… kívánja már a szexet, erről írok most. Két részben, és aztán a férfiakról is. Beszéljünk erről újra!
Nem tudjuk, mit vesztettünk: a nulladik percben meg volt tiltva mindez. Vannak szerencsések, van, akit meggyógyított egy bölcs és szerelmes férfi, és van, aki ezeken a falakon is áttör, de a legtöbben azért kínlódtunk ennyit, azért nem tudtuk azt sem, milyen lehetne, mert nagyon sokáig nem találkoztunk önmagunkkal mint szexuális lénnyel. Láttuk őt feltűnni, éreztük az illatát, elképzeltük, de sose jött el…
Rengeteg férfi és nő számol be erről: kevés a szex, monoton a szex, nincs szex. A feleség nem kezdeményezi a szexet, visszautasítja a közeledést, vagy elviseli, de nincs benne semmilyen újdonságban. A probléma az egész életüket átitatja, a kapcsolatot megrontja, játszmák alapjává válik. Elfogy a bizalom, és a szexhiány gyakran a megcsalás, külső kapcsolat oka vagy ürügye. Az is lehet, hogy nem nyílt a konfliktus, maguknak se nagyon vallják be, hogy a férfi-nő kapcsolódásnak vége, és amúgy működik a családi élet, úgy idegenkednek el egymással néhány évtizedet, persze kedvesen és szeretettel, hogy egyikük sem kezdeményez, vagy csak páratlan hónapokban. Nem is okvetlen baj ez, nem kötelező szexelni, de akkor is: mi az oka annak, hogy életük virágjában levő, párkapcsolatban élő nők sosem borzonganak meg egy érintéstől? Olyan nőkről van szó, akikről eddig is, tehát akik egy ideje tartós kapcsolatban élnek, és szültek egy-két-három-sok gyereket.
Most akkor kivételesen ne arról csevegjünk, hogy hogyan maradjunk jó nők a szülés után, hogy el ne veszítsük a férjünket. Ne is arról, hová menjünk wellnesselni, hogy felfrissítsük a kapcsolatot. Most nézzünk rá, mivé lettünk. Nem vagyunk különösebben jó nők, sosem is voltunk, de ez korábban nem volt akkora probléma. A helyzet kétségbeejtő, és amíg így gondolkodunk férfiről és nőről, testről és szexusról, addig nem sok reményt látok a megoldásra. Megint nem terapeuta, csak diagnoszta vagyok: összeszedtem néhány okot és jellemző fordulatot azokból a történetekből, amelyeket hosszú évek óta hallottam. Valós és kreált okok is lesznek közöttük. Válogatok a magam élményeiből, értelmezéseiből is, és megkértem néhány nagyon őszinte nőt, hogy idézhessem a szavaikat.
“Csak gyerekcsinálásra kellettem”
Kézenfekvő és közismert a magyarázat, hogy a nők csak a megfelelő partner becserkészése érdekében aktívak szexuálisan, és ha megvan a jómadár, utána szívük szerint csak a gyerekcsinálás elkerülhetetlen eszközeként tekintenek a szexre, egyébként meg fáj a fejük és fáradtak. Arctalan fórumozó férjek keserűen panaszkodnak, hogy most döbbennek rá: csak tenyészcsődörnek kellettek. Én ebben a magyarázatban nem hiszek. Nem gondolom, hogy egy nőnek jó, élhető, természetes, ha elsorvad vagy gépiessé válik a szexuális élete. Ha sosem volt jó, akkor is tudja, hallja, eljut hozzá az üzenet, a ködös felismerés, hogy a szex jó lehet, hogy másnak jó. Az a feszültség, amit a kielégítetlen vagy máshová járó férje mellett átél, egyáltalán nem tölt el elégedettséggel egyetlen nőt sem — legfeljebb azért választja ezt, mert ez még mindig jobb, mint a másik opció: az, amit az adott körülmények között a rendszeres szexuális érintkezés jelentene. Hogy miért…? Megint rendszerszintű okok vannak, és az a nagyon is határozott sejtésem, hogy igenis, ez is lehetne másképp.
Ők másképp működnek, aha
A könyökömön jönnek már ki az evolúciós meg biológiai magyarázatok a női meg a férfi szexualitás különbségéről, amelyek minden kettős erkölcs és hatalmi aszimmetria kiindulópontjai.
A női szexualitás időszakos, nem magától értetődő — írja a blogtárs, akit nagyon kedvelek.
… míg a férfi szexualitása születéstől adott és biológiailag-anatómiailag magától értetődő (értsd: az aktus nem jöhet létre a férfi szexuális izgalma nélkül, és a megtermékenyülés is kizárt dolog a férfi orgazmusa híján), addig a nő nemisége esetleges, a körülményektől függő, bizonytalan valami. Még ma, a nyílt szexuális forradalom után, a Cosmopolitan-Joy-féle női magazinok, a pornócsatornák és a felvilágosító kampányok hada mellett is nők milliói nevelnek fel úgy három-négy gyereket, hogy soha nem volt orgazmusuk, a tiniszájtunk tanácsadó rovatában pedig az egyik leggyakoribb kérdése a kislányoknak: vajon hányadik aktus után múlik el a kezdeti fájdalom, illetve miért nincs orgazmus, mit csinál vajon rosszul a párocska. Nincs mese, lássuk be: a nő tanulja, ösztönösen, idővel sajátítja el a szex örömét, ki előbb, ki később (ki pedig soha).
Jézus Isten.
Olvasgatom, olvasgatom, és rosszul vagyok.
Eszter, aki e sorokat írta, felvilágosult és boldog nő. Nem arról van szó, hogy őneki van baja a szexszel. Itt gondolati restség van: felülkerekedtek a sztereotípiák. A biológiai értelmezés átvette a hatalmat, akárcsak a női magazinokban. És ezért majdnem elhisszük, hogy az aktus, vagyis a szex, tehát az, amiről beszélni érdemes, a férfi behatolásával és orgazmusával jár. Ó, hát nem. Tágas kert az, ezer ösvénnyel és tisztással — aki valóban így gondolja, a bejáratnál toporog. Lásd még (ezt nem ő írja): az orvos eltiltott, szegény férjem, hónapok óta nincs szex. Természetesen az orvos a hüvelyi behatolástól, esetleg az orgazmustól tiltotta el a nőt, ezt nevezte házaséletnek. Én mindig elképedek: semmi más nem jut eszükbe?
Egész biztos, hogy ha nem ezt jelentené a szex, az igazi szex a fejünkben, akkor sokkal boldogabbak lennénk mindnyájan. Nem, nem az análra-orálra (de szépek ezek a négybetűsek) buzdítok itt. Egyszerűen arra gondolok, amit Mester Dóránál értettem meg, amikor nála beszélgettünk hónapokig erről, kicsomagoltuk lassan a sémáinkból: hogy minden szex, az egymásra nyitott, egymás felé forduló partnerek nem behatolásban és orgazmusban mérik az intimitás minőségét, nem az a cél, nem az az igazi, hanem bármit lehet, mindent vagy sokfélét vagy alig valamit, heti húszat és kéthavonta egyet, de együtt: egymásra kell nézni, egymást látni, beszélgetni, játékosnak lenni. Nem a behatolás hiányzik a házasságokból, hanem ez a szemlélet. Dóra, nagyon hálás vagyok ezért.
