Á, 2012 van, most nézem a naptárban. A közbeszéd különböző szintjein, tereiben azonban makacsul tartja magát néhány középkori nézet. Mind a középkori, mind a feudális természetesen metafora.
Tekintélytisztelet
Apám mindig azt mondta, tetszőleges folytatás, és akkor az úgy van. A bizottság elnöke! Docens. Híres agysebész. Világhírű énekes. Húsz könyve jelent meg! Volt a tévében.
Én meg ilyen nemzetvesztő liberális: progresszív, lázadó, demokratikus típus vagyok, szeretek rákérdezni, hogy biztos? Szeretek olvasni, szeretem megnézni az elnyomottak igazát és nem bedőlni a doktorok terrorjának. Vajon nem úgy működik-e a világ, hogy sokkal többször van épp annak és épp azért igaza, aki/mert népszerűtlen, akit mindenki támad és kinevet? Sőt, állítom: akit nem ismernek el, aki nem intézményesül, az és annak az igaza nem korrumpálódik annyira.
Az egyház mint olyan kritikátlan tisztelete
Hasonló az előzőhöz, plusz gátlástalan bűntudatkeltés. Az eszményből tény, a tényből jogalap lesz: azok, akik kőbunkóként használják a keresztény mivoltukat, olyan értékekre hivatkoznak, amelyek tiszta formájukban mint a komplett közösséget megkülönböztető jegy egyszerűen nem léteznek és soha nem is léteztek. Hogy Magyarország keresztény ország volna, hogy Európa keresztény? Ezt a legkisebb tesóm forszírozta egy időben, akinek ez valóságos pálfordulás volt átduhajkodott ifjúsága után, különösen mert ugyanabban a léleknyomorító vallási terrorban nőtt fel, mint én. Ma, már jó ötven (száz? kétszázharminc?) éve szekularizált országokban élünk, alkotmányunk is szekularizált (bár most újra nem), állami intézményeink elkülönülnek az egyháziaktól, polgártársaink túlnyomórészt nem vallásosak, de attól még köztük számos gondolkodó, értékes ember van, illetve, mindenhol kisebbségben, gyakorló hívők, akik tucatnyi valláshoz és azon belül százféle kisebb felekezethez tartoznak, köztük szintén értékes, tájékozódó emberek, talán hasonló arányban.
Amikor ördögűzést hirdetnek zenekarok, gyerekkönyvek ellen, az felháborít. Amikor egy vitában, választáson az hitelesít valakit, hogy az illető keresztény. Amikor biankó elvárják a tiszteletet és főhajtást a varázsszóra: katolikus, vallásos, lelkész, keresztény, komoly hívő.
Kedves komoly hívő olvasóim! Ezek ellen elsősorban nektek dolgotok és érdeketek tiltakoznotok, ocsút a szemtől elválasztanotok. Az elmúlt kétezer évben olyasmik történtek, és arra olyan történelmi reakciók születtek, hogy ez: keresztény, érvként, hivatkozási alapként minimum feszengve mondható ki, de inkább egyáltalán ne. Világoljék a tett, ne a szó. És talán nem kéne ennyire sajnálkozni azon, hogy mások nem keresztények, esetleg mást gondolnak. Ők is sajnálkoznak rajtatok, kvittek vagytok.
Hogy van-e felelőssége az egyes kereszténynek az egyház bűneiben, annak mérlegeléséhez ezt a publicisztikát ajánlom. Akinek fáj a kattintóizma, annak két mondat belőle:
Aki szerint gyerekek tízezreinek megrontásához képest az egyház PR-katasztrófája a nagyobb baj, az gazember. Semmiképp sem olyan, akinek erkölcsi kérdésekben lapot osztanak.
