Ez a bejegyzés az életvitellé vált személyautózásról íródott, és eléggé kritikus. Ha érzékeny téma, inkább olvass mást! Nem állítom, hogy az autósok szörnyűek, hogy az autózás szörnyű, de ennyit és így autózni kényelemből, ráfüggeni igenis szörnyű, akkor is, ha szeretem autós barátaimat, néha elvisznek és stoppolok is. A bejegyzés lényege: milyen elv áll amögött, hogy én úgy döntöttem, nem lesz autónk, nem tanulok meg vezetni sem, három gyerek és busztól távoli lakhelyünk ellenére sem.
(2012-ben vagyunk.)
Elkezdődött az új tanév, és emiatt, meg hogy a fiamat megtanítsam biztonságosan biciklizni, naponta leszáguldok vele a városba, a szép Bel-Budába bele.
Egyszerűen döbbenet, ami reggel a városban van. Iszonyatos torlódás, head-over-hills (jó, legyen heels, mert szóltatok: szójátékot minek is!) kocsisor, zaj, bűz; egy-egy iskola, óvoda környékén az a nyomakodás: vérszomjas evolúció. Az én mutánsom meg elhasít mellette. Igen, a járdán. Mit érezhetnek, hallhatnak, szagolhatnak az ott lakók minden, de minden hétköznap? Milyen jogon lehet ezt velük megtenni? A kényelmet másokkal megfizettetni?
Hogy jutottunk idáig? Sajnos, autózni nem egyedi, szituációfüggő döntés, inkább életmód. Sőt, láncreakció, és a végeredmény is az atombombáéhoz hasonlatos. Például, apu úgyis kocsival megy munkába (a munkahelye olyan helyen van, hogy sajnos, csak autóval elérhető), akkor már elviszi a suliba Jenőkét is. Így szocializálja a fiát is az autós életre akaratlanul is. Apu amúgy e sajnos-távoli munkahelyen keresi meg azt a pénzt, amelyből lízingestül, üzemanyagostul, súlyadóstul, felelősségbiztosításostul kijön az autózás, mert anélkül a munka nélkül nem jönne ki. De lakni a zöldben szeretne apu, és anyu is, ha teheti, külsőbb kerületben vagy az agglomerációban, mert a család, a gyerekek, ugye, és Fifi kutya. A gyerekek meg azt sem tudják, hogy kell jelezni a buszon, és hogy körülbelül hogy hívják az utcákat: őket viszik. Bérletük sincs, hiszen autóval járnak úgyis. Két átszállás? Ugyan! A jegy meg szörnyű drága.
Iszonyatos ez a passzivitás, amelyre ezzel nevelik őket, amellyel szimbolikusan és ténylegesen is talán örökre beszíjazzák őket a biztonsági ülésbe.
Én ezt az egészet nagyon-nagyon nem akartam. Mást akartam.
A kicsiket persze viszem én is, de összehasonlíthatatlanul aktívabb, élőbb ez, mint a kocsiban ülni, rágcsálni, veszekedni és gyerekcédét hallgatni. Amúgy (a bicikli mellett) meg fogasozunk, buszozunk és főleg gyaloglunk, sokat. Itt az utcában egész szépen elbicikliznek már, a korukhoz illő eszközön (valahogy úgy érzem, azért van jogunk erdőszélen lakni, mert nem szabadítunk erre a környékre autót: az itteni szupergazdag lakosság amúgy fajlagosan sokkal több autót használ, mint a belvárosiak). A nagy hatéves korától önálló, vele komoly túrákon vettünk részt, a városban is biciklizünk, érti, érzi, biciklis lesz ő is.
Ez az én csóróságom óriási szabadság: életfilozófiává hízott. Nem ijedünk meg mi már semmitől: bicikli, gyerek, van, hogy kutya is, és: lepülünk! – kiabál Jakab a hátamon a Németvölgyi úton. Egy szál semmiben, pótruha, itatópohár, pelenka, homokozójátékok nélkül megyünk a játszótérre, és azért mentünk, mert arra jártunk és eszünkbe jutott. Utazás? Vonattal, csakis. Vásárolni itt a közelben szoktam, vagy nagyon ritkán nagybevásárlunk, telekocsis baráttal, szomszéddal, félévente egyszer meg taxival.
Ha már megvettük, használjuk! (Így vagyok én a biciklimmel.) Az autózásban az az alattomos, hogy már-már világnézet: a teljes életet átfonja, sok-sok döntést meghatároz, terel egy nagyon határozott irányba. Akkor már nem te: a közeg akarja, hogy autózz, és nagyon kicsi szerepe marad az egyéni döntésnek, kényszerek fogják megszabni a hogyant.
Egyfelől a nagyon durva pénzköltés irányába terel az autóhasználat: az üzemanyagon kívül garázs is kell, kihangosító, övterelő, gyerekülés, szerelő, új gumi, mosatás.
Másrészt a szabálytalankodás irányába. Én már régesrég nem haragszom az egyedi autósra, megértettem, hogy szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát. Ezek komoly, rendszerszintű kényszerek, csak a legtudatosabbak nem engednek nekik. Aki autóval indul el, annak meg is kell állnia valahol. És ha lehet, közel a bejárathoz, nem fog ő gyalogolni, amúgy is elkésett: sarok, járda, kertkapu, kuka, erdőszél — istenem, előfordul. És olcsón parkoljunk lehetőleg: akkor út közepe, holtsáv a Nyugatinál, vagy egy kis vészvillogás és nincs probléma. (Maros utca! A rendőrség előtt is két sorban parkolnak.) És “kocsival öt perc”, de négy maradt: sietünk, átférünk még ezen a sárgán, jaj, bennrekedtünk a kereszteződésben… Végtelen cinizmust vált ki ez a sok kényszer mindenféle szabállyal, sőt, elvvel szemben: egyszer bátorkodtam egy taxisnak mondani, hogy ne parkoljon sarokra, úgy nézett, mintha levizeltem volna.
Harmadrészt a sajátos tudatforma felé visz az autózás: üveg mögül a világ. Az autós nem érzékeli a kinti hőmérsékletet, ha nem akarja, nem fröccsen rá eső és pocsolya, nem dől a teherautó fekete füstje, és ezért nem is nagyon érti, hogy rám meg igen. Az autózás elszigetel a többiektől a közlekedési szituációkban: az autós magányos a kasztnijában, alig is lát engem, nem hallható, csak a szájmozgásáról sejtem, hogy anyázik, és azért is anyázik ennyire, mert nem hallható.
Ha a kocsi elromlik, ellopják, felborul a rá szervezett élet. Kocsi kell. De az utak meg akkorák, olyanok, hogy így, ennyien nem férünk el. És annyira sok és egyre több a személyautó meg az egy főre jutó autós kilométer, hogy hiába szélesítik, hiába építenek újakat, megtelik mindig mind.
Busszaaal? Ne viccelj. Egyébként mostanra igazuk van: bizony, amióta a fizetőképes kereslet autóba ül, lerohadt az egész országban a közösségi közlekedés, az utasok csórók, szinte a legalja ül már csak naponta villamosra, buszra. A közpénzekkel meg legnagyobbrészt a személyautózást támogatják. Tragikomédia a nagypolitika viszonya a közösségi közlekedéshez. De vannak fejlemények azért: éjszakai buszhálózat például mégis lett az elmúlt években, nem is akármilyen.
És identitás is az autózás. Borzalmas ez az idegenkedés. A sajnálat a csóró iránt, meg hogy fel sem fogják: nemautózni másért is lehet, büszkén és boldogan. Ez a büszkeség mondjuk elég irritáló. Nincs jogsid? Akkor vannak még hiányosságok! Épp csak meglátnak, azonnal megmagyarázzák. Én a gerincem miatt nem biciklizhetek. Én nem fogok ott torlódni a buszon, meg a metróban felgyulladni. És hogy vásárolnék akkor? Hogy viszem a suliból a város másik végébe Vivient, balettra? Majd biztos cipelem az iskolatáskát… És az igazi WTF: Tudod, hogy például a kutyatartás mennyivel károsabb a környezetre, mint az én zöld matricás pözsóm? Nos, nekem meg kettesem volt fizikából – mit akar ezzel, hogy jön ez ide?! Áttolni rám a felelősséget? A kutyám miatt?
Nem jön ki jól senki abból, ha a morált kérjük számon, mert akkor egymást basztatjuk. ettől még tény, hogy városban élve praktikusabb, értékrendileg okosabb és az izmaidnak is jót tesz, ha a rövidebb távokon bringázol.
Egyébként a suli és a balett eleve azért lehet két különböző, még csak nem is határos kerületben, és a táskába is azért kerül túl sok minden, mert úgyis kocsival megyünk. Akkor már miért ne kerülnék Anyum felé, tíz perc. Meg jaj, a cipész. Az autó még több autózást generál. És az autós teljesen másképp vásárol: kell a két rekesz ásványvíz, a bevásárlóközpont mélygarázsában meg az autóig lehet tolni a kosarat. Akár naponta. Ki van ez találva, egymást gerjesztik, autó és vásárlás. És közben elhiszik, hogy a kocsival időt és energiát takarítanak meg. Én bizony kétszer is meggondolom, hogy akkor két vagy három liter tej (de tuti nem romlik ránk!), és sose vettem még egyetlen göngyöleg ásványvizet sem.
És akkor még az állandó panaszkodás. Nem csak a napi és kényelmi autóhasználat költségeire, hanem mindenki másra, aki átmegy a piroson, nem indexel, az úttesten a helyet fogalja (szörnyű, milyen sokan vannak!), beáll eléjük az utolsó parkolóhelyre.
Álmaim városában nem lennének közlekedési dugók, ha mégis, akkor – ahogyan a mesében Bigyó felügyelő – én is legyek képes átrepülni az autómmal a káosz felett. Emellett tiszta lenne.
http://est.hu/cikk/100209/dukai_regina_interju
Hát, Regina, ez így együtt nem fog menni.
És az a pofátlan biciklis, nézd már! Egyszerűen lusta leszállni, hogy áttolja a zebrán, pedig a KRESZben az van! Egyszerűen nem értem, hogy van képe bárkinek autóban ülve azt mondani, hogy egy biciklis lusta.
Valaminek történnie kell hamarosan. Több minden fog történni, és azt, miután az egyéni kényelem kedvéért, az autóhoz igazított életvitel következtében félig már tönkrement a világ, nem fogják az autósok szeretni. Most már, hogy ennyire nélkülözhetetlen lett a kocsi, nehéz okosnak lenni, most már itt tartunk, már jogos, hogy legyen parkoló, megfelelő út, benzinkút – leaszfaltozzuk lassan az egész világot, hogy élhetőbb legyen a város, és természetesen szidjuk a felelőtlen bringásokat, akiknek a biztonságos biciklizését épp a dugó lehetetleníti el.
Nem hiszek a társadalmi problémák normatív, előíró megközelítésében, a szankciókban, a tiltásban. Az viszont biztos, hogy ezt a helyzetet megértéssel, támogató hozzáállással – mire vágynál még, drága autós, mit adjunk még neked közös erőforrásainkból? és mitől lennél egy kicsit szabálykövetőbb és etikusabb? – nem lehet már kezelni. Nincs annyi hely a világban, és idő sincs. Viszont hiszek az olajcsúcs utáni világ kényszerében: talán a háború kitörése előtt a tömegek kiszállnak a kocsiból. (Ó. A szerző megjegyzése 2022-ben. a viharos szélben épp gyalog siet Macijához.) Leginkább pedig a szemléletváltásban, a városi biciklizés, a Bringázz A Munkába! diadalában hiszek. Jaj, meghalt a Critical Mass támogatója, a holland nagykövet.
csak az olvassa. én szóltam 
Hümm. Van autónk, nem is kicsi. Használjuk is: hétvégén, ha családilag megyünk messzire, vagy ha apjuknak kell másik városban dolgozni, sőt, horrible dictu: nyaralni is a Járókát pakoljuk csurig, hogy a luxus-sátor és a gyerek biciklije is beleférjen a puttonyba. Kórházba is általában autóval megyünk: ha dől a vér a gyerekből, vagy ha nem tudom eldönteni, rándulás vagy törés. Mégis, autósként úgy, hogy szeretek és tudok is vezetni és én is inkább a kocsival cipeltetem az egy havi takarítószert, nem szeretem minden nap, mindenre használni. A gyerek (4 éves kajlaság és bioGPS) fejből fújja az utcák nevét. Mama, ha itt balra bekanyarodunk, akkor Angi nagyihoz tudunk menni, ez pedig a Gellért tér! (Néha már berreg az az r is) És erre van a piac! Mama, most az Eszterékhez a piac mellett kell elmennünk?
Lehet ezt mértékkel is… bár az elém beimbolygó biciklistől én is morgós leszek. Nem minden biciklis tud is biciklizni, és ha életveszélyesen imbolyog, de elég, ha én látom veszélyesnek, akkor aggódni és anyázni kezdek. Azt azért szabad? Sőt, tovább megyek: közutakra alkalmassági, kresz- és ügyességi vizsga nélkül senkit sem eresztenék ki. Kevesebben lennének az úttesten és jóval többen a járdán…
KedvelésKedvelés
Érthetetlen, indokolatlan, átgondolatlan fölényt érzékelek a soraidból, “enyém az út, mit keres itt”.
Neked kell vigyáznod, alaperkölcs és a KRESZ szerint is.
Te, ki imbolyog, ez olyan gyakori tényleg? És ha imbolyog, mitől félsz? Csak nem a saját monstrumodtól? A te feneked alatt van az az eszköz, ami a veszélyes, mégis olyan pökhendien szidják az autósok a bicikliseket… Ők nem megtűrt szerencsétlenek az út szélén, hanem a forgalom egyenrangúrésztvevői! Nekem mégse indexel senki, nem adják meg a jobbkezes utcát, mert én csak biciklis vagyok, de ledudál, mert közölni akarja, hogy elaludt a gyerek. Ezeket a tudati sötétségeket kellene inkább bevilágítani.
Őszintén, az autósok mire mentek azzal, hogy sok tízezerért beléjük verték a szabályokat a KRESZ tanfolyamon? És erről kaptak egy személyazonosításra is alkalmas okmányt, amelynek a megvonása büntetőjogi szankció? Ők ettől a nagy habosított tudástól vajon olyan szabálykövetőek vagy komolyak? Több száz kilót kormányoznak a városban tízezredmagukkal, napi sok baleset van, halál is jut majdnem minden napra, és mégis gyorsulási versenyek vannak éjjel a Németvölgyi úton, mégse indexel ma már senki, és zebrán ütik el rendszeresen a gyalogost. Mi értelme akkor ennek? Hol a hiba az egészben? Én miért tudok internetes, másfél órányi kreszolvasás után is szabályos lenni, miközben egy fél négyzetmétert sem foglaló, legfeljebb ötvenig gyorsuló, kb. nyolckilós eszközöm van?
KedvelésKedvelés
Tényleg gyakori az imbolygás. Mondom ezt bicajos–gyalogos–nagyritkánautósként. Borzasztó a közlekedési kultúránk, teljesen mindegy, hogy melyik eszközkategóriáról beszélünk. Ha rajtam múlna, valahol a közoktatás elején lenne közlekedési alapismeretek modul…
KedvelésKedvelés
Nyilván attól fél az, aki vezet, hogy ő nem tudja követni a vezetni nemtudó beceklist. Mert persze az is igaz, hogy a gyakorlatlan/magát túl okosnak gondolva saját feje után cikázó bicajos ijesztő egy autósnak, aki alatt két tonna vas van…
Már amelyikben van annyi, hogy megjárja az eszét, hogy nem akarja elgázolni a másikat, ill., hogy ő kéttonnás, míg a másik – a gyaller, a bicajos, az útra kiugró micó – nem akkora, mint ők és nincs vasból… Vö. agyatlan BKV-buszos, akinek “túl jól sikerült a leszorítós poén” és el is baszta csoró biciklistát… Bordatörés, légmell, kórház. Gratulálunk – mindezt úgy, hogy a bicajos tudott vezetni, csak a buszosnak volt marék esze.
KedvelésKedvelés
Tetszik nekem nagyon ez a bejegyzés. Nekünk sincs, nem is nagyon állnak úgy a dolgok, hogy majd egyszer. Mi ugyan nem biciklizünk, hanem tömegközlekedünk, mindig is ezt tettük, még akkor is, amikor 40km-re laktunk a várostól.
De. A biciklisek nagyon-nagyon sokszor szabálytalanok. Sokszor múlt a jó reflexeimen, hogy nem ütöttek el a zebrán, amikor nekem zöld volt, nekik piros. Szlalomoznak a járdán, amelyik tele van kisgyerekekkel, és a másik oldalon ott a bicikliút. Ha rájuk szólok, még nekik áll feljebb. Budapest ebből a szempontból súrolja az elviselhetetlenség határát.
KedvelésKedvelés
Nekem sincs autóm, tömegközlekedek , de valóban, néha bosszant, hogy a busznak vánszorognia kell egy biciklis nyomában…..nagyon szeretném, ha rengetegen bicikliznének a városban – megfelelő kerékpárúton.
KedvelésKedvelés
szerintem amiről írsz nem általánosságban igaz, inkább csak budapest ilyen és az ottani autósok. gondolok itt a sárgán átslisszolásra, a szabálytalan parkolásra stb. nyáron, amikor leözönlenek ide nyaralni, akkor itt is ilyen a közlekedés. amúgy nem.
bliciklizés közben nem tartasz balesettől? hogy valaki elsodor?
nekem ez az egyetlen félelem…
KedvelésKedvelés
Egy kicsit mindig, de már rég az agyam biciklizik, minden előre tudhatót előre tudok. És itt nincs forgalom.
KedvelésKedvelés
Kolozsvár is ugyanilyen, mondjuk egy országgal arrébb, de akkor is. Macskaköves sétálutca, de az autóknak azért szabad a bejárás, mert nehogy már szegény ott lakónak húsz méterrel a kapujától kelljen parkolnia. Tömbházak közötti keskeny utacska, járda féloldalt vagy sehol. És arra a félembernyi járdácskára is engedik ránőni a bokrot, az autós meg dudál, amiért az úttesten sétálok.
Meg a romániai KRESZ, miszerint az autós akkor is ráhajthat a gyalogátjáróra, ha zöld a lámpa. Persze papíron csak mittoménmelyik irányból, meg csak ha nincs gyalogos, de kit érdekel, van-e gyalogos, ha ő mehetnék. Meg a közlekedési dugók, amikor tényleg sürgős és mennék taxival, de nem érdemes, mert annyi idő alatt gyalog is elérek.
A biciklisekkel amúgy semmi bajom, nekem ugyan nincs, de még mindig inkább egy járdán rám csengető biciklis, mint egy ott parkoló autó – az előbbit elengedem és huss, el is tűnt, a másik ott van a járdán sokadmagával, holnap is, egy hét múlva is. Gondolom, a repülést ajánlanák, csak hát az a fránya genetika.
KedvelésKedvelés
Szerintem az igazság, mint mindig valahol a 2 között van. Mindenki tudja szidni a másikat, hiszen mindkét fél ad rá okot bőven. Az imbolygó, ne adj’ Isten részeg biciklis, és az autós ugyanúgy. Lehet agyalni melyik volt előbb a tyúk, vagy a tojás. Ma már annak is örülünk, – autóval, vagy anélkül – , ha 100 km-en belül találunk munkát. Főleg 2 gyermekes egyedülálló anyaként. Az irodai munkaidő 9-18-ig tart, hiszen az 1 óra ebédidőt is dolgozd le, amit nem is használsz ki. De a gyerek ne legyen többet 8 óránál az iskolában. Ellenben tudjam is eltartani őket, akár csak alapszinten is. De a külkerületben oly zseniális BKV közlekedés nem teszi lehetővé, hogy 1-2 km-es távolságot az iskoláig áthidaljunk vele. Okés, bringa. Egy 12 évessel, aki csak most tudott megtanulni bringázni, mert itt-ott vannak gondjai. A 8 éves már régóta tud. Lehet a távolságot abszolválni gyalog is, sőt teljesen BKV-val is. Nézzük csak, nagyjából reggel 7-re be kell vinnem a gyerekeket, hogy a zseniális tömegközlekedéssel megközelítsem a munkahelyemet és az éppen aktuálisan adott helyszínt, ahol dolgoznom kell. Ami lehet, hogy a város átellenes oldala, és lehet, hogy már fél 8-ra ott kell lennem. (És én még ne sírjak, mert nem kell minden nap ezt tennem.) Valaki, kérem mondja meg, hogyan lehet meghajlítani a tér-időt, hogy mindenkinek az érdekeit szem előtt tartva, – beleértve az enyémeket is, hiszen ugye erről szól a blog – , beleférjek a napi 24 órába alvással együtt? És akkor a biciklin használatos dresscode üti az irodait dolgot meg sem említem. Persze cipelhetem a hátamon a kiskosztümöt, tűsarkút, amit majd az izzadt és poros testemre fel is vehetek, és csinosan, mosolygósan, ámde izzadtam indulhat is a nap.
Azért ez nem ennyire fekete vagy fehér. Mindenkinek meg van a maga keresztje. Megpróbálja a maximumot kihozni az életéből. Te bringával teszed, én autóval és bringával és BKV-val. Mert így sikerül. De ezért nem érdemlek korbácsot, azt hiszem. Ez az egy – ha úgy tetszik – luxusom van. Ami azt gondolom belefér. Turkálóból öltözöm, mert az én szememben a márkás, drága ruha a felesleges luxus, mert töredék áron megkapom és senki meg nem mondja, hogy honnan van. Belefér, ha nem eszem szemetet, komposztálok, szelektíve gyűjtöm a hulladékot, kutyákat fogadok örökbe, állatmenhelyeket segítek, magamnak keverem a kozmetikumaimat, biotakarítok és mosok, nem rendelem az ételt, hanem megfőzöm, nem iszom ásványvizet, mert jó nekem a frissen facsart csapvíz is, hennával festem a hajamat magamnak, és sorolhatnám. Igen. Autóval járok. Sokszor. Bár a belvárosba szinte soha, mert agyvérzést kapok a parkolókereséstől. Kisfogyasztású autóval járok. De autóval. És amíg ugyanazt a távolságot autóval 20 perc alatt abszolválom, BKV-val meg 4 átszállással másfél-két óra alatt, addig ez így is marad. És azt hiszem éjszaka pl. nem is tudok hazajutni. Lehet, hogy a város 90 % megközelíthető éjszaka is, de ez nekem 0, ha az otthonom nem.
