó oldalt… Fülszöveget inkább, ha már végeztem a könyvvel. Volt könyv félbehagyva, van is, ugyanaz, tizenkét évesen fogtam bele először a Háború és békébe, még mindig nem sikerült legyűrni, pedig volt olyan egyhónapos nyaralás, ahova direkt azt vittem… De mégis inkább a helyiek összes Passuth könyvét olvastam ki, pedig hát valljuk be, annál még a H&b is jobb…
Vonalra lépés sose izgatott.
Takarítani jobb a pottyantós, azt a “nyakamig visszacsap” érzést nem annyira szeretem.
Férj ülve pisil, de sose zavart, ha bárhol le kellett hajtanom a deszkát, ugyebár a másik félnek meg fel kell.
Porcicák delegálva vannak az egyik gyermeknek, azóta nincs is.
Nem fb-zik az ex. Nem mászkálok a háza előtt. De ha tenném, fájna.
Zavar valakit, ha más használó máshol nyomja meg a fogkrémes tubust, mint ahogy ti csinálnátok?
KedvelésKedvelés
Megannyi közös pont! Micsoda felismerések, találkozások.
KedvelésKedvelés
fogkremes tubus: mindegy, ki hol nyomja. regen az azert zavart, ha eltunt a kupakja, de azota szuletett par gyerek, es megtanultam ennel bosszantobb dolgok felett is elsiklani. 🙂
KedvelésKedvelés
Kávét fekete belű bögréből iszom.
Zuhanyzás közben mosok fogat.
X , Y és Z is állva hugyozik. Ha azt akarom, hogy a vendégek ne hányjanak, mind a 3 WC-t én takarítom. A magamét a legritkábban, mert azt használat után úgy hagyom, ahogy találni szeretném.
SENKINEK nem nézem az üzenőfalát, csak ha nekem üzen. (ismerősök képeket osztanak meg új gyerekekről, vagy ilyesmi). Ex nem fb-zik. Én sem rakok fel semmit.
Tegnap összeszedtem két parasztnak a szemetét a tűzrakóhelyből. Szalonnát, kenyeret a kutyáknak, sörös dobozt, fóliát, zacskót a kukába. Ott volt pár méterre.
KedvelésKedvelés
De jó! 🙂
Itthon minden bögre a mosogató mellé kerül használat után, és legkésőbb akkor elmosogatom, amikor elfogytak a szekrényből a tiszták. Az irodában kettő van, az egyik inkább vizes, a másik inkább kávés/teás, de néha össze-vissza. A vizeset ritkán mosom. A kávé nálam csak tejjel, és kimosom, mielőtt újra bármit innék belőle. A tea az lehet cukros vagy üres, ha csak üres tea volt benne, akkor bármit rátöltök. Azért általában igyekszem reggelente elmosni mindent.
Jaj, nem adok. Nagyon ritkán. Mindig gondolom, hogy egy dög vagyok, de nem bírok. Én mindig a koldusmaffiára gondolok. Meg arra, hogy elissza. Meg arra, hogy valamikor adtam, és onnantól fogva az a nő pióca módjára tapadt rám heteken át minden nap, amikor mentem a vonathoz. És ettől félek. De ti hallottatok már erről? http://www.facebook.com/adjegyetajandekba?ref=stream (a kezdeményezés, aminek a lényege az lenne, hogy eggyel többet fizetsz a boltban, és majd az viszi el, aki rászorul). Hát ha ez tényleg működne… Én fizetnék az aluljárói boltokban kenyeret, péksütit, tejet, almát, pizzát, vagy a trafikban zsepit – olyan jó lenne!
Erdőben otthagyom, mindent igyekszek el is kotorni. Gyerekkel, kicsiként parkban is megesett, igyekeztünk kukát keresni a zsepinek. Amúgy bármi szemét esetén, ha nincs kuka, akkor zacskóban elhozzuk. Néha-néha egy almacsutkát eldobni nem baj, de a narancshéj mindig szemét.
Zsepi: Egyszer, ha vékony. Kétszer-háromszor, ha vastag. Mindig egy csücsökbe, és hajtogatjuk. Illetve: egyszer, ha betegek vagyunk, többször, ha csak hideg van vagy bőgni kellett. Jó nekem, ha a táska vagy a kabát zsebében van, de amióta a tesóm varrt zsepitartót, azóta ott is van. Beteg ember pedig viszi magával egyenesen a százas csomagot a saját zacskójában.
