Kezdjük ott, hogy az életemet ne lopd le. Ne akard helyettem élni, jobban tudni, beleszólni, kavarni.
Szöveget, innovációt se lopj. És kész. Lopni ciki, becstelen, rád nézve kínos, az írásaimat szerzői jog védi, mégpedig az 1999. évi LXXVI. törvény. Kontextus nélkül a szövegeim nem értelmezhetőek, rémületes helyekre kerülhetnek és félremagyarázzák őket. Például nem fog kiderülni, hogy a férjem már nem él, és esetleg kegyeletsértő dolgokat írnak.
Lelopók
A ccc-nél (Nevezd meg! Ne add el! Ne változtasd!) is szigorúbbat kérek: nem szeretném sem az írásaimat, sem részleteiket más blogokon, honlapokon látni. Nem akarok felhasználva lenni, a szövegeim és fotóim egyediek és csak itt értelmezhetőek.
Ha linket teszel fel, megköszönöm, de ma volt a harminckilencedik csatám, hogy a fantáziátlan bloggertársak ne álcázzák már saját tartalomnak az én szövegeimet. (Meg van sértődve némelyik, hogy de hát örüljek, ez megtiszteltetés. Alkoss saját tartalmat, vagy kérdezz meg, engem ez tisztelne meg.)
Nagy-Magyarország-térkép meg Erdély függetlensége címer stb., tehát a témáimtól, meggyőződéseimtől idegen tartalmak mellett se szerepeltesd az írásaimat, légy szíves.
Ez a blog nem ideologikus, itt egy magánszemély gondolatait olvashatod, ne gyömöszölj semmilyen dobozba, és ne erőszakold se ide, se köré az ideológiát, a pro-kontra logikát. Vannak a dichotómiánál sokkal érdekesebb megközelítések is.
Linkelők és “szemlézők”
Állj ellen a kötözködési, feszültségkeltési késztetésednek. Ha nem tetszett a poszt, lépj tovább. Nagy az internet, ne görgesd az intrika- és gyűlöletlavinát tovább. A rosszindulatnak súlyos következményei lehetnek.
Ha osztani akarod, ami tetszett, tedd
- a facebookon
- követett blogok menüben a saját blogodon
- esetleg a blogodon bejegyzésben legyen egy mondatom, bekezdésem és link.
A link előtte, a szöveg felett legyen. Köszönöm.
Ha hosszabbat idéznél, írj nekem és kérdezz meg: csakazolvassablog@gmail.com
Semmiféle pénzhozós, kattintásszámra alapozó, üzleti célú helyet nem szeretnék a munkámmal tolni, senki más ügyét, és sajnos, nem szoktak erről megkérdezni sem — ez lopás, visszaélés a munkámmal.
Inspirálódók
Bloggertársak! Öröm számomra, ha megragadónak találjátok a stíluseszközeimet, ha használtok itteni megoldásokat, de azért van ennek egy egészséges mértéke. Amikor egy nappal az után, hogy egy egyedi, új kifejezést írok kommentben, te, napi olvasóm, ugyanilyen címen raksz ki posztot (nyomorlicit), amikor olvasom, hogy “szügyig gázolni”, “a nők itt végre elmondhatják a történetüket”, “gyomortáji nyüszögés”, “házmesterreflex”, amikor hirtelen kérdéssorok és parainesisek jelennek meg a blogjaitokon, jelenségekről írtok, újságíróagyatok van, magyartanárok lesztek, és amikor véletlenül egy ugyanolyan kézenállós fotót teszel ki az ugyanolyan életmódváltós posztodba (csak épp az én fotóm rólam készült, a tieden meg egy vadidegen modell áll kézen); amikor ugyanolyan érvekkel vered vissza a trollokat és ugyanolyan öntudattal írod, hogy micsoda érdeklődés van már a blog iránt, mindenki rád kíváncsi, hát olyankor én nem hiszek a szememnek.
telerikácsolta a facebookot, hogy én őt elnyomom, irigy vagyok rá, majd sietve blogolni kezdett, és “ő szólt”
ez azért megdöbbentett erősen
És én szóltam neki. Erre ő: “és a többi írásom? amit nem tőled vettem? az nem számít?”
Erre mit mondjak? Miért használják az emberek a másikat? Az ő blogja itt volt az oldalsávamban két évig, innen ment az első sok ezer kattintás, ő elismert, dicsért. Hogy képes erre?
És ami a legdöbbenetesebb: arra a kérdésre, hogy mi a foglalkozása, elkezdte magát magyartanárnak nevezni – nem az, nem is volt soha, és nem is végzett olyat… Rám keni a blogot, hogy rejtőzködhessen? A helyembe képzeli magát? Azt hiszi, ebből lesz a siker? Azt hiszi, a magyartanárság menő?
Az is vicces, aki az én blogom címadó József Attila-versének utolsó két sorát suvasztotta be a már működő blogjának leírásába, miután annyira megtetszett neki, és sietve ő is akrobatikázni kezdett, mert pont ez jutott eszébe.
Téged nem zavar, ha epigonnak tűnsz? Biztos van, akinek ez is jó, és biztos nem is veszi észre mindenki, de te, legalább te vedd észre, mit csinálsz, ne állítsd sajátnak.
Nem csak ő és nem csak Gumi koppintott szégyentelenül (a nők itt végre elmondhatják a történeteiket):
Voltunk páran nők, éhesek valami értelmes női netes tartalomra.
E mondat leírója két évig rajongott itt az első sorban, kért segítséget tőlem, írt vendégposztokat, ismerkedett, szervezett az otthonába csakazolvassás bulikat, majd tudta jobban, ki miért viselkedett úgy velem… aztán elindította a nagyon eredeti honlapot. Történetesen a fotósa is az enyém, tele van vele a facebook.
Ne “inspirálódj”. Ne legyél második vonal. Ne az itteni olvasókat és ismeretségeket használd. Találj saját hangot, témát, gesztust, megfogalmazást.
Ha nem tetszik a “szégyenfal”, akkor ne kenegesd, hogy ez általános, tőled is lopnak, mert nem érdekes: engem zavar, és én szólok. Lopni, majmolni eredeti ötleteket, más farvizén ügyeskedni, nem sajátot kitenni CIKI.
Egy kiterjedt zaklatás története, még engem titulálnak zaklatónak, utánzónak – és a bizonyítékok
A pontos megfelelések. Lefotózom a szerződésem, rárakok valamit, kiposztolom. Lefotózza a szerződését, rárak valamit, kiposztolja.
Az egybeesések nem véletlenek. A majmolók 1. megszállottan nézegetik a blogomat évek óta, 2. hozzám viszonyítják magukat, pár év késéssel ők is feminista bloggerek/sportikonok/könyvük lesz/igény2019 hashtag innen lopva/”az idő igaz”, kissthetrainer az edzőjük stb., 3. évek óta sunyin beszólogatnak rám, csöpögnek a rosszindulattól, illetve 4. az én képeim mindig (évekkel, hónapokkal) előbb készültek.
Hogy mindez nyílt basztatás és megalázás, és hozzám van minden viszonyítva, engem kell legyőzni, arra sok más mellett ez az instakomment is tanúság (claudetteclemens álnévtől):
Vagy ez:
Villő bezzeg “szépnek mondható” és nem fedett (viszont, a kontextusból gondolom, izmos):
(megj.: soha nem állítottam, hogy modell vagyok, azt állítottam, hogy az edzőcucc edzésre van. kis öngól az állkapocs emlegetése, és hát ennyire agresszíven kell elkenni azt, hogy Villő leutánzott)
Villő majd belepusztul, hogy ő aztán megmutatja, milyen fiatal, szép, ránctalan, menő, edzett, boldog és milyen jó cuccai vannak, milyen helyeken volt, miket eszik (ebben a nevetségességig sznob, anyagias, álspirituális). Képes 10-20 lájkokért ennyit manipulálgatni a fotókat. Miért csinálja? Mert magányban él, elidegenedett bürokratamunkája van, meghitt emberi közeg nélkül, hiú közlésvágy és borzalmasan üres élet. Egy stresszes káder, nincs saját otthona, háziállata se, ide-oda sodródik, nincs közege, főleg nem anyanyelvi, és nincs szerelme, gyereke, sikere, alkotó tehetsége, rajongói, humora, lazasága, ezeket veszettül irigyli. Van viszont hosszú mentális és testi betegségtörténete, megnyomorodása. Plusz életközépi válság, öregedés, a nem hazsnált női szervek sorvadása. Alkatilag fantáziátlan stréber. Kompenzál, és aljas lett, mint azok, akik nem élik meg az Életet. Ő ráadásul képtelenül álszent is: kifele, a kollégáinak játssza, hogy ezek ártatlan, pozitív lájfsztájl-posztok.
Most pedig további direkt megfelelések. A végén pedig életem legparább sztorija, az aljasság legalja.
Kavarások a három nőtől: a szerelmem írta ezt. Ő aztán nem olvas, nem, nem, dehogy! Nem vagyok meglepődve, hogy ők hárman zaklatták ilyenekkel, leskelődve, fontoskodva, balhéra éhesen. Az is érdekes “még ennyi se lett volna”: itt ismeri el a madár, hogy énekelt. A legintimebb, korábban reszkető szavakkal jellemzett találkozásainkról, érzéseinkről. Mocskolt, mert behálózták a libák, és ő gyenge jellem. Alja, lejárató hazugságokat, bosszúból, mert rettegett, hogy én tudom az igazat, és anyu előtt, akihez visszakullogott, viselkedni kellett, rámkenni a megcsalás felelősségét:
De Villő már 2013-ban is, “lehet érdeklődni”:
Angéla (itt még Adél néven) szeretne ilyeneket írni:
Az érvek egyetemesek, ő nem utánoz:
*
Az idő igaz: az eredeti poszt alatt nem volt ott (mert a nagyonművelt Villő írta bele hashtagnek):
A póz jöhet, de Villő a teste valóságát nem vállalja, mindig csak kis hasítékon látszik ki dereka, gondosan rejtegetett hasa, combja. Se Villő, se Angéla, se Nagy Ágnes soha nem merne így kiállni. A sebezhetőséget nem vállalja egyik se, csak a dicsőség, menőség kéne.
Rájött, hogy ez a póz hosszít, készségesen állonveri a csöcsével magát a nagy álujjongásban, nem bánja a pocót sem:
Persze megint agyon van hosszítva minden. Kinek akarsz hazudni?
És csak később vetkőzik, de akkor szarrá van retusálva. Hogy lehet így élni, hogy ennyire nem fogadja el a valódi arcát?:Külön szép a maraton/félmaraton emlegetése (az én nagy futóversenyeim idején). Angéla nem fut, bringára írta, hogy félmaraton:
Fekvő kép, azonnal neki is kell! Pár nappal az enyém után nyomja is:
Hídba lemegy Angéla is – de legalábbis majdnem. Elképesztően nevetséges “táncos”, “vicces” videó, szekunder szégyen. Korábban a híddal gúnyoltak engem, nagyon beakadt:
Angéla pontos utánzásai tovább, a hideg futkos a hátamon:
Kicsikart szex:
Jó tíz éve a kutyának nem kellesz.
Nem blogkönyv.
A fiam, akivel több közös irodalmi estet szerveztem, mindenki tudja, hogy hiperintelligens és autonóm, és a blogját is ismeritek, is nézegetés tárgya. Mitől magántanuló? Találgatja nyílt kommentben agresszíven, húzná le a saját mocsarába:
Az enyémen rugózik. Náluk ilyen a valóság. Jé, hátEzek hogy nem tanulnak meg egy darab nyelvet (semelyiket) alap-középfokon évek alatt?
Hát gratulálunk, meg volt kiskorúként jogsi nélküli vezetés is… Ez a rém… az én fiamat…, jézusom.
A minap szóbaállt vele a fia, halleluja. Amikor nálunk aludtak, akkor is őrjöngve ordított velük, minden apróságba behergelődve. Micsoda pokol:
Velem nem áll szóba, ezt amúgy Kinga döntötte el (mert nem hallgattam a bloglelopásról). “Kívánunk”, mint valami intézmény:
Gumiszoba karrierkilátásai (a lenti, férfira való irigykedés fényében csodálatos):
Ebből se lett semmi, meg a “pici grillbüféből” se, minden elkiabálva, felszépítve, és MINDENHONNAN kirúgják. Mindenkit szipolyoz, használ, aztán elárulja és orrba-szájba szidja őket. És az egész élete ilyen.
Az ezüst nadrág nagyon beakadt:
Itt nálunk csodált. Gyerekekkel cirkusz. Full idegbeteg. Tényleg szarul csinálod, ráadásul nem is tisztelnek.
