nem eszik a gyerek

A gyerek nem eszik.

Akkor kreatívan. Virslibe spagettiszál, lucernacsíra a haja, koktélparadicsom a feje. Sajtszeletből kiselefánt, virágkiszúróval sonkaszelet. Retekegér, pont egy hónapos, szegfűszeg a szeme. Berreg a villán a falat. Nézd, milyen finom! Ha ezt megeszed, lesz fagyi.

Nem eszi meg. Sőt, már a fagyit sem. Össznépi sport a bohóckodás, tukmálás, aggodalom. Anya Kismamába ír, Veres doktorral konzultál és elmondja a kicsi jelenlétében százszor: nem eszik a gyerek, elmondja az anyósának, a szomszédasszonyának és a védőnőnek, valamint minden egyes bevásárlásnál aggódik és minden étkezésnél szorong. A nagyi is stresszel, miért kézzel eszik ez a gyerek, egy kis túró rudi azért nem árthat, gyere, kincsem, sütök egy kis süteményt.

maguk szervezte piknik

A My Child Won’t Eat, Carlos Gonzalez könyve alapmű: won’t eat: ‘nem fog enni’, de erősebben ‘nem hajlandó’, ‘csak nem eszik’. Ennek függelékéből megtudjuk, mennyivel nagyobb adagokat akar a gyerekébe tuszkolni a mai amerikai szülő a hatvanas évekbeli társához képest. Kétszer akkorákat. Amúgy is rendkívül jó könyv, csak angolul van, le akartuk fordítani, de a spanyol eredetiből kellett volna.

Minálunk meg az van, hogy az egyik kicsi eszik, a másik nem. Johanna, aki nem, lejár szép szomszédasszonyomhoz, ott viszont öt csirkecombig meg sem áll. Ha nálunk eszik, leginkább húst eszik. Zöldborsót egyesével, fogpiszkálóval. A tojást is szereti. De az ételek többsége: nem, nem. Szóval az egyikemmel gond van: biztos érzelmileg nem vagyunk rendben, nem fogad el engem, és ezért az ételt sem tőlem. Nagy lelkesedéssel készül a vacsorára, várja, és ott semmit nem eszik. Máskor meg kér étkezések közben is hirtelen, kitálalom, és aztán csak ül és mégsem eszik, “nem ízlik”. A nagy meg mézet, sót, cukrot eszik titokban, akkor azért ingerült vagyok, amikor ágyhúzáskor bukkanok a szemcsékre. Velünk normálisan, szívesen, zsírban sült, sós ételeket előszeretettel. Maradékot mindig hagy, de azt állítja, megette, nem szereti összekotorni a rizst, salátát, nem is érzékeli azt a tán isteneknek áldozatul meghagyott két kanál levest (sőt, kér még). Lekvárt, zselés gyümölcskészítményt, mazsolát, darabkás gyümölcsjoghurtot, túrót, virslit, paradicsomot nem eszik bölcsődés kora óta. Rezignáltan tűrjük, nem mindig igazodunk sem szkülláihoz, sem kharübdiszeihez.

Szóval nem is az a téma most, hogy az enyéim olyan jól esznek, hanem hogy én aztán nem idegesítem magam. Hogy én nem fogom aköré szervezni az életemet, hogy esznek-e, jaj, esznek-e.

Bevezettük az evolúciót, de semmi elhatározás: lusta vagyok és leszarom. Engem nem fognak kiborítani. Az eszik, aki éhes. Rábeszélés, noszogatás, idegbetegség nincs. Tegye bele a gyerek a maga lelkesedését, legyen aktív, kezdeményezzen, és én megbízom benne, hogy működik.

és főzd is meg magadnak, angyalom

A legfontosabb kérdés: ő akar-e enni, vagy csak én akarom, hogy egyen. A vezérelv: akkor egyen, ha éhes. Ha a feléje nyújtott villa előtt habozik, ha kotorász, játszik, elmereng, akkor nem éhes. Lehetne tömni, kapacitálni, de minek? Csak finom belső műszerét zavarnám meg ezzel. Ha feszeng, bohóckodik, simán megeszem a kajáját, és ez nem büntetés, hanem praktikum: megértettem a jelzést, nem kell tovább itt ülnöd és pótcselekedned, a mindig elfogyó ételért pedig verseny van (evolúció). És el is küldöm az asztaltól, minden indulat nélkül, mert az asztalnál nem játszunk, maszatolunk, vijjogunk.