A házasság mint örök, szent intézmény
Monogám, élethosszig tartó házasság persze létezik — nagyon kevés kivétellel iszonyatos gyötrelmek, elhallgatások, idomulás árán, és persze a nagy kötényű nő fizeti a számlát. Nos, a házasság nem örök és szent, azé sem az, aki váltig állítja, hogy mindenkié az, vagy háborog, hogy miért nem az. És igazán nem kéne már emiatt a dogma miatt, amelyet a gyarló emberek ezerszer és milliószor cáfoltak, annyi emberben bűntudatot kelteni, annyiakat meghurcolni, kipletykálni, megszólni. A válás nem baj, nem a válás a baj, az a baj, hogy azt hittük, majd pusztán attól, hogy összeházasodtunk, ez holtunkig működni is fog. A szerelem nem baj. Az őszinte szembenézés nem baj. A képmutatás baj. Nem a szex a baj. A visszaélés baj. A dolgok nevén nevezése nem baj. A teherbe ejtett, fel nem vállalt szeretők, elabortált zabimagzatok tömegei, na, az baj. A másik bántása a baj. A hitegetés a baj. Az egófényező hűtlenkedés baj. A kettős mérce a legnagyobb baj.
Az előbb született gyerek többletjogai
Aki az előző házasságból származik, az eleve többet érdemel. Az előre megkapja az örökséget, nehogy itten kavar legyen később, kérem, őneki tartozik az édesapja annyival, hogy a kedvéért a testvérei éhenhalását választja. Néznek a hathónaposok a rugdalózóikban.
Akinek az édes jó anyját otthagyták, annál az erkölcsi fölény, hiszen Ő Annyit Szenvedett. A szenvedését megfizeti egy vagy több másik nő és egy vagy több gyerek. Eleve a definíció: aki házasságból származik, az gyerek, aki házasságon kívül született, sőt, félregyerek, az nem gyerek. Mivel apu hűtlenkedett, a gyereke nem számít. A kollaboránsok szeretőinek lenyírták a haját, a gyereküket örök szégyen övezte. Így igazságos, nem?
Nosztalgia a vidéki élet, földművelés, önellátás iránt
Mert vidéken még tudják. Az egyszerű emberek! Ma meg mindenki diplomát akar. A természet közelsége, szerény igények, becsületes munka, házi pálinka. Nem az a romlott nagyváros.
Hogy ma minden falusi házban szól a tévé? Tudom, itt is, nem is azért, de hogy képzeljük mi el azokat a festői dombokat? A tévét még a végrehajtó is otthagyja. Ablaküveg, fűtés, víz már nincs, de tévé még mindig van. A vízöblítéses vécét soha nem látott gyerek is dúdolja a samponreklám dallamát. Apunak ímélcíme nincs, provident-hitele van. Őt és ötven szomszédját fogják kétszáz forint fejében busszal a választásra szállítani, nem engem. És ő elmegy azzal az emberrel, én meg feljelentem azt az embert.
Kertészkedős blogokat én olvasok, én vásárolok őstermelőtől és ő a teszkóban. Itt és most jellemzően se földet nem művel, se a természettel harmóniában nem él a vidéki ember, ellenben beborítja a Tatrosba (a nemrég még érintetlen Gyimesben volnánk!) a sittet meg az autógumit. És én, a fővárosi biciklizem, szedem össze más szemetét, én nem veszek autót, mikrót, gumicukrot, levesport. Vajon miért? A romlatlan egyszerűségem miatt? Miért én nem ültetem dévédé elé a gyerekem, ő meg igen? Azért, mert mindez iskolázottság és világnézet kérdése. Hát igen, vannak kivételek? Nem, tendenciák vannak. És miért az ökörfogatú önellátás az eszmény, persze csinálja más, miért nem a modern, munkamegosztó, elektronikusan kapcsolatot tart kisközösség, fogyasztói csoport?
A nagycsalád
No, erről már mindent leírtam. A nagycsalád nem olyan volt, ahogy ma képzeljük, nagycsalád nincs, és nem baj, hogy nincs. Aki nem hiszi, költözzön össze a szüleivel, nagynénjével és unokatestvéreivel.
A bejegyzés írójának semmi gondja nincs egyes keresztény emberekkel, illetve most nem erről írt, sem a Budapesten kívüli lakhellyel, sem a diploma nélküliekkel, sem a nagycsaládban élőkkel: amivel baja van, azok a félkövér betűs hiedelmek.
csak az olvassa. én szóltam 
A feudális maradványok kapcsán valamely nap az jutott eszembe, az olimpiai csapat a hazatérés után tart egy kis bulit. Valamely soha nem jegyzett férfi sportoló odaszól mondjuk Risztov Évának: Évi főznél kávét?