Tudom, ezzel Eszter is egyetért. Tudom, ezt egy pillanatig sem kérdőjelezi meg, de ő másra gondol, ő az alapvető működést írta le. De mi az ő sorai ürügyén eltöprenghetünk: nem az van az egész probléma mélyén, hogy sematikusan közelítjük meg a szexualitás fogalmát?
Az igaz, hogy a férfi ejakulációja, ezt se azonosítsuk az orgazmussal, nélkül nincs megtermékenyülés, de mi köze a megtermékenyülésnek ahhoz, amiért ma egymásnak esünk, amiért egymáshoz hajt a vágy: az örömhöz?
Továbbá a lendületes okfejtés nekem azért sem magyarázza meg a dolog működését, mert az izgalom, a reflexes válasz és az öröm, a teljes emberséggel átélt szex természetesen a férfiaknál sem azonos. Elég szomorú, ha valaki életvitelszerűen beéri a reflexes változattal, ha ennyire primitív és elidegenedett a szexuális kultúrája. De akkor a különbség csak annyi, hogy (nem írom le többé a szocializáció szót) felnövekedvén ebben a kultúrában sok férfi olyanná válik, hogy beéri vele (“a férfiaknak szerelem nélkül is megy”). A nőknek így nem működik, de ez nem lényegükből, alapvető működésükből fakad: nekik betonerős tabuk tiltják a gyönyörcentrikus szexet, az erre alapozott életmódot, a partner eszközként való használatát. Azokat a nőket, például e blog szerzőjét, akik ma már vállalják és meg tudják élni a promiszkuitás élvezeteit, amihez évezredes falakat kellett lebontaniuk, a férfiak, ha a pornóoldalról épp odatévednek a blogra, ribancnak nevezik, és félnek tőlük, és jellemzően nem akarja őket senki a feleségének. (Evolúciós magyarázat: ha a nő dévaj, akkor hiba csúszik a leszármazásba. Szociálpszichológia: ha tudja, mi a jó, ha nyitva van előtte az ajtó, még lelép, kihuny a házi tűzhely, nincs ki ellássa a családot, és akkor borul a házasság intézménye. Szerintem meg tunya, önértékelési zavarokkal küzdő, nőgyűlölő, hatalmatokat féltő, szánalmas alakok vagytok, fiúk. Hát ez egy istennő…!)
A nő, akivel érdemes valamit kezdeni, azért legyen viszonylag tapasztalatlan, esetleg szűz, mert jobb az, jobban jár a rendszer, ha nincs összehasonlítási alapja. Vannak persze nők, akik viszont legyenek nagyon tapasztaltak. Nő ugyanis kétféle van, és a kétféleség ezerféleképpen megjelenik a kultúrtörténetben és a gondolati sémáinkban: van, akit kényeztetnék, és van, akit basznék, vallotta be egy hosszú autóúton egy húszéves fiú. A kapható és az imádható, ahogy G.é.her tanár úr elemezte nekünk Shakespeare-t. A szent és a céda Móricz regényeiben. Olaszférfi-közhely: a feleséget tisztelni kell, a gyermekeim anyja ne sz.o.p.jon azzal a szájával, amelyikkel a kicsiket csókolja, azért elmegyek egy másik nőhöz (az apai mivoltomra persze nem hat ez).
Ez a szétválasztás a férfijogú társadalom legsúlyosabb bűne. Ez a szemlélet a felelős a prostitúcióért is, ezért kövezik meg a nőket, ezért bűvölik ma és dobják el holnap a húszéveseket, ezért kínos, ha egy nő kezdeményezi a kapcsolatot, ezért szégyenkezünk és szorongunk annyit, és ezért, e mélyen belénk ivódott tiltás miatt nem merjük úgy élvezni a szexualitást, ahogy lényege szerint lehetne, és ahogy milliárd férfi élvezi, mert inkább rendes nők szeretnénk lenni, és a rendszer csak bizonyos korlátok között ismeri el a szexuális örömhöz való jogunkat.
A nő nemisége akkor esetleges, ha a szex sürgető, birtokló, szorongásoktól áthatott és férficentrikus. Különben egész szépen elműködget, és biológiailag-anatómailag is magától értetődő, köszönjük. Kamaszkori álmainkban, önkielégítéseinkkor és spontán élvezéseinkkor is az, mindannyiunknak megmoccan néha reflexesen is, nincs ott hiba. A hiba a mindannyiunk agyába-lelkébe vésődött, kitörölhetetlen üzenet: a szégyen, a megfelelni vágyás. A nő nemi szerepének ma is uralkodó, bigott követelései: heteroszexuálisnak illik lenni, szexuálisan (bizonyos korlátok között persze, jó, hogy!) aktívnak lenni, a közeledést kissé vonakodva bár, de elfogadni. A tisztességes nőt a férfi avassa be, tanítgassa. Monogám párkapcsolata legyen a rendes nőnek némi ifjonti kísérletezés után, és szüljön gyerekeket. Negyvenhat éves korban húzzuk le a rolót, onnantól nekünk nem jár, ne váljunk nevetségessé. Félrelépni, de még másról fantáziálni is tilos, legalábbis be nem vallható. Fiatalabb fiú? Csak ha ki akarod nevettetni magad. Figyeljük csak meg a válaszokat, tizen-huszonévesek mondatait itt. Ribanc, mint megtudjuk: aki minden nap mással fekszik le, de nem pénzért.
De tényleg, nem zavar minket, hogy mennyire keskeny az ösvény a nagy kertben? Gondolkodjunk egy kicsit azon: milyen annak a nőnek az élete, aki aszexuális? Milyen azé, aki sok-sok fiúval pettingelt vagy feküdt le, és ezt tudják róla a környezetében? Milyen leszbikusnak lenni? Vállalni, hogy nem akarok gyereket? Nőként párhuzamos kapcsolatokat fenntartani? Megcsalni a férjünket? Mit gondolna erről a férjünk? Mit gondolna az anyánk? A gyerekeink? Mi magunk? Ez nem normális.
Milyen ezzel szemben férfiként minden létező nőre vágyakozni kamaszként, néhány komoly kapcsolat szüneteiben sok-sok élményt szerezni, a házasságból, ha köt olyat, kikacsintani: hűséget fogadtam, nem vakságot, megszédülni a kolléganő varázsától, pornón csüngeni, agglegényként meg kapcsolatról kapcsolatra szállni? Normális. Ha csóváljuk is a fejünket, bocsánatos bűn, mert következik a férfi természetéből.
Megteheti, megteszi, megint itt vagyunk. Én is megtenném, nem rossz az, de nem fogom.
A férfi nemisége is a körülményektől függ: ha gyűlöletes a nő, ha ő maga holtfáradt vagy nagyon részeg, ha a munkatáborban aznap hetven mázsa követ tört, nem lesz kedve fickándozni neki se. Ez a férfiak mindig készek a szexre elképesztően kártékony babona. Gyanítom, akit nem érdekel a szex, aki időnként vagy többnyire egyáltalán nem kész rá, az hallgat; ha mégis elmeséli, azt A szexológus válaszol rovatban teszi.
