bloggerina, szívem, bloggerina

Eldőlt a verseny.

Gratulálunk és rágcsáljuk a tanulságokat, telefonok, levelezőlisták, kommentek zsonganak, halványan felsejlenek ellenkampányok.

Ami történt, tökéletesen várható volt. Most negyvennyolc blog rajongói mondják, hogy nincs igazság, hát annyira világos, hogy az ő kedvencüknek kellett volna nyernie! Bunda, eleve micsoda tévedés, hogy pont ilyenek nyertek, miért nem voltak kategóriák…

Én nem mondom ezt.

Noha megjegyezzük ebből a hosszú történetből, hogy a női bloglét lenyomata, a nők messze hangzó szavának emblematikus példája két blog, amelyek nőiesen otthonos tevékenységekkel foglalkoznak, egy (zseniális) péké-sütisütőé és egy kreatív másiké, akit kedvvel olvasgatok, nagyon szép életmód rajzolódik ki a bejegyzésekből, csak épp utánozni nem volna kedvem és affinitásom, abban nem volna semmi együttgondolkodás, csak más észjárásának a másolása. Nem vagyok jó az efféle hobbikban, ideges vagyok, félbehagyós és rendetlen, folyton olvasnék, írnék inkább, de ez egyéni, nem túl érdekes vonásom, ami közügy, az az, hogy társadalmi szempontból igenis aggaszt, ha a nők tömegesen ilyesmibe csatornázzák be hallatlan energiáikat.

Lélegezzünk fel, látván, hogy ki nem nyert.

Észrevételezzük továbbá, hogy a hatodik helyen döntőbe került Limara győzelme nagy arculcsapása a harmadikként bejutó PaleoVitalnak és az egész paleomozgalomnak, noha ők szépen, sportszerűen reagáltak.

Nem lehetett könnyű ezt az elvi döntést meghoznia a zsűrinek (gabona: igen vagy nem?), de persze nem is életmódok mellett tették le a voksukat.

Hanem?

Na, ez az, amit nem tudok. Életérzés? Stílus? Modell? Téma? Közösség? Olvasószám? Íráskészség? Motiváció?

A NLC és a Caféblog, a Sanoma médiagépezetének részei ezzel a versennyel akartak valamit. Nem a közjónak, nem nekünk, hanem maguknak. Kellett nekik egy ember, a négyfős zsűri által képviselt rejtélyes szempontok szerint, vállalkozóként végzett újságírói munkára, mint azt később megtudtuk — a versenykiírás nem tartalmazza –, egy évre.

Pedig annyi a munkanélküli újságíró. Olyan ez, mint a Megasztár: vajon a haldokló könnyűzenei piacnak valóban kellenek-e új tehetségek?

Leginkább a saját promóciójukat akarták, és igen olcsón. Mert e neveket nagyon megforgatták a pályázók és közönségük a blogokon, levlistákon és a facebookon.

Most olvassuk ezt újra, a nyertesek ismeretében — én elszomorodom. Ezen a különbségen, a férfias bloggerén meg a kedves, kulturált, ártalmatlan bloggerinákén, akik annyi nőt vidítanak fel, és akik egészen biztosan sosem tiltakoznának e hangnem ellen, és akik nyerhetnek.

…női témában, női dolgokra, női olvasók kíváncsiak, én meg akár hogy is nézem, csak-csak két mogyi meg egy szafaládé lengőtekézik nap mint nap a gatyámban.

…a férfiak uralta blogketrec-harcban most a női cicaharcnak is helyet szorítottak végre.

Számszerűsítsünk? Ahhoz, hogy egy blog az Index blogketrecébe kikerüljön, 15.000 blogot kell legyűrni minden egyes nap, míg a bloggerina versenyen pár százan vannak a jelöltek. Jóval kisebb a mezőny, de az aranyérem akkor is ugyanakkora dicsfénnyel ragyog.

Értjük.

Aki azt hitte, hogy ezen a versenyen nyerhetek, az nemigen érti, hogyan van ez a médiadolog. Én is, én sem. Eszter reflektál majd, remélem. Nem éppen nem nyertem, hanem nagyon, nagyon másról volt itt szó.

És nem azért, mert beszóltam.

Nem is azért, mert “ez nekik magas”. Hogy túl intellektuális volna. Meg lázító.

Hanem… ahogy a parlamenti pártokhoz az Anonymous, ahogy a Tégy a férfiak egészségéért! civil női szervezethez a FEMEN, ahogy hálivúdhoz a független film, úgy viszonyul a médiagépezet produktumaihoz — a hirdetésekből élő, az ernyedt olvasót fogyasztásra ösztönző tartalmakhoz — az én blogom.

A médiagépezet nem okvetlenül békésen konzervatív: adagol egy kis ribilliót, egy kis ügyet, társadalmi felelősséget és alternatív divatirányzatot, de alapvető célja nem lehet más, hogy nyereséges legyen, és a nagy kozmetikai márkák, divatcégek, autógyártók és turistacélpontok érdekei mozgatják témáit, értékválasztásait. Ha nem nyereséges, ha nincs hirdetője, akkor az a tartalom nincs, megszűnik.

Ezért nagyon felemelő független bloggernek lenni, kompromisszumot nem kötni, egy személyben főnöknek, alkalmazottnak, kreatívnak és píárosnak lenni, sőt, nem is pusztán időigényes hobbiként: a kávémeghívásokból a gázszámlát befizetni tudni.