Ezt a múltat kellett letagadni. Kitettem a balhémnak az ő fiát: nálunk aludtak, én vittem a srácot hozzánk fogason, kölcsönkapta a bringát, és megtámadtak. És sokkal idősebb volt a gyerek.
A lájkszámolgatás is vicces. A csakazt lenulláztam, a gumi könnyedén, lazán…
most már alkoholizmussal is vádol. A TAKNŐBEN FELHORGAD A BÜSZKESÉG! innen az is kiderül, nekik nagyon para, hogy a saját szavaik megvannak (nyilvános tartalmak):
*
És amitől Villő igazán hörög: a Daquïni. Az az ő szintje, neki kell. Nehogy már!
Életszerűen melltartóban főz.
Aszongya, drága. Aszongya, barátsággal… ezeket egyáltalán nem zavarja, hogy egymást használgatják ellenem, miközben Villő mélyen lenézi Angélát. Engem gyűlölni ő is jó lesz. Kitesszük ezt is, biztos megpukkad majd a gerleéva, és nem hangosan röhög a butaság, gerinctelenség és alakoskodás e mértékén:
Nagy Ágnes Blacktulip Cantaloupe Lorax floridai lakos lelkesen szubmisszívkedik: verset ír. Én megengedő vagyok a csúfsággal, de ez a nő egy vegyiháború, és bő tíz éve minden alkotó tevékenység nélkül azzal szórakozik, hogy beleköt nála jobbakba, mert szar a házassága.
A futótempóm miatt is gyalázgatott, meg minek utazom versenyekre, ő bíróság, neki el kell számolnom. Ez kurvajó, ÖT KILOMÉTER:
Az utolsó hastag jelzi, milyen erőszakosan próbálja Villő megfordítani a helyzetet, és tüntetné el a nyilvánvalót.
Én 2015 óta veszek alkalmilag ilyen márkát, lásd a két kommentet. Ez egy icipici, exkluzív márka, és én valóban edzek. Nem írom ki a márkanevet, mert én nem reklámozok, de számos fotómon szerepelnek. Full para, hogy valaki megkívánja, és kiáll velük parádézni, miközben rám célozgat (fikáz és kioktat, az enyémet fad dietnek titulálva. Gondolom, megpróbálta, de gyenge hozzá).
#whowearsitbetter, kérdezi a nem kicsit meghosszított, homályban hagyott, fegyverténynek gondolt fotó alatt a modoros hashtagkazalban. Hogy nem szégyelli? A rönkcombot innen veszi. Fotókkal trükközni és bizonygatni, hazug látszatot kelteni fullgáz.
Két méter tíz centis testmagasség és a mellbimbók ötvenkét centivel az áll alatt. Ez igen!
Meglátja, hogy síelek (nekem az a poén, hogy hétköznap, fapadosan, a Normafánál, ahol élek, egymagam!), rögtön kipakolja ő is. Olvassa, hogy vettem Nápoly útikönyvet és MEGŐRÜL, és nyomakszik azonnal, hányszor volt már, jól ismeri, és most is megy.
Nem bírja…
Spontán jókedv.
Úgy adja elő, mintha a Daquïni modellje lenne. És talál ehhez közönséget. Persze senkinek nem ő a lényeg, engem gyűlölnek és vihognak:
Nyilvánvaló a kamu, hiszen 8-15 lájkokkal, négyszáz alatti követővel és nem-sportspecifikus instával ő sehol nem infuenszer, jól sem néz ki, senkitől pénzt vagy terméket nem kap, a közös projektnek beállított fetrengős érzékiennézős hájmellű fotó pedig a legócskább felszűrőzött szelfi. Villő nincs rendben a testével, arcával, öregedéssel, és utál sportolni, emellett gyűlöl mindenkit, aki nem stréber, aki alkotó, szenvedélyes, bátor, vagy van gyereke, szerelme, izma. A “sport”képtára kizárólag mániákus ruha- és testmutogatás. Se nem ügyes, se nem izmos, se nem élvezi, de azért nagy ájtatosan, máskor tanácsadóként és óva intő kritikusként papol. Ki hatalmazta fel őt erre, hol a hitele, tudása, eredménye? Felhalmozott vagy ötven ilyen (méregdrága) edzőcuccot, harminc pár giccses, ám drága cipőt, vett a nyomi, semmit nem sportoló taknőnek is egy Daquïni topot, azt is kiposztolták mindketten, és úgy érzi, LEGYŐZTE GERLE ÉVÁT.
Zsiráfos nadrágomban vagyok, ma Villő előállt zebrás fotóval…
Ugyanezek a nők, valamelyikük) cseten faggatták Tamást, erről itt és itt van bővebben szó, egyikük álnévözönnel évek óta így zaklat. Nemcsak kéne a szerelmem, hanem ezt meg is írja nekem (álnév, full kamu a sztori), és átlátszó kéjjel gyalázza a testem (“állítólag Tarján…”, mintha ez pletyka lett volna és ő onnan tudná, miközben itt a blogon olvasta):
Gumiszoba (Murinai Angéla) magyarázkodik, hogy rászállt ismerőseimre (akiket nem ismert, semmit nem tettek ellene, semmit nem akartak tőle, én hat ilyen nőről tudok és egy férfiról, akire rászállt). Ezekből a sorokból kiderül, hogyan képzeli emberi kapcsolatait, a lojalitást, a vagy-vagyot és a társulást. Hogyan gyűjt embereket, mennyire gyenge és ostoba. Nem volt társam, mecénásom, nem “hálóztam be” senkit és nem is fordítok el, nem érdekel az ilyesmi. A legdöbbenetesebb, ahogy parancsolgat, “szeretné látni”:
Porig égett. Vekengtem.
Nem, Angéla, nem távolodtál el, sőt, nekem ríttad el szerencsétlenkedéseidet még júliusban is, és a pénzemből éltél. Kozmáékat meg Villő és Csilla gyalázta passzióból, akiket nem is bántottak eredetileg, engem meg igen, és én mégsem, vagy csak arányosan. Te ezt nagyon jól tudod. A gumiszoba blogon volt egy deklaráció, megkértelek, hogy határolódj el, mert kínos vagy, és a seggem nyalva írtad, hogy “mindannyian Gerle Éva köpönyegéből bújtunk elő”.
Nem én mondtam a koppintást, hanem egy olvasó. Érdekes, hogy a “szerencsétlen retarddal” Angéla milyen hangot ütött meg:
És ilyeneket írogattál, full irigy vagy, igazi mást leső szörny:
Semmi nem lett. Mi szopattuk meg Villőt, de nagyon, és a legordenárébb célzásokat illetően be is kussolt.
Értjük, érezzük, te rém. Egy nap megtudod, mi a rák, ha szrakozol ezzel. A rák, a tregédia ezeknek magamutagtási kellék. Fujj. ESPRIT is innen lopva (tele vele az első két blogév):
Ma Angéla így néz ki, ezt a képet gondolja kirakhatónak. Nem kell semmit mondanunk, az idő igaz:
*
A legalja
És hogy mindez mennyire nem csak inspirálódás, sima geciskedés, csajos rivalizálás: 2019 októberében Villő megpróbálta tönkretenni a maratonomat. Kamuszállást ajánlott. Az amszterdami nyilvántartás szerint nem létezik azon a címen ilyen ember, se máshol, ez kettő kattintással kiderül:
Szia!
Egy barátnőm kért meg, hogy írjak neked, hátha tudok segíteni. Hollandiában élek, Amsterdamban. Miről lenne szó pontosan?
Ida
(tehát ő keresett meg; meg nem nevezett barátnő, a kérdésemre sem írta meg, ki az)
A második e-mail
Szia! A címem 1077 JA, Amsterdam, Beethovenstraat 129, onnan nincs messze az, ahol rajtolnátok. Viszont holnap délutánig nem vagyok Hollandiában, a munkám miatt Németországba kellett utaznom. Pénzt nem kérek, de ha esetleg tudsz egy csomag Túró Rudit hozni annak nagyon örülnék. 🙂 Olyan 18:00 órától fogadóképes vagyok, a csengőn a van der Kok név van. Ha esetleg eltévednél, megadom a magyar számomat, azt gondolom neked jobb hívni +36 30 908 6459, de csak olyan 17:00 után leszek elérhető, akkorra érek haza.
Jó utazást addig is és érezd jól magad!
Ida
A válaszom
Szia, Ida! Próbáltam hívni ezt a magyar számot, de azt mondják, téves.
Kérlek, írj vagy hívj.
köszönöm:
Éva
Szia!
Mivel nem értünk el telefonon, nem tudtuk, a városban vagy-e, nem indultunk el.
Megoldódott a szállás, összebarátkoztam egy magyar társasággal az expón (ahol a rajtszámot vettük föl), meghívtak az apartmanjukba, szuper vacsora volt, és itt ragadtam. Pont a másik irányban van a stadionhoz képest, mint ahol te laksz.
Úgyhogy pihend ki ezt a napot, köszönjük a segítőkészségedet, és azért a Túró Rudit valahogy szeretnénk odaadni, mert az jár neked!
Kérlek, írd meg a holland számod!
Szeretettel
Éva
ő (már este, fél 7 után):
Ja, és mivel a telefonom mint írtam, széttört rapityára a balesetben, vele a kártya is, ezért a holland számommal sem érnél semmit. Hétfőn tudom ezt rendeztetni a céggel, de nem hívlak fel, mert ezek után nem vagyok rád kíváncsi.
Na ezek után én is kíváncsi lettem rád. Google anyó elég pletykás fehérnép. Na ezek után még szerencse hogy nem voltál a vendégem, mert elsüllyedtem volna szégyenemben, hogy egy olyan embert lássak vendégül, aki az ellenlábasai gyerekeinek a halálát kívánja, aki apjakorabeli férfiaktól teherbe esve és őket a halálba hajszolva kiforgatja őket a vagyonából, aki az értékteremtő munkára való képesség és emberi értékek híján másokon élősködik, aki mindig csak kivesz a közösből, be nem tesz soha, aki másokat zaklat az interneten, aki egy öt évvel ezelőtti párhetes liezont nagy szerelemnek hív és azóta se száll le arról a szerencsétlen másikról meg a feleségéről, aki ráktúlélőket zaklat, aki a cipőjét vagdalja a földhöz dühében és hadd ne soroljam tovább a gusztustalan féregségeidet.
Nem is a fertelmes szájszagod lett volna a baj, amire rá lehet könyökölni, azt megoldja egy alapos szellőztetés, a gombás nemiszerveddel fertőzött ágyneműt a főzőprogram a mosógépen, hanem az, hogy egy ilyen emberalatti férget láttam volna vendégül. Ezt a szégyent nem mosta volna le semmi, úgyhogy végülis jó hogy így alakult. A túró rudihoz meg jó étvágyat, ha már az élet neked túrós rudit adott.
Villő instáján ugyanekkor (az első rudikérő levelezés napján) ez jelent meg. Itt a maraton szó emlegetése is hát micsoda véletlen, #amaratontfutjákte:
És később ez. Külön érdekes, hogy hashtagben megint üzen. Mit forgatna ki, és kicsoda???:
Ez egy pszichopata.
Én pedig lefutottam a második maratonomat, négy napot néztem Hollandiát a legjobb barátommal, majd rohantam haza a szerelmemhez, aki most is a szerelmem.
Unhealthy Mirroring occurs when people with Personality Disorders have a vacant or distorted self-image, which can manifest itself as an imitation of another person’s speech, mannerisms, behaviors, dress style, purchase preferences or daily habits. — conscious imitation
People who are unfamiliar with Personality Disorders may struggle to understand any complaints about mimicry. However, discussing about TOXIC PEOPLE (HISTRIONICS, NARCISSISTS and other cluster b personalities) is quite detrimental for people who exercise self love and protect their personal boundaries. The only ones willing to tolerate this abnormal behavior of mimicry is no less than another TOXIC entity. They are not confidants, as their usual response would be: “ I THINK YOU ARE JUST BEING OVERLY SENSITIVE” or “ OH, YOU ARE JUST A PARANOID, NO CARES ABOUT YOU AND EVERYTHING YOU DO”. — just another member of the TOXIC GROVE trying to confuse, discredit and mislead you. TOXIC PEOPLE STAND BY EACH OTHER AND SPEAK THE SAME TOXIC LANGUAGE, THAT’S ALL.