Rájuk bízom az evéssel kapcsolatos teendők jó részét is: keménytojásfeltörés, szalvétahasználat, mackósajt-kibontás, pohár víz a kistestvérnek. Sokszor ők terítenek. Mindig figyelmeztetem őket, hogy forró az étel. Az étel mindig forró, mert friss, és mindig elúszunk, ezért amint lehet, asztalhoz ülünk. Nekik szedek először, vagy a nagy szed nekik, és ők ítélik meg, jó-e már, ők fújják, keverik, ha kell. Nem ökölbe szorított kézzel határoztam el, hogy így lesz: ez is olyasmi, mint annyi más gyakorlatunk is, ami csak így alakult, és azért alakult így, mert megbízom bennük, és nem tartom segítségnek, ha helyettük csinálok olyat, amit ők is meg tudnának.

Tabuk nélkül eszünk ropit is ebédre, ha úgy jön ki a lépés, de az minőség legyen, gyümölcsöt, felaprított zöldséget, kölesgolyót, és csokit is szinte bármikor. Ha meleg étel van, és az legalább naponta egyszer van, akkor megterítek, együtt leülünk. Mi felnőttek jó étvággyal eszünk, nem zavartatjuk magunkat, nincs körbeugrálva egy gyerek sem, kap, ha kér, de én is teljes erőből eszem. Na jó, hozok ezt, hozok azt, aztán az első tíz perc után hangzik el a mindig komolyan vett anyakirálynői mondat: én most leülök, és nem fogok felállni egy darabig.

És főzünk is együtt, császármorzsát, tejszínes spagettit, aranygaluskát, szilvás gombócot, készítünk salátát, palacsintát, limonádét, linzert, szeletelik a gombát, krumplit, paprikát szívesen. Nagy nyerskrumpli-, fagyasztottborsó- és száraztésztaevők is egyébként, és ez olyan helyes. Egyedül a nyerstojásos tésztát nem engedem, főleg nyáron, szalmonellaparám van.

az étellel nem játszunk, de ez szemmaszk, nem étel

Ez volt az input. Az output pedig: Johanna balerinalány, pocakkal. Jakab dundi és nyomokban még anyatejet tartalmaz. Egészségesek, szépséges testalkatú mind a három, nem lesz kínos a tornaóra.

Néha kitör a csokiéhség-lázadás (mozgószabály!), de az első pillanatban eldöntöm, hogy erről mi az álláspontom (meg hogy van-e itthon egyáltalán), és eltökélt vagyok, így nem tart sokáig a felvonulás. Ciciügyben ugyanez a kommunikációs stáb adja ki a sajtóközleményeket Jakabnak.

Tudom, hogy van, akinek beteg a gyereke, és akinek ez nem ilyen könnyű, meg van, ahol beleszól az anyós, meg az apa egyszerűen nem eszi meg, amit az anya a gyerekek táplálékául kiválaszt. Nekem szerencsém van ebben is: a férjem lelkes és egyben mértékletes szokott lenni. Szóval sokféle család meg gyerek van, meg néhány olyan anya is, aki szívből utál főzni. Mindenesetre annyi evés miatt fölöslegesen görcsölő szülőt láttam, annyi mítoszt és romboló beidegződést, hogy gondoltam, megírom ezt is.

39 thoughts on “nem eszik a gyerek

  1. Lépcsőházban lakó anyuka, az én lányomnál azonos korban jóval termetesebb gyerekkel: Ez a gyerek éhen fog halni. Semmit nem eszik. Persze kiderült, hogy a “semmi” az reggel fél liter cukros kakaó, meg napközben x+n db túrórudi. Még fiatal és tapasztalatlan voltam, de azóta kritikával kezelem a “nem eszik a gyerekem” dumákat.
    Nálunk a szokásos üzletmenet: “Mi az ebéd?” “…….” “Én azt nem szeretem.” “Szia, vacsorára hideg kaja lesz, majd ehetsz vajas kenyeret.” Ja, és emellett persze hároméves korig szoptatások, miattam abbahagyva, máig sajnálom.