A médiagépezet-tartalom alapszabálya, hogy olvasóit nem zökkentheti ki a jó közérzetéből, minden erejével meg kell erősítenie őket a már létező meggyőződésükben, szerepfelfogásukban, értékrendjükben, életmódjukban, mert célját nem érheti el másképp. A magazincikk megerősít abban, hogy szép karácsonyunk lesz, esetleg hanukát ünneplünk (milyen egzotikus), adunk a külsőnkre, heteroszexuálisak vagyunk, és szexuálisan aktívak, követjük a divatot, családban akarunk élni, irodában dolgozunk, van bankszámlánk és életbiztosításunk, szívesen vagyunk otthon, főzünk, otthonunkat csinosítjuk, teszünk-veszünk, szeretjük a gyerekeinket, szelektíven gyűjtjük a szemetet, autózunk, kultúrprogramokra meg a természetbe járunk, egészségesen táplálkozunk (a csoki és a gabonapehely egészséges!), sportolunk, elítéljük a háborút és küzdünk a mellrák ellen. Hogy ez volna a női lét. Mindez lehet hasznos, kellemes, erkölcsös, de, mivel az alapja a status quo igenlése, bátornak nem bátor, nem piszkál, nem karcol, egyértelmű. És sosem kérdezi meg, hogy Chat Géza mit humorkodik a női bloggereken. Amíg és mivel nem kérdezi meg, nyerhet.

Nem bírálom a nyerteseket én, és nem haragszom a zsűrire. Az nem tetszik, hogy ilyen a leosztás. Hogy ha bloggerina, belesimul.

Mi itt karcolunk. Azt kérdezzük: miért ilyen, miért ennyi a női lét, lehet-e másképp, ki az, aki ebből a jóléti békéből üvöltve kirohanna, és miért.

A végre! katarzisa a blogon, amiről annyian beszámoltok, épp az, hogy az itteni tartalom ellentétes a médiagépezet kívánalmaival. Kizökkenteni keveseket lehet, mert ha mindenki kizökken, akkor miből? Nem marad akkor mivel szemben gondolkodni. A blog ereje is ebben áll: hogy keveseké, hogy felszegett fejjel mondja, hogy biztos? és hogy nem, hogy akkor sem. Egyébként igen sok az olvasó meg főleg a kattintás — most már tényleg elképesztő, ki mindenki olvas –, de egyetértőleg, nem csak kíváncsiskodva vagy feszültségre éhezve kevesen vannak itt. Ők ufók, de ők nagyon szeretnek itt lenni. Nem lehet mindenki ufó, mert akkor lehetetlen a földi lét. Kis maszkjainkkal, túlélőcsomagunkkal ufók vagyunk és maradunk. Ha van is változás, elmozdulás egy igazságosabb, tudatosabb, szolidárisabb, rugalmasabb értékrendű világ felé, lassú lesz.

Blogversenyen ilyen blog nem nyerhet. De indul, és legfőképpen létezik, rendületlenül.

99 hozzászólás a(z) “bloggerina, szívem, bloggerina” bejegyzéshez

  1. Kedves Bloggerina társ!

    Mióta kiderült,hogy kik nyerték meg ezt a versenyt, azóta nem igazán tértem magamhoz.
    Én sem a győzteseket szeretném szapulni, gondolom nekik is sok munkájuk van a blogukban.
    A díjat tehát nem vitatom el tőlük.
    Az viszont több,mint érdekes,hogy amint közzétették a két győztes nevét, abban a pillanatban el is tűnt a többi 48! Talán, hogy végképp ne legyen összehasonlítási alapunk? Innentől kezdve helyünk a süllyesztőben?

    Ami a csőrömet nagyon :
    A kiírás szerint a nők kimondott,leírt szavának, gondolatainak ereje van. Nem tudom,az milyen hatalmas erőt is képvisel, hogy hány dkg liszt kell a pogácsába?
    A másik,hogy a kedves zsűri folyamatos színvonaltalan megnyilvánulásai végigkísérték ezt az egész folyamatot. Ezzel párhuzamosan igaz ugyan, hogy a versenyszabályzatban benne foglaltatik, hogy a zsűri nem köteles megindokolni a döntését, de gyanítom, ha mégis megtenné, hű maradna magasröptű irodalmi igényességéhez, és egy laza “csak” odavetésével részükről el is intéznék az egészet!
    Azt is erősen megkérdőjelezem, hogy a férfi zsűri főzőcskézős, és papírhajtogatós blog mellett tette volna le a voksát. Itt és most még egyszer hangsúlyoznám, nem a Bloggerinák munkáját fikázom,a férfi hozzáállást szerettem volna demonstrálni ilyen pikírt minősítő jelzőkkel.
    Valóban igazad lehet,a reklám nagy úr, de az én rossz májam sajnos más irányból is megközelítette ezt az egészet!
    Egyrészt lehet, hogy az a baj,hogy a Cafeblog munkatársai tehetségüket tekintve kihívásokkal küszködnek,és elég kellemetlen lett volna olyat behívni maguk közé,aki esetleg lekőrözi őket, ráadásul még lelkes is!
    Másrészt számomra egy nagyon erőteljes üzenetet hordoz ez az egész, úgy vélem Te is egy hasonló gondolatsort fogalmaztál meg, én egy kicsit leegyszerűsítem:
    A NŐ HELYE A KONYHÁBAN VAN!
    Ne akarjon, nem merjen a billentyűzet mellett gondolkodni, szárnyalni! Tudja, hol a helye!

    Ezek függvényében két dolgot bizton állíthatok! Nagyon büszke vagyok rá, hogy ezt az elbaltázott versenyt nem én nyertem, ellenben sajnálom a belé fektetett energiákat.
    Másodsorban, blogversenyen azt hiszem soha többé nem indulok.

    Savanyú a szőlő? Nos igen,savanyú, de kevésbé lenne annyira fanyar, ha a versenykiíráshoz méltó blogot emelte volna a tisztelt zsűri rivalda fénybe,ha az egész verseny színvonala emelkedettebb lett volna.

    Az egészet még az is tetézi, hogy elméletileg meghívásunk volna az ünnepélyes díjkiosztóra.
    E becses esemény pénteken lesz, s még mindig nem méltattak arra sem, hogy közöljék hány órakor. Nagyon rangos, fontos és komoly esemény, ha a szervezés is döcögősen megy. De mit is mondjunk, mikor az informatikai rendszer is folyamatosan hibát hibára halmozott.
    Bár nem tudom, egyáltalán kíváncsiak-e ránk? Nem tudom, ott-e a helyem…
    Kíváncsi lennék, hányan mennek el.