KedvelésKedvelés
Apunak azért van provident hitele, mert nincs munkahely ahonnan hónapról hónapra jönne a segély, s a disznóknak kellett tápra. Elmenni dolgozni meg azért nem tud másik városba, mert meg kell etetni az állatot. ugyanis városi okosok azért nem juttatnak annyit vidékre, mert neki úgyis ott az állat, a kert, az erdő ,ami városi ügyvédek tulajdonában van, ahonnan annyi fát szed amennyit akar.
Nem azért nézi a videót, mert bunkó, hanem: a tv-ben nem adnak értelmes filmet, a könyvtár bezárt, vagy úgy van nyitva, hogy nehogy bárki bemenjen zavarván a “tanult” kislányt. Ha elmenne belvárosi színházba, a liberális értelmiség kinézi őt (mert felvette az eskövői öltönyt, asszonykája meg a dzsörzé kosztümöt.)
Az is feudalizmus amikor tanult és iskolázott emberek műveltnek is hiszik magukat. Nagy drámaírók, költők, trubadúrok elsődleges célja a vásárok népét szórakoztatni volt. (középkori maunika sau).
(először rossz helyre ment.)
KedvelésKedvelés
Átraktam.
Hű, itt valaki, aki értékelt is, nagyon haragszik.
KedvelésKedvelés
Biztos keresztény, örökig tartó házasságban élő, vidéki földműves orvosprofesszor :). Szerintem nagyon igaz, amit írtál. Megint.
KedvelésKedvelés
Nekem a videki eletes nem tetszik. Valahogy nagyon ki van elezve a fovarosi hos es videki buta parosra,mikozben biztos nem errol szol,es nem is szabadna errol szoljon.
Ertem amit mondani akarsz -azt hiszem- de nem ertem miert igy irtad le.
KedvelésKedvelés
A vidéki élet iránti hazug fővárosi nosztalgiával van bajom. Másrészt, és nyilván bántó tőlem olvasni, mert fővárosi vagyok, de olyan országban élünk, és ez helyi sajátosság, amelyben néhány szerencsésebb régiót, várost kivéve a fővároson kívül élni (infrastruktúra, oktatás, egészségügy, rádióvétel, ruházati boltok, átlagos színházi színvonal) hátrányt jelent.
KedvelésKedvelés
Elhiszem, de ez akkor sem igaz. A gond ott van, hogy azt írod – te nem ülteted dvd eléa gyereked stb. – több ezer fővárosi meg nem fővárosi (akkor maradjunk ennél a definíciónál) meg igen. Szóval te te vagy, és nem az összes fővárosi. Akkor hol a különbség? Ezek szerint kevesebb, mint gondolnánk?
KedvelésKedvelés
Úgy értem, hogy kell egy bizonyos tradíciótagadás, világgámenés, világlátottság ahhoz, hogy egyszerű legyél újra, valóban. Szóval ezek az úri huncutságok. (Otthonszülés! Hordozás!) Nyilván gonosz vagyok, hogy ezt a fővárossal azonosítom. Nem, nincs iylen statisztika, hogy inkább a fővárosiak csinálnak ilyesmit, vidéken meg a Pestről odatelepültek. Szar hatáskeltés és átgondolatlanság ez tőlem.
Még arra is utaltam, hogy lehet, hogy én a laptopot bűvölöm itt, de ő se kapál ott, pedig hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy ő aztán kapál.
Ne akadjatok ki, úgy leszólják a büdös Pestet, a bűnös fővárosiakat, nekem meg az fáj.
KedvelésKedvelés
Én nem szóltam le senkit.
Egyébként létező jelenség, vica-versa, tudok róla, de én nem művelem, meg engem sem szóltak még le. Aki meg igen, annak annyi esze is volt, úgyhogy nem fájt. De nem jellemző.