KedvelésKedvelés
szívemből szóltál:)
KedvelésKedvelés
Jaj, jaj, ezek (fekete-fehér, az igazság középen van) megint azok a panelek, amelyek ellen én megírtam ezt a bejegyzést. Félek, hiába az érvek, mert minden rossz lelkiismeretű autós önigazol és a bicikliseket szidja, sokadszor élem már ezt át, ha felmerül a téma.
Én meg nem szidtam senkit, jelenségekről írok,az autózásról mint problémáról, ez itt nem az index fórum. Középen semmi sincs: ez most nem szabálytalankodásról szóló biciklis-autós meccs. Egyébként a biciklis ha a feje tetejére áll, a maga kis tömegével, alacsony sebességgel akkor is alig csinál kárt, a valódi veszély mindig a kiszámíthatatlan méretű, tempójú, súlyú és gyúlékony monstrum, szellősebb, kevésbé ideges utakon a biciklis nem tudna kárt csinálni, legfeljebb magában.
Az autózás igenis rendszerszinten összehasonlíthatatlanul károsabb, akár szabálytalankodik a biciklis, akár nem; az autóst is, a biciklist is a rendszer (helyhiány, parkolóhiány, dugó, többiek, béna zebra) készteti szabálytalankodásra, és (figyelj): eleve az autó az erkölcstelen, nincs szép és jó, szabályos, tehát nem káros autózás, az autó maga a probléma, nem a hogyan. Balesetet, koszt, zajt jelent ab ovo.
Értem, hogy nehéz az életed, és kényszerek vannak. Nem akarlak bántani, de azt nem tudjuk kihozni, hogy a te és csak a te autózásod, a kisfogyasztású, a muszáj rendben van, mert az egész nincs rendben. Neked már ez lett az életed, nem tudsz kiszállni: erről is írtam. És te autósként kezdted, én meg eleinte csóróságból bele se kalkuláltam a kocsit, nincs is jogsim, és buszoztam én is ötvenöt percet Budafokra dolgozni, nagy pocakkal is, meg jártam Törökvészre hegyre fel, miután ellenkező irányba egyedülállóként oviba vittem a fiam, és másfél óra volt összesen, izzadtan léptem be az osztályba, mert nem volt más választásom: az autósok okozta dugó kiszámíthatatlan volt, nem értem volna be busszal sem.
És most, mert elmondhatjuk: ilyen életet akartunk (nagyon hálás vagyok, de magamnak is teremtettem), nagyon jó érzés az autózásra szánt pénzt másra, egy töredékét (!) takarítónőre és szép ruhára költeni. És tudok itthonról dolgozni, mert nagyon kerestem a módját. Évekig alig kerestem, mára beindult ez is. És azért nem kellett megalkudnom, mert nem vitte el a jövedelmem nagyobb részét a kocsi és a lakáshitel, amelybe felelőtlenül szokás beugrani, majd nagyon sírni.
Mindenki így gondolja ám, hogy az ő autózása belefér. És akkor is nagy katasztrófa, akkor is mások rovására van ennyi autó, ha te vállalod, hogy te bizony autózol. Nem lehet ezt megkerülni, mert nem csak te fizeted a következményeket. És akkor édeskevés a szelektív hulladékgyűjtés vagy a henna, nem függ össze, ez nem pontgyűjtő verseny.
Az otthonunkat, munkahelyünket magunk választjuk. Tehát kiválasztjuk autós szemmel, majd azt mondjuk: sajnos, csak kocsival érhető el. Nem visszás?
Jaj, sajnálom, hogy ennyire nem megy át a lényeg.
KedvelésKedvelés
Már, hogy ne jönne át a lényeg. Csak nem mindenkinek ugyanaz a lényeg. Lassan máglyát gyújtotok azok alatt, akik autóba mernek ülni. Sokkal messzebbre gyűrűzik ez a történet, mint az autózás. Csak azt nem kell észrevenni, mert ott lehet ti állnátok a “rossz” oldalon. Talán nem mindig az a jó, az egyedüli üdvös…. Nem éppen erről szól a blog? Hogy egyszerűbb másokat megítélni félinformációk alapján. Autózol: szemét vagy és irtod a népet, pont. Mennyivel jobb ez az ítélkezés, mint az, hogy téged lenéznek a hátadra kötött gyerekkel a bringáról és hüledeznek, hogy életveszély amit csinálsz? Ja, mert az téged érint és csak te csinálod, senkinek semmi köze hozzá. Ezt meg én csinálom. És a többi én. Rendben. Vonjuk ki az autókat. Zárjuk be az autógyárakat, a benzinkutakat, az olajfúrókat stb. stb. Gyártsunk helyette bringát. És? Hogyan tovább? Nem mentséget keresek az autózásra. Nekem is van lábam, mert tudom, ha nincs lábam, nincs csoki. A gyerekeimnek is van lába és mekkora csoda, használják is. Mi több, gyalog haza az iskolából. Azta. És még a villamost is felismerik. Igaz, évekig mutogattam nekik az autóból, mire megtanulták. De bevallom, a metronak a fent kilógó megállóját ismerik. Vagy nem? De nem tudok mást mondani, mint égessetek el!
KedvelésKedvelés
Bernadette, a dühöd és gúnyolódásod nem nekem szól. Neked rossz a lelkiismereted, hát visszavágsz. Én nem írtam soha, hogy szemét, és hogy irtja a népet. Ez a fekete-fehér, amit te írsz. Semmilyen máglya, autógyárbezárás nem volt a posztban, tényleg olvasd el. De nem tekinthetünk el attól, legfeljebb mágikus gondolkodással, de józan ésszel nem, hogy bármi a magyarázat, mentség, körülmény, katasztrofális a végeredmény, mindenkinek rengeteg ártalom és pazarlás a túlautózás, és ebben minden egyes autósnak részfelelőssége van. Azt mondtam, hogy rendszerek, kényszerek foglya az autós, és hajlamos erre szervezni az életét, illetve mindent megmagyarázni.
Nekem reális elképzeléseim vannak, nem álmok. Támogatom, hogy az autósok ne hajthassanak be a belvárosba, és a parkolás legyen nagyon drága, ezen kívül ellenőrizzék szigorúan a szabálytalan parkolást, gyorshajtást, indexhasználatot. Az autósok egyötöde ha heti rendszerességgel (hetente egyszer-kétszer) ülne (akár városban kölcsönözhető) bringára a rövid távú útjaira, már élhetőbb lenne a város. És ha én három gyerekkel, egyedülállóként képes vagyok nem autózni úgy, hogy nem a ház előtt áll meg a busz, hanem egy és másfél kilométerre, akkor nekem ne magyarázzon senki.
Nem, a blog mindig másról szól, ilyen központi üzenete nincs. Magamról írok, én írok, ha jelenségekről is, szükségképpen az én szemszögemből, de nem akarok sértegetni senkit, sem önigazolni.
“mert az téged érint és csak te csinálod, senkinek semmi köze hozzá. Ezt meg én csinálom.” Nagyszerű. Eközben te erőfölényben vagy, alattad a tonna vas, te okozol nekem életveszélyt, én nem okozok neked életveszélyt, és még te dühöngsz itt. Hogy a francba nem vagy képes rendszerben gondolkodni? Nem látod, mennyivel problémásabb az autózás? Mindez miért? A jókis kényelmed miatt, a közösségi érdek iránti ostoba érzéketlenséged miatt. Amit aztán dühösen próbálsz itt igazolni. Mert megengedheted magadnak, mert megteheted, hogy leszard a többiek érdekét (város, minden lakó, közutak és közterületek kinézete, állapota és járhatósága, levegő).
Az utolsó bekezdést évekkel később, 2018 májusában írtam hozzá. Még mindig bringázom. Nagyon feldühít az önzés és a butaság.
KedvelésKedvelés
🙂 a parkolás már jó drága! amúgy én is kocsival járok, de városba metró és egyéb eszközök. szeretek autózni és szeretem, hogy gyors és kényelmes. 17 éves korom óta vezetek és van autóm, igen beleszülettem..és bringára meg soha, akkor inkább már motorra. ezért egyébként nem szégyellem magam, én is tisztában vagyok a hátrányaival, környezetszennyezést, stb. de az életem az autó miatt rugalmas. ha valamit el kell intéznem nem órákkal kalkulálok, csak maximum 15 perccel, ami nem mind1. járok zöldbe sétálni és nem zavar, hogy autóval megyek fel x pontra és onnan túrázom, ettől még nagy élmény!
amúgy igaz, ebbe bele lehet születni, az én szüleim sem nagyon bkv-ztak, de én pl. 6 évesen már két busszal jártam suliba….akkor mondjuk kicsit meg is utáltam ezt az életformát, valószínűleg ezért sem választottam ezt hosszútávon :DDD
ettől még teljesen normális embernek érzem magamat, nem utálom a bicikliseket és nem nézem le azt, aki busszal/villamossal jár. nekik más az életformájuk, másképpen osztják be az életüket, idejüket, mások az igényeink és kész. ennyi.
KedvelésKedvelés
Szia, nem arról van szó, hogy te szereted-e az autót, hogy neked normális, kényelmes-e (persze, hogy az, nem hülyék az emberek), tehát nem arról, hogy te hogy vagy vele, én is pont arról írok, hogy nélkülözhetetlennek érzik sokan, ragaszkodnak hozzá, ami érthető. De itt arról van szó, hogy a társadalomra és a környezetre milyen terheket ró az, hogy neked ilyen kényelmes legyen, ki mindenkit szorít ki ennyi autó a belvárosban, és hogy ez igazságos-e, és merre tart a jövő.
Nekem újabban bírhatatlanul nehéz lett az élet megszervezése, és elég messze is lakom a buszmegállótól, így taxizom sokat. De jóval kevesebbet és olcsóbban, mint a naponta, jellemzően mindenhova autózók.
KedvelésKedvelés
upsz, a hogyne természetesen egyben van. Különben meg is botoztok.
KedvelésKedvelés
Ezt most miért írod? És kinek? Ki az a ti? Egyedül szerkesztem a blogot. És soha nem javítgatok senkit, nem ez a cél.
KedvelésKedvelés
Egyetértek. Amitől én sikítani tudnék: ha egy ember ül az autóban, és tudván tudom, hogy arra megy, amerre sokan mások is a környékén. Ha pl. templomba megy vasárnap reggel egy-két fő kocsival és simán elhúznak a sántító nénik mellett, akik templomi ruhában igyekeznek “valahová”… Két utcabeli két kocsival jár dolgozni ugyanabba a városba, de véletlen sem társulnak. (mindkettő reggel megy, délután jön) Én biciklivel és gyalog járok, mert szegény vagyok ahhoz, hogy autót tartsak fenn. Lehet, hogy ha egyszer meggazdagodnék, akkor szereznék jogsit és autóval IS járnék, oda, ahová úgy sokkal kényelmesebb, de mindig elvinném azokat az ismerősöket, akikről tudom, hogy ők is arra tartanak, amerre én. Viszont otthont és munkahelyet nem mindig lehet szabadon választani. Az otthonomat tényleg én választottam, de nem teljesen szabadon. Falun fele annyiba (se) kerülnek az ingatlanok, és nekem csak arra telt, felelőtlen kölcsönt meg nem akartam.
KedvelésKedvelés
“nincs szép és jó, szabályos, tehát nem káros autózás, az autó maga a probléma, nem a hogyan. Balesetet, koszt, zajt jelent ab ovo” – elviszed a 30 kilós elektromos zongorát, bőgőt anyámálmát stb a hátadon? Köszi, majd szólunk, a megint kell! Nehogy csúnya technokrata zajos autóval kelljen!
Jaaaa, hogy eleve nem kell kocsma, vendéglátás, élőzene, mert az is mind a modern rabszolgatartás vadhajtása, mindenki bulizzon otthon és dúdoljon hozzá… Oké.
Amúgy én is mindenhova vagy gyalog megyek, vagy tömegközlekedéssel, vagy biciklivel. Kb másfél óra beérni a munkahelyre, ja. Autó akkor van, ha koncert van Embernek, azaz a fentebb citált száz kiló hangszer is jön – vagy a 80-90 év közötti szüleit visszük kirándulni (mamája hol tud menni, hol nem annyira). Úgyhogy a “sajnos csak kocsival” érv nekem is ufóul van, ilyen nincs, ez már tényleg duma.
KedvelésKedvelés
teherszállító bicajról aztán hallottál el már? több száz kilót is elbír az. Zongorát személyautóval szállítassz? Várom válaszod!
KedvelésKedvelés
Te most kire haragszol? Kit nézel idiótának? Ugye nem engem? Vagy ha igen, akkor miért beszélgetsz idiótákkal? Mert azok mellett te is okosabbnak nézel ki?
Hallottam róla, meg is nézném, mint viszed a bőgőt meg az elektromos zongorát (nyilván nem a Steinway-t, te mindentjobbbantudás egyeteme) a teherbiciklivel a remek pesti forgalomban. És igen, kombi rendőrastránk van.
Évának mondom közben, hogy senkit nem szándékom oltogatni és nem vagyok autóhívő, klozettre is kocsival járó arc, de a vonalasságtól ledobom a hajam. Most épp attól, hogy gyűlöljük A Technikát, gyűlöljük Az Autót, véletlenül se a szűk agyú embereket, akik ezeket a dolgokat eszük nélkül használják és odavannak maguktól, hogy ők már mekkora űrutazók.
KedvelésKedvelés
Érveket írunk, célunk a tisztánlátás. És nem, abban sem a haver, aki megmagyarázza, sem mi magunk nem vagyunk kivételek. Mindenki megmagyarázza.
KedvelésKedvelés
Jójó, holnaptól harminckilós zongival a háton tekerünk, nincs kifogás! Nem magyarázkodunk, értettem!
Köszönöm Teljes Névvel Kommentelő, hogy szóltál, esetleg veszünk egy teherbiciklit is. Kettőt.
Annyira jó, hogy itt is jó kis bennfentes fórumhangulat lett. Meg fogom számolni, hogy hányan vannak a törzsvendégek, akik nincsenek akkor se megrendszabályozva, ha épp nem trilláznak és nem kérnek harmincszor elnézést akkor se, ha épp nem kisangyalok és nem veszik figyelembe az összes körülöttük élő véleményét, beleértve a baktériumokat is…
KedvelésKedvelés
Dühös vagy. 🙂 És ez nem véletlen. Szöget ütött… mert igaz. Ezért kell túlozni, ferdíteni, gúnyolódni, tíz-évben-egyszer alkalmakat (zongoraszállítás, beszarok!) átlagos körülménynek beállítani… csapkodni, tiltakozni, hatásvadászkodni.
Nem arról van szó, hogy te autózol-e, de ha arról írsz, akkor meg kell mondjam, a vita értelmében — vagyis: amikor arról beszélünk, hogyan hat a környezetünkre az autózás — az sem kivétel, és az én mai taxizásom sem. Én arra törekszem, még a bő egyhónapos fogasszünetben is, hogy minél kevesebbet használjunk négykerekű járművet, és nem fáj, ha rámutatnak, hogy az is sok. Nem tetszik a sértődött, önigazoló, másokat hibáztató hang. Nincs trillázás,se rendszabályozás, beszélgetés van, és kb. mindenki azt írja, amit akar.
KedvelésKedvelés
Nem kivétel, persze, hogy nem az. Igaz, hogy én nem is mondtam ilyet. Én az “autóellenes” vonalaskodásra reagáltam, hogy hát hogyne, majd a hátamon viszem a cuccot, akkor is, ha harminc kiló. Fentebb (még) minden önigazolás meg dühösködés nélkül írtam, hogy az emberi szűklátókörű butaság az ellenség, nem az autó, vagy a tévé vagy akármi ilyen “városi” cucc. Az önigazolás meg dühösködés onnan fakad, hogy jön még egy vonalas arc, és úgy beszél velem, mint atya a hülye gyerekével. Te meg a “hangot” reklamálod, még jó, hogy nem szappannal szaladsz kimosni a számat.
Az autó egy használati tárgy, amivel sok cuccal messzire el lehet jutni, szállítani lehet dolgokat vagy embereket. Erre való. Nem pedig pöcshosszabbítás, meg mondjuk a szomszéd kerületbe se azzal kell átgurulni. Hol van itt a kivételezés?
KedvelésKedvelés
Lehetne autóm, mert tudnék egyet venni. Akár vadiújat is.
Jogosítványom is van.
Csak éppenséggel nem tudnám hová tenni az autót, és sajnálnék rá ennyi pénzt (casco, kötelező, súlyadó, benzin, szerviz, parkolás, stb) kifizetni.
Ez az én választásom. Nem kell nekem madaras- megy egyéb tecsó, (amúgy is csak feleselegsen elköltök egy csomó pénzt) ami kell, azt egymagam is hazacipelem. Igen, BKV-val. Meg biciklivel (apropó. Miért ilyen irdatlan drágák a biciklis utánfutók?)
Szerintem az esetek nagy részében nincs igazán gazdasági indok, hogy valaki autózzon, legfeljebb kényelmi.
És ebbe a kényelembe fogok én belehalni, 2-3 évvel korábban, mint ami amúgy megadatott, mert a Belvárosban lakom és éjjel-nappal szívom a bűzt, amit mások az agglomerációból beutózván, az orrom alá szíveskednek pöfögni.
Persze, a biciklisták veszélyesek, mert 1. szabálytalanok 2. nem ismerik a KRESZ-t 3. átmennek a… bemennek a… stb. Csakhogy a halálos baleseteket (teher-, személy-) autók/kamionok szoktál előidézni.
KedvelésKedvelés
Akkor ezt most nem értem. Szállítsanak a cégek biciklin, mert a kamion veszélyes? Az, hogy a kamion gázolja el a biciklistát, még nem biztos, hogy ő idézte elő. Sztereotípiák folyamatosan. Ujjal mutogatás, és mások figyelembevétele nélküli ítéletalkotás.
A belváros, mindig is belváros volt. Nem csak most. Mindig is koszos volt, büdös és zajos. Ez ezzel jár. Ellenben 10 perc alatt gyalog elérsz mindent. A külvárosból mi egy órát utazunk, akármilyen módszerrel is. Cserébe viszonylag tiszta levegőt szívunk. Bár nekem sajnos nem futja belvárosi lakásra. Ha eladom az autót és félreteszem a fenntartására fordított összeget, akkor sem.
KedvelésKedvelés
Tetszik nagyon ez a bejegyzés. 🙂
KedvelésKedvelés
Akkor ezt most nem értem. Szállítsanak a cégek biciklin, mert a kamion veszélyes?”
Írtam ezt valahol? Összemosod a dolgokat. A kamionok nem jöhetnek be a városba, szerencsére. Azt írtam, hogy az autósok nagy többsége kényelmi autózó, akik simán mehetnének akár busszal is, de nem, nekik autózni kell, siránkozni, hogy nincs parkolóhely, hogy az drága, stb. Nézz végig az utcákon: mindenhol, minden oldalon parkoló autók. Reggel az autókban egy darab ember (nagy ritkán 2) ül.
„A belváros, mindig is belváros volt. Nem csak most. Mindig is koszos volt, büdös és zajos. Ez ezzel jár.”
Tehát aki történetetesen ott lakik, az fulladjon meg? Ugyan, Bernadett, te is tudod, hogy ez abszurd. Voltam pl. Koppenhágában, érdekes, de ott élhető a belváros. Nem koszos, nem büdös. Ugyanis viszonylag kevesen autóznak, mert 1. drága 2. fölösleges.
„Ellenben 10 perc alatt gyalog elérsz mindent.”
Igen, gyalog, pl. a 2×2 sávos autópályán, amit Kossuth Lajos utcának becéznek.
„Bár nekem sajnos nem futja belvárosi lakásra. Ha eladom az autót és félreteszem a fenntartására fordított összeget, akkor sem.” – mintha ezért én lennék a hibás. Neked az rendben van, hogy emberek azért halnak meg pl. COPD-ben, mert egyre többen autóznak? Hogy emberek asztmásak és allergiásak? Elárulom: a parlagfű csak tünet. Az alapvető ok a szálló por, a finom, mindehova lerakódó, 10mikronnál kisebb szemcsenagyságú por, ami évek alatt szépen megül az ember tüdejében – és soha nem ürül ki. A dízelmotorok egyik mellékterméke.
Tudod, nekem tökmindegy, mert engem szerencsére nincsenek ilyen gondjaim (egyelőre). De makroszinten engem is érint, – és téged is – az egyre emelkedő eü. költségek miatt. Ugyanakkor meg, miután a benzin jövedéki adójából (és az autósokat érintő egyéb sarcokból) elég jó bevétele van a költségvetésnek, ezért inkább érdekeltek annak az illúziónak a fenntartásában, hogy autózni muszáj.
KedvelésKedvelés
jó az érvelés, egyetértek.
a levegő munkacsoport összeállított egy ügyes kis tanulmány nem is olyan régen, amely többek között megállapította, hogy az autó kb. 500 ft brutto fizetés esetén tartható fenn. tehát akinek ennél kevesebb a jövedelme, az erőn felüli – más fogyasztás (rosszabb minőségű ruha/élemiszer stb.) – teherként teszi ezt. ezért nem tud utazni és a szabadidejét tartalmasan eltölteni.
e rétegnél figyelhető meg az a jelenség, hogy ha megkérdezed miért nincs kerékpárja, azt válaszolja: nincs rá pénze. közben egy 2-4 millió közötti értékű fémdobozban tölti napjai nagy részét, hízik, egészségtelenül él, illetve felesleges kiadásokba veri magát.
(az említett tanulmány arra is kitér, hogy bizonyos időszakra kivetítve mennyivel többe kerül az autózás mint a közösségi közlekedés. és valóban másképp számolt a levegő munkacsoport, mint az egyszeri suzukis. mert ez utóbbi csak kiszámolja, hogy mennyi a BKV-jegy szer szállított családtagok/benzin árát. nem számolja, a fémdoboz elértéktelenedését, a biztosítást, a szervizt stb. stb.-t, és még a mozgásszegény életmód miatt beszedett rengeteg gyógyszerről nem is beszéltem)
KedvelésKedvelés
Fajlagosan (per fő) sokkal kevesebb szennyezés. Ezt az alattam levő Bernadette-re.
