A blogíró életével való minden egyezés a valóság műve.
a) eset: messze lakik, már nem él.
b) eset:
Ez valami rejtély: mi ez az anyósokkal? Miért pont ők? Mi bajuk van velünk? Mi bajunk van velük? Miért nem hagynak békén? Mint a Lorca-drámák nőfigurái, igen. Mint Yermáét a sógornői, mint Bernarda Alba az öt lányáét, megmérgezi az életed.
Nem, nem veled van a baj. Ez is csak szerep. Ne erőlködj, nem rajtad múlik.
De akkor mi van a mélyben?
Ítélkezni és tanácsot adni kötelező.
Különösen az ötven fölötti nők veszik komolyan ezt a feladatukat. Még a szintén obligát gurulós szatyor előtt, receptre írják fel, büntetést fizet az, aki nem teszi, benne van a Ptk-ban, de ez titok, csak negyvenhét évesen közlik veled. Te is ezt fogod csinálni. Még a cukiba is beülsz majd Klaudia barátnőddel megbeszélni, ha itt az ideje, hogy ez az Eszter/Orsolya/Kriszta, ez nemhogy nem tudja, mi a különbség a sütőpor és az élesztő között, de képes combfixet hordani, mint egy… utolsó olyan nő, láttad, a saját szemeddel.
És mondod neki, mármint Eszternek/Orsolyának/Krisztának, mit tegyen. Vagy csak kérdezel egy olyat, hogy csak néz, hát már kérdezni se szabad, vagy csak vágsz egy arcot. Jóindulatnak, segítőkészségnek, családdal való törődésnek álcázva, természetesen. Te törődsz velük. Aki idősebb, annak joga van, az jobban tudja, idősebbnek lenni, ha szívás is, legalább hatalom. Mindannyian így… igen, kérném kórusban: szocializálódtunk. Meghajlunk, kínlódunk, aztán diadalmasan átvesszük a hatalmat.
Ő már nem fiatal.
És mint mindenki, aki megöregszik, egyre kevésbé rugalmas. A szokásokból rigolyák lesznek. Új, teremtő erő, nyitottság már nem nagyon van benne, automatizmusokból áll az élete. Ő már nem fog megváltozni, de nem, ez nem azt jelenti, hogy neked kell. Bár a sokkterápia néha segít: ha az unokák láthatása a tét, akkor mosolyba kényszeríti a vicsort, tényleg, néha összeszedik magukat. Csak ő már fáradt, nem bírja ezt egész nap. Vigasztaljon, hogy te is ilyen leszel és lesz neked is menyed, ha van fiad. Ha nincs, hát így jártál: akkor egyél egy doboz MiniMagnumot.
Az anyósod egy másik világban nőtt fel.
Más volt akkor fiatalnak lenni, mást jelentett a szülőkkel való viszony, mást kellett tudnia egy háziasszonynak. Ő ma is dafke kézzel mosogat. Gyereket se így neveltek, Pikler Emmi szentírás volt, nem ölelték, időre etették, sírni hagyták, bilire erőltették. Akármit mond, tudd: a szíve szakadt meg. Kemény lehet neki most azzal szembesülni, hogy mennyivel egyszerűbb ma már. Hogy neked van mosogatógéped, Barcelonába repültök két hét múlva, és öleled a babád, és nem akarsz tőle semmi különöset, csak örülsz neki.
Ja, elöl ne hagyd az análvibrátorod!
Az anyósod, hát, ne kerülgessük, már nem aktív szexuálisan.
Ha harmonikus a kapcsolata apósoddal, akkor is hanyatló ágban van, és az nagyon fájdalmas. Ezért ront rád már a gátsebed varrásakor, gyerekszülés, női bajok iránt alig leplezett mohósággal ezért érdeklődik. (Belegondoltunk valaha abba, mit jelent ez a sok méhkivétel, mellrák, mióma az ő generációjukban, és milyen lehet az abortuszok emléke, amiből akkoriban kétszázezer is volt egy évben?) Ha nincs jóban a férjével, ha elváltak, elhidegültek, ha játszmáznak, ha mártír (épp azok miatt a fájdalmas viszonyok miatt, amelyeket te az életedben próbálsz elkerülni, és én itt a blogon taglalok), akkor az Isten mentsen meg tőle. Az neki nagyon keserű, hogy te még boldog vagy, ti még vonzódtok egymáshoz. Ettől lesz a szexuális vonzerőd gyanús, olyasmi, amivel elszédítetted az ő fiát, aki megbabonázva nem veszi észre, hogy mire megy ki a játék, csak a pénzére hajtasz, kifacsarod, mint egy citromot. Majd ő őrködik éberen.