Well, know this, YOU ARE NOT PARANOID, YOU ARE JUST REACTING TO YOUR OWN SENSES TRYING TO WARN YOU OF SOMETHING UNNATURAL THAT DISRESPECTS YOUR BOUNDARY. You have the gift of intuition, so use it and do not fall for the trap of being misled by anyone. You know exactly what you are sensing, YOU MUST listen to yourself instead. It can become quite unsettling to realize someone is paying so much attention to you and it is “cringy” to begin with. Although to some they might give a little consideration and benefit of the doubt, after all, “Imitation is the sincerest form of flattery”.
Hogy ezzel Villő szembesüljön (ha már mindezt a nyilvánosságban nyomatja és hozzám kötve hashtageli), az neki a legsajátabb érdeke.
csak az olvassa. én szóltam 
Ez bájosan naivnak tűnik, de sok sikert hozzá.
KedvelésKedvelés
Ja, mert te lopsz meg torrentelsz, remek!
Ez itt az én kérésem, és azért kérem, mert ez így normális. A szerzői jogvédelem mindenkit megillet, törvény van róla, amellett netes etikett, de a biztonság kedvéért kérem is, hogy tartsák be . Már megint én vagyok a naiv, már megint nem beszélünk azokról, akik “szemle” meg “blogajánló” címén szemrebbenés nélkül lelopják és saját tartalomként közlik más munkáját, kiragadva a kontextusból, és persze minden értesítés nélkül.
Beszéljünk inkább róluk, jó?
KedvelésKedvelés
Félreértesz! Egyetértek a tartalom lopás undorító, bár a szemlézéssel nincs gond, ha adnak linket. Ha szemléznek, link nélkül, és mást nem tesznek, a Google úgyis lerangsorolja őket, szóval nincs probléma, szerintem.
Másrészről, ha kiadsz egy digitális tartalmat, akkor el kell fogadnod, hogy ez azzal jár, hogy el fogják lopni, jó eséllyel. Ezért írtam, hogy naiv dolog ez a fenti írás. Ha erre adod a fejed, akkor ezzel együtt kell élned, hidd el, olyan írja, aki 98 óta publikál rendszeresen a neten, van némi rálátásom.
Sőt! Azt gondolom ez pont a dolog természetéből, a közegből adódik. A net határtalan szabadsága, sokszor szabadossága, a könnyű és felelősség nélküli lopás a net velejárója. Minden él nélkül kérdezem, nem töltöttél még le mp3-at, egy-egy filmet, sorozatot, eredeti-e az összes programod? Tényleg minden él nélkül, de mély kíváncsisággal kérdem.
Én bevallom nem vagyok bűntelen ilyen téren. Lehet, hogy más írásait nem használtam még fel, de a szellemi tulajdonát képző zenéit, filmjeit már loptam el alkotóknak. A szoftverekről nem is beszélve.
Nem folytatom, úgyis érted miről beszélek.
KedvelésKedvelés
Egyébként szépen példázod a következő érvelési hibát, amiről írni fogok: “mindenki ezt csinálja”, ami összekeveredik a pragmatizmussal, realizmussal, nem éles a határ.
Arról meg, hogy “te is csinálod”, már írtam, az a címe, hogy ők még többet loptak, és szintén nem érv.
KedvelésKedvelés
Értem.
Én sem ma kezdtem, hogy valaki már rég nem hisz semmiben, nekem nem érv.
Akkor coming out:
soha nem torrenteltem, nem töltök le semmit, nem érdekel, nem érzem, hogy értéke lenne, unom, utálom, kifizetem a mozijegyet, könyvet, cédét, ezzel is megtisztelve az alkotót. Nincs mp3-am, csak a Youtube-ot használom (ott vegyes a szitu, de a jogproblémásakat törlik azért), és nem, kínosan eredeti minden cédém, csak ajándékba van másoltam, és most vettem wordöt, mert az apám példánya (szintén legális) már béna volt. Kurva drága volt, és fenyegetnek, hogy ne keressek vele pénzt (de igen, fogok).
Tudom, hogy nyomasztó, de ez van.
A szemle olyan, hogy megkérdezik, és akkor eldöntöm.
De hogy a picibaba nevű rózsaszín nyálon, ahol egy Mórickanő azt hitte, ő majd megél abból, hogy odacsábítja a sok butus kismamát, telepakolja hirdetéssel és leszedegeti a tartalmakat mindenhonnan értesítés nélkül (“megtetszett”), majd felháborodottan tiltakozik, ügyvéddel fenyeget (!!!), amikor kérem, hogy fizesse ki, amit én ingyen írtam máshova, az egy kicsit erős.
Ugyanezt a cikket leszedte valami polgári-szűzmária-kettőskeresztes rémület, én pedig ilyen helyeken sem a tartalmammal, sem a nevemmel nem szeretnék szerepelni, engem ne keverjenek alattomosan oda, én dolgoztam érte, az én invencióm, én nem tolom más szekerét, növelem kattintásait úgy, hogy még szólni is baszik róla (és szerinte a forrás: aki már lelopta).
Rémülten és azonnal leszedik, ebből is látszik, hogy ez nincs rendben nekik sem.
Valamint a mandineren az egyik népszabisat láttam odadobva zsíros koncnak, a személyes adataimat taglalták éppen az intelligens, nőket is tisztelő kommentelők, és amikor írtam a szerknek, azt mondja (kis nyomozás után), az én munkahelyem honlapján is kemények ám a kommentek, a fennálló rend fegyveres megdöntésére biztatnak. Na, ez a WTF.
Ha engem kérdezel: NEM, nem, én sem, ők sem, az utolsó leheletemig: NEM. Nem járulok hozzá, és nem érdekel, hogy mindenki más korrumpálódott, és “ez így szokás”.
KedvelésKedvelés
Le a kalappal! 🙂
KedvelésKedvelés
Te hogy találtál ide?
KedvelésKedvelés
Szép. Nagyon becsületesen élsz.
Egyébként úgy találtam ide, hogy egy ismerősöm, aki nagyonanya a facebookon szétspameli ilyesmikkel az üzenőfalat és mivel én meg írok félig elrejtett apablogot a saját oldalamon, hát gondoltam megnézem ez milyen. Nem igazán tudtam eligazodni rajta, de a munkámból adódóan érdekelt, hogy ez alatt a ne vedd át az írásaimat menü alatt mit találok. 🙂
Azt gondolom, főleg a következő hozzászólásokat olvasva, hogy nagyon megérte idetévednem, mert egész meglepő dolgokat gondolnak komolyan venni népek a szellemi tulajdonról. De erről már a megfelelő helyen.
KedvelésKedvelés
ne izéljetek már! A lopás az, hogy van valakinek egy radírja, és ha ellopom, nem lesz neki, nekem viszont igen. A szellemi tulajdonnak más a természete, ha letöltöm/felhasználom, attól nem kevesebb lesz belőle, hanem több. A tulajdonos haszna lesz csak kevesebb. Ha a közösségnek szüksége van Gipsz Jakab szellemi termékeire, akkor valamilyen formában biztosítani kell a megélhetését, hogy alkothasson. De a nyeresége egyáltalán nem érdekel.
És egyébként pedig nagyon nehéz meghúzni a határvonalat: hol ér véget a más szellemi terméke, és hol kezdődik az enyém? Ha sok-sok emberrel beszélgettem végig sok-sok órát, majd mindezt formába öntöm, és a vége egy újságcikk, akkor milyen alapon tekinthetem azt a saját szellemi tulajdonomnak? Azok, akik a tartalmat szolgáltatták, vajon miért nem társtulajdonosok? Azoknak hol vannak a jogaik?
Vagy ha egy 6 hónapos csecsemőre, vékony fonalra és kötőtűre megírt mintát átvariálok felnőtt méretre, vastag fonalra és tűre? Akkor mi van? Kinek a szellemi terméke? Persze lehet mindenféle szempontokat kreálni, mint a ráfordított idő, meg az ötlet, de mindez csak viszonyítás kérdése.
Inkább az az undorító, ha valaki az alkotó energiáit képes arra fordítani, hogy – persze teljesen hiábavaló módon – a sajátnak tekintett szellemi tulajona után loholjon,
Lehet, hogy rossz hasonlat, csak most jutott eszembe:
mennyire tekinthetjük sajátunknak felnőtté vált gyerekeinket?
hát sztem a szellemi tulajdonra kb. így kéne tekinteni.
KedvelésKedvelés
Ezek nagyon szép, baloldali gondolatok, de más munkájáról ezt mondani, egy bizonyos férfitestrész meg egy gyógyhatású gyomnövény jut eszembe róla. A cc sem véletlen, másoknak is elegük van.
Én az alanyaimat meg szoktam kérdezni, és ők vállalják a beszélgetést. Az én figyelmem munka, és az írás is. Engem viszont a lopók soha nem kerestek meg. Az írásaim maradjanak ott, abban a kontextusban, ahová én szántam őket, maradjon fölöttük kontrollom, mert én ingyen nem tolom mások szekerét, nem pörgetem a honlapját és a hirdetéseit. Én is csak linket teszek, ha mások írnak, vagy ők kérnek kifejezetten, hogy ezt ide tegyem fel, én sem lopok. Miért lopnak? Mert fantáziátlanok és mohók és etikátlanok.
“ha egy 6 hónapos csecsemőre, vékony fonalra és kötőtűre megírt mintát átvariálok felnőtt méretre, vastag fonalra és tűre…” – ha nem ajánlotta fel, hogy vigyétek, akkor ciki. Ha a pulcsit aztán kipakolod a netre, és ünnepelteted magad, vagy eladod, van bevételed belőle, tőled is átveszik, saját ötletnek nevezed, ráírod a kis sufnivállalkozásod logóját, felvízjelezed, és nem jelölöd meg, ki a forrás, aki sokkal több munkát tett bele (ráadásul kérte is, hogy ne lopják le), akkor lopsz, megúszós vagy és még sunyi is vagy, hogy átvariáltad. És utáljon ki a kötős közösség.
És ne csak a kettőskeresztes rémület ne tegyen engem más kontextusba, a Milla is lelophatja, nekik is szólok. Más munkájából élni, azt szipolyozni, elirigyelni ÉPP A MUNKÁSMOZGALOM ELVEI MIATT lopás.
KedvelésKedvelés
Én a sajátomra is így tekintek, persze nekem sokkal kevesebb szellemi tulajdonom van, mint például neked. De attól még gondolhatom így, és igazam is lehet, és ebben pont a te egyik cikked erősített meg (a “keserű vagy”: attól, h vki kövér, még mondhat igaz és követendő dolgokat az ideális testsúly elérésének módjairól).
A szellemi magántulajdonnal a fő baj az, hogy elfogadásával, sőt, mások kényszerítésével arra, hogy ők is elfogadják, a kapitalizmust építed.
Egyébként abszolút megértem, hogy zavar, ha a cikkeidet tőled teljesen idegen kontextusba helyezik, én is küzdenék ezzel, ha tudomásomra jutna, de akkor már inkább úgy, hogy szembesítem az idegen kontextust az eredeti gondolattal, meg hogy mit is keres ott.
Az meg, hogy fantáziátlan anyuka hogy keres pénzt, nem mindegy? Az általad keresett pénz ettől kevesebb lesz?
KedvelésKedvelés
Naná. Minden kattintás ami oda megy, nem ide jön, és csökkenti a blogot potenciálisan finanszírozók létszámát. Bocs hogy belepofa, de ilyenkor mindig elképedek, hogy ezt még bármilyen kontextusban bárki írástudónak magyarázni kell.
Én abszolút nonprofit vagyok, de az általam létrehozott szellemi tulajdonra én akarok kattintást, lájkot, megosztást kapni, ez egy ilyen idealista hülye elvi kérdés is, nem csak anyagi.
A szellemi magántulajdon – kapitalizmus párhuzammal nem értek egyet. Megosztani (linket kitenni bárhová) ingyen van, és utána az olvasásért senkinek nem kell fizetnie. A követelmény annyi, hogy tessék ITT olvasni és nem máshol. Kapitalizmusra akkor lehetne hivatkozni ha itt fizetős lenne a belépés. Ellenben akár fizetős, akár ingyenes tulajdont teszünk jogtalanul a magunkévá (akár forgalomban, népszerűségben), az lopás.