Elfogadjuk, hogy az autó muszáj, kénytelenek vagyunk. De muszáj-e? És akinek nem muszáj, miért? Ez a nagy kérdés.
KedvelésKedvelés
De el kellene fogadni, hogy van, akinek tényleg muszáj. Ennyi. Ezért nem érdemel korbácsot.
Nem, nem azt mondtam, hogy aki ott lakik, az haljon meg. De tudta, amikor oda költözött, hogy hov költözik. Nem virágos rétre költözött, ahová egyszer csak beterelték az autókat.
Azt sem mondtam, hogy te tehetsz róla, hogy én nem a belvárosban lakom. De fogadjuk el azt is, hogy a belvároson kívül is élnek emberek, akiknek bizony sokszor ez az egyetlen alternatíva, hogy autóval járnak és pont. Nincs más. Mert fizikailag képtelek másképp megoldani az életüket. Akár úgy is, hogy egyedül ülnek az autóban. Mondom ezt én, aki mindig leteszi kint az autóját az első sínes tömegközlekedésnél, mert egyszerűen nem éri meg bemennem vele a belvárosba. Akkor is van, akinek kell és kész. Aki egész nap úton van, tárgyal a város egymástól távol eső pontjain, cipekedik, akármit is csinál, annak szüksége van az autójára, mert fele olyan hatékony.
Az allergiának még 1000 és egy oka van. Többek között az is, amiről a blog többségében szól. És annak semmi köze a szálló porhoz.
Amíg nincs rendezve pl. a P+R parkolók kérdése, amíg a busz ugyanabban a dugóban áll, amiben az emberek az autóikkal, adott esetben még drágább is, addig mi motiválná őket a tömegközlekedésre? És most megint csak onnan nagy a szám, ahol ez történetesen megoldott. Hozzáteszem, használom is. De attól még nem a sátán maga, aki autózik és nem tömeggyilkos, mert be mer menni vele a belvárosba. Lehet fújni a szálló porra, az autókra is. De megnézted már pl. miket kensz magadra napi szinten, vagy mit eszel meg? Nem sokkal veszélytelenebb, mint kiállni fél napra az Astoria sarkára.
KedvelésKedvelés
És azt a terhelést még ki is felejtettem, amit a buszok nagy hányada jelent a levegő minőségére. Lehet busszal is menni. És? Az környezetbarátabb? Vagy meggyőződésből kizárólag arra a buszra üljek, ami környezetbarát a másikhoz képest?
KedvelésKedvelés
Szerintem mondjuk főleg az a baj, hogy az autó mellé józan észt nem osztanak. Leginkább. Azaz sokan nem tudják “használni” a kocsit. Ezen kívül úgy vannak vele, hogy súlyadó stbstb=>”legalább használják ki”. Így aztán budira is azzal mennek.
KedvelésKedvelés
Fuhh, ez így hat évvel később is mennyire frusztrált, tiltakozó reakció… Pont mint a szívószálasra, az öregedéstémára… mindent kimagyarázni, másra kenni, tényeket tagadni, hamis dielmmákat kreálni, elterelni a szót. “nem érdemel korbácsot” “nem a sátán maga” ????????
KedvelésKedvelés
szoktam álmodozni. arról, hogy nincs felvilágosodás, és elmarad az individualizmusnak csúfolt, igen kártékony szellemi áramlat.
és ha elmaradt volna.
sínek hálóznák be az egész világot, amelyeken hangtalanul és nagy sebességgel siklanának a szuper kényelmes metrók, expressz vonatok, vagonok.
és reggelente hallanám a madarak csiripelését ahogy felülök a kerékpáromra, (esetleg elektromos bicikli/kerékpáromra). eltekerek a legközelebbi szuper vonat állomásra, ahova 5 percenként ring be egy csodás álom vasút szerelvény, amelynek tágas hasa befogadja még a kétülésesemet is. és röpke 30 perc alatt elérem úti célomat (lett légyen az akár 100 kilométerre is, hiszen szuper vonatom két állomás között, biztonságos falak mentén suhan 100-120 km/h sebességgel). majd megérkezem és újra felülök a motoromra/kerékpáromra/kis kétülésesembe és elsuhanok az irodámhoz, ahol ingyen kiköthetem kerékpáromat.
közben a vonaton lehet beszélgetni és eszmét cserélni a többi földlakóval.
ja és gyalog is elérhető persze, de mivel ez egy szuper vonat és kötött a pályája, bizonyos helyekről csak kerékpárral, vagy elektromos meghajtással érhető el gyorsan és egyszerűen.
ebben a világban nincsenek autópályák, csak keskeny aszfaltozott utak kifejezetten a kerékpárok méretéhez kényelmes szélességűre igazítva. ahol a gyalogos is ember és mosolygunk egymásra.
ebben a világban természetes, hogy A-ból B-be csak úgy lehet eljutni, ha kicsinykét teker a földlakó (nem sokat, kb. 2X15 percet, de ha éppen kosztümben van, akkor be lehet kapcsolni az elektromos rásegítőt, hogy ne kelljen zuhannyal kezdeni a munkát). ezért kevesebb kövér/cukorbeteg/szív- és érrendszer ember lenne.
én erről álmodozom.
és azt gondolom, hogy ha érdeklődés hiányában elmaradt volna az individulalizmus nevű csúfság, és ha a személyautók fejlesztése/fejlődése helyett a kötött pályás közlekedés fejlesztése/fejlődése történt volna meg, hasonló hatékonysággal, akkor lehetséges, hogy a fent felvázolt álom lenne a valóság. és szerintem élhetőbb lenne a nagyváros, élhetőbb lenne a föld fejlett oldala.
KedvelésKedvelés
Azért Koppenhágában nem mennek fel biciklisek a járdára (igaz, pld az Andersen bld. 3 szintes -járda, bicikliút, úttest), a pirosnál megállnak – szóval a magyar biciklisek is csak olyanok, mint az autósok (nagy többségben), csak drótszamáron ülnek.
Nekem meg igenis megéri autózni, mert a munkahelyem fizeti a benzinköltséget. De ami fő: csak néhány éve – 42 évesen – tanultam meg biciklizni, de Budapesetten nem érzem biztonságban magam – konkrétan félek, pánikolok. Zugló – Kelenföld útvonal ezért felejtős.
Az iskolák, ovki körüli dugók egyébként tényleg borzalmasak. Apukák a dög járgányaikkal leállnak, gyereket kilökdösik a parkoló autók közé, anyukák ügyetlenkednek. Közben mindenki mustrálja a másikat, ki mivel jár, mutogatja a sajátját – mihez tartás végett! Ez viszont tényleg annyira égő!
KedvelésKedvelés
Szép elmélet. Ez még nekem is tetszik. Egyetlen kiegészítést tennék. Ahol ingyen kiköthetem a kerékpáromat és ott is találom meg, amikor visszajövök érte, hogy továbbmenjek.
KedvelésKedvelés
Ó bocsánat, nem ehhez a hsz-hez akartam csatolni, hanem Árnikáéhoz, csak mellément 🙂
KedvelésKedvelés
engem is évekig vittek autóval a suliba. pedig az általános gyalog csak 15 perc volt, a gimi meg busszal ugyanannyi. (de hát, későn kelés, lustaság, stb.) aztán könnyen átálltam a tömegközlekedésre is, és egyetemista/pályakezdő fejjel pedig bringamán lettem (éjszakai buszok ide vagy oda, elkezdtem irigyelni a buliból simán és gyorsan hazatekerőket…) tudok és szeretek így közlekedni, mellesleg lefogyasztott 10 kilót belőlem. úgyhogy: az autós szocializáció esetén is van remény!
a Pesten biciklivel közlekedés messze nem olyan vészes, mint sokan mondják, és a járdázókra, szabálytalankodókra csak egy gondolatom van: milyen lehetett, mikor először bejöttek az autók… sőt, milyen most egy háromsávos autópálya, ahol a két szélső sáv üres és valaki erőst a kormányt szorongatva százzal tötymög a középsőben. itt is idő kell, amíg neveljük magunkat és egymást a legjobb hogyanra (és milyen jó, hogy te viszed, “tanítod” a fiadat!)
KedvelésKedvelés
nekem is nagy kedvencem a téma 😀
úgy tűnik, h amíg a személyautó alternatíva marad, szentségtörés lesz továbbra is az az alapelv, hogy a lakóhely, a munka, az ovi, bölcsi, iskola, stb. egy körzetben legyen.
Mert mindenhez betegesen ragaszkodunk, mert hülye az, aki kisebb presztízsű munkát választ csak azért, mert közelebb van a lakóhelyéhez, vagy beköltözik a büdös belvárosba, mert a munkájához ragaszkodik, vagy az álomiskola környéken telepedik le. Valaki meg az otthonának a rabja, onnét nem hajlandó elmozdulni.
Én is sok mindennek vagyok a rabja, de folyamatosan küzdök, és ebben a témában ahhoz tartom magam, hogy körzeten belül kell maradni. Eldöntöm, hogy mi a legfontosabb, és aköré szervezem a többit. Mert az közlekedés minimalizálása (ne kelljen naponta az autóba ülnie egyik családtagnak sem) az alap. Meg aztán azért nem az van, hogy ha nem a legjobbat választjuk valamiből, akkor az szükségképpen a legszarabb lesz.
(Én pl. nem az általam tartott legjobb oviba járatom a lányom, de olyan közepesen jóba, ahová gyalog is tudunk járni. És ha vidékre költöztünk volna mégis 2009ben, akkor nem ragaszkodtam volna az egyetemi környezethez sem, ami a munkahelyem, akkor már inkább távmunka vagy tyúkfarm vagy családsegítő, mittudomén, de helyben.)
KedvelésKedvelés
Hú, mennyi önmentegető hozzászólás! Én is mantráztam hasonlókat, úgyis ellopják, nem lehet akármilyen ruhában, pánikolok…. De aztán vettem a bolhapiacon egy bringát 7 ezer ft-ért, senki nem akarja ellopni, és bármilyen szerkóban bringázok, magassarkúban is akár. A pánik meg csak megszokás kérdése, először én is féltem az úttesten, már nem (na jó, a körúton igen). Ha messzire kell mennem, akkor ötvözöm BKV-zással, megfelelő útvonaltervvel elég jól el lehet jutni A-ból B-be.
Persze nem vitás, jól jönne, ha lenne egy kocsi legalább valakinek a tág családban, és elhozná a forgószéket, amit kinéztem a bútorboltban, bár az is lehet, hogy hazarollerezek vele.
KedvelésKedvelés
Én is úgy gondolom,hogy Bp,illetve a nagyvárosokra jellemző ez…mondjuk csak ott van villamos:).De komolyan,áldom az eszünket,hogy ide költöztünk a Velencei-tóhoz.Itt szinte mindenki “lepül”,vagy gyalogol.A nagyvárosba 15-20 perc a vonat vagy busz.Jó így,jó itt.Nem vagyok ufo a biciklin,max. akkor mosolyog jó a gyerekorvos amikor látja,hogy suhanunk a biciklin,úgy,hogy a hátamon a lányom (15kg:),a gyerekülésben meg a fiam (18kg).
KedvelésKedvelés
Pont tegnap történt, hogy összefutottam egy volt ovisanyukával a buszmegállóban. Öthónapos pocakkal cipeltem a 22hónapost, mert elunta az emelkedőt. Meglát, végigmér, “ez már hányadik?” kérdezi. Ötödik. Úristen, és így milyen autóba fértek el? Semilyenben, nincs autónk, BKV-zunk, gyaloglunk… Hát igen, nektek már kisbusz kéne 😀
KedvelésKedvelés
Ötödik, autó nélkül!!! Akkor mégsem én vagyok a rekorder.
KedvelésKedvelés
A legislegjobban az a rész tetszett, hogy elszigetel az autó. Esőtől, hidegtől, sártól. A hajléktalan kéregetőtől is, teszem hozzá, aki, ha piros a lámpa, s odajön, gyorsan be lehet előtte zárni minden biztonsági zárat az autóban.
KedvelésKedvelés
Én szeretem az autót. Eszköz és szabadság. Hihetetlen helyekre eljutottam vele amolyan szabad kóborlásokban, eltévedésekben, pénzfeldobásos balra vagy jobbra útválasztásokban. Munkához is köllött, na.., Budapestet nem szeretem. . Nem is lakom ott (de laktam). De az egy más világ, szerintem. Arról most nem tennék annyira említést, hogy azért a nem autósok hányszor szorulnak amolyan autós-szívességekre. Ilyen a világunk na.Bevásárolni soha. Arra ott a közért a faluban, ..Az egyik kutyám imádta az autót. A másik meg be nem szállt volna. A macska napozásra használta.. Horgászni sem tudnék menni anélkül. Nagyon sokat stoppoltam, világot jártam. Az is autóhasználat.A bicikli is jó, azon nőttem fel, Gyalogolni is szeretek, de hegyekben főleg. Nem muszáj miatt. Tömegközlekedni, azt nem szeretek. Elkényelmesedtem, persze. Hogy mit ártok a környezetemnek a kocsival, arra nem igazán szoktam gondolni. Sőt, egyáltalán nem gondolok rá. Félek attól, hogy egyszer elütök egy kivilágítatlan biciklist éjszaka. Vagy egy részeg imbolygót. Egy megkésett botorkálót az úttesten. Nagyon védtelenek. És fogalmuk sincs arról, mit lát egy autós és mit csinál egy autó. Nem az autó ellen kéne szerintem beszélni, hanem támogatni a környezetbarát alternatív megoldásokat.. nagyduma, tudom. Gombostű-közeli léggömb. Na nem baj, én szeretem az autót.:)
KedvelésKedvelés
De a szívesség, az nagyon más, mint az életmód. Igen, rászorulunk néha (illetve meg is fizetjük, mert így is jóval olcsóbb, mint a saját plusz jogsi, idén nyáron sokat taxiztunk), de miért kell 1. ennyieknek 2. ennyit és 3. így autózniuk? Tudom, hogy szeretik, tudom, hogy kényelmes, nekem valahogy szégyen lenne.
KedvelésKedvelés
Valahogy olyan ez egy kicsit, mint a húsevő, aki sajnálja a leölt állatokat és elítéli a vadászokat. Ne haragudj, sokszor a szememre vetették, hogy fekete-fehér a világom, de talán most azt tudom mondani, hogy innen vagy onnan szemléljük. Én az autóból nézek kifele, mert túlságosan beleültem egyszer valamikor és szerelem volt. Egy hűtőszekrényt simán nélkülözök, ha úgy alakul, mert gyerekkoromban is a kútban hűtöttük a dinnyét és kamra volt meg aludttej, tévém sincs már nagyon régóta, mert azt látod, azt tényleg környezetszennyezésnek tartom , de az autó, az valahogy.. nem tudom… jó beleülni, és menni és önmagam ura lenni abban a bádogvilágban…hogy öniróniát is gyakoroljak..
KedvelésKedvelés
Értem, és nagyon korrekt, hogy így látod magad és nem haragszol (?). Én meg sose vezettem, nem is tanultam. De ha kritikus vagy, ha látod, hogy ez szeretés, érzed-e, hogy nem jár? Vagy jár, csak nem jut. Hely, üzemanyag.
KedvelésKedvelés
Az lenne a jó, autó vs. bicikli vitától függetlenül, ha a magyar oktatáskultúrában (van ilyen?) helye lenne a biciklis KRESZ oktatásának. Gyakorlati, elméleti szinten is. Én nagyon szorgalmaznám, nagyvárosokban főleg… Kisebb alföldi városok úgyis tele vannak bringásokkal (Gyula!!!), ott szépen tudja mindegyik fél, hogy hol kell mennie, mire kell vigyáznia. De itt Pesten, hát igen, kölcsönös rettegés és undor jellemzi az autósok és biciklisek viszonyát 😦
KedvelésKedvelés
Tiltakozom, szabálykövető, belátó és kommunikatív vagyok, és erre buzdít a kerékpárosklub is, ezer kampány és cikk. Amellett én az életemet is féltem, ha nem még két-három gyerekét is, csak már nem hisznek nekem, nem bíznak bennem sem.
KedvelésKedvelés
Ez igaz, de téged sem intézményesen oktattak a biciklihasználatra, ha jól tudom…:)
Amúgy valaki magyarázza meg valaki léccilécciléccike, hogya kutyatartásra hogy lehet ráfogni, hogy környezetszennyezőbb, mint az autótartás? 😮
KedvelésKedvelés
Ó, ez csak ilyen kitérő szöveg, olvasott valamit, csak nehogy szembe kelljen nézni a saját dolgainak a súlyával, meg rúgni is szeret… kocsi kell, kutya nem, kocsija van, kutyája nincs, tehát: az autó kevésbé szennyező, mint a kutya.
KedvelésKedvelés
A KRESZ oktatás amúgy teljes mértékben jó ötlet és én ezt össze kötném gyakorlati oktatással is, amit az MK (Magyar Kerékpárosklub tarthatna). Lényegében ez amolyan BEBIC lenne csak iskolásoknak. A BEBIC nem más, mint az MK területi csoportjai által szervezett Bebiciklizés, mikor gyakorlott bringások egy 4-5 km-es kört tesznek a városban és közben megmutatják hogyan kell szabályosan tekerni, hol mire kell figyelni, stb.
Az elszigetelős rész nekem is nagyon tetszett és maximálisan egyetértek a cikk írójával, mondom ezt annak ellenére, hogy van kocsim, de kizárólag vidéki munkákra használom havonta 2-3 alkalommal, illetve átlagosan évente havi egyszeri szállításra. Amúgy épp most lopták el a kocsimat két hete, és én magam is meglepődtem magamon, hogy nem zavar igazán. Persze fura belegondolni, hogy nincs többet, de sokkal inkább kiakadnék, ha a kerékpáromnak lába kélne.
Furcsa, hogy egyesek pont abba nem gondolnak bele milyen szennyező is egy autó. Itt Gabriella említette, hogy nincs TV-je, és hogy az környezetszennyező, hát egy autó nagyságrendekkel 100-szor, 200-szor olyan szennyező, mint egy autó.
KedvelésKedvelés
Nekünk sincs. Eleinte anyagi okokból, most meg már életstílus. Kivételes, ritka alkalmaktól eltekintve egyáltalán nem tenné kényelmesebbé az életünket, viszont sokkal drágábbá igen.
Sokan sajnálják a gyerekeimet,mert mennyit gyalogolnak, bicikliznek, buszoznak. Szegény legkisebb is a hátamon alszik a buszon…ahelyett,hogy üvöltene az autósülésben.;) Nekem az a megérzésem,hogy a szegény gyerekeket sajnáló utastársak, egyszerűen csak önzők, és nem bírják azt a minimális kényelmetlenséget, amit a gyerekek utazása okoz….
Szerintem ez a szabadság, hogy csak úgy gondolunk egyet és felkerekedünk. Nem függünk a jogsival rendelkező családtagtól, csak a magunk ura vagyunk.
KedvelésKedvelés
nem sajnos, nekem nem minden érhető biciklivel. pedig leginkább avval lóval járok.
és az a kva békávé olyan drága, büdös és piszkos, és megbízhatatlan, hogy három ember esetében mindenképpen olcsóbb, és higiénikusabb egy kistank.
és akkor még nem szóltam az ellenőrökről, engem nagyon frusztrálnak, és főleg bánatos vagyok ha az illető egy nő, előírt harcászati ruhában, és úgy lép fel, mintha sintér lenne aki kóbor kutyát vizionál.
KedvelésKedvelés
természetesen ez a cikk (végre egy) nem arról szól, hogy miért találták fel az autót, hanem arról, hogy miért kell a wc-re is azzal járni.
mára miis bringás család letünk (igen megszporodott a kétkerekűzni tudók, és a kétkerekűk száma) van, hogy hetekig nem autózunk
néha mégis cinizmusnak érzem amikor valaki azt mondja, közelebb kell munkát keresni, és aztán bicajozni
vagy azért választ balettórát, mert kocsival megteheti
akárhogy számolom, nem úgy vannak a munkahelyek elosztva, hogy mindenki a környékére tudjon költözni
az összes falu teljes lakossága sipirc a városba, lakni, ha dolgozni akarsz? vagy összes olyan falu, ahonnan nem megoldott a tömegközlekedéssel bejárás
netán falun laksz, ne akarj különórát a gyereknek, te ezt választottad?
ha kisgyerekes vagy és zeneórát és munkát akarsz, költözz városba?
aztán járj ki heti párszor ánézni a beteg nagyszülőre
vagy költöztesd őt is a városba
de abba, ahol pl kaphat kezelést, mert van megfelelő osztály?
szóval autó néha kell: ésszel
KedvelésKedvelés
Nem, ha lenne igény, nem lenne koszos a tömegbusz, hanem a critical mass rászorítaná a döntéshozókat a szolgáltatás megszervezésére (természetesen azt is meg kell fizetni). A busz, vonat az általánossá vált autózás miatt rohadt le, a fizetőképes kereslet autóban riszál, és a busz is emiatt ragad dugóba, nem csak itt, Londonban is.
KedvelésKedvelés
Én is ezt mondom, igen. Nekünk ez baráti szívesség vagy taxi.
De Julika hozzánk Dabasról jár vonattal, és aznap minden pesti dolgát elintézi. A szülőhöz lehetne busszal vagy telekocsival járni, álom-tömegközlekedés lehetne, ha az erőforrás, pénz nem mind az autózásba és autópályákba folyna. És aki egyszer kiszámolja, mennyit fizet összesen autóra, externáliákkal, az talán elgondolkodik, hogy ha lemondana az autótulajdonlás rögeszméjéről, esetleg sógor, kölcsönkocsi stb., akkor elég lenne a közelebbi munkahely is, és előbb otthon lenne akár gyalog, busszal is.
KedvelésKedvelés
beteg szülőhöz mindennap kell járni
a kórház kocsival is másfél óra a másik irányban…kéthetente minimum három út
vagy költözzünk oda ahol a kórház van, marad kb 10 élhető nagyváros az agglomerációjával, ahonnan még tömegközlekedve be lehet járni
KedvelésKedvelés
De miért automatikus ez, hogy a gyerek, a családos, dolgozó gyerek ápolja a szülőt? Ez olyan szomorú.
KedvelésKedvelés
Mindig van valami magyarázat, mentegetőzés az autózásra. Ezt még el is lehet hinni, nem is ezekkel van baj (a betegség is elmúlik egyszer).