    Szeretettel

    Gabi
    Gabi67
    http://gabi67.cafeblog.hu/

  2. Drága,azért ezzel a versennyel szerintem sokat nyertél,illetve helyesebben,sokan nyertek.Hallhattak rólad, olvashatják a blogot.Sokan, nagyon sokan kerülhettek ide a verseny révén.

  3. Ha belegondolunk, a főzés hasznos, “ártalmatlan”, nőies tevékenység, nem gerjeszt indulatokat. Ahogy kedvenc (másik) blogíróm megjegyezte: “…de vegyük amúgy a bloggerinaverseny leírását önmagában: “A Nők Lapja Café és a Cafeblog hisz a blog közösségteremtő erejében és különös figyelmet fordít a nőkre, hiszen más szemmel látják a világot. A nők szavának, legyen az kimondott vagy leírt gondolat, ereje van”. Más szemmel látják a világot, mint…? A férfiak és gyerekek szavának nincs ereje, bármit is jelentsen ez? és tekintve a pillanatnyi első ötven helyezett nagy részét, az, hogy a nők más szemmel látják a világot, leginkább azt jelenti vajon, hogy mindenben hozzávalókat, gluténtartalmat és zsírpapírral kibélelt tepsiket látnak?” http://nesztelencsiga.hu/archives/2013/01/28/szavazni_lehet_de_nem_muszaj/#comments
    (szolid haszon: pár éve “őt” is egy verseny kapcsán “találtam meg”)

    Ezzel nagyjából ki is van jelölve a helyünk a NLC által, nem? :)

  4. A következő megmérettetésre javasolt új tartalom:
    itt a bejárat: bujj be, kicsim!
    ne lopj!: ne vedd el a homokozólapátom!
    szeret a férjem, de: szeret a férjem
    vicces: vicces (esetleg: hihi!)
    társadalom: nőcis
    irodalom: csók és könny
    színház: a legtrendibb sorozatok
    szex is van: így fogd meg a férfit!
    a top 10-ek: maradhat
    az egyenlőtlenség formái: édes függésben (óvatosan: a tündéri láncok)
    a blogger maga: drága csecsebecs – haszontalan de szép – s ez érdeme!! – hm… ez sok lesz!
    törzsolvasóknak: tán már untatlak is. / E hasztalan, e balga fecsegéssel?
    a legjobbak: a legjobb szépségpraktikák
    a legolvasottabbak: a legolvasottabb receptjeim
    De ha mégsem indulnál a csajos laptopért a csajos honlapon: maradjon ez így!! Nekünk tetszik.

  5. Először is: jó ez, hogy indultál, hogy összefogtak az olvasók, szavaztunk, megosztottunk, megismertek újak…
    Másodszor: jó, de milyen jó, hogy nem nyertél!
    Hát mihez kezdtek volna azok veled? És te velük? Miattad vettük volna a nőklapját?
    És miről írtál, miről írhattál volna ott? 10 tuti tipp, hogyan csavard el a fejét és társai?

    Maradj te csak ilyennek, így szeretünk.
    Még akkor is, ha nincs dögös laptopod ;)

    • Hát köszönöm, örülök, hogy ilyen rég itt vagy. Egyébként az nlc nem a Nők Lapja, hanem a nevet használó, a Sanoma által birtokolt, sokkal fiatalabb és mobilabb korosztálynak szóló, teljesen más funkciójú internetes felület.

  6. A legegyszerűbb megoldást választották. Győzzön egy gasztro blog, így nem kell állást foglalniuk a tartalmak mellett vagy ellen. Ilyen színvonalú bejegyzések mellett, mint a tied nem hozhatta ki győztesnek pl. a sztárbloggert. Többet veszített volna, mint amit nyer.
    Aztán meg képzeljük el É írásait náluk. :) ( Rájuk férne egyébként)

  7. Nekem úgy tűnt, előre tudod magad is, hogy lesz ez. Nem is nagy meglepetés. Limara jól fog passzolni az nlc-hez, vagy akár az újsághoz, szerintem sokan ismerik, és pont a nekik jó korosztály. Biztos jók a receptjei, és nekem elég … hmm … visszafogottnak is tűnt, hogy nem csinált ebből igazi karriert, úgyhogy nem nő majd az nlc fejére sem.
    Persze attól még bosszantó, hogy ez megy, és meg kell elégedni azzal, hogy egy kis plusz ismertséget lehet szerezni. Remélem, lesz még másképp, legalább a lányomnak.

  8. Ugye nem is vártál mást? Hisz nem valami bűbáj “nőcis” blogot vezetsz… Ki kíváncsi erre? A receptek, na az más!
    “Milyen pékárut ajánlanál pl. egy házassági évfordulóra? Egy hideg téli estén egy jó film mellé? Egy borkóstolóra barátokkal?” – na ezek a nőket érintő kérdések!
    Grrr….

  9. Más: hálás vagyok, hogy rádtaláltam. Itt értelmes emberek (nem nőcik) osztják meg gondolataikat valóban fontos kérdésekről a vezetéseddel. A női lét valódi vetületeiről.
    Köszönöm, hogy létrehoztad ezt a blogot. Hiánypótló.

  10. Nem volt itt meglepetés, de hogy ennyire kamu volt az egész, az a kemény… azok után, ahogy beharangozták ezt az egészet. Persze nyilván nem lett volna ekkora lelkesedés akkor, ha az igazat írták volna: a valódi okát annak, hogy kiírták ezt a “versenyt”. (Az azért bánt, hogy nem kaptál különdíjat sem, megérdemelted volna.)

  11. Tulajdonképpen Limara legalább valami praktikus dolgot teremt, sokakban felkeltette a bátorságot, hogy kenyeret süssenek. Ami nagy áttörés ám. (Ha erre képes vagyok, akkor lehetnék akár dandártábornok is! …és tényleg.) Szerintem jobban jártak az illető médium olvasói ezzel, mintha a műkörömépítős blog nyert volna. Ettől függetlenül – mintegy Függetlenségi Nyilatkozatként – ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy téged foglak olvasni ezentúl is, te mindig mondasz újat, kenyeret sütni már tudok rég.

