Én úgy szeretem, hogy ilyen kis maszatosak. Hogy annyira esetleges, mit csinálnak, mi van rajtuk. Johanna a nadrágom övét köti Jakab mellkasára, úgy sétáltatja, mert Jakab most kutya. Általában sem lehet tudni, jelmezben vannak-e vagy ez komoly. A térdük: egymást felülíró karcolások, horzsolások emlékkönyve, nyár-kronológia. Bandáznak estig a szomszéd lányokkal. Alszik a kicsi hétig, tíz előtt még bevásárolunk, suhanunk a hűs, koraőszi éjszakában, kerülgetem a sünöket. Kinek a cipője ez rajtad, fiam? Két méter magas tornyot építenek fakockából, székről. Leeszik a paradicsomot, a petrezselymet. A habverő tálam hiába keresem, hopp, úszik a kádban, benne két pingponglabda. Detektívként követem a nyomokat. Pelusok az ágyon, takarók a padlón: azt játszották, Jakab csecsemő. Eltűntek a kertben. Máshoz támad kedvük hirtelen. Vége a mesének, most a könyv alagút. És olyanokat mondanak, csak nézek: a kutyafáját a kutyának! Gyík!, szalad be Johanna. A krumpliskosárból kipaterolták a lakókat, hónapok múlva számíthatok a megtalálásukra, a helyükön egy kocka dupló, az ikeás rénszarvas-sütikiszúró, fokhagymagerezd, egy kulcscsomó, egy szegfűfej, szürreális tárgyözön: ajándék, nekem, mert játékból születésnapom van. Az érettségiztető blúzom jól mutat ám Dörmi mackón. De kitől is kérném számon: ők már ugrálnak a kint hagyott matracon. Kiskanállal meregetik a kutya táljából a vizet, úgy locsolják a petúniát. Hát a plüsshóembert ki akasztotta fel a hintára? Vagy öngyilkos lett?
csak az olvassa. én szóltam
dühít a hamisság
csak az olvassa. én szóltam 
Itt is :). Imádom hogy megjelennek pörgős szoknyában, ráhúzott fürdőruhában, új bugyiban, szekrény mélyéről előbányászott téli mellényben, függöny a fátyluk, hogy koszosak, kócosak :). A majd’ 1 éves együtt eszi az uborkát a kutyákkal, soha nem tudom hogy egyet esznek-e közösen, vagy van mindenkinek sajátja :D. A lányok szólnak az anyáméknak/anyóséknak/tesóméknak/bárkinek, hogy nem kell elvenni Andortól ami a szájában van, ha lenyeli akkor majd kikakálja, ha meg nem tudja lenyelni, akkor ki fogja úgyis köpni. És különben is, evett már fenyőkérget, és nem lett tőle baja, ne nyúljon senki az ő testvérük szájába. Én meg csak ülök a kávémmal a teraszon, és nagyon tetszik amit látok, hallok :).
KedvelésKedvelés
Boldog gyerekkor.
KedvelésKedvelés
Hehe, ismerős, nálunk lovaskocsizás volt most, lovak voltak felváltva, kontosom ove a gyeplő, és vágtatnak fel alá.
KedvelésKedvelés
Dettó ez van itt is 😀
KedvelésKedvelés
nálunk most elsősorban a mesehősök a slágerek,azoknak a bőrébe bújunk…akikről mesélünk,meg akiket a színházban látunk.és tök jó,hogy mindent felhasznál amit csak talál.mama,ez nekem kell!-és viszi:)
és nem semmi mi kosz le tud jönni este:)
látom napközben a tiszta gyerekeket,és nem értem mit csinálnak,hogy ilyen tiszták maradnak…és az enyém meztelen egész nap,és nem értem minek adnak mások nagykabátot a gyerekre 35fokban…
és olyan jó néha hasonló gyerekekkel találkozni,egy szempillantás alatt megérik egymást,az agyonféltettel,agyonpátyolgatottal meg nem tudnak egymással mit kezdeni…
KedvelésKedvelés
Ezt elolvasván Letícia Vanília anyukája most ír épp egy felháborodott posztot a bÄzzeganyára
KedvelésKedvelés
hol a lájkgomb? erre a hsz-re konkrétan felnyerítettem 🙂
KedvelésKedvelés
Te tudod, hogy ezt olvasván miért szorul össze a szívem.
KedvelésKedvelés
bár szerintem is ez _lenne_ a normális, itt a sváboknál ez elképzelhetetlen :S
KedvelésKedvelés
Nekünk volt ezelőtt tizenöt évvel már Zuglóban egy Letícia Vaníliánk, aki rózsaszín ruhácskában nézte a játszótéren egy szál sáros bugyiban sarazó Helgagucit, és anyukája szólt nekem, hogy ne engedjem az én gyerekemet dagonyázni, mert akkor az övének is kedve lesz, viszont rajta szép ruha van. (Nem mondtam ki, amit gondoltam, hogy vazzeg, vedd le róla, te ostoba tehén, mert akkor még nem voltam ennyire agresszív nonkonformista, hanem volt rajtam valami halvány máza a civilizációnak. Szóval már nem emlékszem, mit válaszoltam, de elmentek hamar 🙂
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: a reggel | csak az olvassa — én szóltam