Azzal, aki be nem ismert lustaságból, kényelemszeretetből, kivagyiságból, konformizmusból autózik nap mint nap.
KedvelésKedvelés
…és ágál az autótlan érvelés meg a bringások ellen nagy okosan.
KedvelésKedvelés
Miért, ki más ápolná?
KedvelésKedvelés
Naponta? És ezért ne költözzön be a városba, vagy tartson autót valaki (én erre reagáltam)? Összedobhatná a rokonság, nem kéne ezt is a fiatal családokra terhelni. Az erdélyi néni sem önzés.
KedvelésKedvelés
Erdélyi néni? Azért erdélyi, és azért néni, mert ő olcsón vállalja s a lelkét is kiteszi a semmi kis pénzért? Ez nem önzés?
A tágabb család nem dobja össze általában. Egyrészt mert nincs miből, másrészt mert mindenki ápolja vagy majd ápolni fogja a saját szüleit, vagy megfizet egy erdélyi nénit, hogy tegye meg helyette, s nem érzi úgy, hogy még a másikét is neki kellene.
Szerintem a világ legtermészetesebb dolga, hogy ápoljuk a szüleinket, nagyszüleinket betegségben, haldoklásban. Hát ki a franc tegye meg helyettünk? Ilyen kiszolgáltatott élethelyzetben hagyjuk magukra, bízzuk idegenekre őket? Várjuk, hogy majd a három éve nem látott másod-unokatestvérünk, felajánlja segítségét, mert nekünk egyébként is mennyi dolgunk van, neki meg sok a szabadideje, szívesen átpelenkázza anyukánkat?
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy én több (bántalmazó, érzelmi manipulátor) szülőápolásba belerokkant történettel találkoztam. Mindent meg fogok tenni, hogy a gyerekem a drága életét ne a haldoklásommal töltse: arról, hogy legyen miből, nekem kell gondoskodnom előre, és amennyire tudok, arról is, hogy ne legyen csúf halálom. Ez mintha nem lenne szokás a sok elvárás mellett (sport, absztinencia, cigimentesség).
Nem, napi szinten, a messze lakó, gyereket nevelő, a maga gondjával-bajával küzdő sarjunktól, és persze megint csak inkább a lányoktól szerintem nem elvárható, hogy minket ápoljon, esetleg évekig, különösen, ha mérgező szülők voltunk. Ha megteszi, nagyon jó fej. De a nénipelenkázás maradjon szakmunka. Nem nagyon olcsó, viszont nagyon jól csinálják.
“Otthon akarok meghalni”, értem én, de a többiek vajon mit akarnak?
KedvelésKedvelés
Én nagyon egyetértek ezzel, amit írsz, Éva. Öngondoskodás, elvárások helyett. Ha jön, örülünk, de alapvetően elfogadjuk, hogy a gyerek élje az életét. Ilyen jól összefogva még nem láttam ezt leírva.
KedvelésKedvelés
Tényleg el tudod képzelni, milyen lehet szeretteid által elhagyatva, szakmunkásokra bízva haldokolni? El tudod képzelni, hogy majd az erre gyűjtött pénzedből a gyerekeid megfizetnek egy jó ápolót és mondjuk hetente egyszer beugranak egy fürt banánnal? Hát nem lehet, hogy csak ennyit jelents nekik, ha te nem vagy mérgező szülő!
Nagymamám az utolsó időkben édesanyámnak szólított. Hát hogy ne ápoltam volna?
Ugyanakkor értem, amit mondasz, de nem tudnám megtenni, illetve nem megtenni azzal, akit szeretek. Magamnak nem várom el ugyanezt, de borzasztó lenne, ha a gyerekeimből rideg, hideg emberek válnának, és nem éreznék a maguk ügyének a haldoklásomat. Az ő érdekükben is remélem, hogy nekem sem lesz csúf halálom, ellenben gyors, bár nem vagyok róla meggyőződve, hogy sok ráhatásom van.
Bocsánat, hogy ebbe a szorosan nem a tárgyhoz tartozó témába mentem bele! Miért érint ez engem ilyen érzékenyen?
KedvelésKedvelés
Az első mondatra: igen, csak ezt tudom elképzelni. Szeretném, ha lányom-fiamnak a maga esetleg időigényes kiteljesedésére, útjára lenne első sorban ideje, nem befektetési, jó-lesz-öregkoromra gyerek lenne (Fidesz: “több nyugdíj a gyerekeseknek”-javaslat /ezért már érdemes!/; a kötelező szülőgondozás törvénybe iktatása).
Csak ezt tudom elképzelni. Hogy nem kötelesség van, zsarolás, elvárt izé, én mindent feláldoztam érted (ezt parodisztikus pillanataimban előadom műsírva a fiamnak, és ő röhög), hanem önkéntesség, szabadság, kiérdemelt hála. Nem merev szerep, hanem egyedi történet. Nem “a nagymamának joga van az unokáihoz!” (ez a bántalmazók logikája, nekik is kizárólag feltételeik meg joguk van a pofon stb. után, ha megszakították velük a kapcsolatot), hanem figyelem, felvállalt konfliktusok, sok beszélgetés, jókor jól segítség. Nekem ez nincs, és ezért is menekültem ide a távoli erdőszélre. Hogy ne akasztgasson nejlonban a kilincsemre merő jóindulatból olyan ételeket, amelyeket nem szeretek, és hiába mondom…
KedvelésKedvelés
..szerintem hannuskáék ezt nem feltétlenül kötelességből csinálják, hanem szeretetből. én sem tudnám elképzelni, hogy anyukámat egy román nő ápolgassa, mert az úgy egyébként kényelmes. lehet, de embertelen. ha valaki szereti a szülőjét, egyébként sem viselné el, hogy egy idegen ápolja, nem is értem, hogy jött ez ide kérdésként!
ha már kötelesség, ott nincs szeretet. persze, megértem a félelmedet a kiszolgáltatottság ellen…megérdemlem én, hogy más szolgáljon értem? voltam én olyan jó hozzá az életben, hogy ezt megtegye értem?
ha ilyen jellegű gondolat egyáltalán megfogan a fejedben, szerintem gondolkozz el ezen..nem ártana “tisztába tenni” magadban pár dolgot.
ha ilyen anyának érzed magad, hogy nem fogadod majd el a gyerekeidtől a segítséget, mert úgy gondolod, ez teher lesz számukra, akkor a gyökerekben keresni a problémát. magadban.
KedvelésKedvelés
Köszöbnjük a jó tanácsokat és elemzést. Zsanni, itt ez a kommentelési stílus nem működik. Kérlek, a kép alatt fent olvasd el az itt a bejárat: nemtrollok menüpontot, ha szeretnéla tövábbiakban is itt kommentelni.
Én nem csodálkozom, ha aktív harmincas-negyvenes gyerekeim a maguk életét tolják, gyerekeiket nevelik, és nem marad arra kapacitásuk, hogy életvitelszerűen engem gondozzanak. Szerintem ez torz elképzelés, szeretetre hivatkozva, mintegy “cserébe”a felnevelésükért vagy pénzjuttatásokért elvárni automatikusan, hogy majd a lányom gondoz (és miért nem a fiam?), ciki nem gondolni a jövőre és nem félretenni erre előre, hogy majd egy profi, vagy ezt a tevékenységet választó személy vagy intézmény gondozzon. Felnőtt ember ne másokkal oldassa meg a gondjait. Én például nem szeretek a szüleim közelében lenni, állandóan manipulálni próbálnak, a rovásomra bebizonyítani, hogy én milyen béna vagyok, és meggyőzni a maguk igazáról, valamin rávenni olyasmire, ami nekem terhes. Soha nem ismertek el kompetens, felelős, keményen dolgoz, tehetséges lénynek, pedig az vagyok. de ettől a semmibe vevéstől elég súlyos depresszióim, frusztrációim voltak évekig.
KedvelésKedvelés
Az én számomra tök félelmetes ez a gondolkodásmód, durván bűntudatkeltő, és odaláncolós. Akkor mi van, ha az ország másik végében lakom, mint a szüleim? Vagy senki ne költözzön el a szülei mellől, amíg meg nem halnak? Vagy csak az egyik gyerekük ne? És mégis melyik? Azt tudtad, hogy korábban szokásban volt, hogy a legkisebb lányt nem adták férjhez, hanem maguk mellett tartották, és az ő funkciója az volt, hogy az idős szülőket gondozza? Szerinted az milyen élet? Miért ne viselném el, hogy az öreg, beteg szüleim szaksegítséget kapjanak? Az megvan, hogy ez egy külön szakma, amit az emberek tanulnak, az arra alkalmatlanokat pedig kiszűrik? Szerinted mindenki alkalmas az idősgondozásra amúgy? Minden egyes ember? Ha meg nem, akkor is szenvedjen csak mindenki, mert különben nem is szeretik egymást?
Elvárós, rápirítós, helybentartós, semmilyen saját élethelyzetet nem toleráló gondolkodásmód, és én konkrétan borzadok tőle. Szerencsére a szüleim is.
KedvelésKedvelés
gyors kérdés: bicajosok, leér a lábatok a földre, ha ültök a nyeregben?
KedvelésKedvelés
Nem. Az írányelv az én trekkingemen, hogy állva a nyereg hegye a csípőcsont tüskéjével legyen egy vonalban, ha lejjebb van, a hátnak keserves, és tekerni is.
KedvelésKedvelés
na ez az ami nekem nem megy
meg kell állni, ha kocsi jön, ha lassú előttem az egyik gyerek…. viszont nézem pesten a rengeteg ezer méter magasra állított nyerget (főleg futároknál) na azzal ha akarna se állna meg a pirosnál
KedvelésKedvelés
De igen, kénytelen: megdönti, én már leginkább valamire: oszlopra, járdaszélre teszem a lábam. Amiért a futár nem áll meg, az az SPD pedál-cipő.
Nagyon fárasztó alacsony ülésen tekerni.
KedvelésKedvelés
Ökölszabály szerint akkor jó az ülésmagasság, ha a nyergen ülve és akormányt fogva a SARKADAT pont rá rudod még tenni a pedálra NYÚJTOTT LÁBBAL. Így – általában – ha nagyon akarod, leér a lábujjhegyed a földre, de nem attól lesz szép az élet.
Megálláskor pedig az ember nem marad a nyeregben, merthogy úgy nem ér le a lába. Mikor már megálltál, van még 1-2 másodperced felállni és letenni a lábadat a földre. Kevésnek tűnik, de épp elég az, főleg, ha nem a megállás UTÁN kezdesz neki.
A futárok jó része pedig meg tud állni a pirosnál úgy is, hogy egyáltalán nem teszi le a lábát. Én is, pedig nem is vagyok futár.
KedvelésKedvelés
Egy kicsit a szokásos modell )(érvek, indulatok) megy itt is, úgyhogy leszögezem: nem azért írok ilyeneket, mert nekem nincs autóm, hanem azért nem lett jogsim, autóm, mert eleve így gondolkodtam.
És nem felülkerekedni akarok, nem azt bizonyítani, hogy bezzeg én, de én tényleg nem tehetek mást, én azt élem át, hogy ehhez (napi, könnyed fővárosi autózás, parkolás) nincs pofám.
KedvelésKedvelés
ebben egyetértünk, egy ideje Pestre is vonattal járunk és ott tömegközlekedünk
A Fővárosi (nyomatékosítás miat a nagybetű) folytonautózást én sem értem
egyébként veled nem vitatkoztam, ahogy írtam az elején a mindennapos autózást én sem értem. mindössze nem tartom alternatívának azt, hogy lehetősége se legyen
KedvelésKedvelés
a témához kapcsolódó élményemet szeretném veletek megosztani.
a minap felajánlottam a gyerek sporttársának (szüleinek) hogy elviszem magammal csemetéjüket is a sportorvoshoz (egy suliba is járnak).
és mit tapasztaltam (bár lehet paranoia)? gyanakodtak. hogy mit akarok, meg miért? és biztos akarok valamit, és a gyerek nem is ismer engem és a gyerek szorong (nem erről volt szó, csak vetítettek)
végül eljött velem és nagyon jól sikerült a délután, szóval lehet csak paranoid voltam
DE. gyakran ajánlgatom kollégáknak, ismerősöknek, hogy fogjunk össze, én viszlek ide, mindennap adott az útvonalam, be lehet szállni, ki lehet szállni. stb. stb. és nem, nem működik.
gondolkodtam ezen, hiszen német barátaink elmondják, hogy ott ez mennyire természetes, hogy beosztották a 6-7 üléses autósokat a hét minden napján és így csak heti egyszer jár az adott autó és viszik hozzák egymás gyerekeit.
és tényleg tegnap ott állt egy másik autó az iskola előtt és vitte az anyuka ugyanoda a gyerekét ahova én is indultam a két fiúval, de nem, nem kért meg. (én meg már bátortalan lettem a felajánlásban)
irigyek, zárkózottak. ha van végre valamim (Óh egy AUTÓ, MIKRÓ, LCD, LED! óh) az az enyém, és nem azért van, hogy a használat örömét átnyújtsam másoknak is, hanem azért, hogy lássák a mások hogy nekem van.
gyanakodnak, bosszankodnak és hibákat keresnek. persze találnak. és összenéznek, súgnak a hátam mögött, hogy mit akar ez itt, ki küldte ezt ide?
nehéz nyitottnak lenni, nyitottnak maradni.
persze nem adtam fel.
KedvelésKedvelés
Mi (és még néhány környékbeli család) a faluból az egyik közeli városba hordjuk a gyerekeinket iskolába. A tömegközlekedés sajnos siralmas (átszállással menne és jóval több időbe telne), és a gyerekek is kisiskolások még. Viszont remekül működik az, hogy év elején összeülünk, megbeszéljük, kinek mikor végez a gyereke (a kezdés időpontja azonos), és felállítunk egy jól működő rendszert, hogy melyik nap ki vállalja a szállítást, hogy ne legyenek felesleges plusz autók, de minden gyerek hazajusson. Hozzuk és visszük egymás gyerekeit minden nap, szükség esetén rugalmasan alakítjuk. A rendszer tökéletesen működik, a gyerekeknek is buli. Persze ehhez kell egy jó közösség is.
KedvelésKedvelés
De jó ez, hatékony, okos, valódi közösségi lét!
KedvelésKedvelés
Ezzel a válassz ott munkahelyet-tel egyszerűen nem tudok technikailag egyetérteni, ne haragudjatok. Vagy majd inkább megkérem az összes bankot, biztosítót, irodaházakat, hogy költözzenek a kerületembe. Nyíregyházáról is. Vagy, én vagyok a hülye, miért szeretem azt a munkát, ami miatt ki kell tennem a lábamat a kerületből. Teljesen jogos. És ha esetleg munkahelyet váltok, akkor majd a gyerekeket is átiratom abba az iskolába, ami közel van hozzá. Hol van az az ideális világ, ahol anyaként kapsz a saját kerületedben a képességeidnek megfelelő munkát? Örülsz, ha a városban kapsz egyáltalán. És hányan ingáznak Székesfehérvárról, vagy egyéb környező városokból. Ők a hülyék biztosan. Direkt olyan idióták, hogy nem akarnak ott dolgozni, ahol laknak. Mert amúgy tök jó buli nekik napi 2 órát autózni, tömegközlekedni, tök mindegy mivel járni.
De én vagyok a hülye, hogy pont én állok le vitatkozni a belvárosi autózásról, amikor nem is járok autóval a belvárosba….Mert a vonat tök jól bevisz a Keletibe…és bocs, ha nem tartom reálisnak, hogy kiskosztümben 10 centis tűsarokkal bringázzak.
Ha nincs igény a tömegközlekedésre, miért van mindig dugig? Lássuk be, ebben a városban kizárólag sínen van értelme tömegközlekedni. Az meg elég szegényes. Ja, tudom az autók miatt. Fából vaskarika. Ha nem lenne dugó, ki a fene akarna ezzel a BKV-val közlekedni? Azért jócskán bevasalják azt a pénzt az autósokon, amit utána visszatolnak az autópályákba. Amikre már csak a normális turizmus, szállítás miatt is szükség van.
De azért az még érdekelne, hogy hol tároljátok a bicikliket ha mondjuk panelben laktok? Ja, és holnap is szeretnétek megtalálni a járgányokat. Tényleg minden pikírtkedés nélkül érdekel, hol fér el mondjuk 50 nm-en egy családnyi bringa? Igen, tudom létezik a közös tároló nevű műintézmény, de utolsó emlékem szerint oda csak azt tettük, amit nem sajnáltunk, ha lába kél.
KedvelésKedvelés
Nem, arról van szó, hogy ha eleve nincs autó, akkor nem opció a város túlvége. Arról írtam, hogy akinek van autója, az persze hogy ezt lehetőségként érzékeli, hogy akkor messzebbre is eljut, de akkor már ez határozza meg az életet.
Tudom, mit szerettek benne, mitől autonóm érzés, sok bántalmazott nőnek volt komoly függetlenedési lépés, hogy megtanult vezetni. De attól még a foglya az, aki nem tud nélküle semmit elképzelni, és rákölti a fizetése nagy részét, és egyre drágul minden, de nagyon durván.
Nem tudom értelmezni a kérdést: kerületeket buszoztam át ifjan és egygyerekes koromban, most pedig gyesen vagyok és itthonról dolgozom.
Kérlek, ne legyél gúnyos és támadó, és ne tulajdoníts olyasmiket nekem vagy a kommentelőknek, amit nem írtunk. Úgyis lesz, marad autód, nem akar senki megszégyeníteni, rajtakapni. Sajnálom, hogy ennyire bántottak az általam megfogalmazott összefüggések.
KedvelésKedvelés
Nem kell MINDENKINEK. De vannak SOKAN, akik úgy autóznak, hogy ott laknak a munkahelyüktől kényelmes bringás távolságban. Na ŐK, jobban járnának.
Az is szép, amikor valaki a dugóban anyázik, zsebében a kondibérlettel, hogy nem ér oda időben a GYM-be szobabiciklizni.
KedvelésKedvelés
“És hányan ingáznak Székesfehérvárról, vagy egyéb környező városokból. Ők a hülyék biztosan. Direkt olyan idióták, hogy nem akarnak ott dolgozni, ahol laknak. Mert amúgy tök jó buli nekik napi 2 órát autózni, tömegközlekedni, tök mindegy mivel járni.”
Sokan ingáznak Budapestre Székesfehérvárról, és én ennek még csak az ellenkezőjét hallottam. Ha autózik: háromnegyed óra alatt fent vagyok! Előbb, mint ha Székesfehérvár belvárosán kellene átvergődnöm! Ha vonatozik vagy buszozik: tudok dolgozni a vonaton! Ugyanannyi, mint Székesfehérvár belvárosában tömegközlekedni!
Ezek mind lehetnek igazak és lehetnek vetítések, most nem ez a lényeg, hanem az emberek ezt igenis választják. Székesfehérváron amúgy csak az nem tud elhelyezkedni, aki nem akar, vagy olyan a szakmája, hogy itt nincs olyan cég, és nem akar vállalkozni. A bérek tényleg alacsonyabbak a budapesti béreknél, így ha valaki az ingázást választja, a legtöbbször ezért teszi, de akkor már valamiért mindenki szükségét érzi, hogy még kiszínezze, így lesz valahogy leszámítva a budaörsi dugóban várakozás a menetidőből, meg a vasútállomáshoz és -tól való tömegközlekedés. De tényleg, nem ez a fontos. Hanem a döntés felelőssége. Ha úgy döntök, hogy Budapestre fogok ingázni, és nem költözöm oda, akkor vállaljam már, hogy ezt én döntöttem el, és ne csináljak már úgy, mintha ismeretlen erők taszítottak volna ebbe.
KedvelésKedvelés
Hannuska ott fenn: ápolod, mert szereted, miért érint érzékenyen és a többi.
Talán félsz. A tabutól (nem ápolom az anyám) és a haláltól is.
Ettől működik ez az egész jelen rendszer, hogy mindez, ez is, nem csak a férj melletti kitartás, házimunka, gyerekszülés és -nevelés, hanem a szülőápolás is a nők dolga, elviszik a hátukon az egész világot, és senkinek nem veszteség, hogy nem lettek festők, írók, séfek soha.
KedvelésKedvelés
Ja, én nem gondolom, hogy csak a nők dolga volna! Szülő-gyerek viszonylatról írtam. A férfiaknak ugyanúgy részt kellene venni ebben, csakúgy mint a gyerekek ellátásában. Tudom, hogy a legtöbb férfi csak a jót veszi ki magának a kalapból, a hányás, kaki, és a többi takarítása sajnos neki nem megy, “jaj, felfordul a gyomra ezektől a szagoktól”, viszont biztos vagyok benne, hogy az nem oldja meg a problémát, ha mi sem csináljuk meg. Ha harmadik embert fizetünk meg ezért a munkáért, az csak átteszi az igazságtalan viszonyrendszert össztársadalmi szintre. Akkor nem a férfi-nő egyenlőtlenség szintjén leszünk, hanem a magasabb társadalmi rangú, megbecsült, gazdag ember nyomja le a nemszeretem munkát a kiszolgáltatott, szegény, nekimindentelkellvállalnia szolgálóra.
KedvelésKedvelés
Jaj, én most nem tudok okosat írni…. Csak a napi sztorimat osztanám.
Nem vittem hordozót. (Soha többet nem indulok el nélküle 🙂 )
A kedvenc jelenetem az volt, amikor a zebrán nyolc autó száguldott át előttünk, én meg ott álltam szakadó esőben, egyik kezemmel az alvó gyereket, a másikkal az esernyőt egyensúlyozva, várva arra, hogy valamelyik majd csak átenged. Oké, nem álltam pont a zebra végén, csak kicsit távolabb, mert már volt szerencsém megtapasztalni, milyen fincsi, amikor telibe kap a felvert esővíz. De azért ráutaló magatartást tanúsítottam, mindamellett nem akartam a testi épségünket a kelleténél jobban veszélyeztetni: zebránál, azt hiszem, talán lassítani is kellene, nem?
Biztos azt gondolták, jókedvemből állok ott, kivittem levegőzni a gyereket.
KedvelésKedvelés
Dabason van helyinek nevezett járat, iskolásokat direkte a suli elé szállító – eredetileg helyközinek nevezett – busz.
Itt nagyon vidéken, székesfővárosunktól 35 km-re NINCS!!! Mert drága.