Az esővel önmagában nincs baj. A kérdés az, hogy kicsit vagy nagyon, a szél süvít, fúj vagy nincs is, és az eső hideg vagy langyos, nálam van-e a nagy ernyő vagy bénázom a kicsivel, mennyi még a csomag az ernyő mellé, és milyen cipő van a lábamon?
Olvasni? Hm, blogot… Jó lenne könyvet is, de már olyan türelmetlen vagyok, szégyellem, alig. Így a könyvtár is kikopott. Mondjuk az főleg azért, mert munka után szaladni kell haza, itt a közelben meg nem nyit ki hét végén. Ha lenne szombati könyvtár, az más lenne. Régen sokat jártam.
Ha felfigyelek, akkor nem lépek vonalra. Valószínűleg önkéntelenül is inkább nem. Ahogy bogárra sem – valahogy ösztönösen kikerülődik nem? Ha rálépek, akkor várom, hogy legyen valami, és valahogy csodálkozom, hogy nem történt semmi.
Otthon mindig olyan wc volt, amiben látszik. Nekem megnyugtatóbb vetni rá egy pillantást, mielőtt eltűnik. Nincs bajom a takarítással – hamarabb és szívesebben takarítok wc-t mint bármi mást, mert hamar kész. Nem szeretem lecsukva tartani a tetejét – azt már kínosan pedáns dolognak érzem. Nem akarok erre figyelni. Mondjuk a szekrényajtókat is gyakran nyitva hagyom. Amúgy csak lányok lakunk, úgyhogy az ülőke az lehajtva van mindig. Régen sem csináltam belőle ügyet, ha felhajtva maradt, de azt nem szerettem látni, hogy a pereme koszos. Amióta nincs itt férfi, és perem nem koszos, azóta értem, hogy miért.
Leszedem a porcicákat, kézzel, amikor söprés közben nem viszi magával a seprű. Amikor összegyűlik és ragaszkodóvá válik.
Az a jó, hogy az ex nincs fent a FB-on, de azt hiszem, nem nézném.
Elmenni a háza előtt – belehalós. Rákattanós. A figyelem egy része ottragad az ablakon, az ajtón. A gondolataimba is felbukkan, ha épp egy kicsit nem lenne ott – félretehetetlenül. Haragudós, hogy én meg itt kint vagyok, észre-nem-véve. Talán pont most kinéz vagy kilép, és akkor…
Nem, a fáradtság az jogos, bármitől is van. Ha örömet szerző munkától van, akkor diadalmas is, boldog is, elégedett is. Jó. Akkor igazán, és nyugodt lelkiismerettel engedélyezett a pihenés – a valami mást tevés. Semmittevés. Alvás 🙂
KedvelésKedvelés
Üditö reggeli pilanatok, jo kerdesek! 🙂
Teat, kavet csak addig töltök utana, mig tart a kannaban a lefözött mennyiseg. Uj fözet – uj bögre.
Koldusnak nem. Ahol elek, az allam TENYLEG biztositja a megelhetest, NEM kell az utcan keregetni. Jellemzöen csak külföldiek koldulnak. A kis varoskankban nagyon ritka, hogy az utcan ülve kereget valaki; ha megis megszolitanak, kedvesen meg szoktam kerni öket, hogy jöjjenek el hozzam most rögtön lenyirni a füvet, segiteni egy kicsit gereblyezni, kisöpörni a lepcsöhazat, es tisztesseges orabert es kavet-etelt kapnak. Erdekes modon meg senki sem akart velem jönni. Szerintem korrekt ajanlat volt.
Bent a nagyvarosban egyszer hallottam, hogy magyarul beszel a ket keregetö. Mar kotortam a taskamban a penztarcam utan, mikor az egyik röhögve egy vaskossagot mondott rolam a tarsanak. Szoltam neki, hogy itt sokan ertenek am magyarul es vesztett 20 Eurot, aztan leptem.
Erdöben soha semmit, a parkolokban van szemetes, ha eszembe jut, abba. Többnyire viszont a taskamban marad a “zsakmany” es hazajön velem. 🙂
Zsepibe a ferjem szigoruan egyszer, en 2-3-szor, mert annyit tudok rajta hajtani. Nem gyüröm, mert hülyen dudorodik a nadragzsebemben. Ha nagy a natha, inkabb fogok egy tekercs WC-papirt es azt aprozom.