  12. Haaaat, egy almatlan ejjel eltoltottem egy par orat a tobbi indulo blogjan, egesz mas kategoria, egeszen mas temak. Kb olyan, minta a H&M, C&A, Next, Zara stb. a korai Vivienne Westwood-dal lenne osszeresztve es a aszerinte valasztananak koztuk, hogy melyik markat lehet a legszelesebb korben ismertte tenni leghamarabb. Egyebkent en sem ertem, hogy miert nem voltak kategoriak.

  13. Hogyan is szólt a kiírás? ”
    A nők szavának, legyen az kimondott vagy leírt gondolat, ereje van. Ennek jegyében blogversenyt hirdetünk!”
    Tudom most le kellene futnom a szokás köröket, hogy semmi bajom a győztesekkel, meg igényes és tartalmas amit csinálnak (ez így is van a saját kategóriájukban) de akkor is arculcsapás ez nekünk nőknek. Nem tudom, pedig komolyan szeretném, nem üzenetnek felfogni, amivel megmutatják és kijelölik a helyünket a világban. Mit is beszélek, dehogy a világban, a számunkra kijelölt hely otthon van konyhában, annyit főzhetünk és süthetünk amennyit csak akarunk, mellette elmerészkedhetünk a nappaliba is egy kis ragasztóért és konzervdobozokból helyre kis hangulatvilágítást készíthetünk, gyönyörű faliképet valamint koszorút gyárthatunk a családnak vécépapírgurigákból is. Ami a lényeg Csajszik, Nőcis kis fejecskéitekben ne kavarogjanak még véletlenül sem tartalmas, igényes, intelligens gondolatok. Viccesek se legyetek semmiképpen, a humort is hagyjátok meg a férfi bloggereknek, jegyezzük meg jól a Nőiséggel a humor sem összeegyeztethető (na jó, férfi humoristák viccein csak kacagjatok kedvetekre, az nagyon bájos és csajszis, na de egy vicces nő az milyen már ejnye). Írtuk igen, hogy a gondolatotoknak ereje van, na de kis butuskáim, nem kell ezt túlzásba vinni, még a végén teljesen elférfiasodtok és a lábatokat is elfelejtitek borotválni, fúj!
    Na megyek is összeszedem a vécépapírgurigákat és gyártok valami esztétikus díszt a családnak…

      • Nézem itt előttem ezt a kék szemeteszacskót és rádöbbentem milyen kis csacsi voltam eddig, hogy nem jutott eszembe, milyen pofás kis esőkabátot lehetne ebből összehozni a fiúknak. Nem is csacsogok itt tovább, aszem megyek veszek rózsaszínben is és ripsz-ropsz összerittyentek egy dögös, remek, kis csajos változatot is nekünk csajsziknak is. Itt kivágom, ott felragasztom, körbefotózom és kiposztolom a fácséra, de előbb sütök gyorsan pár tucat szivecskés muffint. Juj, de izgi lesz csajok, majd lájkoljátok jó? léciléci:)

        • pár éve biciklitúráztunk a balaton körül a barátommal, és amikor vonyarcvashegy és keszthely között iszonyatosan eláztunk, és keszthelyen próbáltunk a parton a zsibvásárban esőkabátot szerezni, azzal a felkiáltással, hogy bármilyen szar, de legyen, végül a kínálat teljes hiányában vettünk két kétszáz literes kukazsákot, vágtunk rá három lyukat, és működött. hogy hogy néztek ránk, az persze más kérdés.

          • Túrázáskor már huszonéve is alapfelszerelés volt néhány kukazsák, nem lehetett még pl. hátizsákra esővédőt kapni. Az, hogy érdekesen néznek rád, ne izgasson, sokkal cikibb, mikor a Kékestetőre megy fel valaki olyan felszerelésben, amiben Reinhold Messner háromszor felmászik a K2-re.
            Ezekből a boltban (régebben) ingyen adott zacsikból Ámerikában hajléktalanoknak horgolnak derékaljat kedves jótékony mamik, zseniális ötletnek tűnt, kipróbáltam, meghorgoltam, és fantasztikusan szigetel, szóval aki van olyan deviáns rajtam kívül, hogy jó időben kint alszik, és horgolni is tud, hajrá. Vécépapírgurigából viszont hosszú áztatás után remek papírmasé alapanyag lesz.

    • Erről a “nők szava” dumáról rögtön eszembe jutott a nem teljesen rendszerhű Marosános vicc, hogy “Megjelent a Népszava, benne van a pék f…üle”, és lehet, hogy iszonyú ciki, de második napja azt tervezem kockás papíron, hogy mit is lehetne csinálni vécépapírgurigából.
      Télen is kell lábat borotválni? Ezt nekem senki sem mondta!

    • Megnéztem a különdíjas blogot is, és coming out: pár dolog még tetszett is, de csak nagyon kevés (a fehér fenyőtoboz-koszorú, na!) Jó néhány poszt után rájöttem, hogy a szerző elteszi a gurigát, a flakont, a dobozt, és abból kreatívkodik. Aki kényszeresen kidob mindent, ami nem kell (természetesen a szelektív gyűjtőbe), attól távol áll az ilyesmi.

  14. Amit én látok még, az az, hogy pedig még ez az általuk minden bizonnyal átkozottnak látott csakazolvassa blog is feltűnően nőies egy olyan oldalhoz képest, ahol a férfiak osztják az észt mondjuk a politikáról, sportról, kurvázásról és bármiről.
    Eleve a téma a párkapcsolatok körül forog, férfiak egyszerűen nem is foglalkoznak ilyen mélységekben a legfontosabb kapcsolataikkal, gyermekeikkel, és a legtöbben a feleségükhöz is a “Mi a nő?” “Nyűg a pinán.” örökbecsű szlogen szerint tekintenek.
    Nem beszélünk csúnyán és tiszteletlenül : férfiblogok tele vannak durva vehemens kirohanásokkal.
    És még így is ez a fekete bárány. Idejön néha egyegy férfii megmondóember, mint tegnap ez az idegen bajnok is,
    ás párhuzamot von a nő ás a kutya között. Szóval valami nagyon nem oké a mi állandóan egyenjogúnak hazudott világunkban, ahol ugye a család a legfőbb érték.

