négy válasz

Vegyük akkor végig a négy kérdés módszert. Elolvastam becsülettel.

Legyen az a gondolatunk, hogy “Mindent én csinálok”.

Ez igaz?

Úgy van. Régóta kínoz. Az előbb is mosogattam, meg jött a vízórás, feltettem főni a levest, aztán összeszedem a játékaikat, aztán megyek teregetni, ha nem visítanak nagyon…

Egészen biztosan tudhatod, hogy ez igaz?

Figyelmeztet rá az örökös rosszkedvem, motiválatlanságom. Krónikusan fáradt vagyok. Minden napom iszonyúan be van táblázva, egy-egy perc pihenőm van, azt a vécén töltöm. Állandóan nekilátok valami reménytelennek, hogy na, akkor most, és állandóan félbeszakítanak a gyerekek, az a legidegesítőbb. Már az egészet utálom, már főzni is utálok. Karcsi meg vagy nincs itthon, vagy a fotelben ül és nézi a meccset, és kiordibál nekem, hogy ezt nézd!, meg hogy kér még krumplit is. És ha szólok, elmeséli, jó hosszan, hogy ő milyen fáradt, mennyit dolgozott, és sztorizik a munkahelyéről, nekem meg leég a pörkölt.

Hogyan reagálsz, mi történik, ha elhiszed a gondolatot?

Nagyon szarul érzem magam, de kezdem kapisgálni, hogy ez így nem jó, és ez motivál arra, hogy tegyek valamit. Kezdem gyanítani, hogy nem velem van a baj, nem én vagyok a lusta meg hisztis, pedig azt hittem, és ez megkönnyebbülés. Elhiszem, mert igaz. Nagyon szar volt ezt évekig elhazudni, és úgy hinni: nekem ez a dolgom, és abban kell fejlődnöm, hogy jobban bírjam.

Ki lennél a gondolat nélkül?

Egy báb lennék. Egy faltól falig valaki egy igen szűk helyen, akit csak a falak tartanak össze. Kis butus lennék, akiben kiált valami, de aki visszanyomja a valóságát. Alkatrész volnék. De én én vagyok. És egy nap kilépek a fényre.

És most fordítsuk meg! (turnaround)

Mindent Karcsi csinál, nem, nem tudok erre példát, sajnálom. Nagyon erőltetni kéne, hogy a múltkor lenyírta a füvet, meg dühöngve feladta a fél cipőt a gyerekre…

Én nem csinálok semmit. Ja. Kétezernégyben, egy nyári délután feküdtem a tengerparton, és nem szólt hozzám senki, mert a Karcsi eltévedt a parkolóházban.

De jó, legyen. Holnaptól nem csinálok semmit. Lesz itt kaja, vasalt ing, meg ovis farsang meg házasélet!

Minden engem csinál, no, ezt mondhatnánk csúnyábban, és igen, így van. Átfordítottam. Elmém tiszta. Love What Is.

***

Drága olvasóim, el ne higgyétek, hogy ha bajotok van, haragszotok, ha ezt meg meritek élni, akkor az lehúz, az rombol, az negatív. Az sosem véletlen. Épp arra vannak hatékony eszközeink, hogy elfedjük, kiiktassuk ne hallgassunk rá. Ha valami motoszkál, az nem véletlen. Nem az rombol, hanem amitől az a gondolatunk vagy érzésünk támad. Ilyen harmónia csak az Egyesült Államok déli államaiban van a milliárdosok körében.

Elképesztő felelőtlenségnek tartom, hogy ezt a módszer így elterjedhetett komoly szakemberek körében is, és ezzel a harmonikus álfilozófiával közelítik meg, egyben hallgattatják el az elnyomó vagy manipulatív kapcsolatuk miatt segítséget kérő, túlterhelt és bűntudatos nőket is, ennyire nem merik nevén nevezni, mi történik, így gátolják a tisztánlátásukat és nyomják vissza őket a víz alá.

Bizony, a dolgoknak másképp kéne lenniük, mint ahogy vannak, és aki ezt nem kiáltja hangosan, az cinkos.

13 thoughts on “négy válasz

  1. Nálam ez a mondat verte ki a biztosítékot:
    “hogy megváltoztathassuk, az egyetlen olyan dolgot, amit képesek vagyunk érdemben megváltoztatni”
    Szóval ne akarj semmit jobbá, szebbé tenni, a világ olyan, amilyen, semmin nem lehet változtatni, ezt fogadd el!
    Ha kedvelném az összeesküvés elméleteket, azt gondolnám, hogy ezt a könyvet a hatalmasok futtatták be, mert nekik érdekük, hogy ne akarjon senki semmit megváltoztatni, mindenki legyen szépen engedelmes fogyasztó, higgye el mindenki, hogy úgysem tud semmit megváltoztatni.