Szép vagy és fiatal, és ő ezt idegenkedve szemléli. Nem fogja elismerni, hogy a vonzalom, ami most annyira erős köztetek, micsoda boldogság, nem ismeri el, hogy ez mekkora maltere az együttélés tégláinak. Őneki erre nem volt ideje! Már nem is emlékszik rá, dühítő, hogy pont te emlékezteted rá a lényeddel. Vagy épp nagyon is jelen van az életében a vonzerő: talán egy veled egyidős vagy csak kicsit idősebb nő miatt fújja, fújta a Dezsője is olyan gondosan a hónalját. (Enni azért hazajárt, hála Istennek.) És azt is tudja, mi vár rád: te még hiszel, még szerelmes vagy — no hiszen, majd meglátod!
Különleges altípus: ha még aktív, ha most lett barátja, ha erobikra jár meg álomfejtésre, abból se jössz ki jól, akkor meg azért figyel árgus szemekkel. Almodóvarnál van ilyen, vagy ha nincs, lehetne, hogy a harmincéves nő meg az ötvenkilenc éves anyósa, szigorúan vérvörösre rúzsozva, a röhögéstől fuldokolva licitálnak egymásra, kinek melyik bénázása volt a legkínosabb, az epres óvszeres fiaskó, vagy amikor a hatvankilences póz közben lumbágója lett Pablónak? De szép is a művészet, távoli tájakra repít!
Az anyósod egyistenhívő.
A hagyományos modell szerint ha a férje nem lehetett a boldogság kulcsa, márpedig nem lehetett, hát akkor majd megtalálja a női lét értelmét a fiában. Szíve és háztartása minden energiájával. És a fia szeretetéért fog harcolni egész életében, és minden csak eszköz lesz, mert nincs más, amiért harcolhatna. Nem sajnálod őt?
A férjed pedig nagyon is belsővé tette az anyja érzelmeit, és benne van a buliban. Miközben kiszolgáltatja magát, kiabál az anyjával, kineveti esetleg, szólamok és jelképek szintjén az olasz mamma-kultusz megy. Nagyon idegesítő egy csinnadrattás anyák napja a nagyinál (sokszor ilyenkor is a menyek a programfelelősök, virágfelelősök, nótafák, ki érti ezt?), miközben te nem kapsz semmit, “az óvodában már úgyis köszöntöttek”. És ha a férjed alig van otthon, és nem hív estig, de az anyjával naponta beszél, meg felugrik hozzá, az milyen? Kényelmes neki: mindenki az ő szeretetéért verseng, ő meg mondhatja, jaj, ezek a nők, mit huzakodnak. Ne félj, érzékeli a te férjed az elhallgatásaidat, szemed forgatását, és utálja az egészet. Mert ő azt szeretné, hogy ne kelljen mérlegelnie, ne kelljen kiállnia melletted, nincs konfliktus, punktum: sajnos, az anyám ilyen. Otthon már kiviszi a tányérját a tévé elől. Ott meg csak nézed, ahogy a levest is kimerik neki.
És amikor beteg a férjed, és az anyja aggódik, és a lelkedre köti, hogy vigyázz rá, ne engedd felkelni…? Borogatásokról, teákról értekezik, mert ő úgy szokta, ápold a kisfiát! Te meg csak nézel: hasznos tanácsok, de hát felnőtt ember, amúgy meg itt a két gyerek és dolgozni is kell valakinek — segíteni nem akarsz, mama?
Az anyósod egy másik ember.
Ennyi. Az önmagában is nehéz, torzít.
És még egyszer: elválaszt tőle negyven év. Már más szereposztás van, de ha te mégis ugyanúgy csinálnád, ahogyan ő, a pörköltbe akkor se teszel köményt, mert nem vagy a klónja. (De legalább segít. Sokat. Segít?)
“Mindig a menyecske a hibás”
Gyerekügyben, férjügyben rajtad kér számon mindent mindenki: a gyerek, először is, a férjed, az óvónő, a nevelési tanácsadó, a fiatalkorúak bírósága (Kevin!). Miért pont az anyósod ne tenné? Készülj fel erre, viseld mosolyogva, vagy… vagy, nem tudom. Én belebuktam. Ezt meg az exanyósomnál mondta sokatmondó hangsúllyal az őt éjjel-nappal ápoló erdélyi asszony, mert tanúja volt a drámának, amikor megkaptam, hogy el akarom venni a gyereket a fiától: mindig a menyecske a hibás.
csak az olvassa. én szóltam 
Ezt most megint nagyon eltaláltad – és épp ma indulok hozzá a három (és egyharmad) gyermekemmel…
KedvelésKedvelés
Hát, erőt, derűt kívánok!
