Mit csinál Patrik, Ilonka néni?
Jaj, megebédelt, és most van a mese.
De tényleg, mit csinál Patrik?
Bemegyek, látom, hogy mereven nézi a képernyőt, épp a Haribó-reklám megy.
Azon kívül, hogy a mese epikus irodalmi műfaj, és Benedek Elektől megtanultuk, hogy a mesét hallgatni jó, én azért vagyok kibukva ezen a fogalmi keveredésen, mert a fiam iskolájában az úgynevezett mesenapon, épp Benedek Elek születésnapján olyan feladatok voltak, hogy Walt Disney főcímdalok egy-két taktusát kellett a figurával összepárosítani, ez volt a vetélkedő, és az a csapat nyert, amelyik többet és gyorsabban, netán reflexből tudott ilyesmiket azonosítani, meg lerajzolni Vukot és megmondani, ki volt Aladdin unokatestvére (vagy nem tudom). Az számított jónak ebben a versenyben, aki ismerte az összes amerikai nyálat.
Amúgy is, sima hétköznapokon délután, ha a napközis már unta a társasjátékokat, Spongyabobot néztek. Ez nevelői lustaság, fantáziátlanság. És ez egy hagyományaira és minőségére igényes gyakorlóiskola, kirakatintézmény.
Hogy akkor szerintem csak a könyv az igazi? Hogy 2012 van, multimédia, vizuális kultúra? Ha megnézik az Égig érő füvet vagy a Lecsót, vagy akár hétféle gyümölcsjoghurt-reklámot, és beszélgetnek róla, és hozzá kapcsolódó játékos feladatokat oldanak meg, vagy bármi, ha nem csak bébiszitter a képernyő, akkor én emelem kalapom a pedagógus előtt.
Az a bajom ezzel, ami Benke Laci bácsival is, aki pudingporból csinálja a sodót az aranygaluskához: felgyorsult világunkban ki akarjuk spórolni a lényeget a meséből (a sodó lelke a tojássárgája, a legírozás, illetve a kézzel felvert, lágy tojáshab). Ha ugyanúgy nevezzük a rajzfilmet meg a mesét, akkor a gyerekek és a főleg a mi fejünkben is összekeveredik a mese fogalma,
a történetcentrikus, fantáziát megragadó, a felnőtt/szülő/mesélő aktív részvételével zajló, talán szakrális esemény, amikor a szavakból megszületik valami csoda, belső látás,
az önálló meseolvasás, amely még mindig jelentős erőfeszítést igényel,
és a legtriviálisabb, passzív, magára hagyott, üveges szemű, apokaliptikus tévébámulás, de komolyan, a másfél évesek ugyanolyan arccal ülnek ugyanaz előtt, mint a kilencévesek, és ugyanúgy nem tudják elmesélni, mit láttak, és nem tűnik fel nekik, ha valaki átkapcsol a diszkaverire vagy elkezdődik a darabolós thriller.
Lehet tévét nézni, de az nem mese. Nem azt csinálja, nem olyan, nem arra válasz, amire a mese. A Bob és Bobek vagy a Frakk még tekinthető egy mese vizuális megjelenítésének, de a 24 órás mindenmindegy-rajzfilmcsatornák kínálata, a Bakugan és színvonaltársai, az NEM mese.
csak az olvassa. én szóltam 
Jaj, Égig érő. Fiam első olyan komolyabb néznivalója, amit annyiszor kellett megnézni, hogy kívülről tudtuk az egész szoveget. Ciki, de néznek enyémek is, Spongyabobot is néha, de azt főleg mi apával, mert rákaptunk, de szerintem inkább felnőtteknek készült a humora gyereknek sokszor nem is érthető.
KedvelésKedvelés
Rendes Waldorfmamiként, gyerekeim első moziélménye a Kisvakond volt, volt a Kossuthban ilyen matiné.
Ja, az apjuk rajzfilmes. Talán pont ezért?
Az összes utóbbi 15 évben készült Disney, pixar stb felnőttfilm. Gyerekek bepisilnek rajta.
Nem a nevetéstől.
Én is, meg az apjuk is marha jól rajzol. Soha nem rajzoltunk nekik. “Anya, rajzolj nekem kutyááááát…” Szívem, te sokkal jobbat tudsz.
Ha már több van, rajzolnak egymásnak, hát – ezzel nem tudok mit kezdeni. Spongyabob az mi?
Én szeretem pl. a Shreket, de nem gyereknek való.
Ennyit a pálya széléről. És még egy fontos mondat: Anya, nézhetem a tévét? Persze, szívem, csak ne kapcsold be.