KedvelésKedvelés
,,Inkább az az undorító, ha valaki az alkotó energiáit képes arra fordítani, hogy – persze teljesen hiábavaló módon – a sajátnak tekintett szellemi tulajona után loholjon”
ezen most fennakadtak a szemeim. szóval ha én a saját cikkemre rákeresek, hogy hova lopták el, még én vagyok az undorító, mert erre fordítom az ,,alkotó energiáimat”? nanemá
Rá szoktam keresni.
szedettem le én is olyan oldalról, amitől sikítva menekülnék egyébként, ráadásul egy jó háttérrel rendelkező (értsd: médiacég, ügyvéddel) oldalról lopta, többszöri figyelmeztetésem után még neki állt feljebb, és csak akkor vette le, amikor a cég ügyvédet emlegetett. nem, nem szabad büntetlenül elvinni más munkáját. Mi nem egyértelmű ezen? És miért szükséges egyáltalán magyarázkodni emiatt bármelyik cikkírónak is????
A gasztrobloggerek már a receptekért is szólnak. Holott az azért mégsem egy cikk.
KedvelésKedvelés
…és még ami eszembe jut: amikor a Blogíró a m.m.miról idézett itt, az fúj, de milyen csúnya dolog volt, szabályzatba ütközött, szaladtak egyesek gyorsan anyucihoz, hogy intézkedjenek -Blogíró le is vette. És ha a Blogíró írásait viszik és idézik kéretlenül? Hát neki is van egy szabályzata, tessék azt is tiszteletben tartani.
Nagyon felhúzott ma reggel ez az inkorrekt hozzáállás, nem is kellett 2. kávé :S
KedvelésKedvelés
na jó, az undorító persze túlzás, és nem is az, hanem inkább szomorú, iszonyat energiákat emészt fel, és ráadásul ezzel a magántulajdon szentségét erősíti. Igazából a közvetlenül “felettem” lévő bejegyzésre akartam ezzel rímelni (“Félreértesz! Egyetértek a tartalom lopás undorító…”). Bocsánat mindenkitől, akinek rosszul esett!
KedvelésKedvelés
a mamamis dologhoz semmi közöm, egyébként pedig – gondolom, egyértelmű – számomra ezek a szabályok egyáltalán nem szentek.
nem is értem, miért az én hszomról jutott eszedbe.
KedvelésKedvelés
Ez,, amit írsz, a kommunizmus. Elég ijesztő ezeket a gondolatokat ma, ezen a média felületen olvasni.
KedvelésKedvelés
lehet, hogy nem ugyanarra gondolunk, amikor a kommunizmus szót használjuk..
a kommunizmus lényege, hogy a termelőeszközök, a nyersanyagok, a föld, stb. közösségi tulajdonban van és az emberek közvetlenül döntenek az őket érintő kérdésekben.
Sztálin, tervgazdaság, éhínség, munkatáborok – ez nem kommunizmus, hanem a kommunizmus egy kudarcba fulladt kísérletének rettenetes eszközei.
A magántulajdon eltörlése nem azt jelenti, hogy akkor már én is használhatom majd a fogkefédet és nem is szólhatsz érte, hanem azt, hogy pl. egy tó, egy bánya, egy erdő, egy gyár nem lehet magánkézben.
KedvelésKedvelés
Kedves Gerle Éva!
Ahogy egyre több információt szerzek a blogodról annál inkább felháborít amiket írsz és ahogy írod.
1. Te szubjektív véleményed nem szellemi termék. Mindenkinek van véleménye bizonyos dolgokról. Attól, hogy a saját véleményedet Te meg tudod fogalmazni
és le tudod írni, nem lesz egy jogvédett termék.
2. Egy jogvédett mű , egy írás, egy esszé, egy irodalmi alkotás, vers, regény, novella, többnyire fikcionális alkotás. Tehát nem valakinek a szubjektív
véleményét tükrözi hanem költői eszközökkel (metafora, hasonlat stb.) vagy egyéb írói eszközökkel megírt többszörösen lektorált (nyelvi és szakmai
lektorálás) irodalmi mű.
3. Ha ide most azt írnám, hogy a te írásaid egyik kategóriába sem sorolhatók és így megkérdőjelezik a jogvédelem (csak szerzői) minden aspektusát akkor
ezzel a saját szubjektív véleményemet mondanám el. De nem teszem. Viszont ha mégis megtenném akkor az szintén jogvédett lenne? Na hogy is van ez?
4.A “top 10 közhely” című írásodban a címek , tehát maguk a közhelyek is jogvédettek? pl. “majd visszakapja a sorstól” mert az igen muris lenne, ha egy
közhelyet jogvédetté nyilvánítanál mint a saját szellemi termékedet.
KedvelésKedvelés
Ugye te nem végeztél magyar szakot vagy ilyesmit, és nem nagyon tudod, mitől szöveg a szöveg, illetve mit jelent a “költői eszköz”? Hol olvastad, hogy mi nem esik a szerzői jogvédelem hatálya alá? Szerinted József Attila Levegőt! című versében vagy Móricz Zsigmond Tragédia című elbeszélésében nem fogalmazódik meg a szerző véleménye? Szerinted az a költő, író, szerző, akiről te elismered, hogy az? Elébed kell járulnunk?
A blog jelentős része könyvben is megjelent, copyright van az elején. Azzal mi legyen most, hogy idelibbentél kioktatni? Nem érvényes?
Ha saját helyeden te irodalmi vagy publicisztikai céllal kompakt, érdeklődésre számot tevő szövegeket publikálsz, ráadásul hivatásszerűen (de amúgy hobbiból is, vagy érdekteleneket is közzétehetsz, ez nem számít), akkor te is kérheted, hogy más azt ne használja fel, fizessen érte, kérje az engedélyed. Hajrá!
És jó lenne, ha nem más szervével vernétek a gyomnövényt, ezt írtam oolának is, tehát a saját szellemi terméketekkel lennétek ilyen nagystílűek és nem máséval.
Irigy vagy, sajnálod tőlem, ennyi.
KedvelésKedvelés
A saját megfogalmazásom, gondolatom, szövegrészletem a saját szellemi tulajdonom, jogom van kérni, hogy ne használják fel, és egyébként a szerzői jog védi (1999. évi LXXVI. törvény). Nem a véleményem, hanem a szöveg, illetve konkrét szóhasználatok, egyedi megfogalmazások.
Nem írok közhelyeket, épp a mainstream ellenében írok.
Nem kell olyat olvasni, ami felháborít, nem teszik, közhelyes.
Az újságcikk, publicisztika, esszé, véleményműfaj is irodalmi alkotás, egyébként a blog tele van novellával és karcolattal, a megjelenési felület pedig nem számít.
A nyelvhasználatodból és a felvetéseidből, illetve az attitűdödből úgy látom, ez a blog nem neked való.
Üdvözöllek:
Éva
KedvelésKedvelés
“információt szerzek a blogodról” miért is?
KedvelésKedvelés
a Nihao Kai-lan cimu ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Ni_Hao_Kai-lan ) rajzfilmet valamelyik csatorna adta (lehet, hogy nem is kereskedelmi, talan epp a kinai kapcsolatok fontossaganak hangsulyozasara, nem tudom) egy idoben – talan most is, ezt nem tudom. ez olyan, mint a Dora es Diego, csak kinaiul lehet benne par szot felszedni a spanyol helyett. meg a mentalitast. egy reszt lattunk ebbol mar ugy egy eve, a hetvegi kiruccanas egy esos napjan, de mely nyomokat hagyott bennem. hogy jon ide? arrol volt benne szo, hogy valami maszkabalra keszultek, tervezgettek az alarcokat. az egyik szereplo pont ugyanolyat csinalt, mint amit egy tarsa kitalalt es korabban megmutatta. az otletgazda borzasztoan megsertodott, hogy lemasoltak. ezt kovetoen szajbaragosan, hosszan, idiotabiztosan a kovetkezo uzenetet adta at a rajzfilm: nem szabad megsertodni, ha valaki lemasolja, amit kitalaltunk. orulni kell neki, hiszen azert masolta le, mert tetszik neki! es az otletgazda a rajzfilm vegen orult, hgoy lemasoltak az altala kitalalt dizajnt.
van esely, ha mar a gyerekeknek is ezt nyomjak?
KedvelésKedvelés
én nem örülök, ha elviszik a cikkeimet. hülye-e vagyok? nekem ez nem dicsőség, éppenhogy a tolvaj szegénységi bizonyítványa. hadd én döntsem már el, hogy kinek adom oda -ne egy fasisztoid, vagy vallási fanatikus, esetleg rózsaszín ügyüm-büngyüm oldalon kelljen viszontlátni magamat. mert még egy arra tévedő véletlenül azt hiszi, hogy az én elveimmel egyezik az oldal szellemisége, azért vagyok ott jelen.
a dizájn másolása nem ugyanaz. két kézműves termék sosem lesz ugyanolyan, még a saját készítője által sem. ez itt meg csak egy ctrC, ctrV kérdése, még az elütések is ugyanazok lesznek
valószínűnek tartom, hogy aki a szellemi tulajdon közkincsnek tekintése mellett van, az sosem tett fel semmi ilyesmit a netre (nem a fórumozásra gondolok). vagy ha igen, akkor jó neki, ha nem érdekli az írásainak a további sorsa -engem érdekel, nagyon is. nekem ez nem energiapazarlás (már miért is lenne az)
KedvelésKedvelés
persze, hgoy nem vagy hulye. de amit a kezmuves termekekrol irtal, azzal eleg sok kezmuves nem ertene egyet. szerintem arnyalja a kepet.
KedvelésKedvelés
“viszontlátni magamat. mert még egy arra tévedő véletlenül azt hiszi, hogy az én elveimmel egyezik az oldal szellemisége, azért vagyok ott jelen.”
ez azt feltételezi, hogy egyértelműen beazonosítható a valódi szerző (gyakorlatban általában egy link a közzététel helyére). Ez lopás?
A lopás, ha vki nem tud/akar írni, és csak a szöveget ctrC, ctrV-zi, viszont akkor a saját neve alatt, vagy szerző megjelölése nélkül. Így viszont Zsuzskaként nem vagy ott jelen, és senki nem is fogja azt hinni, h ott vagy.
nekem van pár (tudományos, szal persze nem kifejezetten széles kört érdeklő) cikkem fent a neten (egyszerűen elektronikus formában is feltették őket, nem én csináltam), még sosem jutott eszembe megnézni, h nem lopott-e belőle vki. Pedig tudom, h sokan a beadandókat, diplomamunkákat, disszertációkat netről ollóznak össze. Engem az egész csak annyiban érdekel, hogy ha nekem kellene egy ilyen összollózott munkát értékelnem, netán tudományos fokozat odaítéléséről döntenem, akkor persze ellenőrizni kell, h saját teljesítmény áll-e a munka mögött.
KedvelésKedvelés
nagyon másképp látom az egészet
az én írásaim nekem kicsit a gyerekeim is. ezért fontosak nekem, az utóéletük is.
KedvelésKedvelés
(az lehet, hogy nem világos: nem blogbejegyzésekről írok a saját esetemben, hanem cikkekről, tematikus oldalakon megjelenő, az oldal tulajdonát képező írásokról)
KedvelésKedvelés
fent már jrtam, hogy a szellemi termékeinkre szerintem úgy kellene tekinteni, mint a felnőtt gyerekeinkre. Nem magántulajdon az sem, a maga útját kell, hogy járja, nem kontrollálhatom minden lépését. Egy jó szövegnek, egy művészeti alkotásnak működnie kell a megszülője nélkül is.
Mondjuk azt el tudom képzelni, hogy ha egy szöveget cafatokra tépnek, kiherélik (mondjuk amit egy szerkesztő csinál, hehe), szándékosan féremagyarázzák, akkor az olyan, mint mikor a gyerekünket bántják.
KedvelésKedvelés
pszilv: kézműves emberként, ex-bloggerként mondom
KedvelésKedvelés
jo, akkor helyesbitek: sok kollegad. :))) nagyon sok felhordules volt mar dizajnmasolas temaban, nem akarom reszletezni. de sokan az altaluk tervezett figurakat vagy ruhakat szinten sajat szellemi termekuknek tekintik, esetleg megengedik, hgoy sajat celra keszits belole, de kereskedelmi celra (hogy aztan a meskan arulja mas) nem. ilyen is van. de nem akarom elterelni a temat, itt cikkek atvetelerol van szo. kicsit hasonlo, kicsit mas.
KedvelésKedvelés
hat akkor tudhatod, milyen kinos, ha kitalalsz egy dizajnt (egy figurat, egy egyedi diszitesu termeket, stb) aztan egy hettel kesobb negyen aruljak mar a meskan. vagy ennek orulni kell?
de a rajzfilmes pelda nem errol szolt elsosorban.