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: keressetek, és megadatik | csak az olvassa
Almodováros anyós és sógornő kipipálva. El se hiszem, tényleg léteznek, megírtad őket.
KedvelésKedvelés
Nálam anyámra illik ez a leírás, de nagyon! Emiatt rosszabb is :-(. Anyóst még elviselném, mert ő számomra idegen, de hogy a saját vérem ennyire a “vesztemet” várja?! “Neked könnyű”, ez megy napi szinten. És igen, nekem tényleg könnyebb, de minden nap megharcolok azért, hogy könnyebb legyen. Rajta sajnos már nem tudok segíteni, azt gondolom, hogy nem is az én dolgom rendbehozni az ő életét. 😦
KedvelésKedvelés
Edesjoistenem :-D! Most ezt (is) annyira megosztanam a facen, de ott anyos les, akkora balhe kerekedne, h meg! A premenstruacios izemize meg nem uralkodott el rajtam elegge, varok par napot ezzel, h igazan JO legyen :-D!
De ezt a faszsagot, h ” o mar ilyen, igy kell elfogadni, mar nem fog valtozni”, sose fogom megerteni! En meg ILYEN vagyok, bzmg es mindenki bekaphattya :-D!
Hatalmas poszt, koszonom!
KedvelésKedvelés
Én is belebuktam. Azóta is motoz bennem a szégyen emiatt. Csak az oldotta meg közöttünk a feszültséget, hogy ő nagyon előzékenyen meghalt.
KedvelésKedvelés
előzékenyen meghalni, mint egy igazi urinő! ez micsoda kép:D
KedvelésKedvelés
Az emlekek pedig megszepulnek… 😀
KedvelésKedvelés
Házasulandóknak,fiatal menyecskéknek kötelező olvasmány.Legalább ne vegyék szívükre,”ne szíjják mellre” a megváltozhatatlant.Az anyóst túlélni minél kevesebb veszteség nélkül,ez lenne a cél.Mennyi energiámat emésztette fel a törekvés,hogy kapcsolatunkat békés mederben tartsam,hogy építő jellegű vitáink legyenek,de ő csak rombolni akart,maga sem tudta miért.Kétségbeesetten küzdött ,kereste az elhervadt fiatalságát.Eltelt 15 év,amikor hirtelen úgy gondoltam,hogy többé nem keresem a kegyeit,hirtelen kigyógyultam belőle,és arra eszméltem,hogy olyan ez,mint egy rossz szülő-gyermek kapcsolat,amelyre egyszer csak nem lesz már szüksége a kamasznak,és ledobta,mint egy súlyos terhet.
KedvelésKedvelés
Akkor én ezt a képet most árnyalnám. Tök normális (az egyébként már csak volt) anyósom, válás után is tartom vele a kapcsolatot, mert nem tőle váltam el és hát a gyerekeim nagyanyja maradt. A fiát is megtanította mindenre, ami egy háztartásban kell, nem panaszkodhatom a volt férjemre sem, és soha nem kellett azt éreznem, hogy elvettem az ő kisfiát. Persze nincs semmi rózsaszín habos-babos történet, én nem hagytam beleszólást a saját dolgaimba, a férjem is mellettem állt, anyós hamar levette, hogy nem bánom, ha elmondja amit gondol, de azt csinálom amit én akarok. Nyilván nem voltak extrém kilengéseim a mindennapi életben. Anyukámat is szereti és elfogadja mindegyik vője, persze soha nem dumált bele egyikünk életébe se, ha kellett segített, azt persze tudhatta mindegyik, hogy a lányai mellett áll, bármi van.
És akkor én mindjárt ötven leszek, és csomó korombeli nyanya még tanul, vadul szexel a partnerével, és éli az életét, aggódva, de bizakodva nézi ahogy a gyerekei röppennek kifele lassan, érdeklődve figyeli a barátokat és barátnőket, vajh, ki lesz az unokái anyja, apja, és nagyon-nagyon bízik bennük, hogy jó lesz, hogy boldogok lesznek majd….
KedvelésKedvelés
“A férjed pedig nagyon is belsővé tette az anyja érzelmeit”
Itt a kulcs. Mert lehet bármilyen az anyós – az enyém ilyen is, olyan is -, ha a társ önálló ember, akkor az ügy egy közös feladat, aminek a megoldására legalább kísérletet lehet tenni. És ha nem is sikerül, akkor is csak egy külső kellemetlenség marad, mint a gázár.
Plusz sokat segít a jótékony távolság. Mind a férj önállóságának megerősödésében, mind a mélylevegős problémamenedzsmentben.