    • Most átolvastam gyorsan a tegnapi hozzászólásokat, hogy írt-e más is párhuzamot kutyákkal, de nem látok másikat. Tényleg az én kommentemre utalsz itt feljebb? Mert ha igen, akkor nagyon félreértetted. Ennyire félreérthető? En a kutya-macska elfogadás/elutasítás és a férfi-nő elfogadás/elutasítás között vontam párhuzamot. Ennyire rosszul fogalmaztam volna? Meg nem is vagyok idegen, hiszen kb. 8 hónapja itt olvasgatok, és habár ritkán, azért szoktam kommentelni. És nem is vagyok férfi… szóval talán nem is az én párhuzamomra gondoltál, csak magamra vettem?

  15. Még mindig csak füstölgök… Főleg a nyertessel készített riport kapcsán. Azok a kérdések, amiket feltesznek neki!
    ” Milyen pékárut ajánlanál pl. egy házassági évfordulóra? Egy hideg téli estén egy jó film mellé? Egy borkóstolóra barátokkal?”
    Ha esetleg nem tudnánk elég jól a helyünket…, meg azt, hogy mi érdekeljen minket. Azok a közhely kérdések, jáájjj
    http://bloggerina2013.cafeblog.hu/

  16. nekem az a direkt gyűlöletkeltés a paleósokkal szemben ami (a szokásos „nőcis” kérdéssoron túlmenően) különösen fájt – oké, nyert egy kenyeres blog, biztos finomak a cuccai, de baszki, egy ilyen írójától mi a nyákért kell direkt megkérdezni, hogy mit gondol a paleóról? ha nyolc éve (fehér) kenyeret süt, akkor tuti vagy fingja nincs róla mi az (ez lett volna a jobbik eset), vagy messziről hülyeségnek tartja, de innentől kezdve ez kb. annak felel meg a kérdések összeállítói részéről, „kapjátok be paleósok, hiába juttok be harmadiknak meg építetek közösséget, attól még szerintünk komplett hülyeség az egész, és ez még ki is mondatjuk a győztesünkkel”.
    ez most mire volt jó?

  17. Nézzétek, ha egy cafeblog oldalon a következő magasztos elmélkedést teszik közzé… fogalmam sincs, mit is várhatunk az igen felkészült riportban elhangzó kérdésektől pl.
    Igen, nekem is ütött a paleós kérdés… (is)
    Mintegy fricska a másik bloggernek?
    Ma sokadszor hagyja el a billentyűzetemet egy szó:
    SZÍNVONAL!!! Vagy túl igényes lennék???

  18. Sziasztok,

    na, akkor reflektálok. :)

    Azt gondolom, hogy nem kell nagyon túlgondolni: igen, a kiadó fix embert keresett fix feladatra, de olyat, aki képes a rugalmasságra is. Nem titok, hogy a nyomtatott lapok piacán sorra dőlnek be az újságok, a gasztromagazinok azonban 2009 óta jönnek fel egyre jobban, köszönhetően a válságnak (kevés a pénz, ezért rendelés és fine dining helyett sütnek-főznek az emberek). Épp egy esztendeje indult a Good Food, és hasít rendesen. Ugyanez a tendencia az online termékek piacán is, a NoSalty épp most lett receptoldalból gasztromagazin. A trendet tovább erősíti az, hogy az egészséges életmód körüli témákkal is nagyot lehet szakítani a médiatortából, ez pedig szintén a sütős-főzős termékeknek kedvez. Nyilvánvaló, hogy a Cafeblog erősíteni szeretné ezt az oldalát egyértelmű piaci okok miatt, és úgy vélte, ingyenes és remek kampány ez a blogverseny arra, hogy pörögjön közben maga a brand is több ezer, egyébként célcsoportidegen, de mégis női blog kapcsán.

    Természetesen az is igaz, hogy emellett egy rizikómentes döntésnek kellett születnie. Nem mertek ideológiailag erős blogot kiemelni, mert az túl nagy szakadáshoz vezet. ha katolikus blog nyer, mi lesz a neopogányokkal, ha jobboldali, mi lesz a baloldaliakkal, ha feminista, mi lesz az antifeministákkal, satöbbi, satöbbi. A süteményekről viszont, pláne, ha képen látjuk őket, nem lehet sokat vitatkozni: biztosan finomak, ennyi. Nincs megosztottság, kizökkenés, és semmilyen olyan zavaró tényező, ami a kampány eredeti céljáról elvonná a figyelmét az egyszerű népnek (a kampány célja: a brand erősítése, plusz nézettség a kihelyezett bannerek és linkek által, egy nézettségnövelő gasztroblogger munkába állítása lehetőleg jó messziről – makói a nyertes – hogy igazi veszélyt ne jelentsen azért a szerkesztőség aktív munkatársaira).

    Teljesen logikus döntés. Természetesen nincs szó “a nők valódi hangjáról” meg “közösségformáló erejéről”: nem azért, mert a piachatalom célja ennek elnyomása, hanem mert gazdaságilag ebben a kerettörténetben nem ez volt a figyelem fókuszában, és luxus olyasmire időt és pénzt szánni, ami nem rövidtávú üzleti célokkal áll összhangban. Ez egy kereskedelmi termék, nem egy világmegváltó női hang. Ki tudja, jelen piaci viszonyok között ha a CKM vagy a Maxim férfiblogger-versenyt tartana, talán ők is egy Gordon Ramsey-t vagy Jamie Olivert hoznának ki győztesként, de ez már egy másik történet. Hiába a férfiak asztala hivatalosan a politika vagy a gazdaság, kizárt dolog, hogy a mi megosztott országunkban el lehetne fogadtatni egy ilyen témában alkotó bloggert a nagy kereskedelmi termékek színes, fogyasztóként funkcionáló olvasói előtt. (Nálunk ez vérre menő téma: Obamáné átadhat Oscar-díjat, de vajon Orbánnét hogyan fogadnánk mondjuk a Sziget Nagyszínpadán? Na, épp ezért nyerne a Ramsey meg Oliver magyar helytartója a biztonság kedvéért férfifronton is.)

