A feminán meg máshol is lapozgathatunk ilyen galériákat, és szörnyülködhetünk a maszkszerűen merev arcokon, aszimmetrikus melleken, meg hogy Donatella Versace nem képes méltósággal megöregedni.
Az a helyzet, hogy a fiatal test a szép. Szörnyű, de főleg azért, mert valóban. Abban a világban, a folyton szereplőkében, amelyben szépnek kell lenni, ez teljesen érthető. Aki öregnek néz ki, az jelentéktelen is. Ez a szépségeszmény, és az nem tőlünk függetlenül létezik. Mi alakítottuk ilyenné. És viszont: mivel nekünk azt a fajta szépséget mutatták szépségként, erre szoktunk rá. A feszességre, kontrasztos idomokra, a dús hajra és ajakra. Tessék akkor a nagymamákra gerjedni, rájuk hasonlítani akarni.
A reflektorfényben élők teste, mint már írtam, munkaeszköz, és bármikor, bármely szögből, megvilágításban, jó vagy rossz passzban jól kell mutatnia, szülés után is, a strandon is. Mi több, lesifotósok hada áll lesben, hogy a flip-flopban, bő pólóban és farmerben a papírpoharas kávéért elcsattogó színésznőt lefotózza, meg — főleg — a sportautó alacsony üléséről kiszálló celeb lába közét lekapja. Aztán megírják azt is, hogy az énekesnő esernyővel támadt a paparazzóra, hát, megdöbbentő, komolyan mondom.
Iparág ez, a legrosszabb késztetéseinket veszi célba, és mi vevők vagyunk erre, és kattintunk és belelapozunk, hogy lássuk őket esendőnek és csúfnak. De nem csúfak így sem. Egyáltalán nem csodálkoznék, ha valaki, a kicsit elfeledett színésznő például, amúgy is belefáradva a mohó lihegő-fejcsóváló rohamokba, azt mondaná: hát legyen, és direkt kimenne kócosan meg átlátszó szoknyában meg kilógó csöccsel az utcára, hogy címlapra kerüljön.
A villantás nevű jelenségre is fotósok ezrei szakosodtak. Az egésznek az alapja a tengerentúliak érthetetlen borzadása a mellbimbótól. Amennyire obszcén az ő interpretációjukban a melltartó nélküli, ruhán áttüremkedő cici, az teljesen megdöbbentő. Miközben amúgy hasig dekoltáltak esetleg, a filmekben kemény szexjeleneteket láthatunk, de a mellbimbó tilos. Mindig megírják a butaújságok sok felkiáltójellel, hogy a villantás mennyire kínos, divatbaki, és a sztár ápolatlan (“mostani külseje alapján nehezen hihető, hogy több mint ezren fordultak meg az ágyában” — neee), közben meg így lehet, egyetlen lecsúszó bikinifelsővel közepes sztárként is akármikor címlapra kerülni. Mindenki dörzsöli a markát, ha befut egy ilyen sztori, az újságolvasó meg mohón lapozgat, mintha még életében nem látott volna mellbimbót. Annyira különleges mellbimbó márpedig nem létezik, amekkora a tupír körülötte.
És ezek a meghízott, szétdrogozott, megöregedett és stílusbakikat vétő nők így is szebbek, mint amilyenek mi valaha voltunk, leszünk. Élőben legalábbis zavarba ejtően szépeknek látnánk őket. Mert élőben az ember tekintete a szépet keresi a másik arcában, testén. És mert ők nagyon szerencsés adottságúak, és rengeteg időt és pénzt fordítanak a testük karbantartására és az öltözködésükre, a romboló hatások és az idő ellensúlyozására.
Telnek az évek, és a hírességek elmennek plasztikára, ahogy a többiek is elmentek, mint valami beavatási szertartásra, mert olyan közegben léteznek, ahol nagy a nyomás. Mozdulatlan arcvonások, feszes szemhéjak, magas, ívelt szemöldökök, feszes mellek. Mert természetes formában is az volna a szép. Így nem természetes, de még mindig szebb, mint az öregség jelei. Talán már egyenesen az észrevehető és méregdrága plasztika számít státusszimbólumnak a köreikben, ki tudja.
