Többen kérdeztétek, mi ez.

Ez az indulatos paródia azután született, hogy a benne említett alternatív nevelésről szóló fórumon több, általam ismeretlen új tag ürügyet keresve előzmény nélkül belém kötött, egymásra kontrázva szidtak és személyeskedtek, innen a blogról kínos analfabetizmussal félreidézve. Később vettem észre, hogy az Anyaság 3.0 című bejegyzésre egy konkrét helyről egyszerre sok kattintás érkezett a megelőző napokban. A visszás jelenségek felemlegetését, különösen mivel nő és sorstárs tette, láthatólag nagyképűségnek és támadásnak tartják. A több száz fős aktív közösség a vitát elhaló hangú “hagyjátok már abba” kéréseket és három darab világos hozzászólást leszámítva napokig szó nélkül nézte. Moderációt kérő két jelzésemre (kettő helyen volt hitelrombolóan becsületsértő állítás) reakció nem érkezett. Amikor én itt, e bejegyzésben idéztem egy jellemző hozzászólást, a fórumgazda nyilvánosan követelte, hogy vegyem le innen. Őneki ez volt a közösség előtt vállalt álláspontja az ügyről, a “személyes konfliktusomba” nem akart beleszólni. Én nem tartom személyes konfliktusnak, hogy ez megtörténhetett a kötődően nevelő anyák közösségében, de értem az üzenetet: te kerested a bajt. Talán nem véletlenül jöttek ez után még öt topikba utánam sokan, talán érezték, hogy ezt lehet, és magyarázták is bőszen, hogy mennyire kínos vagyok és biztos elmebeteg is, hiába kértem, hogy személyes üzenetben vitassuk meg, hogy mi a gondjuk. Ők a nyílt támadást választották és folytatták, elemeztek, célozgattak, kajánkodtak, akkor hát lóra ültem, szépre, és lehajtottam a sisakrostélyt is. Döbbenettel láttam, hogy bár a botrány legelején kivettem az aláírásomból a bloglinket, itt hirtelen megháromszorozódott az olvasottság: annyiszor kattintottak, amennyi tag összesen nincs az egész fórumon. A negatív reklám is reklám, mondhatnánk, de az ellenem uszulók annyira primitíveket írtak, hogy többen gondolták: ez itt csak valami jó lehet. Öt napig reagáltam összesen ötvenkét anyatársamnak, érveltem, kérleltem, annyi eredménye lett az egésznek a közösség szempontjából, hogy sikerült beindítani végre a moderáció problémájának nyílt megbeszélését. Az egyik kifogásolt hozzászólást nesze, bazmeg árnyalattal törölte a hozzászóló, a támadás egyik kezdeményezője, a második most, 6-án este is ott virít. Négy éve vagyok a közösség aktív, rendezvényeket is szervező, százak által kedvelt, lojális tagja. A csalódás és felháborodás csak nő bennem, de nekik nincs értelme magyaráznom már, a magát józannak tartó többség is értetlen idegenkedéssel figyelt — engem. További gondjaim e jelenséggel itt. Nyilván én is levonom a tanulságokat, hogy miért ismétlődik ez a helyzet az életemben — de írni csak így tudok, csak ennek látom értelmét.