Nem tudjuk, mit vesztettünk
A nő azért tanulja (de mi az, hogy ösztönösen?!) a szex örömét, mert az apja csóválta a fejét, ha a felszabadult szexualitásnak a legkisebb jelét mutatta. Mert a partnere nekiesett, mint tót az anyjának. Mert neki és nagyon sok társának nem hagynak időt, teret: az egész elbaszott patriarchális közeg nem engedte őt spontánnak lenni és vállalni a nőiségéből fakadó kellemes érzéseit és késztetéseit, követni az igazi, megismételhetetlenül egyedi útját. Nem tudjuk, mit vesztettünk: a nulladik percben meg volt tiltva mindez. Vannak szerencsések, van, akit meggyógyított egy bölcs és szerelmes férfi, és van, aki ezeken a falakon is áttör, de a legtöbben azért kínlódtunk ennyit, azért nem tudtuk azt sem, milyen lehetne, mert nagyon sokáig nem találkoztunk önmagunkkal mint szexuális lénnyel. Láttuk őt feltűnni, éreztük az illatát, elképzeltük, de sose jött el…
Árulkodó a szóhasználat, és megint a fórumok infernójából (gyakori kérdések) idézek: nem akarok olyan lányt, akin az egész város végigment. A megkapni, gerincre vág, kihasznál szavak, az, amit ma ribancnak neveznek, a hűtlenség és a promiszkuitás abszolút tilalma teljesen ellentétes azzal a szintén erőteljes elvárással, hogy a nő monogám kapcsolatában kívánja és élvezze a szexet, aktívan viselkedjen, ne legyen frigid. Félünk és titkaink vannak, mert aki nem nyomja el magában egyedi vágyait, aki vállalja, hogy élvezi, aki másképp élvezi, aki több partnerrel is élvezi, azzal nagyon kegyetlen a férfiközvélemény — annál már csak a nők kegyetlenebbek.
Kapcsolatban: ami elromolhat, az el is romlik
Oké, kikötünk végül a monogám kapcsolatban. Az is milyen: aki épp jött, aki épp hajlandó volt, aki egy kicsit is kedves volt. Nagyon rossz egyedül, ketyegett az óra, és ezért nem vártuk meg azt, akiről, megint idézem, Bródy Sándor tanítónője vall gyomorreszkettető szavakkal:
Magának nincs fogalma arról, hogy mi az, ha egy fiatal lánynak egy férfi tetszik, először, igazán. Tűz a nyoszolyánk, azon hálunk. Ébren is alszunk, álomban is ébren vagyunk. Csupa izzó fényesség a lelkünk. Nem tudjuk, mi történik velünk. Bűnöket követünk el a tanrend ellen, ki nem javítjuk a rossz mellékmondatokat. Egy nagy, erős nyárfa, daliás, lombos, magas, mintha elébünk, utunkba állna. Szeretnők felrúgni, igen, felrúgni a lábunkkal. Majd, hogyan történt, mért, azt már nem tudjuk, karjainkat szeretnők a törzse körül fonni, hozzásimulni, ölelni, csak ölelni. Mit tudnak maguk a lányról, ha a lány szeret!
Kulcsa van-e a partnerünknek szívünkhöz, testünkhöz? Volt, de elveszett? Eltörött? Benőtte a pókháló, belepte a rozsda a zárat? Lecseréltük a zárat?
Az egy szem partnerrel is nehezünkre esik “mocskosan” (értsd: önfeledten, önmagukra figyelve) átadni magunkat a sodrásnak. Pedig úgy a jó. Ha anyák leszünk, akkor aztán különösen tabu a fergeteges szex. Sok férfi nem is kezdeményez a szülés előtti és utáni hónapokban: őt is úgy nevelték, hogy az anya szent, a gyereket váró nő teste nem arra való, és nem is tud mit kezdeni asszonya megváltozott testével.
Változnak az idők: ma már elfogadjuk, mert erről olvastunk a magazinokban, hogy a nőnek vannak ötletei, vágyai, szenvedélyes és felszabadult, akár terhesen is — de természetesen csak a kapcsolaton belül legyen olyan, az egy szem férfit boldogítsa.
A mókuskerék
Ami erről a témáról először eszembe jutott így fáradtan, zsongó fejjel és kialvatlanul, csak aztán egy csomót szerkesztgettem, az az, hogy meghalunk a házasságban mint nők. A nők nem csak mondják, tényleg iszonyatosan fáradtak, kialvatlanok is és zsong a fejük a teendőktől, a megfelelés vágyától, a jó szándéktól. Egész nap és hosszú évekig résen vannak, rendelkezésre állnak, reagálnak: magukra legfeljebb lopnak időt. Nem biztos, hogy olyan nagyszerűen teljesítenek: lehet, hogy anyaként, háziasszonyként is pancserek, lehet, hogy borzasztó magányosak, talán depressziósak is a rengeteg meg nem feleléstől. Nem fognak jókedvűen szeretkezni, az biztos.
Azt mondta az idősebb pszichológusnő, kedves ismerősöm, hogy nem lehet büntetlenül megfordítani a szerepeket. Mesélt egy családról, ahol a nőnek olyan szakmája volt, a férfi meg épp nem keresett túl jól, hogy amúgy skandináv módra meghozták a döntést: anya dolgozik, apa otthon marad a két gyerekkel. Intelligensek voltak, szerették egymást, a nő pénzt keresett és este meg hétvégén odatette magát, a férfi példásan takarított, fürdetett, bevásárolt. De akármilyen alkalmazkodó volt, teljesen összezavarodott néhány hónap alatt. Nem volt többé kedve a szexhez. Kiherélte a női szerepkör. Quod erat demonstrandum: lám, nem lehet büntetlenül felcserélni a szerepeket!
A szakember elfelejtette, hogy minket is kiherél, vagy hogy mondjam: a napi hetven mázsa kőtörés után a nőknek sincs kedvük a szexhez — erről szól ez a bejegyzés. Nem a nemük a kulcs, hanem az, hogy mit csináltak egész nap. A másokról való gondoskodás mint életprogram, egyszemélyes feladat, a felelősségteljes, tervező, a lisztet-cukrot-csecsemőt mérő, éjszaka hányást takarító lény megöli a bohó és szerelmes, csillogó szemű fiatal lányt.
A stressz nagy szerelemgyilkos, de nem csak erről van szó, hiszen korábban néha éjjelig hajtottak a munkahelyen, mégis őrületes egymásnak esések voltak — biztos ismeritek ezt a felpörgetett állapotot. Inkább az az ok, hogy a háziasszony-anya teljesen más tudatállapotban van, mint ami a jó szexhez kell. Teljesítő, fegyelmezett, máshoz igazodó, kifelé figyelő, aggályos, gépies, esetleg hagyjatok-már-békén üzemmódban létezik. A jó szexhez pedig, de már a vágy megszületéséhez is az kell, hogy az ember időtlenül el tudjon révedni egy felhőn. Aki kapcsolatban van önmagával mint szexuális lénnyel, az érzékeli önmagát, rezdüléseit, a teste jelzéseit. Tud szusszanni, figyelni, törődik magával. (Az anyósa szerint lusta és önző.) Az anyáktól viszont azt várja a környezetük, hogy elsősorban másokra figyeljenek. Extrém körülmények között elhallgat a test és a lélek is, az ember funkcióvá válik. Ha viszont szétesik a hálószoba, a nő nagy eséllyel lazább mint anya és háziasszony, kevésbé percíz, és lobbanékonyabb, szóval a “tizenkettőkor merül a levesbe a kanál” típusú háztartásszervezés és a fergeteges szex együtt aligha működik. Az örökös szolgálat kiöli belőlünk azt a spontán és büszke lényt, aki bizseregni képes és ölelni vágyik. Ezért nem felel a testünk, ezért aludnánk inkább, ezért lesz nyűg a szex.