  2. Na elolvastam a kivonatot. Borzasztó, felháborító.
    Kiemelném ezt a részt:
    “K: Hogyan tudok annak megbocsátani, aki nagy fájdalmat okozott nekem?
    V: Ítéld meg az ellenségedet, írd le, tegyél fel négy kérdést és fordítsd át. Lásd meg magad, hogy megbocsátani azt jelenti, hogy felfedezed, nem történt meg az, amit gondoltál. Míg nem tudod látni, hogy nincs mit megbocsátani, még nem bocsátottál meg igazán. Soha senki nem okozott fájdalmat senkinek. Soha senki nem tett semmi szörnyűt. Nem létezik semmi szörnyűség, kivéve a még meg nem vizsgált gondolatokat.”
    Aki ezt komolyan gondolja, annak még soha életében nem volt valódi nehézsége, és unalmában magának kreálta problémákat. Miután erre rájött, azt hiszi, hogy ez mindenkinek megoldás.
    Lenne képe ezt belemondani Katie Piper, vagy Bibi Aisha szemébe?

      • Volt képe.
        “Here is an example of Katie´s use of the turnaroud technique. On page 35, of Losing the Moon, Byron Katie starts talking about Nazi’s taking babies from Jewish mothers and throwing the babies into a firepit near the end of WWII.

        Quote:

        If Someone (God, ‘what is’), pulls my baby from me – if that’s what it takes, I’m there. Take the baby. Tear my baby from me. Throw it in the fire….My discomfort is my war with God. […]

        You see, there are NO choices. What is, is. […]

        But when we get to the baby thing, we’re getting down to our sacred little concepts now….You take my baby from me, you’re messing with the illusion of I’m the mommy, this is the baby, there’s the daddy…

        But tearing the baby away- that’s the higher. That’s the higher, because it snatches your story from you and makes it apparent in your face – nothing’s real short of reality….

        That’s it. That’s what is. That’s love. That’s absolutely Un-describable love. That you, God, would even give me that.

        Can you know that Hitler didn’t bring more people to realization than Jesus? “

  3. “Nem két emberre van szükség ahhoz, hogy egy házasságban véget érjen a háborúskodás; csak egyre. És ha mindketten befejezik a háborúskodást, akkor az élet még kétszer olyan széppé válhat.
    Hazaérek munkából, kinyitom a frizsider ajtaját. A kedvenc nasim ott vár rám. Pontosan emlékszem, hova tettem: a felső polcra, jobb oldalra… Nincs ott!!! Megette!!! Kuncogni kezdek magamban. Nincs semmi olyan stresszes gondolat bennem, hogy „Milyen figyelmetlen alak, hisz tudta, hogy az enyém, és annyira vártam már, hogy megehessem, ő meg az egészet elrontotta.” A gondolat támadása. Ha ilyesmik jutnának eszembe, én meg jól elhinném az egészet, jól elkezdenék haragudni Stephenre. A valóság pedig annyi, hogy rögtön tudom, jobb nekem, hogy ő ette meg a nasit. Igazából még örülök is, hogy megette. És csak mosolygok. Lehet, hogy a vásárlás időpontjában még nem voltam tudatában, de most kiderült, hogy neki vettem. Boldogan konstatálom, hogy milyen figyelmes vagyok. És magammal is törődök, hogy így tudom látni az eseményeket.
    Amikor Stephen hazaér, elmesélem neki. Jót kacagunk. Azt mondja, nem gondolta, hogy a nasit magamnak vettem. Mondom neki, mennyire örülök, hogy ő ette meg, és megkérem, hogy legközelebb először kérdezze meg tőlem, hogy tényleg neki szántam-e. Egyetért. Tisztában vagyok vele, hogy lehet, hogy eszébe fog jutni, de az is lehet, hogy nem. Izgatottan figyelem, hogy a tervem hogyan hiúsult meg a valóságban. Elképzeltem, hogy én fogom megeszegetni a nasit, ehelyett azonban valami még édesebb történt.”

    Csak ne mindig nők áradoznának róla. De ezzel a módszerrel legalább lefogynak. Hacsak nem olyan okosak, hogy eleve két nasit vegyenek, mert egyenlő kapcsolatokban úgy szokás ám.

    Köszönjük az olvasónak, hogy a figyelmembe ajánlotta!

