E kettőt egybe, hát nem csodálatos?

Jaj, ez hosszú lesz.

Kezdjük a “Moszkában Mercedeseket osztogattak”-sorsra jutott szótagszámlálási szabállyal. Amely nem is olyan régen, talán a nyolcvannégyes reform idején született, és megalkotói a szemüket a német nyelvre vetették. (Párizsra ama “nemzetek, országok” vessék, akiknek ez remény volt, de a második részében már azokat szólítja meg a szöveg, akiknek félnivalójuk volt, ugyebár:

Ti is, kiknek vérét a természet kéri,

Hív jobbágyitoknak’ felszentelt hóhéri,

Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,

Vigyázó szemetek Párisra vessétek!)

Mitől féltek? A szószörnyektől féltek. Landwirtschaftsgenossenshaft.

Ez lett belőle:

Ha hat szótagos vagy hosszabb valami, kötőjellel kéne írnom, nem vagyok elégedett, de úgy írom, mert taslit ad a tanítónéni.

Egy:

ez nem szabály, hanem ajánlás (“célszerű kötőjellel tagolni”, Osiris 2006, 128. o.). Aki emiatt gyomorfekélyt kap, utazzék inkább a Bahamákra.

Kettő:

a kételemű összetételeket, akárhány szótagosak, egybeírjuk. Kéttagú összetételt kötőjellel csak akkor tagolunk ha balett-táncos vagy strucc-család, Attila, ezek életszerű példák ám.

Három:

az épp hatszótagos akárhány tagúakat is egybeírjuk. Rag nem számít. Az -i képzőt viszont bevasalják Attiláék: “Az egy fonémából álló -i képzőre különösen ügyelni kell.” Kerékpárjavítás, de: kerékpár-javítási. Well done! Én azt reméltem az Osiristől, hogy majd korszerű lesz és friss, és sok tekintetében az is, de azt is reméltem, hogy épp az ilyen pitiáner (nem, nem következetes) részletekre legyint, vagy állapít meg rugalmas szabályt. Szerintem ügyeljünk a hüvelygombára inkább. Ha a “célszerű” szó áll a fejezet második mondatában, és ha a szószörnyek elkerülése (“könnyebb olvashatóság, esztétikusabb megjelenés”) a cél, akkor az a kis -i igazán nem oszt, nem szoroz. Don Bé viszont így érvel a korrektorblogon, higgyünk neki. Meggyőző? A -szerű(ség), féle(ség) (mindkettő képzőszerűség, képzőféleség) viszont külön összetételi tagnak számít, ez rendben.

Négy:

ha több, mint hat szótag és több, mint két tag, az intelligens betűvető mérlegel. Én az autóbusz-megállót (ha már ilyen nagyanyám módra mondjuk, pedig bus stop az, külön, vö. még a nagyiszókincsből: felülvizsgálat, esztéká, tanács, kötött kabát, műút, mindez2012-ben) bizony egybeírnám, bár kötőjelezendőnek alítja az Osiris, az igekötő egyébként nem számít külön összetételi tagnak, de ez most mindegy, csak azt akarja illusztrálni, hogy az au a magyarban két szótag, és akkor ez így jaj, sajnos, pont hét.

Öt:

Énszerintem, de hát ki vagyok én, hatóköröm harminc (ezer) olvasó, a mozgószabály mint intelligens, az írott alak lelkét, nem csak ruháját érintő szabály fontosabb, mint a hatszótagos szabály. Az tényleg értelmesebb, mint azon f***olni, hogy a rendőr, a rendszer és a műsor is összetett szó ám, gyerekek, de a televízió nem (128., 130.)!

Mondjuk Attila is ezt mondja, a második mozgószabálynál röpke két lapozás után sorolja a példákat: személyijövedelemadó-törvény, illetve a köztársaságielnök-választás is helyes, meg külön is: köztársasági elnökválasztás, mert “a jelentésbeli különbség alig érzékelhető”, vitáznék, de szétfő a krumpli, Magyarországon amúgy is Viktor mondja meg, ki lesz az, szó nincs semmiféle választásról.

Addig is, amíg áttöröm ügyesen a krumplit,

1. nézzétek meg ezeket (alárendelő szószerkezetek, illetve összetételek), szintén nagyrészt az Osirisből, és tűnődjetek rajtuk a nyugágyban:

homok csiszolta (kő), de nyakatekert, rozsdamarta

tíz perc, de tízperc

kezet fog, de jótáll

kis barátom, de: kisasszony

anyám füle, de barátfüle

asztalfiók, tojásfehérje

munkaképes

bérbeadás

csigalépcső, testvérváros

2. Mit jelent az alít ige?

Három pirospont egy csillag, öt csillag egy ötös, öt ötösért feleségül megyek hozzád, egész nap blogot írunk.