Az otthonszülés-hordozás hogy kerül ide? Hogy úri huncutság, mint a vidéki élet? Nem mernék itt otthonszülni, a kórház szülészetének vezetője kijelentette, hogy aki otthon szül, azt le kellene csukatni. Hogy róla azt mondta egy kismama, hogy nem ő lesz a fogadott orvosa, mert nem akar azon dilemmázni, hogy most vagy be van rúgva, vagy nem, az nem érdekes (mégis, még az egyik legnépszerűbb szülész, valszeg még így is jobb szakember, mint a kollégái).
KedvelésKedvelés
Nem, a vidéken mondják, hogy az otthonszülés, hordozás úri huncutság. Ilyen másodlagos izé. Bezzeg vidéken élni, borászkodni (ezt meg a pestiek hiszik).
KedvelésKedvelés
Vidéken azt hiszik, h az otthonszülést buták csinálják, akik nem tudják, h veszélyes, csak heccből szülnek ott. Ez a megállapítás is jó nagy baromság.
KedvelésKedvelés
Itt megint csak az a bajom, h mit is jelent a vidéki élet? Éltem fenn Pesten 5évet. Egyetem. De vidéki voltam, holott városban éltem. Ekkor definiáltuk együtt, mégis miért is vagyok falusi? AMi önmagában ugye nem azt jelenti, h egy paraszt vagyok, aki Lagzi Lajcsit hallgat, folyton pálinkát iszom, reggel a kakasra kelek, és este a karéj kenyeremen zsír van lila hagymával, és fogalmam sincs, h mégis ki az a sztendál,de tudom győzikét,bejjaasszonyt,maónikát, és az összes szappanoperahőst.
Erre jutottunk:
vidéki=nem fővárosi, aztán van vidékibb=nem megyeszékhely, és akkor az összes többi a falusi.
és tovább értetlenkedem:
A vidéki élet most akkor ilyen városi legendaként él a fővárosiban/benned, h ökokertészkedik, lova van,akivel dalolászva, peckesen kiüget a birtokára, vígan feji a tehenét (állatra gondolok), netán van a domboldalban szőlője, még nemes is, amiből nem ihatatlan lőre bor lesz?! Tehát ez most megdőlt, és kiderült, h a vidéki életet élő ember=buta, képzetlen, kulturálatlan emberrel, akinek nemhogy lova, de egy szaros tyúkja sincs?
Ez nekem nagyon szélsőséges megvilágítás, m valóban vannak ilyenek, és olyanok, mint ahogy Pesten élők között is vannak gyökérelekek, akik abszolút szinházkerülők, teszkóban kirándulók, és gyorskaját evők, miközben ennek totális ellentétei is léteznek.
Kényes téma ez, nagyon, m legtöbbször a vidéken (nem fővárosban) élők, csak annyit mondanak a budapestire, h nagyképű, míg a fővárosiak egy egész cifra monollógot tudnak rittyenteni a másik célcsoportra.
Személyes tapasztalatom. Tényként írom, nem zavar. EZ nem, de van ezer más ami nagyon, de az más téma!
KedvelésKedvelés
Hát legalábbis van ez a nosztalgia a fővárosiakban, hogy ott aztán úgy lehet, és úgy kéne, és csak ott lehet. Miközben én például sokkal rendszerkritikusabb tudok lenni itt. Igen, nagyképű vagyok, és elégedett is egyben, igen, beszarok a fővárosi színházakon, egyes boltokon, és örülök, hogy nincs gond busszal, újságelőfizetéssel, cipővásárlással.
Sopronon tűnődtem el egyszer egy pillanatra, ott lakik Rakovszky Zsuzsa is, meg nézegettünk valami egyetemi helyet a férjemnek. De a pillanat elmúlt.
Jaj, mindig érzékeny a téma valakinek, írjak inkább lágytojásfőzési technikákról? Vagy kiborulnak a vegánok? Akkor a gabona top 10-ről? Elmaradoznak a paleók?
KedvelésKedvelés
Na,igen! Beszarnek en is a szinhazaktol,ha eljutnek,de ez meg varat magara az en eletemben,a mienkben is!