(folytatom még, hamar, sok minden van még)
Itt folytattam,
és a férfiak szexuális aktivitásának csökkenéséről itt olvashatsz.
csak az olvassa. én szóltam 
Ez most nagyon tetszett, köszönöm, várom a folytatást!
KedvelésKedvelés
http://www.femina.hu/otthon/hazimunka_ferfiak
KedvelésKedvelés
“A tanulmány szerint azok a párok, melyek a nemek szerinti hagyományos módon osztoznak az otthoni teendőkön – azaz a nő főz, most, takarít, a férfi pedig a kertben tesz-vesz, autóval bíbelődik, villanykörtét cserél -, gyakrabban szeretkeznek.”
= gyakrabban van kicsikart szex.
gyakrabban van szex erőszak árán (még ha az erőszak csak verbális is)
ez így értendő-
hagyományos szerep felfogásban élő nő természetesnek veszi, hogy ellátja a házimunkát és ellátja a hagyományos házastársi kötelességét is. (síkosító, mint tudjuk E.től és kompromisszum a házasságban, mint tudjuk katolikus menyasszonytól, és nem azért nősültem, hogy mással szexeljek, mint tudjuk férjeinktől.
KedvelésKedvelés
most írnék valamit, de túl személyes, majd egyszer elmondom 😀
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: amiért a nő nem… (2.) | csak az olvassa
hűha. köszönöm.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: és amiért a férfi nem, mert sokszor ő sem | csak az olvassa
Szép, jó, OK. Megvan az állapot, hogy anyu viszi a háztartást, apu dolgozik, anyu belefáradt, satöbbi satöbbi, kb úgy, ahogy írva vagyon. De akkor ezután mi az út? El kell fogadni, hogy márpedig ez így van, anyu nem lesz egyhamar virgonc, apu meg oldja meg a nyűgét ahogy akarja, vagy fásuljon hozzá ő is?
Egy fenét. Aki tudja, hogy rossz úton jár, az tehet ellene, sőt tegyen ellene. Márpedig aki ezt a cikket elolvasta és anyaként vagy férjként magára ismer az utolsó bekezdésekben, annak tudnia kell, hogy rossz úton jár.
A tapasztalat viszont – férjként – az, hogy apu hiába látja a pusztulást, hiába hangoztatja a pihenés és öncélú töltődés – mint a felhős példa – szükségességét, anyu egyszerűen nem érti. Apu pedig azt nem érti, hogy anyu miért nem érti. Így mindenki fáradt, fásult, szomorú. Azon kapom magam, hogy már attól szomorúság van a lelkemben, ha egy másik párt látok lelkesen ölelni egymást az utcán. Ők még megengedik ezt maguknak.
Pedig apu is és anyu is hatalmas energiákat meríthetnének az együtt töltött időkből, ha képesek lennének rá. Ebből az energiából pedig aztán lehet gyereket nevelni, munkahelyen teljesíteni, háztartani, bármit.
KedvelésKedvelés
Ha időnként apu megfőzné a vacsorát, aztán el is mosogatna, és lefektetné a gyereke(ke)t, aztán megmasszírozná anyu lábát, anyu tuti magára húzná aput. 😉
Hangoztatni nem elég: a tettek mezejére kell lépni!
KedvelésKedvelés
Egy általánosan elterjedt tévhit ez is. Az én házasságom az ellenkező példa rá. Akkor sincs semmi, ha kiveszem a részemet az itthoni teendőkből.
KedvelésKedvelés
Ha este benyújtod a számlát, nem megy. Életmóddá kell, hogy váljon a megosztott munka.
KedvelésKedvelés
Egy kicsit azt érzem, hogy szerinted csak azért kell kivenni a részed, hogy legyen valami, amúgy ez nem a természetes állapot, inkább a nő dolga az egész, de te “jó fej” vagy.
Hát igen, aki azt hiszi, hogy fent bedobja a kedvesség, virágcsokor-, házimunka-zsetont, és lent kijön a szex, az téved. Nagyot.
Borzasztó, hogy az elfogadásnak (?), ejakulációnak (?) ennyire ki vannak szolgáltatva a férfiak.
Meg az is borzasztó, hogy közben ekkora dráma a megcsalás. Én valahol természetesnek érzem, házasság ide vagy oda, hogy ha valakit elutasítanak, éreztetik vele, hogy nem jó, nem kell, miközben ő ölelne, bújna, élne, próbálna örömet szerezni, akkor másnál fogja ezt keresni. És akkor az nem dráma, hanem ez van. Harmincas-negyvenes emberek vannak szexmentes vagy silány szexualitású életre ítélve.
Sőt, nem is értem, min alapulnak ezek a házasságok, ahol évek óta legfeljebb jelzésszerű a szex, elfelejtődik, neheztelés terheli. Hogy jutnak idáig?
Mondjuk ezekkel a felvetéseimmel nem vagyok valami népszerű, utálnak is érte a rendes asszonyok.
Az érdekel téged, hogy a másik miért nem akar szexelni veled?
Nem élvezi? Hogy lehet? Miért nem? Élvezte valaha?
Hatalmi kérdéssé tette? Más hatalma nincs? Miért?
KedvelésKedvelés
A függőség kapcsán jutott eszembe, hogy most elérhető a neten az ‘Intercourse’. Az első fejezetben magával ragadó éleslátással és bátorsággal van leírva a hatalmi rendszer.
(Az elfogadásról utáni vágyról még a második fejezet nagyon hosszan beszél, de az nem könnyű szöveg.)
Apropó: nincs kedvetek csinálni egy magyar fordítást? Egyedül nehéz ilyen nagy prodzsekteket véghezvinni.
(http://www.feminish.com/wp-content/uploads/2012/08/Intercourse-Andrea-Dworkin-pdf.pdf)
KedvelésKedvelés
“A tapasztalat viszont – férjként – az, hogy apu hiába látja a pusztulást, hiába hangoztatja a pihenés és öncélú töltődés – mint a felhős példa – szükségességét, anyu egyszerűen nem érti.”
Ez nagyon érdekes. Általában az ellenkezőjét hallani, ti. hogy a férfi észre sem veszi, hogy a nőnek annyira kellene az öncélú(?) feltöltődés, mint sivatagban egy pohár forrásvíz.
Mióta tart ez az állapot?
Azért arról ne feledkezzünk meg, hogy a “tökéletesanyaság” iránti hisztérikus igény gyakran külső nyomás formájában érkezik. Gyakori, hogy ez a hisztérikus megfelelési kényszer annak ellenére előtör, hogy a házastárs nem támaszt ilyen igényeket.
Ugyanez van a háziasszonyi kvalitásokkal, a kettő egy tőről fakad. Aktuális példa: kis hazánkban a mosogatógép mostanság egyensúlyoz az “alapvető kellék” és a “burzsuj haszontalanság lusta háziasszonyoknak” bélyeg között. Mert hogy a jó háziasszony szolgál, nem pedig pihenGET. Az anyukának, ha éppen fórumozik vagy egyedül sétál az utcán, az orrára koppintanak, hogy “hát ki foglalkozik most a gyerekeddel?!”. Mintha egy nőnek, mert háziasszony vagy mert anya, nem lehetne már önmagáért való vágya.
Szerintem arra várni, hogy egyszer csak kikeveredik ebből a nő, nem érdemes. A helyzetéből adódóan hajlamos ugyanis a beszűkülésre. Ki kellene taszítani a mókuskerékből, de ehhez néhány órás szabadprogramnál szvsz több kell.