    • Tényleg nem szabad rágörcsölni (tudom, könnyű mondani), most mi is egy ilyen éhezési hullámon vagyunk túl, túléltük, most szerencsére a nagyobbik eszik már valamennyivel többet. 4 év alatt eljutottunk oda, hogy néha nyers zöldséget-gyümölcsöt is.
      Amin görcsölök, hogy szinte sosincs időben meleg ebéd, meg lehetne egészségesebb.
      És most a hozzátáplálás is bebukott nálam, meguntam a pancsolást, nemsokára 1 éves a kicsi, így azt kapja, amit mi. Óvatosabban fűszerezek, persze, de szégyellem, már megy a só-bors-pirospaprika.

  2. Nekem az egész gyermekkorom arról szólt,hogy egész vasárnapokat ültem a leves felett és akkor még hol volt a második…”innen addig fel nem állsz” “te még a levest is megrágod” “rád senki sem akar vigyázni,mert nem eszel” és a kedvencem “majd visszakapod ezt a gyerekeidtől te is” Nem kaptam, mert eme előzmények miatt nálam sincs kaja-para. Éhes eszik, nem éhes nem eszik.
    És amúgy is lett egy elméletünk a férjemmel, miszerint többszörösét esszük meg annak, amennyire egyébként szükségünk lenne.

    HT: Első gyereknél háromfélét főztem, jaj ezt se eszi meg…most állati laza vagyok, amíg nem eheti amit mi addig bizony minőségi üveges és sok zöldség, gyümölcs (a legtöbb a kertünkből), nem főzök nyolc felé, én így vagyok kisimult :).

  3. Másik véglet jelen: a négy évesem szinte mindig enne. S főképp unalmában skandálja, hogy “ennienni”. Szerintem pótcselekvés… pedig mindig csak annyit evett, amennyit kívánt, nem erőltettünk semmit, stb.
    Szerencsére örökölte a génjeinket: apja sem, én sem vagyunk hízékonyak, emellett egész nap pörög, meg növekszik is. De tényleg fura, hogy mennyit és milyen gyakran eszik.

  4. Enyémek is jól esznek, na de hogy a kaja para nem függ sem kilótól, sem kaja mennyiségtől, az abból látszik,hogy hazacipeltettem egy bérelt csecsemőmérleget az elsőszülottemnek, aki majdnem 4,5 kilóval született, és 3 hetesen 3 deciket szopott egyszerre. Én marha, egy hónapig legalább méregettem és idegeskedtem rajta, hogy biztos éhes…hasfájós volt, sokat sírt. Aztán vissza vittem a mérleget, és tobbet nem idegeskedtem a kaján, a hasfájás is elmúlt.

  5. Érdekelne egy hasonló írás az altatásról is! Van-e nálad kötelező délutáni alvás, este mi a legkésőbbi időpont (egyáltalán van-e kőbe vésett fektetési időpont), mi van, ha nem álmosak, nem akarnak aludni, mi az esti rituálétok stb.

      • Nem is a mintacsaládság végett, hanem mert érdekel. Az evésről nagyon hasonló a véleményem. Azt a mondást szoktam mindenkinek idézni, hogy terített asztal mellett gyerek még nem halt éhen. Az enyémek kb. 1 évesen ették a legtöbbet. De hát intenzíven nőttek még akkoriban. Rossz látnom a tukmálást, játszmázást, ami a legtöbb családban megy. (A sógornőm ledöbbent, mennyivel kevesebbet esznek az én gyerekeim, mint az ő 9 hónaposa. Talán nem csak annyit szűr le belőle, hogy én rosszul csinálom.)

  6. Ezt is köszönöm! Jó olvasni, és jó lenne ennyire felszabadultnak lenni mindig! Nálunk gyereke válogatja, hogy sikerül-e. A könyvet kölcsön kérném! Lehet?