Olvasgatok, kattintgatok. Szűk az életem, unom. Nincs véleményem, másokét kajálom, hónapokig hallgatok, csak vásárolgatok, postaköltséget ajánlok, de azt is unom — előbújok, ha botrány van. Kendőznek? Kendőzök. Moshatóznak? Moshatózok. Jólesik szidni a kenguruban kifelé hordozókat, én már tudom, hogy nem úgy kell! Adnak-vesznek? Én is! Szopinak hívják a… mit is? Én is annak hívom. BLW, ezt nem értem, de csinálom, azt mondják, jó. Szidják a férjeket? Szidom én is. Ja, ez olyasmi, mint a feminizmus? Akkor nem, jaj, nem. Mit ír ez, Magyar Narancs? Már hallottam róla, valami gyanús dolog, a férjem szerint azok zsidók, az az SZDSZ lapja. Erre célzok is, hadd bólogassanak a többiek, de teszek utána egy virágot. Nekem ő valahogy nem szimpatikus, meg is mondom (teszek ide is egy virágot), így aztán igaza se lehet. Konfliktus? Rettenet, jaj, csak azt ne, hát miért nem lehet egyetértésben fórumozni, ti miért nem szeretitek Bartos Erika könyveit, hát sokkal egyszerűbb lenne úgy beszélgetni, békében. Egy dimenzióban élek. Ez meg valamit nagyon hajtogat, olyasmit mond, amit nem értek, ettől ideges leszek. Metafora? Árnyalat? Új szemszög? Kérdés? Információ? Ne, ne, NE! Látom, hogy másképp él, mint én. Neki nem elég jó, ami nekünk megfelel. Bogyó és Babócáról az az érvem, hogy de hát a gyerek szereti, és ha más nem szereti, vagy elgondolkodik azok véleményén, akik nem szeretik, vagy megemlít bármit azon kívül, hogy az én lányom imádja Bogyót, meg, hogy is hívják, Babócát is, akkor butának érzem magam. Hogy jön ide, hogy mi egy kritikus feladata? Persze, Pesten könnyű színházba járni. Nekem nincs más mondanivalóm az egészről, csak hogy tele van szeretettel, és ilyen kerek fejű csiga meg katicabogár van benne, és aranyos, és védem, körmöm szakadtáig, mert aranyos — azt mondtam már, hogy aranyos? Pont a piciknek való, ilyen kis egyszerű, nincsen benne semmi, ámde az legalább érthető, még mindig jobb, mint a Bakugan vagy a pornó, amit Apa néz! Vagy pláne, a csoportos nemi erőszak, sokkal jobb! Én nem hiszem, hogy kárt teszek a kis lelkében, neki való mesét néz (most is, de ezt nem írom meg, mert félek), este Anna, Peti és Gergő, a kis barátaink, nem véletlen, hogy annyian szeretik. De ő már megint feszültséget gerjeszt, ez jellemző. Te mindig ilyen éles vagy, azt gondolod, hogy a te véleményed az igazság, szétdúlod a topikokat, látod, mindenki összevész mindenkivel, én is veled. Nem szereted Bogyót és Babócát? Szólok az óvó néninek.

Azt hiszed, okosabb vagy a sok idegen szótól? Összetett mondat, ne gyötörj már. És írsz, hát, nem kéne, szerintem sokaknak nem fog tetszeni, mert nem tudod kultúráltan és normális stílusban megfogalmazni a véleményed. Bevallom, de ne bántódj meg (virág), számomra bicskanyitogató a stílusod, gondolkodj el ezen, csak jót akarok. Olyan nagy dolog írni, azt hiszed? Blog, wordpresses dobogó, na hiszen. Én is szoktam például alkotni, keresztszemes hímzést, az legalább szép, nem ez a sok keserűség meg lázongás.

Esetleg priviket is váltok rögtön, ez milyen, már megint szítja a konfliktust, és Kaktuszfüge rögtön visszaír, hála Istennek, épp nem telt be a privim, hogy ne is törődj vele, sajnálni kell, az ilyen emberek boldogtalanok, sugározzák a negativitást, a férfiakat is folyton szidja. Ide mosolygó szmájlit tesz. Igen, a mi világunk kerek, nézzük a tévét, megyünk a telekre, vesszük az akciósat, összebújunk apával, és ha tudni akarod, ő is szereti Bogyót és Babócát. Mert aranyos.

***

Normális-e, hogy hosszasan beszélgetünk olyanokkal, akikkel egyébként nemhogy nem találkoznánk, de ha mégis, a büdös életben nem állnánk szóba? És én normális vagyok? Nem, nem vagyok normális.

A téma előzményei, ami az én feszültséglevezetésemnél, bocsássatok meg érte, sokkal érdekesebb:
http://www.gyermekirodalom.hu/?p=2015

Nincs nagyon markáns véleményem Bartos Erika műveiről, én a kritikust védtem, aki tényleg erősen vitriolos, de van ilyen, legalább az írástudóknak nem kéne ettől kiakadni. Azért révedjünk el a felhőkön Bartos Erika egén.