Nekem tetszenek amúgy a plasztikázott nők, mert látom a soha el nem érhető eszményt a próbálkozásaikban. A nagy és gömbölyű melleket, a nyílt tekintetet, a szoborsima arcot, a telt ajkakat, ami csak fiatal nőknek tud lenni, és nekik is ritkán.
Ez Dolly Parton amerikai country- és popénekesnő, hatvanhat éves.
gyanúsan hasonlít Priscilla Presley-re, nem?
Dolly több mint négy évtizede abszolút sztár az Egyesült Államokban. Lehengerlő, radioaktív, elképesztő hangszín és erő, közben meg egy százhatvan centis Barbie.
Fiatalon meg így nézett ki:
those fabulous seventies
Ezen aztán megint csóválják a fejüket a népek. Az egyszeri ember nem érti: hát ez a nő olyan szép volt! Látjuk a friss képen felfelé ívelő külső-alsó szemzugot, az arcfelvarrás biztos jelét, a domborúan feszes, óriási szemhéjakat meg a keskeny orrot, a vékonyabb arcot, a hegyesebb állat, a feltöltött ajkakat. Dollármilliókat költött minderre. De milyen lenne vajon a plasztika nélküli Dolly hatvanhat évesen?
Megmondom nektek: egy formátlan, szétfolyt arcú nénike lenne. Ez a meghatározhatatlan korú arc, ennek vannak kínos és mesterkélt részletei, de női arc, az bizonyos, és alkalmas a reflektorfénybe. Itt nem lesz váratlanul meggyűrődő toka és morcos pillantás, az biztos.
Ez van: inkább múmiák lesznek, mint hogy természetesen öregek legyenek. Mi akartuk így. Mi látjuk a hatvanhat éves nők arcát csúnyának és jelentéktelennek.
De a lányom szépségérzékelése még érintetlen, és ő azt mondta Dolly Partonra: ez a néni nem szép. Furcsa az arca. Igen, mondtam. megműttette, hogy fiatalnak tűnjön, mert a showbusinessben huszonéves riválisai vannak.
Dolly mégis győz. Ez a Transamerica című csodálatos film utolsó dala. Ő is írta ezt a számot. Itt hatvan éves. Ó, de szeretnék, szerettem volna harmincévesen így kinézni.
csak az olvassa. én szóltam 
Valahogy így történhetett:
KedvelésKedvelés
nem merek rákattintani 😀
KedvelésKedvelés
Kedvenc filmem évtizedek óta:)
KedvelésKedvelés
Annyira durva, néha pont arról írsz, ami épp foglalkoztat. Ezen tűnődöm napok óta, hogy miért nincs respektje már az öregségnek. Hogy miért kell az éveim száma miatt egyre rosszabbul éreznem magam ahelyett, hogy egyre jobban érezném magam. És közben látom a tükörben, hogy őszülök, és nem vagyok hajlandó befesteni a hajam, mert valahogy egy kicsit várom is, hogy milyen lesz, hogy meg tudok-e öregedni méltósággal. Borzadok a gondolattól, hogy festék alatt őszüljek meg.
KedvelésKedvelés
Hát, nemtom….. kb. huszonhárom évesen kezdtem el őszülni, nem kicsit (genetika…) mostanra (34) elég brutál lett szerintem, és mostanra jutotam el oda, hogy befestetem… Minden relatív. Minden relatív?
KedvelésKedvelés
Már bocs, de mégis hogy lehet méltósággal megöregedni egy olyan közegben, ahol ciki az öregedő nő – vagyis inkább szégyenkeznie kell annak, aki elmúlt 35 éves?
Imádom ezt a nem tud méltósággal megöregedni dumát.
KedvelésKedvelés
azzal a biztos tudattal, hogy nem te vagy a ciki, hanem ők. Akkor is, ha ők a többség. Sosem kerültél még ilyen helyzetbe?
Igen, kevesen tudnak méltósággal megöregedni, de én őket szeretném követni, nem a külsőkontrollos bábokat.
KedvelésKedvelés
hát én nem tudom osztani ezt az elfogadásodat a plasztika iránt. Csúf, ijesztő, és nevetséges. Dolly is. Hiszek abban, hogy lehet szépen, méltósággal megöregedni, hogy a szép belső a megöregedett arcon is visszaköszön, és az aktív élet a testet sem hagyja szétfolyni.