KedvelésKedvelés
akkor tudható, mennyire kínos a saját írásodat máshol látni
KedvelésKedvelés
a matematika tanárnő hívatott. hogy azt mondja: a fiam feltette a dolgozatát a netre és emiatt az ő szellemi tulajdona sérült. kérdőn néztem rá. aztán elmagyaráztam: a gyerek kitöltötte a dolgozatot, onnantól az ő saját szellemi terméke. egyébiránt: nem értem a problémát. és ekkor aztán rám öntötte: ő 20 éve ugyanezekkel a dolgozatokkal dolgozik és most újat kell összeállítania. ja – ekkor esett le -, hogy dolgoznod kell, kedves pedagógus!
hogy jött ez ide? arról jutott eszembe, hogy a net világa más feltételrendszert szab a korábbi tevékenységeinknek.
igen, kényelmes volt 20 évig ugyanazzal a feladatsorral dolgozni, de ennek – a netnek (és kreatív kisfiamnak és ezer meg ezer társának köszönhetően) – vége.
igen, kényelmes volt a net világa előtt az újságíró élete: megírta, megjelent, kifizették. de ennek – lsd. fenn – vége.
és a kommunizmussal kapcsolatban: kedves oola! köszönöm! mélyen egyetértek.
KedvelésKedvelés
nem, egyebkent egy jol kidolgozott, megbizhatoan merni kepes teszt tenyleg nagy kincs, nem tudom, mibol gondoltad, hgoy a tanar dolgozni nem akar. rengetegen kitoltottek mar a tesztjet, a hibas utemeket nyilvan mar reg kiszedte belole, igy minden, ami a tesztben van, cellal van benne, es jo, nem sziv a fiad amiatt, hogy teszthiba van a dologban. az igazan jo teszteket jo penzekert adjak, itt van pl egy angol nyelvi szintfelmero, ennek komoly hattere van, jol mer. nezd meg az arat: http://www.amazon.com/Oxford-Placement-Tests-Test-Pack/dp/0194328015 . gondolhatod, goy ez nem a papir ara, amire nyomtattak, es okkal. mondjuk gondolom a tanarno nem fogja ezentul kiadni a teszteket, es nem is tehetsz neki ezert szemrehanyast.
a kommunizmus temahoz inkabb nem szolnek.
KedvelésKedvelés
Goy?
KedvelésKedvelés
Ez mit jelent?
KedvelésKedvelés
ez a hogy, ha elgepelem. bocsanat. 🙂
KedvelésKedvelés
Egyebkent nem arrol irtam, hogy ne lenne egy bizonyos szellemi termeknek ara, erteke. Hanem azt, hogy ujak a korulmenyek, amelyekhez alkalmazkodni szukseges.
A goy az ebben a kontextusban serto, meltatlan.
KedvelésKedvelés
mert vajon neked mit jelent az a szo, hogy goy, igy leirva? :-O
KedvelésKedvelés
megnezheted, kisse feljebb is elgepeltem a hogy szot, ott “hgoy”. ha gyorsan irom, akkor van, hogy a h is lemarad. hanyagul gepelek, az igaz, mert van egy nem komoly, amde kellemetlen borbetegseg a jobb kezemen, es egy kicsit az bezavar. minden hozzaszolasomat ekezet nelkul irom ezert, es kinos gepelesi hibakkal.
KedvelésKedvelés
Ertem. Akkor reszemrol egyszeru paranoia. Elnezest.
KedvelésKedvelés
Kezd olyan lenni a blog, amilyennek megálmodtam. Hajrá, hajrá! Csak tisztelettel, érdeklődve, kedvesen.
Én nagyon személyes dolgokról írok, ezek az én szavaim, fordulataim, szellemi erőfeszítésem és tehetségem, tökéletesen egyedi, tisztességtelen ezzel más portáloknak ékeskedni, írjon sajátot, ha tud. Vagy az a gond, hogy az meló? Nem adatott ötlet, eszköz? Az baj. Könnyebb a CTRL C-V? De még Szabó Lőrinc jogutódja is is letiltatta egyetlen verssort a RAPülők szerelmes számában, majdnem ötven évvel a költő halála után.
Ha lopják, be fogom zárni, ennyi, de még jogi út is lesz. A szerzői jog engem is véd, aki szeretne tőlem tartalmat, fizessen meg. De legalább megkérdeznék, komolyan. Oola, hogy nem érted ezt? A sztorijaim az enyéim, olvasni lehet. Linkelni és bekezdésnyit idézni szabad, de a link fönt legyen, én legyek látható, mert én dolgoztam vele.
És a nevemmel lopta le a picibaba meg a kettőskeresztes rémület, és odakeveredtem abba a közegbe, és az ő üzletük, látogatottságuk, eszméik haladtak előre az én munkám révén.
Az, hogy lehetséges, vagy technikailag könnyű, nem azt jelenti, hogy nincs mit tenni vagy egyenesen szükségszerű a lopás vagy a letöltögetés. Aki ilyet mond, az elkeserítően cinikus, másrészt meg olyasmit tesz, ami hasonlatos az áldozathibáztatáshoz, ami ellen küzdeni e blog egyik fő célja.
Pszichopaták is sokan vannak, mindenkor, minden társadalomban, nincs mit tenni, aztán mégis hogy fel vagyunk háborodva.
A mamamis szabályzat “lex Évuska” pontjához hozzáfűzném a még durvább kiegészítést, hogy a fórum üzemeltetője viszont jogosult felhasználni a cikkeiben bármilyen hozzászólást. Mondjuk próbálja csak meg ezt visszamenőlegesen érvényesíteni, emberére fog találni.
KedvelésKedvelés
“De még Szabó Lőrinc jogutódja is is letiltatta egyetlen verssort a RAPülők szerelmes számában, majdnem ötven évvel a költő halála után.”
– és ez szerinted normális? Követendő út? Nekem összeszorul a gyomrom és hánynom kell..
És téged nem lehet beperleni a “csakazolvassa” meg az “én nem fogom be a pörös számat” miatt? Miért nem találtál ki sajátot? Hiszen ahelyett, hogy a saját szavaidat használtad volna, bebújtál egy már kész remekmű mögé.
Nekem olyan kicsinyes, óvodás stílus ez, “enyém! – nem, az enyém! – de én előbb mondtam!” “én rajzoltam, te csak másoltad!”, ÉN, ÉN, ÉN…
Miért is sajnálsz valamit mástól, akinek nincs, olyat, ami meg neked van? (szellemi termékre gondolok)
Nehogy esetleg valaki azt higyje, az a másik találta ki, pedig a te zsenid van benne?
Nehogy pénzt keressen vele? Ha ő pénzt keres vele, akkor te kevesebb pénzt kapsz?
“az ő üzletük, látogatottságuk, eszméik haladtak előre az én munkám révén.”
de a munkád révén a blog halad a legjobban, nem igaz? te vagy az alkotó, te kontrollálod a folyamatot. Akkor írsz, amikor akarsz. Picibaba (vagy bárki) meg azzal, h ő maga nem tud színvonalas tartalmat létrehozni, ki van szolgáltatva az eredeti gondolkodóknak-íróknak. Idővel kipukkan a lufija, aki onnan idelinkelt, ittragad..
Kiskoromban nagyon mélyen belémivódott, hogy csak azt nem lehet tőlem elvenni, ami a fejemben van. Amit már egyszer megtanultam, megfogalmaztam, megjegyeztem. A ti lásmódotok, kifejezéseitek, meglátásaitok, logikátok – mindörökké a tiétek marad, nem lehet ellopni, ez olyan, mint a terülj asztalkám.
na, befejezem, félek, h elszáll, sajnos nem vagyok egy érvelésbajnok, de talán érthető..
KedvelésKedvelés
Azért, oola, mert József Attila halála óta már eltelt hetven év. Oktatási célra egyébként lehet korábban is felhasználni, de Gesztiék számot írattak klasszikus költőkkel, aztán azóta is betegre keresik magukat a jogdíjakból, minden rádiós lejátszás után cseng a pénztárgép.
Az a bajom, hogy az egyediségem sérül. A picibaba nem tett linket, hanem közzétette mint saját tartalmat. Könnyű a csábítás, de nem kell engedni azért neki.
KedvelésKedvelés
Ez most egy igen hajnalkás példa lesz, de én úgy gondolom, hogy ha elmegyek valahová vendégségbe és ki van írva az ajtóra, hogy ne lopd el a vázát, akkor nem lopom el, mert a főni azt mondta. Ez ilyen eccerü.
KedvelésKedvelés
De csak azért nem, mert ki van írva. Belül ez normaként nincs meg, ugye?
Lásd a csokoládémissziót. Amúgy ki van, ki volt írva, mégis elloptátok vigyorogva.
KedvelésKedvelés
Ez bután hangzik, nem is írtál erre, oola, hogy eltelt hetven év és azért már szabad. Megpróbálom árnyalni.
Nekem nagyon fontos, hogy ne legyintsek kényelmesen a létező szabályokra, hanem megismerjem, megértsem és lehetőség szerint be is tartsam őket. Szeretem, ha tiszta a lelkiismeretem, és a hülye szabályok elleni tiltakozásnak nem az a módja, hogy szabotálom őket, mert előbb-utóbb mindenről meg fogom magyarázni — honfitársaim teszik is sűrűn –, hogy miért hülye szabály az is. Ez hökkentett meg többeket az ozorás bejegyzésben, hogy én, a lázadó, a szabad lélek? Én inkább a képmutatás ellen küzdök, nem a magam kényelméért, és azért a szabályok többségére kényelemből és önzésből legyintünk: majd bolond leszek. Nem bírom az önfelmentést, öncsalást, az önkorlátozásra való képtelenséget.
Nos. A szerzői jogi törvény szerint az irodalmi művek a szerző halála után hetven évvel válnak közkinccsé. Emögött az a jogos igény áll, gondolom, hogy még egy-két generáció jogörökösei rendelkezzenek a szerzői jogokkal, és pénzt is keressenek vele, illetve ennyi idő alatt leülepszik egy-egy kor, és kiderül, ki időtálló. Nem tudom, a kiadók Petőfihez, Móriczhoz hogyan kell álljanak, gyanítom, aki gondol egyet, kiadja, nincs jogutód, nincs jogdíj, és senki sem teheti fel a kezét, hogy kérem, ezt nem szabad. Hogy hogyan adják ki, pl. szövegváltozatok esetén, vagy kritikai kiadásnál, azt meg filológusokra bízzák.
Idézni pl. Petrit, Orbán Ottót nyilván szabad korábban is, a legnagyobbakra név nélkül, szófordulatként is szoktunk utalni, használjuk a metaforáikat — ilyenkor az olvasók, hallgatók műveltségére apellálunk, és nem követünk el szerzőijog-sértést, amennyiben nem tüntetjük fel saját tartalomként. (Mostanában lepődtem meg, mennyire nem nyilvánvaló, hogy a “csak az olvassa” verskezdete József Attilának. Igaz, a keresőben még nyár elején megelőztem.)
Én nem gondolom, hogy ez ugyanaz lenne, mint amikor portálok sunyin leszedegetik más tartalmait. Engem például meg lehet keresni és kérdezni, igen könnyen.
Az a bajom az utánközlésekkel, azon kívül, hogy nem szólnak nekem, hogy erősítik azt a mítoszt, hogy a tartalom előállítójának ez dicsőség, hogy ő terjed, miközben a munkáját nem fizetik meg, és tovább görgetik ezt a tarthatatlan állapotot, hogy a tartalmakon mindenki kaszál: a keresők, a hardvergyártók, a hirdetők, a szemle típusú portálok, csak a tartalom előállítója nem. Akkor is, ha nekem hobbi, hiszen én neki talán forgalmat, pénzt, hírnevet termelek, méltányos volna tehát, ha az engedélyemet kérné, és megfizetné a munkámat. Ha nem így van, semminek nincs többé értéke.
Még egy adalék: az ÉS (próbálkozásaimból kiderült) hisztérikusan megköveteli, hogy a benyújtott mű nemhogy ne legyen hozzáférhető sehol még, tehát ők legyenek az első közlők, hanem beadni sem szabad máshová egyidejűleg, el sem olvassák, ha mégis. És ez nem csak az ő finnyáskodásuk, hanem minél rangosabb az orgánum, annál inkább így van. Ennyire fontos művészi produktumoknál a megjelenésben az egyediség.
A tudományos írás, amit te említesz, megint más. A tudományos kutatás hagyománya szerint a tudás szabad, és tudományos céllal, pontos hivatkozásokkal bárkinek a művét idézhetjük, felhasználhatjuk, az valóban ilyen közösbe tevés, mint amiről te írsz: azért van, hogy valaki tovább építse a Művet, a Tudást. Pénzt keresni hosszabb idézetekkel, kompilációkkal nem szép, a plágiumot is szokás vizsgálni, mint azt fél évvel ezelőtt megtanulta az egész ország.