KedvelésKedvelés
Mi úgy szoktunk DVD-t nézni, hogy levesszük a polcról, kinyitjuk a dobozt, megnézegetjük a korongot, becsukjuk a dobozt és visszatesszük a polcra 😀
KedvelésKedvelés
Lányom: “Anya, nézhetem a tévét?”
Én: “Igen, nézheted, csak ne kapcsold be.”
KedvelésKedvelés
Látom, más is így jár el 🙂
KedvelésKedvelés
Detto igy gondolom.Nalunk nincs tv-zes egy kivetellel(sem gyereknek sem felnottnek), kirtikus helyzetekben segitsegemre jon a bogyoesbaboca vagy susu. Ezek nelkul en nem birnam…Szerintem kesobb ugyis megismerkedik ezekkel a mu izekkel, mint tv, vagy a facebookos szep kepekkel, de addig maradjunk masnal..:)
KedvelésKedvelés
Nálam gyerek nem néz tv-t (én kicsit igen, mikor alszanak), apjuknál néznek. Hétvége apás volt, hétfő reggel őrjöng a két lány, majd a majdnem 6 éves leül, pityereg, és azt mondja: “azt hiszem, túl sokat néztünk tegnap apánál tv-t, nem jó, nem jó a fejem”.
Fel nem foghatom, hogy ragyogó napsütésben, nem kánikulában, nemhogy tv-.t miért kell nézni, de lakásban miért kell ülni? De ha már benn, akkor legyen könyv, mese, és nem tv.
KedvelésKedvelés
na most jön az, hogy ahol nincs TV nézés, ahol nincs is TV – ott van az üdvösség útja.
pedig nem is…
önmagában a nincs TV és az erről való dicsekvéses stílusban előadott monológok: nem elég.
ez nem a bölcsesség köve.
(általában)
KedvelésKedvelés
De ha a tévé nem fontos, nem jó, akkor miért van?
Vagy jó?
A gyerekeknek is jó? Reklámostul jó?
Attól tartok, nem racionálisak az érveink.
KedvelésKedvelés
az előzőleg letöltött filmeket szoktam a TV-n (ami egy átlagosnál nagyobb monitor) nézni
maga a TV szerintem is egy nagy múltra visszatekintő, magas technikai szintet képviselő, az édes otthonban súlyos károkat okozó agyleszívó berendezés. amit ráadásul az agyleszívott emberek természetesnek és az élet szükségszerű
velejárójának tekintenek.
amit viszont ki akartam bökni a megjegyzésemben: egyes körökben trendi lett a TV nélküliség (ahogy van a hordozókendős bio-öko család autóval a
hűvösvölgyben). na ez bennem kimondottan ellenérzést kelt. ráadásul sok esetben az az érzésem, hogy az anyuka kénytelen a gyerekkel tölteni ideje nagy részét (mert még a TV sem tehermentesíti), de a gyerek fejlődését inkább elősegítené a TV-ből ömlő hányadék, mint a neurotikus anya “foglalkozom veled, jóanya vagyok” erőlködése.
tisztelet a kivételnek.
megint csak általában szóltam.
böszmeségei is jobbat
KedvelésKedvelés
mi pl nem nézzük, csak a sportot rajta, futballmán a férj ugye – és bevallom, én is szívesen nézek cuki kapusokat és izmos férfivádlikat. 🙂
és közben a gyereknek magyarázva van, hogy les meg gól meg előnyszabály, vicces, ahogy ismételgeti 😀 amúgy csak itt áll, és prímán elrejti a vasalót 😀
KedvelésKedvelés
Volt idő, mikor alig vártam, hogy mindenki aludjon, és nézhessek Szülifelit. Aztán elmúlt. De nálunk nem azért van tv, hanem a léptetős videolejátszóhoz került ide munkaeszköznek. Már nagykorú. Furi most a kedvesnél, hogy egészen nagy felületen lehet nézni jó filmeket. (Nem tévét.) Egész jó, ha lenne rá pénzem, itthonra is szereznék, olyan majdnem-mozi. Ja, mondjuk ott nincs gyerek.
KedvelésKedvelés
Na ez az egyik kedvencem.
Le kéne szögezni végre, nem a TV mint lehetőség az ellenség, az ördög maga, hanem az ami jön belőle, és ahogyan a saját használatát kivívta embertáraink körében.
Amíg tudatosan, egyes programokat kiválasztva használjuk, igenis tud értéket közvetíteni. Mint egy könyv a könyvtárban. (tényleg hányan is járunk innen könyvtárba?)
Azt emeljük le a polcról ami érték? Magyar népmeséket vagy Bogyó és Kabócát?
Tutko
KedvelésKedvelés
Gondolom, az én válaszomat sejted.
Mi csak nem szereztünk be tévét. Nem az ördög maga, csak a kikövezett út.