Nekem az a vonal szimpatikus, hogy amennyire lehet, megelőzünk (bőrápolás, védelem, sport), amit lehet, finom sminkkel és profi fodrásszal korrigálunk, akár drágán, de isten ments, hogy látsszon is 😀
Én épp elkezdtem láthatóan ráncosodni, és most már bezzeg simán megy a rendszeres arcápolás, hehe. Kézfejem bőre is szörnyű, azt is elkezdtem kenegetni meg kímélni. Sosem gondoltam volna, hogy valaha probléma lesz nekem, h hogyan néz ki a kézfejemen a bőr, igazából most is röhögnöm kell..
KedvelésKedvelés
Most másodszorra nem értek egyet 😀 rémisztőnek és nagyon ostobának látom ezeket az embereket. Pedig érdekel a külsőm, nagyon is… Viszont már réges régen rájöttem, hogy azokat az embereket látom szépnek, akik rendben vannak lelkileg és szellemileg. Úgy érzem, hogy érettebb lett a gondolkodásom és ezzel párhuzamosan átalakult a szépségről vallott felfogásom is. Tíz évvel ezelőtt még én is robbantott szőke voltam, szoláriumozott bőrrel, hosszú, élénkre festett körmökkel (és persze hibátlanul feszes, karcsú és tökéletes testtel). Ma már úgy érzem, hogy nevetséges lennék. (Ahogy egyébként a 20 éves lányok is idétlenek kosztümben és selyemingben). Most szépnek látom a külsőm, pedig még a második terhességem nyomait nem tüntettem el és teljesen rendben sem vagyok, de mégis, valahogy önazonosnak érzem magam.
KedvelésKedvelés
Ezt szívmelengető olvasni. Én is ilyesmit érzek amúgy. Mint azt a nekünk nem kellben írtam.
De mi nem reflektorfényben élünk. Mi azért vagyunk ilyenek meg olyanok, ha természetesek is, mert tunyák vagyunk és bénán táplálkozunk, meg nem tanultunk meg rendesen sminkelni, meg öltözködni, és nem tisztítjuk az arcunkat eléggé, és főleg nem alszunk eleget.
Aki a sztárok közül nem áll be a trendbe, azt elnyeli a süllyesztő. Ez van.
És mi volt ez első egyet nem értés?
KedvelésKedvelés
Ha hiszed, ha nem Ozora 🙂
KedvelésKedvelés
vagy igazából arra megy ki a bejegyzés, h legalább ne csámcsogjunk az eltorzított arcokon-testeken, mert kollektív felelősség terhel minket is abban, h a reflektorfényben élők úgy érzik, h muszáj kés alá feküdniük?
Mert oké, ne ítéljük el, és járuljunk hozzá egy olyan társadalom megszületéséhez, ahol nem tabu az öregkor, de azért ne is mentegessük, ne adj isten, magasztaljuk az öncsonkítás e bizarr formáját, mert félremegy az üzenet: “Itt hatvan éves. Ó, de szeretnék, szerettem volna harmincévesen így kinézni” – vagy tényleg???
KedvelésKedvelés
Muszáj nekik? Szerintem meg a kés alá fekvő reflektorfényben élőket terheli felelősség azért, hogy ilyen példát mutanak a rájuk figyelő tömegeknek…
KedvelésKedvelés
De az ő helyzetük nem állandó, nem mindörökre adott, ők versenyeznek, rettegnek a lecsúszástól, elfeledéstől, és csak a slágerlistás, milliós lemezeladású pletykalapkedvencek maradnak talpon, a többiek úgy járnak, mint Mickey Rourke.
KedvelésKedvelés
Sziasztok. Viszont M.R. egyetlen szineszi teljesitmenyet akkor nyujtotta, amikor szerintem vegleg leszamolt az elvarasokkal es a celeb kuzdoterrel. Kover, oreg. szetcuccolt arcu pankratorkent pont olyan volt, mint amit a feltetelezheto eletmodja alapjan osztott a gep.