KedvelésKedvelés
nagyon örülök, hogy írtál, mert noha nem írtam, azért napok óta ezen kattogok, csak nem tudtam nyugodtan a gép elé ülni. Sajnos most is indulnom kell, de estére megpróbálom összeszedni a gondolataimat és szavakba is önteni.
KedvelésKedvelés
“Nekem nagyon fontos, hogy ne legyintsek kényelmesen a létező szabályokra, hanem megismerjem, megértsem és lehetőség szerint be is tartsam őket. Szeretem, ha tiszta a lelkiismeretem, és a hülye szabályok elleni tiltakozásnak nem az a módja, hogy szabotálom őket, mert előbb-utóbb mindenről meg fogom magyarázni — honfitársaim teszik is sűrűn –, hogy miért hülye szabály az is.”
ezzel abszolút egyetértek. Vannak viszont olyan szabályok, amelyekkel nagyon nem értek egyet, és az esetek többségében sajnos nincs időm-energiám-egyedül merszem utánajárni, megfelelő helyen jelezni a problémát, így marad a szabotázs, remélve, hogy a kellő számú szabotázs majd változtat a helyzeten (pl. a mo-i kötelező védőoltások rendszere, vagy egy nagy ugrással maga a kapitalizmus). A szerzői jogokkal is lazán bánok, pl. számomra nem ugyanaz a kategória egy óriásmulti lopott szoftverét használni (akár pénzkereseti céllal is, bár most már elég sok ingyenes szoftver van, és ez szuper) vagy egy kis zenekar zenéjét lemásolni. Utóbbi esetben ugyanis azt kockáztatom, hogy a zenekar tagjai nem tudnak megélni a számomra kedves zene megírásából, és más munka után néznek, a multikat viszont nem féltem, azok már rég megszedték magukat. A fenti két példát szerintem nagyon nem helyes azonosnak tekinteni, noha ma jogi szempontból mégis azok. És azt is figyelni kell ám, hogy kié a jog.. Nagyon sok estetben ugyanis a kiadó vagy menedzser bagóért, vagy az első kiadás fejében “meg”veszi a szerzőtől a szerzői jogait, és onnantól a szerző már éhen is halhat, hiába lesz népszerű, a népszerűsége már azt fogja gazdagítani, aki már az elején is elég gazdag volt, és volt pénze kiadásra, reklámra, népszerűsítésre. A kapitalizmusban minden árucikk, a művészet és a tudomány is ugyaolyan pénzbefektetés, mint mondjuk, venni két raklap szabolcsi almát, és eladni Ukrajnában. Én azokat próbálom támogatni, akik nem adják el magukat, mert az ő létük-tevékenységük valóban tőlem (is) függ. Ha már eladta magát (ill. a jogait), már nem őt/a tevékenységét támogatom, hanem egy kereskedőét, aki jó esetben picit visszacsorgat a fejősteheneinek, rossz esetben viszont széttárja a kezét, hogy a szerződés szerint pedig övé a kizárólagos jog, tetszett volna nem aláírni…
egyszóval: ha az írásaidat (ami egy szellemei termék, azaz végtelenül másolható, és minden másolat pontosan megegyezik az eredetivel), amelyekkel a jelenlegi (nagyon rossz) társadalmi rendszer megváltoztatásáért küzdesz, árucikké teszed, azzal a rendszer szekerét tolod.
A jelenlegi rendszer bűne, hogy azzal, hogy nem teszed árucikké azt, amit szívesen és jól csinálsz, a megélhetésedet kockáztatod. Ellenkező esetben viszont az írásaid hitelességét. A gondolat nem eladó. A test nem eladó. (a mai rendszerben dehogynem, de hát ez ellen küzdünk, nem igaz?)
Azzal mondjuk egyetértenék, ha úgy módosítanád a szerzői jogaidat, hogy kereskedelmi célokra nem haszálhatja senki az írásaidat. Gondolatébresztésre, továbbgondolásra, vitára viszont szabadon, bárhol.
KedvelésKedvelés
Amikor egyedileg mérlegeled, hogy ő gonosz multi, ő meg nem, akkor máris ez a megmagyarázás van, és gyanús módon mindig egybeesik az anyagi érdekeiddel. Én ezt dumának érzem. És igen, szar szerződéseket ne írjanak alá. Egyszerűbb a folyamatos mérlegelésnél a radikális nem: nem lopok semmit, se zenét, se filmet, se szoftvert.
És ha én a rendszer szekerét tolom, akkor inkább nem tesztem árucikké, maradjon itt, de szólás nélkül ne kerüljön el ebből a kontextusból.
És attól tartok, nem is mindig változtatás nélkül veszik át. Internetes illemszabály: megnézem, mi a szerző szándéka, megkérdezem legalább.
Nem, nem tolom a rendszer szekerét, az internetes ingyenesség pedig csalóka, jó lenne már egy kicsit megfizetni a tartalmak előállítóit is, de ha nem, legalább nem kihasználni a munkájukat.
És ha engem eltartana egy bloggazda vagy az olvasóközönség (erről te is írtál), akkor máshogy néznék a lopkodókra is. Egyelőre nem tartunk itt.
KedvelésKedvelés
“És ha én a rendszer szekerét tolom, akkor inkább nem tesztem árucikké, maradjon itt, de szólás nélkül ne kerüljön el ebből a kontextusból.”
így nekem már korrekt. nagyon örülök!
“Egyszerűbb a folyamatos mérlegelésnél a radikális nem: nem lopok semmit, se zenét, se filmet, se szoftvert.”
Az én radikális “nem”-em magára a szellemi magántulajdonra vonatkozik. Nem ismerem el a szellemi termékre vonatkozó tulajdonjogot. (amiről már írtam: egy szellemi termék korlátlanul, minőségi kérosodás nélkül sokszorosítható. Szellemi termék lopásaként én csak arra tudok tekinteni, hogyha vki más szellemi termékét sajátjaként áruba bocsátja, magyarul az egész közösséget lopja meg azzal, hogy olyat árul, ami természeténél fogva ingyenes. Az szerintem is üldözendő, de csak azért, mert senkinek nincs joga szellemi terméket kisajátítani (magának az alkotónak sem..). Amikor megveszek pl. egy zenei cd-t, arra sem úgy tekintek, hogy a szerzői jogok miatt veszem, hanem azért, mert egyrészt annak van anyagi költsége (alapanyag, nyomtatás, szerkesztés), másrészt részemről így “üzenek” a szerzőnek, h tetszik a zenéje, folytassa!
“És igen, szar szerződéseket ne írjanak alá.”
áldozathibáztatás. sokan úgy érzik, nem tehetnek másként: tudják, h minden kiadónál ugyanaz a gyakorlat a nóném szerzőkkel, és leghőbb vágyuk, hogy megjelenjenek, könyv alakban, végre. (Mondjuk ennek az internettel és az ebook-okkal már egyre kevésbé lesz jelentősége.)
KedvelésKedvelés
Nem, ez nem áldozathibáztatás, hanem józanság. Nem lehet másra mutogatni: azt írja alá, ami korrekt, ha kényszerhelyzetben van, akkor keresse meg a módját, hogy ne ennyire járjon rosszul (inernetes terjesztés, saját kiadó — ma nem kerül semmibe digitális anyagokat feltölteni, sokszorosítani!!!).
Én sem sírok a szemét könyvterjesztők miatt, de nem is hódolok be nekik: a regényem magánkiadásban fog megjelenni, semmim sincs, összeköttetésem se, csak az írni tudásom, és lehet, sőt, valószínű, hogy belebukom — akkor meg egy kissé költséges hobbinak tekintem. Aki nem boldogul a tehetségével, nem tud marketinget, fellépési lehetőséget kiépíteni, az ne zenéljen stb.
Ebből, hogy ha néhányan a hatályos törvényekkel is szembefordulva közkincsnek tekintik mások egyedi tehetségét, mert nekik így jó, és az ember nem lehet híres a maga legértékesebb tudásával, invencióival, az lesz, hogy a tökömnek lesz kedve publikálni, ha mások az alkotást kényükre-kedvükre ilyen-olyan kontextusba, hirdetések mellé helyezik, bénán illusztrálják, helyesírási hibákkal linkelik, elmosódik az alkotó kiléte stb. Nem minden szellemi alkotás készült filantróp meg felvilágosító, világmegváltó céllal: aki ezzel foglalkozik a munkaidejében, szeretne ebből megélni, és ha elég jó, akkor éljen is meg, nem kéne elvenni tőle a kontroll, a közzététel és a sokszorosítás jogát. Úgyhogy aki ezt a szabadságot másra is kötelezőnek tartja, nemcsak a saját produktumaira, és az alkotó kifejezett kérése, szándéka, valamint a szokásos szerzőijog- és szellemialkotás-hagyomány ellenére sokszorosítja a produktumot, aki csak az üzenet célját látja, az alkotó érdekeit nem, mi több, erről még a kínlódó szerzőt ki is oktatja, az más farkával veri a csalánt, és eléggé kibaszik az alkotóval.
KedvelésKedvelés
nehéz ez a téma nekem, mert nem beszélgettem még erről így senkivel. ezért is a hosszú átfutási idő, nem azért, mert nem érdekel már, vagy megfeledkeztem róla.
“Aki nem boldogul a tehetségével, nem tud marketinget, fellépési lehetőséget kiépíteni, az ne zenéljen stb.” ez ugye vicc?
“közkincsnek tekintik mások egyedi tehetségét, mert nekik így jó, és az ember nem lehet híres a maga legértékesebb tudásával, invencióival,”
én nem vagyok ennyire individualista, az egyénben megnyilvánuló zsenialitásra úgy tekintek, mint ritka, szépséges természeti jelenségre, nem mint egyéni teljesítményre. Akkor is, ha rengeteg munka van mögötte, pl. napi 20 óra festés heteken keresztül. Mert van az a munka, hogy nem tudom nem csinálni, mert valami megnyilvánul rajtam keresztül (ez a zseni, a szerintem közkincs). Meg van az a munka, ami egy tehetség komolyan vett kibontakoztatása, szorgalom (ezt tekintem klasszikus egyéni teljesítménynek). Pl. én kiskoromban kiemelkedően jól rajzoltam, és ha komolyan vettem volna a tehetségem, napi sok-sok órát gyakorlással töltöttem volna, akkor mára nagy eséllyel egy jó grafikusművész lehetttem volna. Viszont szerintem ez bizonyjtja, hogy nem voltam zseniális, mert akkor nem tudtam volna nem rajzolni napi sok-sok órán keresztül.
A közkincs nem egyenlő a névtelenséggel.
Szellemi termékből általában nehéz megélni, mert ritka az, hogy valaki egyszerre legyen menedszer és alkotó (ezek a minőségek egymás ellen dolgoznak). De én mindig drukkolok az alkotónak, és ízlésem és lehetőségeim szerint támogatom a tevékenységét.
Megint be kell fejeznem, később folytatom, csak annyit még, hogy egyáltalán nem akartalak kioktatni, magam is elég összeszedetlen vagyok még ebben a témában.
KedvelésKedvelés
bocsánat, hülyeséget írtam: nem azért nehéz a szellemi termékből megélni, mert az alkotó általában nem menedzser, hanem a könnyű sokszorosíthatóság miatt, és itt van jelentős előnye annak, akinek van menedzsere, akkor nagy eséllyel megél belőle (azért a menedzsernél soha nem jobban).
KedvelésKedvelés
Nem, nem vicc. Lehet a garázsban is zenélgetni, hobbiból, vagy barátoknak. Akire nem kíváncsiak, az meg ne zenéljen. Az internet csodálatos, új eszköz, de hagyjuk meg náluk, a szerzőknél, előadóknál a döntést, feltöltik-e oda a cuccaikat.
Akkor ne legyél ennyire individualista, de rám ez ne legyen kötelező. Én az vagyok (nem individualizmusnak tartom mondjuk, hanem az ellenkezőjét ordas nagy pofátlanságnak). Sok mindenről lemondtam, sok kockázatot vállaltam azzal, hogy ilyen lettem. Én szeretném a kontrollt afölött, amit én csinálok. Ők nem az egyenlőség eszméje, a baloldali, anonymous csoport által is hirdetett jövő kedvéért szedik le az írásaimat, hanem tartaloméhségből, profitvágyból. Amíg mondhatom, addig mondom, kérem: engem ne tegyenek kétes tartalom, béna rajz, webdizájn mellé, más típusú közegbe, kontextusból kiszakítva.