Szeretem az esöt. Ha nem parosul durva szellel, megyünk ugyanugy ki a lanykammal. Ö is imadja.
Olvasni, igen. Könyvtarba mar regen nem mentem, sajnos könyvesboltba sem. A klasszikusokat otthonrol hoztam (a tanitokepzö alatt rendes könyvtaram lett). Ujat az interneten rendelek. Ott mar eleve a fülszöveget olvasom. Utolso oldalt nem kukkolok elöre, nem az a lenyeg, hogy “ki a gyilkos” 😀 , hanem a hozzavezetö ut. Hagytam mar felbe könyvet, az elsö 6-8 oldal utan.
A jarda vonalai kb. 10 eves koromban erdekeltek utoljara. Es meg azt sem kell neznem, mibe lepek, mert errefele tisztak az utcak.
A WC-vel ugy vagyok, hogy ha menni kell, hat menni kell. 🙂 Nincs Vorliebe.
Ülve pisilünk, de en többnyire ala is kukkantok, mert erös sugarnal kepes alafolyni (tudtatok?!). 😀
Ha kilog a porcica, leszedem – pillanatok alatt csatlakozik hozza a macskaször, gyerek kajaja, a Seramis növenyültetö es dagad portigrisse. Napi melo, mar szinte automatizmus.
Ex nincs online. Különben neha megneznem. Ugy, ahogy neha felhivjuk egymast, vagy errefele biciklizik (20 km-röl…) Valami kedves szeretetfele van meg mindig, de sovargas nelkül.
Eleg regen, tinikorban kukkoltam szeretett jegtömböt. Izgi volt, inkabb mulatsag, mint öngyötres.
A munka a gyerek ota “csak” hazimunka. Kedvvel vegzett, különben hagyom kesöbbre. A faradtsag (testi, lelki) a hazimunkanal is ervenyes. Amugy meg a haz körül nincs szamomra nemszeretem-melo, igy könnyebb.
KedvelésKedvelés
Tibi megadja nekünk a választ:
http://modoros.blog.hu/2013/04/13/wc-hasznalati_utasitas#more5220408
KedvelésKedvelés
Korrekt. 😀 Bar a dm-es nedves törlöt en ugy bevagom a kagyloba, mint a pinty! 10 ev ota hibatlanul szetoszlik (gondolom en, mert dugulas meg nem volt).
KedvelésKedvelés
nanáhogy ér. gépbe kerül, ha az oldaláról válni kezd a maradék, barnás foszlányokat szürcsölni horror. szóval hetekig is elvan. ja, és ráadásként tejes.
koldusnak adok, ha úgy adódik. egyik mondjuk megátkozott, mert kevesellte, sőt egyszer a krisnások is megszóltak, hogy kevés lesz az adomány, látják, joghurtot vettem, biztosan akad még felesleges pénz. a logikát nem értettem, de nem esett jól.
nem dobok el soha semmit, akár bomlik akár nem. gyűjtögetem. hímzett tartó nincs, sokszor annak is örülök, ha találok zsebkendőt a táskámban, zsebemben, akárhol, jellemzően kéregetnem kell, feledékeny vagyok. szívesen adnak, idegenek is, azt hiszik a gyereknek kell.
eső, hó, bármikor, minden mennyiségben.
olvasás örök hobbi, könyvtárit nem is mernék olvasni, legutóbb Hajnóczy összes lett első este vörösboros. otthonosan vörösboros. gyorsolvasok, először a történet kell, a váz kell, utána a finomságok.
a vonalas dolog nem nekem való, feltéve, ha értem a kérdést. sietek és elkések. vonalfigyelés nélkül is.
eltűnős wc, exférj a csapban intézte dolgát, évek múlva jöttem rá, miért nincs deszkaprobléma. nem tudom, melyik jobb, de egy ideig efféle gondom sem lesz.
ritkán, de leszedem. papírtörlővel. persze szakad, hajas gombóc a tenyérben. ami nem jön le, marad, lényegtelen. max. magasabban ülünk.