Mondja az önkori, aki a két éve felújított városközpontot fordította fel idén nyáron, mert PATAKOT vezet a város főutcája mellett.
Az óvoda 25 perc gyalog, háti gyerekkel még több. A bölcsi kb. 5 perccel több, mert minden a városközpontjában van.
Én meg fül és egyensúlygondok miatt nem és nem biciklizek, mert ön- és közveszélyes vagyok. (kisgyermekkori sorozatos és elgennyedt fülgyulladások miatt többszöri fül- és koponya műtét, hallócsontjaim nem sajátok….)
Van ugyan kocsink, vészhelyzetre. Piac a szomszédban, bevásárlást megoldjuk ahogy tudjuk (após, anyós kocsisok, listát írok, meghozzák….. Viszont valami miatt elvárják a gyerektől, hogy megtanuljon biciklizni. Úgy, hogy őket soha, de soha nem látta még bringán. Miután elmondtam, hogy példa és stb, azóta nagy a csend. Nem ültek a kedvéért biciklire, csak sóhajtoznak, hogy szegény gyerek, jajjj, miből fog kimaradni, jajjjjj.)
Rengeteget gyaloglunk!
Jót is tesz a kondinknak, bár a lány sajnos már nagyon kocsizna.
KedvelésKedvelés
Sokféle élethelyzet van, de nekem mindig azok mondták, hogy jaj, nem lehet, akiknek kevesebb gyerekük, több pénzük és közelibb buszuk volt. Egy kicsit olyan, mint a drog: könnyű belebódulni.
KedvelésKedvelés
Árulnak háromkerekű bringát pont az ilyesmi problémával küszködők részére. Bringanti például. De ha kell, tudok még tipppeket adni.
KedvelésKedvelés
Közel 20 éve már, hogy nincs autónk. Amikor volt, félévben egyszer ültünk bele. Eladtuk, mert nem voltunk elég jó kocsisok:), nem éltük meg magunknak a napi 2 óra kötelező dugóban ülést, vezetést, anyázást.
Alapvetően tömegesen közlekedünk, a szaglásom jelentősen megromlott az utóbbi években, ezért egész elviselhető, képes vagyok teljesen kikapcsolódni a zötyögő járatokon (olykor fent is felejtem magam), rengeteg dolgot teszek rendbe ilyenkor a fejemben. Ha vezetnék ez nem menne. Az autó nem automobil, nem magától megy, hanem a vezető feje irányítja:).
Autósok-motorosok-biciklisek-gyalogosok, olyan városban élhetnének konfliktus nélkül, ahol nem kereszteznék egymás útját. A konfliktus a tömeg és sebesség különbségből adódik az időben és térben egy helyen való megjelenéskor. Tehetetlenek vagyunk a fizika törvényeit megerőszakolni.
A gyerekeknek van KRESZ oktatás, oviban is (van KRESZ-pálya az udvaron), és általános alsó elsőben kötelező tananyag, de ettől majd legfeljebb 10-20 év múlva lesz jobb a közlekedés. A közlekedés kultúra kérdése, szellemi- és alkalmazkodó képességé, -ne adj isten-alázat kellene hozzá, hogy értelmes összhang legyen a vége.
Saját indokaink, amiért nem tartunk szekeret:
– kényelmes, hogy utazás közben minden félén gondolkodhatunk,
– bevásárló kocsinak drága,
– amit ráköltünk egy évben taxira, azt más egy hónap alatt elautózza,
– felmenőim példáján járva, úri nő nem káromkodik, nem kocsis, és pont.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: a legtöbben ezeket olvastátok | csak az olvassa
Az általad megfogalmazott összefüggések sok ember szempontjait nem veszik figyelembe.Tőled nem várná ezt az egyszeri nő . Azzal együtt,hogy alapvetően igazad van a budapesti-nagyvárosi (belvárosi) helyzetet nézve.Ám szerintem ez a téma ennél sokkal bonyolultabb.Azokban a nagyvárosokban sem születnek gondolom rendesebb emberek,ahol a tömeges kerékpározás vagy a normális tömegközlekedés kérdése megoldott.Csak úgy könnyebb.Kivagyiság,pöffeszkedés,nemtörődömség meg akad mindenfelé,csak másképp jelenik meg.Saját adottságaidat nem húzhatod rá egy az egyben másokra,legfeljebb jó példát mutathatsz.Gyereknél is csak az működik. 🙂 Bírsz gyalogolni,futni,biciklizni,cipekedni.Ez remek.Azelőtt én is bírtam.Mostanában már autóval járok.Gondolj azokra mégis megértéssel,akik idős szülőt,beteg gyereket hordanak.Sokszor éppen csak kigazdálkodva a rávalót.Több megértéssel kellene élni.
KedvelésKedvelés
Én a tömeges, kényelmi és napi autózásról beszélek. Ha csak az autózna, akinek muszáj, aki nem tud másképp, egy paradicsom lenne a világ.
De ez a tud, ez attól függ, mit szokik meg. Vagy milyen normákat, vágyakat neveltek belé.
És azt tapasztalom, lakóhely-, iskola- és munkahelyválasztáskor nem szokott ez a szempont felmerülni, hiszen úgyis van kocsi, a többi meg zöld idealizmus. Nem az. Napi valóság lehetne. A telekocsi is, a belga típusú közösségi autóhasználat is.
Egyébként nem bírom, már nem, kínomban fogom fel sportnak, de nem állok be a sorba, nem is tudnék miből. Ma pl. mentőt hívtunk. És a lányt viszi az ovistárs. Igen, autóval. Mégis, ha tudok, ha bírom, biciklivel meg gyalog megyek.
Kérlek, ne legyél normatív, hogy nekem milyennek kéne lennem: nagyon árnyaltan írtam le azt, hogy mit gondolok, és más autótlan bejegyzések is vannak. Ha még egyszer elolvasod ezt, láthatod, hogy nem egyes emberekre haragszom, nem vagyok részvétlen, és eszembe se jut firtatni a beteg gyerekét autóval szállító szülő döntését.
Bár, megjegyzem, sokan megszervezhetnék az iskolabuszt, ha lenne kényszer, ha nem lenne ennyire kézenfekvő az autózás. Vagy ha csak olyanok kapnának jogsit, akik valóban tudják vállalni a felelősséget, egészen a sünszintig, hiszen életekről van szó, és nem mutogatnának a rossz utakra, a parkolóhelyek hiányára, a biciklisekre, a hülye szabályokra.
Egyébként megdöbbentő, hogy az autózás összes költségét figyelembe véve milyen olcsó is a taxi. Ha én mondjuk reumás lennék, és fájna a járás, és Bel-Budára naponta, 30 napon át taxival mennék és jönnék haza, akár a három gyerekemet is begyűjtve, akkor havi hetvenezret fizetnék. Hát mi az egy normális kocsi árához (+adminisztráció+benzin+adók+parkolás+a vezetés felelőssége) képest? Nem racionálisak ezek a döntések, önigazolásszagot érzek.
KedvelésKedvelés
mi megyeszekhelyen elunk, de egy kulsobb varosreszben, ami nem lakotelep. igy a tomegkozlekedes nem eppen idealis. sokat autozunk. en itthon vagyok ugyan, ferjem munkahelye pedig kb 10 lepesre a hazunktol (oda nem megy kocsival), de a gyerekeket az iskolabuszhoz (ami egy kozeli faluba viszi ki oket) kocsival visszuk, vasarolni csak kocsival jarunk (kiveve ha csak par zsomle kell, de az ritka), es a gyerekeket autoval hordjuk lovagolni es uszni is. szerintem ez hozzatartozik a varosi eletformahoz. a belvarosba nem szeretek autoval menni, nem is nagoyn szoktam, de oda szinte csak a bankba kell bemennem, eleg ritkan. lehetoleg kijjebb hagyom a kocsit, es inkabb gyaloglok egy negyedorat. ami nem valami sok. biciklizni nem mernek, foleg nem a gyerekekkel, akik azert iden nyaron megtanultak bringazni. nalunk altalanos gyakorlat, hgoy a bicikliut a jarda szelen van, sok helyen csak sarga csikkal levalasztva, es ha tolnak egy meretesebb babakocsit, vagy egy anyuka ket kicsi gyerek kezet fogva megy, akkor maris nehez elferni. nem tudom elkepzelni, hgoy igy bicajozzak egy hat es egy nyolcevessel, mogottem a majdnem haromevessel. biztos megugyesednenk egy ido utan, de nem akarom. mi egyebkent nagyon kulturalt vezetok vagyunk, at szoktuk engedni a gyalogosokat, odafigyelunk a bicikliutaknal, parkolaskor nem nyitjuk ra az ajtot a biciklisre, magunkra is vigyazunk – nem telefonalunk kozben, bekotjuk magunkat), es hasonlok. egyedul olyankor razom az oklomet biciklisre, ha korbeteker a korforgalomban, vagy ha a korforgalom bicikliutjan abban a tevedesben el, hgoy elsobbsege van, mint a gyalogosnak, es szinte alamteker. mifelenk sok a korforgalom, nem is olyan egyszeru ott kozlekedni, pedig a bicajosoknak is kint vannak a tablak.
szerintem sem valami jo a varosi eletmod.
ezert vegul ugy gondoltuk, kikoltozunk falura. az iskola-ovi busszal 5, bicajjal 15, gyalog 30 percre lesz, nem fogunk autoba ulni. nincs nagy forgalom. ferjemnek is vagy busz vagy vonat lesz, amivel bejar, inkabb az utobbi, ahova kimegy bicajjal, es itt a varosban elteker a munkahelyre. vasarolni ritkabban ekll elmenni, mert egyreszt zoldseg-gyumolcs megterem, kesobb majd tyukokat tartunk, kenyeret sutni tudok, tejert egy utcaval lejjebb kell menni, mert ott tartanak nehany tehenet, de amugy is rendszeresen jon a mozgo bolt, meg van a faluban is bolt. en a terveim szerint otthonrol dolgozom majd, ha a kert-tyuk projekt mellett belefer. valamennyi bele fog.
de ha bejovunk valami miatt a varosba, akkor ugyanugy kocsival megyunk majd mindenhova itt bent. ilyen a varos.
valahogy mindig is ereztem, hogy nem teljesen egyertelmu a buy in bulk mint penztarcakimelo es kornyezetbarat hozzaallas. 🙂
KedvelésKedvelés
Rosszul érzed,kedves, nekem nincs önigazolásra szükségem.
Normatív meg miért is lennék?Nem megmondani akarom,hogy milyen legyél,csak másra számítottam.
Másképp gondolkom erről a dologról,nem azért vagyunk itt,hogy beszéljünk róla?
Ám ha nem fogadod el,hogy mások másként látják amit írsz,akkor mi értelme a kommentálásnak?
Hozzáteszem,attól sem lesz valaki automatikusan jobb ember,szerintem,hogy nincsen tévéje.Nem kell azt folyton nézni.Az okostelefonon olvasni is lehet,nem kell annyi újságot venni.Az autó is egy eszköz,amivel lehet élni is meg visszaélni is.
Nehéz lenne már a technikai fejlődés szellemét visszagyömöszölni a palackba.Inkább arra próbáltam megtanítani a gyerekeimet,hogy hogyan használják ésszel ezeket.Példaként pedig csakis saját önkorlátozó viselkedésemet állíthattam eléjük.
Valamint élni,és meghalni is úgy szeretnék,hogy az nekik ne legyen teher.De hálás lennék a sorsomnak,ha a lányom fogná a kezemet amíg elmegyek,ahogy én is tenném az anyámmal,szándékom szerint.Nem mert elvárás,vagy mert félem a halált,mert ki nem?Hanem mert így érzem méltónak.Mennyi minden jutott eszembe erről a posztról meg a kommentekről,bocsánat,ha elkalandoztam.Ölellek ismertlenül is.
KedvelésKedvelés
Rendben van a különvélemény, de én sem a szellemet nem akarom visszagyömöszölni, sem a beteg gyereket szállítót nem kérdőjeleztem meg, ezért éreztem, hogy te nem velem vitázol.
Inkább azt bírálom, hogy mindenki megmagyarázza, hogy neki nélkülözhetetlen… a sok apró kényelem meg összeadódik, egymást gerjeszti, követi egy teljesen más életmód, amihez már tényleg KELL, és világméretű katasztrófa lesz belőle.
Az okostelefon is tök jó, de rengetegen státusszimbólumként használják, rákapnak, egyre többre vágynak, és ott nyomogatják az évzárón a himnusz alatt. Ez bizony nem a technikai fejlődés iránya, hanem kütyüfüggőség, és rohadt drága. Végső soron pedig zsákutca.
Azt nem mondtam, hogy jobb ember, akinek nincs tévéje, de ha engem kérdezel, szerintem nem éri meg. Ezt is megideologizáljuk, hogy ésszel… de folyamatosan ott a kísértés, a válogatatlan inger, és ez is sokba kerül. Ha nincs tévé, nincs probléma.
Én sokat fórumoztam, és tapasztaltam, hogy egy kicsit mindenki egyetért ezzel, részben Vekerdy hatására is, hogy a tévé nem jó, de igazán nem hiteles, igazából megengedi a kis kompromisszumokat, vagy a partnerét hibáztatja, hogy miatta van csak tévé. Önmagát mindenki felelős szülőnek tartja, és mondja, hogy ő a gyerekkel nézi, meg megtanítja mértékkel és kritikusan, csak az igényes műsort stb., és nem igaz, mert ideges, fáradt, túlterhelt, és odaszivárognak a gyerekek mindig a képernyő elé, csak akkor már kognitív disszonanciacsökkentés megy, ezt maga előtt is letagadja, úgy érzi, nem is olyan sok stb., végül pedig úgy érzi, hogy a tévétlenek térítenek, és lenézik, kirekesztik őt.
Az öngerjesztő folyamat a baj, meg a kritikátlanság, meg az erőszakos reklámok, meg az, hogy ezt kizárólag áldásként fogjuk fel.
És akkor még az elektroszmogról nem is beszéltünk.
És igen, sok családban feleződik meg a családi idő apa örökös tévézésétől, és a kosztpénz apa új vágyától, A Telefontól.
KedvelésKedvelés
Nagyon jól írsz az én gondolataimat fogalmaztad meg 🙂
KedvelésKedvelés
Sziasztok,
egyetértek a cikkel, bár a gyerekeket magam is autóval cipelem, mert az áhított suli/ovi tömegközlekedve legalább dupla annyi idő alatt közelíthető csak meg (autóval is fél óra a reggeli csúcsban, bicajjal pedig nem megközelíthető), de utálom, hogy ennyit autózunk! Nem opció a költözés – pont azért lakunk itt, mert a család (mindkét oldali nagyszülők) és a barátok gyalog/bringával is közel vannak -, nem opció a helyi tanintézmény sem sajnos. Mondjuk, hogy ez az ára. Viszont azt meg szeretném szervezni, hogy egy másik családdal összeálljunk, hogy legalább csak napi1x kelljen megtennem az utat (én viszem, ő hozza, vagy fordítva), rengeteg időt és pénzt spórolnánk meg. Sajnos az is igaz, hogy ha az ember ehhez hasonló “muszájból” – vagy akármiért – autót fenntart és használ, akkor már adja magát a dolog, hogy olyan helyre is autóval megyek, ahova nem is lenne olyan nehéz bkv-val…mert ebben az esetben már olcsóbb ez a plusz autóút, mint a plusz buszjegy/bérlet. De legalább egyébként sokat bringázunk/sétálunk, és férj is bringával+vonattal jár a város másik felébe dolgozni – ez persze nem teszi jóvá az autózásunk közösségre és környezetre gyakorolt negatív hatását, de legalább az eltunyulást, elidegenedést enyhíti, mégis valami jó példa is van szegény gyerekek előtt:) Egyébként tényleg szar érzés szembesülni a leírtakkal, de ez van…:p
KedvelésKedvelés
kivancsi vagyok nalunk mi lesz. mert nem volt autom miota gyerekem van. a ferjem hasznalja a csaladi autot, tehat max hetvegen ulok bele merthogy maskor nincs itthon. es most hirtelen lett 2 autonk. egy neki es egy nekem. egyenlore a lelkiismeret furdalsig jutottam el a koltsegek miatt amivel a 2 auto jar az egyhez kepest. magyaraztam en is hogy jo lenne egy auto es most meg vagyok lepve hogy lett. es kivancsi vagyok mire fogom hasznalni. adtam magamnak par honapot hogy kideruljon kell-e nekem auto. bar attol tartok a szeptember ezt el fogja donteni mert akkor az egyiket oviba, a masikat iskolaba kell majd hordanom 2 kulonbozo helyre es a maradek 2.5 ora szabadidomben jo lenne hazarohanni es dolgozni valamit, vagy elrohanni valahova es dolgozni valamit. nem latom magam elott ahogy esoben, sarban cucokkal bicajozom az autok kozott oviba suliba oda-vissza, bele sem merek gondolni mi van ha az egyik beteg, ha nem tud meg biciklizni mert szeptemberben a nagy is csak 4 eves lesz, mi van ha elesem a biciklivel mikozben rajta ul a kicsi is, azt sem tudom kresz szerint szbalyos-e ha kendoben van ram kotve es nem ulesben ul, ha ulesben ul el tud-e benne aludni. autot azert szerettem volna a szeptembertol fuggetlenul hogy el tudjak menni a kelet londonban lako baratnomhoz, aki masfel ora metroval, vagy a bristoli baratnomhoz, aki 2.5 ora kocsival vagy a legkozelebbi baratnohoz aki 30-40 perc busszal es persze hazafele is busz a 2 faradt, nyugos gyerekkel. es szertnek atugrani a kisallat boltba is megnezni a nyuszikat veluk. nem is csak az a gond hogy busszal 40 perc, hanem az is hogy kocsival osszehasonlithatatlanul kenyelmesebb. en mondom meg ki utazik velem ,kinek a szagat szagolom, ki szol a gyerekemhez, ki fogja meg a kezet, mindket gyerekem remekul alszik az autos ulesben ha faradt, en imadok vezetni, tudok kozben gondolkozni es relaxalni is, en allitom be a homersekletet, a zenet, senkit nem zavar ha utazas kozben hamisan dalokat enekelunk a lanyommal, ha kitalalosat jatszunk, nem kell hallgatnom amint masok a fulem mellett telefonalnak, stb, stb. en altalaban egyedul kozlekedem a gyerekekkel. es utalok de nagyon, esoben menni veluk, mikozben tolom a babakocsit, rajtam esokabat de attol meg atazik a nadragom, a 3 evesen van ugyan esokabat es esernyot fog meg gumicsima is, mint kiderult az esogatya hianyzott a repertoarbol, hogy amikor harmadszor esik hasra a pocsolyaban akkor se azzon szet a harisnyaja es jo lenne ha az orrat is meg tudnam torolni kozben merthogy bog es omlik az eso a zsepim meg szetazott ahogy kivettem a zsebembol. es szeretnem elvezni azt is hogy autoval elugrom bevasarolni, persze a 2 gyerekkel egyutt, mert nem vicces a babakocsira akasztott szatyrokkal jonni haza, mikozben meg a masik rollerjet is cipelem. a masodik gyereknel pl sokkal de sokkal tobbet babakocsiztam mint hordoztam, mert allandoan hegynyi cuccal kozlekedem. soroljam? pelus, nedves kendo, lap amin pelusozom, kaja, viz, valtoruha mindket gyereknek, kiskanal, szivoszal, penztarca, penz, kulcs, es ha bemegyunk a boltba akkor meg a kabatot salat sapkat is leveszik magukrol ok is en is. luxus? igen. kornyezet szennyezo? igen. megis szeretnem? azt hiszem igen. ha meg penzt is keresnek mostanaban akkor meg hatarozottabb lenne az igenem.
KedvelésKedvelés
Azért az elmagányosodott, gyanakvó, városi, agyontechnicizált, pazarló életérzést is leírtad, amely kultúránk csődje és végállomása.
Nekem Londonban kedvem támadt kinyitni a szívem, amikor márciusban voltunk.
KedvelésKedvelés
Teljesen igazad van.
Az autómentes élethez az egész életformát kell úgy szervezni. Iskola, munkahely, lakás, szórakozás, vásárlás.
Sokáig bringáztam. Télen, hegynek fel, terhesen is. Egy gyerekkel is. Kettővel már nem megy.
Akartam kérdezni, te hogy vásárolsz? Mert én heti egyszer elmegyek kocsival, és akkora pakk lesz, amit egy körben fel se tudok vinni.
KedvelésKedvelés
közpénzekkel nagyrészt az autózást támogatják – jó lenne tudni, mit értesz ezalatt. Az állam nagyon durván kiszipolyozza az autósokat. Regadó, súlyadó, az üzemanyag adótartalma, stb. Kevés új út épül, az is irracionálisan drágán, nem az autósokra megy el a sok pénz, hanem a holdudvarra. Magyarország 60-as években megtervezett autópályarendszere még a mai napig sem épült meg. Megfelelõ beruházásokkal csökkenne a lakókörnyezet terhelése, nem az autóhasználat nõne. A morál meg olyan, mint mindenhol máshol, csak itt veszélyesebb a fegyver….
KedvelésKedvelés
Arra a mérhetetlen mennyiségű közpénzre gondolok, amellyel az állam a személyautózás infrastruktúráját támogatja: útépítések, -karbantartások, parkolók létesítése, táblák, szabályozás, ellenőrzés, közlekedésbiztonsági rendőri munka. Hogy még az állampolgárnak is drága a kocsi ezen felül, az azt jelenti, hogy ez az egész műfaj összességében irreálisan drága, mégis ragaszkodnak hozzá veszélyes, elavult, szennyező járművek tulajdonosai is, akiknek egy normális ebédre nem futja amúgy. Hovatovább alapvető emberi jogként kezelik az autózást. És így nem is lesz tömeg, amely kikényszerítse a közösségi közlekedési fejlesztéseket. Főpolgármesterünknek a közlekedők” (= kb. személyautók) kontra “őket akadályozó minden más jármű” retorikájára is gondolok. Ezek tények, akkor is, ha autózni nagyon kényelmes. A napi, életvitelszerű autózás mérhetetlen terhet pakol a közös élettérre, erőforrásokra, és aki rászokott, annak visszaút nem nagyon van.
Erről most ennyit írok, fáradt volnék megint egy ilyen vitához.