Vannak komoly hátrányai? Igen. Megoldom-e a problémát azzal, ha nincs itthon készülék? Igen. Nincs harc, nincs szabályrendszer, nincs elcsábulás. Csönd van.
Filmet moziban és legális dévédén nézünk.
Tudom, a számítógép is stb. Igen, az is, főleg én nagyon sokat használom, szórakozásra is. De akkor legalább a tévé nem.
KedvelésKedvelés
Pont így van nálunk is. A lakásban, ahová költöztünk, kirepülve otthonról, nem volt. Nem volt rá rögtön pénz, aztán valahogy később sem lett. Hamar észrevettük, hogy nem hiányzik. Később, amikor ajándékba akartak adni, akkor sem kellett.
A számítógépre eléggé rákattantunk, de azzal áltatom magam, hogy sokkal informatívabb, és valódi kapcsolattartásra ösztönöz. Vagyis, hogy az. És nézünk rajta filmeket, néha, mesét, azt többet, míg a lányom kicsi volt.
Nagyon-nagyon jó, hogy nem kell küzdenem azért, hogy én vagy a gyerekem kattanjon le róla. Hogy nem szól a háttérben.
Tizennéhány év alatt úgy elszoktam tőle, hogy ha valahol tévéműsor látok, lelken rúgva érzem magam. Nagyon erősen érzékelem az erőszakosságát: képek, hang, vágás, agymosás, sokkolás.
Annyira kevés a jó dolog benne, hogy azért nem éri meg kitenni magunkat a számtalan rossznak, illetve e rosszak kockázatának.
KedvelésKedvelés
Ez, basszus, szóról szóra én vagyok, nahát.
KedvelésKedvelés
Hú, más se néz innenonnan letöltött filmeket, csak legális helyről származókat? Már egészen azt hittem, csak én vagyok itt egyedül a Szíriuszról.
KedvelésKedvelés
De jó, én is megkönnyebbültem.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: a legtöbben ezeket olvastátok | csak az olvassa
Nálunk van tévé. Én nem akartam, de “erőszakkal” megörököltük. És nem értem, hogy miért fizetünk annyi tévécsatornára, mert senki sem nézi. A férjem szerint azért, mert nem volt drágább az internettel együtt csomagban, mint csak az internet…
DE: én sokszor úgy olvasom a blogodat, hogy az ölemben a lányom, a képernyő felén megy a kisvakond, a másik felén meg a Csakazolvassa. Ha pedig dolgozom, a férjem gépén megy a rajzfilm, én meg pötyögök a sajátomon. Na, erre nem vagyok túl büszke 😦
Csak azzal vigasztalhatom magam, hogy tudtommal mozgóképes reklámot még nem látott a gyerek.
Autó nincs, vonatozunk: a fővárosból haza (számomra haza) Erdélybe, túrázni, barlangászni, nyári barlangász táborba, ahol van patakvíz, lehet benne mosdani, sátorban alszunk (a másfél évessel), azt esszük, amit közösen főzünk a bográcsban. És síelni is öt átszállással megyünk Ausztriába (tavaly is, idén is a kétévessel). Persze ezt csak úgy, hogy a cuccainkat elviszi egy autós. A síelésről le tudnék mondani (nagycsaládi program, jobb a békesség), a barlangász táborról nem szívesen. Az, hogy valószínűleg sosem lesz autónk, egyébként elsősorban a férjem érdeme.
A mosható pelenka számomra kudarc. Valószínűleg rosszul is választottam pelenká(ka)t, de a leginkább úgy éreztem egy év után, hogy ez nekem kín. Mert ha éjjel 12 órát aludt a gyerekem, én már nem bírtam elviselni hajnalban azt a bűzt, ami terjengett a szobában. Felkölteni meg nem költö(tte)m fel. És mivel nem volt bevett napirendünk sem, mindig akkor kellett volna tisztába tenni, amikor éppen elaludt, vagy egyórás bkv-zás kellős közepén (a moshatót gyakrabban kell cserélni akárki akármit mond), és én sem vagyok a megtestesült rend és fegyelem, feladtam. Bevallom: megkönnyebbültem. Ugyanakkor irigységgel vegyes tisztelettel tekintek azokra, akik számára ez evidencia. Akik úgy mosható pelenkáznak, hogy közben élvezik is. Egyébként a szarmosással nem volt semmi bajom.
Elfogadok rengeteg érvet a mosható pelenkázás mellett, csak azzal ne jöjjön senki, hogy: nyaralni voltak Horvátországban, és milyen fantasztikus, hogy nem szennyezték tele a tengerpartot eldobható pelenkával, mert magukkal vitték a sok mosható pelenkát, volt is annyi, hogy az egyhetes nyaralásra kitartson, mosni sem kellett. Micsoda ökotudatosság! Persze jobb ez így, mintha elautókáznak és eldobható pelenkát használnak, de semmivel sem ökotudatosabb, mint ha vonattal mennek, és eldobhatót használnak.