üzenőfalat nem nézek, nem érdekel, de sejtem, miket művelhet. ha szerelmes vagy ilyesmi lennék, biztosan nézném. és rohadtul utálnám minden megosztását, minden lájkját.
lusta voltam/vagyok háztűznézni. otthon álmodozni kényelmesebb. már csak önvédelemből is.
a fáradtság mindig jogos. és ennyi.:)
KedvelésKedvelés
de, beszéljünk erről is!
ér, de ha beleszárad a tej, számomra gusztustalan. úh. éjszakára víz alá teszem, aztán reggel csak kilötybölöm.
a hálózatosoknak soha. de az ovi fele menet minden reggel ott állt egy öreg vak néni, aki kenyérre és tejre kért. nyitott könyv volt a kezében, megtapintotta a pénzt, aztán megsimogatta a kezem, és könnyes vak szemmel megköszönte. ha összegyűlt, elment.
soha semmit. erre mindig van nálam külön zacsi. (meg hányószsacsi is.) kertben komposzt.
sokszor, amennyit bír. zsebbe. aztán kukába.
jaj, mindenféle változatban! még azt az őszi, hideg gyerekcsinálósat is.
olvasunk, fülszöveget is. utolsó oldalt, oldalszámot nem nézünk. néha abbamarad, amikor hiányzik a flow. a könyvtári jobb, mint a virtuális!
igen, lépek, boldogan!
eltűnős, alsó lefolyós, széles garatos, adott méretű, kényelmes ülőkével (ne hozzátok ki belőlem az építészt!!!)
a férfiak nálunk ülve pisilnek. s ha vki véletlenül nem, akkor hangosan duzzogva sikálom körülötte a csempét, s általánosítva szidom a férfinemet.
igen, kézzel, amikor porszívózom. vagy nedves ronggyal, amikor felmosok. elég sok szart megfogok kézzel, amit más nem fogna. de ez is szakmai ártalom
egy ideig néztem. döbbentem. próbáltam megbeszélni, mondták, minek törődöm. már nem nézem, s szabadságom is nagyobb egy fokkal.
persze, naponta többször összeszoruló torokkal és gyomorral. a veréb szárnyrebbenésétől is gyorsabban vert a szivem.
élvezem, de abba bírom hagyni. szeretem meghatározni, hol a vége. mert akkor jöhet vmi egészen más. még jobb.
KedvelésKedvelés
Kedvemre való kérdések ezek!
1. Teázó kisebbség vagyok, és igen, rátöltöm. Akár két napig is használok egy bögrét, miért ne? Örökbögre, ez jó.
2. Adok, de ritkán. Ha igen, akkor már szeretek Fedél nélkült venni, és elolvasni, jó szokott lenni.
3. Az erdőben pisilés után zsebrevágom a zsepit, aztán kidobom, amint lehet. A héjakat, csutkákat viszont nem, lebomlanak igenis! Meg megeszi a madár, meg a bogarak. Mindenhol, mondjuk parkban legalább eldugott helyre dobom.
4. Szeretem az esőt, de a legjobban a havat, meg a ködöt!
5. Imádok olvasni, imádom a könyvtárakat! Fülszöveget igen, utolsó oldalt soha. Néha megnézem, mennyi van hátra a fejezetből. Könyvtári könyvet elolvasom mindig, olykor horribilis összegeket költök a késedelmi díjra…
6. Lépek vonalra, nem érzek semmit.
7. A pottyanós vécét az ördög találta ki, utálom nagyon! Látszódjon a cucc, és ne freccsenjen a seggemre semmi, köszönöm. Takarítani csak a látszósat szoktam, semmi bajom vele.
8. Lehajtja, ő is ülve pisil sokszor. Kényelmesebb.
9. Nincsen annyi széklábunk, egyébként megvárom míg összegyűlnek a pormacskák, és felcsippentem, aztán kidobom őket. Ennyit a takarításról.
10. Exek üzenőfala? Nagyon ritkán, ha valami képet kiraknak, vagy valami érdekesebb dolgot.
11. Persze, hogy sétáltam a szeretett lény lakásánál, és izgalmat éreztem, próbáltam elképzelni, mit csinál épp. Azóta interneten stalkerkedtem olykor…
12. Érdekes, de nem érzem úgy, hogy ha élvezem, akkor az nem is munka. Sőt, úgy érzem, hogy ha nem élvezem, a munkám se olyan jól végzem, kiül az arcomra, nem olyan szép, nem olyan jó.