Egyáltalán, nincs létjogosultságuk a szemle, blogajánló típusú oldalaknak. A mandiner azt csinálja, hogy leszed valami jó kis koncot, és a szerző tudomása nélkül odadobja a verembe a vérszomjas/antiliberális/nőgyűlölő/homofób közönségének, akik olyanokat írnak aztán, úgy járatják le a szerzőt, nyomozva utána, és minden moderáció nélkül, hogy az elképesztő. Én csak arra kellettem, hogy még erősebben utálkozhassanak. És az ő kattintásszámukat növelik, az ő eszméik habzanak magasra, az ő reklámbevételeik nőnek. Én nem véletlenül a Népszabadságba írtam azt a cikket, és nem fogom az ő szekerüket tolni. A törvény mellettem áll.
KedvelésKedvelés
Ne haragudjatok, hogy beleszólok a vitába, olvasgattam a kommenteket és nem tudtam megállni, hogy ne irjak.
Olvasom az érveidet, oola, és úgy érzem veszélyes ez a gondolkodásmód, amit leirsz.
Egy jog mindenkinek ugyanazt kellene jelentse, attól függetlenül. hogy szegény vagy gazdag, kereskedik-e vagy alkotott valamit.
Ezen alapszik a mai társadalom, és ez garantálja a te jogaidot is. Például azt, hogy leirhatod szabadon a véleményedet valamiről és nem lőnek fejbe érte.
Miért gondolod, hogy bizonyos jövedelem felett már nem illeti meg a multikat a szerzői jog? És egy még fontosabb kérdés: szerinted kinek áll hatalmában eldönteni, hogy mi az a felső határ ami felett már mondhatjuk, hogy “megszedték magukat”? Mennyi az annyi? Nekem, nekünk, másoknak van beleszólásunk ebbe, vagy te már megszabtad azt a határt egyénileg?
Ez a veszélyes. Nekem nem tetszene az, ha te, vagy bárki más önkényesen döntené ezt el, mert az azt jelenti, nem élek már egy szabad országban.
Viszont itt van egy törvény, ami a szerzői jogokat védi, azért hogy se te, se én ne tudjuk önkényesen kihasználni másnak a termékét.
A törvényt viszont nem szabotálni kell, hanem megváltoztatni. Na az már demokratikus megoldás lenne, mert mindenki beleszólhatna ls együtt döntenénk el. És mindeknire ugyanúgy érvényes lenne, még akkor is ha holnap, holnapután már nem felel meg az egyéni érdekeknek.
Hogy kereskednek a multik? Naés? Mi ebben a rossz pontosan? Hogy az te pénzeden, vagy hogy te miért nem kapsz belőle. Ha neked most sokat érő reészvényed lenne a M.i.c.r.o.s.o.f.t.-ban pl, akkor folytatnánk-e ezt a vitát?
Ha nem tetszik, hogy keresnek rajtad a multik és, ahogy irod, úgyis a kicsiket akarod támogatni, akor van megoldás. Ne vedd meg a multitól a szoftvert. Keress egy informatikust és kérd meg hogy irja meg neked a programot elejétől végig, majd kérdeztd meg mennyit dolgozott rajta, mibe került az iskoláztatása, mennyibe kerül hogy folytonosan fejleszti, képzi magát és a végösszeget fizesd ki. Ezzel máris támogattál egy alkotót.
Vagy kérdezd meg, neki megéri-e neki hogy ingyen elkészitse, dolgozzon rajta napokig, órákig, aztán te majd feltöltöd a netre, hogy ingyen használhassa mindenki és ő meg kérjen munkanélküli segélyt, ha meg akar élni valamiből.
Iitt most nem azokról beszélek, akik megalkotják az ingyen szoftvereket egy jól fizető állás meleltt, mert igy akarnak változtatni a rendszeren, vagy épp hobbiból. Minden tiszteletem az övék. Csak épp meglehet, hogy ők azért nem halnak éhen, mert közben olyan szoftokat is készitenek, amiket jó pénzért árulnak a multik és abból kapják ők is a fizetésüket.
És ami a legfontosabb, az ő saját döntésük, hogy ingyen töltik-e fel vagy pénzt kérnek érte. Mert jogukban áll és igy tisztességes.
Addig lehet határtalanul és egyenlően biztositani egy jogot, bármilyent, amig nem teszünk kivételt!
Mert ha neked kivételeznek, akkor és is kérhetem hogy nekem is kivételezzenek, és ha nekem is, akkor 100 más ember kéri majd, és a végén nem lesz törvény csak nagyon sok kivétel, és akkor összeomlik az egész.
KedvelésKedvelés
nagyon hosszút írtál, igyekszem, de csak részletekben fogok tudni válaszolni.
“A törvényt viszont nem szabotálni kell, hanem megváltoztatni. Na az már demokratikus megoldás lenne, mert mindenki beleszólhatna ls együtt döntenénk el. És mindeknire ugyanúgy érvényes lenne, még akkor is ha holnap, holnapután már nem felel meg az egyéni érdekeknek.”
“Mennyi az annyi? Nekem, nekünk, másoknak van beleszólásunk ebbe, vagy te már megszabtad azt a határt egyénileg?
Ez a veszélyes. Nekem nem tetszene az, ha te, vagy bárki más önkényesen döntené ezt el, mert az azt jelenti, nem élek már egy szabad országban. ”
követted valamennyire Geréb Ágnes büntetőperét? A kérdés persze költői, szóval, ha követted volna, akkor nem éreznéd, hogy szabad az ország, amelyben élünk. A törvényeket pedig nagyon-nagyon szelektíven alkalmazzák. Áltálában azokon, akik nem tudnak védekezni, rajta is kapják őket, javul a bűnüldözési és a szabálysértési statisztika, hurrá.
Nagy naivitásra vall, hogy úgy írsz a demokráciáról, hogy “mindenki beleszólhat és együtt dönti el”, mi legyen a törvény. Azt döntheted el, hogy x vagy y legyen a képviselőd, aki majd vagy képvisel, vagy nem.
Jövök még 🙂
KedvelésKedvelés
Vártam, hogy mit irsz még, de erre mindenképp válaszolni akarok.
Meglehet, hogy naiv vagyok, nem most vágják először a fejemhez, de hidd el elég jól boldogultam eddig a naivitásommal és azzal, hogy betartom az elveimet. Nekem nem kell semmi, amiért el kell adnom a lelkem, az integritásomat. Annak már nincs értéke a számomra. Vna amikor jó, van amikor veszetk vele, de legalább jól alszom éjjel, hogy nem adtam el/fel magamat.
Attól viszont, hogy naiv vagyok, még lehet igazam. Egyik nem zárja ki a másikat. Nem ér úgy válaszolni egy konkrét kérdésre, hogy a kérdezőre tereled a szót. Szóval még mindig várom a válaszokat, ha még akarsz irni, persze.
Hogy jön ide Geréb Ágnes? Tényleg nem követem közelről a pert, de jogilag (és kizárólag jogilak, légyszi ne keverd most bele morális vonatkozást, mert nem erről van szó), szóval jogilak megsértett egy törvényt, tudtom szerint, amiért most biróság előtt áll. Javitsatok ki, ha nem jól tudom. Hogy az a törvény eleve nem jó, az egy másik téma – (de! lehet változtatni, tüntetni, peticiót benyújtani, stb. )
Szóval, mi itt a szellemi tulajdonról témázgatunk és gondolom a hatás kedvéért vetted elő Geréb Ágnest, de a világon semmi köze ahhoz, amiről mi itt beszélünk.
Hogy nem élünk szabad országban? Lehet hogy nem minden szempontból és nekünk akkor jogunk és kötelességük változtatni rajta, ahogy tudunk.
Hogy korupt politikusaink vannak? Az még nem zárja ki azt, hogy igenis vannak törvények az országban, amik alapjában jók és a köz érdekét szolgálják, tehát azokat illik betartani.
KedvelésKedvelés
na most egy erősen ezoterikus oldalon van az egyik írásom. úgy, hogy az oldal, ahol megjelent az írásom, szólt az ezós oldalnak, hogy ne. de még mindig ott virít. utálom, hogy ott látom a saját írásomat, a hideg ráz tőle, kb. egy virtuális erőszak.
az, ha valaki szóról szóra átvesz egy cikket, a legális oldal pagerank-ét is rontja, ezt mostanában tudtam meg. A kereső hátrébb sorolja a keresési találatoknál nem csak a másoló, hanem az eredeti oldalt. szóval nemcsak hitel-, hanem üzletrontás is.
KedvelésKedvelés
Én egyetértek veled, de Geréb Ágnes nem sértett törvényt, bábaként volt jelen a szüléseknél. Le vannak írva a jogkörök, és ő bábaként nem volt eltiltva, nem írt receptet, nem csinált orvosi feladatot. A törvényeket pedig úgy használják, hogy ellene fordíthassák, a nemzetközi szakmai tiltakozás ellenére, nagyon durva kettős mércével, világosan kirajzolódó érdekek szolgálatában, és a társadalmat is félretájékoztatják.
KedvelésKedvelés
Épp ettől féltem, hogy beleesek ebbe a Geréb Ágnes csapdába (szerintem oola is pont ezért hozta fel). Nem votl fair, de ugyebár én naiv vagyok 🙂
Köszönöm a pontositást, utána fogok olvasni.
Pontosan értem mennyire erős elvi és jogi kérdésekről szól valószinűleg és erős és jogos felháborodást kelthet ez a per.
És épp azért én itt és most nem szeretnék, sőt nem akarok erről az esetről beszélgetni, mert nem vagyok eléggé tájékozott benne, hogy hozzászoljak és itt nem is erről van szó.
Szerintem megkérdőjelezhetünk egy törvényt, de nem kérdőjelezhetjük ugyananzon törvény alapján az egész igazságszolgáltatást.
KedvelésKedvelés
Először is, mint új, tisztelettel kívánok mindenkinek szép napot.
Ha megengeditek hozzátennék valamit, ami mintha ebben a (tudom, már nem mai) párbeszédben kimondatlan maradt. Ha pl. valaki egy zenekar számát tölti le a netről, akkor általában nem állítja, hogy a számot ő énekli, az ő felvétele. Attól ugyanúgy az eredeti előadónak megy a ‘hírverés’. De az írott szövegben nem jelenik meg ennyire nyilvánvalóan az alkotója, és sajnos a CTRL-C, CTRL-V -k idejében túl könnyű egy pillanat alatt arra méltatlanoknak magukévá tenni bármit. Éppen ezért szerintem is fontos, hogy az alkotó védje szellemi gyermekét, hiszen az az idő és energia amit a megalkotásába fordított fontos, tiszteletre és elismerésre méltó.
Én magam is találkoztam saját írásaimmal, képeimmel olyan helyeken ahol ezt mondhatni kőkeményen forintra váltották. Nem fair, nem tisztességes.
Én úgy gondolom a szellemi termék csak olyan értelemben lehetne ilyen esetben köztulajdon, ha mondjuk az adott oldalnak a cikk alapján – úgy mint gondolatindító ötlet – saját mondanivalója lenne, és azt az ő szavaival, élményeivel, tapasztalataival fogalmazná újra, mondana újat az olvasóinak. De ebben az esetben sajnos teljesen más a tészta.
KedvelésKedvelés
A Te írásaid is inkább tudományosak, nem irodalmi jellegűek. Családi, társadalmi, filozofikus jellegűek. Akkor ezekre is érvényesek a fenti megállapításaid, miszerint betehető a közösbe?
KedvelésKedvelés
Az én írásaim nem tudományosak, és nem, nem tehetők be a közösbe, erről szól a fenti szöveg, ha olvastad. Nekem nagyon fontos az eredetiség és a személyes, innovatív tartalom. Más az én invenciómat ne használja, ne keressen rajta, ne pörgesse a honlapját, mert az lopás.
KedvelésKedvelik 1 személy
Megtaláltam. (A “fotó ingyen közlik mások is dollár” keresőkifejezésekkel.)
http://blog.volgyiattila.hu/2012/01/12/ez-a-kep-sincs-ingyen-de-lopjak-milliokat-perelhetne-a-fotos/
“Szóval ha te egy magazint, weboldalt, céget, sportegyesületet/csapatot, vagy hirdetőt képviselsz, aki szeretné ezt a képet használni, akkor ne kérd, hogy adjam oda ingyen, a nevem feltüntetéséért, vagy “megjelenésért” cserébe. Megtaláltad a képemet, így valószínűleg van “megjelenésem”. Neked pedig van reklám költségvetésed, és az pontosan ilyesmire van. Nyilván te sem várod el, hogy ingyen dolgozzanak a munkatársaid, a titkárnőd, vagy a főnököd. Senki sem fogja ingyen megkapni. Csak azért, mert egy kép digitális, az nem jelenti azt, hogy nem került semmibe az elkészítése.