KedvelésKedvelés
És vegyük hozzá a wellnesst, sportot mint bűnös tunyaságot. “Aerobicozó, műkörmös, kitartott.” Nem tudom, miért jobb, ha otthon süti a sütit, és falja fel, vagy sorozatokat bámul.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: Amiért a nő nem kívánja már a szexet (1.) « S I C U L O R U M
András, fura ez. Tökéletesen igazad van. Csak én épp fordítva éltem meg :-). Talán úgy helyes, hogy ha az egyik látja a pusztulást (mindegy melyik), de a másik nem akarja látni, vagy ami még rosszabb, látja, de nem kíván tenni ellene, akkor jön a mérhetetlen szomorúság…
Az embereknek végre meg kellene érteni, hogy a család akkor működik, ha a szülők együtt, mint pár működnek. Ha megkérdezel egy gyereket, hogy mit szeretne jobban látni, vagy mitől érzi jobban magát? Vajon a puccba vágott, pormentesre suvickolt lakást választja, vagy azt az élményt, ahogy apu átöleli anyut, aki boldogan mosolyog. A nőknek meg kell érteniük, hogy anyaként is jobban funkcionálnak, ha nem mártírok, hanem NŐK. Akik képesek azt mondani, most én vagyok a fontos. A férfiaknak megtanulni, hogy a “hogy vagy, Szívem, milyen napod volt?” kérdés nem helyettesíthető az odaböfögött “mi a vacsora?” kérdéssel. Személy szerint mára a jövendőbeli exférjemnek sikerült elérnie, hogy ha egy férfi megkérdezné, mi a vacsora, azt rituális körülmények között lemészárolnám.
Lányok, a kinyúlt szöszmöszmackó nem szexi. Fiúk, a kanapén fetrengés és naphosszat döglés és a távirányító céltalan kapcsolgatása sem éppen arra ösztönöz, hogy kiéhezve rád vessem magam. És mindkét félnek jól az eszébe vésni, öleléssel nagyon sok minden gyógyítható.
KedvelésKedvelés
Ennél már csak az a szebb, amikor a “miavacsora” negédesen, ölelgetve…. hát én már hánytam!
KedvelésKedvelés
Az ölelés valóban gyógyít. De kell hozzá egyrészt aki ölelne és az is kell, hogy legyen, aki hagyja magát megölelni.
A cikkben pedig arról van szó, értse me a világ, hogy az anya nem akarja, hogy ölelgessék. Ha tényleg így van, szerintem az egy beteg állapot.
KedvelésKedvelés
Olvass tovább azért. Én azt mondom, akiket így neveltek, akik így élnek, akiknek ennyi minden köti le az agyát, akiknek a férjük ilyen, és akik szembe se akarnak nézni mindezzel, azoknak nem lesz kedvük. És mindenképpen olvasd el A vágy csendjét (Saxum, Lélek Háttér sorozat, piros, kapható a nagy boltokban). Olvassátok együtt. Beszélgetni tudtok?
KedvelésKedvelés
Elolvastam a többit is. Változatlanul részrehajlást vélek felfedezni. Nem nagyon sokat, épp csak annyit, hogy átolvassam az egészet még egyszer, kritikusabb szemmel, mint elsőre.
KedvelésKedvelés
Írj, érdekel. Én nő vagyok, ez női szemszög, de ez nem a saját életem, hanem száz történetből, megfigyelésből szőttem. Egyébként nem valami biztató, de attól még, hogy te mindent megtettél, lehet baj és össze nem illés. Elfogadod-e az érzéseit, őt magát, valóban? Vagy azt gondolod: ilyet nem érezhet (nem tudom, mit), ehhez nincs joga, hiszen én… Becsüllek, hogy keresel, gondolkodsz.
KedvelésKedvelés
Gondolkodom. És azt próbálom érteni, hogy ha egy nő, aki már megtalálta, megélte az odaadó szerelem érzését, annak minden kellékével együtt, azon miért tör ki a fenenagy megfelelési láz? És főleg azt nem értem, hogy erről miért a férfiak tehetnek? Főleg miért a _ma_élő_ példányok?
Azok a lányok, akik értelmes, gondolkodó lények voltak lánykorukban, miért fogadnak be szürcsölve és szűrés nélkül olyan véleményeket, ami a sajátjukkal szöges ellentétben áll? Mert az én anyám mondta, vagy a te anyád mondta? Ők sem a szentírást görgetik elő a szájukból arany betűkkel írva. Fokozottan igaz ez a mindenféle blogokon olvasható dolgokra – a tiedet is beleértve. Vegye már mindenki a faradságot, hogy ne csak befogadja amit olvasott, hanem kritikus elmével meg is rágja azt.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: a fölényes férfi — tizennyolc, karika | csak az olvassa
Visszajelzés: a fehér elefánt | csak az olvassa
András, teljesen igazad van!
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: miért általánosítasz akkor? | csak az olvassa
Visszajelzés: az egyenlőtlenség formái 2.: a kicsikart szex | csak az olvassa
Visszajelzés: a legtöbben ezeket olvastátok | csak az olvassa
Visszajelzés: nincs szex | csak az olvassa
Az valami elképesztő számomra, hogy egy jól sikerült este, csupa élmény és intimitás szex mennyi erővel képes feltölteni. Ahhoz, hogy ezt megéljem, nekem is találkoznom kellett magammal, mint szexuális lénnyel, ahogy te fogalmazol, és ez sajnos csak a válásom után történt meg, egy bölcs és szerelmes férfi karjaiban 🙂
A szex számomra az a dolog, ahol a test és a lélek találkozhat. Ez az egyszerre testi-lelki intimitásélmény annyira alapvető számomra, mint az alvás vagy az étkezés. Borzalmasan tud hiányozni. És annál fájdalmasabb nincs, mint ha lenne kivel, de mégsem történik meg. A pusztán testi szex az, amely monotonná és üressé válik, amit egy idő után nem akarok. Nem, mert valódi élvezet számomra, mint nőnek abban van, ha a lélek is jelen van, anélkül csak az az élmény hatalmasodik el rajtam, hogy már megint használják a testemet.
A megint szót itt azért írom, mert nekem az első ilyen élményem a szoptatással volt úgy a gyerek másfél éves kora után, és már nagyon elegem volt belőle, akkor fogalmaztam ezt meg magamnak, hogy már teher, már sok ez, ahogy használ még mindig. – Egyébként ebben a szülés utáni, szoptatós időszakban voltak is komoly szexuális problémák. A legtöbb, amit szerettem volna, de az tényleg szerettem volna, ha megölel és simogatja a hátam. De nem tudtam ezt egyenesen és tisztán felvállalni, mert folyamatosan szorongtam, hogy akkor most nálunk biztos valami baj van, próbálkozni kéne, meg erőt venni magamon, mert ha belelendülök biztos jó lesz. Csak a lendület, az nem jött soha, meg valahogy a segítség sem a másik oldalról – mert innen már látom, hogy a lelkemig nem látott, nem ért el, a szeretni és megérinteni nem tudta, csak a testem látta. Nem teljesen ő a hibás, fiatalok voltunk, kevés önismerettel, felkészítés nélkül. Még én magam sem tudtam, láttam, értettem ezt, én sem tudtam így közelíteni.