***

És akkor most, tekintettel arra, hogy

a fórumgazda nem lépett fel az említett tagok hozzászólásai ellen azóta sem, noha naponta találkozunk,

ellenben a zárt közösségben olvasgatott utánam e rendkívül intim vallomások között, hátha talál valamit,

ott csak ezt találta, hogy a férjem rákos, amit én nem akartam a tudomására hozni,

ezek után, mintha talált volna valami terhelőt, elképesztő részvétlenséggel nekiállt mondvacsinált indokokkal engem leckéztetni,

minek következtében (mivel néhány tag a fórumhoz volt lojális), meg egy azt követő újabb érthetetlen, a bloghoz kapcsolódó rosszindulat-hullám után én a zártból is eljöttem,

tekintettel arra, hogy a fórumgazda a rám támadókat nem tette helyre,

valamint arra, hogy e-mailben szándékosan nem írt semmi érdemit nekem, holott én, régi kapcsolatunkra alapozva, vele személyes levelezésben próbáltam egyetértésre jutni,

viszont a fórumon, mindenki előtt szólított fel arra, hogy innen töröljem a hozzászólást,

én azt szó nélkül és azonnal töröltem (igaz, az ezt kérő gyalázkodó kommentet nem engedtem a blogra),

és mert azóta megszületett az új szabályzat, november 1-től, benne új pont, miszerint a fórumon írtakat senki sehol nem idézheti az érintett hozzájárulása nélkül,

amit én nem fogadtam el, hiszen nem vagyok már aktív tag, és amikor regisztráltam, ilyen pont még nem volt,

tekintettel arra, hogy ilyen sehol nincs, hogy egy nyílt topikból ne lehetne idézni, ezt nem tudják a nekem sem elvi, sem jogi, sem semmilyen alapon megmagyarázni, hogy az ország-világ előtt, a blogomról írt sorokat miért ne idézhetném a blogomon,

a szerzői jogi védelem a fórumhozzászólásokra nem vonatkozik, a blogbejegyzésekre viszont igen, és én előre kértem is, hogy ne manipulálják a szövegeimet,

én egyetlenegyszer idéztem valamit, ami nagyon tanulságos volt, és rólam írta az illető,

ezért jelzem: nem fogom betartani ezt a szabályt, például a nyelvi bejegyzéseimhez kedvvel fogok ott nyelvi adatokat gyűjteni.

Továbbá döbbenetesnek tartom,

hogy a fórumgazda persze fenntartja a jogot, hogy felhasználhatja az oda írtakat cikkekhez stb.,

ehhez viszont én NEM járulok hozzá, mert én tudok írni, és az én írásaimból bizony lehet olvasókat, forgalmat és pénzt szaporítani, és mert ez sem volt érvényben, amikor én tag lettem.

Tiltakozom azért is, mert szabályzatnak ez a koncepciózus új pontja megint rám irányítja a figyelmet a lassan tízezres közösségben, mintha én lettem volna a bajkeverő,

az említett hozzászólásokkal még mindig nem történt semmi, továbbra is kínos félreértésekre alkalmat adó, primitív uszulás áll ott ellenem,

tekintettel arra, hogy egy régi tag ott az aláírásában is szerepelteti, hogy nem szabad a hozzászólásait felhasználni, ő, aki egyébként engem azért utál, mert rászóltam, hogy keresztény, művelt nőként nem kellene azon élcelődni hosszú állapotfrissítésben, ötszáz fészbukos ismerőse előtt, hogy a cigány nők még a gyest sem tudják elintézni,

viszont az, hogy nem szabad sértően és alpárian írni, 2008 áprilisa óta szerepel a szabályzatban, mégis ilyeneket írtak nekem ismeretlenek, akik csapatostul estek nekem, és mégse történt semmi azokkal a hozzászólásokkal, amelyek miatt szóltam,

és mert felháborít, amikor szavak jelentéséről, normákról, írásról oktatnak ki értetlen, rosszindulatú és másfél dimenziós tagok,

és mert az azóta eltelt négy hónapban négyszázharmincegy tag jelezte nekem privát, hogy nagyon elítéli, ami ott történt, de oda ezt nem írták le, mert lehetetlen volt a közhangulat,

mindemiatt, és tiltakozásul

én az ominózus hozzászólást betűhíven ide most visszateszem.