Ahogy valaki már jelezte felém, EZ az egyetlen kép nem került nekem 6612 dollárba, de ha te szeretnéd a nulláról indulva elkészíteni, akkor pontosan ennyibe kerülne mindent beszerezni, hogy elkészíthesd. Így én ezt az összeget tekintem a kép ellenértékének, ha ellopod, és erről az összegről fogja az ügyvédem küldeni neked a számlát, ha az engedélyem nélkül használod fel.
Ha a képedet odaadod pusztán “névfeltüntetésért”, vagy “megjelenésért” cserébe másoknak, akkor a legjobb reményed, hogy aki meglátja majd, megkér, hogy ő is hadd kérjen tőled képeket… névfeltüntetésért cserébe. Próbáld ki ezt… legközelebb, ha étterembe mész, mondd meg a pincérnek, hogy ha ingyen adja a vacsorát, akkor elmeséled minden barátodnak, hogy milyen jó volt.”
KedvelésKedvelés
Válaszul arra a levelünkre, miszerint ne lopják el kicsiny oldalunkról a cikkeinket pofátlanul (azért másolom be, mert annyira rohadtul tipikus -ellopják, majd nekik áll feljebb, és bizonygatják, hogy ők tettek szívességet azzal, hogy ,,reklámozták” a szaros kis oldalunkat:
T. (…)
A szövegben külön kiemeltük önöket, külön megköszönve a lehetőséget (erről mellékelünk egy képet). Így nem gondoljuk, hogy bármilyenjogsértő dolgot csináltunk. Fenyegetni nincs szüks ég! A tartalmat eltávolítjuk, nekünk nem áll érdekünkben, hogy ingyen hirdessük önöket. Nincs szükség, az önök tartalmára az oldalunkon. Idáig sem nekünk származott jó abból, hogy kint volt az önök neve.
Üdvözlettel, (…)
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: Napi ThxGod anyáknak | soulscreen
kitettem egy linket a saját blogomra. megnéznéd, hogy így gondoltad-e?
szerettem. köszönet érte.
KedvelésKedvelés
Igen, nagyon jó, köszönöm. (Megint nagyon sokan olvassák, tegnapelőtt óta, és ez egy kicsit feszélyez.) No de aki dudás akar lenni… Örülök, hogy itt vagy!
KedvelésKedvelés
Én pl. így találtam ide. Köszi 🙂
KedvelésKedvelés
Megspóroltatok nekem a reggeli kávét. Baby Jesus, mi van a fejekben, kerdem alnaivan. Most akkor tényleg nem amoralitas jellemzi ezt a népet, hanem a moralitas teljes hiánya? Nem ugyanaz.
KedvelésKedvelés
Nagyon tetszik a blogod. És tudom, milyen érzés, ha lopnak tőled. Sajnos nekem is volt ilyesmivel dolgom, bár nekem az ismertetőimet lopták már el nem egyszer úgy, hogy később más oldalakon találtam rájuk.
KedvelésKedvelés
Kedves fölényes agresszív hozzászóló!
Remekül hozod ám mindazt a sztereotípiát, hibáztatást, indulatot, amelyek megkérdőjelezésére a blog létrejött.
Én nem torrentelek, soha nem is tettem, cédét sem másoltam, ha nincs pénzem ilyesmire, akkor nem nézek, hallgatok filmet, zenét. Nem is autózom. És igenis, ezt kérem, mert attól még, hogy mindenki lop, ugyanúgy lopás marad. Kérni szabad? Az én munkámból és tehetségemből ne pörgesse más a béna blogját, ne járassa le ügyemet, férjemet, ne helyezze a kislányt aljasul trágár kontextusba.
Olvassátok el a saját blogszolgáltatótok szerzőijog-előírásait, eléggé meg fogtok lepődni.
KedvelésKedvelés
Akkor ezt most jóóól megmondtad, szmájlikkal. Nagyszerű. Mit szeretnél itt? 11 IQ fölött nem veszi komolyan senki, ha azt írod egy nőnek érvként, hogy neked csak szex kéne. Első kommentben beront, tanácsok, minősítés, vigyorgó szakértelem, sértettség — jól ismerjük, te vagy a tízezredik. Hogy ami a blogon van, azt nem látod tudásnak, azon nem csodálkozom, hát honnan is néznéd annak? Ne lopj, ennyi a lényeg, a többi rizsa, azért nyomod itt, mert loptál, nem tudsz saját tartalmat létrehozni, máséból élsz, és azt hiszed, ha minősítgetsz, akkor ez nem látszik.
KedvelésKedvelés
Hú, ez szánalmas, ahogy lopsz, aztán itt vagdalkozol, hülyeségeket írsz, hogy ebből felülkerekedj. Ebből nem lehet. A feminista vagy az újságíró vagy a leszbikus nem szitokszó, akinek igen, az nagyon buta.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: nem elég jó a szex 1. | csak az olvassa — én szóltam
Ha fél, ne írjon, hanem keverjen rántást!
KedvelésKedvelés
Ha idejön, lesz szíves tiszteletben tartani a kéréseimet, és nem beszólogatni. A szerző kifejezett hozzájárulása nélkül tartalmat átvenni LOPÁS, és nagyon úgy tűnik, hogy a szövegeim értékes jószágok. Nem tisztességes másokat megkárosítani.
KedvelésKedvelés
a szellemi tulajdon is tulajdon.
KedvelésKedvelés
Ha csak a rántás keverés jut eszébe mint egyéb tevékenység, maradjon annál.
KedvelésKedvelés
Kedves Éva!
Csendes olvasója vagyok a blogodnak kb. 1 éve. Gratulálok az írásaidhoz, nagyon tetszenek.
Azt szeretném kérdezni, hogy a 30 éves érettségi találkozónkon felolvashatom-e a 2013. október 3-i, “majd az életben is” című bejegyzésedet (természetesen a szerző és a forrás megjelölésével).
Válaszodat akár itt, akár e-mailben előre is köszönöm.
Üdvözöl: Tünde
KedvelésKedvelés
Kedves Tünde!
köszönöm, hogy írtál, nagyon meghat a kérésed. Természetesen, és kérlek, számolj majd be, hogy sikerült az alkalom!
Éva
KedvelésKedvelés
Kedves Éva!
Én is kíváncsi vagyok, hogy mit szólnak hozzá, majd elmondom itt is.
üdv. Tünde
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: csekliszt | csak az olvassa — én szóltam
Látom, felfedeztétek a kiegészítéseket. Olyan megnyugtató, hogy mindig biztos lehetek abban, bármit is írok a blogom legutolsó sarkába, észre fogják venni, megy a link.
Koppintani ciki, etikátlan, elfogadhatatlan, főleg ilyen kritikátlan mértékben. Én nem bánom, ha utáltok, amiért szóvá teszem.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: bemutatkozom | csak az olvassa — én szóltam
Hozzá lehet szólni?
KedvelésKedvelés
Szia, Ulrik! Az új kommentelők első kommentjei fennakadnak a moderáción, így állítottam be. Most már lehet.
KedvelésKedvelés
Szellemi tartalmat ellopni, használni nem lehet.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: akik ellopták a feminizmusomat | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: bogáncs újra otthon | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb…
Visszajelzés: érinthetetlen, mert elesett | csak az olvassa. én szóltam
Méghogy lopás! Ideológiát gyártasz. Először az volt a szerzői jog ürügye, hogy saját munka, szorgalom, tehetsêg. Ha az utódokra is vonatkozik a 70 év, miben áll a “tehetsêg”? Abban, hogy a megfelelő helyre születtek. Ez olyan, mint az egyszerű és a tőkés árutermelés összemosása. Az egyik elve a saját munkán alapuló tulajdon, a másiké idegen munka kisajátítása. Nem segít ezen a “törvény előtti egyenlőség. A „hülye szabályok” elleni tiltakozásnak nem az a módja, hogy szabotálod őket? Szép kis elítélése ez minden polgári engedetlenségi mozgalomnak! Téged valójában „fortélyos félelem igazgat”!
KedvelésKedvelés
Hehe, irigykedik valaki itt a szövegvilágomra. Semmi nem ürügy, én dolgoztam meg érte, az enyém, a magyar jog szerint is. Ezt a kicsinyes belepofázást okosabb és ilyen ostoba módon is próbálták megmagyarázni, miért okés szöveget lopni. Mindig más indulat volt mögötte, nem érv. Többnyire semmit nem produkáló, kavarós aljadékok akarták volna elszedni azt, ami az enyém. Te nekem biztos nem fogod megmondani, hogy a saját szövegeimet engedem-e felhasználni. Csalánt saját fasszal és máshol!
KedvelésKedvelés
Irigykedik a fene. Csak azt bíráltam, hogy az utódokra is vonatkozik a 70 év. Hol van itt a tehetség? Mint ahogy látjuk, hogy egyes színésznők a szüleik tehetségéből élnek (vagy a te nyelveden: lopnak). Ezért mondom, hogy ürügy. Ha elv lenne, azt kellene mondani: az én könyvemből ne éljen senki más, még a gyerekem se. Éljen ő is a saját tehetségéből. Nem én tehetek róla, hogy a burzsoá jog ellentmond a logikának. A szerzői jog különben nem azonos a copyrighttal. Ahogy a szabad szoftver mozgalom sem a kommunizmussal.
https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Copyleft
https://www.gnu.org/philosophy/words-to-avoid.html#Theft
KedvelésKedvelés
nem én alkottam a jogot. mindig annyira nevetséges, amikor elvek mögé bújva basztatják azt, aki csinál is valamit.
az erőszakos aljasságoddal menj innen. nem érdekelnek a fejtegetéseid, nincs lopás és kész, az én szövegeimből és szikrámból én fogok jól élni, nem a bambák.
KedvelésKedvelés
Bocs, de azt soha nem is vitattam, hogy valaki saját szövegeiből megéljen. Sőt, már az első hsz-ban kifejezetten elismertem a saját munkán nyugvó tulajdont. Végig csak a szerzői jog örökölhetőségét vitattam. Azt meg, hogy személyeskednék, visszautasítom. Te vagy az, aki eleve rosszindulattal gyanúsítod az ide jövőket. De ne félj, többet ide nem írok. Az vagy, akinek látszol: egy előítéletes ember.
KedvelésKedvelés
Nem vagyok előítéletes, bebizonyosodott, amit az első kommented UTÁN gondoltam.
Ez az én blogom, itt én hozom a szabályokat. Vagy betartod, vagy kiraklak.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: új év, új élet – gyere tovább! | csak az olvassa. én szóltam
Kifejezetten kikérem magamnak ezt a hangnemet! Bebizonzonyosodott? na aztnem! nem tudsz érvelni, csak végig sértegetsz ismeretlenül. ez a te színvonalad! Már az első válaszoddal is megsértetted a netikettet. Nem kérek választ, csak azért írok, hogy aki idetévedne, is lássa milyen vagy. Pukkadj meg, te rosszindulatú, beképzelt, rózsadombi díszmajom!
KedvelésKedvelik 1 személy
Itt világos szabályok vannak. Soha nem volt a netikett irányadó. Elég, ha nem vagy tahó.
Ha ez nem megy, arra is van megoldás: nem itt kommentelsz, ide se kattintasz.
Nem való neked ez a blog, nem vagy hozzá elég okos, feszültségeket akarsz levezetni.
Sült tahóként másvalaki független blogján erőszakoskodsz, aztán a netikettre hivatkozol…
félanalfabétaként… :DDD
KedvelésKedvelés
A Rózsadomb legnyugatibb csücskétől is három kilométerre lakom.
KedvelésKedvelés
Most aztán látják, milyen vagyok! :DDD
csak visszatértél te is olvasgatni
KedvelésKedvelés
Rendszeres mocskolódásaid miatt írtam a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak. Nem én erőszakoskodtam, csak hozzászóltam egy témához, te pedig folyamatosan mocskolsz és rágalmazol, nem csak engem, hanem másokat is, akiknek más a véleményük. Ja és el ne felejtsem! Nem mi fantáziálunk ismeretlen emberek nemi szerveiről…
KedvelésKedvelés
Hú, most aztán mi lesz…
2013-ban őrjöngtél itt, hogy a törvénybe is fektetett szerzői jogok tiszteletére kértem az olvasókat (gondolom, lopsz mindenhonnan, és meg kell magyarázni). Azóta ezen fortyogsz? :DDD
KedvelésKedvelés