NEM,NEM! Nem mondtam h kenyes akkor ne beszeljunk rola! Csak annyit mondtam kenyes. Nem akarok seperni semmit sem a szonyeg ala,nem szeretem!
Nincs kedvem lagytojasfozesi technikakrol olvasni bar sosem tudok megfelelot csinalni!
KedvelésKedvelés
:DDDDD
KedvelésKedvelés
Én csak annyit mondok a fővárosiaknak, hogy ne gondoljuk, hogy jaj, bezzeg vidéken, ott még, ott lehetne, el innen a bűzös-bűnös Pestről! Mert nem. Nem olyanok. Minden értékítélet nélkül: a háztáji egytizedére csökkent a rendszerváltás óta, és tökéletesen uniformizál a tévé meg a teszkó. És nem tó mellett laknak, mint a fészbukgiccsben, és nem tiszták eleve, és nem mobilak (ez is tény, legfeljebb a nyugati megyékben), és a helyi kiskirályok áldozatai, és a házaik eladhatatlanok és a jó suli messze van. Ha nagyon egyszerű lennék, most ideírnám: TISZTELET A KIVÉTELNEK, de úgyis tudjátok, hogyan, mire értem. Meg hogy ez nem tisztelet kérdése, nem egyéni teljesítményről van itt szó, hanem körkép.
KedvelésKedvelés
Itt megint azt erzem h nem ertem a videk szot szamodra mit jelent. Mert itt videk a Szombathely,Debrecen,Sopron, osszes megyeszekhely es a kisebb varosok is. Itt a kert, a gazdasag valoban behalt,talan sosem volt akkor merteku mint gondolnank, de a falukban igen. Vegig kell menni rajtuk keleten es nyugaton. Falun van kert, tyukok, minden ami lehet irigylesre melto. De valojaban onmagaban nem az. Kapalni kell, gazolni,fuvet nyirni,allatokat etetni,nem kirandulni,m otthon var a munka, es a legkevesebbet mit lehet? Gyonyorkodni a teraszrol h
Hudeszep a birtokom! NA, ez az uri huncutsag! Ez az!!!
De azert jo tudni h a fovarosi ugyanugy kerget almokat videkrol, es nosztalgikus erzest erez mint ahogy a falusi ember is vagyik a betondzsungelbe, metrozni es racsodalkozni h ezt a magassarkut meg hova vennem fel, a balba vagy a disznyokat etetni?!
KedvelésKedvelés
Vidék: nembudapest. A szomorú helyzetet meg “néhány szerencsés régiótól és megyeszékhelytől eltekintve”, így írtam.
KedvelésKedvelés
Szerintem azért bántó, mert megint előkerült a Budapest/nemBudapest=sötét vidék közhely.
Gondolkoztam tegnap este rajta, és szerintem rosszabb a helyzet, mint gondolnánk. Főiskolán volt egy gyöngyösi csoporttársam. Ő mondta, hogy még a nagymamája idejében nem udvarolhatott felvárosi fiú alvárosi lánynak (asszem, így fogalmazott). Barátnőm tiszakécskei, onnan nem messze van Tiszabög. Nagy szégyen volt, ha óbögi fiú elvett egy újbögi lányt. A férjem hartai. A svábok évszázadokig nem keveredtek a magyarokkal. (a hartai sváb asszonyok pedig egész életükben el sem hagyták a falut, nem tudok linkelni, nem megy az oldal, és ez már a másik bejegyzéshez illik.) Állítólag létezik Kecskemét-Baja ellentét, de erről eddig csak egyszer hallottam, és eléggé mesterségesen felfújt dolognak tűnik. Ilyet személyesen nem tapasztaltam.
Aztán van a külön műfaj, az öngyűlölők: nekem több győri is meggyőződéssel állította, hogy a győriek mind felfuvalkodottak és nagyképűek. Ezt nem tudom igazolni.
De rémlik valamiféle budai/pesti ellentét.
Szóval a probléma gyökere lehet, megint bennünk van.
KedvelésKedvelés
Igen, a tesóm szerint a hidakat le kéne zárni, hogy a pesti prolik ne tudjanak átjönni.