    Igen, szerintem is derogáló, hogy így most a konyhatündérség és a “finom nőies hobbi” képviseli a “női blogtársadalmat”, de ugyanakkor azt is tudom, hogy ez csak egy rétegsztori, nincs jelentősége. Menni kell előre, tovább, csinálni a dolgunkat, mindenki a maga módján, kompromisszumok nélkül, mert a blog egy ilyen műfaj… és talán nem is baj, hogy nem, vagy nem elsősorban kereskedelmi célokat szolgál.

      • *igen, egy pontosítás: az “ideológiailag erős” nem is egy jó szó, inkább arra gondoltam, hogy “erősen szubjektív tartalommal bíró”. A süteményeken viszont nincs mit vitatkozni, pláne fotó alapján. :)

    • “A süteményekről viszont, pláne, ha képen látjuk őket, nem lehet sokat vitatkozni: biztosan finomak, ennyi. Nincs megosztottság, kizökkenés, és semmilyen olyan zavaró tényező, ami a kampány eredeti céljáról elvonná a figyelmét az egyszerű népnek.”

      Most, hogy olvastam az interjút Limarával Mau Palantír hozzászólása után, és a provokatív paleós kérdést, úgy, hogy közben a PaleoVital harmadik lett, azt gondolom, hogy van, itt is van, és még élezték is, elég bántóan.

  19. En ertem ezt itt mind, es tudom, hogy a Nök Lapja egy vegtelenül retrograd, himsovinizust kiszolgalo sajtoorganum, es talan en lettem volna legjobban meglepödve, ha valami bargyu fözösblog helyett barmi ertelmeset hoznak ki gyöztesnek, Eszter erveire reagalva, meg politikai allasfoglalas vagy vallasi hovatartozas nelkül is lehetne ilyet, peldaul müveszettörteneti/pszichologiai/nyelveszeti tökmindegy temaju, ami nem ennyire orditoan közvetiti azt üzenetet, hogy az asszonynak a lakas mely reszeben is van van a helye, de nem, nem lehet semmi ujat vagy tartalmasat csinalni, mivel a Nök Lapja olvasoinak legegetöbb kerdese tovabbra is az, hogy hogyan formazzak a veknit meg keszitsek a papirmaset, megteremtven a valentinnapi hangulatot a kedvessel, akinek meg nem, az biztos csak egy olyan nö lehet, ezt a sötet közepkort egesz egyszerüen nem hiszem el, hat engem ez most majdnem annyira felbaszott, mint a Harrach Peter meg Varga Istvan együttveve.

  20. Egy komment. Csupa jóindulat, és igaza is van. De mégis, ilyen az igazi WTF.

    “Sok női vállról levette a kelt tészta mumusát.
    Aki csak azt látja, hogy csak egy receptíró van a blog mögött, az még nem guggolt a sütője előtt izgulva, hogy sikerül-e a kenyere vagy a sütije. Az még nem élte át, hogy beszélget vele a kenyér. Az még nem élte át, hogy a család ott toporog, hogy mikor lehet már enni belőle. Ezeket az élményeket segít megteremteni ez a “receptíró” blog.”

    • Van igaza az írójának, habár szoktam sütni, de nem akkora stressz, hogy izguljak sikerül-e. Ha nem, akkor majd megesszük kanállal, ahogy édesanyám mondaná. Arra számítottam, hogy nem igazán tematikus, nem igazán nőies, kicsit gondolkozósabb, őszintébb blogok nem nyerhettek volna. Saját részről a kajablogokat is kizártam, mert nem művészet egy recept, abban nem lehet jól írni. Márpedig olyat vártam, aki jól ír.

      Más: követtem a versenyt, láttam kiket és milyen szöveggel ajánlottak facebookon, lestem is mint béka a csalánban.

      Elismerem a győztest, bizonyára kimagaslóak az eredményei és sokakat inspirál, sajnos én nem szeretem a kenyeret. Rossz szokásom megnézni ki milyen oldalakat kedvel és szomorúan láttam, a verseny zárása előtt jóval kedvelte a caféblog a fent nevezett kenyérsütőét, ami számomra visszatetsző, hiszen egy másik a versenyben indult oldal nem szerepelt ott. A különdíjas pedig legalább veszi a fáradságot és lefényképezi az alkotásait, nem csak átveszi a képeket külföldi oldalakról ahogy sokan teszik, habár ezen a ponton keresem a saját ötleteket, de nem lelem.

      • Én is a fél életemet a konyhában töltöm,hisz egy nyolctagú családra sütök-főzök nap,mint nap. Nekem is katarzis egy jól sikerült vacsora,vagy egy illatos sütemény. Nem is hiszem, hogy sokunknak a bloggerinával lenne a bajunk.
        Sokkal inkább csalódottak vagyunk, talán egy kicsit dühösek is, hiszen valahol a reklám oldalán feláldoztak minket. Mondhatni kihasználtak?
        Persze lehet, hogy csak én fogom fel drámailag…
        Igenis elismerem a nyertes blogokat a maguk nemében, de a versenykiírás elég megtévesztő volt.
        Én is arra gondoltam, hogy olyan embert keresnek,aki valóban ír!!!
        Szó legszorosabb értelmében.
        Úgy látszik az itt semmit sem számított.
        Részemről az is fura kissé, ahogyan kezelik a többi 48-at.
        A versenykiírásban benne volt, hogy e-mail-ben értesítést kapnak arról, hogy a zsűri kezében vannak.
        Ehhez képest még arra sem vették a fáradtságot,hogy az órát meghatározzák, mikorra tervezik a nagy eseményt.
        Valaki kérdésére nagy nehezen odavetették a Face oldalukon… mellesleg…
        Aztán egy igen érdekes stílusú írás keretein belül a saját blogukon is megjelentették.
        Számomra ez az egész történet kritikán aluli. :(

        • Egyetértek, főleg az utolsó mondattal: az egész stílus, ahogy ezek (ez a H. Hajni, vagy vannak mások is?) fogalmaznak, jópofizva és közben teljesen lenézően, az kritikán aluli, nekem a bicska is kinyílik a zsebemben tőle.