KedvelésKedvelés
Nagyon sokan vannak ám, akik egyáltalán nem tudnának autó nélkül dolgozni/pénzt keresni.
Jellemzően ők ülnek a “veszélyes, elavult, szennyező járművekben “. Pl. a lomizó cigányok. Nem igazán lehet lomot gyűjteni gyalogosan, hiszen azt szállítani is kell. Ó, persze, szoktam látni kis húzós kocsival is gyűjtögetőket, meg biciklit felpakolva, de ők valóban a legalsó szint a guberálókból.
Aztán ott vannak a többnyire feketén dolgozó mesteremberek, akik annyit azért nem keresnek, hogy céget tudjanak alapítani, akár csak egy Bt-t. A szerszámaikat, alapanyagokat szállítaniuk kell, és gondolom, te sem lelkesednél, ha a buszon, fogason talpig mészbe/diszperzitbe burkolózott, hatalmas létrát, csebreket cipelő emberekkel találkoznál. A sok cuccuk mellett még a váltóruhát is hurcolni nem igazán elvárható.
Úgy elméletileg egyet értek veled, sokkal jobb volna a környezetnek és az embereknek is, ha nem tömegesült volna el a messzire ingázós életforma. Rémségesen lefárasztja az embert, semmi értelmesre nincs ideje, energiája még kevésbé. Tudom, mert az életemből nagyjából 30 évet ingázással töltöttem, beszámítva az iskolai éveket is.
Számtalanszor elnéztem munkába menet-jövet a vonatablakból az 50 m-el arrébb lévő autópálya-szakaszokat, tömve gépkocsikkal, és elgondoltam, vajon miért is nem tud ez a rengeteg ember ott dolgozni, ahol él? Magamat is beleértve, persze.
KedvelésKedvelés
Ne haragudj, én a személyautózásról beszéltem, és ezek nem releváns érvek, hogy keresel olyanokat, akiknek kell, igazolandó, hogy… mit is? hogy nem akkora probléma? Hogy érthető? Hogy nem kényelmi okokból? Hogy jogos?
Az a baj, a rendszerszintű problémákkal, hogy átértelmezik, mi jogos, mi érthető, odébb tolják a kényelem határvonalát, megváltoztatják a definícióinkat.
Tényleg nem szeretnék erről most új vitát nyitni, jeleztem is, fáradt vagyok.
KedvelésKedvelés
Nem haragszom, hiszen elméletileg egyet is értek veled. Ott írtam fent, hogy elnézegettem a tömérdek autót reggel-este, hogy mennyire fölöslegesek valójában. A vonatablakból, mivel én azzal ingáztam.
Akiket én említettem, azok pontosan lerohadt személyautókat használnak a munkájukhoz.
És nem kényelmi szempontokról van szó, nem is értem, miként gondolod,hogy arról beszéltem volna, hiszen kifejezetten a munkavégzést említettem, hogy ahhoz kell.
Lehetséges, hogy Pesten, a budai oldalon nem járnak szakadt Ladákkal lomizni, meg a mesterembereknek is megy annyira jól, hogy van pickupjuk, de az ország nagy részére nem ez a jellemző szerintem.
Van jó csomó mesterember ismerősöm, itt az agglomerációban, egy kivétellel mindannyian személyautóval járnak dolgozni és viszik a cuccaikat, jól megpakolva a csomagtartót meg a hátsó ülést, esetleg ki is veszik a sofőrülés kivételével az összeset.
Annak az egynek van Kft-je, ő alkalmazottakat is szállít, ezért van nagyobb kocsija, viszont neki meg személyautója nincs, mert arra azért már nem telik. Aki munkás nem fér be a kisteherbe, az megy valamelyik kolléga kocsijában, telekocsi módszerrel.
Éva, én nagyon élvezem a posztjaidat, és úgy 90%-ban nagyjából egyet is értek velük a generációs és egyéb különbségek ellenére. De gyakran az az érzésem, hogy bármennyire is jól látod a dolgokat, sokszor nem látsz ki a pesti értelmiségi létből. Ez persze nem baj 🙂
Most mondom: nekem a tömegközeledés min. 3,5, de inkább 4 órámat vette el NAPONTA. Ugyanez kocsival azon néhány alkalommal, amikor vittek-hoztak, kb. bő egy, esetleg másfél óra volt (oda-vissza összesen), a forgalomtól is függően.
A legutóbbi 10 évem így telt el, abból az első 6 kb úgy, hogy reggelenként szinte fél lábon álltam végig a Déliig 40 percet, a kocsi folyosóján, heringként szorongva.
De miután öt, azaz ÖT évig voltam előzőleg munkanélküli, a hihetetlenül sok önéletrajz szétküldése, istentudjahány motivációs beszélgetés után is, amikor akár szalag mellé is elmentem volna dolgozni, vagy takarítani, beteg mellé felvigyázni, stb., hát legkevésbé az zavart, hogy kissé (??) kényelmetlen a munkába járás és messzire kell járnom.
De hogy mérhetetlenül megkönnyítette volna az életemet egy autó, az biztos. Mivel nem telt rá, meg egyébként sincs jogosítványom, nem is akartam, mert fóbiásan félek a forgalomban, hát elviseltem a kényelmetlenséget.
És azt is a kényelem mindenekfelett való megélésének tekinted, amikor egy zsákfaluból egy teljes napi tortúra orvoshoz jutni a 8-10 km-re lévő kisvárosba? Ráadásul jókora kerülővel, mert a napi 2-3 buszjárat reggel pont az ellenkező irányba visz el a másik szomszédos városkába (ahol viszont nincs megfelelő szakrendelés), onnan kell átvonatozni emebbe, és a dolgod végeztével végre egy közvetlen járattal tudsz hazamenni, de csak délután.
Anyukám pontosan ezt csinálta, pedig nem is a világ végén lakott, hanem a Balaton közelében, ahol elméletileg viszonylag jó a tömegközlekedés.
KedvelésKedvelés
nekem azért õszintén érdekes a te logikád, ahogy az állampolgári és az állami ráfordítást összeadod, míg én kivonom az egyiket a másikból. De értem, hogy te így közelíted meg és kb azt is, hogy miért. Nem állt szándékomban fárasztani.
KedvelésKedvelés
Ezt most próbálom megérteni. Miért jó kivonni? Abban mi a logika? Állam ennyit tesz bele (tehetné azt a kapacitást másba is) plusz egyéni autózó még amannyit, egyenlő összköltség. És még az extrenáliák, amiket alig tudunk felmérni.
KedvelésKedvelés
bár mindkettõre a kiadás szót használjuk, valójában ezek a tételek nem jelennek meg egy helyen azonos elõjellel. Ha pl az állami költségvetést nézed, az autósok kiadása a bevételi oldalon jelenik meg, míg az útépítés a kiadási oldalon. Jelenleg az autóhasználatból befolyó bevételek meghaladják az ezzel kapcsolatos kiadásokat, így ha nem lennének autósok és költeni sem kellene rájuk, akkor kevesebb pénze lenne az államnak, mint most, nem lenne több erõforrás.
KedvelésKedvelés
Aha, értem már, mi okozza a félreértést.
Mivel Éva az adókkal növelt költséghez (végeredményben ezt fizeti ki az autós) számítja hozzá az állami kiadásokat, te viszony a (gépkocsizásból és a vele összefüggő dolgokból) befolyt adókból, egyéb bevételekből levonod az ezzel kapcsolatos állami kadásokat, nyilván nem ugyanazt a költséget látjátok.
Szerintem viszont egy harmadik végösszeg a valós, Mégpedig az, amit úgy kapunk, hogy az autós által összességében kifizetett pénzből – ebbe beleértve a lízingdíjat, javítási költségeket, benzinköltséget, parkolási díjat, tehát az égegy világon mindent, amibe egy kocsi fenntartása kerül – leszámítjuk az adótartalom azon részét, amely a költségvetés közlekedési zsebébe jut. Ezt az adótartalmat összevetjük a közlekedéssel kapcsolatos valamennyi kiadás összegével, beleérve a parkoló órák létesítését és a közlekedési lámpák üzemeltetését, közutak kivilágítását, közlekedési rendészet fenntartását, meg a többi, mittoménmég, ami van, jelzőtáblák létesítése, karbantartása, útinform, akármi.
És akkor kiderülhet, hogy vajon az adótartalom fedezi-e a kiadásokat. Nem vagyok benne biztos.
Így a teljes társadalmi költség: az autós költsége + állami kiadás – állami adó és egyéb bevételek a közlekedéssel összefüggésben.
KedvelésKedvelés
az a kérdés, hogy támogatja-e az állam az autósokat. Nem értem, hogy ennek megválaszolásához minek adnánk össze a befizetett adókat a lízingdíjjal, javítási költséggel, stb. Ezek nem az állam bevételei.
KedvelésKedvelés
Nagyon igaz, szóról szóra, bötüről bötüre. Nincs a szövegben rés, nem érdemes eztán magyarázkodni.
Jogsim nekem sincs, szüleimnek sem volt autója soha. És igen, életforma ez. Meg tudatosság, például a férjemnél, aki olyan sokat és sokáig vezetett. Node eladta az autót és vett egy biciklit, épp egy éve, kérdem, miért, mert az autó vmi régi, ostoba világ jelképe, ma már nem autózunk, tömegközlekedünk. És marha drága fenntartani. Zsír. Gondoltam.
Persze Finnországban, ahol élünk, mikor éppen nem máshol, néha nehéz. Májustól egy olyan kis településen lakunk majd, ahol kb. tíz ház van, bolt sincs, semmi, csak a természet és a tíz ház meg a lakói és a távolság, a tér. A legközelebbi kisváros ötven km. De majd megoldjuk, mert ott mindenkinek van autója, elvitetjük magunkat, s amúgy sem hiszem, hogy valamiféle buszféle nincs a közelből a távolba.
Nekem a gyaloglás életforma. Nem értik ezt ebben a fordított világban. Egy alkalommal Nagykárolyból (Románia, hatérmente) gyalogoltam Tiborszállásra (Magyarország, határmente), mégcsak nem is túl sok, kb 18 km, megállít a rendőr, igazoltat, autójába beültet (nem ülök), értetlenkedik a határőr, gyanút szimatol ott, ahol a legtemészetesebb dolog van, használom a lábaim arra, amire rendeltettek. És van példám, millió.
KedvelésKedvelés
ez nagyon jó! Eszembe jutott róla egy sztori, mikor pénztelen egyetemistaként egy kis furgon boxában utaztunk illegálisan négyen Krakkóba, és a lengyel határ előtt kiszálltunk, átgyalogoltunk, 500 méterrel arrébb visszaszálltunk. gyönyörű, erdős helyen volt a határátkelő, település se közel, se távol. A kutya nem kérdezte, mit keresünk ott gyalog, négyen, hatalmas hátizsákokkal.
KedvelésKedvelés
Kezdetnek egy elég jó ötlet: http://totalcar.hu/magazin/kozelet/2014/02/22/budos_a_busz_de_draga_az_auto
Annyit tennék hozzá a közösségi közlekedéshez, hogy: AKADÁLYMENTESÍTÉS!!! és általános kultúra. Mert amíg csak és kizárólag lépcsőn közelíthető meg a HÉV és metrómegálló (nem, a mozgólépcső nem opció, életveszélyes), addig a babakocsit tolók, kerekesszékkel közlekedők nem veszik igénybe. Az alacsonypadlós busz nem megoldás, dugóban áll, több átszállás, sokkal több idő. És amíg a hordozókendős, kengurus anyukákat is félrelökik a trolin, miszerint “miért nem maradnak inkább otthon a gyerekekkel”, hát igen. Pedig jó lenne, biztos vagyok benne, hogy ezekből a rétegekből (kisgyerekkel, mozgássérültek) is többen váltanának közösségi közlekedésre.
KedvelésKedvelés
Számomra olyan furcsán hangzik, hogy közösségi közlekedés. Ami most van, az egyértelműen tömegközlekedés, abból meg egy ilyet kihozni, hát…Igen, ahhoz kéne a kultúra. BÁR! Van a környékünkön néhány járat, és mióta elöl lyukasztani vagy bérletet lobogtatni kell, egész tűrhető az utazóközönség.
KedvelésKedvelés
Igen, ez nagyon fontos lenne.
Van barátnőm, aki gyakorlatilag házhoz kötött a betegsége miatt (sokízületi gyulladás), mert már nem bír a lépcsőkön felmászni (neki az alacsony padlósak megfelelőek), és ha már fent van, nem tud kapaszkodni (nem éri el a felsőt), illetve sok sofőr vezetési stílusa miatt állva maradni (ülőhelyet meg vagy kapna, vagy nem…). A mozgólépcső neki sem igazán opció, főleg mert túl gyors, nem tud rálépni, na meg az előresietők miatt, akik félre löknék. Lifttel le tudna menni.
A HÉV-nél nem csak a megálló a probléma, hanem az alacsonyan lévő peron is.
KedvelésKedvelés
Mosolyka bejegyzései, videói. Kerekesszékkel a metróaluljáróban, kiszolgáltatva arra járó férfiak jóindulatának, hát, az nem lehet semmi.
KedvelésKedvelés
Pont ezt nem láttam, de én is figyelem Mosolykát és minden tiszteletem az övé.
Igen, rettenetes.
Talán 2 éve volt a Feminán egy sorozat (nem szoktam amúgy olvasni, csak néha eljutok oda kattintgatás közben), amelyben az újságíró egy hónapot töltött kerekes székben élve, kifejezetten abból a célból, hogy megtapasztalja, milyen úgy a világ.
Sikerült megtalálni a kezdőlapot 🙂
http://www.femina.hu/hirhatter/kerekesszekes_blog/nulladik_elotti_nap
KedvelésKedvelés
Pontosan (mármint a peron). A kötöttpályások akadálymentesítése egy nagy nulla egyelőre. És aztán ott van, amit Éva írt az “ők is léteznek”-ben, hogy szeretnének (szeretnénk) bejutni az intézményekbe is.
KedvelésKedvelés
Az meg a másik, valóban. És nem csak a bejutás, mmint a lépcsők. Ott vannak azok az ajtófékes nyílászárók, amin egy épkézláb embernek is komoly feladat bejutni. Ezek benti ajtók, nálunk a cégnél pl. az étterem ajtaja is ilyen, meg a munkatermek ajtói is…
Most akkor képzeld el, amint a büféből megyek kifelé, egyik kezemben a 1,5 l-es víz, a másikban a melegszendvicsem + a belépőkártya, mert a büfében azzal kell fizetni, nincs kp-es vásárlás, esetleg még valami nasi, gyümölcs, hasonlók…
Szó szerint a seggemmel nyomom ki az ajtót, jókora erőfeszítéssel, ha nem akarok mindent potyogtatni…
Ezzel mit kezdene egy kerekes székes, vagy akár csak mankós munkatárs??
KedvelésKedvelés
Növeszt még pár kezet. 😦
KedvelésKedvelés
Én megrögzött autós vagyok, és épp az ellenkezőjét érzékelem: hogy autósként vagyok egyre jobban ellehetetlenítve, míg a biciklislobbinak köszönhetően a bicikliseknek egyre jobbak a lehetőségeik a közlekedésre.
Ennek van egy olyan hátránya is, hogy olyan helyeken létesülnek akár az útról leválasztott bicikliutak, ahol egyszerűen veszélyes. Abban látom a legnagyobb gondot egyébként, hogy keverve van a két közlekedési forma. Én értem, hogy az autó nagyobb, veszélyesebb és erősebb, de azt állítani, hogy csupán emiatt csak az autós figyeljen, és ő figyeljen jobban, hát… Szerintem figyeljen mindenki. És ne lássak Oktogonnál négysávoson forgalommal szemben, piroson áttekerő egyént, háromévessel a gyerekülésben.
Én hiába figyelek minden megfeszített idegszálammal, ha jobbról-balról és szemből is jöhetnek, cikázva, akár egyszerre is, szabálytalanul, piroson rendszeresen átbiciklizve.
Azt tartanám reális megoldásnak, ha az egész belvárosból ki lennének tiltva az autók. Esküszöm, egy szavam se lenne, vennék egy biciklit. (Amúgy a szülővárosomban évekig biciklivel közlekedtem, de ott más viszonyok vannak.) De könyörgöm, a két járművet ne eresszük össze, mert abból semmi jó nem sül ki. Akkor döntsük el, hogy mondjuk a bicikli a favorizált, és az autósokat zárjuk ki a körúton kívülre.
VAGY. Legyenek használható, széles, biztonságos bicikliutak MINDENHOL. (Ami a Margit-hídon fel van festve, arra szerintem maximum a szuicid hajlamú polgártársak hajtanak fel. Érdekes, de elég sokan vannak.)
Én totál ki tudnék egyezni azzal, hogy akkor nincs autó egyáltalán. De ez így élhetetlen, a két tábor hajtja a magáét, amit azért tudok megérteni, mert mindkét oldalon voltam már, és egészen (!!) más a két fél tapasztalata akár ugyanabban az esetben is. És ez nem olyan, mint a szexizmus, meg az elnyomás, itt tényleg arról van szó, hogy valahol az autósnak és a biciklisnek is igaza van (átlagolt autósra és biciklisre gondolok természetesen).
A biciklisek is rengeteget tehetnének egyébként az ügy érdekében azzal, hogy szabályosan közlekednek minden esetben, és nem hiszik azt, hogy csak mert kicsik és mozgékonyak, belemehetnek olyan szabálytalan helyzetekbe, amelyekbe egy autós nem. (Pl piroson átmenés, autók közt cikázás) Vagy hogy mindig kivilágítja magát az összes.
Én nagyobb vagyok, van alattam egy tonna vas, nagyon figyelek, érzékenyen és kiemelkedően jól vezetek, hat irányba figyelek egyszerre, soha nem vagyok szabálytalan. De bármennyire figyelek, lehet, hogy nem hiszi el a biciklis, de van, hogy nem veszem észre, nem számítok rá, pl kanyarodásnál zebrán fél másodperc alatt jelenik meg, nem úgy, mint a gyalogos, akit ugye könnyű észrevenni, mert lassabb. Vagy ha jobbról és balról egyszerre (!) előz két biciklis. Nem vagyok hajlandó egy ilyen helyzetben felelősnek tartani magam, ha baj történik.
Bocsi, tudom, fáradt vagy, nem is feltétlenül várok reakciót, csak ezt most le kellett írnom.
KedvelésKedvelés
Jó, hogy leírtad. Én konkrétan járdán futó bringaúton kívül nem merek sehol tekerni. Elég annyi, hogy valaki nem figyel egy mp-ig, én pedig palacsinta leszek. Szerintem is komoly kihívás a városi bringásokra figyelni, pont tegnap lepődtem meg, hogy egy csini szoknyás lány szlalomozik az esőben a kocsik között, miközben az út mellett fut egy tavaly kiépített, remek bringaút, többször teszteltem, teljesen járható. Az ilyet sose fogom megérteni. Vagy azt a csajt, akit majdnem elcsaptunk tavaly nyáron, mikor az Oktogonnál a zebrán tekert teljes nyugalommal át a piroson, mi meg 40-nel, két gyerekkel szabályosan a körúton, vassal
KedvelésKedvelés
Én ugyan nem Pesten bringázom, hanem itt Érden, de egyre kevesebbet, mert iszonyú a forgalom, és életveszélyes. Nincs bicikliút, a járdák nem akadálymentesek mindenhol, szóval – mivel “ugratni” nem tudok a járdaszélnél – muszáj a kocsiúton haladni, hááát…
A kamionok teljesen kiárkolták az aszfaltot, ráadásul az esőcsatorna nyelőaknák rácsozása az úttal párhuzamos volt sokáig, abba simán bele tudott a városi bringa kereke csúszni. Lehet, hogy ezt azóta cserélték, egyszer néztem, Pesten már keresztirányú a rácsozás. Meg a kamionos forgalom nagy része már elkerüli a városközpontot, hálistennek.
De jó sokszor kerültem veszélyes helyzetbe egyszerűen azért, mert a busz vagy pl. tűzoltó autó holtterébe kerültem. Vagy a vasúti sorompónál megálló autó hátsó üléséről pont akkor akart valaki kiszállni, amikor melléje értem. Még szerencse, hogy csak toltam a bringát.
Azért akartam előre menni, hogy még az alatt felszállhassak a bicajra, amíg az autósor nem indul el, a gyalogátkelőn szoktam áttolni a biciklit ilyenkor.
KedvelésKedvelés
Igazság szerint az utolsó 2 évben nem mentem be bringával a központba, mivel épült egy aluljáró a vasúti sínek alatt, ami nagyon hosszú, hiszen két vonal (2* 2 vágánypár) alatt megy át. A Google Maps szerint a behajtástól a kihajtásig 450 m hosszú, kétsávos, meglehetősen szűk, és gyakran áll benne a forgalom. Épült ugyan valami szervizjárda a két szélén, de úgy rémlik, lánccal le van kerítve, így nem is lehet csak úgy ráhajtani biciklivel.
A felszínen meg nem lehet, mert a székesfehérvári vasútvonal alatt csak gyalogos aluljárón lehet átmenni (a dunaújvárosi vonal töltésen halad, így a normál talajszinten lehet alatta átmenni gyalogosan, de az autóknak ott már alagút van, ezért a behajtáskor jó meredek is a lejárat), és bringát le- meg felvonszolni a lépcsőkön, hát kösz. Az enyém nem egy versenybicaj/futárbicigli, amit simán vállrakap az ember. Ez egy strapabíró Csepel, a megfelelő tömeggel. Különben is problémáim vannak a lépcsőzéssel, bicikli nélkül is (enyhe lépcsőfóbia, plusz artrózisos térd).
Szóval lehetséges, hogy javult ebből a szempontból az út minősége, nincs széttúrva a kamionoktól, meg a csatornarács is keresztbe fordult. Majd legközelebb, ha bent járok, megnézem 😀
KedvelésKedvelés
Az én álmom a szeparált kerékpárút-hálózat. Nem sárga vonallal, hanem komolyabb elválasztással. Rettegek tőle, hogy valamit benézek és elütöm valamelyiküket.
KedvelésKedvelés
Igen, ez lenne a legjobb, és megszűnne a gyalogosok veszélyeztetése is – amennyiben nem pont ott sétálgatnak…
KedvelésKedvelés
Ja, én úgy gondoltam, hogy a járdától is elválasztva.