De én nem a magam budai identitásáról beszélek, hanem arról, hogy a fővárosiak sokszor az idill terepének gondolják a vidéket, leköltöznének parasztházba, pedig a vidék egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzelik, hanem sajnos és méltatlanul hátrány tud lenni.
KedvelésKedvelés
tesódnak üzenem kamasz fiam – ifjonti kora ellenére mély bölcsességet idéző – megállapítását:
PEST=a kultúra (tisztán, sznobság nélkül)
BUDA=a sznobság (tisztán, kultúra nélkül)
KedvelésKedvelés
Átadom.
De Budán lakni világnézet.
KedvelésKedvelés
Szerintem meg nem erről szól a történet.
Mint például Te Budapesten kivétel vagy, nem tartozol a masszához, azt gondolom, ugyanúgy vannak vidéken is felbukkanó személyiségek.
Ez nem vidék-nemvidék kérdése, hanem massza-nemmassza kérdése.
Az más kérdés, hogy a lehetőségek legalább megközelítik-e egymást, de ez egyrészt akarattól függ, másrészt pedig talán a valamit-valamiért dilemmája.
KedvelésKedvelés
amennyiben a sznobság világnézet kérdése, igen.
KedvelésKedvelés
Nos, Márai nem így értette. Ez egy Márai-aforizma.
KedvelésKedvelés
értem
KedvelésKedvelés
Olyan sokszor szerettem volna kommentelni, mostanra volt annyi időm a gyerekek mellett, hogy regisztráljak. Előre bocsátom, hogy alapvetően nagyon tetszik a blogod, és sok-sok bejegyzéssel azonosulni tudtam.
Kár, hogy most van csak bennem annyi lendület, hogy hozzá is szóljak, mert most nem értek egyet.
A vidéki – nem vidéki témához szólok én is: ez a mai világban már abszolút nem releváns. Aki akar, Budapesten vagy környékén is csinálhat magának kertet, biciklizhet, gyalogolhat, utálhatja az autót, nevelhet tyúkot, és persze olvashat bármilyen kortárs vagy klasszikus irodalmat, a vidéki pedig ugyanúgy eljárhat a színházba, el tud menni bármelyik nagyvárosba bevásárolni, tudja járatni a gyerekét megyeszékhelyre/nagyvárosba komoly felkészülést adó iskolába. Az pedig, hogy van egy autód, és mégis úgy döntesz, hogy inkább a parkon át viszed a gyereket oviba/suliba gyalog/biciklivel, hogy ne azt szokja meg, hogy a mellékhelyiségre is azzal járunk, szintén nem budapestiség-nem budapestiség kérdése.
A férjemet úgy ismertem meg, hogy büszke volt arra, hogy 1 teljes éve nem tette be a lábát a pesti oldalra. Szerencsére, ezt mára “kinőtte”. Úgy, hogy Budán lakunk továbbra is. De ez tényleg kell, hogy beskatulyázzon minket, hogy ez adjon nekünk identitástudatot? Lokálpatrióta lehetek. De az más. Az talán inkább azt jelenti, hogy szeretem, ahol élek. Nem azt, hogy büszke vagyok magamra, mert itt élek.
KedvelésKedvelés
Csinálhat kiskertet, termelhet, biciklizhet, még a színház is csak egy óra kocsival — így képzeli a pesti is.
Aztán lemegy és látja, hogy nem csinál és nem biciklizik. A színház meg olyan, hogy elsírom magam már a színlapon is.
Olyan távolságok vannak, és a közösségi közlekedés annyira leromlott, olyan mérvű a szegénység, hogy alig van már idill. Az újra, menőre vágyunk, nem a hagyományosra — abba csak beleragadunk.
A gyönyörű Gyimesben is mindenki quadot akar. (Ez is metafora.)
Üdv a kommentelők között, láttam a blogodat. Értem, amit mondasz, és igaz is, én így látom (és ezt: nem a vidéki életet, hanem a pestiek ideáljait és a mai valóság közti szakadékot).
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: elhallgatják az igazságot | csak az olvassa