+ kérdések: Igen, pisilek zuhanyzás közben! Mindig kiszedem a hajat a fésűből rögtön.
KedvelésKedvelés
yes, köszönöm, én is pisilek zuhanyzás közben! főleg mert szülés után ráereszkedett a méhem a vízhólyagra, és csak állva tudom teljesen kiüríteni.
KedvelésKedvelés
Kávés vagyok, de csak egyet reggel, s a csészét elmosom.
(Már) nem adok a koldusnak, de van egy hajléktalan haverom (Laci), aki szinte minden nap abban a kereszteződésben áll, ahol érkezésemkor mindig piros a lámpa (így van összehangolva), s neki szoktam vinni ezt-azt: sütit, házi lekvárt, ilyesmit. Ő meg ad nekem újságot, de tőlem nem fogad el érte pénzt. Minden reggel beszélgetünk pár percet napi dolgainkról, így megy ez lassan két éve. Sok mindent tudunk egymásról. A legérdekesebb az volt, amikor megkérdeztem tőle (s ismerősöktől, barátoktól, kollégáktól is), ha kívánhatnának 3 dolgot, mi lenne az? Barátok, ismerősök top5 válasza: pénz, rengeteg pénz, egészség, társ… egy végtelen bankkártya. Mit kért Laci? (Tipp, tipp…?:)) Ő a tükröm is: “de csinos vagy ma reggel/kipihent vagy/rosszul aludtál/baj van/vidám vagy ma nagyon, stb.
Otthagyom a zsepit, héjakat nem különítem el itthon.Zsepit többször használom, a táskámban tartom.
Eső? Angliában éltem, meg Olaszország legcsapadékosabb városában. Nem szeretem, de megszoktam. Az eső nem akadály soha. Ha az lett volna, mindkét külföldi életem azzal telt volna, hogy ülök a lakásban. És gyakran esőkabátot hordok a városban. Elegáns ruhához is.
Mindent elolvasok: fülszöveg, fordító, lektor, kiadó, ISBN – ez már nem normális. Oldalszámot nem nézek, utolsó oldalt sem. Könyvtári könyvet nem mindig olvasom el.
Nálam porcica-terror van. Néha az ágy alatt elfelejtem.
A vonalat nem értem. Milyen vonal?
Takarítás szempontjából mindegy milyen, minden nap nyomok ezekre a helyekre fertőtlenítőt, pedig tiszta.
Nézem, mert ismerőseim ott, egyik sem csinál döbbenetes dolgokat, rendesek, normálisan viselkednek, nem beszélem meg senkivel.
Tiniként sétáltam arra, mindig nagyon izgultam, hátha meglátom. Aztán meg azon izgultam, mi van, ha ő lát meg. Tudja, nincs dolgom feléjük.
Igen, akkor van ilyen érzésem.
KedvelésKedvelés
Érdekeseket írsz.
A vonal az a járda vonala, aszfalt repedése, és kényszeresek nem lépnek rá.
KedvelésKedvelés
Eddig nem is vettem észre ezt a vonalat, ezért biztosan rálépek, mert nem is tudatosult, hogy van…(Melyik része érdekes? Laci?)
KedvelésKedvelés
Gyerekkorunkban játszottunk is olyat, hogy vonalra lépni nem szabad. Hogy is volt? Azt mondtuk, hogy akkor meghalsz, azt hiszem.
És még a számolás is ilyen! A lépéseket, az utcakövet, a tehervagonokat, vagy csak úgy magamban.
KedvelésKedvelés
Autós változat: kocsiban ülve az út menti kis fényvisszaverős terelőoszlopokat gondolatban átugrani (nagy sebességnél csak minden másodikat vagy harmadikat), illetve a villanyoszlopokat számolni. Persze fentiek csak utasként kivitelezhetők.
KedvelésKedvelés
Howdy,,
Im supported u in bigblog excahnge and voted for ya,,
would like u drop into my blog winnyradc.wordpress.com
-Greeting from Indonesia-
Winny
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: mit szeretnél? | csak az olvassa
nekem semmilyen zsebkendőm nincsen, az oldalszámot mindig fölmérem, sőt rendszeresen figyelem hányadrészét olvastam már el és az esőt nagyon szeretem
KedvelésKedvelés