KedvelésKedvelés
Én lassan anyós leszek-nagyfiam 18múlt-,de nem leszek szörnyeteg.Anyám se volt az a bátyám fekeségével,én se leszek.Pl.tetoválasom van,mit is vessék a szemére?Mindenbap szerelmeskedem a férjemmel és mivel ez lassan 10éve így van,nem hiszem,hogy változni fog még jó pár évig:),lehet,hogy pont ezért nem fog kielégíteni,ha a mentem kritizálom.A lányom barátjával is jól kijövök-remélem ez sem negatívum-ráadásul van egy jelenleg kicsi fiam is.Valahogy nincs kedvem rájuk telepedni,sőt.Nyugodtan lássa el magát,osszák meg a házimunkát,csinálják,ahogy tudják,nem gondolom majd,hogy a fiam jobbat érdemel és nem fogok a nyakunkra járni,holott szeretem,pont ma beszélgettünk,nevetgéltünk egy jót,de az ő választása lesz,ő fog a lánnyal együtt élni és én ezt tiszteletben tartom…. Na de az én anyósom.Ő egyszer ilyen,máskor olyan.Nem osztom meg vele az igazán személyes gondolataim,de havonta egyszer elvagyok vele.
KedvelésKedvelés
még a név is stimmel… ide szinte csak az anyósomról kommentelek, mert már nem bírom sokáig. de közben meg kell. de mégsem kell. jaj, nehéz.
KedvelésKedvelés
Próbáld meg túlélni,ne adj bele magadból túl sokat,személye ne legyen számodra túl fontos.Bocsánat,ha ez kioktatásnak tűnik,de jómagam is örültem volna,ha annak idején valaki felvilágosít arról,hogy nemcsak a meny feladata az alkalmazkodás és a kompromisszumkeresés.40 voltam,amikor megkérdeztem a férjem,hogy miért teszi ezt velem ennyiszer/ilyen módon.Erre azt vãlaszolta,azért,mert van akivel megteheti.Ez volt a mondat,amely után eldöntöttem,hogy velem ezt nem fogja többé megtenni.Az apró afelett érzett örömei,hogy engem szomorúnak lát vagy éppen a kegyeiért küzdőként , megédesítették “sanyarú ” öreg napjait.Nos én ilyen módon nem akartam többé kárörömének forrása lenni.Képzeld el visszavett magából,de én ennek ellenére immunissá váltam vele szemben,bármit mondott vagy tett,nem tudott megrendíteni.
KedvelésKedvelés
gratulálok! örülök, hogy neked sikerült! én is erre jutottam, amikor a férjem és az apósom egyöntetűen állították, hogy vissza kell neki szólni, és kész. ebbe nem akarok energiát feccölni, így marad az immunitás, de nem egyszerű. 🙂 azért igyekszem.
KedvelésKedvelés
Visszaszólni egy az egyben nagyon nehéz,mert,hát az illem,én inkább szelíden határozott nem-eket mondtam,most nem érek rá sajnos,most nem tudom odaadni,majd legközelebb,most nem alkalmas,de konkrétan nem tettem eleget a kéréseinek,engem ugyanis pl.rengeteget ugráltatott volna egyebek mellett(beszólások,kritikák-ez utóbbit viszontválasz nélkül figyelmen kívül hagytam.)Apósom öleb volt anyósom mellett,vagy arrább rúgott pincsi.Hajrá,szép éveket kívánok!
KedvelésKedvelés
Én dafke azért is elölhagyom az análvibrátort! Ma már annyira szuperdizájnosak, hogyha rákérdez, azottan miaz, aztmondom botmixer. Csak el ne kezdjen sütni!
Ha meg tudja, mire teremtették, hát lesz legalább téma!
KedvelésKedvelés
Anyósomat 13 éve ismerem. Gyakorlatilag 2 van/ volt. Az egyik, aki a menyasszonyom anyja, és ugyanaz, aki a feleségem anyja. A 13 év félelmetes változásokat hozott nála. Míg 8 éve még hosszan beszélgettünk, én is símulékonyabb voltam, addig mára inkább kerüljük a forró témákat, mert mindketten kövülünk. Aztán ha két követ összepattintasz, könnyen szikra lesz belőle.
KedvelésKedvelés
Vajon én milyen após leszek?
KedvelésKedvelés
Szerintem az, hogy ezen elgondolkodunk ( lőjetek le, ha szemét vènasszony leszek), már jó jel..
KedvelésKedvelés
Egyetértek az előzőkkel. Én sajnos együtt is lakom egy házban anyóspajtással. Sok konfliktusom volt vele,de mára betelt a pohár,már nem kommunikálunk. Zéró kommunikáció,zéró konfliktus. Persze ettől még a fülem hallatára teszi a bántó,pikírt megjegyzéseit,de teszek rá,elengedem a fülem mellett
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: a szüleimnél lakom | csak az olvassa — én szóltam