          • Ez az újságírói nyelv/attitűd az I.ndex stábjának regnálásával terjedt el az utóbbi 12 évben. (ott is dolgoztam.) I.ndexből a V.elvetbe, azután még lejjebb csöpögött. Mindenesetre, ha valaki akarsz ma lenni (megmondóember), ezt a cinikus és arrogáns stílust érdemes elsajátítani.

          • Láttam a hozzászólásodat és egyet is értek vele. Nem mellesleg örülök is neki.
            A magam részéről nem tudom megítélni mennyivel többen olvasnak…
            Én szeretek írni, sokan szeretik is amiről és ahogyan.
            Nem érzem magam vesztesnek, de azt nem szeretem, ha hülyének néznek…
            Tudom, ez a mai világ, akkor lehet én nem vagyok bele illő.
            Ezáltal válok sebezhetővé, de inkább ilyen legyek, mint kérges, és érzéketlen.
            Ami az írásaimat illeti, ha az ELLE magazinnak megfelelt… nem lehet annyira rémes.

            • Ó, nem, nem, sőt! De csak két nyertes lehet, és nem (csak) minőségi, hanem eléggé vegyes, fent és Eszter által is részletezett szempontok alapján kellett nekik pont ez a kettő. Amelyek a témájukon belül egyébként igényesek.

      • a férjemnek nem. néhány éve tanul főzni, nagyon jól megy neki, és még mindig rácsodálkozik a változásra, ahogy átalakul az alapanyag étellé.

  21. Futós Bloggerina lennék! Nos, én elmegyek. Nem azért mert azt gondolom micsoda emelkedett színvonal volt ezen a versenyen. Bejegyzéssel és az általam beleovasgatott kommentekkel tökéletesen egyetértek. Egyszerűen kíváncsi vagyok, mert a tragikomédia a végén csattan nagyot. Elmegyek, sőt viszek magammal plusz egy főt! A kérdés már csak az, hogy lesz-e kaja!?

  22. Eleve bloggerINA versenyen indulni nem kell, mert a nőnem mindenben ezt jelenti, a pozitív diszkrimináció is megkülönböztetés… nem arról van szó, hogy udvariasak, vagy indítank férfit és nőit is, vagy még jobb lenne, témánként, hanem pont arról szól, ami a végén ki is derült, egy újabb fiókot töltenek meg velünk….vannak női színek, női illatok, női pubok/éttermek, női ruhák, női fodrászok, női hobbik…mindenben kiszolgáltatjuk magunkat, alárendelnek-alárendelődünk, mindenben cukik-mázosak-virágillatúak-harmatosak-vidámak vagyunk, súlytalanok – a szó legelhanyagolhatóbb értelmében…írjanak ki blogger versenyt, és díjazzák a stílust, ha újságírót keresnek..vagy témaköröket, betűtípust, bármit, de nemek szerint??? és bevallom, azért sem szavaztam, mert egyrészt feleslegesnek gondoltam, másrészt nlc-t nem engedek a fb oldalamra ;)

  23. Látom megkaptad a magad ütéseit a hozzászólásod miatt a Bloggerina blogon, Te kis irigy!!! Pfúj!
    Látod, unalmas vagy és szánalmas….Látom profi sem vagy???
    Azért megnyugodhatsz, mert legalább tudod milyen vagy! Már ha eddig kétségeid lettek volna a besorolásodról!
    Csak azt nem értem, valaki hogy veheti ehhez a bátorságot?

    Nem is tudom,hogy hányak vagy röhögjek az ilyen idiótákon! Akik azt képzelik véleményük csak nekik lehet, és a tutit csak ők tudják. Minden más egyéb homo csak szánalmas féreg hozzájuk képest!
    Azért remélem jól megijedted magad???
    Én pont ezért nem szállok be a ringbe, mert csak felidegesíteném magam velük…
    És pont ezért nem jelenek meg ma a hírös díjátadó ünnepségen!
    Pedig biztos sok értelmes emberrel lehetne találkozni, de egyesekkel való találkozás és bosszankodás nem ér meg 3-4.000- Ft-ot!

    • Én most jövök onnan, és nagyon megdöbbentem. Döbbenetem kellemes. Csak mi képzeltük őket ördögi, cinikus machinátoroknak, akik fölényesen szándékosan megaláztak minket. Tele vannak jó szándékkal és tapasztalatlan versenyszervezők, jövőre viszont biztosan lesznek kategóriák. Hajni mondjuk tényleg egy Hajni, ő levegőnek nézett, pedig a kósza, előtéri kérdésére figyelmeztettem, hogy igen, ez Limara — aki nagyon kedvesen meghívott kávéra –, szóval nem hiszem, hogy Hajni szívesen rekedne velem liftben, oda is mentem hozzá bemutatkozni, hadd szóljon. A nlc főszerkesztőjének viszont nem derogált odajönni, érdeklődéssel és kedvesen beszélgetést kezdeményezni velem, munkát ajánlani (mondta, hogy többeket felfedeztek, örülnek a blogoknak és segítenének nekik, és erre én: ha ezt valahogy kommunikálták volna, nem csak Hajni lekezelő bejegyzései jöttek volna, más lett volna a hangulat!), és neki el tudtam mondani, mi és miért volt béna a kiírásban és a lebonyolításban, és milyen sokaknak okoztak fájdalmat, értetlenséget.