  4. Sikítófrász. Szeretek szenvedni! Magamnak teremtettem! Szenvedjetek ti is:
    “A partnered a tükröd. Azon kívül, ahogy érzékeled, még csak nem is létezik számodra. Ő az, akinek te látod, és végső soron ez megint csak te saját magad vagy. Újra és újra csak te és te és te, ily módon pedig vak maradsz saját magadra, igazolva érzed magad, és totálisan elveszve. Azt hinni, hogy a partnered bármi más lenne, mint a saját kitükröződésed, fájdalmas. Vagyis, amikor bármilyen hibát fedezel fel benne, biztos lehetsz benne, hogy az a te saját hibád. A piszoknak a te gondolkodásodban kell lennie, hisz te vetíted azt ki. Mindig te vagy az, akinek az adott pillanatban minket ítélsz. Kivétel nélkül. Te vagy a saját szenvedésed; te vagy a saját boldogságod.
    Nem tudsz valódian kapcsolódni a partneredhez, amíg meg nem szabadulsz attól a hitedtől, miszerint szükséged lenne tőle valami olyasmire, amit ő nem ad meg neked. A párod semmi olyasmit nem tud tenni, amivel megakadályozná, hogy szeresd. Az egyetlen mód az elvesztésére az, ha elhiszed, amit róla gondolsz. Egész addig egy vagy a partnereddel, amíg el nem hiszed, hogy egy bizonyos módon kéne kinéznie, adnia kéne neked valamit, másmilyennek kéne lennie, mint amilyen. Valójában így válsz el tőle. Ilyenkor a fejedben máris véget vetettél a kapcsolatotoknak.
    Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor jobb fizikailag távozni. Ha mondjuk a férjed ver, kérdőjelezd meg a gondolataidat azzal kapcsolatban, hogy miért maradsz mégis vele. Amikor megvilágosítod magadat az igazságra, rájöhetsz, hogy az egyetlen épelméjű döntés az, ha elhagyod. Nem kell félni, keserűnek vagy mérgesnek lenni ahhoz, hogy véget érjen egy házasság. Vagy, ha még nem állsz készen elhagyni, akkor maradj benne a házasságban, csak sokkal nagyobb tudatossággal arról, hogyan erőszakoskodsz magaddal, amikor megengeded neki, hogy veled erőszakoskodjon. Ez hasonlít ahhoz, amikor egy kertkapura kiírják: A KUTYA HARAP. Ha egyszer mész be a kertbe, és „megharapódsz”, akkor a kutya harapott beléd. Viszont ha másodszor is besétálsz a kertbe, és „megharapódsz”, akkor te haraptad meg saját magadat. Ha ezzel tisztába jössz, az mindent megváltoztathat. Megvizsgálod az elmédet, és rájössz, hogy végső soron senki sem árthat neked – csak te tudsz ártani saját magadnak. És meglátod, hogy 100%-ig te vagy felelős a saját boldogságodért. Ez pedig nagyon jó hír.”

  5. Erre most bután fogok reagálni.. Hirtelen végigolvastam (=átfutottam ) egy csomó mindent, mert már az elején egy dolog villogott az agyamban. (jó, nem voltam, nem követtelek alaposan, ahogy szoktam, nyavalyáim voltak, meg akármi).. szóval hajdanán voltam depis, voltam öngyilkos, mint feleség, mint külföldön élő, mint demoralizálódott akárki, és hablagyolhatott bárki bármiről, ha az ember belemerevedik egy látásmódba, akkor az úgy van. Az úristen se tudja odébblökni abból a hétköznapiasult sötétből. Nekem volt szerencsém találkozni egy pszichológussal akit kötelezően rendeltek mellém, aki legyőzött. De egy életre. És nagyon világosan emlékszem, hogy volt egy pont, amit én úgy hívok, odébbmozdult a fókuszom. Azóta soha többé nem akarok se meghalni, se fintorogni, hogy élni kell. Volt egy ember, aki megtanított élni, nem négy kérdéssel, hanem százzal, vagy ezerrel, válasz sosem adott, de megtanított kimondani fontos szavakat, megtanított a színekre, és ez valahol rettenetesen ambivalens, mert gyönyörű zenéket írtam, csináltam, de ez csak a kreatív világ volt, nem a csupasz, fókuszelnemmozdult valami..és persze, azóta nem születnek már bennem olyan zenék. Ez viszont kegyetlen..

  6. Csakazolvassa és Szikrának annyi a keserűség az írásaiban, hogy már csak az olvasásától depis lesz az ember. Talán pont nekik kéne felfigyelniük a bemerevedett látásmódjukra. Talán észrevehetnék, hogy a hiba talán tényleg az ő készülékükben van. Tudom van akinek egy fájdalommal teli élet is kevés ahhoz, hogy kinyíljon a szeme a valóságra, és elmozdítsa a fókuszát. Kívánom nekik tiszta szívből, hogy még ebben az életükben sor kerüljön erre, s váljon az életük sokkal könnyedebbé.

  7. Csak most olvastam el ezt a bejegyzést, ezért a késői komment… Eric Berne pszichológus írja valahol, hogy a “csak te segíthetsz magadon / csak te tehetsz mindenről, ami történik veled” hihetetlenül káros nézet, mind a beteg, mint a pszichológus felé. Az ember társas lény, és mélyen hat rá, amit a többi ember részéről tapasztal. Szerintem ez a “csak te alakítod a sorsod” típusú gondolkodás nem hajlandó elismerni, hogy igenis létezik a vis maior esete, és van, amikor az ember tehetetlen. De miért is akarunk mindig irányító helyzetben lenni?

  8. Visszajelzés: az írástudók felelőssége | csak az olvassa — én szóltam

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.