  7. Visszajelzés: mik ezek a képek | csak az olvassa

  8. Én még a gyerekek születése előtt elhatároztam, hogy sose fogok idegeskedni, ha nem esznek, őket erőltetni, repülőzni a kanállal és hasonlók. De nem tudtam beváltani a fogadalmamat, mert mindig jól ettek. Még egyszer nem kellett aggódnom emiatt. Mindkettő jó súlyban van, úgyhogy már ott tartunk, akár kicsit kevesebbet is ehetnének…
    Viszont az éhes gyerek kezelhetetlen, nyűgös. Sokszor a nagy idegesség oka ez, akkor fél 6-kor leülünk vacsorázni és esznek három tányér ételt.

  9. Ez is jó poszt, most olvastam. Igen, amit a torkossághoz írtam, a kreatívan feltálalt étel tüneti kezelés. A gyerekek tényleg azért nem esznek, mert érzik a feszkót. Bennem, a kapcsolatban, a férjemben, mindenhol, ahol csak van. Sajnos rászoktattam, nagyon durván a fiamat, hogy ne csámcsogjon. Nevelőapám, az alkesz evett úgy, mint egy disznó, és összeszorul a gyomrom, ha meghallom valaki csámcsogását. A fiam már a húgát neveli, hogy ne egyen nyitott szájjal, ne adjon semmilyen hangot, a fiam szól, hogy ne szürcsöljem a levest. De néha készít ételszobrokat, emberkét répából, hajót lilahagymából és fogpiszkálóból, várat kukoricacsuhéból. Remélem, ha eltűnik az életünkből a nagy feszültség, megint lesz jó étvágya. Most is van, de ritkán.

  10. Jó a poszt, bár igazán szerintem akkor tudnám megítélni, ha aggódnék, hogy kajálnak-e vagy nem.
    Viszont: körkérdés: mit csináljunk a gyerekkel, aki láthatóan éhes, és azt mondja, hogy “nem kérek?”.
    Három gyerekem van, mind a három jó evő. A legnagyobb 7 éves, aránylag nagy mennyiségeket meg tud enni, “normális” kajából is (gyümölcs, zöldség, tészta, hús, ilyesmiből), de nagyon sokat mozog, ezért izmos, nyurga, jó alakú csaj. Viszont ha nem eszik, akkor agresszív: vicsorog, elégedetlenkedik, minden baja van. Gondolom leesik a vércukra, azért ilyen (pont ilyen csoki-, és édességevés után is, amikor meg felugrik a vércukra). Ilyenkor általában megkérdezzük, hogy “éhes vagy?”, amire a válasz: “farkaséhes!”. Reggelente viszont alig lehet az asztalhoz parancsolni. “Nem vagyok éhes”, “Nem kérek ezt se, meg azt se” (amiket egyébként szeret, de már agresszív. Ha nagy nehezen, sóhajtozások után odaül, akkor általában meg sem áll két sajtos melegszendvicsig.
    Szóval: hogy lehet ezt megoldani? “Hagyjuk, amíg ő nem mondja, hogy éhes” nem működik, mert családban élünk, és folyamatosan fegyelmezni kéne.

    • Ha nem kérnek, akkor nálunk egyszerűen nem esznek. Lehet, hogy a következő étkezésig – ami a gyerekeknek ötször van egy nap – “éhezni” fog. És akkor rájön nem csak arra, hogy nem érdemes játszani velem és a kajával, de talán arra is, hogy komolyan veszem, amit mondanak. (És nagyon egyetértek a múltkor olvasottakkal, hogy nem baj, ha éhes.)
      Ha pedig nagyon éhesnek látom őket, akkor igyekszem, hogy ne legyen gyors az ebéd, hogy legyen ideje megkívánni valamit és meggondolnia magát.