Sokáig agyaltam kezdeményezzek e veled bármiféle párbeszédet.Ahol Te feltűnsz,én ott nem,nem járok dühöngeni,keseregni Bartos Erika irói munkásságát földbe döngölni.De ez a mondatod kiverte a biztosítékot.

 

(A mondat a soha otthon nem levő apák erről panaszkodó feleségeiről állapította meg mélységes együttérzéssel, hogy ők tulajdonképpen özvegyek. A szerk.)

Özvegy az,aki eltemette a Férjét aki elvesztette a gyermekei édesapját,társát.szerelmét.
Az én Férjem is sokat van távol,de mert tudok mellette és érte Nő maradni és Anya,épp ezért nem választja majd a kolléganőt,vagy pultost a kvzóból.
De Te Évus,nem félsz attól hogy ettől a vérlázító stílustól a Férjed azt mondja majd,elég egy férfi is a háznál? Nem érzem át a női mivoltodat egy hszedben sem,csak azt hogy jössz látsz-vagy csak nézel és lázítasz,és kihasználod azt ha vki sérülékenyebb épp.
Elmondod blogodon a véleményed arról-számomra minősíthetetlen stílusban,hogy egy 18 éves szerinted megesett mamami hogy jön ahhoz hogy ki oktasson,de arra már nem rázol vele kezet és mondod azt hogy így is lehet,hogy biz Ő megszülte azt a babát és fel is szeretnék nevelni.
Vagy az hogy igen,vannak akik szeretik,értékelik a szépet és épp ezért vesznek drágább kendőket azok aztán meg ne álljanak előtted.(jegyzem én biz szeretem,és biz büszkén hirdetem vele az igét) Engem a szüleim megtanítottak szeretni a szépet,hogy igenis vegyem észre,mindenben,ne sznobságból,hanem magáért,ezáltal tudok finomabb érzelmesebb,szenvedélyesebb lenni.Ezért vágyok színházba,vagy egy jó könyv,egy finom bor,egy különleges ékszer miatt ezért tudok megborzongani.De ezért is tudok nyitott lenni a másik ember felé,el tudom fogadni,és érdekel hogy Ő miért is akar mondjuk otthon szülni vagy külön ágyban altatni vagy alternatív nevelést adni a gyermekének,elfogadom,megkérdezem,nem pedig ócsárolom,és lázítok.
Sokan szeretnének nyitni akár a hordozás,akár a mosható,akár az alt,isk felé,de beleszaladnak a TE sarkos és csakis úgy lehet véleményedbe,és nem biztos,hogy megpróbálják.
Kérdem én tőled teljesen jó szándékkal: Mi a baj VELED? Rendben van a lelked?Egyensúlyban vagy önmagaddal? Nekem nem így tűnik.Ha majd így lesz,nem csak a dühöngősökben fogsz előfordulni,hanem épp lehet,hogy megdicsérsz majd egy trendi mamamit a miben hordoztál topikban is.akkor majd látom azt,hogy sikerült nyitnod a másik felé,most csak úgy látom vmi féle világuralomra szeretnél törni.

Ott ne keressétek, onnan törölte, így ki sem derül az, hogy ki írta, de én elmentettem.

Ha olvassátok ezt a frissítést, kedves fejcsóválók, azt én látni fogom, és akkor enyém a megtiszteltetés, mert akkor titeket az én blogom nagyon érdekel.

A világuralom egyébként sikerült: a maga módján ez az anyatárs már akkor meglátta bennem azt, aki tömegekhez szól. Én akkor még nem tudtam.

2012. október 27.