Volt olyan kapcsolatom, amelyik megállt a “heti egy találkozó szex céljából” szintjén. Akkor már felszabadultabb voltam, és úgy voltam vele, hogy ha ő így, akkor én is – kiveszem belőle, ami nekem jó. És egy ideig jó volt, mert azért a szex feszültséglevezető is, meg ha éhes vagy, akkor jó egy gyorsan elfogyasztott vajas kenyér is, nem mindig eszünk ünnepi ebédet. Elkopott, elég lett, ezt is szinte én akartam jobban, zsebre tette, hogy kiszolgáltam, de viszonozni nem volt képes.
Már biztos vagyok benne, hogy a jó szex ott kezdődik, hogy nem csak nézzük, de látjuk is egymást. Ott, hogy a nappal perceiben is figyelek a másik emberre, és próbálok tenni érte. Ott, hogy először a szemembe néz, nem rám, a szemembe, és csak utána a melleimre.
Ez után már csak a teljesítménykényszerrel kell megbirkózni. Az egyik fő gond, amikor a férfi úgy érzi, hogy neki muszáj mindvégig “harcra kész” állapotban lennie, és kudarcként éli meg, ha nem folyton és nem azonnal áll, vagy ha egy este csak egyszer. Óriási és folyamatos teher a nőnek, hogy elhitesse, hogy így is jó. És nem azért, mert pusztán csak ápolgatni akarom a lelkét és a férfiúi önbizalmát, ez álságos lenne, hanem azért, mert tényleg azt gondolom, hogy így is lehet jó a szex. Olyan nagy az a kert, hogy te mondtad, annyi minden történhet. Nem lát minket senki, bennem pedig bízzon. A másik fő gond, hogy az is az ő férfiasságának a mércéje, szerinte, hogy van-e orgazmusom, és ráadásul mekkora. Abban a pillanatban hogy megérzem, nekem itt most produkálnom kell, máris nem ugyan az. Persze tőle is függ, de én azt vettem észre, hogy tőlem, a testi és lelki állapotomtól, attól, hogy mennyire tudom átadni és elengedni magam, sokkal inkább.
Ha el tudjuk engedni ezt, hogy teljesíteni kell, ha a szex csupa őszinte és bizalomteli adás és elfogadás, nem csak testi szükségletkielégítés, hanem lelki találkozás is, akkor semmi meg nem ment attól, hogy felehetetlen élmény legyen 🙂
Azt, hogy a nő nemisége esetleges, én nem értem. Hogy van nekem szexualitásom, ezt fel kellett fedeznem, de azóta mindig érzem, tapasztalom. Van bennem vágy akkor is, ha nincs partnerem, és a válás óta jobbára nincs. Ez a szexualitásom az enyém, létezik, és a férfitól, meg a körülményektől függetlenül létezik, és ez az, amit megosztok valaki mással, ebből adok, amikor pedig van kinek.
KedvelésKedvelés
De szép a tavasz ébredése! Ez bejegyzésszámba megy itten, és nagyon fontos tapasztalat.
KedvelésKedvelés
Jaj, jaj. Jaj. Ez a női újságírás férfiban, vagy hogy mondjam: amikor vágyainkat előadjuk tényekként, korlátozó szemétségünket pedig erkölcsi szabályként, amely ugyanakkor praktikus is.
http://www.menslife.hu/szex-es-kapcsolat/124-szex-es-kapcsolat/3323-a-modern-szex-szabalyai-oszlassuk-szet-a-sztereotipiakat
KedvelésKedvelés
Engem a brit tudósok kezdetű mondat nevetésre ingerel, mindegy, hogy folytatódik 🙂
Meg ez volt a másik:
“Tévhit: az eper fokozza a szexuális vágyat
Valójában: Így van! Nem csak az eper, de a málna is
Nem hiába etették egymást eperrel a 9 és ½ hét főszereplői, mielőtt ágyba bújtak volna.” Vagyis az eper már akkor is hat mielőtt felszívódna?
KedvelésKedvelés
“az egy szem férfit boldogítsa” ÉS A NŐT KI BOLDOGÍTJA?
Utálatos ez a sztereotípia (is). Egymást kéne boldogítani, mert ha én boldogítom, és őrá ez hat, akkor én is boldogabb vagyok, és -ha jó ember a másik, márpedig annak kéne lennie – viszonozza is (mert van ereje, hiszen leveszek a terheiből, megosztom vele). De ehhez tényleg az kell, hogy azt a tetves mázsás követ (ami a háztartás/az élet/bármi) együtt húzzuk a hegyre. Nem én húzom, ő meg boldogul tőlem…
Fú, ez most nagyon össze-vissza lett.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: amikor először megláttalak meztelenül | csak az olvassa
Mi a vacsora kérdésre az adekvát válasz: Hát mit készítesz nekünk, életem?
KedvelésKedvelés
Istenem, mennyit kellett magyarázkodnom, hogy édes lelkem, sajnálom, de én nem szoktam elájulni sem önfeledten visítani az orgazmustól. Olyan a filmekben van, meg biztos az összes eddigi barátnődnek is, gratulálok és irigylem őket, de nekem speciel nem. Így elmondtam neki szép szóval: nekem csak kicsi orgazmusom szokott lenni. Ez az igazság. De hányszor kellett elismételni, mentegetőző hangvételben…
KedvelésKedvelés
Az Általad belinkelt gyakorikérdéses topicból idézve:
“Régebben még létezett olyan dolog hogy erkölcs, meg elvek. Sajnos a mai felszínes, materialista világban csak az számít mi a menő és hogy minden ösztön ki legyen elégítve. Az, hogy az ember nem csak test hanem lélek is már ódivatú szemlélet.
Ha ribanc akarsz lenni, hajrá, de ne csodálkozz hogy mindenki elmond mindennek és hogy nagyon nehéz lesz később normális kapcsolatot kialakítanod. ”
== Régebben bezzeg nem volt megengedve a nőknek a szex itt meg ott, még az utcára se mehettek ki férfikíséret nélkül! Akkor még nem volt a nő az orgazmus által elállatiasodva, a tiszta, házaséletben megélt, kielégülésmentes szexben talált magára. Mennyivel jobb volt, amikor nem ismerték a szexuális élvezkedést! Most meg már úton-útfélen ezt csinálják. Jól érzik magukat.
Aztán meg, ha ilyen jól érzi magát valaki, hogyan fog boldogulni velem, amikor engem ki kell szolgálni, eltűrni a hóbortjaimat, szexuális szeszélyeimet… biztos le akarna lépni! Hiába, ezek a ribancok nem tudnak megváltozni!