      • De, nálunk, nála baj, ha éhes. Amúgy tök jó fej csaj, de ha éhes, meghülyül.
        Kb. úgy működik a dolog, mint egy kétévesnél, ha hisztizik: általában nem az egy kétéves baja sem, amiért hisztizik (erre menjünk és ne arra, vagy vegyük meg ezt a zöldpiroshupikék pónilovat), hanem az, ami nem is tudatosodik benne (álmos, elfáradt, éhes, szomjas, tele a pelenka, anyahiány, ilyesmi)

        Csak Zsófinál nem hisztizés formájában csapódik le az éhség (már 7 éves, ugye…), hanem agresszió meg elégedetlenkedés formájában. Amúgy csak vicsorog meg szóban agresszív, de akkor is egy “másik” gyerek, ha éhes. Van ilyen, érzékeny a vércukor esésére és emelkedésére is, nagyjából szinten kell tartani, és akkor jó. Az apja is ilyen amúgy, tehát ez genetikai. Nagyjából nem érdekelne, ha nem lenne két tesója, akikkel ha evett, teljesen normálisan elvan, ha viszont nem evett, akkor agresszív. Maga sem tudja, mi baja van, de baja van. Ilyenkor megkérdezzük, hogy éhes vagy? És igen, persze, hogy éhes, sőt, “farkaséhes”, de magától nem szólna. Jobb az ilyeneket megelőzni, neki is, nekünk is. Tehát nála nem az van, hogy megtömjük, akár éhes, akár nem, hanem csak le kell ültetni, hogy egyen, amit és amennyit akar (édesség reggel kizárva).
        Várni tud, akár éhes, akár nem, csak nekem lenne fontos, hogy reggel is ugyanolyan vidáman és lelkesen kezdődjön a nap, mint ebédkor vagy vacsorakor, vagy köztes étkezésekkor.

        Tudom, ez nem egy nagy probléma. A gyerek eszik. Eleget eszik, egészségesen eszik. Kalóriát pl. egy dekával nem kell neki többet bevinni, amit nem szeret, nem kell megennie, csak le kell ülnie a seggére reggelente 15 percre és hát ez szörnyű…

      • Inkább nem szeret reggel leülni a fenekére és kb. 10-15 percig rágni és aránylag kevés helyváltoztatást csinálni. Menne, rohanna, bicajozna, sétálna, szóval valami érdekesebb dolgot csinálna. Enni ezeknél unalmasabb. Délben, este nincs ilyen gond, akkor már ment, rohant, bicajozott, sétált eleget, akkor már vidáman és lelkesen jön enni. Kiszolgálni még nem tudja magát: nem tud még kenyeret vágni, vajazni is csak olyan éppen hogy. A kertből persze kiszolgálja magát, szed málnát, borsót, epret, ribizlit, ami éppen van, de ezek nem azok a tipikus reggeli kaják, ahogy nem is nőnek állandóan:) A másik két gyereknél sincs ilyen gond. Nem hiperaktív amúgy, nagyon el tud mélyedni dolgokban, de a “dolgok” közé nem tartozik bele az evés:) Másrészt a kenyeret annyira nem szereti. Zöldséggel, sajttal igen, de úgy is határeset. Édességet meg nem eszünk reggelire, mert ugyanaz lenne a hatás: gyerek pörög és agresszív.
        Nem hiszem, hogy jó neki, hogy veszekszünk vele, hogy üljön le. (az evésért nem veszekszünk. Ha már leült és elkezdett enni, akkor már nincs gond). Amúgy is foglalkozunk vele eleget – kiköveteli: folyamatosan ötletei vannak és a legkisebb kétség nincs benne, hogy az ötlet jó, tehát elég kezdeményező és igencsak kicsi veszélyérzettel rendelkező gyerek. Egyszerűen hiába érzi, hogy éhes (mert érzi!), nem akarja megszakítani a tevékenységet. Amúgy felnőttek is tudnak ilyen botorságot csinálni, tehát nem egyedi eset.