KedvelésKedvelés
Én csak azt mondom, hogy igenis szebb, mint lenne plasztika nélkül. És hogy elképzelhetetlenül szép, szépek. Nekünk, a kedvünkért. Ezért hazug és szemforgató dolog őket elítélni.
KedvelésKedvelés
sziasztok! érdekeseket írtok (valamikor még dezsa tumblr-jéről keveredtem ide, nademindegyis), és valahogy nekem is fura volt tőled (pedig hát nem is ismerlek :), hogy így állsz hozzá ehhez a témához. én szeretem, ha mindenki olyan, amilyen akar lenni, felőlem aztán lehet öt pár melle a hátára varrva, ha neki így jó. csak ilyenkor nem tudom, hogy nekik így jó-e. azt, hogy ha dolly énekelni akar (vagy nicole színésznő akar lenni), mert ahhoz ért, abban jó, az az élete, azt csak úgy teheti meg, hogy ha ő lesz sam lowry anyukája a brazilból tényleg. nincs választása, mert ez az elvárás a társadalomtól. itt persze akkor bejön az azért van ilyen sok szar műsor, mert ezt nézik vs azért nézik ezt, mert ez van a tévében-vitafolyam… mindenesetre nekem úgy is tetszene, ha szétfolyt, löttyedt nyanya lenne, csak énekeljen. meg hát azért ízlésesen is lehet ezt a plasztika dolgot, nem? mint meryl streep meg helen mirren pl.
🙂
KedvelésKedvelés
Hát, azt hiszem, nem nagyon lehet egy előzetes képlet alapján kikövetkeztetni, mit gondolok. Sőt, erre rátarti is vagyok. Ezért nem szeretem, ha más nevez liberálisnak, feministának, bárminek. Sok mindenben — abortusz; nem is írok róla — a keresztény, családközpontú neveltetésem, másban a bátyámék szexista minősítései irányítanak, a mai napig. Próbálok igazságos lenni azért, szempontokat felvetni, azokkal jól lehet vitázni.
KedvelésKedvelés
jogos-jogos! persze, hogy nem. istenóvjon, hogy megcímkézzelek 🙂 igen, jól lehet róla! köszi!! azért meryl streep szép, nem? 🙂
KedvelésKedvelés
Igen, nagyon! És üdv a blogon, maradj köztünk, csak közben kibugygott a kávé, azért nem folytattam a választ!
KedvelésKedvelés
jé, pont nekem is az jutott eszembe, ez a két név, a Helen Mirren meg a Meryl Streep, hogy ők igen, és a Sophia Loren is sokáig úgy, most már nagyon öreg de mégis – na benne van szicíliai nyanyaméltóság és még szexualitás is….még mindig.
KedvelésKedvelés
Pont Doly Partont hozni példának? Gondolod azért lép fel öreg kecskékkel (Willie Nelson, Kenny Rogers) hogy a kontrasztot még jobban fokozza? Akkor miért nem fiatal senkiházi csődörökkel?
Ez a fiatalítás amerikai módi. Európai szinésznők, énekesek természetesen megöregszenek. Már a hangjuk is borzalmas. Mégis ezrek örülnek meg pl egy idős Debbie Harry-ért.
KedvelésKedvelés
Tegyük hozzá (László), hogy Dolly Partont azért hozom példának, azért érdekes ő egyáltalán, mert eszméletlen hangja van. Önmagában a feszesség nem elég.
Kenny 1938-as, én nagyon szeretem az ő hangját is, főleg a nyolcvanas évekbeli felvételeit, és ő is szétplasztikáztatta mára magát, ahogy Larry Hagman is.
http://s3.amazonaws.com/img.goldderby.com/ck/images/Hagman.jpg
Gazdagok, öntudatosak, tanácsadóik meg menedzserük van. Miért csinálják vajon? Unatkoznak? Egymással rivalizálnak? Függők? Eltorzult a testképük? Nagy a nyomás? Cikkek százai szólnak naponta a celebek kinézetéről. Egy-egy testével nem is dolgozóéról, írókéról is. Vagy aki egyszer a csúcson járt, szép volt, sugárzó és fiatal, milliók bálványa, annak nagyon nehéz megöregednie, sokkal nehezebb, mint nekünk…?