KedvelésKedvelés
hű, rengeteg hozzáfűznivalóm lenne, most csak egy dolgot ragadok ki.
szerintem az alapvető ok az, hogy a kiscsajokba már a kezdet kezdetén belenevelik a bűntudatot.
ha kissrác vagy, akkor mindenhol azt nyomják, hogy “persze, természetes dolog, hogy akarsz kúrni. nézd, kisfiam, itt a Playboy meg a pornó*, verd ki. meg persze próbálj kefélni már minél előbb — persze lehet, hogy hangosan azt mondjuk, hogy a szex bűn, de hallgatólagosan azért bátorítunk, meg összekacsintunk veled.
ha kislány vagy, akkor meg a szex fúj-undorító-szörnyű bűn. ne add magad oda az első jöttmentnek, tartogasd a szüzességed az igaz szerelmed számára.
emlékszem, hogy amikor én szembesültem a szexuális vágyam ébredésével, az első dolog, amit éreztem (azon kívül, hogy “ez mégis micsoda?!”), a bűntudat volt. hogy ez valami szörnyű és mocskos dolog. és kb. 17-18 éves koromra jutottam el odáig, hogy integráltam a személyiségembe azt, hogy én szexuális lény vagyok, szeretek dugni, és hogy ez jó dolog.
valószínűleg az az ok, hogy a szüleim — annak ellenére, hogy máskülönben szavakban és tettekben is a világ legliberálisabb emberei — akaratlanul is átörökítették a patriarchális mintákat. pl. a kettős mérce köztem és az öcsém között mindig jelen volt.
amikor az öcsém mutatta be első komoly* barátnőjét, akkor nagy volt az öröm és a boldogság. szívélyes invitálás, persze, gyere, minél többször, maradj itt hétvégére is stb. meghívás a családi nyaralásra, ahová a kislány örömmel el is jön.
bezzeg amikor én vittem haza az első barátomat, akkor ezer bajuk volt. apukámnak első dolga volt kikötni, hogy hétköznap nem alhat itt a srác, mert akkor “sorba kell állni a fürdőszobában”. anyukám meg: kislányom, ne az legyen már, hogy beköszön a barátod, aztán öt perc múlva már el is vonultok a szobádba, ilyenkor úgy érezzük, hogy kizártok bennünket (!).
aztán amikor kiadtam a pasi útját: “oké, kislányom, értem, hogy most szakítottál Herberttel, de azt megmondom, hogy ismeretlen pasikat nem hozhatsz ide fel _csak úgy_.”
erre azt a választ adtam, hogy elköltöztem otthonról, és az albérleti szobámba akkor és annyi pasit vittem föl, amennyit csak szerettem volna.
*persze ezekből is a férficentrikus szex mintáit tanulják, de basszus, legalább nem arra tanítják őket, hogy “fojtsd el a szexuális vágyad”.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: azt is elsajátítják | csak az olvassa — én szóltam
Jaj, jaj, muszáj, annyira tipikus, és bántó, és nem bírom nem leírni, mert tanulságos is.
Tegnap ittunk egy kis vodkanarancsot, amitől én ellazultam, és megkívántam őt. Neki viszont (szokás szerint – bár én ritkán nyilvánítom ki az igényeimet) nem volt kedve.
Na, vitáztunk egy kicsit, vagyis ő benyögött valami hatalmas tapló bunkóságot, én pedig mondtam neki a magamét. Most először láttam egyébként teljesen tisztán, hogy milyen szemétség és egyenlőtlenség van ebben az egészben.
Az az előzménye a dolognak, hogy ő hajnalban már elég éber, és kívánja a szexet is, én viszont nem nagyon vagyok olyankor használható, és nem is szeretem sokszor, ha felébreszt időnek előtte. Én inkább este lennék aktív, de én nem erőltetek rá semmit. Ő viszont gyakran nyomul. Nem erőszakos, csak kimutatja az érzéseit. (Én mégsem ébresztem fel este, ha elaludt, és nem is hajtogatom neki, hogy jaj de kívánom őt. Ő azonban elég gyakran presszionál, még ha nem is durván teszi.)
És tegnap este megszólalt, hogy neki kevés ez a szex, ami van, és hogy én gondolkozzak el ezen, és állítsam át az agyamat (sic!) (igen, vannak ilyen agyhalott és érzéketlen beszólásai néha), mert ez így nem jó.
Én pedig erre nagyon kikeltem magamból, míg ő csöndben hallgatott, mondtam a magamét. Hozzáteszem, egy-két évvel ezelőttig én ezt egészen magamra vettem volna és szégyelltem (!!!) is volna magamat, hogy én miért nem kívánom annyiszor, ahányszor ő. Ma már sokat változtam, tanultam ezzel kapcsolatban, és ebben sokat segített ő is (bizony), de a blog még többet.
Na, én elmondtam neki szép sorjában, hogy mi ezzel a mondattal meg a hozzáállással a baj,
pl:
mégis miért adott, hogy _nekem_ kell az ő igényeihez alkalmazkodnom?
Ki mondja meg, hogy hány aktus a normális egy kapcsolatban?? (Mert jött ilyennel, hogy havi négy az kevés, nézzek utána a neten (sic!!!))
Ki mondja meg, hogy milyen szexualitás a normális?
Én is mondhatnám azt, hogy nekem este van hozzá kedvem, úgyhogy lesz szíves átállítani az agyát, és jobban igyekezni a délutáni-esti órákban. Mert nekem ez kevés.
Meg azt is mondtam neki, hogy kibaszottul blokkol és gátol, amikor azt érzem, hogy nyomul, és legszívesebben egyből rám mászna, nekem ettől nem hogy nem jön meg a kedvem, még az esélyét is elveszi, mert azt érzem, muszáj lenne egyből felizgulnom.
Na, végül rájött, hogy igazam van (rá szokott, és fejlődik, ezért vagyok mellette), hogy fordított esetben neki sem áll fel, és hogy neki is változtatnia kell, nem csak nekem.
***
Nagyon ocsmány, önző hozzáállásról adott tanúbizonyságot, holott ő nem ilyen, sokkal jobban törődik azzal, hogy nekem jó legyen, mint ahogy tegnap este kirajzolódott a mondataiból. Mégis csalódott voltam nagyon (és kicsit még most is), hogy benne is mennyire meg van ágyazódva a férfiszocializáció, jelesül hogy a férfi vágya az elsődleges, az origó, és ahhoz kell viszonyítani minden mást. Fel sem merült az, hogy én mire vágyom, nekem mivel lehet jobban meghozni a kedvemet, nekem milyen igényeim volnának, _vannak-e egyáltalán_.
Mintha nekem nem is lenne szexualitásom, én csak az ő igényeire reagálva mennék bele a szexbe.
Ezt teszi a patriarchális szocializáció a férfiakkal, és itt a példa, hogy még egy nagyon egyenlőn gondolkodó férfi számára is milyen rohadtul magától értetődő, hogy az ő szexuális igénye az alap, minden más abból következik, azért van.
Köszönöm a figyelmet.
KedvelésKedvelés
Nagyon tanulságos az, amit írsz. Tényleg megdöbbentő, ahogy a férfinorma van a teljes emberiségre ráerőltetve. Szerintem a kimeneteltől, későbbi bocsánatkéréstől függetlenül az ilyen nyomasztások (több szex kéne, másképp kéne, máskor) mindenképpen rombolják a spontán vágyat. A vágy rebbenékeny,nem kell még baltával is kergetni. Bennem az is felmerül, hogy úgy általában akar-e szexet a férfi, vagy tényleg a partnerét kívánja. Általában szexet akarni is nekik szabad, a házasság, kapcsolat meg úgy van értelmezve, hogy oda vezeti le az amúgy is tomboló szexvágyát, mert ő hűséges. Én meg olyan vagyok, hogy csak magas minőségű érzelmi összetartozásnál vagy villámcsapásszerű találkozásnál vannak vágyaim, a vakvilágba nem nagyon. És ez nagyon megkönnyíti az életem. Persze nem is hergelem magam képernyők előtt. (Mégis folyton sajnálnak engem a pornó rabjai, hogy milyen szar lehet jó szex nélkül élni :D).
KedvelésKedvelés
“általában akar-e szexet a férfi, vagy tényleg a partnerét kívánja” – nos, ez bennem is felmerült már, többször is. Biztos benne van a még mindig létező önbizalomhiányom, de a megérzéseim jók…
KedvelésKedvelés
ez nagyon jó kérdés!