  11. Hát mennyire szívemből szóltál megint, nekem nincs gyerekem, de soha nem értettem, miért “BAJ”, ha “nem eszik a gyerek” (hogyne enne már, csak nem kell erőltetni). Én egyke voltam, nagyszülőknél is, ezért fokozottan az én evésem körül forgott minden, utáltam. Ha ettem, akkor miért ezt, miért úgy, kiskanállal, nagykanállal, hogy ülök, stb. Azt hiszem, én is le fogom sz..ni. Akkor egyen valaki, ha éhes, és én ilyen értelemben a rendszeres étkezéssel sem értek egyet, mert minek reggeli-ebéd-vacsora, csak mert KELL, miközben az ország nagy része túlsúlyos? Ha már gyerekkorban sem KELLENE, mennyi bajt megspórolhatnának a gyereknek felnőttkorára!

    • azert mert mondjuk van 3 gyereked es szeretned ha nem kellene szazszor mosogatnod, kajat melegitened, kiszolgalnod es jo lenne egy kozos etkezesnel egyutt beszelgetni, egyutt enni es van ovi, iskola altal adott rendszer is, pl fel egykor hozom haza a gyereket aki ehes, akkor a teso ne egyen fel oraval elotte, hanem uljunk le egyutt. es az apjuk is 6ra er haza ehesen, ha kozos a vacsi akkor legalabb latjak egymast es van alkalmuk megbeszelni a napjukat.

      • amellett hogy tolem tanulja meg hogyan kell szepen enni, engem utanoz es tobbnyire azokat eszi amiket en, tehat ha en megeszem a brokkolit ugy hogy o latja ezt, akkor o is ker belole. tolem latja hogy hasznalom a kest, villat, kanalat, stb.. a rendszer nagyon megkonnyiti a hetkoznapokat

  12. Egyszer láttam egy kísérletet, 2-4 és 7-9 éves korúakkal készítették. Egy minden földi jóval teli asztalhoz küldték oda a gyerekeket, külön a két csoportot. A picik annyit ettek, ami az igényüknek megfelelt. A gyomruk jelzett, kész elég. A nagyok pedig csak ettek, ettek, ettek. Ennyit a még egy kanállal az anyu-apu-nagyi hármas kedvéért. Ezt látom a saját csoportomban is. A kicsik jól érzékelik, mikor elég.

  13. Régen nagyokat vitáztunk rajta, hogy kell-e enni a csemetének. Én mindig azt mondtam, hogy aki éhes, eszik. Asszonkám meg parázós volt, tömni kellett a gyereket. Szerencsére azóta kinőtte. Jobban mondva belefáradt és végkimerülés helyett beletörődött. Jobb így sokkal.

  14. Én magam is kifejezetten rossz étvágyú gyerek voltam, az egyik betegségemkor az orvos meg is kérdezte anyukámat, hogyan lehet nekik apámmal ilyen ványadt gyerekük? Az elkeseredett válasz az volt, hogy eleszik előlem az ennivalót ;-)
    Évekig főleg gyümölcsöt (általában éretlenül, féléretten, ma sem minden gyümölcsöt eszem meg éretten), zsírban sült krumplit és lágy tojást ettem csak :-)

    Saját csemete is válogat, most (felnőtten) valamivel kevésbé, de pl. gyümölcsöt alig eszik (egy télen 3-4 banán, 2 narancs az adagja, nyáron szokott dinnyét enni, és kb. ez a teljes évi mennyiség…).
    Pedig sose csináltam cirkuszt az evés körül, azután meg főleg nem, hogy egyetlen egyszer vettem rá, egyen meg mindent a tányérjáról (fogalmam nincs, mi szállt meg akkor..,), az eredmény pedig az lett, hogy az egészet kihányta, és utána azt az ételt (talán lecsó volt, nem emlékszem) legalább 10-15 évig bojkottálta.
    Hát ezt követően aztán pláne nem erőltettem egy falatot sem bele.