Számomra Éva azért hiteles, mert hitelt érdemlő forrásból 🙂 azt hallottam róla, hogy úgy nyaraltak a Balatonon, és utaztak vonattal innen oda, hogy közben a mosható pelus ott száradt a hátizsákra tűzve.
KedvelésKedvelés
Ilyen sok volt, valóban, de ma már nem csinálnám, örülök, ha túlélek egy-egy ilyen utazást — igaz, akkor ketten voltunk rá, és sokkal jobban lobogott bennem a hit. Ma (télen) (fáradt gyerekekkel) kis túlzással taxival járok pisilni is, és egyebekben is sokat vagyok hajlandó áldozni arra, hogy kényelmes legyen az élet, mert kevés az erőforrás, nagyon komoly időmennyiség kell, hogy írni tudjak, és a legtöbbe az idegbaj kerül.
Eldobható: tézis, mosható: antitézis, EC: szintézis.
KedvelésKedvelés
“DE: én sokszor úgy olvasom a blogodat, hogy az ölemben a lányom, a képernyő felén megy a kisvakond, a másik felén meg a Csakazolvassa.”
Ilyet én is csináltam a nagylányommal, amikor már túl nagy volt ahhoz, hogy ne érdekelje, ha gépezek. Néha nem tudtam kivárni az alvásidőt a netezéssel 😛 A gyerekdalok-mondókákat nagyon szerette, megvettük könyvben is.
Aztán amikor a pici lányom megszületett, annyira kaotikussá vált (számomra legalábbis) az élet, hogy semmi alvásidőn kívüli gépezés nem volt, a közös ép eszünk miatt kellett a délelőttöket házon kívül töltenünk hármasban. 😀 De amióta a picinél is beállt a több kisebb meg egy nagy délutáni alvás, ami a naggyal egyszerre megy, na az a szabadidő. TV képernyő van, adás is lenne, ha valami hiba miatt el nem ment volna, azóta se csináltattuk meg. Igazából nem érdemes, saját film is annyi van, amit nem nézünk. Hétvégi délutánokon már elég gyakran sikerül megnéznünk férjjel kettesben egy Poirot-t (a háromnegyed órás, nem a másfél órás részeket)… mondjuk legtöbbször még választanunk kell, hogy Agatha Christie vagy szex, mindkettőre nem nagyon van zavartalan idő 😀
KedvelésKedvelik 1 személy
Visszajelzés: a mese hazudik | csak az olvassa — én szóltam
A férjemék családjában háttérként megy, állandóan. Amikor a gyerekünk született, és csak egy szobánk volt, megpróbáltam bevezetni, hogy kapcsoljuk ki, legalább, amíg ébren van. Egy újszülött nincs sokat ébren. Anyósom azt jósolta, a férjem jogosan fogja azt mondani, hogy ha nem nézhet otthon tévét, elmegy a kocsmába. Ez az egész az én önző és kivitelezhetetlen mániám maradt. Természetesen az én felelősségem és hibám, hogy a gyerek rászokott, és nem lett olyan okos, mint akik nem. Pedig én is olyan szívesen eldicsekednék, hogy az enyém nem néz. És igenis mesélek, a mai napig. Egy élmény üvöltő akciófilm mellett, próbáljátok ki. Anyósék röhögnek, hogy hogy unja szegény.
KedvelésKedvelés
Idén nyári friss élmény: elég komoly agyrázkódás után a gyerekkel az intenzív osztályon rajzfilmet nézettek, hogy nyugton maradjon. Ő volt egyedül az intenzíven, egy nővérnek így is, úgy is vele kellett lennie, szakmailag az agysérülés miatt rohadtul ellenjavallt, mégis…
A főorvos – amikor rákérdeztem – letagadta, erre megemlítettem neki, hogy a gyerek több, otthon és máshol sem soha nem látott, általam ismert mesék történetét meséli el nekem jól, ugyan vajon honnan tudja…
Amikor már ok nélkül nem akarták a sima osztályra áttenni, közöltem, hogy elég volt az agya hazavágásából, most azonnal hazaviszem saját felelősségemre, akkor hirtelen mégis keletkezett üres ágy a sebészeten (sőt, üres egész szobát kaptunk), ott legalább 24 órában tudtam vagy én, vagy az apja vele lenni, és ott legalább TV sem volt a szobában.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: a kérdéseitekből szemezgetek | csak az olvassa. én szóltam