KedvelésKedvelés
Persze, egyet gondoltunk, csak hát az emberek szabálykövetése olyan, amilyen…
KedvelésKedvelés
Én bírom a budapesti biciklis közlekedést, ezerszer jobb, mint mondjuk Pécsett- ott gyakorlatilag nem látni bringautat, és az autóutak is elég szűkösek a belvárosban. Hasonló okokból vagyok elájulva a BKV-től, ha túllépek azon, hogy koszos akkor egyszeriben zseniálisnak tűnik, hogy mindenhová eljutok egy óra alatt.
A kerületünkben van a világ egyik legrosszabb bringaút megoldása: van járda a házak előtt, fűsávval elválasztva egy kétsávos bringaúttól, aminél a sávot cölöpök jelzik. Ez valahogy úgy ment át a gyalogos köztudatba, hogy a bicikliút _egy_ sáv, a másik sáv is a gyalogosoké, meg a járda is. Nagyon balesetveszélyes, különösen, ha nedves idő van: nagymama/gyerek/kutyasétáltatás a bicikliúton, ha mindkét irányból jön kerékpár, megoldhatatlan, mert a gyalogosok a két sáv között ugrálnak, mert a fű meg sáros. A rendeltetésszerű járda meg üres.
Ráadásul enyhén lejt is az út, ami miatt az átlagnál gyorsabban megyek.
Veszettül szabálytisztelő vagyok, főleg, hogy ütöttek már el, és mindig iszonyúan fel tudom húzni magam, hogy mennyien nem.
A budapesti közlekedés (beleértve a tömegközlekedést, autót, biciklit, gyalogost) tökéletes lenne, ha mindenki betartaná a szabályokat.
KedvelésKedvelés
Feltéve, hogy olyanok a szábolyok, hogy mindenkinek kedveznek, nem csak az erősebbnek, és olyanok a kialakított közlekedési helyzetek, sávok, utak és járdák, hogy nem inherensen konfliktusforrások.
KedvelésKedvelés
szabályok
KedvelésKedvelés
Ezt én sem értem. A mi kerületünkben is van gyalogossáv meg bringasáv, felfestve nénibácsigyerek és bringás, 10 méterenként, és még így is a bringasávon mennek sokan, még be is szólnak, ha csöngetek. Pedig annyira egyszerű lenne.
KedvelésKedvelés
Igen, igen!
KedvelésKedvelés
A kevesebb autóval a belvárosban maximálisan egyetértek. Mondjuk én már azzal is kiegyeznék, ha a körúton nem lehetne parkolni (esetleg lenne ott egy bringasáv :).
Azzal viszont nagyon nem értek egyet, hogy az autók és a biciklisek együtt közlekedése alapvetően lehetetlen lenne. A jelenlegi helyzettel szerintem az a baj, hogy átgondolatlan, hanyagul tervezett, sokszor a lehető legolcsóbban megoldott bringautak (azért egyre jobb a helyzet, egyre értelmesebben alakul bringás szempontból a főváros) miatt olyan közlekedési helyzetbe van kényszerítve mindkét fél, ami sokszor balesetveszélyes, de garantáltan konfliktusforrás. A ‘rendszer’ meg elégedetten dörzsöli a kezét, amíg mi egymás ekézésével vagyunk elfoglalva. Ugyanez a bajom a járdára festett bringautakkal. Amellett, hogy balesetveszélyes, mert nem vagy a forgalom része, ezért nem számítanak rád pl. a kereszteződésben, folyamatos a súrlódás a gyalogosokkal is, mert ők meg ott nézik a naplementét, fotózzák a Parlamentet vagy egyszerűen csak sétálnak a JÁRDÁJUKON. Hát nehogy má’ ne léphessen hátra egyet a turiszt, amikor fotózza a Lánchidat. Ezért én ezeket a bringautakat NEM HASZNÁLOM, ha mégis muszáj, akkor max 15-tel tekerek, mindig számítok arra, hogy a gyalogos elém lép, mert nem lát, és úgy alapvetően vendégként viselkedem. Tehát ha legközelebb látsz bringást, aki nem a csilivili bringaúton teker a járdán, akkor gondolj arra, hogy lehet, hogy épp nem egy felelőtlen és szabályszegő, hanem egy felelősségteljes és lelkiismeretes közlekedőt látsz.
Ami a szabályosságot illeti egyébként, én az idióta járdás bringautak kivételével betartom a szabályokat. Megállok a pirosnál, nem kiflizek, és rohadtul figyelek, mert az életem múlik rajta. Még olyan esetekben is, amikor feleslegesnek tűnik, amikor 10-ből 9 (vagy 100-ból 99) bringás nem így tesz: amikor átférnék a lámpa nélküli zebrán a gyalogos előtt/mögött és mégis elengedem, amikor üres zebránál is megállok a pirosnál. Tuti, hogy sem baleset, sem konfliktus nem lenne belőle, ha nem tartanám be a szabályt (és tapasztalatom szerint a szabálytalankodó bringások többsége ilyen helyzetekben szabálytalankodik azért ám), én mégis így teszek, mert nekem ez így jó. Ha csak egy gyalogos is elgondolkodik ilyenkor, hogy nem minden bringás maga az ördög, ha csak egy autós is kevésbé tajtékzik és jobban figyel a bringásokra egy darabig, már értelme volt. Azért az vicces, hogy én ha csak a zebra közelében meglátok egy gyalgost, már lassítok, és sokszor azért nem tudnak átmenni, mert a velem együtt jövő autó nem áll meg. Sem a második, sem a harmadik. Én meg ott állok, meg a gyalogos is, ugye. Megértem azokat a bringásokat, akik előbb-utóbb nem állnak meg ezért a lámpa nélküli zebráknál.
Nap, mint nap 2-3 órákat ülök a nyeregben a városban, és a legtöbb bringás szabálytalanság nem tűnik nekem veszélyesnek, persze nem autós szemmel nézem őket. És igenis az figyeljen jobban, és legyen előzékenyebb, aki egy tonnás vasban ül (ezalatt nyilván nem azt értem, hogy a piroson előtte áthúzó bringás elütésekor az autós a hibás). Alapvető udvariasság.
Mint ahogy az is, hogy járdán nem biciklizünk. Ez az egy szabálytalanság, amit nem tudok megbocsájtani a többi bringásnak. Mert a gyalogost a saját járdáján nem inzultálom, nem csengetem le, pláne nem centizem, mert az nem menőség, hanem szimpla kőbunkóság, pont, mint mikor egy autó szorítja le a bringást az útszélre, a kátyúba.
KedvelésKedvelés
Ugyanezeket gondolom. Bármit is szeretnének azok, akik számára még mindig a városon belüli autós közlekedés tűnik a legkényelmesebbnek és legcélszerűbbnek (“megrögzött autósok”), és bárhogy is szeretnék, ha a zavaró tényezők, azaz a többi városhasználó (gyalog, kerékpárral, görkorcsolyával, kerrekesszékkel stb. közlekedők) minél kevésbé zavarják a köreiket (lásd szeparált bicikliút), a jövő útja nem ez, azon egyszerű oknál fogva, hogy Európában a városhasználat szemléletmódja változik, és az utca közlekedési csatornából egyre inkább lakótérré válik, arról nem is beszélve, hogy a károsanyag-kibocsájtás a zajszennyezés és a köztekerületek kisajátítása (parkolás) jelenlegi szintje és növekedési tendenciája egyszerűen fenntarthatatlan. Arra lehet tehát számítani, hogy a jelenlegi állapot megfordul, és az egyéni autós közlekedést választó lesz a megtűrt személy, a többiek pedig kedvükre használhatják a várost és foglalhatják el a köztereket.
KedvelésKedvelés
Jan Gehl városépítész előadása a 21. századi paradigmaváltásról és a várostervezés történetéről. https://www.youtube.com/watch?v=Lid9ELzzT8Y
KedvelésKedvelés
Ezt most csak a szeparált bicikliút említése miatt veszem magamra (mert azt én írtam elsőnek), és ez most magyarázkodás lesz, bizony, amíg nem lesz használható akadálymentes tömegközlekedés vagy a szomszéd sarkon megfelelő intézmény (halmozottan sérült gyereket szállítok naponta oda-vissza a városon keresztül autóval azért, hogy óvodába járhasson, mert ilyen intézmény még a nagyfaluban is alig van), addig hadd ne legyek megtűrt személy az autómmal. Örömmel fogadom a változó városhasználati szemléletet, amennyiben először a normális alternatívát teremtik meg, és nem úgy kezdik, ahogy itthon szokták (ezt nem teheted, helyette pedig lófaszt sem kapsz).
KedvelésKedvelés
A paradigmaváltás nem azt jelenti, hogy autóval egyáltalán nem lehet közlekedni. Nézd meg a videót 🙂
KedvelésKedvelés
Ne haragudj, nekem ez a hozzászólásod most rosszul esett. Sajnálom, ha ilyen hozzáállást olvastál ki abból, amit írtam.
KedvelésKedvelés
Ezt nem értem. Én nem rád reflektáltam.
KedvelésKedvelés
Bocs, félreértettem akkor, megszólítva éreztem magam, mivel beidézted a “megrögzött autóst”.
KedvelésKedvelés
minden szavaddal egyetértek.
KedvelésKedvelés
Annyit hozzátennék azért, hogy az alapvetô bringás tévedés, hogy ô átlátja a helyzetet, és biztonságosan lehet szabálytalan. Nem lehet biztonságosan az. Ugyanis ô kurvára bízik magában meg a rutinjában, de ezzel a tepsiben sokra megy, ha az autós legnagyobb figyelme ellenére sem vette észre.
A másik, hogy autóban ülve is van egy csomó helyzet, amikor pl szerintem biztonságosan át tudnék menni a piroson. Nem teszem, mert csak >szerintem< biztonságos. És mert Engem, az autóst büntetnek érte ( rendszám). A bringást nem.
KedvelésKedvelés
Azt hiszem, azt továbbra sem fogom megérteni, hogy a jó, kiépített, gyalogosok által szinte nem is látogatott bicikliút helyett miért választják a buszsávot, autóssávot. Ha én tekerek arra, szinte sosem kell gyalogost lecsengetni, mert nem is nagyon jár arra senki. De a forgalmas, babakocsikat kerülgetőt én sem szeretem, az úttesten viszont nem merek menni.
KedvelésKedvelés
most itt olvasom a hozzászólásfolyamot, és teljesen egyetértek veled. valahol jó, hogy szoktassuk össze az autósokat a biciklisekkel, szerintem pl a kiskörúton ez tök jól meg is van csinálva, mikor elkezdtem vezetni, még nem volt reflex, hogy jöhet biciklis is, most már az. a margit hídon én is mindig anyázni szoktam, az életveszélyes minden résztvevőnek. egyébként én a nagykörúton belül lakom, sőt, a kiskörúton, és én is támogatnám, hogy tiltsák ki az autókat (kivéve a mentőket meg a taxit) a nagykörúton belülről, mert egyszerűen nem férünk el. egy szavam nem lenne, ha nem ebből is az lenne egyszer csak, hogy jó, tiltsuk ki, de oldjátok meg magatok a parkolást, tessék. hanem mondjuk lennénk a körúton végig frankó bérletes mélygarázsok a környező kerületek lakóinak, ami nem kerülne évi százezerbe, hanem helyettesítené a mostani közterületi parkolási engedélyt. tökre benne lennék, ennyit bárki tud gyalogolni, aki vezetéshez megfelelő kondiban van (mozgássérült meg ilyesmi kivételt biztos lehetne kérni, de nem a szlovák rendszámos x6-os bmw-nek). szeretném, ha pl a gozsdu udvar előtt nem lenne az az elmebeteg agyrém,amitől autóval is, gyalog is kihullik a hajam. gyalogolnék meg görkoriznék szépen, el az autómig, amikor épp kell, és valóban sokkal élhetőbb lenne a belváros, meg a bulinegyed. és ha lenne mélygarázs, kevesebben használnák a kocsimat pohártartónak, meg mozdítható és lenyúlható fémalkatrészek gyűjteményének, mint most, mert a bulinegyedben lakni jó 🙂 és görkorizni, de mellesleg kerekesszékkel járni is jobb lenne, ha felszednék azt a kúúúúúúúrva díszburkolatot 🙂 amibe egyébként belegyógyul a kutyaszar, és felreped egy kis jégtől, és az egész rohadt újlipótváros azzal van lerakva.
KedvelésKedvelés
Nálam egykét dolog nagyon kiverte a biztosítékot. Hatalmas tévedés, hogy a BKV, Mávot választók tartják el az autósokat. Az autósok adójából fizetik a közzösségi közlekedés hatalmas veszteségeit. A MÁV éves vesztesége több mint 100 Milliárd forint, az napi cca 300,000,000 Ft.
A BKV csak laza 50-60 Milliárd minuszt termel évente.
Ha a közösségi közlekedés költségeit az igénybe vevőknek kellenne kifizetnie, azonnal rohannának autót, motort , repülőt venni. A MÁV a valós bekerülési költség 35%-t kéri el az utazótól! Azért mert most szép kék Merci buszok rohangálnak Pesten 150db a közel 2500 -ból, bekerülési költség cca 100.000,000 Ft / db Ha megy 10 évet akkor csak a busz évi 10 Millióban van + a karbantartás ami nem mérhető egy normál autó karbantartási összegével. A csúcs EEV, azaz a EURO6 besorolású járgányok, mindenki happy, csakhogy ezek a buszok termelik a legtöbb káros méretű kormot 10mikron alattit!!!. Az öreg koszhodt Ikarusok, kitudja hanyadik motorral , tudod ami mehet a szmogriadó alatt is, de mégsem látsz mögöttük semmit, ha éppen elindul egy megállóból, a hybrid csak ha páros vagy páratlan ( ez azóta változott, persze értelmetlenül ) . A BKV bejelntette, nincs már EURO besorolás nélküli(!) motor a buszokban. Tök jó, Az EURO1-t kb. 20 éve vezették be. A VOLVO buszok, annyira környezetvédők, hogy a gyenge motor választása miatt 50 l/100km a normájuk, Ikarus 28l/100 km.600.000 km -nél motor csere, 2 Millió helyett.Ezt sem azok fizetik akik igénybeveszik, hiszen veszteséges a BKV.
A MÁV-nál sokan azzal viccelődnek, olcsóbb lenne taxival vinni az utasokat, mint vonattal, tudjátok mi a szörnyű, sok vonalon ez teljesen igaz. Akkor még nem beszéltünk a pálya horrisztikus költségeiről.
Egy mai korszerű mozdony ára 1,2 Milliárd Ft, egy vasúti kocsi 300-400 Millió ft. Mi az olcsó és mi a Drága?
Egy autó árában kb 35% a közvetlen adó + a közvetett adó. 1 Liter benzinben 220 Ft kb az adó vagy több.
A német autóklub ADAC elnöke nemrég az alábbiakat mondta, 52 Milliárd euro bevétele van az autózásból és 25 Milliárd eurot költ az autózásra a német állam. Most ne vesszünk el a német autópálya hálózat sűrűségén, minőségén olyan amilyen, ha nálunk is az lenne akkor itthon Veszprém Győr között is autópálya lenne, pedig jó ám a vonat 75 km , 4 Óra alatt.
Nem támogatjuk a villanyautó, persze hogy nem , hiszen otthon napelemmel megtermelt villannyal használva nem lenne ÁFA bevétel.
Norvégiában az állam ingyen !!! áramot ad annak aki elektromos autót használ.
Bicikli vagy autó, valahol mindenki tudja, hogy a kettő nem alternatívája egymásnak , hiszen nem lehet elbicajozni napi 1000 km-t. Ha lesz értelmes közösségi közlékedés, ami a jelenlegi formájában tarthatalan, akkor majd igen használnj is fogom , addig nem.
Ha tudnátok milyen műszaki állapotú vonatokon utazik az aki felül ( szerintem bátor ember ) …
A 4-es metró bekerülési ára kb 450 Milliárd forint , lehet több lesz, Kedves Levegő munkacsoport , hol vannak a villamos és troli vonalak ? Egyedül az elektromos közlekedés amit ma jövőképnek hívhatunk itt M.,o.n. Bécsben már egy csomo busz is elektromos. Éves bérlet olcsóbb mint Pesten!!!!
KedvelésKedvelés
Nem nagyon filóznék azon, hogy mitől ENNYIRE veszteséges a tömegközlekedés. Volt már belőle per is. Sikkasztások nélkül lehet, hogy olcsóbb és hatékonyabb lenne, csak arra kéne költeni a pénzeket, amire elkérik. Dolgozik egy ismerősöm a Fővárosi Önkormányzatnál, ha csak a felét hiszem el annak, amiket mond, már az is durva. Biztos vagyok benne, hogy Bécsben kisebb a korrupció is.
KedvelésKedvelés
Kisebb lehet biztosan, gondolom ott HTC a szolgálati telefon:) ott is veszteséges, csak ott már ezer éve gázos buszok vannak, most terjed az elektromos. Voltunk látogatóban egy elővárosi (HÉV) vasúti javító üzemben, mondtuk is magunknak nem, ez nem a kórház kertje, tisztasága. A szervezettséget most nem is említem.
KedvelésKedvelés
Zavarba hozol, Gabi.
“bekerülési költség cca 100.000,000 Ft / db Ha megy 10 évet akkor csak a busz évi 10 Millióban van + a karbantartás ami nem mérhető egy normál autó karbantartási összegével.” És hányan használták, hány kilométert ment addig? Erre a járműre hány utasnak hány kilométer közlekedése jut? Hány autót vált ki egy darab hetes buszjármű, hány liter autóbenzint annak egy liter benzine?
“Bicikli vagy autó, valahol mindenki tudja, hogy a kettő nem alternatívája egymásnak , hiszen nem lehet elbicajozni napi 1000 km-t.”
De kell-e? Egyébként ki autózik napi 1000 km-t? Mink az? Hogy jutottunk idáig?
Mindig magyarázkodás megy, önigazolás, könnyen leleplezhető érvelési hibák, ha ez a téma felmerül, és ez önmagában is gyanús.
KedvelésKedvelés
Az alvállalkozásban fizetett Merci buszokért a csuklós 797 Ft/ km + ÁFA , a szóló 663 Ft / km + ÁFA ennyit fizet a BKV minden egyes megtett kilométerért az üzemeltetőnek, ha teli, ha üres. Forrás Index, de biztos máshol is írják. Érdekes lenne egy statisztika, hányan ülnek átlagosan egy busz teljes élettartama során mondjuk fő/km mértékegységben. Ha a taxisnak megérte 160 Ft / km díjon 4-5 embert elfuvarozni és ebben benne volt a bére is az autó is, és nem ment egész nap. ha jól tudom ez drágult, nem taxizom.
1 busz átlagosan 5-8 autó üzemanyagát fogyasztja el. Akkor is ha garázsmenet üresen. Az utakat sem a bicaj sem az autó nem rongálja mérhetően, a több 10 tonnás buszok igen, mérhetően.
Ha utazom, akkor én napi 700-800 km -re lövöm be a távot, mert így marad még időm nézelődni is várost meg amit akarok útközben. ez persze az Atlanti-óceán felé lehetséges csak.
Ne legyen gyanús, a BME Közlekedésmérnöki Karán volt, van? ilyen képzés akkoriban 6 szakon
KedvelésKedvelés
És akkor most mi van? ne buszozzon senki? Ha az autó nem rongálja szerinted mérhetően az utat, a busz meg igen, akkor menjünk csak szépen autóval, óvjuk meg a jó kis leaszfaltozott világot?
Nem értem, hogy mi ez a 700-800 km, ingázásról volt szó, napi rutinról, nem városnézésről.
Mi ne legyen gyanús? Elvesztettem a fonalat.
KedvelésKedvelés
Azért itt elég komoly csúsztatások vannak Gabi! 😦
A MÁV éves veszteségébe illene beleszámítani a Cargo (áruszállítás) nyereségét, melyet évekkel ezelőtt választottak le a személyszállításról, s ez némiképp árnyalja a mérleget. A személy szállítás mindig mindenhol veszteséges.
Arról nem is beszélve, hogy az ország egyik legnagyobb munkáltatója. Persze, a 60-100 milliós végkielégítések rontják a számokat és a Köz érzetet.
“A VOLVO buszok, annyira környezetvédők, hogy a gyenge motor választása miatt 50 l/100km a normájuk, Ikarus 28l/100 km.600.000 km -nél motor csere, 2 Millió helyett.” – itt is picit elszálltak az arányok: Az Ikarus 260/280 modellje átlag 38/47 literes fogyasztással teljesíti a 100 km-es távot, a 435-s pedig 51-t eszik a Volvo 55 literjével szemben. Jelenleg nincs olyan földrész a világon, ahol ne teljesítenének szolgálatot Ikarus buszok. A Volvót meg biztos a Grippenek mellé adták alkatrésznek, mi pedig tévedésből csatasorba állítottuk őket a közösségi közlekedés érdekében.
“Ezt sem azok fizetik akik igénybeveszik, hiszen veszteséges a BKV.” – tévedés, még az is megfizeti aki munkába menet bliccel, nemhogy az aki jegyet vált. Ugyanis adózik.
“Ha lesz értelmes közösségi közlékedés, ami a jelenlegi formájában tarthatalan, akkor majd igen használnj is fogom , addig nem.” – aki rá van szorulva, mert nincs alternatívája, annak ez megfelel. Te megteheted, hogy ne vedd igénybe, de ettől még a te pénzedből is erre megy. Ez sajnos nem köszönöm-kérem kérdése.
“Ha tudnátok milyen műszaki állapotú vonatokon utazik az aki felül ( szerintem bátor ember )” – bizonyára tudják/tudjuk, hisz nem titok. De a munkahelyre be kell érni…
KedvelésKedvelés
A fenti hsz. csak arra irányult , hogy lássátok azt , hogy így nem alternatíva a közösségi közlekedés az egyéni utazásnak. Rettentően költséges, sosem lesz olcsóbb, nem véletlen csak a gazdag és szociálisan érzékeny országok engedhetik meg magunknak. Ezért nincs az USA-ban, de van Norvégia, Svédország, svájc, Németo. , Cseho.( aki járt már tudja milyen meglepő ).
Mi magyarok is teszteltünk elektromos buszt, de finnyásak vagyunk, nem kell. Ma egy napelem várható élete 30 év minimum, szépen el kellenne kezdeni, de nekünk metró kell. 1,7 millió ember él Pesten-Budán, a behajtási díj érzékeny téma és hosszú amúgy roppant érdekes.