KedvelésKedvelés
2 evvel e cikk szuletese utan keveredtem ide…de akkor is leirom, hogy iszonyat jo ez a cikk!!! is..
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: végül úgyis megbocsát | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: nem elég jó a szex 1. | csak az olvassa — én szóltam
Valaki magyarázza el, hogy ezt miért nem merem a Facebookon megosztani.
KedvelésKedvelés
mert félsz, hogy mit szólnak és mit kommentelnek be mások?
(szerintem agyon fogják hallgatni, és sokan hálásak lesznek érted neked)
KedvelésKedvelés
Persze, ebben igazad van, meg is osztottam már.
Engem az érdekel, hogy mélyebben mi az ok. Mert én folyamatosan osztok meg provokatív dolgokat, sok mindent, aminek úm. következménye lehet: pártpolitika, nyílt támadás a vallás ellen, stb. De ez valahogy más. Emlékszem, régebben megosztottam a Surviving in Numbers oldalt, és akkor is remegett a kezem. Erről a blogról nemrég azt, hogy “az én hercegnőm”, de akkor is haboztam.
Visszaolvastam, amit a Surviving in Numbers posztomhoz írtam: igazság, amit sok hazugság takar el. A hazugság több rétege. Ezért nehéz. Egyáltalán: nem kell, hogy valami nyíltan megbélyegzett legyen, ha egy téma ott van az orrunk előtt, mégis füsiketítő csönd veszi körül, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az a tabuk tabuja.
Talán csak azért nehéz erről beszélnem, mert túl fontos nekem. Mikor is lehetett, nem tudom, de valamikor kamaszkorom elején, amikor észrevettem, és azóta sem érint erősebben talán semmi. És paradox módon az ember nem akarja azt felfedni, ami tényleg fontos. Az olyan, mintha meztelenül állna mások előtt.
KedvelésKedvelés
Ezen felbuzdulva azonnal meg is osztottam. Eddig is megosztó személyiség voltam a köreimben, egy ideje ezt bátran vállalom is.
Nincs az a kényes téma, amit ne mernék felvállalni, ha a meggyőződésem elég mély.
Éva megkönnyíti a dolgomat, megírja helyettem, csak rá kell ismernem, a megfelelő részt kiemelve már oszthatom is, hadd nyíljanak a szemek, kapjanak mások is ihletet, erőt, hátteret gondolataik, vágyaik felvállalásához, kétségeik megosztásához.
Tökéletes szűrő az ismerősök terén, nincs mitől félned.
Mi történhet? Akinek nem tetszik, ignorálja, avagy jól odamondja a véleményét.
Miért számít az, hogy x számú ismerősünk egyetértsen velünk?
Még a legjobb barátnőm sem ért velem mindenben egyet, hiába ismer 31 éve, sőt a kedvesem sem. Szeretem, ha az emberek gondolkoznak, levetik a sémáikat, ki-kitekingetnek álarcaik mögül.
És igen, jól mondja Taragiu, sokan lesznek neked hálásak, oszd csak bátran, nálam sem mer senki hozzászólni 🙂
KedvelésKedvelés
Végül is megosztottam. Egyes vegyületek egyes kombinációi csodákra képesek.
KedvelésKedvelés
Hú de nem értem.
KedvelésKedvelés
Csak arra értettem, hogy aznap ettől a blogtól természetesen teljesen függetlenül sikerült egy 5mg alprazolam (Xan.) + fű + alkohol kombóval élnem, és úgy már lazán ment a post a facebookra 🙂
KedvelésKedvelés
Uhh. Azért ez elég keményen hangzik. Mondjuk én szerek nélkül is megosztok hasonlókat, és nagyobb őrültségekre is képes vagyok.
KedvelésKedvelés
Kimaradt a hozzászólásomból, hogy MA MÁR (szer nélkül is megosztok …)
KedvelésKedvelés
Vagy KI(K) miatt nem mered?
KedvelésKedvelés
mit?
KedvelésKedvelés
A posztot, mert szerintem agdistisnek lett feltéve a kérdés 🙂
KedvelésKedvelés
Bingó!
Egyébként micsoda nickek vannak itt. Agdistis, te miért választottad ezt, ha nem indiszkrét?
KedvelésKedvelés
ugye nincs baja? vagy csak nyaralni ment, vagy mi?
KedvelésKedvelés
Köszönöm, jól vagyok.
KedvelésKedvelés
Mert nem hiszek a nemekben. Az emberben hiszek, de úgy érzem, ebben egyre inkább egyedül vagyok.
KedvelésKedvelés
Hát, a nemekben én sem hiszek, azok egyszerűen vannak. Akkor is vannak, ha van transznem, meg volt Agditis és Hermafroditos is, sőt vannak IRL hermafroditák is, nem csak a mitológiában, meg van XXY kromoszómával született ember is. Ettől még kb. az összes “magasabb rendű” soksejtű állat ivarosan szaporodik, és a többségüknél léteznek a nemek, az összes emlős és madár esetében pedig ez lényegében genetikailag kódolt is, a nem nélküliség vagy átmeneti nem egyfajta “hiba”.
Na jó, nem terelek, asszem értem, és egyet is értek: a nemi sztereotípiákban én sem hiszek. Különösen nem abban, hogy a nemek léte ok vagy magyarázat lehetne a jelenlegi rendszer fenntartására.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: a szex, ez az egész | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: odaadja magát | csak az olvassa — én szóltam
Csak annyit szeretnék mondani Neked, hogy két napja tévedtem az oldaladra – tehát teljesen új vagyok itt- de azóta se tudom letenni! Ezt az írást pedig külön meg kell köszönjem Neked! KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM! Folyton marcangolom magam, ahogy írod, meg akarok felelni, keresem a hibát, hogy miért nem az igazi az életem, és minden szavad igaz, illik rám, a helyzetemre. Szinte félelmetes! Órákig tudnék írni, de felesleges. Már leírtál mindent! Köszönöm!
KedvelésKedvelés
Szia, üdv a blogon, később majd bizonyára sok minden nem tetszik majd… de ez a legszebb része a blogolvasásnak, az eleje. 🙂
KedvelésKedvelés
Ez annyira velös volt, hogy betünkent olvasom ujra meg ujra.
En is uj vagyok itt. Szinten harom gyerekkel :), es különbözö felismeresek hatasara hatalmas belsö valtozassal az elmult 2 ev soran. Vannk olyan dolgok, amik forronganak bennem, mint valami vulkan,zsigerileg erzem a helyzetek igazsagat (vagy hamissagat, nyomaszto igazsagtalansagat), de nem talalom a megfelelö szavakat, hogy kifejezesre juttassam öket.
Varom azt az idöt, amikor erre a szintre is eljutok.
Köszi a posztot.
KedvelésKedvelés
Üdv a blogon! Örülök, hogy a régi bejegyzések is hatnak. A címkékre kattintva előjönnek a hasonló írások.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: négy év — az első év | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: a csodálatosan önműködő vágy | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: szextanácsok magazinszerte | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: a legjobb posztok – szerintetek, szerintem, a blogmotor szerint | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: te lefekszel a férjeddel? | csak az olvassa — én szóltam
View at Medium.com
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: ugyanazokat a témákat rágod és folyton szidsz valakit, éva! | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő
Visszajelzés: mi a baj a poliamóriával? 1. | csak az olvassa. én szóltam