      Előtte a pelenkázós vécében gyönyörű feliratot fabrikáltam magamra öntapadós betűkkel a blog nevéből, mert a pólófestés hamvába holt, ezt őrületes provokációnak gondoltam, de cseppet sem bizonyult annak, és a gyerekekre is került név. Sixx — ő nem volt ott — a videón, amit lejátszottak, eléggé elkeserítően fölényes és lenéző volt a nőkkel kapcsolatban (“előjön egy ilyen blog, ezek a habos-babos rózsaszín izék, engem ezek nem érdekelnek, már zárom is be, de nem mondom, ha egy blogon bemutatják, hogy kell úgy kifesteni a szemet, hogy ne tűnjön heroinos kurvának a nő, azt még én is megnézem”, Hajni meg felkacag — miért???, továbbá: “otthon ül a kismama, nem tud mit kezdeni magával”). És kaptunk szép teás nlc-s bögrét! Én kellemesen csalódtam, Jakab Kriszta kulturált, figyelmes, még többekkel beszélgettem, a gyerekek meg jó fejek voltak.

      Most olvasom szegény Hollyt, aki valakivel összekever, vagy nekem tulajdonít valamit, nem tudom, nem értem. Az az érdekes, hogy én igenis szeretnék egy kis hírverést a rekordmennyiségű olvasón kívül is, és látom a céljaimat, meg nem gondolom, hogy rossz volna, amit csinálnék, szóval ilyen szempontból irigy vagyok, igen, de nem dühöngök, hanem kritikát fogalmazok meg, mert sokat bénáztak. Limara meg pont nem reflektorfényes típus: csendes, munkáját végző, rejtőzködő alkat, és nagyon kedves.

      • Szavaidból kiindulva sajnálhatom, hogy nem jöttem?
        Bevallom nem volt hangulatom az előjáték után… Nem hittem a katartikus élményben…
        Szívesen hallottam volna egy hozzáértő szájából, milyen is vagyok valójában…
        Annyira tetszik az őszinteséged! Köszönöm

        szeretettel

        Gaboi

      • Nagyon jól tetted, hogy elmentél – és kösz az érzékletes beszámolót !
        Jobb kedvvel nézünk vissza a versenyre, és örülünk, hogy rád szavaztunk,
        és hogy neked ez az

        általunk biztosított szerény

        a hetedik te magad légy

        helyezés nem derogál, és odamentél a díjkiosztóra.

        Ezért (is ) szeretünk :)

        • Nagyon szívesen elmentem volna én is. Egyáltalán nem derogált a 19. hely, csak…
          A menet közben ért impulzusok miatt nagyon féltem a csalódástól.
          Másrészt bevallhatom, nekem ez az út igaz, “csak” 3.000.- Ft lett volna, de sajnos nem igazán engedhettem meg magamnak, ezt a luxust.
          Hat gyereket nevelünk. Mostanában sokszor azt sem tudtam,mit fogok az asztalra tenni aznap, vagy másnap.
          Ennek okán igencsak hiányzott volna ez a pénz.
          Nem akarok én siránkozni, csak a félreértések elkerülése végett írom.
          Persze, ha az ember lánya nagyon akarja, előteremti rá. Én ezt nem vonom kétségbe, de meg akartam magam óvni egy következő arcul csapástól. Nagyon bosszantott volna, ha nagy nehezen elmegyek és még fel is húzom magam.
          Ugyanakkor bánt, hogy nem voltam ott, mert volt néhány Bloggerina, akivel szívesen megismerkedtem volna.
          Így jártam. De ez az én döntésem volt.

          Szeretettel
          Gabi

        • Köszönöm, szívmelengető! Engem, mint a friss portrécikkben is idézik, minden jobban érdekel, mint amennyire elkeserít — ezért tudok írni.

          Bebi (Tündérországa) fotózott:
          http://bebitunderorszaga.blogspot.hu/2013/03/kepes-beszamolo-bloggerina-verseny.html?showComment=1362316532458

          Limara és Bebi közös fotóján (2.) a jobb háttérben Bánovics Marcsi modell, Playmate-döntős.
          Aki a fejét fogja a körök előtt hosszú kabátszerűben (3. kép), az Hajni.
          5.: Jakab Kriszta.
          Én meg ülök fehérben a 4., 7. képen, a 4-en a piros Babadáviddal az ölemben.

      • ÖÖÖÖÖ, nagyon megköveztek, ha nem tudom, ki az a Hajni???
        Valószínűleg csak lemaradtam egy információról valamelyik bejegyzésben/hozzászólásban…

  24. Bocs, de ki nem szarja le, ki nyert egy ilyen versenyen? Meg van gyozodve arrol, hogy jo a blogod? Szeretik az olvasoid? Akkor irj tovabb, nekik es magadnak. Ez a “nem azert panaszkodom, mert faj, hanem mert” blablabla duma el fogja ijeszteni az uj olvasokat. Ezt akarod?

    • Üdv a blogon! Majd nézd meg az itt a bejárat menüpont alatt a kommentelés szabályait.

      Te figyelj, én ezen a versenyen indultam, és három hétig ment a kampány, a szavazatgyűjtés. Nem, nyertesként írni nem ugyanolyan, mint egyébként, ez álszentség. Egyáltalán nem külsődleges szempont az, hogy valaki nyer, figyelem irányul rá, cikkek születnek róla, sokan olvassák a blogját.

      Pont az olvasók elijesztésétől nem félek, ez a külsődleges szempont: lelkük rajta, itt az maradjon, akinek jó. Úgyhogy igen, ezt akarom. Ezt, ami történt, fontos volt összefoglalni, várták is, és volt is róla mondandóm.

      Nem a saját nemnyerésem fáj, azt olyan február elejétől biztosan tudtam.

      Hanem a jelenség az érdekes. Hogy mi a női létezés reprezentációja a blogverseny díjai szerint. Előtte hetekig követtem a találgatást, a véleményeket, és érdekesnek tartom az egészet. Ez nem fájdalom. És én is kijelöltem ezzel a helyemet, mert sok olvasó fűzött komoly reményt a bloghoz, ezért írtam, hogy ne higgyétek, hogy az, ami lényege szerint sodrásellenes, azt majd kajálja a mainstream.

      De amúgy igaz, szeretnék érvényesülni, írásból megélni, sok olvasóhoz eljutni.

mondd csak, figyelünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

You are commenting using your Twitter account. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

You are commenting using your Facebook account. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

You are commenting using your Google+ account. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s