KedvelésKedvelés
nekem sem tetszik. nálam az a brutto hogy bejelentkeztem lézeres szemműtétre. állítólag harmadnapra felkelek és látok. hallelujah.
KedvelésKedvelés
Egy olyan világban, ahol a társadalom szépség és a fiatalság alapján értékeli a nőket, természetes, hogy senki sem akar „lemaradni” – főleg azok nem, akik a testükből élnek. Igaz, ez a trend már a férfiakat is utólérte, gondoljunk pl Korda György festett hajára. Botoxot férfiakba is fecskendeznek. Vagy implantátumok ide-oda…Nem ítélem el azokat, akiknek egyre kevésbé tetszik a tükörképük ahogy haladnak előre az évek. A mértékletesség és a természetes hatás híve vagyok, de ez az én ízlésem. Ha valaki múmiáva műtteti magát, mert neki az tetszik, tegye.
Ami nekem nagyon fals: amikor fiatal nők műttetik magukat és a média úgy állítja be pl. a mellműtéteket, mintha 1. ez lenne a legfontosabb, hogy B, C, vagy G kosár – enélkül nem lehet valaki „jónő” 2. mintha a mellműtét annyi lenne, mint egy fogtömés, mind kockázat, mind „utóhatás”, szövődmény tekintetében 3. ez teljesen hétköznapi és normális. Nos, nem az.
Természetesen nem a helyreállító műtétekről beszélek, hanem amikor mindenféle kis VV- meg BB-perszóna ezzel kíván a Blikk címlapjára kerülni.
KedvelésKedvelés
Számomra egyrészt egyszerűen nem esztétikus, ha valaki műtéttel változtat az arcán, másrészt én nem meghatónak találom, hanem inkább szomorúnak. Úgy érzem, hiányzik az illető öregedő sztárból a saját maga iránti tisztelet, az önbecsülés, a múltjának elfogadása. Vagy legalábbis annyira kevés van ezekből, hogy könnyedén felülírja valami homályos elvárás a külvilág részéről. Arról ne is beszéljünk, mennyire összezavar a botox, mivel nem tudom értelmezni a botoxolt illető arcjátékát… Hogy lehet fontosabb a sima homlok annál, hogy kifejező színész/énekes/műsorvezető/bármi légy?
KedvelésKedvelés
Nekem nagyon betalált ez az írás, mert mikor az előző bejegyzésben említetted Dolly-t, rákerestem, és innen valahogy én is egy plasztikázott sztárok képgalériába keveredtem 🙂
Érdekes, hogy nem olvasok sztárhíreket, bulvárt, mégis kb. évenete, félévente egy böngészés során kikötök egy ilyen galáriában, és valami perverz örömmel nézegetem, elemezgetem a rémesen előnytelen fotókat. Ugyanígy ha anyósoméknál nagy ritkán kezembe akad egy sztorimagazin, azt is kiolvasom. Ki vannak ezek az újságok, hírek találva, valamiért vonzza az embereket.
Azért én végül mindig azt szűröm le az ilyen “sajtószeml”e után, hogy micsoda álszentség minden egyes szavuk. Az egyik cikkben azon szörnyülködnek, hogy micsoda igénytelenül sikerült lencsevégre kapni ezt, vagy azt a celebet, hát kilóg a hája, a másikban a szupermodellt szídják, hogy kilóg a bordája, a harmadikban leírják valakinek a kálváriáját, hogy a lesifotósok nem hagynak neki békét, a negyedikben előadják, micsoda agresszor állat amaz, mert megtámadta a paprazzit, máskor is látták már dühöngeni, stb.
Gyakorlatilag bármit csinál egy híresség, ott lihegnek a nyakában, és csak arra várnak, hogy legyen valami botlás, amiről lehet egy jó szaftos cikket írni.
Teljesen megértem, hogy ilyen légkörben frusztrálja a sztárokat az öregedés, és mindent megtesznek ellene. Meg lehet nézni, hány olyan színésznő maradt a ringben, aki elmúlt 50 éves, és nem plasztikáztatta magát. Mondjuk plasztikázottak közül sincs sokkal több. Hollywood nem kedvez az idősödő nőknek.
KedvelésKedvelés
“Itt hatvan éves. Ó, de szeretnék, szerettem volna harmincévesen így kinézni.”