A teherautók átlag 10-12 évesek, a buszaink 13-14 évesek, a mozdonyainkat a ’60-as években gyártották , a legmodrenebb motorvonataink, piszok korszerűek és a maguk 1,2 Millárd forintjukkal,még nem is volt sok értük.
ínekem van autóm is biciklim is, akkor használom ezt vagy azt amikor az egyik vagy a másikat akarom. Esőben, hóban, fáradtan, ha messzire megyek, autózni fogok, ha sportolni akarok akkor bicaj. Nekem az autó egy szabságfok, nem vagyok semmihez kötve és ez piszok szabaddá tesz.
Hosszú volt ezért bocs, biztos volt benne ítélkezés is, de ez a tanult szakmám és otthagytam, mert annyira korlátolt az egész gondolkodásmód ezen téren, hogy döbbenet,
KedvelésKedvelés
Ez a “lássátok” stílust (idézet a Mennyből az angyalból?) fejezzed be sürgősen, jó?
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: Kiszállok. Nem szállok be. | Levena
Szívemből 🙂
Pedig én autóva is járok/viszem a gyerekeket, pl. ha nagyon esik, ha jeges, ha kriminálisan nyafognak és nincs erőm az ellenálláshoz (na jó, ez évente egyszer, de a jég/hó azért elég gyakori). És a jégben/hóban nem azért autózom, mert nem lehetne rendesen felöltözni, hanem mert félek az autósoktól, hogy keresztülmennek a három kis biciklis valamelyikén. És vannak szituk, amit megértek (és egyébként is, ki vagyok én, hogy beleszóljak, mások hogyan csinálják), de az, hogy a mi utcánkból a KÉT! sarokra lévő suliba hárman is kocsival hordják a 10-14 éves gyerekeiket, azt nem tudom mire vélni. (Az enyémek messzebbre járnak, de a tízéves simán haza tud biciklizni egyedül. És az elsős is tudna, ha hagynám.) Hogy valakinek miért jó reggel végigdöcögni a bűzben, idegbajban… és a gyereket csak a kapu előtt teszik ki, akkor is, ha előtte már ötször megállt a kocsisor! És a járdára parkolnak, hogy nemhogy a babakocsit nem lehet eltolni, de elmenni se! És ha az oviba menő anyukák (hátizsákban vagy kendőben a baba, mert babakocsival úgysem lehet, kézenfogva a nagyobbak) emiatt kénytelenek az úttesten kerülni, jön a mutogatás… á, rettenetes.
Persze tudom, nem minden autós ilyen. De a jelenség semmiképp sem mondható marginálisnak.
KedvelésKedvelés
Épp ma számoltam – csak családi irányból – a mibekerülést. Mi gépjárműbirtoklás mellett döntöttünk, mindenféle okokból, úgyhogy most a kilométerfüggetlen üzembentartást kihagytam. Basszus, a napi autózásunk a bérletköltség fele! Vidéki útnál, már két személyre olcsóbb a MÁVnál, külföldre már van, hogy egy személynél is megéri. Valami rosszul van beállítva a közösségi közlekedésben, mert annak kevesebből kellene kijönnie!
És ezt most nem mentegetőzésként, vagy az autózás melletti érvként, hanem a rendszerre utalva írom.
(Úgyhogy már nagyon várom, hogy a hajnali hőmérséklet felmenjen annyira, hogy eü kockázat nélkül bicóval induljunk el.)
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Nagyon érdekes, hogy többen emlegetitek a KRESZ-oktatás hiányát, meg hogy ezt az egészet alsó tagozatban kellene elkezdeni. Én 23 éves vagyok, tehát nem olyan nagyon régen voltam kisiskolás, egy megyeszékhelyi általánosban, ahol igenis volt olyan óránk, ahol a KRESZ-ről beszéltünk, sőt, akkoriban államilag támogatott játékok is voltak, amikkel osztályfőnöki órán tudtunk játszani, játékosan tanulni. Társasjátékok, kártyák, ismeretterjesztő újságok, meg kvízkártyák, ilyesmik. Én nem is értem, hogy ez miért tűnt el az oktatásból. Vagy még van, csak elszórtan?
Sőt, az iskolai sportnapon, meg ilyen szabadtéri rendezvényeken mindig volt egy külön sarok, ahol biciklis akadálypálya volt, meg ügyességi feladatok biciklin, meg kvízek csokiért, ilyesmi. Sőt, még városi/megyei(nem vagyok benne biztos melyik) verseny is volt KRESZ-témakörben, én indultam is rajta.
Persze, nekem az egész családom biciklifüggő, én évekig versenyeztem, és ha városban közlekedek, akkor simán elképzelem, hogy a mögöttem levő autós meg van ijedve, hogy hátha elesek, mert mondjuk éppen kikerülök egy kátyút, és igen, a bicikli 2 kerekű, kanyarnál bedől, de ez teljesen természetes, és ha az autós valaha próbált volna városban biciklizni, biztos másként nézne rám, aki előtte próbál érvényesülni a forgalomban. Tudom, mert ha éppen autóval megyek valahova, valahogy nincs bennem ellenszenv se a gyalogos, se a biciklis felé, mert tudom, hogy neki is pont ugyanaz a célja, mint nekem: eljutni A-ból B-be, lehetőleg anélkül, hogy súlyos sérüléseket szerezzen.
Azzal tökéletesen egyetértek, hogy az autózás egy rossz életforma, amit belénk nevelnek kiskorunktól. De ezen szerintem könnyedén lehetne változtatni, és aki egyetért, az változtatni is fog, és akkor már meg is érte erről beszélgetni. 🙂
KedvelésKedvelés
azt azért én is szeretném, ha a gyerekem majd ismerné a várost, kiütést kapok azoktól, akik a saját háztömbjükön kívül nem tudják, hogy melyik utca micsoda. nekünk otthon mindig volt kocsink, mégis busszal jártunk a suliba, és gáz is volt, ha valakinek fuvarozták a seggét a szülei negyedik fölött, tudjon az ember buszozni egyedül, mert attól felnőttes 🙂 egyébként a várost autóval is ismerni kell, sőt (már ha vezetsz, nem utasként). most már nekem is sokba kerül, így új életformám van, görkorizom (a bicikli nekem valahogy nagyon nem, belvárosban, meg ferihegyre azért erős, mert nincs se járda, se bicikliút a gyömrőin, de ha még volna, valahogy akkor se szeretem eléggé), ezzel pedig fel lehet szállni bármelyik tömegközlekedésre a metrót kivéve (vonat+görkori kombóval járok). gyalogosok közt is lehet, járdán, egészen új szemléletet ad, meg új képességeket. egy baja van a korinak, csak sík terepen használható, úgyhogy buda kiesik a margit körút fölötti részen 🙂 persze a bicikliúton mondjuk én vagyok ugyanaz a pária, ami pár éve egy biciklis volt közúton. kicsit örülnék ha lenne még critical mass, bár a görkorisok olyan kevesen vannak, és akik vannak, azok sem közlekednek, hanem extrémsportolnak. ebből nem hiszem,hogy tömeg lesz, mert ahhoz túl veszélyes, pedig ésszel nagyon praktikus, és a hótunalmas kétkilométeres gyaloglásokat jelentősen rövidebbé és szórakoztatóbbá teszi. most negyvenezer helyett húszezer a benzinköltségem, és munkába csak hetente egyszer jövök kocsival, és akkor boldog vagyok egész nap, hogy hurrá, ma vezethetek. sajnos ettől csak még jobban szeretem 🙂 és az a jó, hogy az ember így több szempontot meg tud érteni, a autóst is, a gyalogost is, meg az alternatív eszközt használó kisebbséget is, mert mindegyik vagyok. csak az a kurva díszburkolat ne lenne.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: urbánus | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: a szabadidő tartalmas eltöltése | csak az olvassa — én szóltam
Érdekes dolog ez. Hogy hányan mondták, hogy “majd ha gyerek lesz”, akkor kelleni fog az autó. Most meg, mióta van, jött a “majd ha óvodás/iskolás lesz”. Én nem akarom ezt elhinni. Szeretném, ha nem lenne rá szükségünk. A férjem munkahelye gyalog 20 perc, biciklivel 10. Havi egy-két kiruccanásra nem éri meg az autó. Vonatozni meg szeretünk amúgy is; ha a lány egy picit megnő, a távolsági busz se lesz akkora szívás, mint most, hogy maximum fél órát bír ki jó hangulatban.
A férjemnek nagy szívfájdalma egyébként, hogy én nem tudok biciklizni. Próbált tanítani, nem sok sikerrel. (Valami becsípődés lehet ez nálam, az egyensúlyozós dolgok sose mentek, korcsolya se pl. Aztán persze lehet, hogy csak a fejemben van az egész.) A lánynak viszont már van ülése és sisakja, bár az ülésben egyelőre még sír (mondjuk a hintában is, csak akadályoztatás nélkül szeret ülni), a sisakot meg dobálja le a fejéről. 😀
KedvelésKedvelés
Autózom is, ha éppen kell, volt motorom is, van biciklim is.Érdekes ez, mert több szemszögből is látom a dolgokat.Én is találkozom/tam motorosként, biciklisként bunkó autóssal és persze a fordítottja is volt igaz.A munkahelyemre szép időben bicajjal járok,pedig nincs közel,de jó sport,ha nagybevásárolni kell menni,akkor kocsival,hogy mindent egyszerre el lehessen hozni.Szóval, biciklisként is voltak nagyon kellemes tapasztalataim,nem egyszer volt rá példa hogy autós volt velem nagyon udvarias,adta meg az elsőbbséget,de az ellenkezőjére is sokszor.Motorosként is voltak elég vad élmények-szembejövő autós játszásiból úgy tesz,mintha rám akarná húzni a kormányt!-de azért volt nagyon sok pozitívum is-lehúzódik sáv szélére,menjek nyugodtan, gyorsabb vagyok.Ha pedig a városkában ahol lakom menni kell valamerre,nem vagyok rest gyalog elindulni,nekm a vérciki kategória, amikor valaki 100 méterre is kocsival megy.Hogy ezekből mennyire életforma bármelyik is nem tudom.
KedvelésKedvelés
Nagyon jó írás, mélyen egyetértek vele. Sokat gondolkodtam már rajta, végül is arra jutottam, hogy az autó a felnőttek játékszere. Egyszerűen imádnak vezetni, imádják a kocsijukat, minél nagyobb (és benzinzabálóbb) annál jobb. Státuszimbólum. Képtelenek lemondani róla vagy ésszerűen használni – iil. az ésszerű használat azt jelentené, hogy évente max. 10-szer lenne igazán indokolt beleülni, ezért meg tényleg nem éri meg fenntartani, tehát gyerünk.
Nem csak országosan kell nézni a problémát, hanem globálisan is. Már Indiában is autóba akarják ültetni a népet. Ez a milliárdnyi autó mekkora környezetterhelést jelent, senkit sem érdekel. A mostani kényelemért és magamutogatásért feláldozzuk gyerekeink
, unokáink jövőjét.
KedvelésKedvelés
Sziasztok Fórumlakók, már egyszer írtam a blogba – az akkumulátoros láncfűrész témakörben.
Kényelem, externáliák, költségvetés, önigazolás, elektromos járművek, 24 Celsius fok a lakásban, suburban, munkahely, különóra, nagyváros, hitel, madaras teszkó, kontra agyváltó és kerékpár kosár…!?
Mind közül a legfontosabb: externáliák (és a vissza nem fordítható károkozások) ! Mennyi, de mennyi pénz kiment már külföldre az elautókázott jövő miatt (üzemanyag, alkatrész). A lassú lejtőn nincs megállása az országnak (lesz ez még, így se). Az a pénz az országban is maradhatna, nekünk és következő nemzedékeknek. Az egész modern társadalom és ipari civilizáció a gáz – és olajtermékekre ill. az ezek segítségével milliószámra tömeggyártható és bányászható termékekre épül….hogy meddig fogjuk ezt a könnyű – és könnyelmű életet élni ? Talán addig, míg a napi keresetünkből legfeljebb 5-8 liter üzemanyag vásárolható meg…
Az egyedülálló autós anyuka lehet, hogy a Spar-ba megy az augusztusi hőségben a biztonsági ülésbe szíjazott kisfiának friss gyümölcsöt venni, a szabálytalankodó biciklis özvegy apuka pedig a maga elé ültetett kislányával teker a hétvégi kertjébe, ugyanebből a célból. Egy évtizeddel később majd a legény, megszólítja azt a szöszke leányt a biopiacon…és nászútra mennek rekumbenseikkel a Föld körül.
Az autós életforma is része ennek “össznépi pávatáncnak” (Gerle Éva után szabadon). Már olyannyira szívesen olvasnék arról, hogy kerékpárosok ütköztek frontálisan, fának hajtottak, elvesztették uralmukat a jármű fölött, elakadtak az arasznyi hóban…mert ez azt jelenti, hogy egyik magánember, a másik után, szép sorjában félreteszi (vélhetően külső kényszer hatására) ezt a felesleges luxustárgyat. …Egyszer, majd…majd, ha felnőttünk magunkhoz, másokhoz.
Remélem senkit sem bántottam meg ezekkel a sorokkal.
KedvelésKedvelés
Szia. Sok érdekeset írsz.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: már rég nem igaz | csak az olvassa — én szóltam
De jó hogy előkerült ez az írás, a biciklissel együtt. Most hogy elkezdtem biciklivel járni (plusz HÉV), még feltűnőbb, hogy mennyire az autóknak van kialakítva az egész város. Van némi haladás, csináltak néhány szintbeli átkelési lehetőséget gyalogosoknak, de még mindig az a fő szervezési elv, ha épül valami, hogy autóval hogy lehet majd közlekedni. Parkolót kell építeni minden új épülethez, meghatározott számban, amitől persze még inkább autóval fognak odamenni.
Én drasztikusabb lennék, nagyon megnehezíteném az autózást a belvárosban. Csak nagyon lassan, sok megállással lehessen közlekedni, semmi zöldhullám, keskeny sávok, széles járdák és bicikliutak, fasor, és semmi felszíni parkolás. Az emberek úgyis alkalmazkodnak a helyzethez, mint a rakpart vagy a hidak lezárásához. Ha nem lehet kényelmesen autóval közlekedni, majd megnő a nyomás, hogy legyen jó tömegközelkedés (csendes, elektromos járművekkel, olyan zaj van..), meg bickilisáv.
KedvelésKedvelik 1 személy
A válasz sajnos fölötte van: nagyon sokan nem gondolnak rá, hogy mit okoznak ezzel, minek a részesei. Engem sok hozzászólásban az dühít, hogy látszik, nem fogta fel, hogy nem az autózás mindensége ellen szól a poszt, hogy irtsuk ki, ne legyen egy se, vigyük a zongorát a hátunkon, stb. Hanem a túlautózás ellen, a felesleges és luxusszintű használata ellen.
Nekem nincs autóm, egy pénznyelőnek tartom. Illetve abszurdnak azt a testem szempontjából, hogy beszállok otthon és kiszállok az irodánál, gyakorlatilag alig mozdulva. A barátomnak van, és elképesztő a hozzáállása. A sarki boltba kocsival menne, és nem viccel. Amúgy amikor évekkel ezelőtt először olvastam a posztot, elképesztő felismerés volt, hogy mennyire igaz, amit írsz, hogy az ember köré szervez egy csomó dolgot, ami aztán már alappá válik. Például olyan üzletek látogatása, ami addig nem vagy nagyon macerásan volt elérhető, az kimaradt, minek is. Nem jártam Metróba, mert messze van, nem vásároltam nagy tételben, mert nem tudtam hazavinni. És ha most mégis odamegyünk, hisz “kocsival nincs messze”, akkor rendszeres és bizony nagy tételes látogatás lesz belőle. Tízszer annyit költünk ott, mint a sarki boltban. És nemcsak azért, mert nagy mennyiséget veszünk, hanem mert olyan dolgokat is megveszünk, ami máshol nincs, éppen ezért addig eszembe se jutott… És a vásárlás csak egyetlen példa. Épp lakásvásárlás előtt állunk. Küzdök, hogy maradjunk tömegközlekedés-közelben. Értem én, hogy kijjebb jobb levegő, nagyobb nyugalom, én is erre vágyom, de megéri olyan áron, hogy aztán órákat utazzak oda-vissza? A válasz: Majd veszünk neked is egy autót. 🙂 Van jogosítványom, és tudom, hogy van létjogosultsága az autónak, de nem engedem, hogy ez határozza meg az életemet.
A tömegközlekedés szidásáról pedig annyit: Tudom-tudom, büdös, koszos, zsúfolt, és ez így is van. De ezerszer szívesebben viselem el ezt, mint amikor hallgatom a kocsiban azt az elképesztő mennyiségű káromkodást a forgalomra, a gyalogosra, a biciklisre, a parkolásra, meg úgy globálisan mindenki kurva anyjára.
KedvelésKedvelés
Nekem eléggé idealisztikus elképzeléseim vannak: igenis csak a mozgásképtelen, beteg embereknek szabadna autóba ülni, és persze a teherszállítás esetében. Az összes többinek lábbal hajtható, fedett akármiben vagy rollizva vagy biciklizve szabadna közlekednie. Ezeket is nagyon menőre lehetne fejleszteni, de a lényeg mindegyiknél az lenne, hogy az ember hajtaná. Persze, lassabb lenne, de aki gyorsan akarna vidékre lejutni, az felülhetne a vonatra vagy a távolsági buszra.
Én szabályosan rosszul vagyok mindenféle füsttől/gáztól. Megkeseríti az életemet, pedig nem vagyok asztmás. Egyszerűen hányingerem lesz tőle. És – ahogy ezt már sokszor leírtam – érthetetlen számomra a világban uralkodó felfogás: bárkinek joga van autóba ülni és bárhova kocsival menni.
Szerintem erre senkinek sem szabadna jogot formálni, mert szennyezi a levegőt, tönkreteszi a környezetet.
Nem fér össze szerintem a kettő: jogom van védeni a környezetet – jogom van szennyezni a környezetet.
KedvelésKedvelés
“jogom van védeni a környezetet” ez inkább kötelesség, feladat, nem?
KedvelésKedvelés
Igen, és még több is az ellentmondás: mert a környezetvédelem alap (kellene legyen). Az is alapvető, hogy a jövő generáció tiszta levegőhöz és vízhez való joga megkérdőjelezhetetlen. Ezzel párhuzamosan pedig él és egyre inkább virul az a felfogás, hogy autója mindenkinek legyen, mert az kell és elhiszik, hogy ők azzal nem is ártanak annyit. Nade ezzel semmi újat nem mondtam…
KedvelésKedvelés
Azt ne feledd, hogy jelen technológisi, ipari berendezkedésünk, fejlettségünk és életszínvonalunk a kőolajra és az egyéni motorizációra van alapozva.
KedvelésKedvelés
Van olyan bútorbolt, ahova fizikailag nem tudok eljutni autó nélkül.
Fürdőszobabolt nem vállal házhoz szállítást. Kérdezem elhűlve, hogy miért, válasz: de hát mindenki hazaviszi kocsival.
Kell venni cca 6 csomag járólapot, most kérjek házhozszállítást a praktikerből? Visszük az ikeás meg auchanos bazi táskákat, meg a hátizsákot, abba pakolni, taxit hívni. Ezzel gyakorlatilag katasztrófaturizmust vonzunk a térségbe. Hűűű… de durva…
Igen, pontosan, minden az egyéni motorizációra épül. Nehéz ellentartani ilyenkor.
KedvelésKedvelés
“Van olyan bútorbolt, ahova fizikailag nem tudok eljutni autó nélkül.” Én is ezt tapasztalom: rengeteg olyan nyaralóhely van, ahova szeretnék eljutni, de nincs még busz sem, vagy ha van, naponta 1szer vagy max. 2x jár. Leépítik a tömegközlekedést, aztán persze, aki használná, az is inkább megpróbál más megoldást találni, vagy lemond arról az uticélról. És így be is bizonyosodik, hogy nincs is szükség arra a buszjáratra. Vidéken egy közepes városból eljutni egy faluba már-már művészet, főleg hétvégén.
KedvelésKedvelés
koszi az írást
KedvelésKedvelés
https://bekesvezetes.blogspot.com/2021/04/a-felsobbrendu-autos-mint-olyan.html
KedvelésKedvelés
https://totalcar.hu/magazin/velemeny/2022/12/07/azert-faj-a-benzinar-mert-azt-hisszuk-az-auto-alapjog/
KedvelésKedvelés
Elolvastam a cikket ès teljesen összecseng azzal amin èn is gondolkodtam a napokban, hogy teljesen alapjognak vesszük az autózást (meg sok minden mást). Nekem nincs autóm ès egèszen elborzasztanak a dugók kèső délutánonkènt. Pedig itt Angyalföldön, ahol lakom, nagyon jó a tömegközlekedès, háromfèle buszjárat, plusz villamos, plusz metró (vagy metrópótló, mikor hogy). Aztán ott a Mol Bubi (rendszeresen èlek vele). Ismerőseim szoktak nagy szemeket mereszteni, ha megmondom, hogy nincs kocsim ès nem is lesz. De hát Pesten KELL az autó! Minek? Eleve az utcák nem ennyi ès nem ilyen szèles kocsikra lettek szabva, aztán meg semmi erőforrásom nincs autózni. Sok minden fontos dologtól elvennè a pènzt, pl. minősègi étel, színházjegy, kondibèrlet, utazás. Energiám se lenne folyton parkolóhelyet keresni, dugóban üldögèlni, rèsen lenni, hogy a másik vezető épp milyen hülyesèget kèszül csinálni, hogyan kène kivèdeni. Pedig van jogsim ès rutinom is, mègis úgy èrzem magamat, ha csúcsforgalomban ülök, mint a hátára fordított teknősbèka. Bèkávézni, biciklizni, gyalogolni nekem szabadság. Akkor ès oda megyek busszal, ahova akarok, simán odaèrek mindenhová. Ha késik a busz, jelzi az applikáció. Ha autóba ülnèk, ez a szabadság veszne el.
KedvelésKedvelik 1 személy
https://telex.hu/belfold/2022/12/17/lanchid-forgalom-megkulonbozteto-jelzes-kormanyzati-kisbusz-villogo
KedvelésKedvelés