  15. Én rengeteg evés zavaros gyereket-problémás családot ismerek.Annyira látványos hogy a szülők szinte belebetegszenek ebbe, nincs vége.Természetesen legtöbbször a gyerek nyer, csokival a szájában röhög délben, babapiskótát töm magába az asztal alatt.Szerintem egy gyerek sem hülye, a junke kaják eltűnésével idővel megéheznének, valószínű ennének is.De ugye ahhoz bátorság kell.Emlékszem még a játszóteres életemre, amikor bizonyos anyukák összeráncolt homlokkal rohantak a gyerekük után, egy banánnal a kezükben.Később ugyanez a kép—egy kis almával…majd pedig jött a babapiskóta-vagy akármi.Elképesztő volt.Nekem nincs ilyen problémám, nagy a szám, de azért sztem a szülők totál hülyén csinálják ezt.A legtöbb gyereknek olyan hihetetlen esze van ehhez….simán el lehet ezzel érni egy kis figyelmet, jó sok figyelmet, meg akár még figyelmet is…Nem vagyok szakember, de szerintem sokan nem értik a saját gyerekük viselkedését.Válás, testvér, elfoglalt anyuka…stb.
    Ja meg ugye a kontroll.Elveszíti a gyerek a kontrollt–akkor máshol visszaveszi.Hol tudja?Az evésnél, ezt pl nem egyszer láttam a középső fiamon aki aztán egy igazi középső, szóval minimálban értem én ezt is.De attól még hogy valamilyen területen “sérült”nem nőhet fel popcornon meg csokin, még akkor se ha úgy tűnik hogy máskülönben éhen hal szerencsétlen.

    • Nálunk volt olyan, hogy egész nap édességet evett a gyerek. Azt kívánta. Másnap meg egyáltalán nem kért semmi édeset. Szerintem a süti, csoki étel, lehet akár ebédre is enni. Ha étel a gyümölcs leves, paradicsom leves, palacsinta, akkor a csoki miért nem? Nálunk soha nem hangzott el, hogy akkor ehetsz sütit, ha megeszed a levest. Mégis ettek zöldséget, húst, gyümölcsöt. Én azt gondoltam, a gyerek tudja, hogy a szervezetének mire van szüksége, és ha nem rontjuk el kényszerrel, ez meg is marad. A mai napig mindent esznek, bár a szénhidrát mennyiség jelentősen csökkent. Saját bevallásuk szerint nem kívánják.

      • Szerintem meg totál el lehet rontani egy gyereket csak gyors szénhidráttal (fehér kenyérrel, édességgel,s tb). Magamról tudom. Szénhidrátfüggő vagyok, már gyerekkoromban is az voltam. Nagymamám csinált minden nap valami kis sütit, ma is alig bírom ki minden nap valami édesség nélkül… A terhességi cukorbetegségem óta tűnt fel, hogy mennyire rohadtul hiányzott. Most már leszokóban vagyok róla, már a gyerekek miatt is. A cukor, csoki, stb. függőséget okozhat. Nem biztos, hogy okoz, ahogy az egyik ember alkoholista lesz, a másik meg nem, ha rendszeresen iszik, de tény: a gyors szénhidrát feldobja a vércukorszintet, aztán leejti, és akkor az ember megint valami “cukros szarra” lesz éhes, nem rendes kajára. Ha a te gyerekeid nem ilyenek, az mázli, de nagyon sok olyan családot ismerek, ahol “nem eszik a gyerek”, csak Cini-Minist, pizzát, csokit meg vaniliás karikát, de “hát valamit kell ennie”… Ha valakinek hajlama van rá: egyenes út a cukorbetegségig. És nem, egy gyerek, ha nem egészséges kaják között válogathat, hanem ilyen junk-foodok között, akkor egy idő után nem fogja tudni, hogy a szervezetének mire van szükséges. A felnőttek sem tudják, a gyerekek miért tudnák? Ha nincs “elrontva”, akkor tudja.
        Mindezek ellenére nem vagyok esküdt ellensége az édességnek, csak szerintem baromira kell vigyázni, hogy ne legyen belőle rendszer.

  16. Első hozzászólásom, még “kezdő” vagyok: ez a téma már a második éve para nálam… de jó volt ismét mástól olvasni/hallani, hogy nincs itt semmi gond (pici súllyal született a kislányom, mindig mindenki ezzel van elfoglalva, szerencsére 99%-ig jó a hozzáállásom és a pici hozzáállása is). Jó érzés ez a megerősítés.

mondd csak, figyelünk:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s