Erre reagalnek: Dollyt aki szepnek talalja szerintem nem csak a felvarrt rancok es az implantatumok miatt latja szepnek. Hanem azert mert o belulrol sugarzik. A zene miatt? Az alkotas orome miatt? A kivulro jovo (megszelektalt) feed back-ek miatt? Nem tudom.
Ezzel termesztetesen nem azt mondom, h aki nem sugarzik az ezek hianya miatt nem sugarzik.
Az onmagunkat szepnek valo lats kepesseget szerintem magunkkal hozzuk, talan meg gyerkkorunkbol. Szepnek, ertekesnek lattak minket a szuleink? Mi volt az ertek nalunk? A szepseg? A josag? Az okossag?
Ugyankkor neha elgondolkozom azon, h ha ilyen szempontbol jol inditottak otthonrol, akkor hogy kotottem ki egy olyan ember mellett, aki nagyreszt (csak) blamal engem? Miert volt szuksegem nekem erre a kapcsolatra?
KedvelésKedvelés
így ni
KedvelésKedvelés
Trükkös, mert a bőre ráncos, de az arcformája kontúros. Így könnyű. A petyhüdt arc, a lógó pofazacskó, az nem könnyű, nem is fotózza a Dove sem.
KedvelésKedvelés
hát nem tudom, egy időben tele voltak a lapok azzal, hogy az 50 az új 40 (és így tovább). egyébként sok az egyéni adottságokon múlik, van, aki nagyon jól kerül ki a kések alól (pl. Paltrow), mások meg kevésbé, nyilván nem csak a plaszt. sebész ügyességén múlik.
engem ijesztenek és taszítanak a plasztikázott arcú emberek, semmi szépet nem látok bennük. Bardot sosem kedveltem, de le a kalappal előtte, abszolút ráncosan-rettenetesen öregedett, de nem látszott zavartatni magát tőle.
egyébként itthonról is lehet hozni példát emberekre, hogy milyen jól néznek ki 60-on felül. nemrég láttam Singer Magdolnáról fotókat, hát, szuperül fest. valahogy az az érzésem, sosem látott szikét a bőre.
KedvelésKedvelés
engem ijesztenek és taszítanak a plasztikázott arcú emberek = mármint a nagyon/agyonplasztikázottak
KedvelésKedvelés
én azt gondolom, a plasztikai sebészetet is csak gyógyításra kellene alkalmazni, vagyis égési és egyéb sérülések helyrehozatalára és nagyon jó, hogy van lehetőség erre; de a túlplasztikázást én is taszítónak, csúnyának tartom, fiatalom-öregen egyaránt.
sok szép öreget láttam már (a legszebb egy holland bácsi volt – ő meg engem látott nagyon szépnek 😀 )
és volt még egy eset, amikor örültem a plasztikai sebészetnek: ismerősöm a kisfiát műttette meg, hogy majd ne csúfolják a suliban az elálló füle miatt. azóta is azt gondolom, hogy jól tette, csak elkeserít, hogy szükséges az ilyesmi.
KedvelésKedvelés
Szerintem a plasztikai sebészet tök oké akkor is, ha esztétikai céllal használják, persze azon lehet vitatkozni, hogy melyek ezek az úgynevezett esztétikai szempontok. Ha valaki a rendeltetésszerűen használja, miért ne. A magam részéről 50-60 körül lehet, hogy megfontolok majd egy diszkrét arcfelvarrást 🙂 Semmi kedvem lelógó arccal mászkálni a világban.
A gond akkor van, ha valaki csak_ettől teszi függővé az önbizalmát és a világban elfoglalt helyét. Ebben esetben ez már nem szabad választás többé.
KedvelésKedvelés
mondtam én (épp most találtam): http://www.nlcafe.hu/szabadido/20130214/hollywoodban-a-40-az-uj-30/
KedvelésKedvelés
Nemrég olvastam egy könyvet a témában:
Naomi Wolf: A szépség kultusza
Nekem nagyon tanulságos volt, sok mindenre rávilágít.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: otthon lenni egymás testében | csak az olvassa
Visszajelzés: testi | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: most akkor én mit tolok | csak az olvassa — én szóltam